Az utóbbi napokban újból egészen jó lett a kapcsolatom Rob-bal. Úgy éreztem, hogy most már igazán nem választhat minket semmi külön. Mindketten gyógyulunk a múlt sérelmeiből, de együtt annyival egyszerűbb minden. Rájöttem, hogy csak túlbonyolítottuk az egészet. Túlságosan is. Tényleg a legésszerűbb, ha amilyen gyorsan csak lehet elválok Ross-tól, és hozzámegyek Rob-hoz. Nem mondom, hogy száz százalékos a bizalom köztünk, de tudom, hogy tényleg próbálkozik megváltozni értünk. Vagyis persze, tisztában vagyok vele, hogy egy rossz múltú Prascot, és valamilyen szinten ez örökre a vérében lesz. De hiszem, hogy valóban ő a fekete bárány, és szeret minket eléggé ahhoz, hogy több hibát ne véssen. Nekem meg egyszerűen csak uralkodnom kell a túl érzelmes énemen, és fel kell nőnöm. Az élet megy tovább Ross nélkül is. Nem ragadhatok le tovább. Nem működtünk, elcsesztük, ennyi. De bárcsak ilyen egyszerű lenne ezt megmagyarázni a szívemnek is.
A kanapén ültünk mind a hárman összebújva és valami romantikus vígjátékot néztünk, ami igazából csak Rob figyelmét kötötte le igazán. Hisz Jake szunyókált az ölében, én pedig gondolataimba merülve néztem ki a fejemből. Pedig nem is emlékszem ki mondta, hogy nincs kedve ilyen nyálas filmekhez... Mosolyogva néztem, ahogy szórakozik a gyenge poénokon. Észrevette, hogy bámulom, ezért ő is rám nézett.
- Tetszik amit látsz? - túrt bele a hajába, és sármos mosolyra húzta a száját.
Én csak elmosolyodtam kijelentésén, és rájöttem mennyire hiányzott már az, hogy végre azt az énjét lássam, akit annyira szeretek. Odahajolt, hogy egy csókot nyomjon ajkamra, amikor telefoncsörgés töltötte be a nappalit. Még mielőtt felvette volna a telefont azért is megcsókolt.
- Rob Prascot - szólt bele hivatalosan, amitől rögtön izgatott lettem, hogy ki lehet a vonal másik végén. Oh wow, jó napot! - mondta meglepődve, miközben mutatott Jakere, hogy vegyem ki az öléből. Igen, persze - mondta és felállt, hogy kimenjen a konyhába, valószínűleg azért, hogy ne keltse fel a fiúnk. Igen, már csak pár simítás kell, de egyébként 12 számról van szó. Igen, egy teljes lemez - mondta, nekem pedig olyan gyorsan elkezdett dobogni a szívem, hogy az ájulás kerülgetett. Szuper! Ma? - kérdezett vissza és rám nézett, én pedig szorgosan bólintgattam. Egy címet kaphatok? Igen? Oké, rendben. Ott leszünk. Körülbelül egy óra - nézett órájára, mire én ezúttal hevesen ingattam a fejem. Legyen inkább kettő - mondta. Jó, rendben. Köszönöm! Viszont hallásra! - mondta és letette.
- Mondd már! - szóltam rá türelmetlenül.
- Republic Records - mondta, mire tátva maradt a szám, és Jake is közben megébredt.
- Hogy tessék? - kérdeztem két oktávval feljebb.
Fél éve, hogy lemezkiadót keresek, mindenki visszautasított. Erre hirtelen a semmiből a világon az egyik leghíresebb kiadó csak így felhív minket. Ez maga a mennyország. Kisfiam kimászott a kezemből, valószínűleg amiért össze-vissza mozgattam a karomban örömömben.
- Mi? Mégis miért ők? - hitetlenkedtem.
- Nemsokára megtudjuk - mondta és széttárta karját én pedig minden előbbi nélkül belevetettem magam.
- Csak jöjjön össze kérlek! - ugráltam fel-alá ölelésében, és azt hiszem 14 évesnek éreztem magam abban a pillanatban. Kérlek, kérlek, kérlek - hajtogattam, mire kezébe kapott és úgy pörgetett meg.
Majd letett és ott puszilgatott ahol csak ért, mutatványunkat pedig Jake is kuncogva nézte.
- Mindent megteszek bébi, ígérem - mondta és ismét magához szorított.
Annyira boldoggá tett ez az egész pillanat. Nem csak azért mert ismét úgy tűnik, hogy követhetem az álmaim, hanem mert ő is ennyire örült nekem.
- Na csípd ki magad, én addig összeszedem Jakiet - engedett el, én pedig hálásan mosolyogtam rá.
- Szeretlek - adtam egy gyors csókot szájára, ő pedig csak meglepődve rám mosolygott.
Önfeledt mosollyal az arcomon próbáltam összeszedni a gondolataimat. Végül arra jutottam, hogy egy zuhannyal kezdem a gyors készülődésemet, de közben elkezdtem azon kattogni, hogy mi lesz ha nem tetszem majd nekik. Ha nem látnak bennem semmit. Ha rám néznek és teljesen kiábrándulnak. De megpróbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, és imádkoztam azért, hogy egy kis önbizalmat magamra tudjak erőltetni.
A szobában a kis sminkes tükrömben bámultam magam, és úgy próbáltam eldönteni mit vegyek fel. Rob kopogás nélkül nyitott be, mire kicsit megugrottam, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam.
- Csak egy pelusért jöttem - mondta, de nem kezdte el keresni az említett dolgot, hanem csak engem bámult szintén a tükörből.
Egyből tudtam mi fut át az agyán, ezért halványan elmosolyodtam. Örülök neki, hogy ilyen érzéseket tudok kiváltani belőle mind ezek után is. Mögém lépett és hajamat eltűrve csókolta meg a nyakam, majd kezeit derekamra tette és mélyen beszívta bőröm illatát.
- Oh, Sel - nyögte fülembe, mire hasam összeszorult és torkom kiszáradt.
Hát igen, amióta újból közel kerültünk egymáshoz testileg is, nagyon nehezen tudjuk magunkat kontrollálni. Ami vicces, hiszen mindketten felnőttek és szülők vagyunk. Csak a testünknek ezt nem tudjuk megmagyarázni. De őszintén örülök neki, hiszen legalább a láng megmarad mindig közöttünk.
- Menj - kérleltem fájdalmas tekintettel, de kezei ezúttal mellemre vándoroltak és újból ajkát nyakamra tapasztotta.
Én kinyomtam fenekem, és hozzádörgöltem magam megkeményedett ágyékához.
- Baszki - engedett el nagyot sóhajtva, majd sarkon fordult és kilépett a szobából.
Örülök neki, hogy legalább ő tudja kontrollálni magát, ha már nekem minden alkalommal el megy az eszem, ha hozzám ér. Bár legalább erre az akcióra megemelkedett az önbizalmam is. Egy mom jeans fajtájú gatyát vettem fel, ami gyárilag szaggatott volt, felülre pedig egy feszes hosszú ujjú felsőt. A szettemhez egy fekete magassarkút és egy műbőr kis táskát választottam. Miután kisminkeltem magam, egészen tetszett az a nő aki a tükörből nézett rám vissza, és most pont erre volt szükségem. A szobából még összeszedtem néhány dalszövegemet és kottáimat, majd kimentem Robékhoz.
- Odanézz csak kisember, milyen szép anyukád van - gügyögte kisfiamnak Rob, akit a kezében tartott.
Én elmosolyodtam, majd kivettem Jaket a kezéből, majd egy utolsó pillantást vetettem magunkra és a házra, majd kiléptem a házból. Jakiet beültettem az ülésébe, majd bekötöttem és beültem az anyósülésre. Robon egy fehér ing volt, amit kicsit feltűrt az ujjánál, kócos hajába pedig napszemüvegét beletűzte. Olyan egyszerű volt, de mégis annyira hihetetlenül szexi.
- Mehetünk, hercegnőm? - kérdezte.
- Mehetünk - válaszoltam izgatottan.
Útközben nem beszélgettünk sokat, hiszen mindketten túlságosan izgultunk. Szinte biztos voltam benne, hogy nyert ügyünk van, ha már behívtak. És abban is, hogy semmi nem tehet keresztbe nekem a mai nap. De sajnos valahogy nem akartak bejönni a megérzéseim. Ugyanis az első dolog amit megpillantottam, ahogyan beparkoltunk a kiadó elé, az Rocky Lynch volt. Rob is észrevette, ezért mérges pillantással elhúzta a száját.
- Maradj a kocsiban - szólt rám, mielőtt kiszállt.
De én miért is hallgattam volna rá? Túl egyszerű lett volna, nemde? Ezért én is mentem utána, amire egy szemforgatás volt a válasza. Amint kiszálltam megpillantottam Rocky mellett Ross-t is. És egy túlságosan is szép lányt Ross mellett, amire a szívem torkomba szökött. Nem. Az nem lehet. Biztosan Rockyval van a lány. Ugye? De amint ez megfordult a fejemben Ross odahajolt a lányhoz és szájon csókolta, amire én teljesen lefagytam. Az autóban kellett volna maradnom... A lány megfogta Ross kezét és úgy sétáltak be a kiadó épületébe. Most komolyan erre mennyi volt az esély? Az univerzum minden mértékben kiakar velem cseszni. Ez már tény.
Ott álltam az autó ajtajába kapaszkodva, és köpni-nyelni nem tudtam. Hiszen mit gondoltam? Soha többé nem lesz senkije? Ezt szerettem volna, nem? Hogy lépjen ő is tovább. Én műveltem ezt. Én tehetek arról, hogy nem én állok ott mellette. Görcsbe rándult az arcom, ahogyan elképzeltem ahogy megcsókolja és hozzáér, úgy ahogy hozzám ért. Vajon mióta vannak együtt? Vajon szerelmes belé? Vajon boldogabb vele, mint velem volt?
- Faszom sem gondolta, hogy ezek is itt lesznek - sóhajtott Rob, majd kivette Jakiet, ugyanis rájött, hogy én átvágtam használhatatlan módba.
Valószínűleg neki is ugyanúgy fáj, hogy ezt látja rajtam, hogy ez mennyire megingatott. Ezért próbáltam összeszedni magam, de minden végtagom úgy remegett, hogy mozdulni sem bírtam. Nem! Nem szúrhatja ezt is el nekem. Minden rendben. Az életnek mennie kell tovább. Legalább sikerül átszellemülnöm az albumom hangulatába. Végül is minden rosszban van valami jó. Fel kellett horkantanom erre a gondolatomra, majd követtem Rob-ot és a fiamat a bejárat felé.
- Ne hagyd, hogy ez megakadályozzon bármiben is - fogta meg a kezem barátom, mikor beléptünk a liftbe. Erősebb vagy te ennél - mondta, mire magabiztosan bólintottam.
Mielőtt kiléptünk volna a liftből hajamba csókolt, amitől egészen nyugodtabb lettem. A folyosóra kilépve ismét megpillantottam Rossékat, amin már meg sem lepődtem. Egy magas, kiöltözött férfival beszélgettek, miközben a csaj le nem szakadt róla. A nyakába csimpaszkodott, és percenként igazgatta Ross haját. A hányinger is elfogott, ahogy ezt a jelenetet végignéztem. Arckifejezésemre Rob elnevette magát, mire Ross szembefordult velünk. Meglepettség tükröződött a szemében, és azonnal elengedte a lány derekát. Rocky elmotyogott egy jaj ne-t, mire én kuncogtam fel.
- Így örülsz egy rég nem látott "kis tesónak" ? - poénkodtam, hiszen régebben mindig így hívott. Sziasztok - próbáltam diplomatikus lenni, érzelmek nélkül, ezért mind a kettőjüknek adtam két puszit köszönésképen.
Amikor a lányhoz értem gúnyos mosolyra húztam ajkamat és kinyújtottam a kezem.
- Selena Ailon, de már biztosan sokat hallottál rólam - mondtam, mire Rob és Rocky is halkan felkuncogott.
- Courtney Eaton - válaszolt a csaj, amikor megrázta a kezem, és állta az égető szemkontaktusom.
Ross zavartan hajába túrt, én pedig éreztem, hogy én uralom a helyzetet.
- Szia kis bogyó - lépett oda Jake-hez, én pedig rászóltam Robra, hogy adja oda neki nyugodtan.
Ami se neki, sem pedig a csajnak nem tetszett, hiszen hirtelen nem ő lett Ross figyelmének középpontjába. Kevés kellett ahhoz, hogy ne szólaljak meg, és ne rendezzek jelenetet, válaszképp arra, hogy, hogyan méregette a kisfiam. Rob átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához, mintha tudná éppen mire gondolok. Pár percig még engedtem, hogy Ross babusgassa a kisfiam, de a helyzet nagyon kezdett kellemetlenné válni, ezért megelégelve ezt vettem ki Jaket a kezéből.
- Hát örültem - biccentettem. Holnap találkozunk - néztem Ross szemébe, az esküvőre célozva.
Tekintete egészen lelkemig hatolt, és azonnal megéreztem a bizsergést a levegőben. Szinte fogni lehetett volna a köztünk felgyülemlett feszültséget. Hát ezek maradunk mi. A megtestesül szerelem és szenvedély. Legszívesebben csak magamhoz öleltem volna, és a bőre alá kúsztam volna, hogy sose engedjen el. De épp, hogy erre gondoltam, ő odalépett hozzám és Jakiehez, majd átölelt minket, és egy puszit nyomott fejem búbjára, amit igazán nem tudtam hova tenni.
- Holnap találkozunk - mondta semmitmondóan, és visszafordult Rockyékhoz.
Mielőtt mi is tovább álltunk volna, Rob szúros tekintettel nézett végig Rosson. Mint aki sejti mire ment ki az előbbi jelenet.
- Kifogom tekerni a nyakát - dünnyögte orra alatt, én pedig elmosolyodtam, hiszen én is rájöttem mi akart lenni az előbbi.
Már nem is inkább versengés. Csak kiakarta fejezni, hogy szeret, és nem akarta, hogy féltékeny legyek. Ez iszonyatosan aranyos volt tőle. Csak kár, hogy semmit sem ér ez már.
- Tied vagyok bébi, ne félj - néztem biztatóan Robra, akinek ezek ellenére sem lágyult meg a tekintete.
- Legutóbb is ezt mondtad, és az ágyába másztál - mondta, mire felsóhajtottam.
- Most az egyszer nem tudnál bízni bennem? - kérdeztem. Tudod mit, ne is válaszolj. Ne rontsuk ezt most el - mondtam, ő pedig egyetértően bólintott, majd megálltunk egy ajtó előtt.
Úgy néz ki megérkeztünk. Rob bekopogott, az ajtó pedig másodperceken belül ki is nyílt. Egy 20-as éveiben járó kedvesül mosolygó lány nyitott ajtót.
- Emma vagyok - nyújtott kezet nekünk, majd a bemutatkozás után be is engedett minket a főnöke irodájába.
Ami mérföldekkel nagyobb és menőbb volt, mint akkoriban a volt lemezkiadómé. Miközben a főnök is bemutatkozott és elkezdtek Rob-bal a fontos dolgokról beszélni, én nem tudtam odafigyelni, mert azon kattogtam, hogy mit kerestek itt, és csak ketten. Nem hiszem, hogy újra összeáll az R5, bár őszintén én örülnék neki. Hisz valamilyen szinten hozzájátszottam, hogy feloszoljanak és kicsit azért ez nyomja a lelkiismeretem. De akkor mégis miért voltak itt?
- Elnézést - szóltam bele a beszélgetésükbe.
- Ross és Rocky Lynch miért volt itt? - kérdeztem minden előbbi nélkül, mire Rob égnek emelte a szemét, ezzel jelezve, hogy ma már nagyon kiakasztom őt.
Smith a főnök felnevetett, majd elmesélte, hogy ketten egy alakuló formátumban vannak, amelynek a neve The Driver Era lesz. Hát ez egészen meglepett most.
- De miért is ilyen fontos ez? - kérdezte szórakozottan.
- Csak kíváncsiság - mondtam, majd megráztam a vállam.
- Mesélj magadról Selena. Szerinted miért lennél alkalmas arra, hogy velünk dolgozz? - tette fel a kérdést, amitől rögtön bepánikoltam, ezért Robra néztem, de ő csak a kezében ücsörgő kisfiamra mutatott.
- Igazából mindenki tudja mi történt köztem és Ross között - dőltem hátra a székemen. Csak leakarom ezt zárni végre. Új életet szeretnék kezdeni. De azt sem akarom, hogy azok az érzések amiken átmentem elfelejtve legyenek. Szeretnék segíteni másoknak átvészelni a rossz időszakjaikat a zenémmel - magyaráztam. Szeretném inspirálni őket, hogy a legrosszabból is van kiút. Hogy mindig fénynek kell lennie az alagút végén. És én ezt csakis a zenével tudom kifejezni. Erre születtem - jelentettem ki, Smith pedig egyetértően bólintott.
- Ezt - mutatottam rám, majd a fiamra. Ezt keresem én! Engem nem érdekelnek a pletykák és az, hogy ki miatt oszlott fel az átkozott R5, vagy ki miatt tűnt el Ross Lynch. Engem csakis az érzelmek érdekelnek. És az, hogy ki hogyan tudja kifejezni őket. Selena - mosolygott el, és kezébe vette a dalszövegeim - ezek valós érzések. Ezek nem díva szövegek, nem szerelmi csalósások. Ez az élet. És köszönöm szépen, hogy megmutattad ezt nekünk - állt fel és kinyújtotta a kezét. Üdvözöllek a Republic Recordsnál, és üdvözöllek az új életedben!
- Köszönöm szépen! - fogtam vele kezet, és a boldogságtól és izgatottságtól a szemem is könnybe lábadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése