- 3.évad 12.rész Botrányhíres -

Sziasztok! Pár résszel később ismét egy múltbéli résszel jelentkezem, ami még Jake születése előtt történt. Ebben a részben betekintést nyerhettek Ross szemszögébe is, aminek remélem úgy örültök, ahogy én :D
Nem is húzom a szót, jó olvasást <3

- Selena -

Bepárásodott fürdőszobai tükörben néztem farkasszemet magammal. A víz csobogása volt az egyetlen zaj, ami beterítette az űrt az agyamban, és szívemben egyaránt. Remegő kézzel ragadtam meg a tükör alól egy pengét, majd nem habozva, sőt le se pillantva karomra, vágtam el puha bőrömet. Nagyot sóhajtottam, és úgy éreztem, mintha a véremmel együtt távozna belőlem az üresség is. Éreztem a fájdalmat, és ez azt jelentette, hogy képes vagyok érezni. Ezért is csináltam. Hogy érezzek. Ha kell fájdalmat. Csak ne üresség legyen bennem. Percekig folytattam, és minden egyes heg után megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem érdekelt milyen mély, vagy milyen hosszú. Csak többet akartam. Több fájdalmat. Ezt megelégelve dühösen szálltam be a kádba, és ahogy karomhoz a forró víz hozzáért, halkan felkiáltottam a csípő érzéstől, majd vigyorogva nyugtáztam ezt. Tudtam jól, hogy ép eszű ember ilyet nem tenne, ezért is kezdtem abban kételkedni, hogy egyáltalán normális vagyok e még. A vérem keveredett a vízzel, így pirosas színű lett körülöttem minden. Ez megtetszett, viszont a szín nem volt maradandó, ezért a vagdosást ezúttal combomon folytattam. Felakartam húzni a lábam, hogy kényelmesebb legyen, de ezt az eléggé nagyra nőtt pocakom megakadályozta. Dühösen dobtam le a földre a pengét, ami nagyot csörömpölve csúszott végig a csempézett padlón. Sírni lett volna kedvem, de akárhogy is próbálkoztam, szemeim teljesen szárazok maradtak. A torkomban gombóc keletkezett, és szinte már ordítani szerettem volna emiatt, de egy hang sem jött ki. A kád szélét markolászva löktem el magam a vízbe, ami pár pillanat múlva már teljesen belepett. Mivel nem nagy levegő után merültem le, rögtön elfogyott az oxigénem, de hiába szerettem volna feljönni, a saját kezem nyomott vissza. Hirtelen mintha lett volna egy másik énem, aki felül akart kerekedni rajtam. Rémisztő volt, és kezdtem bepánikolni, hogy mégis mit csinálok. Nagyon halkan a kinti zajokból annyit szűrtem le, hogy Rob kérdez engem az ajtó túl oldaláról, hogy minden rendben van e, ugyanis elég régóta bent voltam már. Majd mikor nem kapott választ, mérgesen püfölni kezdte az ajtót ugyanis az be volt zárva. Előttem a tér teljesen sötétülni kezdett, hiába volt nyitva a szemem, és fogalmam sem volt, mióta lehettem már a víz alatt. Éreztem a halál hideg lehelletét és ez annyira megnyugtatott. Már nem hallottam, hogy próbálja betörni az ajtót. Már nem láttam, a plafont. Boldogság öntötte el a mellkasom. Békésen lehunytam a szemem, és vártam.

- Selena! - hallottam nagyon távolról a nevem. A kurva életbe, Selena! - ismételte meg valaki, miközben megéreztem, hogy kicsit mintha mozgatna, de én csak lebegtem mereven. Kicsim - szólt ismét a hang, de ezúttal sokkal halkabban. Kérlek, ne halj meg nekem. Te vagy az életem. Kérlek... - mondta, de ezúttal már nagyon nehezemre esett hallani, ugyanis szinte suttogott.
Befogta az orrom, és ajkait enyémre tapasztva fújt tüdőmbe levegőt, mire torok szakadtából köhögni kezdtem, majd reflexszerűen vettem a mély levegőket. Egy kis vizet is kiköhögtem, de annyira megerőltettem, hogy elhánytam magam. De ez nem tartott sokáig, ugyanis ülésbe tornászva magam a hideg nedves földön értettem meg a helyzetet ténylegesen. Gyűlölettel teli tekintettel néztem Robra, aki épp a könnyeit törölgette.
- Rohadj meg! - ordítottam rá torok szakadtából, ő pedig nem jutott szóhoz. Majdnem végre megszabadultam ettől a pokoltól, erre te mit csinálsz?! Hogy tehetted ezt velem? - sírtam el magam. Utállak! - kezdtem el püfölni, mire erőt véve magán felkapott a földről és a szobámba vitt.
Haraptam, karmoltam, de őt ez sem állította meg. Bedugott az ágyamba, majd fölém térdelt, combjával összefogta a lábam, hogy ne rugdossam, kezeivel pedig enyéimet. A harag robbant bennem iránta és minden trágár szót hozzávágtam ami csak eszembe jutott. Nincsenek rá szavak, mennyire gyűlöltem abban a pillanatban. Látszott rajta, hogy az előbbitől még mindig nem nyugodott meg, de nem érdekelte, hogyan viselkedtem, addig úgy tartott míg az összes erőm el nem hagyott és csak zokogni tudtam. Örültem, hogy végre kitudtam engedni. Rob lefeküdt mellém, és átkarolva próbált nyugtatni nem sok sikerrel. Talán órákig, talán csak pár percig tartott, nem tudtam megállapítani, de túl  intenzív volt, hogy ne fáradjak el. Hallottam, hogy ő is elkezd sírni, valószínűleg miattam, amire összeszorult a szívem és nem mertem ellenkezni arra, hogy simogat és puszilgat ahol csak ér. Ez egy különleges alkalom volt, ugyanis egyáltalán nem szoktam közel engedni magamhoz. De most mégis, hogy taszíthattam volna el? Mielőtt nedves pilláim véglegesen leragadtak volna, még utoljára a fülembe suttogott. De nem értettem miért mondta ezt.
- Annyira sajnálom - szipogta, miközben hajamba csókolt.

Reggel a szemhéjam iszonyú nehéznek bizonyult, ezért csak kisvártatva nyitottam ki. Először homályosan láttam, majd kicsit később kirajzolódott minden. A függönyön áttűzött a nap és megláttam az ányékát, amint a másik oldalamon ült. Nem tudtam mit mondhattam volna neki. Túlságosan szégyelltem magam. Pár perces gondolkozás után sem jutottam többre.
- Szia - suttogtam, de túl rekedt és halk volt ahhoz, hogy megértse, ezért elmotyogtam mégegyszer.
- Szia - szólt ugyanolyan halkan és láttam, hogy egy tapottat sem mozdult.
Feléfordultam, majd bizonytalanul rápillantottam. Borzalmasan festett.
- Mióta ülsz ott? - kérdeztem.
- Miután elaludtál kitakarítottam a mosdót, és aztán leültem ide - motyogta maga elé bámulva.
- És miért nem bújtál be mellém? - tettem fel egy újabb kérdést, hogy ne nyúljon el a csend.
- Féltem, hogy megrugom a babát - rázta meg a vállát.
- Igazán nem kellett volna ott ülnöd egész este - haraptam ajkamba, ugyanis féltem a válaszától.
Lassan felém pillantott, majd szóra nyitotta száját, végül csak felhorkantott és fejét ingatva nézett újra maga elé. Letelepedett a csend, és mindketten csak magunk elé meredtünk. Nem tudtam mit mondhattam volna még, ezért inkább tartottam a szám. Közben felfedeztem, hogy van rajtam bugyi és póló, ezért elmosolyodtam, ugyanis egy hónapja mikor idehozott, akkor is felöltöztetett. Hogy lehet valaki ilyen édes? Én pedig tönkreteszem őt...
- Tegnap este megöltél - jegyezte meg szárazon, én pedig lehunytam a szemem szégyenemben. Csak, hogy tudd mennyire haragszom rád - pillantott rám, mikor kinyitottam érzékszervem.
Mielőtt akármit is mondhattam volna megcsörrent a mobilja a másik szobában. Látszott rajta, hogy nem akart itt hagyni, mert ahhoz túlságosan is féltett.
- Menj - szóltam rá. Itt maradok úgy ahogy vagyok - tettem fel a kezem védekezés képpen.
Még sokáig habozott, de végül felállt az ágyból, majd mielőtt elindult volna megfogtam a kezét és kicsit visszahúztam.
- Köszönöm - néztem rá hálásan úgy minden miatt.
Egyáltalán nem szerénykedett, bólintással nyugtázta, és elindult. Hallottam, hogy a telefont hivatalosan vette fel, így elkezdett érdekelni a dolog. De mivel becsukta a szobája ajtaját, nem hallottam mit beszélt. Pár perc múlva visszajött, de arckifejezéséből nem tudtam sok mindent kiolvasni.
- 11-re bent kell lennünk a lemezkiadódnál - mondta nyugodtan.
- Minek? Miért hívtak pont téged? Most mennyi az idő? - bombáztam kérdésekkel.
- Nem tudom. Mert papíron még mindig a menedzsered vagyok. Fél kilenc - dünnyögte unottan.
Leült mellém, majd végigakart simítani arcomon, de én nem engedtem, ezért elhúztam a fejem. Lehunyta a szemét, mintha fájdalmat érzett volna, de hamar megrázta a fejét és felpattant.
- Na - rántotta le rólam a takarót. Kelj fel, letisztítom a sebeid - mondta, én pedig nem érezhettem volna magam kényelmetlenebbül.
Lepillantottam karomra, amire rászáradt a vér, majd combomra amiből még mindig jött. Fintorogva pattantam fel az ágyból és szégyenkezve néztem magam után, amiért összevéreztem az ágyat.
- Ne törődj vele. Gyere - fogta meg a kezem, majd talán önszántából, talán csak tudatalatt, de hüvelykujjával simogatta kézfejem amíg nem értünk be a fürdőbe.
Amint odaértünk, rögtön vegyszer szag csapta meg az orrom, amiből következtetni lehetett, hogy tényleg ügyesen eltakarította csodás alakításom.
- Ülj le oda - mutatott a kád szélére, én pedig túlságosan meg voltam illetődve ahhoz, hogy ellenkezzek.
Az ő pólója volt rajtam, mivel gondolom nem akart zörögni este, a szobámban. Egy picit felcsúszott a pocakomon, és ezt ő is észrevette, így mielőtt én megigazítottam volna, ő okot találva végigsimított hasamon, és utána húzta le. Elmosolyodott, én pedig nem értettem, hogy tudja azt szeretni aki tönkretette az életem. Megnyitotta a vizet a csapból, majd belemártott egy vattát és elkezdte lemosni a csuklomtól egészen könyökhajlatomig. Ezt simán én is megtudtam volna csinálni, de jól ismerem ahhoz, hogy tudjam nem engedte volna. Mikor ezzel végzett lefertőtlenítette, majd fáslival bekötötte. Másik kezemen is megismételte ezt én pedig őt figyeltem, ahogy precízen dolgozik. Az arca a tegnap este óta éveket öregedett, és szeme csillogásából is sokat vesztett.
- Annyira sajnálom - böktem ki, mikor végzett a kezemmel, és felnézett rám.
- Nem én testem - felelte semmit mondóan, de én még is megláttam a tekintetében a fájdalmat.
- Nem magam miatt - vágtam rá. Miattad, Rob - mondtam, ő pedig felállt a gugolásból és az ajtó felé vette az irányt arra fogva, hogy a lábamra is hoz kötést. Teljesen tönkreteszlek - dünnyögtem halkan. Hagyj el! Tegyél ki az utcára! - kértem, mire dühös arckifejezéssel nézett maga elé.
- Ezt nem akarom mégegyszer meghallani! - szólt a szokásosnál hangosabban és keményebben felém se fordulva, mintha csak magát hibáztatná mindezért.
Szaggatottan felsóhajtottam mikor kiment, majd hátranéztem a kádra és azt kívántam bárcsak végleg a víz alá merültem volna.

Miután a lábammal is végzett, én felöltöztem, majd kimentem a konyhába, hogy keressek magamnak valami kaját. De nem jutottam sokra, ezért ki-be csukogattam a hűtőt, hátha valami ihlet megszáll. De nem szállt.
- Majd, ha visszaértünk bevásárolunk - csukta be a hűtőt végül Rob. Majd útközben beugrunk valahova reggelizni - mondta és az ajtó felé indult. Kész vagy? - kérdezte mire én végignéztem magamon, majd sóhajtva megráztam a vállam.
- Te mindenhogy szép vagy - jegyezte meg, mikor kinyitotta az ajtót és előre engedett.
- Édes vagy, de ez igazán túlzás - ingattam a fejem.
Ugyanis a kinti meleg ellenére kénytelen voltam hosszúujjú felsőt felvenni, viszont a hasam miatt nem a legkényelmesebben feszített rajtam.
- Ne szerénykedj - húzott magához, és hiába ellenkeztem egy puszit nyomott hajamba. Add ide a kezed - nyújtotta oda sajátját, mikor az utcára értünk és úgy döntöttünk gyalog megyünk el a sarkon lévő kávézóba.
- Nem, hagyjál - fordultam el.
- Sírni fogok - biggyesztette le ajkát, én pedig ezen elmosolyodtam, de akkor sem engedelmeskedtem.
Nem nyúzott tovább, sőt annyira letelepedett a csend, hogy mikor reggelinket fogyasztottuk el, még akkor sem szóltunk egymáshoz. Kissé már kínosan éreztem magam emiatt, de nem akartam beszélgetést kezdeményezni, ugyanis nem tudtam hova kanyarodna el a tegnap este után. Ő is ugyanígy volt vele, aztán mégis belevágott teljesen a közepébe, amitől el is ment az étvágyam.
- Na és mi vitt rá a döntéste, hogy már a combodat is marcangolod? - tette fel a kérdést, nekem pedig megakadt a kakaós csiga a torkomon.
Miután leöblítettem a kávémmal, ránéztem értetlen arckifejezéssel.
- Erre nem tudom mit kéne mondanom - ingattam a fejem hevesen. Miért kérdezel ilyen hülyességet?
- Hát, gondolom ez a dolog téged boldoggá tesz, vagyis én nem értek a pszichológiához... Csak gondoltam akkor beszélgessünk olyanról, amitől te boldog vagy...- vakarta meg a tarkóját és azt hiszem zavarba jött.
Hát, arra sem gondoltam volna soha, hogy pont ez a férfi fog előttem zavarba jönni.
- Nem tesz boldoggá - motyogtam, közben körmömet piszkálgattam, hogy ne kelljen rá néznem.
- Akkor miért csinálod? - kérdezte, közben tekintetemet kereste.
- Nem tudom - dünnyögtem, mert nem szerettem volna elmondani, hogy a fájdalom miatt teszem.
- Akkor megkérhetlek rá, hogy ne csináld? - kérdezte lágy hangon.
Aprót bólintottam, majd ezzel le is zártuk a beszélgetést. Pár perc múlva már a kocsiban ültünk, de szerettem volna valamit mondani mielőtt elindulunk, ezért nem haboztam.
- Tudod...- mondtam, miközben az övemmel babráltam. Észrevettem, hogy mostanában nem mész úgy sehova... És csak annyi, hogy szeretném, ha ez másképp lenne - motyogtam.
- Kidobsz a házamból? - nevetett fel.
- Nem! - vágtam rá. Csak úgy érzem visszatartalak mindentől. Komolyan, mikor voltál együtt utoljára valakivel úgy? - tettem fel a kérdést, de rögtön megbántam, ugyanis nem voltam rá kíváncsi, ezért megráztam a fejem, hogy ne válaszoljon. Mármint, basszus csak a koncertre mész el... Itthon tanulod inkább a koreót, edzeni sem jársz el... Lassan elhájasodsz - viccelődtem és óvatosan megpaskoltam a hasát, ami elég keménynek bizonyult.
- Igazán? - húzta össze szemöldökét, majd világoskék ingét kitűrte nadrágjából és felhúzta a hasán. Szerintem elég jól állok - nézegette saját magát.
A fenébe. Persze, hogy eszméletlenül nézett ki.
- Na, most fogd meg - ragadta meg kezem és kockáira tette.
Lehunytam a szemem, mert túlságosan zavarba jöttem, ő meg csak röhögött rajtam. Csúcs. Bár most mondjam azt, hogy minden lánynak minimum egyszer az életében kéne egy ilyen testet simogatnia? Mert a francba is, nagyon jó volt.
- Ami pedig azt illeti egy jó ideje nem voltam már nővel, viszont a jobb kezemmel egészen jól megvagyunk - dünnyögte szórakozottan.
Én fújogva kaptam ki kezem az övé alól, amin jót röhögött.
- Ne aggódj mindig rád gondolok közben - mondta vigyorogva.
- Hagyj békén - fordultam el tőle duzzogva és olyan zavarban amiben szerintem még sosem volt részem. Ezt most azért kapom, mert te is zavarba jöttél előttem bent? - kérdeztem, ő pedig boldogan bólintott. Nagyszerű - puffogtam, ő pedig vállamtól magához húzott, hogy egy puszit nyomjon fejemre.
És hiába szerettem volna ellenkezni, természetesen sokkal erősebb volt, mint én.
- Na elég a nyafogásból - engedett el, majd elindította az autót.

Mielőtt megérkeztünk már akkor éreztem rajta a feszültséget, de betudtam annak, hogy biztosan izgul, miért hívattak be minket. Viszont mikor a liftbe beszálltunk,  kezdett elborulni az agya, és minden erejét arra tartotta, hogy lehiggadjon. Ökölbe szorult kezét nézte nekem háttal, miközben mélyen beszívta a levegőt
- Mi a baj? - kérdeztem tőle, közelebb lépve.
- Tudnod kell valamiről mielőtt bemegyünk oda - fordult felém kissé furcsa és talán félelmetes tekintettel.
Sokat habozott, majd fejét rázva, mereven bökte ki ezt a pát szót.
- Nem egyedül leszünk - mondta, nekem pedig rögtön megnyúlt az arcom.
Szívem egy pillanat alatt torkomba szökött és eszeveszettül kalapált. Tenyerem izzadni kezdett, én pedig kicsit el is szédültem. Itt van... Ő... Ezt nem hiszem el.
- Kérlek fogd meg a kezem - nyújtotta oda sajátját, mint egy órával ezelőtt, de ezúttal el is fogadtam. Nézz rám Sel - kérte, én pedig lassan engedelmeskedtem. Nem lesz semmi baj, oké? - próbált nyugtatni, de feleslegesen ugyanis, már teljesen kivoltam. Csak ne engedj el - mondta, majd kiléptünk a liftből.
És remegő lábakkal, sétáltunk el Adam irodájáig, miközben magamban fohászkodtam, hogy érzelem mentes tudjak maradni. De nem sok sikerrel. Könnyezni kezdtem, akárhogy is szorítottam össze a szemem.
- Selena! - szólt rám Rob, miközben egy erőset szorított a kezemen, én pedig a fájdalomtól feleszméltem. Még csak rá se nézz, megértetted? - mondta ugyanolyan kemény hangnemben. Itt vagyok melletted, oké? Más ne számítson! - mondta, majd kopogtatott.

- Ross -

Körmömet rágva ringattam magam a forgószékben, közben azt figyeltem Adam, hogy játszik a gépén. De nem vonta el a figyelmem akárhova is néztem. Ha az órát néztem, akkor az idegesített fel, ha az ajtót az. Ha pedig csak magam elé bámultam, mindenféle gondolat futott végig agyamon és épp az volt a lényeg, hogy ne gondolkozzak. Lábammal doboltam, de semmi értelmes dallam nem jutott eszembe, ezért hamar abbahagytam. Próbáltam összeszedni magam, mindenféle pozícióban elhelyezkedtem a székben, de sehogy sem volt kényelmes. A papírjaimat magam előtt már százszor átrendeztem, de az idő nem múlt. Aztán kopogás hallatszott, én pedig minden ép gondolatomat elvesztettem.
- Gyertek - szólt Adam, miközben lecsukta laptopját.
Hiába is szerettem volna szemügyre venni Selenát, Rob direkt beállt elé így nem láttam semmit, csak, hogy a kezét szorongatja. Egyszerre ragadt bennem a levegő, és kapott el a hányinger is. Hiába szerettem volna elkerülni, szívem eszeveszetten kalapált, ezáltal légzésem is felgyorsult. Mindenféle érzelem kavargott bennem. De legfőképp gyűlölet és harag. Mindkettőjük iránt. Nem is tudtam eldönteni melyikőjüket utálom jobban. Selena leült velem szembe, de nem nézett rám, egy mappát rakott maga elé, majd kezét visszaeresztette az asztal alá. Másik kezével pedig haja pár kilógó szálát rendezte füle mögé, a fölsője ujja pedig ettől a mozdulattól egy kicsit lejjebb csúszott, így szemügyre vehettem az alatta lévő fehér kötést. Ezen megakadt a szemem, de nem tudtam sokáig nézni, ugyanis végzett a hajával. Szerettem volna szemkontaktust kialakítani vele, de ő szorgosan figyelt maga elé, és minden máshova, csak rám nem. Oh, hát így játszunk?
Rob a jobb oldalán ült és őt fürkészte olyan tekintettel, amitől kedvem lett volna felállni és leütni. Nagyon poénos vagy, hogy szerelmesen bámulod előttem. Igazán jó vicc. Féltékennyé akarsz tenni? Sajnálom, de ez a hajó elúszott.
- Oké, csapjunk is a közepébe, mert ha még egy percig itt ülünk kínos csöndbe, asszem belepusztulok - könyökölt az asztalra a középkorú férfi. Nem véletlen, hogy mind itt vagytok. Nagyon nagy baj van, remélem ezt ti is tudjátok - nézett végig mind a hármunkon. Veletek - tette hozzá, én pedig felhorkantam.
- Nem is tudom ki lehet ezért a hibás - gondolkodtam el a levegőbe nézve.
- Fogd be a pofád, Ross - szólt bele Rob, nyugodt hangnemben, amitől csak jobban felidegesített. Nincs időnk a gyerekes kiakadásodat hallgatni - mondta, mire felnevettem.
- Ne védd már annyira a kis ribancodat - vigyorogtam rá.
- Még egy rossz szót szólsz Selenára, odamegyek és...- nem tudta befejezni, mert Adam beleszólt, pedig igazán jót nevettem volna rajta.
- Oké, mivel nem áll szándékomban mentőt hívni, befejeznétek a cicaharcot? - kérdezte Adam, mire Sel felkuncogott.
- Azt hiszed Selena, hogy olyan kemény a kis pasid? - kérdeztem, de belevágott.
- Nem vagyunk együtt - ingatta a fejét, és rámnézett.
- Szerinted nem veszem észre, hogy a kezét szorongatod az asztal alatt? - mondtam, neki pedig megnyúlt az arca. Nem fogsz nekem többet hazudozni. Ezzel végeztünk. És tudjátok mit? - dőltem hátra, mint aki éppen jól végzi a dolgát. Figyelj rám Rob - mondtam, ő pedig szemembe nézett, gyűlölettel teli tekintettel, amit persze viszonoztam. Tehetsz bármit, csinálhatsz neki akárhány kölyköt, sosem fog annyira szeretni, mint engem. Ezt jegyezd meg.
- Vicces, hogy pont te mondod ezt - szólt közbe Selena. Oh, várj csak körülbelül egy hete olvastam az interjúdat a neten amiben, azt mondtad én sosem szerettelek. Akkor most hogy van ez? - kérdezte lesajnálóan.
- Tönkretettél mindent, Selena - ingattam a fejem. Mindent.
- Én? - kérdezte két oktávval feljebb. Elment az eszed, Ross! Bemeséled magadnak a történéseket, és te sem tudod, hogy mi történt. Elhiszed a kis hülyességeket amiket kitalálsz! Ez beteges...
- Hát jó - ráztam meg a vállam. De látom ám, hogy jól elbasztad az életed - vigyorogtam rá. Észrevettem a kötést a kezeden - böktem rá. És a szemed sem a régi. Csak nem, megakarsz halni? - kérdeztem ugyanolyan hangnemben, ő pedig erősen állta a szemkontaktust, miközben észrevettem, hogy üveges a tekintete.
- Rohadj meg, Ross - mondta Rob, én pedig ismét felnevettem.
- Elegem van belőletek! - csapott dühösen Adam az asztalra, aki mindeddig tűrte az értelmetlen veszekedésünk. A kurva életbe is! - dühöngött. Miért kell nekem kis szarosokkal dolgozni? - tette fel magának a kérdést. Nem kell nekem két botrányhíres. Ennél a kiadónál nem tűrjük a botrányokat! Nagy részt fiatal korúaknak árulunk lemezeket, nekik pedig igazán nem ezt a példát kéne látniuk, amit ti csináltok. Vagy nagyon gyorsan lezárjátok ezt az ügyet és hoztok nekem valami új anyagot, vagy pedig vége. Megadom ezt az utolsó választást, de abból nincs visszaút.
- Felmondok - mondtuk tökéletes szinkronban Selenával, amitől megint gyorsabban vert a szívem.

Ismerős érzés kapott el, ahogy a bőröndömbe dobáltam a ruháim dühvel, egyben túl gyengén és könnyes szemekkel. Kétszer is előfordult már ez, mikor Rikernek nem tetszett, hogy Selenával járok, és nem sokkal később ismét miatta... Mert, nos igen terhes volt akkor is. Akkor talán még az enyém lett volna az a kisbaba... Vajon, ha megtartotta volna, most mi lenne? Boldogan élnénk? Már rég szakítottunk volna? Akkor is itt lenne a képben Rob? Már sosem fogom megtudni. Pár hónapja ő pakolt el ugyanebben a szobában, ugyanúgy menekülésre készen. Csak ő előlem menekült, én pedig az érzéstől, ami sehogy nem hagy el, így hát én vagyok muszáj elhagyni őt. El kell menekülnöm, minden és midenki elől, mert felemészt ez az érzés. Felejtenem kell, és egyben összeszedni a gondolataim, mert itt megfogok őrülni. Hallottam, hogy jött valaki, mert a bejárati ajtó csapódott be. Tudtam, hogy Riker az, mert ő tudta egyedül hova megyek. És persze érdekelte miért voltam ott. Gyorsan letöröltem pár könnyem, ami elszabadult a világba, majd sóhajtottam egy nagyot, mielőtt benyitott volna.
- Oh, öcsi - guggolt le mellém, és miután végigmérte tekintetem, elbizonytalanodott. A fenébe is - állt fel ismét. Hozok inni - ment ki, így ismét egedül maradtam a szobámban.
Csak a legszükségesebbeket pakoltam el, és mire végeztem, Rik már a szobában volt egy whyskis üveggel és egy pohárral a kezében.
- Nem kell pohár - kaptam ki a kezéből az italt, majd úgy ahogy volt az üvegből ittam.
Nem törődtem az égető érzéssel, addig öntöttem magamba, amíg nem éreztem a fogaim és a torkom. És ez egyben ahhoz is hozzásegített, hogy eltűnjenek a gondolatok, és elszivárogjon az érzés amit nem tudok mihez hasonlítani és felemészt. Rik nem szólt semmit, csak várt. Már az üveg felénél jártam, majd megtöröltem a szám, és rápillantottam.
- Kösz tesó - bólintottam rá hálásan. Megtennéd nekem, hogy nézel egy gépet valahova messzire? - kérdeztem, mire kérdőn nézett rám. Messze, ahol sokan vannak.
- Minek? - kérdezte.
- Elakarok innen menni. Időre van szükségem. És minél előbb.
- Ross, szerintem...- folytatta volna, de belevágtam.
- Nem! Nem maradok itt. Felejtsd el. A bandának már úgy is annyi - ráztam meg a vállam. Utálhattok érte örökre az se érdekel - mondtam, majd húztam egy újabb nagyot az üvegből. El kell mennem, mert itt megőrülök - ingattam hevesen a fejem. Nem bírom nézni, hogy ők... Áh - legyintettem. Láttad volna, hogy néz rá... Mintha azt hinné ő megvédi. Tőlem, persze. Mintha én olyan szörnyeteg lennék, akitől védelmezni kell őt. Nevetséges - horkantottam fel.
- Hát végülis tettél pár dolgot ami nem egészen helyén való... - jegyezte meg szárazon.
- Faszomat mér beléd is! - csattantam fel. Kapott egy pofont, és akkor mi van? Meg is érdemelte ezek után.
- Te megütötted? - kérdezte hitetlenkedve, mire leesett, hogy erről más nem tudott. Ross az isten szerelmére milyen férfi vagy te? - nézett rám szúrós tekintettel. Fogadjunk nem is engedted neki, hogy megmagyarázza amit szeretett volna - horkantott fel lesajnáló módón.
- Már mindenki őt védi? - kérdeztem dühösen. Mit kellett volna megmagyaráznia, ha? Megcsalt! És más kölyke van benne! Abban az emberben aki a mindenem volt! Érted ezt? Neked ez milyen érzés lenne, ha? Értsd meg soha senkit nem szerettem még úgy, mint őt! - kiabáltam szinte most már, és könnyeim ismét ellepték az arcom. Soha nem voltam még igazán szerelmes. De mikor először megláttam, tudtam, hogy nekem lett teremtve. Nem csak simán megtetszett. Nem! Nem is hittem volna, hogy van ilyen érzés a világon. Több volt, mint szerelem. Még mindig több. De elvesztettem. És olyan érzésem van, mintha elvesztettem volna egy létfontosságú szervem. Én nem tudok élni nélküle - ingattam a fejem kétségbeesetten, mikor kiadtam magamból az ital hatására.

- 3.évad 11.rész Kitálalunk Vegasban -

- Sel - suttogott a fülembe. Sel, kelj fel - puszilta meg fülem hegyét. Ma van a szülinapom - dünnyögte.
- Kit érdekel? - fordultam másik oldalamra. Nem sütök neked tortát - jelentettem ki.
- Nem is kell - kuncogott fel. Kelj fel, lekéssük a gépet - húzta le rólam a takarót.
Mielőtt visszakérdeztem volna, hogy miről hadovál, hirtelen hiányérzet fogott el. Miután rájöttem, hogy Jake hiányzik a szívem összeszorult és kiugrottam az ágyból. Rögtön a kiságya felé vettem az utam és mikor nem láttam benne, asszem pánikroham kapott el. Vagyis, nem tudom az milyen, mivel velem ilyen szerencsére még nem történt meg, ezért csak annyi, hogy mint az őrült kezdtem el kapkodni a levegőt és a fejem is, mert a kisfiam kerestem. Kirontottam a nappaliba és mikor ott sem találtam, könnyek szöktek a szemembe. Milyen gép? Hol van a fiam!?
- Nyugodj meg - fogta le a vállam Rob és magához húzott. Selenánál van - mondta, mire egy nagyot fújtam.
- Ilyet többet senki nem csinálhat velem! - szippantottam egy újabb nagyot a levegőből és lehuppantam a kanapéra fejemet fogva. Miért van ott a tudtom nélkül? - álltam fel rögtön, hogy megkeressem a telefonomat.
- Sajnálom, bébi - vakarta meg tarkóját, majd utánam jött. Most mit akarsz? - kérdezte, ugyanis épp Gomez számát ütöttem be.
- Hazahozom a fiam - mondtam ki magabiztos tekintettel arra felelve, hogy felettem ne döntsön senki Jakkel kapcsolatban.
Szerencsére a második csörgetésre fel is vette, így nem maradt sok időm átgondolni, hogy fogom kiosztani.
- Komolyan, mégis mit képzeltek? - szóltam bele az alap hangsúlynál kicsit hangosabban. És egyáltalán miért vagy itthon? Las Vegasban kellene lenned készülni a turnédra! Mi a franc folyik itt? - tettem fel a kérdést leginkább mindkettőjüknek.
- Hát, ma te és a lovagod mentek Vegasba - mondta nyugodtan, mégis egy kissé feszülten.
- Tessék? - kérdeztem egy oktávval hangosabban, de Rob is folyamatosan magyarázott nekem valamit, így semmit nem értettem Sel válaszából. Kihangosítalak - dünnyögtem.
- Hát ezt egy kicsit jobban is megszervezhetted volna - motyogta Rob.
- Inkább köszönnéd meg, hogy az utolsó pillanatban lemondtam az utam, és szereztem nektek jegyet! - mondta Sel is most már idegesen. Csak mert te 25 éve ezen a napon születtél meg, és neked muszáj ezt a kontinens másik végében ünnepelnéd. Pedig szerintem inkább siratni kéne ezt a napot.
- Sel - szóltam rá, mert már egy kicsit messzire ment.
- Nyugodj meg, nem lehet beletaposni olyan szívébe, akinek nincs - mondta.
- Oké. Mondd el, hogy mi a bajod vele! -akadtam ki teljesen már ezen a reggelen. Tessék mondd. Ő is hallja.
- Hogy nem Ross - sóhajtotta, majd megszakította a vonalat.
Hogy mondhatja ezt? Mikor tudja jól, mit tett velem Ross. Velem és Jakkel. Nagyon jó fogalma van arról min mentem át amiatt a szemét miatt. És ezek után még mindig őt isteníti? Elfelejtette, hogy még mindig minden egyes nap milyen fájdalmat okoz nekem csupán azzal, hogy hiányzik? Hogy nem láthatja a mi kisfiúnkat, ahogy felnő? Hogy miként ragadtak meg bennem az olvasott interjúi? Hogy már nem is szeret? Nem szeret az az ember akiért bármit megtettem volna? Aki minden áldott percben minél jobban összetör egy kicsit...
És ezek után még így bánik a férfival akiben, mindezek ellenére megtalálom a boldogságom... Mit ártott ő neked Sel?
- Biztosan nem úgy értette - mosolyogtam rá halványan, megjátszva, hogy minden rendben.
Mikor belül épp meghaltam ismét.
- És bocsánat az előbbiért... Egy kicsit kiakadtam. És bár iszonyú nehéz megválni Jaketől...
- Mondd, hogy elmegyünk, kérlek - lépett oda hozzám.
- Jézusom, nem tudom itt hagyni - ingattam a fejem. Mennyi időről van szó? - kérdeztem türelmetlenül, mert körülbelül azt nem tudtam milyen nap van, nemhogy azt, mennyi idő még Vegasba ér innen a gép.
- Több mint egy teljes nap - sandított rám félőn, várva a reakcióm.
Sokat haboztam, de muszáj voltam az ő pártjára szavazni ugyanis... Baszki azért ennyit csak megérdemel mindezek után.
- Felöltözök és menjünk Selhez - néztem fel rá, neki pedig lehervadt a mosoly az arcáról. Hogy elköszönjek Jaketől, és megnézzem minden rendben lesz e - fejeztem be, ő pedig megkönnyebbülve és  feldobódva ölelt át szorosan.
- Köszönöm, szerelmem - mosolygott rám, majd ajkát enyémre tapasztotta, de gyorsan engedett el. Menjünk - vigyorgott és felkapta a kabátját, holott teljesen feleslegesen, ugyanis rajtam csak fehérnemű volt. 

Bementem a szobába, hogy felöltözzek, de rögtön vissza is mentem, ugyanis leesett, hogy tulajdonképpen Las Vegasba megyek. És... Ugye a ruha ügy még nem teljesen oldódott meg. Igaz egy héten négyszer járok edzőterembe, mégsem sikerül túl fényesen a fogyókúrám. Két hét alatt mindössze két kilótól szabadultam meg, viszont a hasam majdnem, hogy  teljesen lapos, amin én vagyok a legjobban meglepődve. Viszont alulról bőven van még mit leadni. 

- Rob... - álltam a kanapén várakozó mellé. 

- Minek akarsz Vegasba menni? - kérdeztem.

Ő elvigyorodott, majd egy pillanatra úgy tűnt, mintha gondolkozna valamin. Majd csupán rám se nézett, csak maga előtt a levegőbe kattintgatott valamit és annyit mondott, hogy " ding, ding " . Semmi kétség. Elment az esze. Mikor észrevette, hogy nem értek semmit elnevette magát.

- Csak öltözz fel, és nézz ki huszonegynek - legyintett, majd kicipzározta a kabátját. 

- Mi? - néztem rá tátott szájjal, mikor leesett. Te bolond vagy, lefognak csukni, ha elkapnak.

- Hát minket nem igazán - ingatta a fejét. 

- De, Rob. Kaszinóba csak 21 éves kortól lehet menni. Szerintem jól tudod, hogy milyen büntetés jár, ha elkapnak. 

Felállt, majd megfogta a kezem és közelebb húzott magához. 

- Bízz bennem, oké? - kérte, mire én hevesen ingattam a fejem. 

- Nem kerülök miattad bajba - mondtam és bementem a szobába felöltözni, és ezzel ismét megváltoztattam a mai programot. 

Mikor ezzel megvoltam összefogtam a hajam, belebújtam a cipőmbe és a kabátomba, majd kimentem, hogy ne melegedjek be. Kint vártam rá pár percig, majd mikor kijött, kicsit ideges arccal nyitotta ki az autót, majd hanyagul beült. Megráztam a vállam, majd halál nyugodtan beültem mellé. Hát tőlem aztán hisztizhet. Nem szóltunk egymáshoz semmit, majd mikor Selenáék előtt elkanyarodott a főútra, mérgesen dobbantottam a lábammal. 

- Nem megyek sehova, értsd meg! Menj egyedül, ha ennyire odavagy - csattantam fel. 

Félreállt egy pékség parkolójába, mielőtt beértünk volna a nagy forgalomba, majd rám pillantott.

- Van róla fogalmad, milyen kurva szarul esik, hogy Sel ennyire ki van rám akadva? - bukott ki ő is. Ráadásul amiatt a senkiházi miatt! Te meg lefogadom be is kajálod az egészet. 

- A francokat - legyintettem mérgesen.

- Dehogynem - horkantott fel. Ne mondd, hogy nem hiszel neki. Ismerlek. És tudod mennyire rossz érzés, hogy azt hiszitek én nem tudok valakit pótolni? Én több vagyok nála - jelentette ki. Többet tudok adni nála neked. Neked és Jakenek. Azt hiszed az volt a nagy dolog, hogy küldött neked egy halom pénzt? - ingatta a fejét, nekem pedig összeszorult a torkom. 

Honnan a szarból tud róla? Mielőtt folytatta volna, belevágtam. 

- Te kémkedsz utánam? - néztem rá meglepetten.

- Bizonyos dolgok túl egyértelműek ahhoz, hogy ne tudjak róla - tudta le ennyivel. Befejezhetem? - kérdezte, mire aprót bólintottam. Te vagy az életem Selena. Megkapsz bármit amit csak akarsz, csak ennyit kérek tőled: Hogy ne beszélj Rossról. Ne engedd, hogy Gomez ellenem uszítson. Még csak ne is gondolj rá. Ja, és ne akard azt képzelni, hogy ő vagyok mikor duglak - mondta, én pedig elszégyelltem magam, ezért behunyt szemmel elfordultam.

Gyorsan átgondoltam amit mondott és arra jutottam, hogy nagyon nem ezt érdemelné. Ő tényleg próbálkozik én pedig kihasználom őt. Jézusom, borzalmas vagyok!

- Nagyon sajnálom - dünnyögtem és egészen aprónak éreztem magam.

Az volt a rémálmom, hogy olyan kapcsolatban éljek ahol csak kihasználnak... Erre a saját rémálmommá váltam, és még csak fel sem tűnt. 

- Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig vissza akart fordulni, de én nem engedtem. Úgy értem Las Vegasba - fogtam le a kezét, mielőtt eltekerte volna a kormányt. 

- Nem azt mondtam, hogy mindig a kedvembe kell járnod. 

- Én viszont kedvet kaptam benézni a sittre - mondtam, mire felnevetett.
Felemelte kézfejem a kormányról, majd szájához emelte és egy apró puszit nyomott rá.
- Utolsó szavad volt, nem ér változtatni . motyogta önelégülten, és a repülőtér felé vette az irányt.
Útközben felhívtam Selenát és végig kérdeztem minden apróságot, csakhogy bebizonyosodjak róla a fiam teljes biztonságban lesz. De vagy hazudott, vagy pedig ennyire felkészült volt, ugyanis egyetlen hibát sem  találtam.
- Szerinted, nem fog hiányolni? - kérdeztem barátnőmet, miközben engem már most felemésztett Jake hiánya.
- Viccelsz? - kuncogott fel. Itt úgy el van kapatva, hogy mire visszajössz, azt sem fogja tudni ki vagy - viccelődött.
- Hát azt azért nem - vágtam rá zaklatottan.
- Persze, hogy nem - sóhajtott. Te vagy a mindene, jól tudod. De nem hinném, hogy baj lesz, velem is tökéletesen elvan - mondta.
- Remélem - bólintottam bízva benne.
- Most mennem kell. Jó szórakozást, vagy mit - motyogta elköszönés képen, és szinte láttam magam előtt, hogy elfintorodik.
- Minden szemed rajta!
- Meglesz - mondta, majd letette.

És nagyjából miután leadtuk az egy kis bőröndünk - amiről fogalmam sincs, hogy került a kocsiba, és mi van benne - , és becsekkoltunk minden kiesett. Ugyanis történelmi eseményt írtunk. Selena Ailon elaludt egy mozgójárműn. És még milyen jól aludt! Ennyire vészes lenne a gyereknevelés, hogy egy repülőn alszom ki magam? Á, dehogy... Szinte már rutinná vált, hogy Rob kelt fel, tehát ez most sem maradhatott fel. Vagyis persze, hogy ilyenkor marad el, hiszen egy steward szólt rám, hogy keljek fel, ugyanis be kell csatolnom magam. Rob pedig, mintha nem is lett volna mellettem nyugodtan hallgatott zenét a telefonomon. Tehát rá nekem kellett szólnom, hogy kösse be magát.
- Jót aludtál? - kérdezte úgy, mint aki jól szórakozik.
- Nem vicces - dünnyögtem sértődötten, majd sóhajtva felé fordultam. Ha tudnád - mondtam, mire felnevetett együtt érzően.
- Remélem nem baj, hogy belenéztem - nyomta ölembe a telefonom, miután kihúzta belőle a fülesét.
- Nem - motyogtam, közben pedig becsatoltam magam, és mikor megakartam nézni rajta mennyi az idő jutott eszembe, hogy tulajdonképpen le van kódolva a készülék. Honnan tudtad a kódom? - kérdeztem felé se pillantva, mert féltem, hogy fog rám nézni.
Ugyanis a kódom 0107 volt, ami pedig egy bizonyos dátumot jelent.
- Nem volt nehéz kitalálni - rázta meg a vállát, és úgy tűnik ennyivel le is tudta, mivel megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla... De oh, mégis ki lenne az aki ezt nem szeretné kimagyarázni?
- Tudod... - kezdtem bele. Egy ideje már nem foglalkozok a telefonommal, ezért nem változtattam meg... - hebegtem.
- Azt észrevettem - horkantott fel. Tele vagy R5 számmal - mondta én pedig lesütöttem pilláim.
- Ne viselkedj már ilyen gyerekesen. Szerinted mikor van nekem időm arra, hogy ezeket hallgassam? - ingattam a fejem és majdnem elnevettem magam a kérdésen, ugyanis a válasz olyan egyértelművé vált az iróniával együtt a hangomban.
- Annyira utálom, mikor veszekszünk - dőlt hátra és kinézett az ablakon.
- Én is - dünnyögtem, miközben rájöttem, hogy tulajdonképpen mindig miatta megy a vita.
Ennek mindenképp véget kell vetni. Hisz még csak a közelünkben sincs, mégis egy nagy falat húz, amin csak nagyon ritkán lehet áttörni. Erről jut eszembe...
- Nem akarok este sokáig el lenni - néztem rá.
- Miért? - értetlenkedett.
- Mert veled akarok lenni... Kettesben - mondtam, mire elvigyorodott.
- Nyugodj meg, mindenre szorítottam időt - kacsintott rám, majd megéreztem, hogy a gép kerekei súrolják a földet. 

Először persze azt terveztük, hogy lerakjuk a csomagokat, de ez csak másfél órával megérkezésünk után sikerült ugyanis... Hahó, ez Vegas! Még sosem voltam itt, ezért folyton nyakamat tekergetve néztem mindent meg alaposan. És teljesen elvoltam ájulva a látványtól, míg Rob olyan természetesen közlekedett, minta otthon lenne. 

- Nemcsak Gomez texasi - pillantott rám, ezzel választ adva a fel nem tett kérdésemre.
- Nem spanyol vagy? - kérdeztem.
- Sel latin és olasz. Én spanyol és amerikai - rázta meg a vállát. Tök  mindegy hol születsz meg, nem?
- Anyukád, vagy apukád spanyol? - kérdeztem, és úgy döntöttem, hogy kicsit kifaggatom, hiszen semmit nem tudok a családjáról.
- Anyu.
- És, hogy találtak egymásra? - folytattam.
- Apu ott nyaralt - rázta meg ismét a vállát, miközben megfogta a kezem, és átvezetett egy zebrán.
- Elenen kívül van több testvéred? - kérdeztem, mire ezúttal rám pillantott.
- Mi van FBI-os lett belőled, vagy mi? - nevetett fel.
- Nem, csak sosem beszélsz a családodról, és érdekel.
- Nem szeretek róla beszélni - ingatta a fejét. Áldott nap volt, mikor megszabadultam tőlük.
- Miért mondod ezt? - néztem rá összehúzott szemekkel.
Ő nem is figyelt a kérdésemre, hisz úgy tűnt megérkeztünk. És megálltunk az eddigi legszebb és legnagyobb hotel előtt amit valaha láttam. Mikor bementünk és felnéztem a bazi magasan álló mennyezetre, azt hiszem bele is szédültem. Az előcsarnok, mint ahogyan arra számítani lehetett hatalmas volt. Vörös szőnyeg és fehér falak. A plafonról lelógó csillárok, több bárpult, és számtalan kényelmesnek látszó fotel dohányzóasztalokkal. Egy pillanatra filmben éreztem magam, majd leesett, hogy valószínűleg egy ilyen hotelben szobát kivenni horribilis árba kerülhet, ezért aggódva Robra pillantottam.
- Oh, kérlek mondd, hogy ezt nem Sel fizeti!
- Nem - vigyorgott.
- Akkor te mégis mi a szarból? Itt egy szoba 2 hónapnyi fizetésednek felel meg - csattantam fel.
- Kicsim, bízd rám - pillantott rám, az aggódás legkisebb jelét sem mutatva.
A pultban egy idősebb hölgy fogadott, minket és amint meglátta Robot széles mosoly ült ki arcára... És talán egy kis félelem is, de azt nagyon jól leplezte.
- Mr Prascot! - üdvözölte a mellettem álló férfit, nekem pedig szerintem leesett az állam. Minek köszönhetjük a látogatását? Már jó rég nem járt erre - pillantott rám furcsán méregetve, mintha csak én lennék az oka. De látom megérte - jelentette ki, majd újra Robra nézett.
Mi van?
- Kérem a szobám kulcsát - szólt türelmetlenül Rob, és egy kicsit talán idegesen is.
A nő szó nélkül engedelmeskedett, én pedig szerintem kiszálltam a testemből, annyira megvoltam lepődve. Mikor a lift felé indultunk éreztem a hátamon a tekinteteket, majd megfordultam, és szinte mindenki minket nézett. Szorosan behunytam a szemem, és megszorítottam a  barátom kezét, miszerint fogalmam sincs mi történik és vigyen ki innen. Mielőtt a liftbe értünk volna, egy leginkább prostira hasonlító nálam fiatalabb lány állt elénk.
- Szia bébi - köszönt Robra. Rég láttalak - vigyorodott el és végigsimított a vállán, miközben én megjegyzem még mindig a kezét fogtam.
Kedvem lett volna rászólni, esetleg kitörni az égimeszelő cipőjének a sarkát, vagy leönteni valamivel a piszkosul rövid szoknyáját, de szóhoz sem jutottam.
Rob is valószínűleg elakarta küldeni a francba, de... éppenséggel még a szemébe sem tudott nézni, ugyanis a lány nagyon mély dekoltázsú ruhát viselt. A rohadt életbe! Oké, azt hiszem, soha nem voltam még ennyire megszégyenítve, mint ebben a pillanatban. Szó nélkül elengedtem a kezét, majd a lift felé indultam, bár fogalmam sem volt, melyik emeletre  kéne mennem, mégis akárhol jobban éreztem volna magam, mint itt. Hallottam, ahogy Rob elindult felém, a lány pedig idegesítően magas hangon nevetni kezd... Rajtam. Nem szólt semmit, csak megnyomtam a lift gombját, majd beszálltunk. A lány még mindig ott állt előttünk, és velem nézett farkas szemet. Én felröhögtem és olyan tekintettel válaszoltam, hogy tőlem tied lehet. Hisz miért is érdekel ez engem? Úgy sem jelent ő nekem semmit... Mikor becsukódott a lift ajtó, Rob félve felém sandított.
- Bocsáss meg - suttogta.
- Nem érdekel mit csinálsz, csak engem ne égess le vele ennyire - dünnyögtem mit sem foglalkozva az egésszel. 

- Ne mondj már ilyet Sel, utálnod kéne - dühöngött, fogalmam sincs miért.
- Miért? - ironizáltam. Mert látsz két jó mellet és én már nem is létezek?  Mellesleg pedo vagy, vagy mi?  A csaj, jó ha volt 17, erre azt mondja már rég látott. Tudod, mit? Hagyjuk is - ingattam a fejem és kiszálltam a liftből, ugyanis ebben a pillanatban nyílt ki.
- Te is csak 19 vagy - nézett értetlenül, miközben előre ment az utat mutatva.
- Most azzal jössz, hogy fiatal vagyok hozzád? - röhögtem fel erőltetetten. Csak annyit mondtam, hogy mikor utoljára találkoztatok a csaj volt vagy 15, és úgy tűnik te már átmentél rajta - fintorogtam.
Erre nem mondott semmit, de látnom se kellett az arcát, tudtam milyen fejet vág. Tehát beletaláltam.
- Már megint veszekszünk - jegyezte meg, mikor kinyitotta az ajtót.
Én csak megráztam a vállam és nem törődve a hatalmas luxussal körülöttem bevetettem magam az ágyba, úgy ahogy voltam. Megállította az ágy mellett a bőröndöt, majd lenézett rám. Én csak fintorogva elfordultam, mire sóhajtott egyet.
- Hova szeretnél menni? - ült le mellém és végigsimított hátamon.
- Haza - dünnyögtem. 

- Nem akarsz körbe nézni? - kérdezte nem is figyelve válaszomra.

- Nem - dünnyögtem.

- Még jobb, mehetünk rögtön a kaszinóba, egy óra és kinyit - állt fel és kinyitotta a bőröndöt. 

Nagyon szexi ruhákat válogatott neked Sel, nem akarod megnézni? - kérdezte, mivel próbált megpuhítani. 

- Nem - dünnyögtem ugyanolyan hangnemben. 

- Én öltönybe leszek. Muszáj megnézned rajtam milyen dögösen áll - mondta, mire muszáj voltam felnevetni. 

Felé fordultam és úgy figyeltem, hogy méri magához az öltönyt. 

- Ha felveszed rögtön leakarom venni majd rólad - mosolyogtam rá. Muti a ruhákat - kértem, ugyanis nagyon is érdekeltek.

- Nézd még te - nyújtotta ki nyelvét és elkezdte kigombolni a piros-fekete kockás ingét. 

Mellesleg amióta reggel megláttam rajta, azóta körülbelül minden második percben elképzeltem, hogy szabadítom meg tőle. Így hát feltérdeltem és az ágy végébe másztam, aminek a másik oldalán állt. Lefogtam kezét, miszerint én akarom folytatni, mire elvigyorodott. Hajamból kihúzta a hajgumit, majd beletúrt és szépen elrendezte a vállamon. Mikor kigomboltam ingét, állam alá nyúlt, hogy felhúzzon egy csókért.

- Szeretlek - suttogta ajkamra.

- Én is hercegem - vigyorodtam el, miközben azon gúnyolódtam, hogy szokott ő engem becézni.

Levettem válláról az ingét, kibújtattam atlétájából és végigsimítottam hasán, majd megragadtam övét és annál fogva rántottam közel magamhoz. Felnéztem szemébe és vártam. De nem történt semmi.

- Mi a varázs szó? - döntötte oldalra fejét.

- Dugj meg, mert kívánlak - mondtam, mire felnevetett. 

- Valakinek ma van a szülinapja, és képzeld még a barátnője fel se köszöntötte - nézett el a levegőbe megjátszva, hogy töpreng valamin.

- Szar lehet neki - ráztam meg a vállam, majd hátradőltem és magamra húztam. 

- Nehogy elaludj - puszilt hajamba, mikor mellkasára döntöttem a fejem. 

- Érted bármit - vigyorogtam rá, ugyanis az előbbi miatt ebben a pillanatban tényleg bármit megtennék érte. Amúgy boldog szülinapot  - fordultam felé. 

Fáradt mosolyra húzta száját, és megsimogatta fejem.

- Köszönöm - fúrta orrát nyakhajlatomba és ott is megpuszilt. És tényleg nagyon sajnálom az előbbit - mondta szégyenkezve. 

- Remélem az utcák tele vannak félmeztelen, jól kidolgozott testű pasikkal - vigyorogtam rá, mire ő összeszűkült szemekkel nézett rám, én pedig felnevettem arckifejezésére. Szeretlek - vigyorogtam rá, majd felültem és lenéztem rá. Két kérdésem van - szóltam halál komoly hangnemre váltra. 

- Hallgatlak - tornázta magát ülésbe, majd fejét megtámasztotta az ágytámlán.

Feltehetőleg igazán nem volt neki meglepő, hogy válaszokat akarok.
- Oké. Honnan van neked ilyen lakosztályod, és miért istenítenek itt?
Először felkuncogott, majd láttam rajta, hogy átgondolja, nehogy valami olyat mondjon ami nem tetszene nekem.
- Nemcsak az enyém. Bradé, és Elené is - rázta meg a vállát. Már nagyon régen vettük közösen.
- Minek? És ki az a Brad? Honnan volt neked nagyon régen annyi pénzed, hogy ezt fizesd?  -kérdeztem.
- Már csak egy kérdésed van, erre pazarolod? - mondta, mire én összeszűkült szemekkel néztem rá, majd ingattam a fejem, ugyanis ezeknél tényleg volt egy fontosabb kérdésem.
- Azért bámultad meg a kis csajt, mert én nem vagyok elég jó neked? - tettem fel a kérdést, mire szúrós tekintettel nézett rám.
- Ne kezdd ezt megint, Selena - csattant fel. Baszki, a képembe nyomta a melleit, melyik bolond nem nézné meg? - nézett rám, nekem pedig tátva maradt a szám.
- Mondjuk aki szereti és tiszteletben tartja a párját? - kérdeztem vissza két oktávval feljebb. És amúgy sem ez volt a kérdésem - ráztam meg a fejem, majd felálltam, hogy megnézzem a ruhákat és ezzel lezárva a témát.
Ez a nap úgy érzem nem is lehetne cifrább ennél... Persze az este még el se kezdődött, de már most féltem, mit fog hozni. Mivel találtam a táskában egy halom sminkszer és kiegészítő is, úgy döntöttem inkább viszem magammal az egész bőröndöt a mosdóba.
- 1 óra és mehetünk - néztem vissza rá az ajtóból. Addigra legyél kész - csuktam be magam mögött.
Először úgy döntöttem lezuhanyzok, és elvégzek minden tisztasági rituálét. Mikor ezzel megvoltam, kinéztem a ruhámat, ami egy vörös színű, vékony pántú ruhára esett, amit hátul kell megkötni. És mivel a hátam  majdnem, hogy csupasz, és a ruha jóval a térdem fölé ér, plusz a mellrésznél lévő kivágása nem egészségesen mély, így simán elmehettem volna itt egy prostinak. A tükörben méregetve el is szégyelltem magam, ugyanis én mégiscsak anya vagyok... De mivel azt nem igazán akarom tűrni, hogy a barátom más lányokra meresztgesse a szemét, úgy döntöttem már csak azért sem öltözök át. Sőt, mivel már rég nem éreztem magam ilyen felszabadultnak, mint ebben a ruhában, még eszembe se jutott levenni. Sel még egy hajgöndörítőt is csatolt az egész kis szalonomhoz, ezért hozzá is láttam a hajamhoz. Úgy tűnik valaki, nagyon elakarja érni, hogy kinézzek 21-nek. Mire való a jó barát, ha nem erre? A megszokottnál sokkal több smink került az arcomra, és persze a vörös rúzs sem maradhatott el főleg, hogy megy a ruhához. Még szerencse, hogy a turnénkon megtanultam profin táncolni és ugrálni magassarkúban, ezért az égimeszelő cipők, már nem jelentenek problémát. Főleg, ha olyan szép, mit ez a fekete, ezüst talpú darab.
Mikor kiléptem Rob éppen a nyakkendője megkötésével ügyeskedett, és annyira látszott rajta, hogy szinte már túl profi ebben a szerelésben, hogy picit kezdtem rettegni, hogyan fog viselkedni ma este. Cipőm sarka kopogására figyelt fel, majd mikor meglátott leesett állal nézett végig. Helyes. Úgy tettem, mintha nem venném észre milyen érzéseket hozok ki belőle, ezért csak természetesen járkáltam rá várva.  Vigyorogva ingatta a fejét, pont úgy, mint aki rájött, hogy miben sántikálok, majd végzett a nyakkendőjével  és újból rám nézett.
- Eszméletlenül nézel ki - jött hozzám közelebb, hogy megcsókoljon.
- Tudom - dobtam át vállam fölött a hajam, és kikerültem.
Felnevetett, majd utánam jött. Megfordultam, és vártam bökje ki mit akar.
- Így nem jöhetsz - mondta, miközben megdörzsölte állát. Nem fogok tudni másra figyelni csak rád.
- Épp ez volt a cél - bólintottam magabiztosan.
- Sel, ez sivatag, itt este megfagysz.
- Hát gondolom nem az utcán leszünk. És van rajtam nejlon harisnya - ráztam meg a vállam.
- Igen, az pont elég, hogy befagyjon a segged.
- Jézusom, mégis akkor mit vegyek fel? - csattantam fel és tudtam, hogy az egész arra megy ki, hogy féltékeny lenne, ha valaki véletlenül is rám nézne.
De persze ő azt csinálhat amit akar. Aha. Nem.
- Muszáj vagy ebbe jönni - hunyta le a szemét. Másképp ne is álmodj róla, hogy így betudlak vinni. Csak nem akarom, hogy bajod essen - nézett rám.
- Nem. Te nem akarod, hogy meglegyen sértve a az egód - kaptam fel az ágyról a táskám. Mehetünk, vagy ma még összeakarsz velem veszni úgy kétszázszor? - kérdeztem unottan.

Mielőtt beléptem volna a kaszinóba, visszahúzott a lépcsőn és átkarolta a derekam.
- Figyelj rám, van pár alapszabály - nézett szemembe. Ne igyál semmit! Itt nem iszunk, mert pikk-pakkra el lehet veszíteni minden pénzt. Legyél természetes, ne tűnj kezdőnek, és semmiképpen se rezelj be semmitől. Van pár őrült, de ha rájuk figyelsz, hamar kiszúrják a korodat. Ne nagyon állj le csevegni, mert nem tudhatod, hogy ki ő és miért szánja rád az idődet. Itt ugyan nincsenek balhék, tolvajok és verekedések, de akkor is nagyon oda kell figyelni, főleg ha nő vagy. De nyugodj meg egy percre sem foglak egyedül hagyni! - felelt valószínűleg a rémült tekintetemre. Ha gondolod válthatok neked pár zsetont játékgépekhez - mondta, mire aprót bólintottam. Ja, és tudsz pókerezni? - kérdezte, mire ezúttal ingattam a fejem. Sose játszottál még? Rossal sem? - kérdezte, de már meg is bánta. Ja bocs, vele csak szexjátékokkal játszottál - bólintott komolyan, mire én felnevettem ugyanis nagyon beletalált, én pedig egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül emiatt.
Ő is látta a videókat, nem lehet ez ellen már semmit tenni. Ja, de. Lehet rajta jót röhögni. Előre engedett, majd a pultnál kajakra elkezdett folyékonyan beszélni spanyolul. Mi a szar?  Valamin nevetett a pult mögött álló nővel, és túl közvetlenül viselkedtek egymással, hogy leríjon a helyzetről régóta ismerik egymást. Majd mielőtt elvette volna a zsetonokat, előre tolt és bemutatott. Ó anyám!
- Buenas noches! - nyekeregtem ki, és nem tudtam mit mondhattam volna még, ugyanis hiába való a 4-es spanyol érettségi, ha már évek óta nem használod a nyelvet.
- Oh, drágám, nyugodtan beszélhetünk angolul - mosolygott rám kedvesen, valahogy az én szememben mégsem nyerte meg magát. Csak az én Robertom szeret a kedvemben járni, hogy az anyanyelvemen beszélünk - vigyorgott ezúttal a megjegyezném nem az övé, hanem az enyém Robra.
Most komolyan, miért ilyen nagy szám ez a pasi, hogy 15 évestől 65-ig  mindenkit levesz a lábáról? Rob látta, hogy nem bírom a helyzetet ezért elvette a zsetonokat, majd megfogta a kezem.
- Gracias, Flora - biccentett oda a 40-es éveiben járó unszimpi nőnek.
- Itt mindenkit ismersz? - kérdeztem, miközben szorosabban szorítottam a kezét, ugyanis féltem, hogy elvesztem a sok ember között.
- Nagyjából - rázta meg a vállát. Az újakat nem, de a többit igen. Flora is itt van már vagy 10 éve - mondta, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- 15 évesen, hogy tehetted ide be a lábad? - kérdeztem és kezdtem abban kételkedni, hogy egyáltalán ismerem e ezt az embert.
- A bátyáim sok rosszba belevittek - motyogta. Na meg apám se valami jó ember. Még most is itt rohadnék, csak én vagyok a fekete bárány a családból, aki nem akar teljesen belekeveredni a maffiába - mondta én pedig megálltam, mert már az egészet nem értettem, és be kell valljam féltem is egy kicsit.
Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy mit mondott, és láttam rajta, hogy rögtön megbánta.
- Kérlek ne beszéljünk ma erről. Ígérem elmagyarázok mindent, csak ne a mai napon kelljen, oké? - mondta, mire bizonytalanul bólintottam.
- Kezdjek félni? - kérdeztem, mikor újból megfogta a kezem.
- Amíg velem vagy, ez eszedbe se jusson - csókolta meg arcom és tovább indultunk, de már igazán nem tudom milyen messze akar menni.
- Éppen azért mert veled vagyok - suttogtam.
Ismét megálltunk, de most ő torpant meg. Idegesen megrázta a fejét, majd lepillantott rám.
- Szerinted idehoztalak volna, ha tudom itt veszély vár rád? Sel, én belepusztulnék csupán az érzésbe, ha tudom bajod esik.
- Tudom - motyogtam.
- Akkor gyere - nézett rám meglágyult tekintettel.

- Hova megyünk már? - kérdeztem türelmetlenül, miközben újra elindultunk.

Nem figyelt a kérdésemre, csak ismét megfogta a kezem és maga után vezetett. Volt időm bőven körülnézni, ezért ki is használtam a lehetőséget. De persze csak óvatosan, hogy ne tűnjek kezdőnek. Pár tekintettel találkozott is az enyém, de onnan gyorsan el is kaptam a szemem, mert nagyon nem tetszett ahogy rámnéznek. Fiatalok nagy része játék gépek előtt ügyködött, és különböző szerencsejátékokat próbálgattak. Míg az idősebbek szinte csak pókerasztaloknál foglalatak helyet. Na igen, ők voltak azok akikkel nem szándékoztam volna játszani, hisz az biztos, hogy elvesztettem volna mindenem. Nem hiába ültek olyan nyugodtan, szivarozva, tudták, hogy nyerni fognak. 

És megérkeztünk a legeldugottabb, és legzajosabb pókerasztalhoz. 20-as éveiben járó férfiak és nők vették körül. Voltak akik belevoltak merülve a játékba, mások pedig csak a hangulat miatt repdesték őket körül.

Egy sötét hajú, magas pasi szúrt ki minket először, és ahogy Robra nézett, széles vigyor hagyta el a száját. Ó, tehát itt is istenítik. Szuper.

- Ohó, mit látnak szemeim? Hát te is élsz még ember? - szólt, talán egy kicsit túl hangosan, túlkiabálva a nyüzsgést. 

Mindenki egy emberként fordult felénk, és egy páran abba is hagyták amit épp csináltak, hogy lelkesen üdvözöljenek minket. 

- Az igen - füttyentett egy napbarnított bőrű, a barátommal egy idős férfi. De jó nő - kezdett el engem méregetni. Na, de tényleg nő? - nézett vigyorogva Robra. Mi van a smink alatt? Egy ártatlan 16 éves? - kérdezte, mire szinte az egész társaság felnevetett. 

- 19 éves vagyok seggfej - mondtam, és rájöttem, hogy ez így kevés. Több mindenen mentem már keresztül, mint amit a te buta fejed eltud képzelni - váltottam lesajnálóra a hangnemem, mire újra röhögni kezdtek körülöttünk. És komolyan, ártatlan? - nevettem fel erőltetetten. 

- Ezt inkább hagyjuk - vágta rá  Rob. Kérj tőle bocsánatot,  seggfejkém -  mondta nyugodtan. 

- Csak nem szerelmes a mi kis ' szüzünk ' ? - gúnyolódott, és úgy vettem észre, hogy az utolsó szót talán becenévként használta.

Na, lesz min gondolkoznom. 

- Én inkább nem nyúznám tovább - motyogta szivarral a szájában egy szőke, kigyúrt alak, miközben lerakta az utolsó kártyáját, és úgy tűnik nyert is vele. Eskü engem ráz ki a hideg, mikor ilyen nyugodtan beszél. 

- Hú téged ismerlek - ugrott elém egy vörös hajú lány a semmiből, megszakítva a  majdnem bocsánatkérést.

- Énekes nő - mondta Rob, miközben azt figyelte, hogy játszanak a többiek.

- Voltam - helyesbítettem. 

- Milyen műfajban? - kérdezte a lány, kicsit túlságosan is felpörögve.

- Pop - motyogtam. 

- Áh, az szar, olyat itt nem hallgatunk - legyintett, miközben tovább törte a fejét, én pedig magamban fohászkodtam, hogy nehogy...oh nehogy. Meg van - csettintett maga előtt - tutkó, hogy pornóba voltál - mondta, én pedig vadul dobogó szívvel kerestem a kiutat, de nem találtam. 

Megszorírottam Rob kezét, hogy segítsen kimenekíteni a helyzet alól, de ő is leblokkolt. 

- Amúgy Rosa vagyok - nyújtotta ki a kezét.

- Selena - fogtam meg bizonytalanul. 

- A magas Fernando, a szőke Billy, azok ott...- mutatatott a Fernando körül keringő két lányra - nem tudom, éppenséggel a mai kurvái - rázta meg a vállát. A cuki barna Kevin, a lány mögötte a barátnője Allison. A fura fazon napszemcsiben nem tudom ki, de szerintem mindjárt kidobják, mert tuti bevan lőve. Ja és a pasi aki beszólt neked... - folytatta volna, de az emlegetett szamár beleszólt.

- Charlie - nyújtotta ő is oda kezét.

- Selena - mutatkoztam be én is. 

- Bocsi az előbbiért - mondta, de erősen sejtettem, hogy csak azért mert volt benne egy kis félsz Robtól.

Bár fogalmam sincs miért. Hisz az erőviszonyok szerint, egyértelműen Charlie nyert volna. Aztán kitudja, miért vannak tőle beszarva. De ha jobban meg gondolom igazán nem bántam, mivel ettől csak jobban biztonságban éreztem magam. 

- Amúgy bírlak, Lena - jelentette ki, és kicsit meglepődtem a becézésén, de végül is tök logikus. Igazán rámfért, hogy már leseggfejezzenek - mondta komolyan, mire felnevettem és ő is elmosolyodott. 

- Figyelem pisisek - szólalt meg Fernando - tárcákat elő, egy Prascot száll az asztalhoz! - viccelődött.

Vagy mégsem, ugyanis az asztalnál ülők, tényleg átszámolták mennyit bírnak el, veszteség esetén. 

- Na lássuk miért vagy itt ilyen nagycsávó - dünnyögtem leginkább magamnak, de Charlie felnevetett mert meghallotta.

- Segítessz nekem egy kicsit lehúzni? - fordult felém, én pedig gonoszul vigyorogva bólintottam, holott tulajdonképpen magam ellen beszéltem. A szemétje legutóbb teljesen megkopasztott - dühöngött, ahogy felidézte az emlékét, majd könyökömnél fogva kicsit hátrébb húzott. Tereld el a figyelmét - suttogta fülembe, majd leült az egyetlen szabad helyre, pontosan Robbal szembe.

Megtámasztottam magam Rob vállán, majd magam felé fordítottam arcát, és megcsókoltam. Elmosolyodott, majd pókerarccal nézett vissza a többiekre. Talán ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Billy, miután jól megkeverte a lapokat, osztott mindenkinek kettőt. Még sosem néztem pókert, de az első dolog ami megragadott az a hangulat volt. Egy pillanat alatt a bolondos, fiatal baráti társaság átvágott felelősség teljes felnőttekre. És a barát szó is kiesett, ugyanis hirtelen mindenki a másik ellensége lett. Na igen, pontosan ezt teszi a pénz az emberrel. Egészen belemerültem a játék figyelésébe, ezért ki is ment a fejemből az eredeti terv. Mikor Charlie tök szimplán köhintett egyet, akkor eszméltem fel. Vártam egy kicsit, amíg Robra került a sor, majd lehajoltam és gyengéden megpusziltam fülcimpáját. Majd mikor erre meg se rezzent végignyaltam rajta, ő pedig nagyon halkan felnyögött. 

- Csak ügyesen, bébi - suttogtam fülébe, úgy, hogy ajkam hozzáérjen. 

Ismét nyaltam, sőt haraptam, ő pedig türelmetlenül ledobta az egyik lapját, mikor én is tisztán láttam, hogy a másikat kellet volna. Pedig én nem értek ehhez. Nem figyeltem ki vitte el végül a zsetonokat, ugyanis azon gondolkodtam hogyan tovább. Most nyakát csókoltam, majd füle mögött nyaltam végig, és közben kezdtem beleszédülni kölniének csábító illatába. Fészkelődni kezdett a székén én pedig elvigyorodtam. Na mi van nem fér el a gatyában? Nagy szerszám hátrányai. Elég egy picit felizgulnia, hogy ne férjen el kényelmesen. Már majdnem felnevettem a helyzeten, mikor emelte a tétet. Természetesen csak blöffölt, hiszen borzalmas lapja volt. Mindenki bevette kivéve Charliet. Ő tudta, hogy minél előbb végezni akar, és azt is, hogy miért. És az alkalmat megragadva ő is vitte el az egészet. 

- Na, most akkor ki a nagycsávó? - röhögött fel Charlie.

- Nagyon jól tisztában vagyok vele mit csinálsz, drágám - fordult felém. De sajnos el kell keserítenem titeket, hogy azok kamu zsetonok voltak amiket beledobtam.

Erre persze mindenki kiborult egy kicsit. És mindenki másért.

- Nem, az nem számít csalásnak, hogy megvédem a jogaim, miközben megpróbálják befolyásolni a döntéseimet - magyarázta Rob.

- A francokat - csattant fel Rosa. Az öregeknél már rég le lennél tartóztatva ezért, hogy hamis zsetonok vannak nálad - puffogott. 

- De ti nem veszitek komolyan ezt. Ez nem csak egy játék - állt fel Rob egy kicsit idegesen. Itt nagyon sok pénzről van szó - fordult felém és nekem mondta tovább. Szerinted még is mi lett volna velünk, ha amit elvesztek igazi?

- Semmi, ugyanis a kártyámon lévő pénzzel együtt milliomosok vagyunk. 

- Nem érdekel annak a senkiházinak a pénze - ingatta hevesen a fejét. Nem vagyunk rászorulva - mondta és pár méterrel arrébb bekérezkedett a komoly játékosokhoz. 

Szivarral kínálták, ő pedig minden félrebeszélés nélkül elfogadta, majd hivatalosan bemutatkozott, mire elismerően bólintottak és kezet fogtak vele. Aztán kezdődött a játék. Elkeseredetten leültem Charlie mellé és onnan figyeltem minden mozdulatát. Annyira más volt, és annyira természetesen. Egyáltalán nem játszotta meg a komolyságát, vagy a modorát. Nem is kellett neki. Tisztán látszott rajta, hogy ez ő. Csak nekem játszotta meg magát. Semmi kétségem, nem ismerem ezt az embert. 

- Mi a baj szivi? - karolta át Rosa a vállam.

- Ő mindig így viselkedik? - kérdeztem még mindig őt nézve.

- Eléggé váltakozó a hangulata, de nagyjából az ő amit most látsz. Na meg gondolom neked köszönhető, hogy sokkal nyugodtabb.

- Miért? 

- Még sosem volt szerelmes - rázta meg a vállát.

- Nem az - ingattam a fejem. Hogy érted, hogy nyugodtabb? - néztem rá.

- A családja miatt nagyon sokat idegeskedett... Kissé idegbeteg lett, ha ez így érthetőbb. Nagyon régóta ismerem már és tudom, hogy elég egy kis szél, hogy elszakadjon nála, az a szál, ami összetartja őt. 

- Hát, amióta velem van jó sok szél járt felé - haraptam ajkamba.

- Akkor te vagy a szál - mosolygott rám halványan, majd felkapta a táskáját és indulásra kész volt. Császtok köcsögök - köszönt el a csapat egyetlen normális - igen a másik háromhoz ő volt a normális - lány tagja.

Charlienak is feltűnt, hogy kissé lelomboztam, ezért figyelmemet elterelve felajánlotta, hogy megtanít pókerezni, amkit örömmel el is fogadtam. Egy teljes óráig ültem ott a fiúkkal, de igazán nem panaszkodhattam a társaságra, ugyanis nagyon viccesek és jófejek voltak mind. Na meg persze tiszteletüket mutatták felém, úgyhogy ennyi elég is volt, ahhoz, hogy megkedveljem őket. A végére már annyira belejöttem, hogy mikor élesben játszottunk sikerült megnégyszereznem a zsetonjaim amit Rob játékgépekre adott. Ők persze azzal nyugtatták magukat, hogy ez a kezdők szerencséje, én pedig erre azzal reagáltam, hogy vérbeli profi vagyok. De azért nem játszottam tovább, ugyanis nem akartam elveszteni ennyi pénzt. Charlie vállára döntöttem a fejem, úgy figyeltem, hogy nyúzzák tovább egymást. Nem érdekelt mi lesz, ha meglátja Rob, ugyanis csupán barátilag tettem ezt. Ha pedig többet gondol bele, igazán meg is érdemli a gyötrődést. Mikor eléggé megszedte magát elindult felénk, én pedig nem zavartatva magam, nem változtattam a pozíciómon. Rob odahajolt és megcsókolta a nyakam, majd kiegyenedett.

- Köszönöm, hogy itt voltatok vele - mondta a srácoknak.

- Mi van, sikerült kiengedni a fáradt gőzt? - ugratta Fernando. 

- Ne legyél már ilyen perverz, majd kiengedi magát Lenán - mondta Charlie. Vagy inkább a póker, mint a nőd? -  oltotta be, ugyanis tényleg szépen itthagyott. El is felejtettem, hogy ma van a szülinapod tesó - váltott hirtelen témát. Elmehetnénk inni egyet.

- Selenával szeretnék kettesben elmenni - felelte.

- Na, hagy menjünk mi is - győzködte. Kevin majd hazafuvaroz mindenkit, tudod, hogy nem bír inni - röhögött fel. 

- Tudok részegen vezetni - folytatta Rob.

- Francokat engedem, hogy úgy vezess! - csattant fel Charlie. 

- Ha megállítanak és lábra tudsz állni, nem büntetnek meg - rázta meg a vállát, mintha minden napos dologról beszélnének.

Lehet, hogy így volt, de nekem akkor is új volt, és kicsit érdekessé is vált. És a szívem összeszorult a gondolatra, hogy hányszor vezethetett úgy, hogy az élete forgott kockán. 

- Le szarom, ha megbüntetnek, csak Selenának ne essen baja.

- Jó, igazad van - mondta, miután jobban belegondolt. Gyertek - szólt a többieknek, majd nyújtotta a kezét felém, amit el is fogadtam és felálltam. Megakarlak csókolni - mondta.

- Mi tart vissza? - fordultam felé.

- A rúzsod - figyelte összehúzott szemöldökkel a szám.

Megradtam nyakkendőjét, és úgy húztam közel magamhoz egy centire a számhoz.

- Könnyen lejön, ígérem - néztem szemébe, majd szájára.

Egy rajtam ne múljon pillantás után ajkai már enyémen is voltak és telhetetlenül kóstolgatták. Mikor abbahagytuk, már mindenki összeszedte a cuccát és ránk vártak. Rob letörölte kézfejével a száját, majd rám pillantott. Valószínűleg mindketten szinte tükörképe voltunk egymásnak, ugyanis ő is visszatartott nevetéssel nézett rám és én is rá. 

- Mindjárt jövünk csak...- mutattam arcomra és a vészesen elkenődött vörös rúzsomra, majd elindultunk a mosdó felé

- Hogy smároltok ti baszki? - fintorgott mögöttünk Fernando, mi pedig összenézve felröhögtünk. 

Egyébként elég vicces volt így végigmenni szinte az egész kaszinón. Egy páran értetlenül néztek ránk, és az öregektől kaptunk pár ' ezek a mai fiatalok ' megjegyzést. A mosdó előtt szétváltunk, majd megegyeztünk, hogy megvárjuk egymást. Én gyorsan lemostam az arcom, megigazítottam az alapozóm, ugyanis onnan is sikerült egy keveset letörölni, majd vékony rétegben feltettem Rob kedvenc málna ízű szájfényét, és a hajamat is megigazítottam. Már azt hittem elunta a fejét, de mikor kiléptem sehol sem találtam. Bizonytalanul benyitottam a férfi mosdóba, de mikor nem láttam senkit, bementem. Egy kicsit beljebb találtam Robra, aki az utolsó csap dörzsölte arcát. Felnevettem a látványra, majd odamentem hozzá, hogy segítsek neki.

- Utálom ezeket a szarokat - dünnyögte, mire felkuncogtam.

- Mutasd - emeltem fel fejét állánál fogva. Csak szerintem áll rajtad szexin? - ugrattam, mire mosolyogva ingatta a fejét. 

Kivettem a táskámból egy zsepit, majd bevizeztem és pár pillanat alatt le is szedtem.

- Látod? Csak gyakorlás kérdése - vigyorogtam rá.

 - Na menjünk, mert még más hova gondolnak - mondta, majd elindultunk. 

Ők már a kijáratnál váltották be a zsetonjaikat, ezért mi is odamentünk. Rob elkérte a zsetonokat amiket ő adott nekem, kicsit sem nézett nagyot, mikor a táskámból a pultra öntöttem jópárat. 

- Kezdők szerencséje - vágott bele rögtön Charlie.

- Ma én fizetek - vigyorogtam Robra.

- Nem, ez a te pénzed - mondta, mire forgattam a szemem.

- Szülinapod van - dünnyögtem. És amit szereztél úgy is rám és Jakere költöd. Amúgy sem adtam neked semmit.

- Nekem az a legfontosabb, hogy itt vagy velem. Ennél nagyobb ajándékot úgy sem tudsz adni - nézett szemembe, én pedig a szavaitól olvadni kezdtem.

- Na lépjünk, mielőtt elhányom magam - szólt közbe Fernando. Amúgy tesó, gratula - veregette meg Rob vállát, aki természetesen nem értette miért.

- Miért? - kérdezte, miközben elvette a pénzt. 

- A kisfiadhoz - mondta.

Ja igen, egyébként körülbelül elmeséltük egymásnak az egész életünket egy óra alatt. Sok mindent megtudtam róluk. Többek között Charlienak van két kutyája, Fernandonak pedig minden napra két másik nője. Tényleg azok, vajon hova tűntek?

- Jake nem az én fiam - dünnyögte azt a látszatot adva, hogy nem érdekli a dolog.

- Hát, te neveled - rázta meg a vállát Charlie. Akkor szerintem a tied. 

- Jót beszélgettél drágám? - fordult felém Rob, én pedig mosolyogva bólintottam. 

- Hagyd már szegényt, meg vagy áldva vele.

Közben Allison hisztizett azon, hogy Kevin körülbelül 10 másodperc alatt nem ért ide a kocsival. És folyamatosan azt hajtogatta, hogyy megfagy. Erről jut eszembe. Kibaszottul fázom én is. Végigsimítottam karomon, mire Rob rögtön lekapta a zakóját és rámterítette, én pedig hálásan mosolyogtam rá. És rájöttem, hogy így ahogy vagyok, itt a világ végén, nagyon boldog vagyok. Csak kellett vele együtt pár óra, hogy rájöjjek, hogyan érzek iránta, és milyen boldoggá tesz.

-  De te is, Selena - folytatta Charlie, én pedig teljesen egyet értettem vele. 

Amíg Kevin nem jött meg, Rob végig átkarolt, így próbálva melegíteni a testem. Közben megbeszéltük, hogy fogunk ülni heten, az öt személyes autóban. Tehát Charlie vezet, mellette Fernando, én és Allison beülünk a pasiaink ölébe, mellettünk pedig Billy. Mikor megérkezett a kocsi, mindenki elfoglalta a helyét, és hálálkodott, hogy nem kell a hidegen állnia. Én szemből ültem Rob ölébe, aminek ő kifejezetten örült. Vállára hajtottam a fejem, de ő felemelte és ajkamat kereste. 

- Remélem nem messzire megyünk, ugyanis ezek mellettem mindjárt megdugják egymást - mondta Billy, mire Charlie és Fernando felnevetett. 

- Örülj neki, legalább nem csak a monitordon nézed - oltotta be Charlie, mire muszáj voltam felnevetni, ezért elváltunk  egymástól.

- Csak megcsókolt - kuncogtam.

- Mindig így kezdődik - ingatta unottan a fejét Fernando. 

- Nem mindig. Főleg Sel esetében - gondolkozott el szemöldökét ráncolva Rob.

- Előre félek mi lesz, ha részegek lesztek - jegyezte meg Charlie, miközben a visszapillantóból elemezte milyen pozícióban ülök barátom ölében.

- Semmi - vágtam rá. Szülők vagyunk, már megtanultuk, hogy nem tudjuk olyankor csinálni, mikor kedvünk támad - ráztam meg a vállam, a többiek pedig nem túl meggyőző aházással nyugtatták.

- Igaza van - mondta Rob, majd picit megemelt csípőmnél fogva, hogy megtudjak fordulni az ölében.

Pár perc múlva megérkeztünk, de Allison és Kevin összeveszett azon, hogy nem ült kényelmesen a lány, ezért Kevinnek elege lett, hogy folyton nyafog valamin és úgytűnik szakítottak. Amúgy a fiúnak teljesen igaza volt,hisz Alls már engem is kikészitett. Tehát én maradtam az egyedüli lánytag. Miután kiszálltunk Rob megpaskolta a fenekem, amin elvigyorodtam, de hamar szemforgatásba torkollott, ugyanis reflexből lejjebb húzta a szoknyám a combomon. 

- Ami az enyém, azt ne nézze más - suttogta fülembe, majd megfogta a kezem és elindultunk a többiek után a szórakozó hely bejárata felé. 

- Ami nem az enyém, azt ne nézd - vágtam vissza, mire grimaszolt egyet. Nőj fel - emeltem égnek a tekintetem, majd előre mentem a többiekhez és belekaroltam Fernandoba, aki ezt örömmel nyugtázta. 

- Ne csináld már ezt bébi - hallottam magam mögött.

Mit sem törődve mentem tovább. A bejáratnál a fiúk nem engedték, hogy fizessek, ezért csak megvártam, hogy rám ragasszák a karszalagot és bementem. Egyszer voltam ilyen helyen, akkor is egyedül, de persze most sokkal jobban éreztem magam. A hely nem sokban különbözött attól amit az emlékeimből tudtam felidézni... Vagyis de. Ezen a helyen sokkal durvább volt a buli. Inkább lemaradtam, megradagtam Rob kezét és szorosan hozzá simultam. 

- Csak tőlem fogadj el italt, oké? - hajolt fülemhez, hogy biztos megértsem mit mond.

- Jézusom, nem vagyok gyerek - csattantam fel.

- Hát legutóbb mikor itt találtalak...- folytatta volna, de nagyon is jól tudtam mit akar ezzel, ezért inkább leintettem. 

Igaza volt.

- Viszont. Tőlem annál inkább - mondta, és rám nézett vigyorogva. Megtanítalak inni, úgy, hogy emlékezz a tegnapra. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogod magad jól érezni.

Oké, ebből nem értek semmit. Megráztam a vállam, és mielőtt leültem volna az egyik bárszékre, Rob levette rólam a zakóját és a széke támlájára terítette. Leült mellém, levette a nyakkendőjét, majd kigombolta félig az ingét, és feltűrte az ujját egészen a könyökéig. Rákönyökölt a pultra és úgy rendelt. Fogalmam sincs, hogy mit, ugyanis Charlie mellettem  folyamatosan arról beszélt melyik lányt nézte ki magának már az első percben. Rob letette elém az italt, amit én már a  másik pillanatban már csurgattam is le a torkomon. Nem volt semmi íze, és a torkomat is csak minimálisan égette. Nem sokkal később már a másodikat ittam, viszont ennek az ízét már jól ismertem. Hiszen nem is olyan régen a whiskey volt a legjobb barátom. Erre a gondolatra összeszorult a torkom, de nem tudtam túl agyalni, ugyanis már a második ugyanilyet hajtottam fel. Rob türelmetlen volt és azt akarta, hogy minél előbb felengedjek, hiszen most is minden percben eszembe jut vajon mi lehet a kisfiammal. Közben a többiek egy közeli boxba ültek át, hogy kettesben hagyjanak minket. Az alklamat megragadva a szülinapos közelebb húzódott hozzám és derekamon simítva végig csókolt meg. Ajkai hamar áttévedtek nyakamra. Mikor a pultos nő letette elénk a poharat, rögtön elengedett és kezembe nyomta.

- Idd meg és táncolj velem - hajolt fülemhez, majd megitta sajátját és felállt. 

Nem haboztam én is sokat, viszont ezt nem kellett volna egy kortyra. Nagyon nem. Az arcom ökölbe szorult és az egész torkomat és gyomromat lemarta. Mikor rám nézett elvigyorodott, kikapta nadrágja zsebéből a tárcáját és a telefonját,  zakójába rejtette. Kicsit megszédültem ahogy felálltam az előbbi italtól, ezért megfogta a kezem .

- Máris kiütődsz? - kérdezte még mindig vigyorogva.

- Nem, csak az előbbi kurva erős volt - ráztam meg a fejem. 

- Az a jó - jegyezte meg, majd elindultunk a többiek felé. 

Levette vállamról a táskám, majd és odadobta a zakójára a srácok asztálára. 

- Csak nem? - kérdezte jókedvvel az arcán Charlie, mire Rob bólintott. Félre emberek, Prascot a táncparkettre lép - kiabálta, mire én forgattam a szemem, a barátom pedig gonosz tekintettel nézett hátra rá, ugyanis most mindenki minket nézett.

Oké, azt tudom, hogy ő szeret a középpontban lenni, de mivel velem most mutatkozik be először úgy, hogy együtt vagyunk, kicsit meg volt illetődve. Nekem pedig csak az forgott a fejemben, hogy biztosan felfognak minket ismerni, hiszen a turnénkon a közös számunk lett a leghíresebb, Selena produkciói után. És aki fel fog ismerni rögtön tudni fogja " ki a másik fiú " . 

- Mindenki minket néz - jegyeztem meg szárazon. 

- Helyes - ragadta meg a derekam és erősen magához szegezett. 

Nyakába karoltam és próbáltam nem a külvilágra figyelni. Újra csak mi voltunk. Újra azok az emberek voltunk akiket még nem viselt meg annyira az élet. Gondnélküli fiatalok... 

Majdnem ugyanazt a koreográfiát táncoltuk amit azon a napon mikor megismertük egymást együtt találtuk ki. De persze voltak benne változtatások is, mivel a zene picit lassúbb volt és már felejtettünk is el belőle. De összességében egész jók voltunk, főleg, hogy már vagy másfél éve nem voltunk így együtt. A táncot stílusosan egy csókkal zártuk, ami eddig mindig elmaradt, ezért a kelleténél egy kicsit tovább tartott. Nem szóltunk egymáshoz semmit, mégis megértettük a másikat. Inni valamit. Akármit. Így hát a srácok asztalát vettük ismét célba, és örömmel nyugtáztuk, hogy épp most hoztak nekik egy egész üveg vodkát. Amíg Rob azzal fáradott, hogy tölt magának én kikaptam a társaság csöndes tagja kezéből - alias Billy - és a meglepődségén mosolyogva lehúztam. Barátom, már a másodikat töltötte, de megállt mikor egy tipikus latin zene szólalt meg a hangszórókból.

- Oh, ezaz - motyogta vigyorogva és magához húzott be a tömegbe. Erre jól lehet salsázni - kuncogott fel, értetlen arckifejezésemre.

- Én nem tudok salsázni - tettem fel a kezem védekezés képpen, de ő megragadta és magához húzott.

- Itt az idő, hogy megtanulj - mondta , majd megpuszilta a homlokom. Fogd meg a vállam és a kezem - igazított be. Most pedig csak engedd, hogy. Oké, a tánc nem volt valami nagyon nehéz, viszont egy percnél tovább nem tartott. Ugyanis miután hátradöntött és megcsókolta a nyakam, azóta sem akadt le rólam. Háttal álltam neki, ajkai pedig nyakamról fülemre tévedtek, és ezúttal ő harapdosta és nyalogatta azt. Én fenekemet csípője mozgására dörgöltem hozzá, mire kicsit talán dühös mozdulatokkal fordított maga felé.
- Ezt ne csináld, mert itt helyben megakarlak dugni - méregetett összehúzott szemekkel. - És mi tartana vissza? - kérdeztem, de erősen állítom, hogy csak az alkohol beszélt belőlem. - Rossz vagy, Sel - ingatta a fejét, majd ismét megfordított. Hátulról átkaroltam a nyakát, úgy húztam előre magamhoz, hogy megtudjam csókolni. Később sem engedtem, hogy kiegyenesedjen, torkán csókoltam végig, amit megelégelve egy nyögéssel szakított félbe. Csípőmre tette a kezét és úgy irányított mit, hogyan csináljak. Előrébb nyomta magát fenekemhez, én pedig megéreztem, hogy nem csak kezei szorítják keményebben testemet. Hozzámsimult, majd kérte, hogy nyomjam ki említett részem. Felkuncogott, amiért mindenre engedelmeskedtem, majd fülembe suttogott. - Kicsit pihenjünk, mert tényleg megkezdelek - nyomott egy puszit halántékomra és elengedett. A bárpultnál kötöttünk ki, de ezúttal hideg ásványvizekkel a kezünkben. Na igen, ez az a része, amit eddig sosem tartottam be. Jó, egyszer voltam társasággal el inni, az esküvőmön, viszont Puerton jó párszor keltem fel hulla másnaposan. Remélem ez tényleg hozzásegít ahhoz, hogy holnap ne érezzem magam szarul. Innentől kezdve minden összefolyt. Ivás nagyon, tánc nagyon, és víz kicsit. Talán túlságosan is felszabadultam, ugyanis nem ismertem magamra. Túl gyerekes és felelőtlen lettem. Én, akinek alapból van egy gyereke. Néha emiatt kissé furcsán éreztem magam az elején, de aztán már nem tudtam másra koncentrálni csak, hogy az érzelmeim hirtelen az egekben lettek, ezáltal megtriplázódott a vágyakozásom a férfi iránt, aki amúgy is minden percben megőrít az eszméletlenül dögös külsejével. Így lettünk tehát szülőkből fogdosódó tinipár. Hihetetlenül örültem annak, hogy végre elindultunk és végre kettesben lehetek Robbal. A kocsiban ismét az ölébe kerültem, de ezt igazán hanyagolni lehetett volna. Sosem gondoltam volna, miután lesz egy gyerekem, ennyire nem fogom kibírni, öt percig szex nélkül. Újból szemből ültem az ölében, és újból megcsókolt, csak sokkal vadabbul. Közben fenekem markolászta, és egy pillanatra sem váltunk el egymástól. - Na baszki - dünnyögte Charlie feltehetőleg minket nézve, nekem pedig nem volt arra időm, hogy emiatt szégyenkezzek. - Felelősség teljes szülők - röhögött fel Fernando. - Hallod tesó, hova vigyelek titeket? - kérdezte Kevin, de Rob nem úgy nézett ki, mintha válaszolni szeretett volna. A Claraban vagytok? - kérdezte ismét, de mindhiába. Jó leszarom, most ott lesztek - dünnyögte idegesen, majd leparkolt és kitessékelt minket az autójából. Az út szélén állva is alig bírtunk egymástól elszakadni, de végül csak sikerült, ugyanis a lépcsőn elég nehéz lett volna felmászni így. Bent a hotelben a recepción szerencsére nem állt senki, ezért megkönnyebbülve lekaptam a magassarkúm és a lift felé vettük az irányt. Mivel Rob lakosztálya a legfelső szinten volt, hiába nem akartunk egy kis helyen kettesben nyomorogni, kénytelenek voltunk. Ő a lift egyik, míg én a másik végébe kerültem. Türelmetlenül, és egymás iránti vágyakozással néztünk farkasszemet. Beleharapott az ajkába, majd végigmért. És még mindig csak a másodikon voltunk. Lehunytam a szemem, ugyanis nem akartam kialakítani vele szemkontaktust. Éreztem, hogy csurom nedves vagyok, és minden lélegzetvételétől összeszorultam a hasam alatt. És még csak a harmadikon vagyunk. Nyeltem egyet, majd nem törődve semmivel rontottam rá. Nekidöntöttem a lift ajtajának és nyelvem máris nyakán barangolt. Lenyaltam róla a sós izzadtság cseppeket, majd lejjebb haladtam. Ötödik emelet. Kigomboltam ingén az utolsó gombot, ami összetartotta és végigsimítottam kidolgozott felső testén. Lábaim picit megrogytak, ahogy lejjebb haladtam kockáira, majd mielőtt letérdeltem volna elé, kinyílt az az átkozott liftajtó. Szinte kiestünk a liftből és úgy trappoltunk el a mi szobánkig. Rob kezei túlságosan remegtek ahhoz, hogy egyből beletaláljon, ezért minél jobban sietett, annál többször ment félre. - Nem találsz bele a lyukba? - ugrattam, és felnevettem saját poénomon. Mikor végre sikerült neki, én kirángattam a zárból, majd belöktem az ajtót. Ő becsapta maga után, én pedig leejtettem a kulcsokat a cipőm mellé a földre. Minden előbbi nélkül belökött az ágyba, és már fölöttem is volt. Türelmetlemül tépte le rólam a ruhám, majd mikor kibújtatott volna melltartómból hirtelen megtorpantam, és az ágy mellett lévő rádiós órán akadt meg a szemem. 2 óra 16 percet ütött. Ami azt illeti már nincs szülinapja. És új nap van, tehát nyugodtan elmondhatja a számtalan kérdésemre a választ. Főleg mivel nem józan észből beszél, biztos lehetek benne, hogy nem fog hazudni. El sem hiszem, hogy hulla részegen milyen ötletek pattannak ki a fejemből.
- Rob - szóltam rá, és felhúztam magamhoz. - Mondd, életem - dörgölte orrát az enyémhez. - Nekem ez most nem fog menni - mondtam, neki pedig lehervadt a mosoly az arcáról. - Jézusom, Sel ne csináld ezt velem. Kurva kanos vagyok - jelentette ki. - Én pedig kancás - nevettem fel ismét a saját, gyenge viccemen. Viszont ma már elmondhatsz mindent, ez már nem a te napod. - El is fogom mondani, de ne most. Előtte, hagy kapjalak meg - indult el újra lefelé. - Akkor játszunk olyat, hogy addig nem kapsz meg, amíg nem beszélsz, na? - markoltam hajába, és hosszan meghúztam egy tincset. - Ez szar játék - hunyta le a szemét, majd ülésbe tornázta magát. Te kezded. - Mi? - lepődtem meg. Nekem nincsenek előtted titkaim - ingattam hevesen a fejem. - Oh igazán? - húzta részeg mosolyra száját. Miért nem akartál velem lefeküdni? - Mert sosem szerettem volna szerelem nélkül szexelni - ráztam meg a vállam, mintha ez semmit nem jelentette, mégis lebuktattam ezzel magam. Elkeseredett fejjel bámult rám, belőlem pedig ömlöttek a szavak. - Nem szerettelek. Nagyon nem. Pótlehetőség voltál - nevettem fel, pedig igazán nem vicces dolgot mondtam. Mégis mit gondoltál, komolyan? - néztem szemébe. Hogy tudod őt pótolni? - horkantottam fel. Megmondom én neked - mutogattam a kezemmel. Te nem jöhetsz Rosshoz semmilyen értelemben - nevettem még mindig. De tudod mit? Beléd szerettem - hunytam le fáradtan a szemem. És erre ma jöttem rá. Vagyis tegnap - röhögtem fel értetlenül. Rájöttem, hogy féltelek, és érdekelnek az érzéseid. Hogy jól érzem magam melletted és boldog vagyok veled. És tudod őt pótolni. Mert te sokkal jobb vagy nála. Rob, - néztem ismét rá - ahogy Jakel foglalkozol és ahogy szereted... - akadtam el a végén, ugyanis elérzékenyültem. Ez nekem mindennél fontosabb - mondtam és egy kicsit be is könnyeztem. Olyan jó apa vagy. És annyira szeretlek - sírtam el magam, de az utolsó szónál csuklanom kellett, ezért azon felnevettem és nem tudtam, hogy sírok, vagy nevetek. Halkan felkuncogott ő is a viselkedésemen, majd mellkasához húzott. Fejemet simogatva és puszilgatva próbált nyugtatni.
- Ez természetes, hogy szeretem Jaket - fúrta orrát hajamba. Nagyon jól tudod mennyire szerelmes vagyok beléd. Ő is egy részed, nem tudom nem szeretni. Akkor sem ha Rossé - fintorgott, majd elengedett. Tényleg szeretsz - pillantott le félve rám, én pedig egy aprót bólinottam. Mondd ki - hunyta le mosolyogva szemét. - Mit jelent a tetkód? - kérdeztem végigsimítva csípője bal oldalán. Ő meglepődve kinyitotta szemét, hisz nem ezt várta. Igazából én sem ezt akartam mondani, hisz eddig egyáltalán nem ragadt meg rajta a szemem, de mivel ma Charlie " szüzünknek " becézte, rajta pedig a szűz szó állt, ezért rögtön felkeltette az érdeklődésem.
- Én már befejeztem a mesélősdit, most te jössz - tártam szét a karom. - Félek, hogy ezután, nem akarsz tőlem semmit - vallotta be, ugyanis most nem tudta volna tovább húzni. - Dehogynem - mosolyodtam el halványan. - Megígéred? - kérdezte félőn, én pedig rögtön rábólintottam. Mély levegőt kezdett, majd belevágott a közepébe. - Igen, volt közöm a maffiához. De nem drogos és nem is fegyveres ügyek miatt. Nem kell ezt nagyon komolyan venni - legyintett. Apa vitt bele, csakúgy mint Elent és a legidősebb bátyám Bradet - mondta és úgy nézett ki mint akiből pár pillanat alatt kiszállt az alkohol, és egyáltalán nem beszélt félre. Engen vont be a legfiatalabban a pókerbe, ugyanis a testvéreim nem hoztak valami sok pénzt. 16 évesen vitt be először a kaszinóba. Nem mertek rám szólni a korom miatt, ugyanis tudták, hogy Prascot vagyok. Pár hónap alatt annyira belejöttem, hogy többet kerestem, mint ők hárman egybevéve. De persze én ebből egy vasat sem láttam. Ezt az érettségi után elégeltem meg, mert szerettem volna jó egyetemre kerülni, de erre nem volt pénzem. Ekkor apa egyik munkatársa felajánlotta, hogyha a póker mellett heti kétszer eljárok máshova is, kifizeti az egyetemet nekem. - Hova máshova? - kérdeztem zaklatottan. - Tudod kik azok a stricik, ugye? - kérdezte, mire kissé meglepetten forgattam a szemem. - Nem, totál hülye vagyok - dünnyögtem. Nem figyelve gúnyolódásomra, folytatta tovább. - Hát én is valami olyasmi lettem, csak nem kurvákkal foglalkoztam - mondta én pedig már nem értettem semmit. Tudod... a kurvákat meg is kell csinálni - motyogta, nekem pedig leesett az állam, és nem jutottam szóhoz. Az utcáról kellett felszednem elkeseredett épphogy tiniket... Ne gondold azt, hogy kislányokat... A legeslegfiatalabb 14 éves volt - mondta összeszorított szemmel, és láttam, hogy felemészti a bűntudat, de belőle is tovább ömlöttek a szavak. Elvettem minden lány szüzességét és bedobtam őket a mélyvízbe. - Ez undorító - dünnyögtem magam elé nézve. - Nekem is az volt először, de ha láttad volna őket utána. Milyen boldogok és magabiztosak lettek...- mondta én pedig nem bírtam hallgatni, ezért belevágtam - Nem érdekel - ingattam a fejem. - Miattad léptem ki - jegyezte meg, én pedig nem hittem a fülemnek. Miattam? Hisz akkor még nem is ismertük egymást. Ezt nem értem - Igen, miattad - bólintott én pedig ennél már nem is lehettem volna meglepettebb. gyg