-3.évad 1.rész Ez volnék én...-

Hát köszöntelek titeket újra itt! Ez lenne az utolsó évad első része. Ez az évad teljesen más lesz mint az előző kettő. Tartalmilag és formailag is. Úgy terveztem el, hogy lesznek részek a jelenből és a múltból is egyaránt, hogy a háttérsztori is érthető legyen mindenkinek. Lehet, hogy az elején zavarosak lesznek a részek vagy, hogy mi miért van úgy, ahogy, de ígérem minden kifog derülni! Lehet lesz egy pár unalmas rész is /mint például ez/ de idővel azt is megértitek miért. És a szemszöges dolog is abbamarad, de ezt még nem garantálhatom, ugyanis lehet, hogy ritkán Ross szemszögéből is fogjuk látni a dolgokat. Nekem most csak egy cél lebeg a szemem előtt. Mégpedig az, hogy az eddigi írásaimból ez lesz a legjobb és, hogy méltó befejezést adjak annak a blognak, ami a legrégebb óta van velem és nagyon sokat számít nekem több szempontból is.
Nagyon köszönöm az eddigi támogatásokat, főleg az olvasóimnak! Remélem ebben az évadban is velem maradtok! Szeretlek titeket❤

Sötétség. Semmi más. Semmi zaj, vagy semmi apró rezzenés. Meghaltam volna? Ez van az élét után? Ennyi? Lábaim előre indultak, egyik a másik után. Egyre sebesebben, mìg végül megbotlottam valami súlyosban. Lassan feltápászkodtam, de ugyanakkor elkezdett alattam remegni a föld, és a messziségből egyre közeledő fényességre figyeltem fel. Még épp időben elugrottam, mielőtt oda ért a vonat. Tovább mentem, viszont ezúttal tudtam, - első kézből - hogy egy vonat alagútban vagyok.
A távolból gyereksírás hallatszott, ezért rögtön afelé indultam, sőt rohantam. Ez csak ő lehet. Akárhonnan felismerném.
- Jake! Jake! - kiabáltam már-már torokszakadtából.
Odafutottam ahonnan a leghangosabb a sírás, majd felfigyeltem az újabb vonat közeledésére. A vonat még messze volt, viszont ahogy közeledett egyre jobban láttam a magam előtt álló elmosódott alakot, kezében a fiammal. Mikor a vonat mellettünk suhant el, elmosolyodott, majd azt az élés tárgyat amit a másik kezébén fogott, Jake mellkasába döfte.
Ross volt az.

Hangos kiáltással ébredtem, majd azonnal felpattantam és a kiságyhoz siettem. A kisfiam édesen szuszogott benne, mire én is felsóhajtottam. Pizsama nadrágomba megtöröltem tenyerem, majd hajam pár kilógó szálát fülem mögé gyömöszöltem. A kiságy körül járkálva próbáltam lehiggadni, és kiűzni fejemből az elöbbi szörnyűséget. Folyamatosan csak vettem a mély levegőket, de így is remegtem. A mellettem lévő helyre pillantottam és az órára, majd forgatnom kellett a szemem. Hajnali 4 és még mindig sehol sincs. Hát persze, hogy nincs itt. Miért is lenne? Kíváncsi vagyok ki az a szerencsés akit éppen megáldott egy éjszakás kalanddal...
Kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kávét, ugyanis nem szeretnék visszatértni abba az álomba. Csupán csak bekevertem, majd betettem a mikróba. Mikor csipogott kivettem, és leültem egy székre. Ráérősen kortyolgattam vagy tíz percig, közben egyszer ránéztem Jakere is. Megigazítottam rajta a takarót, és megpusziltam mindkét arcát.
Leültem a nappaliba a kanapéra és bekapcsoltam a tvt. Viszont nem ment semmi érdekes - mondjuk mi menne ilyenkor - és majdnem be is aludtam, tehát elhatároztam, hogy iszok még egy kávét. Szóval megcsináltam azt is, és ismét leültem az asztalhoz. Nem telt el egy perc sem, kulcs kattant a zárban. Jé, hát fél ötre csak haza ér...Ch haza... Rob halk léptekkel osont a konyhába, de sajnos én is ott voltam, tehát nem tudta eltitkolni hollétét.
- Szia - torpant meg, meglepődöttségében.
- Szia - dünnyögtem rá se nézve.
Ledobta a mellettem lévő székre a cuccát, és nyomott egy puszit arcomra. Majd maga felé fordította fejem, és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, ezért valószínűleg levette, hogy most ehhez semmi kedvem, ezért abba is hagyta. Elhúztam a fejem, ugyanis ujjai még mindig arcomat cirógatták, amit ugyancsak utálok. Visszafordultam kávémhoz, és lassan kevergetni kezdtem a maradékot.
- Miért kávézol fél ötkor? - sétált a csaphoz.
- Miért jössz haza fél ötkor?
Igazából nem nagyon törődött a kérdésemmel. Sőt, úgy csinált mintha nem is hallaná. Levett egy poharat, majd megengedte a vizet. Miközben ivott rámnézett felvont szemöldökkel. Letette, majd egy laza mozdulattal megtörölte a száját.
- Én kérdeztem előbb - támaszkodott meg a pultban.
- Rosszat álmodtam. Te jössz.
Halkan felhorkant, majd kissé zavarba jött. Most legyen nagy a szád...
- Azt gondoltad, hogy nem fogom észrevenni, hogy most jössz meg? Lehet, hogy mostanában nem vagyok a régi, viszont nem vagyok hülye! - csattantam fel.
- Sel, egy éve nem vagy már a régi -  sóhajtott, nekem pedig végigfutott a hideg a hátamon, és csaknem reszketni kezdtem.
Egyáltalán nem akartam ezt a beszélgetést folytatni, már nem érdekelt az egész. Lassan felálltam, majd elmentem mellette és beletettem a mosogatóba a poharam. Elindultam a nappali felé, mikor megszólalt.
- Sonya-val voltam - mondta, én pedig megálltam.
A féltékenység égetett, és hiába akartam tudomásul sem venni, torkomban gombóc keletkezett, és kezem pedig ökölbe szorult. Egésznap itthon vagyok a fiammal, magamat túlterhelve, hogy nekik megadjak mindent. Ő pedig szarik a fejemre, és táncoslányokkal gyűri a lepedőt, amikor szükségem lenne rá. Vagy akárkire. Aki mellettem áll...
- Oké - nyöszörögtem ki, és indultam tovább, de ő megragadta a karom és a mellkasához szegezett.
- Megegyeztünk valamiben - suttogta. Azt mondtad nem nyúlhatok hozzád, amit nehezen, de elfogadok. Viszont ne kérd tőlem azt, hogy ennyi idősen berozsdásodjak. Ha te beakarsz, az a te dolgod.
Igaza van, és ezt utálom. Nem akarom, hogy így legyen. Hiába mondtam amit mondtam, nekem ez nem jó!
Felnéztem arcába és nyakába karoltam. Tudja jól mit fogok tenni. És azt is, hogy miért. Bár én is tudnám!
Ajkaimat övére tapasztottam és telhetetlenül kóstolgattam. Nem hunytam be a szemem, ugyanis reakcióját figyeltem. Elégedetten mosolygott, majd kezei lesiklottak derekamról fenekemre.
Oké, hazudnék ha azt mondanám nem élveztem iszonyatosan, de mégis valami nem hagyott nyugodni. Olyan érzés mintha gyerek lennék, és rajtakapnának , hogy valami rossz dolgot csináltam. Ő egyáltalán nem izgatta magát, sőt annyira elhitte, hogy az övé vagyok, hogy én is elhittem pár percre. Egy gyors mozdulattal felkapott, majd megpördült és letett a konyhapultra. Ismerős érzés kapott el, vagyis inkább olyan ami már megtörtént. De nem vele...
Mintha több száz kiló zuhant volna hirtelen mellkasomra. Őrült tempóban kezdtem el kapkodni a levegőt, majd a fájdalomtól megvonaglott az arcom. Rob észrevette, hogy nem vagyok valami jól, ezért abbahagyta. Ráakart kérdezni, de ehelyett a maga szokásos módján reagált.
- Szép húzás volt, csak kár, hogy reggelre ebből semmi nem marad - mosolyodott el, viszont nem ért a szeméig. Jössz? -váltott hirtelen témát és maga mögé mutatott.
- Jake úgy is mindjárt fel kel - ingattam a fejem.
- Oké - suttogta, viszont nagyon is jól tudta, hogy ez csak kifogás.
Még mindig elöttem állt, bár fogalmam sincs mire vár. Fejét mellkasomnak döntötte - ugyanis még ültem - és átkarolta a derekam. Tudom mit fog mondani, és már most hányingerem van ettől az egy szótól. Nem érdemlem meg.
- Szeretlek - mondta, majd sarkonfordult és otthagyott.
- Én is - suttogtam magamnak, de égette a számat, ugyanis rájöttem, hogy hazudok.
Ott ültem még pár percig teljes csöndben, egy halom gondolattal a fejemben. Jobban mondva emlékekkel...
Gyorsan megráztam a fejem és leugrottam a pultról.

- Jake, az ég szerelmére egy perc és kész! - emeltem meg a hangom az etetőszékben lévő, szüntelenül ordító fiamra. Nem hiszem el, hogy annyira éhes vagy, hogy nem bírod ki! - fordultam a csipogó mikró felé.
Kivettem a bébiételét és odatettem elé. Nyomban abbahagyta a sírást és elkezdett nevetni.
- Rosszabb vagy mint apád - fújtattam, majd én is mosolyra húztam a szám, ami nem tartott sokáig.
Nem akarok rá gondolni!

Pár óra múlva megjött Selena, én pedig végre egy kicsit feltudtam lélegezni, ugyanis rögtön lecsapott Jakere. Ő és Anton az egyetlen emberek akik elszoktak jönni hozzá. És hozzám is, hogy segítsenek. Mivel Robbal nem megyek sokra ahhoz képest, hogy megígérte, hogy segít átvészelni ezt az időszakot és mindig itt lesz, ha szükségem van rá. Hát erről ennyit. Ugyanis mindennap hajnalba ér haza, aztán átalussza az egész napot és megy dolgozni. Vagyis koncertekre táncolni. Tudom, hogy másképp nem lenne pénzünk, csak ha Selena eltartana, ami pedig a legrosszabb rémálmom. Semmiért sem kérném ezt tőle. Tudom, hogy ő szívesen megtenné és így sem lenne semmi hiánya, de nekem ez egyenlő lenne a megszégyenítéssel. Nem akarok más pénzéből élni. Így is szinte megvesz Jakenek mindent amit csak szeme, szája kíván, sőt túl is halmozza. Az kéne még, hogy rám is költsön ezek mellett!
Ki gondolná, hogy egy éve még világsztár voltam több millióval, most pedig le vagyok égve. Szinte lehetetlennek hangzik. Mégis miután kirúgtak a lemezkiadómtól szó szerint zuhantam lefelé anyagilag és minden más értelemben is. A rajongóim megutáltak. Sőt nem csak az én rajongóim, hanem az akkori R5 rajongók is. Engem okoltak a banda feloszlásáért és Ross állapotáért is. Hogy egy drogos köcsög lett belőle... Senki se gondolt bele, hogy talán magának csinálta mindezt? Senki se gondolt bele, hogy velem mi van? Hogyha Ross tévedett és tényleg övé a fiam? Mindenki bevette Rikerék meséjét, sőt szerintem még saját maguk is. Legyen hát! Tehát én egy kiélt kurva vagyok, aki agyoncsalta a férjét, ráadásul teherbe is esett mástól. Sőt még a bandájuk feloszlásának oka is én vagyok. Szóval ez volnék én a címlapok szerint. Nem hangzik túl jól, mi?
- Sel, nem akarsz egy kicsit elmenni? -nézett rám Selena melletem ülve természetesen a fiammal a kezébe.
- Hova? - néztem értetlenül.
- Akárhova. Egy kicsit egyedül... Ugorj le a parkba sétálni... Egyél egy sütit vagy fagyit... - próbáld meggyőzni, de semmi esélye.
- Nem hagyom itt Jaket, abban biztos lehetsz!
- Itt vagyunk rá hárman! - vágta rá Anton.
- Ja igen. Egy aki nem meri kivenni a kakiból - mutattam Selre - egy aki vagy ötször majdnem leejtette - néztem Antonra - és egy aki ki van ütve. Teljesen kivagyok segítve veletek - bólintottam.
- Mégis mi rossz történhetne? - kérdezte Selena.
- Nem lenne vége, ha elkezdeném sorolni - forgattam a szemem.
- Az ég szerelmére! Lassan 7 hónapos a kölyök! - bökött Selena az ölében lovacskázóra.
- Nem hagyom itt és kész.
- Menj el hozzánk - dobta ölembe Anton a házuk kulcsát.
Selenával egymásra néztek, majd mindketten elmosolyodtak. Valószínűleg egyre gondoltak, amit én is szeretnék tudni.
- Minek? - kérdeztem.
- Stúdiózz vagy táncolj. Ne mondd, hogy nincs hozzá kedved! - mondta Sel.
Megfogták a gyengepontom. Utálom, hogy ennyire átlátszó vagyok. Egy éve arra vágyom, hogy énekeljek és táncoljak egy jót. Márcsak bosszúból is. A hollywood records fejéhez vágnám, hogy mit veszítettek. Olyan jólesne!
- Benne vagyok egy feltétellel! - szegtem fel az állam. Minden szemetek Jaken! És ha valami történik vele, lassú és fájdalmas halálotok lesz!
- Jól hangzik! - mosolyodtak el.

Selenáék pár utcányira laknak, szóval nem volt egy megeröltető séta. Tudniillik a házuk hatalmas. A szó szoros értelmében. Medence kint, bent. Moziszoba, stúdió és táncterem. Na meg persze Jakenek egy egész házrész jutott tele játékokkal, csúszdával meg hintával, meg mindenféle luxus dologgal, amire persze nincs szüksége egy féléves gyereknek.
A tánctermet céloztam meg először. Annyira felszabadító érzés volt egyedül bömböltetni a zenét és levezetni a feszültséget. Vagy az 5. számot táncoltam már szünet nélkül, mikor észrevettem a tükörből, hogy valaki áll mögöttem. Ijedtemben megbotlottam és majdnem felestem, de megtartottam az egyensúlyom. Mikor megfordultam megkönnyebbültem, hogy csak Rob áll mögöttem, de kicsit be is gurultam, hogy utánam jött. Fújtam egyet, majd lekapcsoltam a zenét.
- Folytasd csak, nem zavarok -támaszkodott az ajtónak.
- Már épp úgyis indultam - ingattam a fejem.
Megtöröltem arcom a törölközőmmel, majd ittam egy nagyot a kulacsomból.
- Hihetetlen, hogy ennyi idő után is és mindezek után így táncolsz - mosolyodott el.
- Hát táncolhatnék többet is, mivel olyan vagyok mint egy viziló - méregettem kissé elhízott alkatom a tükörben.
- Sel, hiszen szültél egy gyereket. Ahhoz képest egyáltalán nem vagy kövér. Igen, felszedtél egy kis felesleget, de ez természetes - csattant fel, gondolom azért mert már megint emiatt siránkozom.
- Megyek - mondtam és indultam az ajtó felé, hogy elmenjek mellette.
- Hozzád jöttem, ne hagyj már itt - állított meg.
- Én pedig azért jöttem, hogy egyedül legyek, szóval ha megbocsájtassz -kerültem volna ki, de elém állt.
- Nem szeretem, ha egyedül vagy és tudod nagyon jól, hogy miért! - ragadta meg karomat a rajta lévő hegekre utalva.
- Az az idő már elmúlt. Jaket semmiért nem hagynám itt! Tudhatnád jól.
- Engem se hagyj itt kérlek. Mert szükségem van rád - nézett szemembe, majd magához szegezett.

-2.évad 32.rész Szerelem és gyűlölet /2.rész/

Sziasztok világon a legédesebb emberek:) Ez a rész lenne az évadzáró. Remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
A harmadik évad első része csak 2016-ra várható. De addig még jelentkezek sok érdekességgel:)
Szeretlek titeteket <3

-Selena-

1 hónapja, hogy hazajöttünk. Vagyis megkaptuk az 'R5' házat még ezenkìvűl egy hétre, a banda többi tagjától. Illetve, ahogy Rocky mondta, ha letelik az idő és még mindig nincs saját házunk, muszáj leszünk halkabban csinálni... Ja igen. A helyzet pedig a következő, ami a mint végül kiderült nem csak egy, hanem több videót illet. Az egyik oka ennek, hogy nem a Lynch vagy az Ailon házba lakunk pillanatnyilag, a videók. A másik pedig mivel, férj és feleség volnánk, kicsit furi lenne ha a szüleinkkel laknánk együtt. Szóval villámgyorsan találnunk kéne egy házat, mert ez így eléggé kellemetlen, legalább is nekem. A legjobb pedig az, hogy indul az R5 turnéja... És rohadtul megint maradhatok egyedül, mivel nekem itthon van dolgom. Legalább most nem magamba fogok szenvedni, ugyanis Anton is turnéra megy. Igaz Sel az első két hónapban vele tart, de akkor is van még fél éve. De még így sem leszek teljesen egyedül, mivel csodák csodájára Ross valamilyen oknál fogva 'elfogadta' - na jó talán ez egy kicsit erős kifejezés - , hogy van egy hímnemű barátom. Aki mellesleg a menedzserem, szóval jól is teszi, hogy nem köt bele többé. Talán végre arra is jut időm, hogy kinyissam azt a nyamvadt ajándékot. És, hogy kitaláljam mi az amit én szeretek csinálni. Végül is nem árt egy kis távolság néha... Elméletileg a pároknál a gyakori szakítás/válás oka az, hogy szó szerint már unják egymás pofáját. Na ez az ami nálunk nem lesz meg. Na a végére még megtanulom a jó oldaláról nézni a dolgokat!
Ross nagy puffanása mellettem az ágyon zökkentett ki gondolatmenetemből, na meg persze a még félig álomban lévő énemtől. Orrát hajamba fúrta, amitől végig futott a bizsergés a hátamon, majd nyögésre késztetett.
-Sel, ne csináld ezt!-zihálta. 10 perc múlva a repülőn kéne ülnöm...
-Az elég.-fordultam felé mosolyogva.
-Sajnos nem.-húzta el száját, amit utána megpusziltam.
Könyökölt melettem, ezért én belebújtam ölelésébe, ő pedig erősen magához szegezett és megpuszilta a fejem.
-Biztos ne kísérjelek el a reptérre?-néztem fel rá.
-Édes, 4 óra 22 van.-mosolyodott el.
-És?
-Semmi és, aludj! Nem esett le, hogy 10-kor koncerted van?
-És? Addig még van vagy 6 óra 48 percem.
-5 óra 38 perced.-nevetett fel. Matek zsenim.-nyomott egy újabb puszit fejemre.
-Hagyjál már. Még csak reggel 4 van! Honnan tudjam?-fordultam el sértődötten.
-Szeretlek.-dörgölőzött nyakhajlatomba, majd följebb csúszott egészen, míg már fogai fülemet súrolták.
Ajkai szétnyíltak, és végignyalt említett testrészemen.
-Ross, már csak rohadtul 4 perced van felülni a gépre.
-Most úgy megkóstolnálak máshol is.-suttogta.
-Baszd meg!-ültem fel.
Végignyalt ajkain, megerősítve mondanóját, - amit most nagyon mellőzhetett volna - majd ülésbe tornászta magát. Arckifejezése hamar komolyra változott egy fejrázás következtében. Szerinte így kimennek a fejéből a gondolatok? Lehet nekem is ki kéne próbálni...
-Nem akarom, hogy egyedül legyél ezért nemsokára itt az a kis köcs...
-Ross! Ezt már megbeszéltük. Hagyd már békén Robot!-csattantam fel.
-Jól van nem kell ennyire védeni.-tette fel a kezét. Reggel itt lesz, te szépen felöltözöl zárt ajtónál, és elvisz a fellépésedre. Ennyi. Oké?
-Ne nézz már ilyen hülyének.-forgattam a szemem. Mindened meg van?-böktem szememmel a bőröndjeire.
-Rajtad kívül, igen. Naa, legalább egy csókot adj.-hajolt oda, majd megcsókolt. Nagyon...-suttogta.
-Szeretlek.-fejeztem be, majd ő felállt. Kíváncsi vagyok hányszor kell még ezt mondanom.
-Remélem sokszor.-fordult felém, és elmosolyodott.
Talán ő is úgy gondolja ahogy én? Bár most nem ezt a választ vártam volna. Megfogta a táskáit, és az ajtóhoz fordult, majd megállt egy pillanatra.
-És ha megtudom, hogy csak a közelébe mentél egy szál cigarettának...
-Nem fogod. Legalább is megtudni.-mondtam, mire felnevetett, és elindult.
-Ross?-szóltam.
-Igen?-nézett hátra.
-A villany.-mutattam a kapcsolóra, ugyanis úgy felejtette.
Plafonra emelte a tekintetét és lekapcsolta.
-Álmodj velem.-mondta mosolyogva és kicsit behúzta az ajtót.



Letelt a két hónap és legalább Selenát visszakaptam. Nem hiszem el, hogy ennyire rossz érzéssel tölt el, hogy távol vannak tőlem. Igaz itt volt Rob, és nem is panaszkodhatok mivel a nap 24 órájából 25-öt azzal töltött, hogy engem szórakoztasson. Ugyanis a szüleimmel mostanra a legrosszabb a kapcsolatom, Yasminék letojnak, más barátaim nicsenek, szóval. Anya egyszer volt nálam a 3 hónapban, és akkor is arra volt felháborodva, hogy férjem van, és egy másik pasassal mászkálok egésznap. Hiába magyarázom neki, hogy ezt másképp nem lehetne, nem érti meg, hogy igen van férjem, de annál azért mégis csak fontosabb amit most csinál. Legalább is  szerintem. De már nem is érdekel mit gondol, legyen az ő baja, hogy azon él, hogy az én életemet akarja elszarni. Amúgy sem vagyok mostanában abban a fényes hangulatban, hogy ezzel legyek elfogalva. Nem tudom azért van-e mert nincs velem Ross, vagy csak szimplán szar kedvem van. Most szívesen visszamennék Puertóba, még ha be is vagyunk kamerázva. Tényleg nsgyon hiányzik, hogy ott legyek vele. Szinte mintha kitéptek volna egy részt belőlem. Mindenesetre furcsa, de mostanába minden érzelmem az egekbe. Ráadásul minden este azt veszem észre, hogy indokulatlanul sírva fakadok. Nos ha lehet röviden összefoglalni, a tököm kivan már saját magammal. Többször is utána néztem mit jelenthet ez, de ami kijött, abban biztos vagyok: nem vagyok terhes! Azt tudnám. Biztos vagyok benne. Hiszen ebben már van tapasztalatom, és nincs sem hányhatnékom, vagy nagyobb étvágyam, azt pedig nem nagyon vettem észre, hogy az étvágyam nagyobb lenne. Viszont...Valószínűleg becsapom magam azzal, hogy biztosra megyek... Ugyanis akkor nem zárkóztam volna be a mosdóba megcsinálni egy tesztet. Tiszta őrült vagyok! Esküszöm, hogy az vagyok!

-Sel?-léptem ki hozzá az 'R5' ház konyhájába.
-Hm?-fordult felém
-Kérdezhetek valamit?-ültem le az egyik székre.
-Mondd.-ült me mellém.
-Szerinted, hogyha valamiben egyel több van mint kéne, az a valami igen, vagy nem?-kérdeztem mire felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Terhességi tesztet csináltál?-emelte égnek tekintetét. És két csík jött ki?-nézett vissza rám.
Túl lazának, tűnt amiből azt vettem ki, hogy nincs gáz, ezért elmotyogtam egy ahát.
-Mondd el nekem, drágám. Tartsak nektek bemutatót a biztonságos szexről? Most komolyan Ross ilyen termékeny, vagy te vagy ennyire fogékony erre?-állt fel dühösen. Hogy lehettek ennyire
bénák?-fogta a fejét, és egyre jobban uralma alá vette a kétségbeesés.
És nekem csak most esik le... Terhes vagyok?
-Akkor?-kérdeztem halkan.
-Igen. -mormogta.
-Végül is, nem nagy baj.-néztem rá egy kis idő után. Mindenen felkapom a vizet, de ez tök jó...
-Nagyon. Tényleg. Brilliáns.-vetette oda nekem. Hogy most lett karriered, meg egy világsztár férjed, te meg essél teherbe. Szerinted Ross örülni fog neki, hogy kurvára turnén van, és nem lehet melletted? Vagy, hogy tizen éves kis szarosok vagytok és már lesz egy gyereketek? Vagy te ennyire felkészültél az anyaságra? Csak mert nem úgy nézel ki.-mondta már szinte kiabálva.
A szívem teljesen összeszorult, és csak azt vettem észre, hogy a könnyek csöpögnek a szememből. Ez tényleg rohadtul fájt. Felálltam, majd feltrappoltam az emeletre, és bezártam magam mögött az ajtót.


Pár nap múlva már a családom összes tagjához eljutott a hír, szóval sokkal nehezebb Ross elől titokban tartani. Bár nem is tudom ennek mi az értelme. Talán jobb lenne tudnia... Hogy betegre izhulja magát? Nem. Egyelőre nem kell tudnia. Ma egy műsorba megyek fellépni, utána interjút adni. Kicsit félek, mi lesz ha megnézi. Ugyanis most már kezd látszani a pocakom... Erre a szóra mosolyognom kell. Nem érdekel ki mit mondd, én akkor is boldog vagyok... Legább is azt hiszem.Rohadt furi a dolog, igaz nem annyira ismeretlen, de most mégis más. Hiszen ha jól gondolom majdnem 3 hónapos. Mondjuk nem ártana elmenni egy orvoshoz. Selenával nrm vagyok túl jóba, ugyanis haragszik rám. Rob pedig úgy tesz mintha nem érdekelné túlzottan, de azért elég volt ennyi idő, hogy kiismerjem és tudjam, fáj neki. De legalább ő nem hagyott magamra. És ebben a pillanatban is itt ül mellettem. Ülünk a nappaliban, én a kanapé egyik, ő pedig a másik végében és a tv-t bámuljuk. Vagyis én inkább csak bámulok ki a fejemből. Jut eszembe. Miért ül olyan messze?
-Basszus nem halálomon vagyok, csak terhes.-röhögtem fel, és intettem, hogy jöjjön közelebb.
Mellém csúszott, majd rámnézett.
-Mi az?-kérdeztem arckifejezésére.
-Sel, figyu nekem ez nem megy.-fújtatott és hátradől.
-Mi?
-Tudod, hogy... Áh.-legyintett.
-Kérlek mondd.
-Én... Szeretlek téged.-nézett szemembe.
Basszus. Ez tényleg komolyan beszél. Neee. Kérlek ne hagyj itt te is!
-És én tényleg örülök neki, hogy boldog vagy...vele. Meg majd hárman is azok lesztek. És tök jó, így összejött nektek, meg minden... De én...
-Nem akarsz többet szenvedni.-néztem összekulcsolt ujjaimra. Értem.
-Sajnálom.-suttogta.
-Nekem kellett volna előbb lépnem. Szörnyű egy önző ember vagyok.-húztam el a szám. Én azt szeretném ha te is boldog lennél. Tényleg bámit megtennék érte.
-Ami boldoggà tenne azt nem.-emelte fel fejét és ellegyintett egy halvány, semmit nem mondó mosolyt.
-Tudom.-sóhajtottam. Annyira sajnálom. Én tényleg rohadtul szeretlek, és nagyon jó barát vagy...-nem akarom ezt kimondaniiii. Köszönök mindent...
-Én is.-állt fel.
-Ha meggondolnád magad...engem megtalálsz. És ha akármire szükséged van...-fogalmam sincs mit kéne mondanom.
-Megígérem keresek neked egy menő menedzsert, és akármibe is kerül ott leszel legfelül, oké?-mosolygott rám.
Aprót bólintottam, majd egy hirtelen mozdulattal erősen magamhoz szegeztem. És megint mindjárt sírok... Folyamatosan vettem a mély levegőket, és próbáltam elraktározni jellegzetes, finom illatát. Ő is átkarolt és perceken keresztül így àlltunk. Miért van az, hogy a fontos emberek eltűnnek az életünkből? Miért szeretünk meg valakit, ha utána el kell engednünk? Ennek semmi értelme.
-Annyira szeretlek.-szipogtam, majd el is engedtem.
Nem akarom megnehezíteni.
-Én is, - hátrált, majd egy tincset a fülem mögé tűrt - hercegnőm.-suttogta és egész testemet elfogta a bizsergés.
 Mikor először megcsókolt.. Ezt mondta...Direkt csinálja? Várja mit vált ki belőlem? Rohadt rossz móka, most ez. Úgytűnik a taplóság az ereiben folyik. Ajkamba haraptam, és figyeltem amint elmegy. Az ajtó csukódása olyan volt, mintha a szívembe ütöttek volna. Percekig álltam így szótlanul, egyedül, mikor csöngettek. Ezúttal szívem majd kiugrott az izgatottságtól, ugyanis azt hittem visszajött. Mikor feltéptem az ajtót, meglepettségemre apa állt előttem.
-Szia.-vittem fel egy eröltetett mosolyt, leplezve csalódottságom. Hát te? Gyere be.-tártam ki az ajtót.
-Rövid leszek.-mondta, mire csak jobban meglepődtem. Anyád azt feltételezi Robtól vagy terhes. Bár nem csodálom hiszen, épp most is itt járt.-nézett rám kérdőn, de fel se fogtam az előbb említettől. De ha ez nem lenne elég...Felhívta Rosst és közölte vele.-sóhajtott.
-Tessék?

-2.évad 32.rész Szerelem és gyűlölet /1.rész/

-Ross-

Telefoncsörgésre nagyon utálok kelni. Főleg úgy, hogy azt hiszem most aludtam el. Selena az este nem jött haza, nekem pedig az összes idegszálam elszakadt. Hívtam, de nem vette fel. Hívtam, ki volt kapcsolva. Hagytam üzenetet, nem válaszolt. Körbejártam az egész várost, de nem találtam. A telefonom még mindig hangosan cseng, amitől legszívesebben ordítanék. Megráztam a fejem, majd felültem, de erre elállt a csörgés. Csúcs. De most más hangokra lettem figyelmes. Vízcsobogás. A fürdőből jött. Rögtön felpattantam és az ajtóhoz siettem.
-Sel?
-Szerinted?-szólt vissza, mire kifújtam a levegőt.
Hála a jó égnek...
-Van róla fogalmad, hogy halálra izgultam magam?! Még is, hogy képzelted ezt?-kérdeztem, mire kinyílt az ajtó.
Törölköző volt körülötte, vizes haja, pedig vállán lógott. Akármennyire is csábító látvány, rohadtul haragszom rá. És nem fogom csak úgy szó nélkül hagyni. Mielőtt visszament volna visszarántottam karjánál fogva.
-Mit képzelsz magadról?-kiabáltam rá. Tudod arról volt szó, hogy egy kicsit szeretnél egyedül lenni...Nem erről! Legalább felvehetted volna azt a kurva telefont!
-Lemerültem.-rázta meg vállát.
-Király.-mondtam, mire ismét megszólalt a telefonom. Maradj itt!
Mire odamentem, hogy felvegyem bezárkózott a mosdóba. Király. Mikor kezembe vettem, elállt. Persze, hogy ilyenkor áll el. Rocky volt az, már vagy hatodjára. Mit akar?! Rányomtam a számára, majd fülemhez emeltem a készüléket. Felvette, de ahelyett, hogy beleszólt sóhajtott egy nagyot.
-Mi a bajod?-ijedtem hirtelen meg.
-Hát nekem semmi.-szólalt meg.
-Akkor? Másnak?-kérdeztem.
-Nektek. De rohadtul.
-Miről beszélsz?-fordultam meg közben, a fürdőből jött hang felé. Sel, minden oké?-tettem vállamhoz a mobilom.
-Ja.-válaszolt ugyanabban a hangnemben, mint amit előbb eljátszott.
Örülök, hogy még ő haragszik.
-Te meg beszélj már.-szóltam ismét bátyámnak
-Hosszú sztori.-nyögte ki.
-Akkor minek hívtál?
-Hát mivel nem ártana, ha tudnátok.
-Mi? Rocker, teljesen összezavarsz. Beszélnél végre érthetőbben, vagy békén hagysz?-emeltem meg hangom.
-Küldök egy linket.-tette le.
-Hova?-mormogtam, de ezt már csak magamnak. Jó akkor tedd le. Leszarom.
Leültem az ágyra, hogy kicsit összeszedjem magam. Mivel nem aludtam valami sokat, plusz csak most kezdek megnyugodni Sel miatt. De még mindig nem tudom hol éjszakázott, szóval nem teljesen. Plusz szerintem aki belép ide, érzékelheti, hogy szinte vágni lehet a feszültséget. Plusz Rocky is felbaszott. Hátradőltem egy nyögés kíséretében, de csak egy pillanatra, ugyanis telefonomon landoltam. Félredobtam, majd oldalamra fordultam. A párnám után kutakodtam, csukott szemmel, de a pólóm találtam meg helyette, ezért nehézkesen belebújtam, és a takarót gyűrtem fejem alá. Igaz küzdöttem ellene, de az álom lassanként elnyomott. Vagyis elnyomott volna... Ha nem kapok egy sms-t. Lehet nem ártana lehalkítani a telefont. Felültem és megnéztem kitől jött. Az álmosság rögtön eltűnt, és gyorsan felültem. A linknek eléggé megtévesztő címe volt, így csak kisvártatva nyomtam rá. Igen ez egy pornó oldal... De a legjobban mégsem ez szúrta ki a szemem, hanem a videó címe... Levettem a hangot, majd elindítottam. Abban a pillanatban Selena kijött a fürdőből, de nem tudtam ráfigyelni. A halkítót nyomogattam folyamatosan lefelé, majd a videó elindult. És...a cím nem hazudott. Ez én vagyok vele... Lélegzetem elakadt, és a szívem is kihagyott egy ütemet. Az agyam hiába sikítozott, hogy most rögtön tegyem le, és húzzak el innen amilyen gyorsan csak lehet. De testemben minden dolgot beindított, ami ebben a pillanatban csak sokkal jobban ejtett zavarba. A végén már csak azt vettem észre, hogy leesett állal, és csurgó nyállal meredek a képernyőre. Ez...rohadt izgató...
-Ross?-állt meg előttem Selena.
Nem válaszoltam, csak remegő kézzel kinyomtam a telefonom, és körbekapkodtam a fejem. Mégis? Mégis, hogyan? Ki vette fel? Mikor? Hogy? Mivel? Ha jól tudtam megállapítani, akkor a jobb sarokból. De mivel? Ki? Lassan már annyira kapkodtam a fejem, hogy a nyakam görcsbe rándult, ezért abbahagytam, és odamentem a jobb sarokhoz. Tapogatni kezdtem a falat, hátha megtalálom a választ valamelyikre, de sikertelenül. Felnéztem a plafonra, majd ezúttal ütögettem a sarkot. Nincs itt semmi más, csak egy szellőző... Hát persze... Odarohantam a konyhához, majd az egyik fiókból kivettem egy kést. Sel közben már feladta a kérdezősködést és a telefonomért nyúlt. Nem tudtam leállítsam, vagy hagyjam, de mire eldöntöttem volna, feloldotta. Nem is figyeltem rá, a szellőzőhöz rohantam. Belehelyeztem a kést hegyétől fogva a csavarba, és elkezdtem letekerni. De nem tudtam. Egyáltalán nem passzolt bele. De itt kell lennie annak a retkes kamerának. Amivel ismét elvették az életünk minden darabját. Ezt nem hiszem el... Ezt fel se fogom. Helyben leültem és kezemet fejembe temettem. Úgy tűnik Selena nem borult ki annyira mint én. Vagy csak nagyon jól leplezi. Vagy csak még mindig a videót bámulja. Amit őszintén megvallva nem is csodálok. Mire felnéztem épp az ajtóhoz sietett.
-Kérlek, gyere vissza.-nyöszörögtem ki de, már elment.


-Selena-

Utálom magam amiért otthagytam. Utálom magam amiért így viselkedtem vele. Utálom magam amiért amit tegnap tettem. Utálom, hogy már megint mindenünk elvették. Utálom ezt az egészet. Az egész életet. Soha semmi nem jön össze. Semmi amit szeretnénk. Ráadásul még arra se voltunk képesek, hogy egy teljes évet együtt legyünk. Mit akarunk így? Mit akar két szaros a házassággal? A szó jelentését sem tudom. Nem hogy élni ebben. Hülyék voltunk... Hülye voltam, hogy hozzámentem.
A parton sétálgatok ahol épp kezd egyre hidegebb lenni. Rajtam meg csak egy rövidújjú van. És természetesen nem hoztam pulcsit. Okos vagyok, ugye? A hullámok egyre hevesebben csapkodnak a sziklákhoz, sőt szinte dühösen. Mintha csak rám haragudnának. Az ég színe sötétedik, a felhők meg csak gyülekeznek arra várva, hogy kengethessék ami beléjük szorult. Bárcsak én is felhő lehetnék. Bárcsak én is kitudnám engedni magam. Kiadni valamilyen módon a sok kusza gondolatot és elcseszett életet.
Támadt egy talán - sőt teljesen - őrült ötletem, ezért felmásztam az előttem heverő sziklasor tetejére és torok szakadtából üvölteni kezdtem. Utálom, hogy úgy teszek, mintha az enyém lenne a világ összes problémája. El is szégyelltem magam, de a süvítő szél elnyomta a hangom, ezért folytattam, ugyanis különösen jól esett. De csupán arra jutottam, hogy teljesen idióták vagyunk drága férjemmel. Erre a szóra elmosolyodtam, és csak figyeltem a lábam előtt elterülő gyönyörűséget. Ekkor jutott eszembe, hogy szinte bejártam a világot, és végig csak nyavalyogtam a sok munka miatt. Bolond. Így visszagondolva életem legnagyobb élményeit tudhatom magam mögött. Selenával és Rob-al jártam be a városokat...Annyi természeti csodát láthattam... Annyi új és egyben furcsa kultúrával ismerkedtem meg... Annyi csodás emberrel találkoztam...Most pedig egy hülye szexvideó miatt sír a szám. Pedig szerintem inkább a nevetéstől kéne sírnom. De most komolyan. Hát nem röhejes? El is nevettem magam, és ezzel sikeresen elvesztettem az egyensúlyom. Mikor már felkészültem, hogy beleesek a vízbe, és onnan csak rosszabb lesz, erős karok fogságában találtam magam. A rémülettől a szemem még csukva volt, de mikor elindult velem kinyitottam. Vagyis inkább kiugrott a helyéről meglepettségében.
-Rob?!-mondtam a megszokottnál 2 oktávval feljebb.
Letett a parton, majd rám mosolygott.
-Szia.-fagyott a képére a vigyor.
-Te mit keresel itt?!-szegeztem neki. Követsz?!
-Oh, nyugi még a végén belefulladok a sok "köszönöm, hogy mentetted az életem"-be. Egyébként ezt inkább én kérdezhetném a szikla tetején ordibáló lánytól.
-Nászúton vagyok.-ráztam meg a vállam, leplezve zavarom. Amit te nagyon jól tudsz.-néztem rá oldalra döntött fejjel.
-Azt vágom, hogy úton vagy... a tengerbe, de hol a nászod?-nézett rám ugyanúgy.
-Oké. Először is én kérdeztelek előbb. Mit keresel itt?
-Megkaptad az ajándékom?-kérdezte unottan.
-Hát...ami azt illeti ez egy kicsit bonyolultabb ennél...-folytattam volna, de belevágott.
-A szöszi nem adta oda, mi?-mosolyodott el gúnyosan.
-Azt hittem az a nászajándék...vagyis, hogy akkor adtad oda...
-Vicces egy kis férjed van.-dörzsölte meg állát, majd átnézett a vállam fölött. Oh, csúcs.
Én is hátranéztem, és megpillantottam az épp említettet közeledni. Visszanéztem Rob-ra, de ő egy kicsit sem zavartatta magát. Hülye vagyok, ha vonzónak találom egy pasi ennyire pofátlanságát? Igen... Mivel van férjed, te ész.
-Örülök, hogy nem mentél messzire.-karolt át Ross és adott egy puszit az arcomra.
Mintha annyira felhőtlen lenne a helyzet...
-Miért nem szóltál neki, hogy itt vagyok?-kérdezte a másik összefont karral.
-Nem. Ezt hagyjátok, oké?-szólaltam meg mielőtt Ross tehette volna. Nem vagyok rá kíváncsi. Azért jöttem ide, hogy kiürítsem a fejem amit ti töltötök be...
-Mi?-kérdezte Ross szavamba vágva.
Oké...mondjuk lehet, hogy nem ezt kellett volna mondani...
-Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi, hogy tépitek egymás haját. És, Rob, bemutatom a férjem.-mutattam rá. Igen, ő lenne az. Lehet, nem tudod ugyanis szépen leléptél a barátod esküvőjéről.
-Mivel nem érdekelt, hogy faljátok egymást.-dünnyögte orra alatt.
-Komolyan mondom mindketten nagyon udvariasak vagytok, hogy várjátok amíg befejezem a mondandóm.-motyogtam sértetten. Te, drágám pedig megtanulhatnád, hogy ha lettél volna olyan kedves, hogy odaadd azt a kis dobozt, lehet, hogy most jobban tudnánk kezelni a helyzetet.-néztem Rossra. Na én mentem. Jó szórakozást.-fordultam meg. Ja, és ha agyonverve jössz haza, nem foglak beengedni.
Rob felröhögött, majd megfogta a kezem, és a fülembe súgott.
-Azért ha egyszer kinyitod az ajándékom, hívj fel.-mosolygott rám, majd elengedett.
Forró leheletétől végigfutott a hideg a hátamon, majd mentem tovább.
-Mielőtt behódolnál, jövök veled.-mormogta Ross, és megfogta a kezem.
Nem engedtem el, hiszen ahhoz túlságosan szégyelltem magam az előbbi miatt. Mármint, ami a testem reakcióit illeti. Végig amíg leértünk a házhoz egy szót sem szóltunk egymáshoz, de amint elértük a kaput elkezdett cseperegni az eső. Nem zavart, sőt azt hiszem jól is esett a kicsit meleg víz a bőrömön, ugyanis már eléggé fáztam. Ross kinyitotta a kaput, majd előreengedett és ráérősen sétált utánam. Mikor indultam volna fel a lépcsőn, megragadta a csuklóm majd magához húzott. Karjaiba zárt és hosszú percekig így álltunk. Egy kicsit hátrébb állt, én pedig felemeltem a fejem mellkasáról. Mélyen egymás szemét kémleltük, majd odahajolt és megpuszilta a homlokom. Sose tett még ilyet. A hűség jele. Lassan négy éve, hogy megismerkedtünk, mégsem tett ilyet... A szemeimben két kövér könny buggyant ki, amit sehogy se tudtam visszatartani. Hüvelykujjával letörölte, majd halványan elmosolyodott.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem elfojtott hanggal.
-Mert hűséges vagyok irántad.-mondta.
-És miért nem csináltad akkor előbb?
-Mert nem mertem.-mondta, mire kérdőn néztem rá.
Megsimogatta a hajam, majd átkarolt és bevezetett az eresz alá. Ott elengedett és kinyitotta lenti ajtót. Mutatta, hogy menjek előre, én pedig engedelmeskedtem. Mikor bezárta maga mögött az ajtót felé fordultam, még mindig kérdő tekintettel.
-Na mondd.-ült le az egyik bárszékre.
-Mit?-kérdeztem.
-Látom az arcodon, hogy kicsattansz a kérdésáradattól.-mosolygott rám.
Szemem forgattam, majd megláttam valami furcsát az egyik sarokban. Hátrafordultam, és velem szembe a földön takarók és párnák sorakoztak.
-Komolyan?-néztem vissza rá.
-Szerinted azért jöttünk ide, hogy beszélgessünk?-állt fel, mire elnevettem magam.
-Pedig az előbb kezdtem azt hinni, lesz némi romantika a dologban. De úgy tűnik tévedtem.-ráztam meg a vállam.
-Mielőtt elmondanám a valódi okát, miért vagyunk itt tett fel a kérdésed.
Idegesítő, hogy tudja mi jár a fejemben.
-Szóval... - léptem közelebb hozzá - kifejtenéd, mit jelentett amit előbb mondtál.
Látszott az arcán, hogy zavarba jött, és ebből lehetett tudni, hogy mégsem ugyanarra gondoltunk.
-Azt hittem Rob-ról fogsz kérdezni.
-Hagyd már ezt a témát!-csattantam fel. Csak arra vagyok kíváncsi, miért nem mered kimutatni az érzéseid irántam.
-De ez olyan ciki.-.rágcsálta alsó ajkát, majd oldalra nézett.
Odasétáltam hozzá, majd egy pillanat alatt rámarkoltam férfiasságára. Meglepettsége tettem iránt nyögésbe torkollott.
-Akinek ezt lehet, azelőtt ne legyen semmi ciki.-néztem fel rá, de még mindig nem engedtem el.
-És még te dumálsz nekem a romantikáról.-mosolyodott el.
-Kinek mi számít annak.-figyeltem tekintetét összehúzott szemekkel.
Megragadta derekam, kicsit hátradöntött és megcsókolt. Hirtelen hagyta abba, amit kicsit sajnáltam is.
-Féltem, hogy kiröhögsz. Hogy túl gyerekesnek tartasz, és nem veszed komolyan.
-Miért tartanálak gyerekesnek, te butus?-nevettem fel halkan, majd orrom övéhez dörgöltem.
Megkérhetlek valamire?-döntöttem arcom mellkasának.
-Akármire.-mondta.
-Csókolj meg.-emeltem fel a fejem.
Szó nélkül meg is tette, majd kérdőn nézett rám.
-Ne így.-válaszoltam halkan. Mondd el vele, hogy szeretsz. Szükségem van erre. Szükségem van rád.-kémleltem gyönyörű barna íriszeit.
Megsimogatta arcom, majd finom, puha ajkait gyengéden az enyémhez érintette és behunyta  a szemét. Átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. Nyaka köré fontam karjaim, majd én is engedelmeskedtem annak a reflexszerű dolognak, hogy sötétben érezzem. Olyan sokáig tartott és annyira jólesett. Azt hiszem még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Igaz, hogy a feje tetején állnak a dolgok...Igaz, hogy még mindig nem beszéltük meg a dolgokat, és lehet, hogy az egész világ látta, hogy csináljuk... Mégsem érdekelt semmi. Semmi, csak ő.

-2.évad 31.rész Napi teendők-

-Selena-

Csak úgy mint minden reggel nem én keltem fel először. Jó mondjuk nem is én alszom előbb. Még mindig nem tud annyira kifárasztani... Ma is, csak úgy mint minden reggel bele van merülve valamibe. Lehet, hogy egy kicsit több időt kéne egyedül hagynom? Talán szüksége van erre? Hogy foglalkozzon a kis hülyeségeivel. Most így belegondolva nekem nincs is ilyen dolgom. Basszus. Ez gáz. Amióta együtt vagyunk, és kialakult a karrierem semmit nem foglalkozom magammal. Tényleg fogalmam sincs mi az amit szeretek... Kivéve a szex. Azt szeretem. Jó elfoglaltság. De más nincs. Neki pedig annyi van. De én addig mit csináljak, amíg ő ezekkel van el? Azt hiszem már mindent kiveséztünk amit én szerettem volna. Elmentünk lovagolni és a szülinapomon végig az ágyban voltunk. Ennyit kértem, és meg is kaptam. A legjobb az, hogy előtte pár nappal jutott eszünkbe, hogy kaptunk egy halom nászajándékot. Így hát felhoztuk a kocsiból, és az összeset kicsomagoltuk. Mivel egy jó ideig bent rohadtak a csomagtartóban, egy pár dolognak annyi. De tényleg csak párnak. Ugyanis a többit nem mondhatni romlandó dolognak. Csak a szüleinktől kaptunk olyat. Nos a többi pedig...Csak annyit mondok, hogy tényleg ilyen perverznek néznek minket? Teljesen röhejesnek nézhettünk ki amikor kibontottuk őket. Folyamatosan be nem állt a szánk olyan kérdésekkel, hogy: "Ez mi? Szerinted ezt úgy kell használni, ahogy gondolom? Melyik az eleje?" És stb... Ha ezt valaki látta volna, szerintem a földön fetrengene még most is a röhögéstől. De volt rá elég alkalom, hogy felfedezzük, hogy micsoda, hogy kell használni, és melyik vége melyik... Viszont egy embertől nem kaptunk ajándékot. Vagy akármit, aminek nevezni lehet. Rob-tól. És ez nagyon fáj. Nem azért mert egy ajándékkal kevesebb. Szó sincs erről. Hanem, mert ő az egyetlen akitől vártam volna...Egy puszit, vagy egy ölelést. De miután Mrs Lynch lettem fel is szívódott. Annyira rosszul esik, még a gondolat is, hogy miattam szenved. Nem akarom, hogy fájjon neki. Azt akarom, hogy boldog legyen! Megtalálja önmagát az életben. Annyira elszeretném neki mondani mennyire fontos ő nekem...Mert tényleg az! Teljesen bezárta magát a szívembe. Mert tényleg ő volt az egyetlen aki mindig mellettem volt, ha szükségem volt rá. Persze, tudom, hogy Ross-nak és Selenának ezt az ígéretet nem lehet betartani...De Rob akkor is ott volt. Csak egy szavamba került. Vajon ezután mi lesz? Lehet, hogy már teljesen megutált? Lehet, hogy boldog? Vagy csak jobban szenved?
-Jó reggelt.-törte meg Ross a gondolatmenetem.
-Szia.-mosolyogtam rá halványan. Mit csinálsz?-böktem a kezében tartott füzetre.
-Rajzolok.-rázta meg a vállát.
-Mit?
-Rajzokat?-húzta fel a szemöldökét, mire oldalba vágtam.
-Ne már.-fújtattam.
Elém dobta a kis kék füzetet, majd a szájába vette a ceruzát. Az oldal ahol ki volt nyitva, csak egy vonalat tartalmazott. Mióta ülhet itt? Ennyire futja?
-Ennyi?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.
-Ezt csak most kezdtem.-dünnyögte teli szájjal.
Megjegyezném tudja, hogy ezt utálom. Így hát kivettem a szájából a grafitot és az ágyra dobtam.
-Szóval. Akkor eddig mit csináltál?-kérdeztem, mire lapozott egyet.
-Befejeztem volna, de a modellem elmozdult.-mutatott a lapra.
Na és mi mást rajzolt volna, ha nem engem ahogy alszom? Mellesleg tényleg nagyon jó...Csak én nézek ki borzalmasan.
-Tényleg nyitott szájjal alszom?-döntöttem oldalra a fejem, a rajzot elemezve.
-Igen. És olyan cuki vagy.-vigyorgott.
-Nagyon.-forgattam a szemem.
-Egyébként mit akarsz ma csinálni?-nyomta kezembe a ceruzát.
-Ezzel mitcsináljak?-néztem rá.
-Írd le.-biccentett és felállt. Ja és strandolás ne legyen benne.
-Miért?-kérdeztem mire levette a pólóját.
Apropó miért volt rajta póló? Megfordult, én pedig visszafojtott lélegzettel néztem végig a hátát. Vagyis a rajta lévő karmolás nyomokat. Basszus. Ezt én csináltam vele?
-Nagyon fáj?-mondtam megszeppenve.
-Hát...Eléggé. De megérte.-kacsintott.
Oké... A tegnap este tényleg nagyon jó volt, de nem akarom, hogy miattam fájjon neki. Leült én pedig mögé térdeltem és óvatosan végigsimítottam a hátán, mire összehúzta magát.
-Baszki azért biztos nem fáj ennyire.-csattantam fel.
-Nem, hát.-nevetett fel, mire rácsaptam, a már így is eléggé piros felületre.
-Még mindig vicces?-hajoltam hozzá előre.
Bólogatott.
-Oké.-ráztam meg a vállam, és sarkamra ültem.
-Bekened?-nézett hátra.
-Nem.-mondtam, mire felállt.
Bement a mosdóba, majd pár percig csak azt hallottam, hogy levert pár dolgot. Mintha nem is ő lenne...Visszajött, kezembe nyomta a masszázs olajat, és hasra feküdt.
-Tudod...Azt meg pláne nem mondtam, hogy meg is masszírozlak.-térdeltem felé.
-De mégis, hogy tudnál nekem ellenálni?-mosolygott.
-Az a baj, hogy sehogy.-fújtattam, majd mielőtt ráöntöttem volna az olajat megtorpantam. De utàna te jössz.
-Ez nekem nem megterhelés.-tette feje alá kezeit és behunyta a szemét.
-Jó akkor, csak, hogy kvittek legyünk kérek mást is.
-Mit?
-Beleegyezel, vagy nem?-kérdeztem.
-Hát, ha ezen múlik, hogy kényesztess, igen.
-Oké.-vigyorogtam és ráöntöttem a levendulás kotyvalékot.
-De megtudhatnám mibe is mentem bele?-nyitotta ki egyik szemét.
-Befestetem a hajam.-ráztam meg a vállam.
-Mi? Nem!-ült fel abban a pillanatban.
-Már belementél.
-De nem! Biztos, hogy nem!
-Én hajam.-tártam szét a karom.
-Nem. Az én hajam. Enyém vagy.-húzta össze a szemét.
-Te is enyém vagy...Még sem kötök bele, hogy te vagy aranyhaj.
-De én legalább nem festem...-duzzogott.
-Á. Tényleg nem.-gúnyolódtam.
-Oké. Az én vagyok. De én imádom a hajad, úgy ahogy van.
-De nem tök mindegy? Így se vagyok már teljes szőke.-toltam elé egy tincset. Szerinted ez szőke?
-Nem. És épp azért szeretem. Mert egyedi. De ha befesteted nem lesz az.  Ez olyan mint a szemed. A szemedbe lettem szerelmes. Mert ilyet még nem láttam. Komolyan. Egyszerre kék, zöld és sárga. Olyan mint amikor repülök és lenézek a tengerre...Most már te is tudod mire gondolok. Elvennél tőlem egy olyan dolgot amitől szerelmes vagyok beléd?
Na ezt megkaptam. Igaz már egyszer elmondta, hogy a szemem miatt esett teljesen belém...De ez most nagyon jólesett. Hogy ennyire védi ami az övé...Rámosolyogtam és rávetettem magam. Oké, tuti most kentem vele össze az egész ágyat. De nem izgat.
-Annyira szeretlek!-csókoltam meg.
Ez mind olyan gyorsan történt, hogy szerintem még most sem esett le neki, hogy smàrolunk. Majd egy perces késéssel elmosolyodott, behunyta a szemét és átkarolta a derekam. Lassan abbahagytuk, és zihálva kerestük egymás tekintetét.
-Nyugalom. Sose vettem el tőled, semmit.
-De.-ült fel, ezúttal nekem is fel kellett. A szüzességem.-mondta összehúzott szemekkel, mire felnevettem.
-Bánod?-döntöttem oldalra a fejem. De amúgy is...Kezdjük azzal, hogy nem én voltam a tettes.
-Ja igen, hogyne. Mert nem azt beszéltük meg, hogy akkor lesz amikor te szeretnéd. És tényleg nem te akartál már a parkolóban megdudni.-vigyorgott rám.
Ne már! Miért pirulok el még mindig ennyire előtte?
-Az más.-suttogtam.
-Persze, persze.-mosolygott még mindig. Na feküdj le.
-Nem arról volt szó, hogy először én masszírozlak?-mondtam és hasra feküdtem.
-De arról volt.-emelte ki az utolsó szót. De most már más terveim vannak.-térdelt felem, úgy ahogy előbb én.
Basszus. Össz vissz egy bugyiba és egy melltartóba fekszem alatta. Már alapból ez...Ahj.
-Odaadnád a hajgumid?-kérdezte, mire levettem a csuklomról és orra alá nyomtam.
Amúgy...Minek az neki? Összeszedte hajam és mikor az egész a markába volt összefogta kontyba.
-Ezt miért csináltad?-vigyorogtam, ugyanis még sose fogta össze a hajam.
-Csak, hogy jobban hozzád tudjak férni.-mormogta.
Jó, nem biztos, hogy ezzel a mondattal volt valami hátsó szándéka, mégis minden egyes betű vízhangzik egy bizonyos helyen. Kicstolta a melltartóm és lehúzta a mind két vállamról. Ezt mind úgy tette, hogy bőröm egy pillanatra sem ért össze az övével. Én kibújtattam belőle a kezeim, majd oldalra hajítottam. Kicsit helyezkedett végül leült a fenekemre. Na jó. Így nehéz vagy.
-Így kényelmes?-kérdezte, mire biccentettem.
Egy kis olajat csöpögtetett hátamra és derekamra egyaránt, majd a kis flakont letette mellém. Amint hozzám ért, nem tudtam visszafojtani egy nyögést, mire ő is megmozdult...Tök jó. Pont a seggemen. Először elkente az egész hátamon, majd nyakamnál kezdett nyomkodni. Ohh, imádom a kezeit...De az ujjait jobban... Mikor hátam közepéhez ért, szinte ficánkolt az egész testem. Egy pillanatra abbahagyta és a fülemhez hajolt.
-Mire izgulsz?-a kérdése teljesen letaglózott.
Ennyire látszik?
-Nem tudom.-ziháltam.
-Dehogynem.-ült vissza normálisan és folytatta.
Már a derekamon van. A keze. Az ujjai... Oké. Tudom mire. Pont azok a dolgai végigsiklottak oldalamon, mire hangosan felnyögtem.
-Baszki, Sel.-merevedett meg egész lényében, és megállt.
Mindketten csak mereven, hangosan ziháltunk.
-Az ujjaid.-suttogtam ő pedig nyögéssel felelt.
Lejjebb csúszott fenekemről, mire szinkronba felsóhajtottunk. Levette az eljegyzési, gyűrűjét és a levendulás olaj mellé rakta. Kezeit mellettem támasztotta meg, majd előrehajolt és végigcsókolt tarkómtól egészen derekam legaljáig. Közben motyogott valamit, de nem nagyon tudtam odafigyelni. Finom ajkai a bőrömön minden gondolatomat elvonták. Most, hogy már tisztába vagyunk vele mire 'izgulok' ki is használja. Ismét térdelt fölöttem, és kezei a nyakamon pihentek. Ujjaival körkörös mozdulatokkal simogatott, miközben egyre lejjebb haladt. Mikor elért a céljához
mutatóujjait bugyim két szegélyébe dugta és hátrahajtotta azokat.
-Szóval...Ez neked izgató?-kérdezte olyan hangnemben, hogy ha nem feküdnék tuti eldőlnék tőle.
-Igen.-préseltem ki.
Nem felelt, csak ujjai mozdultak újra. Mire észbekaptam hátamra rántott. Kezeit kivette bugyimból és térdemre tette. Felnyomta a lábaim, és közéjük helyezkedett.
-Mmm...Csodás az illatod.-mondta szemembe nézve.
-Esetleg szeretnéd, hogy ismét lekarmoljam a hátad?-néztem összehúzott szemekkel.
Lehajolt és méllyen belélegzett. Basszameg. Miért kell ezt csinálnod?
-Igen.-dünnyögte és gyengéden megcsókolt.

Belebújtam Ross pólójába majd odamentem és kinyitottam a hűtőt, hogy keressek valami életmentőt. Kilyukad a gyomrom! Szomjas vagyok. Fürödnöm is kéne...Ahj. Visszacsoszogtam az ágyhoz és szó szerint beledőltem.
-Csinálsz valami kaját.-mormogtam a párnába.
-Oké akkor. Ez ugye nem kérés volt? Ráadásul most kezdek észhez térni, te pedig már az orrom alá dörgölöd a csodás meztelen seggedet.-húzta említett testrészemre a takarót. Inkább írd meg mit szeretnél ma csinálni.-állt fel.
-Már kettőt teljesítettünk. Amit előbb csináltunk és amit most fogsz csinálni.-néztem rá. Nekem reggelit.-mosolyodtam el.
-Ne már, Sel. Amióta itt vagyunk csak egyszer csináltál te kaját.
-Mondtam már. Nem tudok főzni.
-Én se. Mégis főzök.
-Nem baj.-hunytam le ismét szemeim.
-Selena kelj fel.
-A-a.
-Pedig fel fogsz kelni.-húzta le rólam a takarót, amit időközben teljesen magamon tudhattam.
Döntsd már el mit akarsz azzal a takaróval. A hátamra fordított és megcsókolt.
-De még mennyire, hogy felfogsz.-tette kezeit derekamra.
A szemeim gyorsan kipattantak, amint rájöttem mit akar. Valahogy a legegyszerűbb szó erre az agyoncsikizés.
-Fent vagyok!-álltam fel.
-Így foglak zsarolni.-vigyorgott rám.
Ne már. Rob is ugyanezt mondta... Miért kell minden pasinak ugyanarra gondolni? Miért kell, hogy eszembe jusson az a valaki akivel megcsaltam a mostanra férjem? Miért nem hagy nyugodni a gondolat, hogy lehet, hogy most is szenved? Ross közben elterült az ágyon és engem figyelt azzal a komoly fejével...
-Minden oké.-mosolyogtam rá.
-Sel, ha valami gond van...-belevágtam.
-Mit kérsz reggelire?-vigyorogtam tovább.
-Palacsintát.-döntötte oldalra a fejét.
-Nehezebb nem volt?
-Ahj már ez nem is nehéz!-állt fel kicsit idegesen.
Elkezdett kutakodni a konyhában még ki nem vette az összes hozzávalót és elkezdte készíteni.
-Oh, kösz.-ültem le az egyik székre.
-Nem.-tette le a kezében tartott mixert. Te!-mutatott rám.
Szemem forgatva felálltam és kivettem a kezéből, majd folytattam. Ő rám mosolygott és helyet foglalt a helyemen. Mikor a tészta megvolt elővettem a palacsintasütőt és egy öngyújtót. Mikor megakartam gyújtani a tűzhelyet abban a pillanatban megégettem a kezem és elejtettem az öngyújtót.
-A rohadt életbe!-vettem rögtön számhoz sebes végtagom.
-Hé, nyújtsd ide.-termett rögtön mellettem Ross.
Odanyújtottam a kezem, ő pedig a mosogatóhoz húzott és megnyitotta a vizet. Amint a hideg folyadék az égéshez ért a fájdalomtól megvonaglott az arcom.
-Szerzek neked valamit rá.-engedett el. Ja és majd én megcsinálom.-mosolyodott el halványan, hogy ne tűnjön olyan bunkó dolognak.
-Azért nem hittem volna, hogy ennyire béna vagyok.-húztam el a szám.
-Dehogy vagy az. Csak gyakorolnod kell.
-Ross. 18 vagyok ráadásul van egy férjem.-csattantam fel. Basszus van egy férjem 18 évesen.-suttogtam magamnak.
-És baj, hogy van?
-Miért házasodtunk össze?-ráncoltam a homlokom magam elé meredve.
-Miért ne tettük volna?
-Mind tök jogos.-néztem a plafonra.
-Kicsim, mi a baj?-lépett közelebb.
Hogy mondjam el neki, hogy folyamatosan egy Prascot szavait idézem fel magamban? Utálja az összeset... De igazából most nyernek értelmet azok a szavak... Tényleg még előttem lett volna az élet. Tényleg alig élveztem az életet. De már elköteleztem magam. Talán úgy már sose élvezhetem?
-Lehetünk még normális tinédzserek? Mert lássuk be, azok vagyunk.
-Nem értelek.
-Ha például tegyük fel elmegyünk egy buliba velünk egykorúakkal... Akik mondjuk együtt vannak. Mi tehetünk úgy, hogy csak 'együtt vagyunk?'
Fogalmam sincs honnan ez a hasonlat, de ez tényleg nagyon érdekelne.
-Ezt akarod?
-Talán.-néztem ismét a földre. Na jó - néztem vissza - hagyjuk. Viszont a reggelit akkor is én csinálom. Már nem is fáj a kezem.-mosolyogtam rá.
Ő csak ingatta a fejét és odajött hozzám.
-Szeretlek. És azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy a feleségem vagy. Mert én büszke vagyok erre.-vette elő ismét a nagyon ritkán látott komoly fejét. Te is büszke lehetnél erre.-mutatott magára vigyorogva.
Én is elmosolyodtam majd kikerültem, és ismét a tűzhelyhez léptem.
-Majd én meggyújtott.-kacsintott és kivette a kezemből az öngyújtót.
-Köcsög.-boxoltam vállába és felnevettem.
Meggyújtotta, majd odébb állt. Végül is nagy nehezen elkezdtem kisütni a palacsintát. Körülbelül az 5. volt az első amit nem rontottam el. Ross hátulról átkarolt és a fülembe súgott.
-Na látod megy ez.-puszilta meg vállam.

Mikor végeztem, megreggeliztünk majd megfürödtünk arra jutottunk, hogy mégis csak strandra megyünk. Idézem az indokom ' akarom, hogy lássák, hogy a férjem vagy '. Ítélve a hátán rikító karmolás nyomokra.
Beültünk a kocsiba én pedig szokás szerint a kesztyűtartóban kezdtem túrkálni, napszemüveget keresve. Tényleg jó hely Puerto Rico csak nappal meglehet dögleni a melegben, este pedig a szúnyogok nyírnak ki. Esküszöm annyi csípés van csupán a bal karomon, mint még soha sehol. Egyébként azért megyünk el  - mivel simán fürödhetnénk itt is - mert szeretnék olyan helyre menni ahol nem csak mi vagyunk. Persze az előző napokban még azon nyafogtunk, hogy alig lehetünk együtt, most pedig már kicsit sok. Miután megtaláltam a szemüveget, visszakartam csukni, de előre gurult egy kis dobozka ami nem engedte ezt. Kivettem, hogy megnézzem mi az, nem tudtam mihez kezdeni. Rob ajándéka. Nekem. Hát mégsem felejtett el. De nem nászajándék.Hanem a szülinapi ajándékom. Ross észrevette mit forgatok a kezemben, és a levegő szinte megfagyott közöttünk.
-Ez mit jelentsen?-néztem rá.
-Nem tudom. Mi az?
-Oké, Lynch. Állítsd le az autót.-kérdőn rámnézett, majd engedelmeskedett. Most pedig nézz rám és hazudj a szemembe.
-Tényleg nem tudom mi az.-nézett ki az ablakon.
-A szemembe.
-Sel...-nézett rám.
-Miért nem mondtad el?-szegeztem neki. Komolyan ennyire féltékeny vagy?! Mire, basszus? Hozzád mentem, nem? Szerinted ha lenne valami köztünk most itt ülnék melletted? Tényleg ilyen hülyének nézel?
-Nem erről van szó...
-Akkor miről, hm? Hogy több mint fél éve lefeküdtem vele? Ez a nagy problémád?! Az nem baj, hogy te megdugtad a nővérem. Tényleg nem az. Ráadásul még most sem tudod a hülye fejeddel, hogy miért. Megmondjam miért? Mert arra jó vagyok neked, hogy megfektess. Úgytűnik nagyon másra nem. Mert ha így lenne kicsit foglalkozhatnál az érzéseimmel is, tudod?!
-Selena, ne mondj már ilyeneket!-emelte meg a hangját. Tudod jól, hogy mennyire fontos vagy nekem!
-Csak egy...csak egy kicsit hagy legyek egyedül, oké?-fordultam az ajtóhoz.
Mielőtt kinyitottam volna, megragadta a karom.
-Ne menj messzire.
Ismét elfordultam, de megint megszorított.
-Szeretlek.-suttogta.
Kiszálltam, majd bevágtam magam mögött az ajtót. Ahj a faszomba. Miért kell mèg mindig ennek ilyen nehéznek lennie? Valaha megoldódik végre ez?

-2.évad 30.rész Második kedvenc hely-

Sziasztok!:) Először is csak azt tudom mondani, hogy köszönöm! Tényleg mindent köszönök! Hogy már több mint 16000 oldalmegjelenítésem van és, hogy minden részemre több mint 100-an kattintotok rá! Ezzel nagyon nagy örömöt szereztek nekem:) Nagyon szeretlek titeket!<3
Másodszor pedig irtóra sajnálom, hogy egy hónap elteltével raktam fel csak ezt a részt. És azt is, hogy ebben és a következőben be kell érnetek a perverz fantáziámmal:D
Viszont utána jön az évadzáró, ami nagyon sok meglepetést tartogat...
Addig is sok-sok puszi! <3






-Selena-

Felkeltem és megláttam Rosst, ahogy mellettem ül gépébe bújva. A képernyőre meredt tág szemekkel, és megnyalta ajkát. Tudom jól, hogy finom, de már idegesít, ha egész nap ezt csinálja. Tényleg ha lehetne csak az ágyban lennék vele, de...De miért ne? Hm, ez nem is rossz ötlet. Ezt kérem szülinapomra.
-Mit nézel?-kérdeztem végül.
Szinte észrevehetetlenül megrázta a fejét és rám mosolygott.
-Szia szivi. Hogy aludtál?-csukta le a laptop tetejét.
-Mit néztél?-húztam össze a szemöldököm.
-Házakat.-rázta meg vállát.
-Feláll a farkad.-jegyeztem meg.
-Honnan veszed?-kérdezte zavartan.
-Nyalod a szád. Ja meg dudorodik az alsód.-vigyorogtam rá.
-Milyen jó megfigyelő valaki.-ráncolta homlokát.
-Elmondod végre mi olyan jó, hogy....
-Nem érdekes.-vágott bele, mire én tátott szájjal néztem rá.
-Ja bocs.-mondtam egy oktávval feljebb. Meg vagyok sértve.
-Szerinted kit néznék ha nem téged?
-Nem tudom, de ez így elég egyértelmű volt, hogy most nem.-mondtam, mire elvigyorodott.
-Nem neked való.-mondta, én pedig felhorkantam.
-De nagy köcsög vagy. Csak, hogy tudd 8 nap múlva 18 vagyok.-fintorogtam.
-8 nap, az 8 nap.-rázta meg a vállát.
-Oh, igen?-kaptam ki a laptopot a kezéből.
-Sel.-szólt rám, de már kinyitottam.
És fejem tetejéig vörös lettem abban a pillanatban. Bassza meg ezt mikor? Ha jól emlékszem abban egyeztünk meg, hogy én csinálok róla képeket, nem pedig fordítva.
-Töröld ki.-nyekeregtem.
-Biztos, hogy nem. Én gépem.-vette ki a kezemből.
-Ez személyi jogok sértése.-vágtam vissza, mire elnevette magát.
-Mi lesz felnyomsz a rendőrségen?-mosolygott tovább.
-Igen, ezt fogom tenni.-néztem komoly tekintettel.
Nem nagyon hatottam meg.
-Ha valaki ezeket meglátja...Egyàltalán, hogy juthatott eszedbe ezeket rátenni a gépre?-csattantam föl.
-Senki sem nyúl hozzá rajtam kívül.
-Igen? A tetején lévő matrica nem ezt mutatja.-böktem az R5 logóra.
-Hidd el, hogy senki nem fog belenézni.-szünetet tartott, majd folytatta. Amúgy 7.-e van.
-És?-mordultam rà.
-3 èv és 7 hónap.-mosolygott rám, mire szemem forgattam.
-Ne tereld a témát.
-De én terelni akarom.-döntött a hátamra és mellém támaszkodott kezein.
-De ne akard.-toltam el.
-Ennyire idegesítő nőt mint te, nem talàlni mindenhol.-ült fel.
-Ne felejtsd el, hogy nagyon kitartó vagyok.
-Tudom, Selena.-mondta majd hirtelen elmosolyodott. Èn pedig erősebb vagyok.-döntött ismét hátra. Ezáltal mindent megkapok amit csak akarok tőled.-tornyosult fölém.
-Nem fogsz semmit sem kapni.-tettem karba a kezem.
-Jaj már, mintha nem akarnád.-forgatta a szemét.
-Tulajdonképpen most miről beszélünk?
-Nem tudom, de eddig én állok nyerésre. Szóval folytasd.
-És még, hogy én vagyok az idegesítő.-fújtattam.
-Szeretlek.-mondta lassan szemembe nézve.
Én hajába túrtam, majd megcsókoltam.
-Tudom.-vigyorogtam rá, és végigsimítottam arcán.
Szúr.
-Mit is kezdjek veled?-mosolyodtam el jobban, majd megnyaltam állát.
-Mit művelsz?-kérdezte értetlenül.
-Miért borotváltad le a kis pihéket?-nevettem fel. Most szúr. Lassan leesik a tojáshéj a seggedről.-húztam el a szàm.
-Mindenki nő.
-De te ne.
-Nem tudom megállítani az időt.-mondta, mire megcsörrent a mobilom
-Pedig jó lett volna.-ültem fel, de mielőtt felvettem volna, kikapta a kezemből.
-Mit akarsz díva? Nem. Inkàbb kihangosítalak.
-Szia Sel.-köszöntem.
-Jobban szeretnék csak veled beszélni.
-A férje vagyok. Úgyis elmondja.-szólalt meg Ross.
-Te se, jobban mondva ti se mondtatok el valamit.
-Az más.-mondta Sel.
-Nem, nem az.
-Amúgy Gomez nem tudtam, hogy 14 karátos vagy.-röhögött fel Ross.
Miért van az, hogy semmit nem értek abból amit ők beszélnek? Ès ez mi lenne? Elterelés, vagy valami vicces dolog amiből kihagytak?
-Nagyon humoros vagy szöszi.-motyogta Selena.
-Cause I just wanna look good for you, uh-huh.-énekelte a mellettem ülő.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Az új számom.-mondta Sel. Amit valaki nagyon viccesnek tart.
-De ne már most komolyan mi ez a szöveg?-nevetett még mindig.
-Nem lehet annyira rossz.-mondtam, mire Ross a kezembe nyomta a laptopját.
-Keress rá.
Gyorsan végig olvastam a szöveget és...
-Egész normális.-ráztam meg a vállam.
-Már nem lehet normális, ha a dugásról szól.-vágta rá Ross.
-Inkább az érzéki szeretkezés.-ecsetelte Sel.
-Aha. Bevallom őszintén nem érdekel, hogy miről szól. Mondd miért hívtál. Ennyi.
-Mondtam már, csak akkor mondom amikor dràga férjed nem hallja.-mondta, amikor az említett betette Sel számát.
-Erre jól lehetne...-nem kellett befejeznie.
Vágom. Fúj.
-Ha ezt tudom el se kezdem írni. Sőt bár eszembe se jutott volna.-fintorgott Sel.
Ross letette a telefont, és a gépét a szekrényére, és fölém mászott.
-Kipróbáljuk?-vigyorgott rám.
-Fúúújjj neee.-mondta Sel.
Azt hittem már letette. Ez is csak arra megy ki, hogy idegesítsék egymást. Ross  megcsókolt én pedig a hirtelen mozdulatára felnyögtem.
-Ugye tudjátok, hogy én mèg mindig itt vagyok?
Ahogy ezt Selena kimondta, Ross rögtön ki is nyomta. Mielőtt ismét felém helyezkedett volna, a mobilom megint bezavart.
-Nem ér rá.-szólt bele idegesen és letette.
-És ha fontos volt?-kérdeztem miközben felültem
-Nem izgat. Te vagy az ami izgat.-lökött vissza, majd ezúttal az ő telefonját hívták.
-Tedd le.-kezdte el csókolgatni a nyakam, én pedig felvettem.
-Haló?
-Miért van az, hogy egymás telefonját veszitek fel?-kérdezte Riker.
-Hát öm...Így esik kézre.
-Aha.-mondta értetlenül. Ross ott van?
-Igen...-mondtam és ránéztem az említettre. De attól félek nem igazán ér rá.
-Miért, mit csinál?
Miért vagy olyan kíváncsi? Nem mindegy neked?
-Mit szeretnél?
-Szeretném ha ő is hallana.-mondta én pedig kihangosítottam.
-Beszélhetsz.
-Szia tesó.
-Hali.-mormogta Ross, de még mindig nem hagyta abba amit csinált.
-Yasminnal szeretnénk bejelenteni valamit. Kár, hogy nem személyesen tudjuk, de most így van rá lehetőség.
Ross egyáltalán nem figyelt oda, de az a gáz, hogy én sem. Nem akartam bunkónak lenni, de ki tudna odafigyelni ilyenkor? A fenébe is Lynch!
-Igen, az tök jó.-motyogtam, mire megharapta a nyakam. Basszus, fejezd már be.-löktem el magamtól. Öm vagyis...Figyelünk folytasd csak.
-Nos, eljegyeztem.
-Huh az nagyon jó. Gratulálok.-mondtam, majd meglöktem a férjem, hogy mondjon már valamit, de nem tette. Bár hozzá kell tennem, Yasmine nagy dologra kötelezed magad egy Lynchel.-forgattam a szemem, mire felnevetett.
-Hidd el tudom.-mondta Yas.
-Tényleg sok boldogságot nektek, de mennem kell mielőtt begurulna az egyik.-néztem Rossra összehúzott szemmel, majd letettem.
-Ha azt mondom tedd le, akkor le is teszed.-mondta.
-A nővérem és a bátyád összeházasodnak. De te le se szarod.
-Dehogynem, érdekel. De attól még ráért volna.
-Nem csak a dugásról szól a világ.-néztem a plafonra és felálltam.
-De most igen. Mondd el nekem az előző években mikor volt olyan, hogy két estét együtt lehettünk volna egymás után? Nem tudsz mondani egy alkalmat sem, ugye? Pedig 2 nap nem sok.
-Augusztus 15.-mondtam.
-Mi van vele?
-Készülj fel. Még pisi szünet sem lesz. És nem fog érdekelni, ha elfáradsz. Megértetted?-döntöttem oldalra a fejem.
-Szülinapod lesz.
-Na nem mondod, te ész.-gúnyolódtam és beleittam a narancslés üvegbe.
-Ezt szeretnéd?
-Igen. Mivel a szülinapom lesz, hozzá kell tennem a 18., ezért az lesz amit én akarok.
-Èn a 18 éves szülinapomra ruhát kaptam. Azzal az okkal, hogy már nagy vagyok a videó játékhoz. Te pedig...-vigyorodott el, miközben fejét csóválta. Mitől vagy te ennyire...ilyen?
-Inkább kitől.-nyitottam ki a hűtőt.
-Nem hinném, hogy tőlem. Te rosszabb vagy mint én.-mondta mire felhorkantam.
-És még nem láttál mindent.-vettem ki egy pár cuccot szendvicshez.
De erről jut eszembe. Az oké, hogy van sonka, vaj meg sajt, de mibe tegyem?
-Ross, asszem el kell menni boltba.-húztam el a szám.
-Tegnapi kenyér még van. Csinálj melegszendvicset.
-Csinálj te.-fordultam felé.
-Megkérhetnélek rá, hogy öltözz fel?-dörzsölte meg állát.
-Van rajtam egy köntös.
-Igen, ami nincs bekötve. Alatta pedig meztelen vagy.-mondta mire megráztam a vállam.
-Zavar?-kérdeztem a szendvicsekre koncentrálva.
Ohh nagyon is tisztában vagyok a válasszal. Azért is csinálom.
-Nem éppen. Csak tudod rohadtul eltereli a figyelmem arról, hogy lassan indulnunk kell.-állt fel.
-Ki is ment a fejemből.-fordultam ismét felé.
-Öltözz fel.-mondta és közelebb jött.
-És ha nem?-döntöttem oldalra a fejem.
Odanyúlt és megfogta a köntös kötőjét és teljesen magához húzott. Mellem izmos mellkasához nyomódott, hasamnak pedig ő nyomta erekcióját. Ma már hanyadjára áll fel neki?
-Merevedési problémáid vannak?-kérdeztem vigyorogva.
-Mivel egész nap rossz kislány vagy, igen.-nézett szemembe.
-Hm szeretek rossz kislány lenni.-vigyorogtam tovább.


-Ross-

Megreggeliztünk, majd megfürödtünk most pedig indulunk a meglepi helyre. Amíg kiálltam a garázsból Sel bezárta az ajtót, és a kaput, majd beült mellém.
-Oké, akkor hova megyünk?-csatolta be magát.
-A második kedvenc helyemre.-mosolyogtam és elindultunk.
-Mi az első?-kérdezte.
Egy pillanatra levettem az útról a szemem, és az első számú jelöltre néztem majd vissza.
-Benned.-mormogtam, ő pedig élesen beszívta a levegőt.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, az ablakon nézett kifele. Az idő tökéletes ahhoz amit elterveztem. Az ég gyönyörű kék, sehol egy felhő. A szél is csak ritkán, lazán lebben meg. És most szerencsére nincs az a nagyon meleg sem. Remélem ez így is marad.
-Nagyon elmerültél.-tettem egyik kezem a térdére. Min gondolkodsz?
-Miért pont az All of me-t énekelted?-nézett rám.
-Mert ez egy gyönyörű szám. És mert...nem is tudom. Sok millió szerelmes dal van a világon, de olyan nincs sok ami ennyire közel állna az érzéseimhez... Miért kérded?
-Mindig is azt akartam, hogy ezt énekeld nekem akkor... Többször is álmodtam vele. Selena egy csomót cukkolt vele, amikor még nála laktam. Azt hittem elmondta.
-Érdekes.-mosolyodtam el. De nem, nem mondta el.
Kezét enyémre tette, és ismét elfordult. Én számhoz emeltem és megpusziltam.
-Szeretlek.-mondtam, mire felém fordult és elmosolyodott.
-Mennyi ideje voltunk együtt mikor írtuk a How I feel about you-t?-kérdezte.
-Pár hónapja. Talán 3-4.-gondolkodtam el.
-Tudod azt mondják, hogy az a "nagy szerelem" csak az első pár hónapban él... De mi most is ugyanazt csináljuk mint akkor. Mármint amikor ezt a dalt írtuk, teljesen össze voltunk hangolva, mivel szinte egymás mondatát fejeztük be. Most pedig ugyanezt csináljuk.-mosolygott rám.
-Tényleg nem tudtam, hogy ez volt az álmod.-mondtam, mire odahajolt és megpuszilta az arcom.
-Csak jó megérző vagy.-vigyorgott.
-És most miért érzem azt, hogy valami perverz dolgot forgatsz a kis perverz fejedben?-vigyorogtam vissza és leparkoltam.
-Mert talán úgy is van.-mondta és kiszállt
-Ribi.-dünnyögtem magamnak, majd követtem.
-Na és hova megyünk?
-Mondtam már, meglepetés.-kacsintottam rá. Gyere.-fogtam meg a kezét.
-Nem szeretem a meglepiket.-húzta el a száját, és elindultunk a tengerpart felé.
-Mire gondoltál az előbb a kocsiban?-kérdeztem.
-Miért érdekel téged, hogy mi van a fejemben? Ennyi magánélet sem jár?-húzta fel fél szemöldökét.
-Csak tudni szeretném, hogy te mit szeretnél az ágyban. Vagy a konyhapulton...-mondtam, mire felröhögött, aztán hirtelen megtorpant.
-Ugye az nem egy repülőgép?
-Oh, dehogynem.-vigyorogtam rá.
-Ne már Ross, te normális vagy?! Tudod jól, hogy nem bírom a nagy gépeket sem. Mit vársz?-csattant fel.
-Nyugi van már. Ne, hogy már pont az én belevaló feleségem szarjon be, egy kis repüléstől.-húztam magam mellé.
-Nem szartam be.-fintorgott.
-Akkor gyere.-karoltam át derekát.
-Nem akarok.
-De - nyúltam farzsebébe -, akarod.
-Viselkedj.-tette vissza derekára a kezem.
-Nem.-fordítottam magam felé az arcát és megcsókoltam.
-Utállak.-motyogta.
-Tudom.-húztam közelebb.
-Hm.-markolt hátsómba.
-Persze neked lehet.-néztem rá.
-Hát ha már kinyírsz akkor ja, lehet-mondta mikor odaértünk.
Apa bátyja, John vár ránk. Itt  dolgozik Puertón. Ő adja oda a repülési tervet, és az engedélyt is ő intézte.
-Szia, John.-mosolyogtam rá és kezet fogtunk.
-Szevasz, Ross! Hát az egyszer biztos, hogy 3 év sok idő, mióta nem láttalak. Nagyon megnőttél!-mért végig.
Ahj most komolyan. Nem vagyok már 8 éves.
-Ő itt a feleségem, Selena.-néztem az említettre.
-Üdv.-mondta Sel és kezet fogtak.
Most mutattam be először úgy, mint a feleségem...Furi érzés, de végül is jó. Sőt nagyon jó. Ő is kicsit belepirult, mondjuk alapból is zavarban van.
-Irtóra sajnálom, hogy nem tudtam elmenni az esküvőtökre. De bevallom őszintén nagyon meglepődtem. Nem a korotok miatt mondom, hisz én úgy vagyok vele, hogy nem lehet elég korán kezdeni.-kacsintott rám.
Miért kell folyton leégetni mindenkinek, akár rokon, vagy család barátja? Ez valami hagyomány lenne?
-Hanem mert apádék belementek.-folytatta. Na meg persze, hogy pont te nyitottad a sort.-mosolygott rám. De nem csodálom.-kacsintott ezúttal Selenára.
-John. Ne màr.-mondtam.
-Látod milyen? Szégyenli a bácsikáját.-ingatta a fejét.
-Mivel ezt csinálod, nem csoda.
-Nem is csinált semmi rosszat.-horkant fel Sel.
-Na jól van. Ezt nézd át, - nyomta a kezembe a tervet - te pedig gyere.-bökött Selenára.
Gyorsan átnéztem, majd odamentem a repülőhöz. Felmásztam a lépcsőn és beültem Sel mellé. John épp végzett az övekkel.
-Biztos jó?-kérdeztem, miközben felvettem a fülesem.
-Nem húzom neki szorosabbra.-mondta.
Odahajoltam, hogy megnézzem. Megigazgattam, majd eggyel szorosabbra húztam.
-Ha nem engeded kijjebb letépem a golyóid.-nézett rám összehúzott szemekkel
-Tetszik a csaj.-mosolygott John.
-Csukd már be.
-A toronyba leszek.-mondta, majd elment.
Végre.
-Csak nem akarom, hogy bajod essen.
-Akkor mutasd meg a vezetői engedélyed.-fújtatott.
-Sel, ott voltál amikor megkaptam.
-Csúcs.-dőlt hátra.
-Csak bízz bennem.-hajoltam oda és adtam egy puszit homlokára, majd ráadtam a fülest.
Becsatoltam én is magam és felvettem a fülesem, aztán elkezdtem a szokásos rituálét. Mikor ezzel végeztem egy pillanatra Selenára sandítottam. Teljesen kivan. Kezét ökölbe szorítja, szája sarkát harapdálja és a lábával dübörög. Oh. ne már.
-Kicsim, nem lesz semmi baj.-fordultam felé nehézkesen.
Ő csak félőn rám pillantott.Oda akartam hajolni, hogy megcsókoljam, és elsimítsam a haját, de az övtől nem tudtam. Egy ideig próbálkoztam, de végül feladtam és idegesen leállítottam a motort és kicsatoltam az övem.
-Mit művelsz?-lepődött meg.
Megragadtam arcát és erősen megcsókoltam. Meglepődésében halkan felnyögött, majd visszacsókolt. Hajamba túrt és jobban magához szegezett. Egyre szenvedélyesebbé vàlt a csók, még arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. Basszus, de hisz be van kapcsolva a mikrofonom.
-Khm.-köhintett John, mire megtorpantunk. Nem akarok zavarni, de lassan lejár az idő, szóval esetleg nem szeretnétek indulni?
-Öm...de, bocsi.-mondtam és visszaültem a helyemre, majd becsatoltam magam és újra elvégeztem amit kellett.
-Indulhatunk, szivi?-kérdeztem, mire ő rám vigyorgott. Ezt vehetem igennek?-bólintott.
Óvatosan felemeltem a gépet, közben Selt nézegettem. Feszengett, de már kevésbé. Mikor elértük a teljes magasságot, kicsit lazábbra fogtam a dolgot. Imádok repülni. Főleg ha én irányítom a gépet. Ez tényleg nagyon csodás dolog. Már meg se éreztem felszállásnál, hogy a gyomrom lesüllyed és a levegő is más. Végül is nem nehéz hozzászokni.


-Selena-

Na jó mégsem olyan rossz ez. A mosoly ráfagyott az arcomra. Szerintem úgy nézek ki mint egy őrült. Azon kívül, hogy kapkodom a levegőt, asszem minden rendben van. Kicsit tériszony is kerülget, de nem vészes.
-Hajolj közel az ablakhoz, és nézz le.-szólalt meg Ross.
-Miért?-néztem rá.
-Nem mered?
-Dehogynem!-vágtam rá és készültem, hogy odahajoljak.
De ez így nem jó... Így egyáltalán nem érzem ezt jónak. Hülye ösztöneim szerint muszáj vagyok megkapaszkodni. De mégis, mibe? Nem akartam sokáig gondolkozni, mert félek, hogy elmegy az önbizalmam. Gyorsan megszorítottam Ross térdét, és lenéztem. Úgy tűnik nem nagyon izgatta, de nem is érdekel mit gondol. Ami a szemem elé tárult sokkal jobban lekötött. Egyszerűen mesés, amint belátok a tengerbe. Tényleg mindent látok. Elakadt a lélegzetem is.
-Ez gyönyörű....-suttogtam.
Oldalról láttam, hogy rám mosolygott, de nem nagyon érdekelt. Ami érdekelt az alattam volt. Egy ideig csak bámultam ki, majd visszaültem rendesen. A kezem még mindig Ross térdén pihent. Ő csak koncentrálva maga elé nézett. Egy picit feljebb csúsztattam a kezem a combján, mire elvigyorodott. Apró mozdulatokkal eljutottam odáig, mire feszült lett a tekintete.
-Sel.-szólt figyelmeztetőn, majd rámarkoltam. Ne már!-röhögött fel.
-Miért ne?-mosolyogtam.
-Mert a levegőben vagyunk?
-És?
-Azt hiszem a borzalmas már gyenge kifejezés rád.-mormogta.
-Akarlak.
-Jézusom, te nem vagy normális.-nevetett.
-Kérlek.-dünnyögtem.
-Mit kérsz?-vigyorgott rám.
-Nem tudom.-sóhajtottam
-Vihetlek én még a világ végére is, te csak egyet akarsz.-ingatta a fejét.
-Akkor maradjunk otthon.-dőltem hátra.
-Most komolyan nem tetszik?-kérdezte.
-Dehogynem, de ez nem én vagyok.
-Akkor mi vagy te?-kérdezte, mire meghúztam a vállam. Hova vigyelek?
-Ross nekem mindegy, csak veled legyek.
-Ha mindig ezt mondod mégis honnan tudjam mit szeretsz? Sose mondod.
-Hát igazából én sem tudom... Amióta együtt vagyunk csak az számított, hogy veled legyek. Nem is gondolkozom azon mit akarok én.
-Miért?
-Nem tudom.
-Oda szeretnék veled menni, ahol jól érzed magad. Kérlek gondolkodj el azon mit szeretnél.
-Elég rég voltam...Áh mindegy ezt inkább nem.-nevettem el.
-Na mondd.
-De neked nem tetszene. Nem akarok olyat ami neked nem jó.
-Szard már le egy percre mi jó nekem.-nézett rám.
-Lovagolni...-suttogtam.
-Ez nem is rossz ötlet.-nézett vissza gondolkozva.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Aha.-mosolygott rám.

-otthon-

-Szóval lovagolni akarsz.-feküdt le az ágyra.
-Nem úgy értettem.-forgattam a szemem és leültem mellé.
-Tudom. De azt is rég csináltad már.-könyökölt fel. És amúgy is olyan jól csinálod.-vigyorgott.
-Azt mondtad akarod tudni mi jár a fejemben, ugye?-kérdeztem mire bólintott.
Felálltam és kihúztam a fiókját, majd kivettem belőle a vibrátort... Hátam mögé tettem és feltérdeltem az ágyra, majd sarkamra ültem.
-Ezt.-ejtettem ölembe.
-Na és mit szeretnél vele?-döntötte oldalra a fejét.
Úgy tűnik nagyon szórakoztató neki a zavarom. Nem! Már csak azért sem jövök zavarba!
-Hogy bennem legyen miközben dugsz.-döntöttem én is oldalra a fejem, mire elvigyorodott.
-Oké.-húzta féloldalas mosolyra száját. Izgass fel.-dőlt hátra.

-2.évad 29.rész Hm-

-Selena-

Elég cseszettül vagyok ami azt illeti. Egyelőre a szemem nem nyitottam ki, jobban mondva nem bírtam kinyitni. Felakartam emelni a kezem, hogy megdörzsöljem érzékszervem, de valahogy ez is hatalmas megerőltetésemre jutott. Az összes végtagom mintha zseléből lenne, mégis olyan nehéz mintha ólom csordogálna az ereimben. A fejem lüktet, de a gyomrom kavargása mellett ez semmi. Egy dolgot eddig nem vettem észre ugyanis a borzalmak elnyomták. Nos...azt hiszem rohadtul kivagyok elégülve. Oké az biztos, hogy lefeküdtünk, mivel számításaim szerint pucér vagyok. De ez akkor is más érzés...És...Baszzus! Nem emlékszem semmire. Az utolsó emlékem az volt a tegnapi napból, hogy Nick leitta magát Ross legénybúcsúján. Ja meg, hogy rendeltünk piát...Upsz. Netán berúgtam volna? Sosem ittam többet 2 pohár pezsgőnél. Miért nem emlékszem semmire? Ez is az egyik tünet a másnaposságra? Max ha annyira leittad magad...De én biztos nem ittam sokat! Oké a fejem szétreped és mindjárt...hányok. Úgy ahogy voltam felugrottam az ágyból. A hirtelen mozdulatra megszédültem, így meg kellett kapaszkodnom a mellettem lévő éjjeliszekrényben. Mikor a szédülés enyhült gyorsan körbenéztem. Valahol kell lennie egy fürdőnek. Hol a szarba vagyok? A szekrényen amiben fogózkodtam egy üres üveg bor, és egy üveg whisky volt. Ebből csak kevés fogyott. Oké akkor valószínűleg részeg voltam. Így már kezdenek érthetőek lenni a tünetek. Kivéve az, hogy fogalmam sincs mi történt. Valószínűleg nem ezektől az italoktól. Az ággyal szembe egy tv volt, amellett pedig egy világosbarna szekrény. Ez előtt voltak a csomagjaink. Ezt mikor hoztuk fel ide? Mindegy. Emellett a helyiségben volt még egy nagy erkélyajtó ami csukva volt, így nem tudni mi van mögötte. Kicsit arrébb volt egy ugyanolyan világosbarna asztal, hozzáillő székekkel. Konyhai berendezés is volt, benne sütővel és mosogatógéppel. Balra megláttam egy ajtót és már rohantam is felé. Szerencsémre ez volt a mosdó, ezért ahogy beestem az ajtón, rögtön a wc fölé hajoltam, még épp időben. Mikor kihánytam magam, sarkamra ültem, és megpróbáltam felderíteni mik vannak itt bent. A szemközti fal egy egész tükör, mellette jobbra egy ajtós zuhanyzótálca, és egy tojás alakú kád volt. Ezzel szembe pedig a csap,ezért felálltam, lehúztam a wc-t és afelé indultam. De amikor megfordultam megtorpantam az egész falat beterítő tükör előtt. Borzalmasan festek. Karikás szemek, szanaszét álló haj, beesett arc és a testem minden része az álmatlanságról uralkodik. Vajon mennyit aludhattam? Kinyitottam az egyik tetőablakot, hogy friss levegőhöz jussak, amikor megláttam, hogy a Nap pont középen jár, ezért valószínűleg dél körül van az idő. Odasétáltam a csaphoz, hogy megmossam az arcom. Mikor ezzel végeztem kimentem, hogy előkerítsem a fogkefém, meg egyéb tisztálkodási szereim. Mivel sikeresen megállapítottam, hogy bűzlök. Izzadtság, alkohol és...szexszagom van, ami így együtt nem a legrózsásabb illat. Leültem a bőröndöm elé, hogy kiszedjem ezeket a dolgokat, majd visszamentem, de előtte rásandítottam a férjemre. Álmában is csodásan néz ki. Hason fekszik, és a takaró a derekán pihen, így tökéletes látást nyerek izmos hátára, és feje alatt lévő karjaira. Haja belelóg a szemébe, ezért odanyúlok és kisimítom a rakoncátlan tincseket. Ahogy hozzáértem bőréhez megéreztem, hogy nagyon forró. Biztos melege van. Magam köré tekertem a törölközőm és kinyitottam az erkélyt. Az atlanti óceán gyönyörű kék vize fogad, viszont kint sokkal nagyobb a hőség, ezért gyorsan vissza is csuktam az ajtót. Visszamentem Rosshoz és lehúztam róla a takarót, majd egy utolsó pillantást vetettem testére, és visszamentem a fürdőbe. A fogmosással kezdtem, aztán beálltam a zuhanyzótálcába. Mikor becsuktam a  kis fülkeajtót és elkezdtem fürdeni. Mindenemet megmostam kétszer, majd szinte kitörten az ajtót, ugyanis ismét rám jött a hányás. Mikor már nem maradt semmi a gyomromban megtámaszkodtam  a wc peremén és kinyílt az ajtó. Ross dőlt az ajtófélfának majd biccentett.
-Mrs. Lynch.
-Szia Ross.-tápászkodtam fel a földről, és magam köré tekertem a törölközőm.
-Nem vagy valami jól.-állapította meg.
-Na nem mondod.-forgattam a szemem.
Odajött és átkarolta a derekam, én pedig nyakába karoltam.  Egy pillanatra direkt elengedett, így lecsúszott rólam a törölköző.
-Így jobban tetszel.-mondta és megcsókolt volna, de nem engedtem.
-Most rókáztam ma másodjára. Jó ötletnek tartod?-tettem csípőre a kezem.
Ő nem nagyon figyelt rám. Két keze közé fogta arcomat és alsó ajkamba harapott. Én elvigyorodtam, majd ellöktem magamtól. A csap fölé álltam és elkezdtem mosni a fogam. Ő egy ideig figyelt, aztán a wc felé fordult. Lehúzta tökéletes alakításom, majd letolta alsóját.
-Ne is zavartasd magad.-motyogtam teli szájjal.
-Nem is.-fordult felém és kacsintott.
Plafonra szegeztem a tekintetem, majd kiöblítettem a számat. A tükör felé fordultam és néztem mit, hogy csinál. Miért ilyen dögös ez?
-Tudom, hogy van ott egy tükör, amiben mindent látsz.-hirtelen megijedtem ahogy megszólalt, ugyanis a gondolataim más felé kószáltak...Nyugodtan felém is fordulhatsz. Nem kell ahhoz háttal lenned.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Felhúzta gatyáját és felém indult. Átkarolt én pedig behunytam a szemem érintésére. Haboztam, majd belekezdtem.
-Az gáz ha nem emlékszem semmire, ami tegnap este történt?-kérdeztem, és kinyitottam a szemem.
A tükörben figyeltem arcát. Meg-megvonaglott és alig bírta visszatartani mosolyát.
-Nos lehet, hogy nem is szeretnél egyes dolgokra.-engedte végül el a vigyorát
-Miért mondod ezt?-fordultam felé.
-Nem érdekes.-mondta közömbös arccal.
-Ross, jogom van tudni róla.
-Akkor is ha azt mondtad, hogy azért csinálod meg, mert ma már nem fogsz emlékezni rá?-mosolygott.
-Mit csinálok meg? Mi? Én nem mondtam ilyet!
-Nem is emlékszel semmire.-nevetett fel, és megpuszilta arcomat, majd kiment.
Utána mentem.
-Lègyszi.-nyafogtam.
Kihúzta a fiókját, majd kivett belőle egy vibrátort.
-Aha...-ragadt bent a levegőm.
-Ezzel együtt dugtalak. És nagyon jó volt.-nyomta a kezembe, majd odasétált a csomagjainkhoz.
Megforgattam a kezemben, hogy jobban szemügyre vegyem, majd bekapcsoltam. A hangjáról beugrott pár kép. Próbáltam visszaemlékezni, kisebb-nagyobb sikerrel. Most már tudom mire célzott...
-Tudod, érdekelne, hogy miért hiszed azt, hogy végeztem már önkielégítést. Mármint tegnap este előtt...
Felém fordult felhúzott szemöldökkel. Hirtelen nem tudta hova tenni a kérdésem, ezért inkább úgy
csinált mint aki nem hallott semmit.
-Végülis, mindenki magából indul ki.-ráztam meg a vállam és visszatettem a vibrátort a fiókba.
Szinte tátva maradt a szája. Teljesen letaglóztam. Büszke vagyok magamra.
-Fogalmam sincs mit kéne erre mondanom.-mondta és két szemöldöke közt egy ránc jelent meg.
-Örülök neki. Ritka alkalmak eggyike amikor én fojtom beléd a szót, nem pedig fordítva.
-Mindenre emlékszel, szépség?-kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.
-Mostmár nagyjából.-álltam a szemkontaktust.
Onnan a szájára néztem, ő pedig megnyalta ajkait. Én is nyalni akarom. Lelöktem az ágyra és ölébe másztam, majd megcsókoltam. Maga alá fordított és úgy csókolt tovább. Mikor már nagyon hangulatba hozott, fülemhez hajolt.
-Éhes a férjed, asszony.-mondta, mire elnevettem magam.
-Menj, fürödj meg. Én meg összedobok valamit.-adtam egy puszit orra hegyére.
Felült, és maga után húzott, majd bement a mosdóba. Felvettem az első bugyit ami a kezembe akadt, meg egy fehér toppot. Kinyitottam a hűtőt és felmértem a terepet. Végül a rántottánál maradtam. Gyorsan megcsináltam és tálaltam is. Ross még mindig nem jött ki, ezért kimentem az erkélyre. A kilátás tényleg csodás. Az utóbbi években sok minden láttam, de ehhez nem jöhet egyik sem. A környék csendes, a legközelebbi ház is olyan messze van, hogy 5-6 is beférne közé. Végülis jól tettük, hogy Puertóba maradtunk, mivel az emberek tudják, hogy itt házasodtunk. Ezért valószínűleg elképzelhetetlen nekik, hogy itt is maradunk. De mégis hova mentünk volna? Most jöttem meg Európából...Ross kijött én pedig felé fordultam. Ahogy rámnézett széles vigyor hagyta el a száját.
-Mi van?-kérdeztem.
-Semmi.-vigyorgott tovább és leült.
Evés közben nem szóltunk egymáshoz. Gondolkoztam, hogy megkérdezem tőle miért volt olyan sokáig bent, de inkább megtartottam a magam szórakoztatására. Mikor végeztem felálltam és a mosogató felé indultam. Mikor majdnem letettem a tányérom, megmarkolta a csípőm, így kiejtettem a kezemből. Nem tört össze, hiszen a mosogatóba esett, da a hangjától csak jobban megijedtem.
-Ne hozd már rám a szívbajt!-fordultam felé idegesen.
Ő nem figyelt rám. Megtàmaszkodott mellettem a pultban és megcsókolt, majd kezei végigfutottak oldalamon.
-Nagyon rászoktál az ilyen bugyikra.-mondta és beugrott, hogy mi van rajtam.
Egy tanga. Na és?
-Miért, baj?-kérdeztem.
-Ellenkezőleg.-mondta úgy, hogy fogai súrolták alsó ajkamat, és kezei lejjebb kalandoztak. Nagyon tetszik. Minden olyan jól látszik benne.-mondta és meghúzta kilátszó szeméremszőröm.
Basszus! Basszus! Basszus! Miért kell nekem nem odafigyelni mit veszek fel?! És neki miért kell ezt csinálnia?! Össze-vissza kapkodtam a szemem, majd végül úgy döntöttem lesütöm pilláim. A képem tűzvörösen lángol, és alig állok a lábamon.
-Hé.-emelte fel a fejem. Gyönyörű vagy. Nem tudom miért szégyenled magad.-mondta és újra meghúzta.
Felnyőgtem és háravetettem a fejem. Akarom őt. Most. Kinyitottam a szemem és tekintetem találkozott az övével. Szinte égetett. Hangosabban zihál, ebből tudom, hogy ő is akar. Talán rögtön itt?
-Igen.-suttogta.
Na jó. Ez ijesztő.
-Igen, itt akarlak. És te is engem.
Tényleg itt akarom? Oh, nekem olyan mindegy. Egy pillanat alatt megragadta derekem és nekem lökte növekvő erekcióját. Ismét nyőgtem, de most hangosabban.
-Oh bébi.-lihegte, nekem pedig minden egyes izmom összeszorult ott.
Hogy tud két rövidke szóval ennyire megőríteni?
-Bár kibaszottul jól áll, most nem lesz rá szükség.-ragadta meg bugyim szegélyét. Ugye?-kérdezte én pedig aprót bólintottam. Ismét fordult a kocka, drágaságom.-mondta és lehúzta.

-Ross-

-Meleg van.-jelentette ki Sel, mellkasomra dőlve.
-Bekapcsolom a klímát.-ültem volna fel, de visszanyomott.
-Nem mész sehova.
-Miért?-mosolyogtam rá.
-Mert így a kényelmes.
-Akkor meleg is marad.
-Álmos vagyok.
-Nemrég keltünk fel.-próbáltam elfojtani a vigyorom, hisz màr nevetséges, hogy mennyi baja van.
-De, hogy legyek teljes fitt, ha mindig kifárasztassz?
-Pedig ne aludj, mert elakarlak vinni valahova.-simítottam meg arcát.
-Ráérünk.-hunyta be a szemét.
-Nem, mert időpontra megyünk.
-Nem érdekel.-mondta én pedig lelöktem magamról és felálltam.
Bekapcsoltam a klímàt és közbe ugyanúgy panaszkodtam, ahogy az előbb ő. Erre pedig kinevetett. Ó, igen?
-Kinevetsz?-mentem vissza hozzá.
Fölé tornyosultam, térdeimmel összefogtam lábait, és mind a két kezét feje fölött lefogtam.
-Mit kezdesz velem?-gúnyolódott.
-Hm még nem tudom.-húztam végig orrom hasán.
Egy kezemmel fogtam össze övéit, miközben a másikkal lassan végigsimítottam oldalán, mire kirázta a hideg. Majd egy pillanat alatt már csikiztem is, ahol csak értem.
-N...Ne már!-röhögött, és próbálta kiszabadítani magát.
De sajnos sikertelenül.
-Ro...Kér...lek.-lihegte, mire abbahagytam.
-Hm. Szeretem amikor könyörögsz.-húztam fel felsőjét, és bőrébe rejtettem mosolyom.
-Mondtam már, hogy mennyire utállak?-kérdezte zihálva.
-Párszor.-mosolyogtam tovább.
-Akkor elmondom még többször is. Lehet azt a párat nem hallottad jól. Utállak!-mondta, mire ismét csikiztem, így elnevette.
-Biztos?-furakodtam lábai közé.
Egészen a gyomráig felhúztam a toppját, és onnantól egészen a köldökéig csókoltam. Majd belemélyesztettem köldökébe a nyelvem, mire hajamba markolt, és megemlete csípőjét.
-Oh nem kicsim, tudomásom szerint nagyon álmos vagy.-nevettem fel
Felnéztem rá, ő pedig összehúzott szemmel bámult vissza rám. Egy ideig szemeztünk, majd kifújta az eddig bent tartott levegőt.
-Tudod mit. Menj a...-belevágtam.
-Igen, hova? Nyűgőzz le!-vigyorogtam rà.
-A picsába.-mondta közömbös arccal, mire én újra felnevettem.
-Hát illendő így beszélni a férjeddel?-ragadtam meg csípőjét, és megcsókoltam ott.
Ajkába harapott. Azt hiszi, így nem tudom mit érez?
-Na jó tudod mit?-ült fel keresztbetett lábakkal. Le vagy szarva.
-Oké.
Egy-két percig fészkelődött, majd belekezdett.
-Érdekelne még egy pár dolog a tegnap estét illetően.
-Hallgatlak.-feküdtem mellé.
-Tulajdonképpen miért nem emlékszem szinte semmire?-nézett rám.
Figyeltem arcát, hátha csak ugrat, de semmi jelét nem láttam ennek.
-Te most viccelsz?-mosolyodtam el.
Ingatta a fejét.
-Drágaságom, csupán azért mert hulla részeg voltál.
-De ne már.-nevetett fel kínosan.
-Erre mit kéne mondanom?
-Én sosem rúgtam még be. Tudhatnád...-sütötte le pilláit.
-Tudom. De tegnap igen...És nem kicsit. Szóval...
Egy perc múlva kinyitotta a szemét, és még mindig kérdőn nézett.
-És csináltam valami olyat... 'azon' kívűl amit nem nagyon mindennap?
-Nem.
-Akkor rendben...asszem.
Ismét csendben figyeltük egymást, majd hirtelen elnézett és elnevette magát.
-Mi az?
-Elmondanád nekem mióta beszéled meg a legjobb barátnőmmel, hogy mitcsinálunk az ágyban? Vagy a kis terveid?
Na igen. Erre mit kéne mondani?
-Milyen legjobb barátnőddel?-próbáltam nem rá nézni, mivel a szememből rögtön tudná az igazsgátot.
-Nézz rám, Lynch!-emelte fel a fejem, ahogy én szoktam neki.
-Hm?
-Mesélj.
-Nem akarsz aludni?
-Oh, dehogynem. De ez most izgibb.-vigyorgott rám.
-Na jó. Kb. úgy 2 éve.-mondtam, mire leesett állal nézett rám.
-Az úgy jó.-rázta meg a végül a vállát.
-Bocsi...
-De mégis...Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. Egyszer mèg régen beszéltünk valamit és a végén kijött ez az egész. Meg vele nagyon könnyű ilyenekről beszélni, hiszen nem is a rokonom, meg a volt csajom.
-Mi? Volt csaj?
-Ahj már, Sel. Csak azt mondom, hogy mégis kivel beszéljem meg?
-Én például tökéletesen elbeszélgetek magammal.
-De te más vagy.
-De miért nem mondtad el?-lefeküdt mellém, és beletúrt a hajamba.
-Mert gáz lett volna. És amúgy mikor tudtad meg?
-Pár hónapja. De ugye...Többet békén hagyod szegény lányt, ugye?
-Ha te szeretnéd, igen.
-Ross, basszus a férjem vagy. Persze, hogy nem szeretném, hogy mással beszélj ilyenekről.
-Igen az vagyok.-vigyorogtam rá. Te pedig az én gyönyörű feleségem.-csókoltam meg. Aki most aludni fog, amíg én főzök valamit és kipakolok.-mondtam, mire felnevetett.
-Te főzöl. Meg pakolsz. Aha.
-Lehet, hogy jobban csinálom mint te.
-Naaaaaa.-nyafogott. De egy nagy izé vagy. Az oké, hogy nem tudok főzni, de nem gyújtom fel a konyhát.
-Miért én felgyújtom?-mosolyogtam.
-Nem vagyok benne biztos hogy nem.
-Majd meglátjuk.-adtam még egy gyors csókot neki, aztán felálltam.
-Jóéjt puszit nem kapok?
-Mindjárt három. Este még egy kicsit messze van. És már kaptál.
Ingatta a fejét és mutatta az arcát. Odahajoltam és megpusziltam. Majd mutatta másik arcát is, így oda is adtam.
-Hmm.-vigyorgott rám önelégülten.
-Mint egy öt éves.-nevettem fel, de nem kellett volna.
A fejem eddig is fájt, de most már kezd elviselhetetlenné válni.
-Mi a baj?-kérdezte Sel, valószínűleg arckifejezésemre.
-Ja, de mégis volt egy dolog tegnap amit nem csináltál még. Például először itattad le a férjed.
-Ne ne.-röhögött fel.
-De.-indultam a táskánink felé.
Lehajoltam, hogy keressek gyógyszert. Kihúztam Sel bőröndjét, mivel asszem a táskájában van fájdalomcsillapító. Van itt füles, rágó, telefon, óvszer...Hm.
-Jó tudni, hogy készülsz.-vettem fel és felmutattam neki.
Elvigyorodott, majd szorosan összezárta a szemét. Van mèg itt igazolványtartó, meg pár autogramm kártya.
-A kis egoista.-dünnyögtem.
-Ne nyúkálj már a táskámban. Mi kell?
-Aludj.-mondtam rá se nézve.
Méllyebre nyúltam a táskában, de csodálom, hogy még nem nyelte el a kezem. Miért kell itt ennyi mindennek lennie? A legalján találtam még egy zipzárt. Kihúztam és lám, lám. Most aztán nagyon megszívtad, drágaságom. Kivettem a doboz cigit, és hátrafodultam, hogy figyel-e. A másik oldalára volt fordulva, ezért odaosontom a tv-s szekrényhez és a legaljára dugtam. Már van egy jó kis tervem ezzel kapcsolatban. Majd ha felébredt. Visszamentem a bőröndökhöz és kipakoltam a cuccainkat. Biztos vagyok benne, hogy van még valahol elrejtve, de nem annyira izgat, hogy elkezdjek kutakodni. Ki fogja ő magától is dobni. Mikorra itt végeztem Selena el is aludt. Felkeltem a földről, és odasétáltam a konyhai részhez. Összeszedtem pár dolgot, és elkezdtem főzni. Sokáig ízesítgettem, hogy még véletlenül se tudjon belekötni, majd elzártam a tűzhelyet. Már vagy 3-4 órája alszik. Hogy tud ennyit aludni? Felkeltem, de előtte írok egy sms-t, hogy holnap megyünk csak. Mikor megfordultam megláttam, hogy engem néz.
-Tetszik?-mosolyogtam rá.
-Ha tudnád milyen jó látvány nézni a férjed, ahogy alsógatyában főz neked.
-Valószínűleg engem nem fog ilyen látvány fogadni.-húztam össze szemeim.
-Remélem...-követte arckifejezèsem, majd mindketten felnevettünk.
-Pár perce lett kész. Szedjek?
-Mit...öö...főztél?-ült fel.
-Nem kell gúnyolódni. Csak kóstold meg.-böktem szememmel alkotásomra.
-Kicsit.-mutatta kezével is.
Bólintottam, majd tálaltam két főre. Odajött és leült, majd a tányérjára meredt.
-Mi ez?-kérdezte.
-Nagyon vicces vagy.-ültem le vele szembe. Tudod te.
-Spagetti, valami szósszal. Ilyet még én is tudok.
-Natúr paradicsomszósz, szóval én fűszereztem.
-Jaj nekem.-tekert fel villájára egy keveset, majd megette.
-Na?-kérdeztem, mikor lenyelte.
-Ehető. -rázta meg vállát.
-Mit szeretnél?-tettem le evőeszközöm ès ránéztem
-Ezt meg, hogy érted?
-Szeretnèd, hogy mérges legyek?
-Nem.
-Pedig nagyon úgy néz ki. Ma már épp megérdemelnéd, hogy mérges legyek rád.-álltam fel.
Odasétáltam a tv-s szekrényhez, kivettem belőle a cigis dobozt, és hátam mögé rejtve sétáltam oda hozzá.
-Sőt az is vagyok. Nagyon. Szeretnéd, hogy rajtad vezessem le?-vigyorogtam rá. Csak mert én igen.-álltam mögé, eltűrtem a haját, majd megcsókoltam a nyakát. De lehet, hogy az csak nekem tetszene.-vettem fogam közé az érzékeny bőrt.
-Én is szertném ha mérges lennél rám.-mondta halkan.
-Oh most már igen?-mosolyodtam el ismét. Nos, rendben.-húztam hátra a fejét és megcsókoltam, majd hirtelen engedtem el. Na és ez mi, ha szabad tudnom?-dugtam orra elé, amit eddig hátam mögött szorongattam.
-Ez nem az, aminek látszik!-vágta rá rögtön, és felállt.
-Akkor nem zavar, ha ezt teszem?-nyomtam össze, így valószínűleg az összes szál eltört.
Egy pillanatra kikerekedett a szeme, és hangosan szívta be a levegőt.
-Nem.-mondta egy oktávval hangosabban.
-Selena, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.-dobtam le az asztalra.
-De nem olyan könnyű leszokni mint te azt hiszed.
-Akkor csak ennyi motiváljon. Először is, hogy smároljalak, ha olyan mintha kinyalnék egy hamutartót? Másodszor pedig bűzlessz, káros az egèszségedre és a hangodnak sem jó. És szerintem azt senki nem szertné, ha az énekhangod elmenne. Ugye?
-Igen.-forgatta a szemét.
-Selena, ma már tényleg nagyon elegem van belőled! Mindjárt az asztalra fektetlek, és úgy foglak baszni, hogy...-folytattam volna, de belevágott.
-Oké, felfogtam.-fogta le a számat. Bocsánat. Tényleg. Imádlak, te vagy a mindenem. A kaja is rohadt finom! Csak ne mondj ilyeneket, mert rémisztő vagy.
Sóhajtottam, majd magamhoz öleltem.
-Na és hova akarsz vinni?-mosolygott rám.
-Ma már oda nem. Lemondtam.
-Oh...Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Majd holnap megyünk.
-Értem.
-Jól laktál?-kérdeztem.
-Igen, köszi.
-Öltözz fel, és hozz pulcsit!

-Selena-

Gyorsan felöltöztem, majd leültem a telefonommal az ágyba. Kicsit bekapcsoltam a netet, de kár volt. Annyi értesítésem jött, hogy folyamatosan rezeg, ezért gyorsan lehalkítottam. Stormie, Rydel, Sel, Yasmine és Riker rakott fel az esküvőnkről fotót, amin megjelölt minket, ezért mostmár érthető,hogy még mindig jönnek az értesítések Instagramról. A többiek Twitteren írtak köszöntőt, a rajongóink pedig gratuláltak...Vagyis majdnem mindegyik. Egy pár azt kívánja, hogy üssön el a vonat vagy éppen fulladjak bele a tengerbe. Köszi, én sem ismerlek és én is utállak. Érzem a szánalmad. Tovább lapozgattam a kapott szép szavakat, majd egy idő után dühödten a földhöz vágtam a telefonom.
-A kurva életbe!
-Laggol a játék?-vigyorgott rám Ross, de addigra már a szemeim is megteltek könnyekkel. Mi a baj, kicsim?-ült le mellém.
-Mindenki utál. Tényleg fulladnék inkább meg.
-Csak féltékenyek.-mosolygott és magára mutatott.
-Ez rohadtul nem vicces. Elbaszom mindenki kedvét.
-De emiatt ne légy már szomorú. Aki tényleg szeret engem, az megért, és örül a boldogságomnak...Aki meg nem, így járt. Neked is ìgy kéne felfognod. Már több kint két éve te is benne vagy ebben.
-Tudom, de ez annyira rosszul esik.-töröltem meg a szemem. Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemeltél volna. Mi van ha igazuk van?
-Nekik fogalmuk sincs róla, hogy nekem mi a jó. Ne is gondolj ilyenekre.-simította meg arcom. Mehetünk?-kérdezte, de én sehogy sem bírtam megállítani a könnyeim. Ahj gyere ide.-tárta szét a karját.
Én belevetettem magam, és nyakába kulcsoltam a kezem.
-Annyira szeretlek.-szipogtam.
-Én is.-puszilta meg arcom.
-Összekenem mindenféle nedvekkel a pólód.-nevettem fel.
-Nem baj.-nevetett ő is. Na, mehetünk?-törölte le könnyeim, én pedig bólintottam.
Felkapott egy fekete kapucnis pulcsit, majd kinyitotta az ajtót. Előre engedett, és bezárt. Mutatott a lépcső felé, én pedig elindultam azon lefelé. Volt még egy kis kapuféleség azt is kinyitotta és már a tengerparton is voltunk.
-Hol a kocsid?-kérdeztem.
-A garázsban.
-Nem tudom felfogni, hogy van ez a ház.-néztem vissza, majd rá ő pedig elvigyorodott.
-Ha visszajöttünk körbevezetlek.-nyújtotta a kezét én pedig megfogtam.
A nap most kezd lemenni, de nekem fogalmam sincs mennyi az idő. Végülis nekem ő az óram, aki mellettem sétál. Nincs szükségem időre. Beljebb mentünk és még mindig sehol egy árva lélek.
-Hova hoztál engem, egy lakatlan szigetre?-kérdeztem, mire felnevetett.
-Régebben nagyon sokan jártak ezen a részen, a klubbok miatt.
-Milyen klubbok?
-Például ahol lakunk. Az is egy olyasfajta hely volt.-magyarázta. De mostmár az enyém.-kacsintott.
-Megvetted?
-Még mielőtt megismertelek.
-Minek kellett neked akkor az a hely?
-De kíváncsi valaki.-mosolygott rám.
-Várom a választ.
-Nem is tudom. Csak úgy tetszett. Majd meglátod miért.-karolt át, és úgy mentünk tovább.
Itt mostmár eléggé hideg van, ugyanis közvetlen a tenger mellett vagyunk.
-Hol a pulcsid?-kérdezte.
-Hát..ömm..az úgy volt, hogy...
-Hogy direkt külön felhívtam rá a figyelmed, de szartál rá.-vette le övét és a kezembe nyomta.
-Köszi.-motyogtam.
Belebújtam és máris jobb volt. Olyan jó puha és hmm...imádom ezt az illatot! Még egy kicsit sétáltunk, majd leültünk a homokba. Magához húzott és megpuszilta a fejem. Olyan jó meleg érzés terült szét a mellkasomban, hogy muszáj voltam mosolyogni. Utoljára akkor voltunk így együtt tengerparton, amikor a születésnapja volt. Lassan egy éve. Azelőtt majdnem vége volt... Kiráz a hideg, ha belegondolok miért. Muszáj leszek mindenegyes részletet megtudni arról amit tegnapról elfelejtettem. Utálom ha nem emlékszem valamire. Pontosan ezért... Aztán utána megibt szétmentünk, és most megint itt vagyunk. Vajon lesz következő ilyen eset? Ezt a gondolatot gyorsan el is hesegettem. Bele is őrülnék. Úgy elbambultam a hullámzó gyönyörűségben, hogy nem vettem észre mi van felette. Az ég mindenféle rózsaszín árnyalatában pompázott a Nap körül. Ami úgy nézett ki, mintha a víz elakarná nyelni. Egyszerűen meseszép.
-Nagyon szótlan vagy.-törte meg Ross a csendet.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Mit?
-Mindent. Téged. Hogy itt vagy velem. Ezt a látványt...Nem tudom mit kéne mondanom. Nem tudom szavakba önteni mennyire boldog vagyok.-hadartam el.
-Én is nagyon boldog vagyok. A legboldogabb ember a világon, hogy az enyém vagy..
-Ahj, szerelmem!-löktem a hátára és rámásztam. Annyira, annyira, annyira, annyira...Á!-sikítoztam, mire megcsókolt.
Nem tudom, hogy azért-e, hogy elhalgattasson, vagy csak úgy, de szerintem mind a kettő. Rámfordult és megharapta ajkam, majd pulóverem alá nyúlt.
-Ne sikítozz itt nekem, vagy bedugom a szádat.
-A tengerparton?-vigyorogtam rá.
-Kezdek én is hinni abban, hogy egyedül mi lakunk itt.-nevetett fel.
-Annyiraaaaa...-kezdtem újra, mire ismét ajkamba harapott.
-Megteszem.
-Ne fenyegetőzz már, úgysem mered.
-Oh, igen?-nyúlt sliccéhez, de abban a pillanatban elfutott mellettünk egy lány.
-Inkább ..Hagyjuk. Oké?-nevettem fel.
-Kár.-húzta el a száját, majd mellém dőlt.
-Annyira szeretlek.-sóhajtottam.
-Tudom.
-Tudod? Pf. Jobban hagzott volna, hogy én is.
-Az én számból minden jól hangzik.-mondta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Legyen úgy.
-Miért, talán te nem azt gondolod?
-Hát...de.
-Van kedvenced, azok közül amiket mondok neked?-vigyorgott ràm.
-Szeretem amikor a teljes nevemen szólítassz...
-Tudod, hogy nem erre gondoltam.
-Tudom, de néha már lefárasztassz a perverz szövegeddel.-feküdtem mellkasára.
-Szeretlek, Selenám.-csókolt meg.
-Hmm. Igen, ezt szeretem a legjobban.
Egy idieg így feküdtünk, már a szürkület is elmúlt, látni egy pár csillagot. Végigsimítottam karján, majd megfagy. Ne már. Pedig úgy maradnék.
-Gyere, menjünk. Megfázol.-ültem fel.
Meg se moccant, csak rám bámult.
-Mi van?
-Olyan gyönyörű vagy.
-Mit akarsz?
-Semmit. Nem mondhatom a feleségemnek, hogy milyen szép?-ült fel ő is.
-Nem szokásod, az ilyen megnyílvánulás.-mondtam, mire felhorkant.
-Állj fel, és húzz fel.
-Persze.-nevettem fel.
-Muszáj vagy elbírni engem.-vigyorgott rám.
-Ahj már.-álltam fel és magam után rántottam. Igen, elbírlak, de általában közben fekszek, és úgy
könnyebb vagy.
-Nem mondhatod, hogy olyan nagyon nehéz lennék.
-Nem mondtam egy szóval sem.-nyújtotta a kezét, de én ingattam a fejem.
Mikor elfordította a fejét hátára ugrottam.
-Basszus Sel.-nyafogott és időben elkapta a lábam. Csak figyelmeztess, jó?
-De nem szándékoztalak figyelmeztetni.-karoltam nyakába. És már úgy is rég cipeltél a hátadon.-kuncogtam.
-Nagyszerű.-dünnyögte.
-Szeretlek.-nyomtam egy puszit arcára.
-Én jobban.
-Nem, én jobban.
-Èn jobban.
-Én jobban.
-A-a. Én jobban.
-Nem. Én jobban.-mondtam, mire előrehajolt, így az oldalán lógtam. Akkor is.
Megfogta a derekam, ès így mostmár szembe voltunk. Erősen kulcsoltam át lábam csípőjén, ő pedig kezeit fenekemre vezette.
-Én jobban.-mondta és rámarkolt.
Már ellenkeztem volna, mikor előre döntött. Felsikítottam, de elhallgattatott a kis módszerével.
-Most elfoglak engedni.-mondta.
-Mi?!
-Kapaszkodj a lábaiddal.
-Mi? Te bolond vagy.-kapaszkodtam vállába, hogy felhúzzam magam, de elengedett ezért visszaestem.
-Igen az vagyok, de te így szeretsz. Állításod szerint jobban mint én. Mutasd meg.-vigyorgott.
-Szerezzek pszcihológust?
-Kèrlek.-mondta és forgott egyet.
-Basszus húzz fel, vagy alád rúgok.
-Okè. De akkor fájni fog, és meg kell masszíroznod.-mondta mire felnevettem.
-Húzz már fel.-fontam össze a kezem mellkasomon.
Odahajolt, hogy megcsókoljon, de én nyakába kapaszkodtam, ès végre a lábam földet ért.
-Kis majmom.-mondta és összenyomta az arcom, úgy, hogy csücsörìtettem.
-Te vagy egy nagy majom.-húztam meg erősen a haját, mire felnyőgött.
-Áu?-kérdezte idegesen, mire én megráztam a vállam.
Megfordultunk és egy kb. 5 éves kislány és a bátyja mosolyogtak ránk.
-Látod még a gyerekek is kinevetnek.-mondta Ross és átkarolt.
-Nem inkább téged?-indultunk el, de a kislány utánunk futott.
-Bocsássatok meg a zavarásért, de a húgom oda van érted.-bökött Rossra a fiú.
Rájuk mosolyogtam, Ross pedig leguggolt a kislányhoz.
-Hogy hívnak, szépség?-mosolygott rá.
-Mary.-mondta és vigyorgott mint a tejbetök.
Tényleg szép kislány. Tejföl szőke haja válláig ért, kék szeme pedig ragyogott az örömtől. Oda álltam a fiú mellé, amíg Rossék elvoltak.
-Na és neked mi a neved?-kérdeztem.
-Brady.-mosolygott rám.
-Hány éves vagy?
-13.-mondta majd egy ideig hallgatott. Öm...Nagyon jó az új albumod.-motyogta.
-Köszönöm.-mondtam ő pedig belepirult.
Aw...megeszem. Picit még feszengett és gondolom várta, hogy eszébe jusson még valami.
-Na és...látom jól megvagytok.-biccentett Rossra.
-Igen. De ugye nem fogod sehova kiírni, hogy hol találkoztál velünk?-kérdeztem.
-Nem tennék neked rosszat. De azért reméltem egyszer csinálhatok egy képet egy olyan szép és tehetséges lánnyal mint te.-hajtotta le a fejét.
Én ráugrok. Rámosolyogtam, majd odamentem Rosshoz és megkértem, hogy csináljon egy képet rólunk. Megcsinálta, majd én is csináltam róla és Maryről.
-Köszönünk mindent, de mi most megyünk.-mondta Brady és odahívta magához húgát.
De a kislány félúton visszafordult és nyomott Ross arcára egy puszit. Oké most már én sem bírtam ki, és én is adtam egy puszit a fiúnak elköszönés képpen.
-Sziasztok.-mosolygott Ross ès átkarolt. Nos egy percre nem figyelek rád és felszednek?
-13 èves. És elismeri a tehetségem és a szépségem.-dobtam át hajam a vállamon.
Felnevetett, majd visszamentünk a házba. Ezúttal az alsó ajtót nyitotta ki. Ez a hely inkább hasonlít egy stúdióra bárszékekkel. Egy színpad van az egyik oldalon ami tele van hangszerekkel. Középen pedig egy nagy üres tér. A másik oldalon pedig egy hosszú bárpult nyúlt el. Volt még itt hűtő, meg csap. Tényleg egy klubbra hasonlít. Mèg nagy hangfalak is vannak.
-Na? Tetszik?-fordított maga felè fordított.
-Ühümm.-mosolyogtam rá.
-Arra gondoltam, hogy egy kicsit àtalakíttathatnànk. Egybe lehetne nyitni az egészet. A színpad maradna, de a bárpult helyett lehetne több hangszer, kanapé, vagy valami. És lehetne még lent csinálni egy mosdót és konyhát. Szerintem simán elférne, nagy a tér. Fent pedig lehetne még egy szobát csinálni. Ez lehetne a nyaralónk. Na mit szólsz?-mondta és leült az egyik székre.
-Nos...Ezt biztos nem most találtad ki, ugye?-mosolyogtam rá.
-Nem, nem most. Már 3 éve.
-Tehát ezért vetted meg.
-Mert?
-Hát amit most mondtál...Nyaralót szerettél volna a...családodnak.
-Talán. Nem is tudom. De benne vagy?
-Persze. Nekem az jó ami neked.-ültem le mellé, de ő is akkor állt fel.
-Kérsz valamit?-nyitotta ki a hűtőt.
-Mire gondolsz?
-Kaja, pia, vagy én. Nekem bármelyik megfelel.
-Nekem is. De azt hiszem inni.
-Nos van itt fanta, cola...-folytatta volna, de belevágtam.
-Valami ütősebbre gondoltam.-haraptam ajkamba.
-Oh, értem. Hát akkor...Mit kérsz?
-Amit tegnap ittunk bort...Nem tudom mi a neve, de fini volt.
-Ja 200 dolcsiért lehet is az.-vette ki, vele együtt két poharat.
-Minek veszel ennyiért?
-Most mire költsem?-kérdezte mire megráztam a vállam.
Kitöltötte, és odaadta a kezembe.
-Tulajdonképpen miért szeretnél még egy szobát?
-Hát.-ült le mellém. Majd neki..Nekik.-mondta, és leesett.
-Tudod, hogy ez egyáltalán nem biztos.
-Tudom. De hinni kell benne, és beteljesedik.-emelte fel poharát.
Hozzákoccintottam enyémet, majd számhoz emeltem és beleittam. Most kifejezetten jólesett, hogy égeti a torkom.
-Még a végén nagy iszákos leszel.-nevetett fel.
-Nem szeretnék.-húztam el a szám.
Felállt és megfogott valami kapcsolót, megnyomta és zene szólalt meg a hanszórókból. Earned it. Mosolyognom kellett. Ütös zene választás.
-Szeretem ezt a számot.-néztem rá.
-Tudom.-állt fel. Táncolunk?-nyújtotta a kezét.
Elfogattam, ő pedig magához húzott. Majdnem megcsókoltam, de hirtelen elengedett.
-Figyelj.-nyomott fel egy kapcsolót, és piros, kék és zöld fények jöttek ki felváltva a lámpákból. Melyik a legjobb?-kérdezte. Várj.-mondta és lekapcsolta az összeset, kivéve a pirosat.
-Ez.-vigyorgott rám.
-Milyen kis erotikus hangulat.-nevettem fel.
-Ugye?-vette ki telefonját a zsebéből.
Beállította videóra és megtámasztotta a pulton. Újraindította a zenét és odajött hozzám. Beigazított és elkezdtünk mozogni. Imádok vele táncolni. Olyan könnyedén mozog, hogy szinte nem is kell semmit csinálnom. Csak irányít és elragad magával. Mivel azért valamilyen szinten én sem vagyok ebben amatőt bevetett elég extra lépéseket is, de nem zavart. Mikor letelt a zene, mi pont befejeztük. Magához szegezett és megcsókolt, majd kikapcsolta a videót.
-Ügyi vagy.-mosolygott rám.
-Énekelsz nekem?-böktem a színpadra.
Kérdezhettem volna, hogy miért vette fel, de szerintem ő sem tudja.
-Énekeljek?-kérdezte, én pedig bólintottam.
Lehúzta a borát, aztán felment a színpardra. A falon volt valami érintőkèpernyős cucc. Azon nyomkodott pár gombot, majd megszólalt az I want u bad. Rögtön elvigyorodtam ő pedig hanyagul hátra fordult és elkezdte. Kivettem zsebemből a telefonom és gyorsan bekapcsoltam a netet. Felmentem instára, beállítottam, hogy videó legyen, majd megvártam a reflént és elindítottam. Ross a szokásos módján énekelgetett ezért magamfelé fordítottam és unottan néztem a kamerába. Visszafordítottam, de ezúttal drága férjem kezdett beindulni, ezért ahogy ismét magam felé fordítottam a kamerát, ajkamba harapva néztem bele, majd megszakítottam. Nem szerkesztettem semmir rajta. Csupán ennyi szöveggel, hogy: Hm. raktam ki. Semmi tagelés vagy jelölés. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni a rajongók, akik azt kívánják üssön el a vonat. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a szüleim mit fognak szólni. Áh, basszus kit érdekel? Ross végzett és odajött hozzám. Megtámaszkodott mellettem a pultban és nyelve már a számban volt.
-Ha már úgy is ennyire belejöttünk ebbe a fotózgatásba, neked még be kell tartanod egy ígéreted.-suttogtam.
-Oh, szíves örömest.-már rohant is, hogy kapcsolja ki a dolgokat.
Majd megragadta a kezem és felmentünk. Ahogy beértünk belöktem az ágyba, és fölé térdeltem. A mellette lévő fiókon volt a fényképezőgépe, ezért kezembe is fogtam.
-Na vetkőzz!-vigyorogtam rá.