-Selena-
Elég cseszettül vagyok ami azt illeti. Egyelőre a szemem nem nyitottam ki, jobban mondva nem bírtam kinyitni. Felakartam emelni a kezem, hogy megdörzsöljem érzékszervem, de valahogy ez is hatalmas megerőltetésemre jutott. Az összes végtagom mintha zseléből lenne, mégis olyan nehéz mintha ólom csordogálna az ereimben. A fejem lüktet, de a gyomrom kavargása mellett ez semmi. Egy dolgot eddig nem vettem észre ugyanis a borzalmak elnyomták. Nos...azt hiszem rohadtul kivagyok elégülve. Oké az biztos, hogy lefeküdtünk, mivel számításaim szerint pucér vagyok. De ez akkor is más érzés...És...Baszzus! Nem emlékszem semmire. Az utolsó emlékem az volt a tegnapi napból, hogy Nick leitta magát Ross legénybúcsúján. Ja meg, hogy rendeltünk piát...Upsz. Netán berúgtam volna? Sosem ittam többet 2 pohár pezsgőnél. Miért nem emlékszem semmire? Ez is az egyik tünet a másnaposságra? Max ha annyira leittad magad...De én biztos nem ittam sokat! Oké a fejem szétreped és mindjárt...hányok. Úgy ahogy voltam felugrottam az ágyból. A hirtelen mozdulatra megszédültem, így meg kellett kapaszkodnom a mellettem lévő éjjeliszekrényben. Mikor a szédülés enyhült gyorsan körbenéztem. Valahol kell lennie egy fürdőnek. Hol a szarba vagyok? A szekrényen amiben fogózkodtam egy üres üveg bor, és egy üveg whisky volt. Ebből csak kevés fogyott. Oké akkor valószínűleg részeg voltam. Így már kezdenek érthetőek lenni a tünetek. Kivéve az, hogy fogalmam sincs mi történt. Valószínűleg nem ezektől az italoktól. Az ággyal szembe egy tv volt, amellett pedig egy világosbarna szekrény. Ez előtt voltak a csomagjaink. Ezt mikor hoztuk fel ide? Mindegy. Emellett a helyiségben volt még egy nagy erkélyajtó ami csukva volt, így nem tudni mi van mögötte. Kicsit arrébb volt egy ugyanolyan világosbarna asztal, hozzáillő székekkel. Konyhai berendezés is volt, benne sütővel és mosogatógéppel. Balra megláttam egy ajtót és már rohantam is felé. Szerencsémre ez volt a mosdó, ezért ahogy beestem az ajtón, rögtön a wc fölé hajoltam, még épp időben. Mikor kihánytam magam, sarkamra ültem, és megpróbáltam felderíteni mik vannak itt bent. A szemközti fal egy egész tükör, mellette jobbra egy ajtós zuhanyzótálca, és egy tojás alakú kád volt. Ezzel szembe pedig a csap,ezért felálltam, lehúztam a wc-t és afelé indultam. De amikor megfordultam megtorpantam az egész falat beterítő tükör előtt. Borzalmasan festek. Karikás szemek, szanaszét álló haj, beesett arc és a testem minden része az álmatlanságról uralkodik. Vajon mennyit aludhattam? Kinyitottam az egyik tetőablakot, hogy friss levegőhöz jussak, amikor megláttam, hogy a Nap pont középen jár, ezért valószínűleg dél körül van az idő. Odasétáltam a csaphoz, hogy megmossam az arcom. Mikor ezzel végeztem kimentem, hogy előkerítsem a fogkefém, meg egyéb tisztálkodási szereim. Mivel sikeresen megállapítottam, hogy bűzlök. Izzadtság, alkohol és...szexszagom van, ami így együtt nem a legrózsásabb illat. Leültem a bőröndöm elé, hogy kiszedjem ezeket a dolgokat, majd visszamentem, de előtte rásandítottam a férjemre. Álmában is csodásan néz ki. Hason fekszik, és a takaró a derekán pihen, így tökéletes látást nyerek izmos hátára, és feje alatt lévő karjaira. Haja belelóg a szemébe, ezért odanyúlok és kisimítom a rakoncátlan tincseket. Ahogy hozzáértem bőréhez megéreztem, hogy nagyon forró. Biztos melege van. Magam köré tekertem a törölközőm és kinyitottam az erkélyt. Az atlanti óceán gyönyörű kék vize fogad, viszont kint sokkal nagyobb a hőség, ezért gyorsan vissza is csuktam az ajtót. Visszamentem Rosshoz és lehúztam róla a takarót, majd egy utolsó pillantást vetettem testére, és visszamentem a fürdőbe. A fogmosással kezdtem, aztán beálltam a zuhanyzótálcába. Mikor becsuktam a kis fülkeajtót és elkezdtem fürdeni. Mindenemet megmostam kétszer, majd szinte kitörten az ajtót, ugyanis ismét rám jött a hányás. Mikor már nem maradt semmi a gyomromban megtámaszkodtam a wc peremén és kinyílt az ajtó. Ross dőlt az ajtófélfának majd biccentett.
-Mrs. Lynch.
-Szia Ross.-tápászkodtam fel a földről, és magam köré tekertem a törölközőm.
-Nem vagy valami jól.-állapította meg.
-Na nem mondod.-forgattam a szemem.
Odajött és átkarolta a derekam, én pedig nyakába karoltam. Egy pillanatra direkt elengedett, így lecsúszott rólam a törölköző.
-Így jobban tetszel.-mondta és megcsókolt volna, de nem engedtem.
-Most rókáztam ma másodjára. Jó ötletnek tartod?-tettem csípőre a kezem.
Ő nem nagyon figyelt rám. Két keze közé fogta arcomat és alsó ajkamba harapott. Én elvigyorodtam, majd ellöktem magamtól. A csap fölé álltam és elkezdtem mosni a fogam. Ő egy ideig figyelt, aztán a wc felé fordult. Lehúzta tökéletes alakításom, majd letolta alsóját.
-Ne is zavartasd magad.-motyogtam teli szájjal.
-Nem is.-fordult felém és kacsintott.
Plafonra szegeztem a tekintetem, majd kiöblítettem a számat. A tükör felé fordultam és néztem mit, hogy csinál. Miért ilyen dögös ez?
-Tudom, hogy van ott egy tükör, amiben mindent látsz.-hirtelen megijedtem ahogy megszólalt, ugyanis a gondolataim más felé kószáltak...Nyugodtan felém is fordulhatsz. Nem kell ahhoz háttal lenned.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Felhúzta gatyáját és felém indult. Átkarolt én pedig behunytam a szemem érintésére. Haboztam, majd belekezdtem.
-Az gáz ha nem emlékszem semmire, ami tegnap este történt?-kérdeztem, és kinyitottam a szemem.
A tükörben figyeltem arcát. Meg-megvonaglott és alig bírta visszatartani mosolyát.
-Nos lehet, hogy nem is szeretnél egyes dolgokra.-engedte végül el a vigyorát
-Miért mondod ezt?-fordultam felé.
-Nem érdekes.-mondta közömbös arccal.
-Ross, jogom van tudni róla.
-Akkor is ha azt mondtad, hogy azért csinálod meg, mert ma már nem fogsz emlékezni rá?-mosolygott.
-Mit csinálok meg? Mi? Én nem mondtam ilyet!
-Nem is emlékszel semmire.-nevetett fel, és megpuszilta arcomat, majd kiment.
Utána mentem.
-Lègyszi.-nyafogtam.
Kihúzta a fiókját, majd kivett belőle egy vibrátort.
-Aha...-ragadt bent a levegőm.
-Ezzel együtt dugtalak. És nagyon jó volt.-nyomta a kezembe, majd odasétált a csomagjainkhoz.
Megforgattam a kezemben, hogy jobban szemügyre vegyem, majd bekapcsoltam. A hangjáról beugrott pár kép. Próbáltam visszaemlékezni, kisebb-nagyobb sikerrel. Most már tudom mire célzott...
-Tudod, érdekelne, hogy miért hiszed azt, hogy végeztem már önkielégítést. Mármint tegnap este előtt...
Felém fordult felhúzott szemöldökkel. Hirtelen nem tudta hova tenni a kérdésem, ezért inkább úgy
csinált mint aki nem hallott semmit.
-Végülis, mindenki magából indul ki.-ráztam meg a vállam és visszatettem a vibrátort a fiókba.
Szinte tátva maradt a szája. Teljesen letaglóztam. Büszke vagyok magamra.
-Fogalmam sincs mit kéne erre mondanom.-mondta és két szemöldöke közt egy ránc jelent meg.
-Örülök neki. Ritka alkalmak eggyike amikor én fojtom beléd a szót, nem pedig fordítva.
-Mindenre emlékszel, szépség?-kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.
-Mostmár nagyjából.-álltam a szemkontaktust.
Onnan a szájára néztem, ő pedig megnyalta ajkait. Én is nyalni akarom. Lelöktem az ágyra és ölébe másztam, majd megcsókoltam. Maga alá fordított és úgy csókolt tovább. Mikor már nagyon hangulatba hozott, fülemhez hajolt.
-Éhes a férjed, asszony.-mondta, mire elnevettem magam.
-Menj, fürödj meg. Én meg összedobok valamit.-adtam egy puszit orra hegyére.
Felült, és maga után húzott, majd bement a mosdóba. Felvettem az első bugyit ami a kezembe akadt, meg egy fehér toppot. Kinyitottam a hűtőt és felmértem a terepet. Végül a rántottánál maradtam. Gyorsan megcsináltam és tálaltam is. Ross még mindig nem jött ki, ezért kimentem az erkélyre. A kilátás tényleg csodás. Az utóbbi években sok minden láttam, de ehhez nem jöhet egyik sem. A környék csendes, a legközelebbi ház is olyan messze van, hogy 5-6 is beférne közé. Végülis jól tettük, hogy Puertóba maradtunk, mivel az emberek tudják, hogy itt házasodtunk. Ezért valószínűleg elképzelhetetlen nekik, hogy itt is maradunk. De mégis hova mentünk volna? Most jöttem meg Európából...Ross kijött én pedig felé fordultam. Ahogy rámnézett széles vigyor hagyta el a száját.
-Mi van?-kérdeztem.
-Semmi.-vigyorgott tovább és leült.
Evés közben nem szóltunk egymáshoz. Gondolkoztam, hogy megkérdezem tőle miért volt olyan sokáig bent, de inkább megtartottam a magam szórakoztatására. Mikor végeztem felálltam és a mosogató felé indultam. Mikor majdnem letettem a tányérom, megmarkolta a csípőm, így kiejtettem a kezemből. Nem tört össze, hiszen a mosogatóba esett, da a hangjától csak jobban megijedtem.
-Ne hozd már rám a szívbajt!-fordultam felé idegesen.
Ő nem figyelt rám. Megtàmaszkodott mellettem a pultban és megcsókolt, majd kezei végigfutottak oldalamon.
-Nagyon rászoktál az ilyen bugyikra.-mondta és beugrott, hogy mi van rajtam.
Egy tanga. Na és?
-Miért, baj?-kérdeztem.
-Ellenkezőleg.-mondta úgy, hogy fogai súrolták alsó ajkamat, és kezei lejjebb kalandoztak. Nagyon tetszik. Minden olyan jól látszik benne.-mondta és meghúzta kilátszó szeméremszőröm.
Basszus! Basszus! Basszus! Miért kell nekem nem odafigyelni mit veszek fel?! És neki miért kell ezt csinálnia?! Össze-vissza kapkodtam a szemem, majd végül úgy döntöttem lesütöm pilláim. A képem tűzvörösen lángol, és alig állok a lábamon.
-Hé.-emelte fel a fejem. Gyönyörű vagy. Nem tudom miért szégyenled magad.-mondta és újra meghúzta.
Felnyőgtem és háravetettem a fejem. Akarom őt. Most. Kinyitottam a szemem és tekintetem találkozott az övével. Szinte égetett. Hangosabban zihál, ebből tudom, hogy ő is akar. Talán rögtön itt?
-Igen.-suttogta.
Na jó. Ez ijesztő.
-Igen, itt akarlak. És te is engem.
Tényleg itt akarom? Oh, nekem olyan mindegy. Egy pillanat alatt megragadta derekem és nekem lökte növekvő erekcióját. Ismét nyőgtem, de most hangosabban.
-Oh bébi.-lihegte, nekem pedig minden egyes izmom összeszorult ott.
Hogy tud két rövidke szóval ennyire megőríteni?
-Bár kibaszottul jól áll, most nem lesz rá szükség.-ragadta meg bugyim szegélyét. Ugye?-kérdezte én pedig aprót bólintottam. Ismét fordult a kocka, drágaságom.-mondta és lehúzta.
-Ross-
-Meleg van.-jelentette ki Sel, mellkasomra dőlve.
-Bekapcsolom a klímát.-ültem volna fel, de visszanyomott.
-Nem mész sehova.
-Miért?-mosolyogtam rá.
-Mert így a kényelmes.
-Akkor meleg is marad.
-Álmos vagyok.
-Nemrég keltünk fel.-próbáltam elfojtani a vigyorom, hisz màr nevetséges, hogy mennyi baja van.
-De, hogy legyek teljes fitt, ha mindig kifárasztassz?
-Pedig ne aludj, mert elakarlak vinni valahova.-simítottam meg arcát.
-Ráérünk.-hunyta be a szemét.
-Nem, mert időpontra megyünk.
-Nem érdekel.-mondta én pedig lelöktem magamról és felálltam.
Bekapcsoltam a klímàt és közbe ugyanúgy panaszkodtam, ahogy az előbb ő. Erre pedig kinevetett. Ó, igen?
-Kinevetsz?-mentem vissza hozzá.
Fölé tornyosultam, térdeimmel összefogtam lábait, és mind a két kezét feje fölött lefogtam.
-Mit kezdesz velem?-gúnyolódott.
-Hm még nem tudom.-húztam végig orrom hasán.
Egy kezemmel fogtam össze övéit, miközben a másikkal lassan végigsimítottam oldalán, mire kirázta a hideg. Majd egy pillanat alatt már csikiztem is, ahol csak értem.
-N...Ne már!-röhögött, és próbálta kiszabadítani magát.
De sajnos sikertelenül.
-Ro...Kér...lek.-lihegte, mire abbahagytam.
-Hm. Szeretem amikor könyörögsz.-húztam fel felsőjét, és bőrébe rejtettem mosolyom.
-Mondtam már, hogy mennyire utállak?-kérdezte zihálva.
-Párszor.-mosolyogtam tovább.
-Akkor elmondom még többször is. Lehet azt a párat nem hallottad jól. Utállak!-mondta, mire ismét csikiztem, így elnevette.
-Biztos?-furakodtam lábai közé.
Egészen a gyomráig felhúztam a toppját, és onnantól egészen a köldökéig csókoltam. Majd belemélyesztettem köldökébe a nyelvem, mire hajamba markolt, és megemlete csípőjét.
-Oh nem kicsim, tudomásom szerint nagyon álmos vagy.-nevettem fel
Felnéztem rá, ő pedig összehúzott szemmel bámult vissza rám. Egy ideig szemeztünk, majd kifújta az eddig bent tartott levegőt.
-Tudod mit. Menj a...-belevágtam.
-Igen, hova? Nyűgőzz le!-vigyorogtam rà.
-A picsába.-mondta közömbös arccal, mire én újra felnevettem.
-Hát illendő így beszélni a férjeddel?-ragadtam meg csípőjét, és megcsókoltam ott.
Ajkába harapott. Azt hiszi, így nem tudom mit érez?
-Na jó tudod mit?-ült fel keresztbetett lábakkal. Le vagy szarva.
-Oké.
Egy-két percig fészkelődött, majd belekezdett.
-Érdekelne még egy pár dolog a tegnap estét illetően.
-Hallgatlak.-feküdtem mellé.
-Tulajdonképpen miért nem emlékszem szinte semmire?-nézett rám.
Figyeltem arcát, hátha csak ugrat, de semmi jelét nem láttam ennek.
-Te most viccelsz?-mosolyodtam el.
Ingatta a fejét.
-Drágaságom, csupán azért mert hulla részeg voltál.
-De ne már.-nevetett fel kínosan.
-Erre mit kéne mondanom?
-Én sosem rúgtam még be. Tudhatnád...-sütötte le pilláit.
-Tudom. De tegnap igen...És nem kicsit. Szóval...
Egy perc múlva kinyitotta a szemét, és még mindig kérdőn nézett.
-És csináltam valami olyat... 'azon' kívűl amit nem nagyon mindennap?
-Nem.
-Akkor rendben...asszem.
Ismét csendben figyeltük egymást, majd hirtelen elnézett és elnevette magát.
-Mi az?
-Elmondanád nekem mióta beszéled meg a legjobb barátnőmmel, hogy mitcsinálunk az ágyban? Vagy a kis terveid?
Na igen. Erre mit kéne mondani?
-Milyen legjobb barátnőddel?-próbáltam nem rá nézni, mivel a szememből rögtön tudná az igazsgátot.
-Nézz rám, Lynch!-emelte fel a fejem, ahogy én szoktam neki.
-Hm?
-Mesélj.
-Nem akarsz aludni?
-Oh, dehogynem. De ez most izgibb.-vigyorgott rám.
-Na jó. Kb. úgy 2 éve.-mondtam, mire leesett állal nézett rám.
-Az úgy jó.-rázta meg a végül a vállát.
-Bocsi...
-De mégis...Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. Egyszer mèg régen beszéltünk valamit és a végén kijött ez az egész. Meg vele nagyon könnyű ilyenekről beszélni, hiszen nem is a rokonom, meg a volt csajom.
-Mi? Volt csaj?
-Ahj már, Sel. Csak azt mondom, hogy mégis kivel beszéljem meg?
-Én például tökéletesen elbeszélgetek magammal.
-De te más vagy.
-De miért nem mondtad el?-lefeküdt mellém, és beletúrt a hajamba.
-Mert gáz lett volna. És amúgy mikor tudtad meg?
-Pár hónapja. De ugye...Többet békén hagyod szegény lányt, ugye?
-Ha te szeretnéd, igen.
-Ross, basszus a férjem vagy. Persze, hogy nem szeretném, hogy mással beszélj ilyenekről.
-Igen az vagyok.-vigyorogtam rá. Te pedig az én gyönyörű feleségem.-csókoltam meg. Aki most aludni fog, amíg én főzök valamit és kipakolok.-mondtam, mire felnevetett.
-Te főzöl. Meg pakolsz. Aha.
-Lehet, hogy jobban csinálom mint te.
-Naaaaaa.-nyafogott. De egy nagy izé vagy. Az oké, hogy nem tudok főzni, de nem gyújtom fel a konyhát.
-Miért én felgyújtom?-mosolyogtam.
-Nem vagyok benne biztos hogy nem.
-Majd meglátjuk.-adtam még egy gyors csókot neki, aztán felálltam.
-Jóéjt puszit nem kapok?
-Mindjárt három. Este még egy kicsit messze van. És már kaptál.
Ingatta a fejét és mutatta az arcát. Odahajoltam és megpusziltam. Majd mutatta másik arcát is, így oda is adtam.
-Hmm.-vigyorgott rám önelégülten.
-Mint egy öt éves.-nevettem fel, de nem kellett volna.
A fejem eddig is fájt, de most már kezd elviselhetetlenné válni.
-Mi a baj?-kérdezte Sel, valószínűleg arckifejezésemre.
-Ja, de mégis volt egy dolog tegnap amit nem csináltál még. Például először itattad le a férjed.
-Ne ne.-röhögött fel.
-De.-indultam a táskánink felé.
Lehajoltam, hogy keressek gyógyszert. Kihúztam Sel bőröndjét, mivel asszem a táskájában van fájdalomcsillapító. Van itt füles, rágó, telefon, óvszer...Hm.
-Jó tudni, hogy készülsz.-vettem fel és felmutattam neki.
Elvigyorodott, majd szorosan összezárta a szemét. Van mèg itt igazolványtartó, meg pár autogramm kártya.
-A kis egoista.-dünnyögtem.
-Ne nyúkálj már a táskámban. Mi kell?
-Aludj.-mondtam rá se nézve.
Méllyebre nyúltam a táskában, de csodálom, hogy még nem nyelte el a kezem. Miért kell itt ennyi mindennek lennie? A legalján találtam még egy zipzárt. Kihúztam és lám, lám. Most aztán nagyon megszívtad, drágaságom. Kivettem a doboz cigit, és hátrafodultam, hogy figyel-e. A másik oldalára volt fordulva, ezért odaosontom a tv-s szekrényhez és a legaljára dugtam. Már van egy jó kis tervem ezzel kapcsolatban. Majd ha felébredt. Visszamentem a bőröndökhöz és kipakoltam a cuccainkat. Biztos vagyok benne, hogy van még valahol elrejtve, de nem annyira izgat, hogy elkezdjek kutakodni. Ki fogja ő magától is dobni. Mikorra itt végeztem Selena el is aludt. Felkeltem a földről, és odasétáltam a konyhai részhez. Összeszedtem pár dolgot, és elkezdtem főzni. Sokáig ízesítgettem, hogy még véletlenül se tudjon belekötni, majd elzártam a tűzhelyet. Már vagy 3-4 órája alszik. Hogy tud ennyit aludni? Felkeltem, de előtte írok egy sms-t, hogy holnap megyünk csak. Mikor megfordultam megláttam, hogy engem néz.
-Tetszik?-mosolyogtam rá.
-Ha tudnád milyen jó látvány nézni a férjed, ahogy alsógatyában főz neked.
-Valószínűleg engem nem fog ilyen látvány fogadni.-húztam össze szemeim.
-Remélem...-követte arckifejezèsem, majd mindketten felnevettünk.
-Pár perce lett kész. Szedjek?
-Mit...öö...főztél?-ült fel.
-Nem kell gúnyolódni. Csak kóstold meg.-böktem szememmel alkotásomra.
-Kicsit.-mutatta kezével is.
Bólintottam, majd tálaltam két főre. Odajött és leült, majd a tányérjára meredt.
-Mi ez?-kérdezte.
-Nagyon vicces vagy.-ültem le vele szembe. Tudod te.
-Spagetti, valami szósszal. Ilyet még én is tudok.
-Natúr paradicsomszósz, szóval én fűszereztem.
-Jaj nekem.-tekert fel villájára egy keveset, majd megette.
-Na?-kérdeztem, mikor lenyelte.
-Ehető. -rázta meg vállát.
-Mit szeretnél?-tettem le evőeszközöm ès ránéztem
-Ezt meg, hogy érted?
-Szeretnèd, hogy mérges legyek?
-Nem.
-Pedig nagyon úgy néz ki. Ma már épp megérdemelnéd, hogy mérges legyek rád.-álltam fel.
Odasétáltam a tv-s szekrényhez, kivettem belőle a cigis dobozt, és hátam mögé rejtve sétáltam oda hozzá.
-Sőt az is vagyok. Nagyon. Szeretnéd, hogy rajtad vezessem le?-vigyorogtam rá. Csak mert én igen.-álltam mögé, eltűrtem a haját, majd megcsókoltam a nyakát. De lehet, hogy az csak nekem tetszene.-vettem fogam közé az érzékeny bőrt.
-Én is szertném ha mérges lennél rám.-mondta halkan.
-Oh most már igen?-mosolyodtam el ismét. Nos, rendben.-húztam hátra a fejét és megcsókoltam, majd hirtelen engedtem el. Na és ez mi, ha szabad tudnom?-dugtam orra elé, amit eddig hátam mögött szorongattam.
-Ez nem az, aminek látszik!-vágta rá rögtön, és felállt.
-Akkor nem zavar, ha ezt teszem?-nyomtam össze, így valószínűleg az összes szál eltört.
Egy pillanatra kikerekedett a szeme, és hangosan szívta be a levegőt.
-Nem.-mondta egy oktávval hangosabban.
-Selena, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.-dobtam le az asztalra.
-De nem olyan könnyű leszokni mint te azt hiszed.
-Akkor csak ennyi motiváljon. Először is, hogy smároljalak, ha olyan mintha kinyalnék egy hamutartót? Másodszor pedig bűzlessz, káros az egèszségedre és a hangodnak sem jó. És szerintem azt senki nem szertné, ha az énekhangod elmenne. Ugye?
-Igen.-forgatta a szemét.
-Selena, ma már tényleg nagyon elegem van belőled! Mindjárt az asztalra fektetlek, és úgy foglak baszni, hogy...-folytattam volna, de belevágott.
-Oké, felfogtam.-fogta le a számat. Bocsánat. Tényleg. Imádlak, te vagy a mindenem. A kaja is rohadt finom! Csak ne mondj ilyeneket, mert rémisztő vagy.
Sóhajtottam, majd magamhoz öleltem.
-Na és hova akarsz vinni?-mosolygott rám.
-Ma már oda nem. Lemondtam.
-Oh...Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Majd holnap megyünk.
-Értem.
-Jól laktál?-kérdeztem.
-Igen, köszi.
-Öltözz fel, és hozz pulcsit!
-Selena-
Gyorsan felöltöztem, majd leültem a telefonommal az ágyba. Kicsit bekapcsoltam a netet, de kár volt. Annyi értesítésem jött, hogy folyamatosan rezeg, ezért gyorsan lehalkítottam. Stormie, Rydel, Sel, Yasmine és Riker rakott fel az esküvőnkről fotót, amin megjelölt minket, ezért mostmár érthető,hogy még mindig jönnek az értesítések Instagramról. A többiek Twitteren írtak köszöntőt, a rajongóink pedig gratuláltak...Vagyis majdnem mindegyik. Egy pár azt kívánja, hogy üssön el a vonat vagy éppen fulladjak bele a tengerbe. Köszi, én sem ismerlek és én is utállak. Érzem a szánalmad. Tovább lapozgattam a kapott szép szavakat, majd egy idő után dühödten a földhöz vágtam a telefonom.
-A kurva életbe!
-Laggol a játék?-vigyorgott rám Ross, de addigra már a szemeim is megteltek könnyekkel. Mi a baj, kicsim?-ült le mellém.
-Mindenki utál. Tényleg fulladnék inkább meg.
-Csak féltékenyek.-mosolygott és magára mutatott.
-Ez rohadtul nem vicces. Elbaszom mindenki kedvét.
-De emiatt ne légy már szomorú. Aki tényleg szeret engem, az megért, és örül a boldogságomnak...Aki meg nem, így járt. Neked is ìgy kéne felfognod. Már több kint két éve te is benne vagy ebben.
-Tudom, de ez annyira rosszul esik.-töröltem meg a szemem. Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemeltél volna. Mi van ha igazuk van?
-Nekik fogalmuk sincs róla, hogy nekem mi a jó. Ne is gondolj ilyenekre.-simította meg arcom. Mehetünk?-kérdezte, de én sehogy sem bírtam megállítani a könnyeim. Ahj gyere ide.-tárta szét a karját.
Én belevetettem magam, és nyakába kulcsoltam a kezem.
-Annyira szeretlek.-szipogtam.
-Én is.-puszilta meg arcom.
-Összekenem mindenféle nedvekkel a pólód.-nevettem fel.
-Nem baj.-nevetett ő is. Na, mehetünk?-törölte le könnyeim, én pedig bólintottam.
Felkapott egy fekete kapucnis pulcsit, majd kinyitotta az ajtót. Előre engedett, és bezárt. Mutatott a lépcső felé, én pedig elindultam azon lefelé. Volt még egy kis kapuféleség azt is kinyitotta és már a tengerparton is voltunk.
-Hol a kocsid?-kérdeztem.
-A garázsban.
-Nem tudom felfogni, hogy van ez a ház.-néztem vissza, majd rá ő pedig elvigyorodott.
-Ha visszajöttünk körbevezetlek.-nyújtotta a kezét én pedig megfogtam.
A nap most kezd lemenni, de nekem fogalmam sincs mennyi az idő. Végülis nekem ő az óram, aki mellettem sétál. Nincs szükségem időre. Beljebb mentünk és még mindig sehol egy árva lélek.
-Hova hoztál engem, egy lakatlan szigetre?-kérdeztem, mire felnevetett.
-Régebben nagyon sokan jártak ezen a részen, a klubbok miatt.
-Milyen klubbok?
-Például ahol lakunk. Az is egy olyasfajta hely volt.-magyarázta. De mostmár az enyém.-kacsintott.
-Megvetted?
-Még mielőtt megismertelek.
-Minek kellett neked akkor az a hely?
-De kíváncsi valaki.-mosolygott rám.
-Várom a választ.
-Nem is tudom. Csak úgy tetszett. Majd meglátod miért.-karolt át, és úgy mentünk tovább.
Itt mostmár eléggé hideg van, ugyanis közvetlen a tenger mellett vagyunk.
-Hol a pulcsid?-kérdezte.
-Hát..ömm..az úgy volt, hogy...
-Hogy direkt külön felhívtam rá a figyelmed, de szartál rá.-vette le övét és a kezembe nyomta.
-Köszi.-motyogtam.
Belebújtam és máris jobb volt. Olyan jó puha és hmm...imádom ezt az illatot! Még egy kicsit sétáltunk, majd leültünk a homokba. Magához húzott és megpuszilta a fejem. Olyan jó meleg érzés terült szét a mellkasomban, hogy muszáj voltam mosolyogni. Utoljára akkor voltunk így együtt tengerparton, amikor a születésnapja volt. Lassan egy éve. Azelőtt majdnem vége volt... Kiráz a hideg, ha belegondolok miért. Muszáj leszek mindenegyes részletet megtudni arról amit tegnapról elfelejtettem. Utálom ha nem emlékszem valamire. Pontosan ezért... Aztán utána megibt szétmentünk, és most megint itt vagyunk. Vajon lesz következő ilyen eset? Ezt a gondolatot gyorsan el is hesegettem. Bele is őrülnék. Úgy elbambultam a hullámzó gyönyörűségben, hogy nem vettem észre mi van felette. Az ég mindenféle rózsaszín árnyalatában pompázott a Nap körül. Ami úgy nézett ki, mintha a víz elakarná nyelni. Egyszerűen meseszép.
-Nagyon szótlan vagy.-törte meg Ross a csendet.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Mit?
-Mindent. Téged. Hogy itt vagy velem. Ezt a látványt...Nem tudom mit kéne mondanom. Nem tudom szavakba önteni mennyire boldog vagyok.-hadartam el.
-Én is nagyon boldog vagyok. A legboldogabb ember a világon, hogy az enyém vagy..
-Ahj, szerelmem!-löktem a hátára és rámásztam. Annyira, annyira, annyira, annyira...Á!-sikítoztam, mire megcsókolt.
Nem tudom, hogy azért-e, hogy elhalgattasson, vagy csak úgy, de szerintem mind a kettő. Rámfordult és megharapta ajkam, majd pulóverem alá nyúlt.
-Ne sikítozz itt nekem, vagy bedugom a szádat.
-A tengerparton?-vigyorogtam rá.
-Kezdek én is hinni abban, hogy egyedül mi lakunk itt.-nevetett fel.
-Annyiraaaaa...-kezdtem újra, mire ismét ajkamba harapott.
-Megteszem.
-Ne fenyegetőzz már, úgysem mered.
-Oh, igen?-nyúlt sliccéhez, de abban a pillanatban elfutott mellettünk egy lány.
-Inkább ..Hagyjuk. Oké?-nevettem fel.
-Kár.-húzta el a száját, majd mellém dőlt.
-Annyira szeretlek.-sóhajtottam.
-Tudom.
-Tudod? Pf. Jobban hagzott volna, hogy én is.
-Az én számból minden jól hangzik.-mondta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Legyen úgy.
-Miért, talán te nem azt gondolod?
-Hát...de.
-Van kedvenced, azok közül amiket mondok neked?-vigyorgott ràm.
-Szeretem amikor a teljes nevemen szólítassz...
-Tudod, hogy nem erre gondoltam.
-Tudom, de néha már lefárasztassz a perverz szövegeddel.-feküdtem mellkasára.
-Szeretlek, Selenám.-csókolt meg.
-Hmm. Igen, ezt szeretem a legjobban.
Egy idieg így feküdtünk, már a szürkület is elmúlt, látni egy pár csillagot. Végigsimítottam karján, majd megfagy. Ne már. Pedig úgy maradnék.
-Gyere, menjünk. Megfázol.-ültem fel.
Meg se moccant, csak rám bámult.
-Mi van?
-Olyan gyönyörű vagy.
-Mit akarsz?
-Semmit. Nem mondhatom a feleségemnek, hogy milyen szép?-ült fel ő is.
-Nem szokásod, az ilyen megnyílvánulás.-mondtam, mire felhorkant.
-Állj fel, és húzz fel.
-Persze.-nevettem fel.
-Muszáj vagy elbírni engem.-vigyorgott rám.
-Ahj már.-álltam fel és magam után rántottam. Igen, elbírlak, de általában közben fekszek, és úgy
könnyebb vagy.
-Nem mondhatod, hogy olyan nagyon nehéz lennék.
-Nem mondtam egy szóval sem.-nyújtotta a kezét, de én ingattam a fejem.
Mikor elfordította a fejét hátára ugrottam.
-Basszus Sel.-nyafogott és időben elkapta a lábam. Csak figyelmeztess, jó?
-De nem szándékoztalak figyelmeztetni.-karoltam nyakába. És már úgy is rég cipeltél a hátadon.-kuncogtam.
-Nagyszerű.-dünnyögte.
-Szeretlek.-nyomtam egy puszit arcára.
-Én jobban.
-Nem, én jobban.
-Èn jobban.
-Én jobban.
-A-a. Én jobban.
-Nem. Én jobban.-mondtam, mire előrehajolt, így az oldalán lógtam. Akkor is.
Megfogta a derekam, ès így mostmár szembe voltunk. Erősen kulcsoltam át lábam csípőjén, ő pedig kezeit fenekemre vezette.
-Én jobban.-mondta és rámarkolt.
Már ellenkeztem volna, mikor előre döntött. Felsikítottam, de elhallgattatott a kis módszerével.
-Most elfoglak engedni.-mondta.
-Mi?!
-Kapaszkodj a lábaiddal.
-Mi? Te bolond vagy.-kapaszkodtam vállába, hogy felhúzzam magam, de elengedett ezért visszaestem.
-Igen az vagyok, de te így szeretsz. Állításod szerint jobban mint én. Mutasd meg.-vigyorgott.
-Szerezzek pszcihológust?
-Kèrlek.-mondta és forgott egyet.
-Basszus húzz fel, vagy alád rúgok.
-Okè. De akkor fájni fog, és meg kell masszíroznod.-mondta mire felnevettem.
-Húzz már fel.-fontam össze a kezem mellkasomon.
Odahajolt, hogy megcsókoljon, de én nyakába kapaszkodtam, ès végre a lábam földet ért.
-Kis majmom.-mondta és összenyomta az arcom, úgy, hogy csücsörìtettem.
-Te vagy egy nagy majom.-húztam meg erősen a haját, mire felnyőgött.
-Áu?-kérdezte idegesen, mire én megráztam a vállam.
Megfordultunk és egy kb. 5 éves kislány és a bátyja mosolyogtak ránk.
-Látod még a gyerekek is kinevetnek.-mondta Ross és átkarolt.
-Nem inkább téged?-indultunk el, de a kislány utánunk futott.
-Bocsássatok meg a zavarásért, de a húgom oda van érted.-bökött Rossra a fiú.
Rájuk mosolyogtam, Ross pedig leguggolt a kislányhoz.
-Hogy hívnak, szépség?-mosolygott rá.
-Mary.-mondta és vigyorgott mint a tejbetök.
Tényleg szép kislány. Tejföl szőke haja válláig ért, kék szeme pedig ragyogott az örömtől. Oda álltam a fiú mellé, amíg Rossék elvoltak.
-Na és neked mi a neved?-kérdeztem.
-Brady.-mosolygott rám.
-Hány éves vagy?
-13.-mondta majd egy ideig hallgatott. Öm...Nagyon jó az új albumod.-motyogta.
-Köszönöm.-mondtam ő pedig belepirult.
Aw...megeszem. Picit még feszengett és gondolom várta, hogy eszébe jusson még valami.
-Na és...látom jól megvagytok.-biccentett Rossra.
-Igen. De ugye nem fogod sehova kiírni, hogy hol találkoztál velünk?-kérdeztem.
-Nem tennék neked rosszat. De azért reméltem egyszer csinálhatok egy képet egy olyan szép és tehetséges lánnyal mint te.-hajtotta le a fejét.
Én ráugrok. Rámosolyogtam, majd odamentem Rosshoz és megkértem, hogy csináljon egy képet rólunk. Megcsinálta, majd én is csináltam róla és Maryről.
-Köszönünk mindent, de mi most megyünk.-mondta Brady és odahívta magához húgát.
De a kislány félúton visszafordult és nyomott Ross arcára egy puszit. Oké most már én sem bírtam ki, és én is adtam egy puszit a fiúnak elköszönés képpen.
-Sziasztok.-mosolygott Ross ès átkarolt. Nos egy percre nem figyelek rád és felszednek?
-13 èves. És elismeri a tehetségem és a szépségem.-dobtam át hajam a vállamon.
Felnevetett, majd visszamentünk a házba. Ezúttal az alsó ajtót nyitotta ki. Ez a hely inkább hasonlít egy stúdióra bárszékekkel. Egy színpad van az egyik oldalon ami tele van hangszerekkel. Középen pedig egy nagy üres tér. A másik oldalon pedig egy hosszú bárpult nyúlt el. Volt még itt hűtő, meg csap. Tényleg egy klubbra hasonlít. Mèg nagy hangfalak is vannak.
-Na? Tetszik?-fordított maga felè fordított.
-Ühümm.-mosolyogtam rá.
-Arra gondoltam, hogy egy kicsit àtalakíttathatnànk. Egybe lehetne nyitni az egészet. A színpad maradna, de a bárpult helyett lehetne több hangszer, kanapé, vagy valami. És lehetne még lent csinálni egy mosdót és konyhát. Szerintem simán elférne, nagy a tér. Fent pedig lehetne még egy szobát csinálni. Ez lehetne a nyaralónk. Na mit szólsz?-mondta és leült az egyik székre.
-Nos...Ezt biztos nem most találtad ki, ugye?-mosolyogtam rá.
-Nem, nem most. Már 3 éve.
-Tehát ezért vetted meg.
-Mert?
-Hát amit most mondtál...Nyaralót szerettél volna a...családodnak.
-Talán. Nem is tudom. De benne vagy?
-Persze. Nekem az jó ami neked.-ültem le mellé, de ő is akkor állt fel.
-Kérsz valamit?-nyitotta ki a hűtőt.
-Mire gondolsz?
-Kaja, pia, vagy én. Nekem bármelyik megfelel.
-Nekem is. De azt hiszem inni.
-Nos van itt fanta, cola...-folytatta volna, de belevágtam.
-Valami ütősebbre gondoltam.-haraptam ajkamba.
-Oh, értem. Hát akkor...Mit kérsz?
-Amit tegnap ittunk bort...Nem tudom mi a neve, de fini volt.
-Ja 200 dolcsiért lehet is az.-vette ki, vele együtt két poharat.
-Minek veszel ennyiért?
-Most mire költsem?-kérdezte mire megráztam a vállam.
Kitöltötte, és odaadta a kezembe.
-Tulajdonképpen miért szeretnél még egy szobát?
-Hát.-ült le mellém. Majd neki..Nekik.-mondta, és leesett.
-Tudod, hogy ez egyáltalán nem biztos.
-Tudom. De hinni kell benne, és beteljesedik.-emelte fel poharát.
Hozzákoccintottam enyémet, majd számhoz emeltem és beleittam. Most kifejezetten jólesett, hogy égeti a torkom.
-Még a végén nagy iszákos leszel.-nevetett fel.
-Nem szeretnék.-húztam el a szám.
Felállt és megfogott valami kapcsolót, megnyomta és zene szólalt meg a hanszórókból. Earned it. Mosolyognom kellett. Ütös zene választás.
-Szeretem ezt a számot.-néztem rá.
-Tudom.-állt fel. Táncolunk?-nyújtotta a kezét.
Elfogattam, ő pedig magához húzott. Majdnem megcsókoltam, de hirtelen elengedett.
-Figyelj.-nyomott fel egy kapcsolót, és piros, kék és zöld fények jöttek ki felváltva a lámpákból. Melyik a legjobb?-kérdezte. Várj.-mondta és lekapcsolta az összeset, kivéve a pirosat.
-Ez.-vigyorgott rám.
-Milyen kis erotikus hangulat.-nevettem fel.
-Ugye?-vette ki telefonját a zsebéből.
Beállította videóra és megtámasztotta a pulton. Újraindította a zenét és odajött hozzám. Beigazított és elkezdtünk mozogni. Imádok vele táncolni. Olyan könnyedén mozog, hogy szinte nem is kell semmit csinálnom. Csak irányít és elragad magával. Mivel azért valamilyen szinten én sem vagyok ebben amatőt bevetett elég extra lépéseket is, de nem zavart. Mikor letelt a zene, mi pont befejeztük. Magához szegezett és megcsókolt, majd kikapcsolta a videót.
-Ügyi vagy.-mosolygott rám.
-Énekelsz nekem?-böktem a színpadra.
Kérdezhettem volna, hogy miért vette fel, de szerintem ő sem tudja.
-Énekeljek?-kérdezte, én pedig bólintottam.
Lehúzta a borát, aztán felment a színpardra. A falon volt valami érintőkèpernyős cucc. Azon nyomkodott pár gombot, majd megszólalt az I want u bad. Rögtön elvigyorodtam ő pedig hanyagul hátra fordult és elkezdte. Kivettem zsebemből a telefonom és gyorsan bekapcsoltam a netet. Felmentem instára, beállítottam, hogy videó legyen, majd megvártam a reflént és elindítottam. Ross a szokásos módján énekelgetett ezért magamfelé fordítottam és unottan néztem a kamerába. Visszafordítottam, de ezúttal drága férjem kezdett beindulni, ezért ahogy ismét magam felé fordítottam a kamerát, ajkamba harapva néztem bele, majd megszakítottam. Nem szerkesztettem semmir rajta. Csupán ennyi szöveggel, hogy: Hm. raktam ki. Semmi tagelés vagy jelölés. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni a rajongók, akik azt kívánják üssön el a vonat. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a szüleim mit fognak szólni. Áh, basszus kit érdekel? Ross végzett és odajött hozzám. Megtámaszkodott mellettem a pultban és nyelve már a számban volt.
-Ha már úgy is ennyire belejöttünk ebbe a fotózgatásba, neked még be kell tartanod egy ígéreted.-suttogtam.
-Oh, szíves örömest.-már rohant is, hogy kapcsolja ki a dolgokat.
Majd megragadta a kezem és felmentünk. Ahogy beértünk belöktem az ágyba, és fölé térdeltem. A mellette lévő fiókon volt a fényképezőgépe, ezért kezembe is fogtam.
-Na vetkőzz!-vigyorogtam rá.
