Puszik. Az arcomon, nyakamon, hajamom. Rengeteg, de tényleg! Jézusom állj már le, épp aludnék. Kérlek egy percet, hagy aludjak még! Hason feküdtem ő pedig rám mászott, teljes erőből átkarolt és úgy folytatta felébresztésem. Mikor megelégelte, ugyanis nem reagáltam semmit, ezúttal lerántotta rólam a takarót és felhúzta a pólómat derekamon és ott csókolt végig. Elvigyorodtam, mikor lejjebb haladt, majd mikor fenekembe markolt hangosan felnevettem.
- Hagyd abba, fent vagyok - feleltem kaján mosollyal az arcomon, és lenéztem rá.
Lábam mellett térdelt egy szál fehér bokszeralsóban ami iszonyatosan jól állt neki. És mivel más nem volt rajta eléggé kiemelte teste többi tökéletes porcikáját. Izmos hátán még gyöngyöztek a vízcseppek, ebből következtettem, hogy nem rég jöhetett ki a zuhany alól. Egyszerűen a vigyort nem lehetett volna letörölni az arcomról, ugyanis nem is tudom már szinte felidézni mikor keltett fel valaki így utoljára. Pontosabban egy valaki. Gyorsan ki is űztem őt a fejemből, majd felkönyököltem, Rob pedig felmászott és lefeküdt mellém a párnájára, majd egy fáradt mosolyra húzta száját, és lehunyta a szemét.
- Most komolyan azért keltettél fel, hogy nézzem, hogy alukálsz? - horkantottam fel, de csak viccből ugyanis sejtettem, hogy milyen álmos lehet az aki egész este fent van.
- Hogy veled alukáljak - bújt ölelésembe én pedig magunkra húztam a takarót.
Ahogy az ő szájából meghallottam ezt a szót esett le, hogy éppenséggel gügyögünk egymásnak, amin fel kellett nevetnem. Ez van akkor ha egy babával van valaki egész nap.
Egy ideig figyeltem nyugodt arcát, amint próbál álomba merülni, és ez különösképpen engem is megnyugtatott. Jake kiságya felé pillantottam, majd mikor bebizonyosodtam róla, hogy még békésen alszik, újra Rob felé fordultam. Majd hirtelen átfutott valami az agyamon, hogy mi lenne ha... Jézusom, dehogy, a fiam itt van mellettünk. De alszik, miért ne? Fogalmam sincs, hogy kell ezt a helyzetet kezelni. Miért is vagyok én 19 évesen anya? Amíg én megértem volna ehhez.
- Alszol már? - túrtam Rob hajába, amire ő egy igent elmotyogott az orra alatt, miközben meg se rezzent.
Aha. Alszik, de azért még tökéletesen érti mit mondok. És válaszol is rá. Persze gondolom ha sejtené mit szeretnék egészen más lenne a válasza. Gondoltam hagyom az egészet, és majd később elmondom neki, hogy eldobott magától egy lehetőséget. Aha. Csak gondoltam. Jó vicc ez tőlem, nem?
Lassan odahajoltam és megpusziltam a nyakát, mire ugyanúgy szuszogott tovább. Végigsimítottam oldalán, majd kezem megakadt azon az átkozott dögös alsónadrágja gumiján. Mikor erre sem reagált semmit ujjaim lejjebb csúsztak egészen ágyékához, majd megmarkoltam, mire vigyorogva dünnyögött valamit és elfordult. Na ne már! Kissé kínosan éreztem magam, és nem tudtam hova tenni a reakcióját. Hát, visszautasítást sem kaptam még. Kapd be, Prascot! Így kérj legközelebb akármit. Kissé dühös mozdulatokkal rúgtam le magamról a takarót, és felültem az ágy szélére, mire felnevetett.
- Gyűlöllek, de úgy nagyon! - mondtam felé se nézve.
- Én meg szeretlek, és szeretem húzni az agyad - éreztem, hogy ismét felém fordult, de nem érdekelt.
- Nem érdekelsz - nyafogtam sértődötten, majd készültem, felállni, de ő mögém térdelt és visszanyomta a vállam. Amúgy sem érek rád, nem tudom mit gondoltam. Jake mindjárt felkel, főznöm kell, meg ki kell mosnom a szaros gatyáidat - álltam fel, ő pedig ismét felnevetett.
- Úgy imádom, mikor kiakadsz és ahogy magyarázol azzal az édes akcentusoddal - vigyorgott rám fogait kivillantva, én pedig felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
- Akcentus? - kérdeztem és közben figyeltem, hogy hangzik a számból, de megrémített.
Sose figyeltem, hogy lenne akcentusom, mert már annyira megszoktam ahogy hallom a saját hangom. De így az amerikaiaknak úgy látszik feltűnik.
- Le se tagadhatnád, hogy angol vagy. Esetleg a teát is feltartott kisujjal szürtyölgeted? - kuncogott, mire nekidobtam egy kispárnát, és már nagyon kezdett a pohár betelni.
- Te tényleg élvezed, hogy...? - emeltem meg a hangom, de nem engedte, hogy befejezzem úgy ahogy voltam visszaemelt az ágyba és fölém mászott.
- Most mondd, hogy a teás cucc nem volt vicces - kérte szemembe nézve, én pedig annyira próbáltam megjátszani a sértődöttet, hogy kénytelen voltam már alapból ezen felnevetni.
- Igazi poénzsák vagy, mit ne mondjak - mosolyogtam rá lesajnálóan, majd készültem kificánkolni alóla.
- Most meg hova igyekszel? - kérdezte meglepett arccal és erősebben szorított. Előbb nagyon szerettél volna valamit - simított végig orrával nyakamon, mire libabőrös lettem - , le is tapiztál meg minden.
- Nagyon rád fért volna egy pár sulis románc - fintorogtam arra célozva, hogy elég gyerekesen viselkedik a korához képest.
- Rád is - nézett fel rám.
- Honnan veszed, hogy nekem nem volt? - horkantottam fel.
- Ne becsülj alá. Mindent tudok rólad - vigyorgott rám hanyagul, és ajkát enyémre tapasztotta.
Hirtelen megrémített, hogy tényleg igaza volt, a "sulis románcot" illetően, és aztán persze rájöttem, hogy egyetlenegyszer sem beszéltem erről neki. Így hát fogalmam sem volt honnan tudja rólam, hogy nekem Ross volt az első...minden. Ezen egy pillantra összeszorult a torkom, majd fejem megrázva gyűrtem magam alá Robot. Pár perc múlva, mikor kezdtem teljesen belemerülni a csókba hirtelen szakadt el tőlem, és arcára nagy vigyor ült ki. Én ajkam ismét övére tapasztottam volna, de valamiért nem engedte, ezért lejjebb haladtam. Közben folyamatosan próbált mondani valamit, de nem figyeltem rá.
- Sel, állj meg - mosolygott le rám. Figyelj már, hé! - húzott feljebb és Jake kiságya felé bökött fejével.
Lassan odafordultam, majd egy pillanat alatt elillant az előbbi érzéseim, és rögtön felpattantam. Kezem szám elé kaptam és nem hittem a szememnek. Vigyorogtam, mint egy bolond és csak a fiamat néztem. Jake állt. A kiságy rácsába kapaszkodva ügyetlenül dőlöngélt, majd lehuppant fenekére.
- Istenem, de ügyes vagy, kicsim - nevettem fel és megtapsoltam, ő pedig visszamosolygott rám.
Nem is tudom szavakba önteni milyen boldog voltam abban a pillanatban. Az én kisfiam, akinek én adtam életet, magától felállt. Hogy lehet ennek ennyire örülni? Ha eddig azt hittem tudom mi az az igazi boldogság akkor biztosan tévedtem. Ennél nincs jobb érzés a világon. Leültem a földre és úgy figyeltem, amint újra próbálkozik. Rob is odaült mellém, és úgy nézte. Rásandítottam és ismét melegség öntötte el a mellkasom. Ő is legalább annyira örült, mint én. A mosoly ráfagyott az arcomra és egy pillanatra azt éreztem, hogy ez a tökéletes így, ahogy van. A mi kis családunk. A másik pillanatban pedig könnyek égették a szemem, hogy Ross ezt nem láthatta. Nem láthatta, hogy a fiúnk először feláll... Ahogy azt sem látta mikor megszületett. Azt sem, mikor felült. Sőt, még nem is látta... Talán valaha fogja majd érdekelni? Vajon minden nap úgy alszik el, hogy rá gondol? Vagy eszébe jutunk egyáltalán?
Mikor Jake elfáradt a sok próbálkozástól, Rob kivette és megpróbálta maga elé állítani. Én figyeltem, ahogy Jake erősen Rob ujjába kapaszkodik, majd biztosan megáll előtte.
- Nem korai még ez egy koraszülött babától? - tettem fel csak úgy a hirtelen kérdést, ami végigfutott a fejemen.
- Kemény srác a kisfiúnk - vigyorgott még mindig Jakere, nekem pedig azt hiszem ennyi már túl sok volt.
A fejemben ordítottam vele, hogy ne szólítsa mégegyszer fiának, mert Jake NEM az ő fia! Aztán persze rájöttem, hogy ezt akartam, nem? Egy apát a fiamnak... Felálltam, kimentem a konyhába és zokogni lett volna kedvem. A torkomban minden erőmmel lent tartottam a kikívánkozó sírásom, de kezdtem kimerülni. Majd mikor leültem az asztalhoz és már feladtam mindent, megpillantottam magam előtt egy kis dobozt. Ugyanazt, amit Rob adott nekem szülinapomra. Felkaptam, de mivel nem voltam benne biztos, hogy mi ez, berontottam a hálóba. Még mindig ott ült a fiammal.
- Ez mi? - kérdeztem a kezemben lévő ékszeres dobozra célozva.
Szélesen elvigyorodott, majd szemembe pillantott.
- Boldog szülinapot? - mondta félőn, majd felkapta Jaket és elindult felém.
- Hol találtad?
- Na jó, talán még is megnéztem, mit hoztak neked a házból... - mondta, mire idegesen forgattam a szemem. Még mindig nem nyitottad ki, mi? - kérdezte rám se pillantva, miközben elindult a konyha felé.
Követtem egészen az asztalig, ahol kihúzott nekem egy széket és elém tette a pultról a laptomom. Igen, ezt mind a fiammal a kezében. Valaki nagyon rákészül. Minek a laptop?
- Na kinyitod, vagy mi lesz? - kérdezte izgatottan.
Kioldottam a kis masnit ami körbefogta, majd a szalagot letettem és kinyitottam a dobozt. Egy kis papír takarta el a benne rejlő akármit, ezért azt is elvettem. Csupán ennyi állt rajta: Boldog Szülinapot! Szeretlek hercegnőm! , én pedig erre a lehető legcsúnyábban néztem rá.
- Komolyan? Férjnél voltam! - ingattam a fejem, mire elvigyorodott.
- Most is férjnél vagy - rázta meg a vállát.
- De akkor még vele voltam - sütöttem le pilláim.
- Akkor is szerettelek és most is szeretlek. Mi ezzel a baj? Nézd már meg végre mi az - szólt rám kissé türelmetlenül.
Egy bizsu nyaklánc valami bazi nagy medállal. Ami egyáltalán nem volt szép. Tényleg ez volt olyan nagy dolog? Akaratlanul is felröhögtem.
- Nem tetszik? - kérdezte szomorúan.
- Nagyon nem - forgattam a kezemben, mire felröhögött.
- Helyes. Nekem se - mondta, én pedig már nem értettem semmit. Viszont - vette ki a kezemből, majd csavart rajta egyet és odaadta - ami rajta van az biztos fog - bökött rá, és megláttam, hogy ez egy pendrive.
Tehát ehhez kellett a gépem! Izgatottan beledugtam, majd megnyitottam a dokumentumot. És... a lélegzetem is elakadt. Mappák telis-tele túrnés képekkel és videókkal... Valamint pár perces kis vlogokkal amit ő készített úgy tűnik minden állomáson koncert előtt, közben és utána. Megnyitottam a londoni videóját. Amiben épp az egyik szóló produkciómat kíséri végig olyan kommentárokkal, hogy bámulatos a csaj! halljátok ezt a hangot? odavannak érte!
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem könnybe lábadt szemekkel, még mindig a képernyőre meredve.
- Azt mondtad el vagy jegyezve... Sejtettem, hogy nem nagyon fogsz arra koncentrálni, hogy megőrizd az emlékeket és élvezd. Sel, az első túrnéd volt és te végig Rosson agyaltál... Gondoltam örülni fogsz neki, ha valaki megörökíti neked a legfontosabb pillanataid.
- Annyira imádlak - ingattam a fejem, könnyeimmel küzködve.
Eltudnám viselni, ha minden reggelem ilyen örömmel indulna. Tovább kutakodtam, majd találtam egy videót amin megakadt a szemem, így hát azt is megnyitottam. Sel éppen az Undercovert adta elő mi pedig hátul buliztunk rá. Vagyis a többi táncos bulizott rá, mi pedig... Eléggé közel kerültünk egymáshoz. Aki látott minket, simán elkönyvelhetett egy sötétben fogdosódó tini párnak. Igen, miután lefeküdtünk egymással egy ideig - hiába volt hatalmas bűntudatom - , még így viselkedtünk egymással. Jobban mondva ő fullra rám volt kattanva, én pedig úgy tettem, mintha zavarna, de mindketten tudtuk, hogy élvezem. Jézusom, hülye ribanc! Ahogy tovább néztem a videót, annál jobban lett piros színű az arcom. Rob nem szólt egy szót sem, lélegzetvisszafojtva figyelte reakciómat.
" - Nem kell neked másik szerető, tarthatjuk titokban... " - énekelte Sel.
Rob hátulról karolt át, úgy táncoltunk a számra a sötétben, néha lehajolt és nyakamat puszilgatta, majd mikor vége lett a számnak megakart csókolni, de én elhúzódtam, ezért szám sarkát találta el. Ugyan elhúztam a fejem, de a videón tisztán látszik az arckifejezésem, és hiába is akarnám letagadni, ezt a rám visszanéző vigyorgó arcom nem engedte. Mikor vége lett nem szóltam egy szót sem, csak üres tekintettel meredtem a monitorra.
- Már akkor is odavoltál értem - suttogta fülembe. Csak magadnak sem akartad bevallani - vigyorgott rám.
- Az lehet, hogy fizikailag oda voltam érted, de nem kellett volna ennyire rám nyomulnod, mivel szerelmes voltam Rossba, és már évek óta együtt voltunk. Vagy neked mániád volt kapcsolatban lévő lányokra rámásznod? - csattantam fel, mire felhorkant.
- 17 éves voltál Selena... Ennyi élvezet már megbocsáss, de szerintem igazán kijár egy ennyi idős lánynak.
- Úgy, ha nincs eljegyezve - forgattam a szemem.
- Ezt most úgy mondod, mintha már vagy 10 éve együtt lettetek volna, te meg 40 éves lennél - ingatta a fejét, és gyűlöltem érte, de igaza volt.
- Akkor sem akartam egy ribanc lenni...
- Nem tudod, hogy mit jelent az szó. Fogalmad sincs róla milyenek, a veled egykorúak, sőt a sokkal fiatalabbak. Te jó kislány vagy Sel.
- Most meg kéne nyugodnom? Vagy esetleg jutalom falatkákat is adsz? - gúnyolódtam.
Sóhajtva betette Jaket az etetőszékébe, majd unottan leült mellém.
- Befejezted, vagy még várjak? - kérdezte nyugodtan, mire bólintottam. Figyelj rám. - emelte fel a fejem, hogy szemébe nézzek. Attól, hogy Ross lekurvázott, meg az ágyban külön kis szajhája voltál, te nem vagy ribanc! Ezt jegyezd meg! Basszus, hova gondolsz? Életedben két pasival voltál - nevetett fel erőltetetten.
- 3 - dünnyögtem. A bátyád megerőszakolt - jegyeztem meg szárazon.
- Hidd el gyűlölöm is érte a nyomorultat - mormogta.
- Hagyjuk már az egészet - ingattam a fejem és felálltam, hogy készítsek Jakenek reggelit.
És igen, így kell elrontani egy tökéletesnek álcázott napot!
- Azért remélem a többsége tetszik... - jött oda hozzám és megtámaszkodott a konyhaszigeten.
- Igen, köszönöm - mosolyodtam el, ránézve. Az összes tetszik - dünnyögtem orrom alatt, mire felnevetett.
- Szeretlek, kicsim - nyomott egy puszit fejem búbjára.
- Én is - öleltem magamhoz.
- Miért van az, hogy amikor én jövök, ti vagy nyalakodtok, vagy hányingerem van, ha rátok nézek? - kérdezte hátunk mögött Sel.
- Asszem zárat fogok cserélni - tervezgette Rob, mikor elengedtem.
- Jó ötlet - motyogtam egyetértően.
- Ha elzártok Jaketől az lesz az utolsó napotok - avatott be Selena is a tervébe, miközben leült a fiam mellé. Hé, ez mi? - kezdett el kutakodni a mappában.
- Túrnés képek - intettem le, majd eszembe jutott az előző videó.
Ó mondd, hogy több olyan nincs rajta!
- Képzeld! - váltottam hirtelen témát és odaléptem hozzá. Jake felállt - mondtam boldogan, ő pedig rögtön abbahagyta a kutakodást és ugyanolyan örömmel fogadta.
Leültem megetetni Jaket, miközben Sel arról magyarázott, hogy milyen jól sikerült az igazi bulija, ami megmondom őszintén nem annyira érdekelt. Rob mögöttem állt és végig egy szót sem szólt. Vállamon támasztotta meg magát, később pedig elkezdett masszírozni, ami miatt nem küldtem aludni. Bár mikor már én is majd elbóbiskoltam Sel mondandóján, hátrafordultam hozzá.
- Mi van? - kérdeztem mosolyogva.
- Mi lenne?
- Nem mész aludni? Vagy hallgatod Sel unalmas szövegét?
- Hé! - csattant fel Selena, mire felkuncogtam.
- Igazából már az 5. percnél elvesztettem a fonalat - ingatta Rob a fejét.
Nevetve felálltam, majd megfogtam a kezét és magam után húztam a szoba felé.
- Mindjárt jövök - szóltam vissza Selnek.
Belöktem az ágyba, majd mellé másztam és átkaroltam.
- Aludj - simítottam végig mellkasán.
- Így altatod el Jaket is? - röhögött fel, hogy ennyivel letudtam.
- Mit kéne csinálnom? - kérdeztem szórakozottan.
- Hát gondoltam lesz valami cumi is a dologban.
- Hülye! - nevettem fel és ráfordultam és megpusziltam arcát.
- Akkor ez most egy nem? - kérdezte lehangoltam.
- Reggel te is visszautasítottál - dünnyögtem sértődötten.
- De csak ugrattalak.
- Én nem ugratlak - hajtottam le a fejem vállára.
- Tehát nincs cumi - állapította meg.
- Nincs - mormogtam dühösen.
- És 69 sem? Azt mindketten ugyanúgy élveznénk.
- Csak fogd be egy percre oké? - kértem. Miért van az, hogy akivel én összekeveredek két nap múlva már egy perverz állat lesz belőle? Én mindig is a romantikus pasikat kerestem. De ah, hagyjuk is - ültem fel.
- Ha nem tűnne fel te hozod ki mindenkiből az állatot - nevetett fel. Csak fogalmad sincs róla, hogyan hatsz az emberekre. És romantikát akarsz? - támaszkodott meg alkarján. Megkapod - mosolyodott el, és visszafeküdt.
- Nem úgy értettem, hogy legyél nyálas balfék - jegyeztem meg.
- Az sose lennék - kacsintott rám, majd oldalára fordult.
- Oké, szerintem abbahagyhatnánk ezt - mutattam Selre és magamra, mert már vagy 2 perce farkasszemeztünk - , és végre elmondhatnád miért rúgták ki.
- Nyerni akarok, most esélyed sincs - bámult rám.
- Egyet sem nyertél eddig, és ez továbbra is így marad - húztam össze a szemem.
- Csak hiszed - folytatta, de én megelégeltem, ezért csettintettem az orra előtt mire pislogott. Most már mondhatod.
Morcosan nézett rám, majd kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, úgy hogy a karfájára tette lábát.
- Nem fog tetszeni, előre szólok, de mivel egy kibaszott nagy mazochista vagy, kezdjük is. Tudod... a koncertem után elmentünk bulizni és mindketten többet ittunk a kelleténél. De ugye tudod, hogy ekkor még nem voltatok együtt? - kérdezte.
- Persze - bólintottam és egy kicsit féltem mit fog mondani.
- Oké, tehát nem volt valami jó gyerek soha sem... Minden este más lánnyal ment el, és akikkel beszéltem, mind inkább feladták a munkájukat, hogy ne kelljen vele mégegyszer találkozniuk.
- Miért? - röhögtem fel.
- Tudod, azt mondták, hogy nagyon... erőszakos - mondta mire felnevettem.
- Erőszakos? 2 évig tartott neki mire ágyba vitt - ingattam a fejem.
- És akkor az mi volt Londonban? - kérdezte, mire lesütöttem a pilláim.
- Bosszú - dünnyögtem.
- Hát hogyne - intett le. Na mindegy tehát sokat ittunk, ő pedig teljesen rám mászott, és mivel én egyáltalán nem akarok lefeküdni vele úgy amúgy sem, meg miattad sem, ezek után meg pláne nem, így természetesen visszautasítottam. De ő akkor is makacskodott. Megcsókolt, én pedig felpofoztam. De ő akkor sem tántorodott meg. Durván lefogdosott én pedig azzal kezdtem el fenyegetni, hogy kirugatom. Persze a fenyegetésnél mindig több kell ezért felhívtam Theresát - Sel menedzsere - , hogy intézze el, hogy kitegyék. Másnap már nem volt munkája. Sajnálom - nézett fel rám én meg csak megrántottam a vállam.
- Ha ez tényleg igaz, akkor megérdemelte.
- Csak annyit akarok ebből az egészből kihozni, hogy vigyázz vele... Mert a szép mosoly alatt akárki lapulhat - suttogta, hogy még véletlenül se hallja akiről beszélünk.
- Nem kell felvilágosítani róla. Ismerem.
- De... Ahj basszus úgy érzem magam, mintha az anyád lennék és ezért gáz erről beszélni - jegyezte meg fintorogva. De, úgy is vigyázz vele. Egyáltalán nem nyugtat meg, hogy egy Prascottal élsz aktív nemi életet. Nem viccből lépett le egyik lány sem.
- Nem érdekel a többi lány - forgattam a szemem. Én szeretek vele lenni és nyugodj meg nem bántalmaz - horkantottam fel. Sőt úgy vigyáz rám, mintha cukorból lennék. Nem is tudom elképzelni, hogy mással másként viselkedik. Full nyugodt az egész ember, még én is nagyon ritkán tudom kiakasztani. Én, érted.
- Oké, oké te tudod - tette fel a kezét.
- Kérdezhetek valamit? - húztam fel a lábam, ő pedig bólintott. Ugye nem azért érted el múltkor, hogy lássam azt a videót, hogy többet ne feküdjek le vele? Sel kérlek, esküdj meg nekem, hogy most nem tervezel semmit! Nem kell nekem ez, oké? Rob tökéletes nekem és Jakenek. Ezt ne szúrd el nekünk, kérlek!
- Eszem ágában sincs - mondta, de én mégis láttám valamit a szemében.
Ami nem hagyott nyugodni.
