-2.évad 13.rész 'De a szív azt akarja, amit akar'-

-Selena-

1 hete itt lakom Sel Los Angeles-i  házában. Én megmondtam a szüleimnek, hogy nem vagyok hajlandó egy házban lakni sem Rossal, sem Yasminnal. Pont elég volt ennyi is! Ők ezt persze ellenezték, így hát maradt a szökés. Azóta is keresnek...de megmondom őszintén  nem érdekel. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel senki az ég adta világon! Tőlem aztán mindenki csináljon azt amit akar! Nem függök senkitől, és senki sem függ tőlem. Elméletben már el kellett kezdődnie a turnémnak úgy három napja, de..Tényleg! Ezt el is felejtettem mondani...Ami azt illeti Sellel már kb egy éve tervezgessük, de végül eljött az ideje az európai turnénak. Visszamegyünk Londonba onnan Franciaország, Spanyolország, Olaszország. Majd Közép-Európa. Na, de a lényeg a lényeg, hogy minél messzebb legyek otthonról! Igazából a lelki állapotomról csak annyi, amit szerintem nem is kell felvázolnom. Hisz ki az a hülye aki "nagy szerelmes" 3 év utáni kapcsolat után nincs ki, hogy megcsalta "álmai pasija" a NŐVÉRÉVEL! De most komolyan...Yasminnek is, hogy lehet ennyi bőr a pofáján...Ch, szánalmas! Most mondanám, hogy mindegy is. Igen mondom is, de az a helyzet, hogy...
-Selena...nem szabad. Már megbeszéltük. Nem éri meg. Hülyesség sírni emiatt!-ült le mellém pillanatnyilag, az egyetlen létező ember az életemben.
-Te csak törődj a daloddal.-húztam meg a vállam.
-A dallal még ráérek 3 napot!
-Mínuszban?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Jó, lehet, hogy már lenyakaznak miatta, de sehogy sem megy!-dőlt hátra.
-Mi olyan nehéz megírni egy dalon. Ha érzésekről lenne szó, 10 perc alatt kész lenne.
-Ezzel most azt mondod, hogy nincsenek érzéseim?-húzta fel a szemöldökét.
-Talán? Sel még sosem láttalak sírni, szomorúnak lenni...
-De arra megvan a magam módja miért.o
-Hol van?-kaptam felé a fejem.
-Biztos, hogy nem!-állt fel.
-Selena az oké, hogy nem szóltál a macskádról, de, hogy drogozol...
-Muszáj vagyok...-hajtotta le a fejét.
-Mert?! Semmi sem muszáj...Nem értelek.
-Csak néha szoktam. De arra megvan az okom.
-Nem igaz.
-Nem tudod min megyek át!-emelte meg a hangját.
-Mert sosem mondtad!-mondtam ugyanolyan hangnemben mint ő
-Hagyjuk!-vágta ki az ajtót és kiment.
-Selena!-kiáltottam utána.
Indult volna le az emeleten, de nem engedtem.
-Amíg nem mondod el, nem mész sehova!
-A te érdekedben teszem!
-Miért?
-Nem mondhatom el!-próbált eltaszítani.
-Sel...kérlek...-súgtam fülébe.
-Gyere.-sóhajtott, és visszamentünk a szobámba. Az a helyzet, hogy ezt nem nagyon akartam elmondani, de legyen. Azért hallgattam eddig mert tudom, hogy félteni fogod Rosst én pedig téged.
-Mi? Sel, nem értelek!
-Kikészültem teljesen. Belebolondultam, hogy akárhová megyek követnek a fotósok és az én életemet tárgyalják. Ami már nincs. Nincs semmim, semmi magánéletem. Ebbe, szó szerint bele lehet őrülni.
-Én nagyon sajnállak!-öleltem meg. De még mindig nem értem, hogy jövök ide én, és Ross..?
-Mert Ross is közeledik ahhoz a hírnévhez ami kikészít. És én féltelek...
-Ha eljön azaz idő, az fog történni aminek kell. De köszönöm, hogy gondolsz rám!-döntöttem fejem vállára.
-De figyelj csak ide! Nem meséltél még nekem.
-M-miről?-dadogtam.
-Ross.
-Menjél már vele...
-De nem! Mondd! Miért csinálod még most is ezt! Miért sírdogálsz amikor, megbeszéltük.
-Mert...Mert szerintem tudom miért csalt meg.
-Miért?-kerekedtek ki a szemei.
-Kislány vagyok.
-Nem értem...
-Túl kislány vagyok hozzá. Mindig is ettől féltem, hogy mi lesz, ha egyszer...
-Mi? Na jó folytasd csak! Nem áll össze a kép.
-Amikor megismerkedtünk ugye én 15 éves voltam Ross pedig már 18. Ez a 3 év pont elég ahhoz, hogy meglegyen a legfőbb probléma egy kapcsolatban.
-A testi kapcsolat...-vakarta meg a tarkóját.
-Igen...És én ettől mindig is féltem. Emlékszel amikor elősször vitt Párizsba...
-Persze.
-Csak azért feküdtem le vele, mert féltem, hogy elhagy.
-Te hülye vagy!
-Köszi. Nem kell ragozni!-lettem ideges.
-De ezt...Nem Selena ezt meg kell tanulod! Soha, de soha nem tartunk magunk mellett egy fiút ha ő nem akarja. Elkell engedni. Hagy menjen, ha akar! Ha meg szeret úgy is marad.
-Tudom, de én...
-Nem Selena! Te már nem vagy kislány! Te nő vagy! És ha ezt Ross nem látja akkor egy idióta!
-17 éves vagyok. Hol vagyok én még a nőtől!-nevettem fel halkan.
-Leszarom hány éves vagy! Nézz magadra!-állított fel.
Kivezetett a nappaliba a tükör elé. Megpörgetett, majd megtámaszkodott a vállamon.
-Sel. Hm...ha ilyen bombázó egy kislány, milyen egy nő?-nevetett.
-Nem kell túlozni...-néztem unottan.
-Mosolyt!-húzta fel a számat.
-Csííz!-nevettem.


-Yasmine-

-Ma már hívtad?-ültem le anya mellé.
-Igen. De kivan kapcsolva.
-Nem logikusabb, hogy kártyát cserélt.-állt meg telefonját nyomkodva Ross az ajtóban.
-Te csak ne szólj bele, mert miattad ment el! Álltam fel.
-Miattam?-nevetett.
-Nem hallod miattam!-mondtam flegmán.
-Ebben legalább van igazság is.-vonta meg a vállát.
-Tudod mit!-vezettem a konyhába. Elegem van belőled! Húzz innen!-mutattam az ajtó felé.
-Kidobsz a saját házamból?-mosolyodott el.
-Te egy akkora köcsög vagy!-emeltem meg a hangom.
-Mert hogy? Én fektettem le a hugom barátját?-nézett rám szúrós tekintettel.
-Te dugtál meg! Ha nem lennél ebben a családban valamilyen szinten tag, minden sokkal könyebb lenne! Nem veszed észre amióta becsöppentél az életünkbe csak bajt okozol?!
-Ti vagytok ehhez a bolondok! Te is az anyád is! Hisz' ő dobta ki a lányàt 16 évesen!
-A te hibádból!
-Hogy szeretem?!-kiabált rám.
-Te nem szereted, te csak szomorúságot okoztál!
-Nem igaz. Tőlem lett boldog. És miattatok szomorú. Elvesztettem. És ezt nem fogom megbocsájtani!-ment ki a házból.


-Ross-

Csak megyek, és megyek. Igazából már fogalmam sincs hol járok. Bementem az erdőbe és csak beljebb és beljebb lépkedtem. Hátha találok egy szakadékot amibe belevedhetem magam...Mennyivel jobb lenne minden ha én nem élnék. Igaza van. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. De jó lenne csak zuhanni, zuhanni és utána nem érezni semmit. Se fájdalmat, se nyomást. Hahj Selenám. Ha tudnád mennyire szertlek kicsim... Ki gondolná, hogy ennyire tud fájni a szerelem? Hol lehet most? Csak adj valami jelet! Kérlek hagy tegyem rendbe a dolgokat! Felnéztem az égre, és már annyira elmélyültem a kékségbe, hogy hátradőltem. Valamilyért nyugtató volt bámulni. Szerintem ha most valaki így rámtalálna, azt hihetné megőrűltem.
-Meg is őrűltél!-hallom meg a nevető Gomezt...
-Mi? Na jó tuti megőrűltem.
-A far zsebedben okos!-mondta a hang.
Elkezdtem tapogatózni a zsebeimben, mire rájöttem, hogy nem is vagyok annyira bedilizve.
-Sel? Mit akarsz?-kaptam ki a mobilom.
-Csak, hogy ne izgulj nálom van Selena. A többieknek ne mondj semmit! Csak a te érdekedben hívtalak.
-És hogy van? Vagy mitcsinál most? Mondd meg neki hogy nagyon szeretem!-kapkodtam a szavakkal.
-Hát nincs egészen jól.-köszörült torkán.
-Komolyan?-kérdeztem idegesen a jelzője miatt. Tudom hogy miattam...de...
-De?
-Hagyjuk. Ezt nem éppen veled akarom megtárgyalni.
-Ross...?
-Igen?
-Hívlak mindennap.
-Rendben.
-És Ross?
-Igen?
-Vigyázz magadra. És ne dőlj be az ördög csábításának.-mondta és letette.
Milyen ördög? Mi? Ez a csaj bolondult meg szerintem! Bár lehet, higy csak én vagyok ehhez hülye.

-Selena Gomez-

Remélem Rossnak mostanra màr sikerült hazatévedni. Végre bebújhatok a jó pihe-puha ágyamba egy ismételten nehéz nap után. Szerintem ma annyit lelkiztem mint, még soha életemben. De megéri a fáratság...Mi ez? Jajj ne már! Selena már megint sír! Kikeltem az ágyból, és bementem hozzá. Sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt. Selena ül a sarokban és zokog. Tényleg ennyire megviselő ez?
-Sel...kérlek! Jobb lesz ígérem!-öleltem volna meg, de nem engedte.
-Ne nyúlj hozzám!-pattant fel.
Odarohant az éjjeli szekrényéhez és erőből földhöz vágta a rajta lévő vázát. Elöszőr nem értettem,majd ahogy elkezdte szedegetni az éles darabokat...Basszameg! Kifutott a szobából és egyenesen a fürdőbe ment. Bezárta.
-Faszomba, Selena!-dörömböltem az ajtón. Kérlek ne csinálj semmit! Kérlek...-támasztottam a vállam az ajtóba és sírtam. Igen sírok...
-Hagyj egyedül.-mondta halkan.
-Nem! Ez csak az idegeskedés és a szomorúság. Ne hagyd,hogy uralma alá vegyen! Ez a legroszabb amit tehetsz!
-Te is drogozol.
-Igazad van. És nagyot hibázok vele! De tudod mit?!
Kisiettem a konyhába, és feltéptem a hűtőt. Kiszedtem belőle egy nagy üveg sört. Majd az éjjeliszekrényemből kivettem egy doboz cigit és visszamentem.
-Nyisd ki, aztán békén hagylak!-kopogtattam.
Kinyototta de a karja már vérzett. Kikaptam a kezéből az éles tárgyat, és belenyomtam amiket összeszedtem.
-Egy korty se maradjon benne!-csuktam be.
Hátamat az ajtónak támasztottam és úgy csúsztam le a földre. Megéreztem a hátamon egy lökést, ezért valószínűleg ő is leült ugyanúgy. Egy ideig csend volt, csak a szipogását hallottam és ahogy a sörösüveg koppan a földön.
-You got me sippin' on something,
(Nagyon megfogtál valamivel,)
I can't compare to nothing.
(Ezt semmihez nem tudom hasonlítani.)
I bet for know I'm hoping,
(Mindig is tudtam, reménykedtem,)
That after this fever I'll survive.
(Hogy túl fogom élni ezt a lázt.)
I know I'm acting a bit crazy,
(Tudom, hogy egy kicsit hülyén viselkedtem)
Strong out a little bit hazy.
(Lazán megkötve)
Hand over heart I'm praying,
(Szív fölé emelt kézzel imádkozom)
That I'm gonna make it out alive.
(Hogy élve jutok ki ebből)-énekelte.
-The bed's getting cold and you're not here,
(Az ágy kezd kihűlni és te nem vagy itt)
The future that we hold is so unclear
(A jövő amit elterveztünk olyan homályos)
But I'm not alive until you call
(De nem vagyok jól amíg nem hívsz)
And I'll bet the odds against it all
(És felrakom az összes esélyünk minden ellen)
Save your advice cause I won't hear
(Mentsd meg a tanácsod hisz úgysem hallom
You might me right but I don't care
(És talán igazad van, de nem érdekel)
There is a million reason why I sould give you up
(Tudok mondani egymillió okot amiért lemondok rólunk)
But the heart wants what it want
(De a szív azt akarja amit akar)-folytattam.

-2.évad 12.rész Tudjátok mit...!

-Ross-
*Másnap reggel*

-Hova mész?-hallom Selena halk hangját.
-Aludj csak.-pusziltam meg a fejét.
-Nem. Mondd!
-A rendőrségre.
-Kérlek ne csinálj botrányt!-nézett komolyan.
-Nem lesz botrány csak amit megérdemel.
-És ha kifizeti az óvadékot?
-Elhiszed, hogy nekem arra is van pénzem, hogy egész életében ott rohadjon?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ross...
-Nem! Hát nem fogod fel mitörtént?
-Akkor sem érdemli ezt.-nézett maga elé.
-Igazad van, ennél sokkal többet érdemelne.
-Ross szerelmes belém. És én nagyon jól tudom milyen valakit úgy szeretni, hogy ő nem érez irántad semmit. Átéltem már!-emelte meg a hangját.
-De én is szeretlek!-kiabáltam és felálltam.
-És akkor ezt kell csinálni?!
-És akkor neki ezt kellett tennie?!
-Nem.-mondta nyugodtan.
-Figyelj kicsim...-ültem le mellé. Szeretlek -emeltem fel a fejét- és azt akarom, hogy neked legyen jó. Nagyon féltelek, tudod...és...és én nem tudom elhinni, hogy rosszat csinàltak azzal az emberrel, aki a legfontosabb nekem. De ha nem akarod, nem megyek.
-Csináld azt ami szerinted a helyes. Én abban bízok, ami neked jó.-adott egy puszit az arcomra.
-Hozzak valamit?-kérdeztem.
Bólogattam, hogy nem.
-Ha kell valami szólj csak le. Itt van Rydel, anyu...De ne mászkálj ha nem muszáj.
-A szüleim tudják?-nézett szomorúan.
-Nem.
-És ezt, hogy mondjam el nekik?
-Nem lesz semmi baj!
-Szeretlek.-hajolt fülemhez.
-Én is.-szorítottam magamhoz, és megcsókoltam a nyakát.
-Siess haza.
-Sietek!-álltam fel.
-Csók?-húzott vissza.
-Nesze.-csókoltam meg.
-Ne menj már.-húzott vissza mosolyogva.
-Miért?
-Mert.
-Sietek.-mentem az ajtóhoz.
-Ezt megjegyeztem!-tette karba a kezét.
-Örülök.-mosolyogtam és kimentem.
Lementem az emeleten, felkaptam a cipőm. Bementem a konyhába, ahol már reggeliztek.
-Sziasztok.-vettem el a pulltról egy almát.
-Selena?-kérdezte apa.
-Jól van. Csak fél, hogy mit mondd a szüleinek. De ez érthető.
-És te?-karolt át Rydel.
-Hm...megvagyok.-vontam meg a vállam.
-Szólj ha baj van. Én segítek.-súgta a fülembe, majd rámmosolygott.
Kihúztam a nappaliba majd mondtam.
-Bemegyek a rendőrségre, hogy letisztázzuk a dolgot. Kérlek nagyon vigyázz Selenára! Ha valami van, csak hívj és jövök.
-Ne stresszelj! Nyugi Ross! Nem lesz semmi baj.
-De úgy félek.-ültem le a kanapéra, és kezem a fejembe hajtottam.
-Mitől?-ült mellém.
-És ha teherbe esett? És ha van valami baja, csak még nem tudjuk?
-Biztos, hogy nem terhes! Ettől nem kell félned.
-Mennem kell.-néztem az órámra, és sóhajtottam egyet.
-Vigyázz magadra.
-Te pedig...-folytattam volna, de nem engedte.
-Tudom. Ne félj.
-Szia.-léptem ki az ajtón.
-a rendőrségen-
-Jóreggelt. Elen Prascot-ot keresem.-sètaltam az ablakhoz.
-Ki keresi?
-Ross Lynch. De nem kell szólnia neki, hogy én vagyok. Lehet meglepetés.-néztem félmosollyal.
-Öm...rendben. Akkor menjen egyenesen és ott az első ajtón jobbra be.
-Köszönöm.
Elindultam és az ajtóban ott állt egy rendőr.
-Mr. Lynch?-kérdezte.
-Igen.-mentem be.
-Á Ross már vártalak.-állt fel Elen, de egy másik rendőr leültette.
-Beszélhetnénk kettesben?-kérdeztem.
-5 perc! Nem több!-ment ki a pasas.
-Hm...Elen. Úgy emlékszem beszéltünk valamit 2 napja.
-Hm én meg nem. Kérlek felvilágosítanál, szöszi?-nézett gúnyosan.
-Azt mondta, ha hozzámersz nyúlni, pusztakézzel megöllek.-álltam fel.
-Még most sem hiszem el,hogy pont, te fogsz engem.-állt fel ő is. Főleg nem a rendőrségen.
-Nekem olyan mindegy hol verlek agyon.-ráztam meg a fejem.
-De menő vagy!-nevetett.
-Vigyázz magadra miket mondassz.-léptem közelebb.
-Én?
-Te!-pöcköltem a mellkasába, mire ő megemelte a kezét.
-Azt hiszed félek tőled?-mosolygott.
-Jobban tennéd.
Ő csak mosolygott, de ekkorra már teljesen felidegesített. Hasába ütöttem, mire ő ököllel az arcomba. Jujj, de ügyes vagy Ross, gratulálok!
-Haha. Kemény gyerek.-nevetett.
-Most gondold végig mitcsináltál, te rohadék!-nyomtam a falnak, nyakától fogva.
-Segítség!-kiabált, mire én értetlenül ránéztem.
De rögtön megértettem ahogy lenyomódott a kilincs.
-Ezt még megbánod.-súgtam oda neki és elengedtem.
-Mr.Lynch, ha egy perc múlva nem tűnik el, letartáztatóm!-mondta az egyik rendőr.
-Megyek már!-mondtam idegesen és kivágtam az ajtót.

-Selena Gomez-

-Szabad?-nyitottam be Sellyhez.
-Neked nem.-nevetett.
-Na mivan veled kislány?-öleltem meg.
-Sajnos a tegnap este óta igazán elvesztettem ezt a jelzőt.-nézett keservesen.
-Jól vagy?
-Jobban. Igazából csak Ross miatt vagyok szomorú. Azért ez eléggé kellemetlen lehet neki.
-Tényleg ő hol van?-kérdeztem.
-A rendőrségen.
-Tuti már nagy bajba került.-nevettem.
-Azért annyira nem vészes...
-De az.-mosolyogtam. Mondjuk én örünék neki ha valaki így törődne velem. Nagyon aranyos tőle.
-De néha már túlnyaggat.
-Mert szeret.-simítottam meg a fejét.
-Apropó, ha már a szeretetnél járunk mi van Justinnal?-ült fel.
-Szakítottunk.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
-Na ne már. Ez már dúrva Sel! Esküszöm ti minden hülyességen összetudtok veszni. Titeket összekéne adni, hogy ne csináljok ezt. Mondjuk már most is olyanok vagytok mint egy rossz házaspár.-nevetett.
-Persze, persze pont mi? Azért te és Ross sem panaszkodhadtok!
-Miért?
-Mert ekkora hőingás még a sivatagba sincs! Egyik pillanatban minden tök szupi, a másikban mint egy vulkánkitörés.
-Na jó azért nem kell így túlozni!-tette fel a kezét.
-Sziasztok!-lépett be a szobába Ross az arcával a kezén.
Bement a mosdóba és behajtotta az ajtót.
-Ross Shor Lynch ezt nem úszod meg!-ment utána Selena. Mi az?-vette volna el a kezét.
-Semmi.
-Mutasd!-mondta Selly és Ross levette a kezét.
-Mitcsináltál? Gyere ide!-ültette le az ágyra.
-Áu. Haver ez fájhatott.-mondtam.
-Megkértelek valamire!-vett elő egy rongyot. Csak egy dolgot kértem, csak azt, hogy ne legyen botrány! És erre mitcsinálsz, botrányt!-kezdte Sel tisztítani azt, amin kb szakadnék a röhögéstől, de tolerálom magam.
-Nem is olyan vészes.-mondtam visszafogva a nevetést.
-Kérlek, ne rontsd a helyzetet.-nézett rám Ross fájdalmas fejjel.
-Mesélj. Szívesen hallgatlak!-mondta Selena idegesen es leült.
-Hát ömm...
-Ross!
-Bementem majdnem sikerült, és kishíján letartóztattak. Na és veled mitörtént?-hadarta el.
-Mi majdnem sikerült?-kérdeztem egyszerre Sellyvel.
-Na jó neked nem tudok hazudni -mutatott baránőjére- neked pedig semmi közöd hozzá.-mutatott rám.
-De van.-mondta Sel.
-Mondjad már!-sürgettem.
-Megverni...
-Minek akarsz erősködni egy fejjel nagyobb 25 éves pasival?-kérdeztem.
-Bíztam benned.-mondta Selena.
-De érted...-folytatta volna Ross, de Sel nem engedte.
-Értem ilyet ne csinálj, mert nem érdemli.
-De érdemli.-mondtam.
-Fogd be!-kiabáltak rám mindketten.
Na igen...a tipikus "férj és feleség feeling".
-Sajnálom.-mondta Ross.
-Ne tőlem kérj bocsánatot.
-Elentől biztos nem fogok!
-Nem Elentől, te butus, hanem magadtól.-mondtam.
-Szeretlek!-ölelte meg Selly.
-Én is!
-Ahjj már azt akarjátok, hogy sírjak? Hogy lehettek egymással ilyen megbocsájtók?

-1 hónap múlva-

-Ross-

Itt vagyunk Selenáéknál az ágyában. Oké nem kell rosszra gondolni csak alszunk. Legalábbis Selena alszik én csinálnám azt,ami miatt rosszra lehetne gondolni. De nem lehet, mivel amióta volt az az incidens Elennel, nem enged semmit. Pedig azóta már egy hónap eltelt. Mondtam, hogy vigyázok rá...egyszerűen már mindent próbáltam, de nem. De ahjj! Közelebb csúsztam hozzá és óvatosan átkaroltam. Velem szembe feküdt, ezért a derekáról könnyű utat nyertem a feneke felé. Megmarkoltam, mire motyogott valamit és elfordult. De én nem adtam fel, és ezúttal a hasát kezdtem simogatni. Megőrülök érte! Nem bírok magammal! Itt fekszik mellettem egy toppban és egy szál bugyiban, szerintem ez már kínzás! Egyszerűen akarom, és kész!
-Selena.-súgtam fülébe, és gyengéden végig simítottam oldalán,mire libabőrös lett. Tudom,
hogy akarsz!-simultam hozzá.
-Nem.-mocorgott.
-Kérlek.-markoltam ismét fenekébe, de most nem gyengén.
Erre egy halk nyőgés szaladt ki a száján.
-Hallottam ám!-mosolyodtam el.
-Ez nem jelent semmit.-mondta.
-Hát jó.-álltam fel, és indultam az ajtó felé.
Mivel sötét volt,sikeresen belerúgtam az ágy lábába. Ugráltam a fájdalomtól egy sort, majd kimentem. Bementen a mosdóba, aztán ki, aztán megint be. Na jó...nem. Ahjj...Már körbejártam az egész házat, majd betévedtem Yasminehoz, aki épp a laptopjába volt bújva.
-Mizu?-ültem le mellé.
-Sel?
-Alszik.
-És te?
-Itt vagyok.-nevettem.
-Mármint mitcsinálsz itt?
Megráztam a vállam majd befeküdtem mellé.
-Ez a mozdulat a bátyjádra emlékeztet.-mosolygott.
-Remélem a többi nem fog.-húztam félmosolyra a szám.
-Ezt mégis, hogy érted?-nézett értetlenül mire megcsókoltam(?)
Mi-micsoda?! Ross megbolondultál? De ez most olyan jó! Mi??!!
-Bocsáss meg csak...-néztem zavartan és felültem.
-Nem...ez...ez jó.-döntött hátra és fölémmászott.
Ismét csókolózásba kezdtünk. Amikor már szinte faltuk egymás ajkát fordítottam helyzetünkön, és kimásztam a szájából.
-Ez nagyon nem helyes.-néztem komolyan.
-Kérlek, add meg. Rikerrel sosem tudom élvezni.
-Nem csinálhatjuk ezt akkor sem.-álltam fel.
-Kérek!-térdelt fel és megmarkolt 'ott'.
Akarom-e? Akarom! Szabad-e? Nem!
-Gondold azt, hogy Selena vagyok.-súgta a fülembe.
-Na jó, álj! Ez undorító! A hugod a barátnőm és a bátyjám a pasid...Szóval.
-Nem fogják megtudni.
-Talán...de...-folytattam volna, de nem engedte.
-Sss, lazulj el.-tette számra az ujját.
Fogalmam sincs mi ütött belém, de ezt még nagyon megfogom bánni!

-Riker-

Átjöttem Yasminékhoz, gondoltam örülni fog ha felébred és itt leszek. Bementem a szobába, de úgytűnik a mai nap senkinek sem lesz mosolygós. Mit látnak szemeim? Először nem is hittem el.
-Gartulálok!-tapsoltam. A helyetekben most kurvára szégyelném a pofám.
-E-ez nem az aminek látszik!-pattant fel Ross.
-Hölgyeim és uraim egy tisztességes vőlegény!-tapsoltam tovább.
-Bazd ki Selena!-rohant ki, de lefogtam.
-Ne olyan sietősen. Ma még tárgyalunk. Nehogy azt hidd,hogy megúszod!
-Riker én...-dadogott Yasmine.
-Kussolj be te büdös ribanc!-csaptam rá az ajtót. Ross!-kiáltottam.
Bementem Selena szobájába, de ő még aludt.
-Most rögtön jössz kifele!-suttogtam idegesen.
-Kérlek, beszéljük meg normálisan.
-Nem! Én most hatalmasat csalódtam. Nem magam miatt,hanem szegény lány miatt aki bent fekszik, és a menyasszonyod! Te mit képzelsz magadról?
-Hatalmasat hibáztam, de kérlek ne szólj neki!
-Egy napot kapsz, hogy elmondd neki! Ha nem teszed, én mondom el. Kinek a szájából lesza jobb? Te döntöd el!

-Selena-

Ebéd után kirángatott Ross és Yasmine a nappaliba.
-Mi van már?-néztem kicsit idegesen.
-Selena, figyelj...-motyogott Ross.
-Kérlek bocsáss meg nekünk.-mondta Yas.
-Miért? Mitörtént? Na jó kezdtek megijeszteni!
-Figyelj...Tegnap este...-mondta Ross.
-Lefeküdtünk.-nyőgte ki Yasmine.
Bennem szinte megszűnt minden. Nem hallottam mit mondtak tovább. A szemeim megteltek könnyekkel és már látni is alig láttam. Azt hittem összeesek. Éreztem ahogy a pulzusom csökken. Nem tudtam mit mondjak. Mit érdemelnek egyáltalán...Semmit.
-Tudjátok mit? Rohadjatok meg!-vágtam Rosshoz a gyűrűjét és erohantam.
-Kicsim, kérlek bocsáss meg!-futott utánam Ross.
Nem figyeltem rá futottam tovább. Éreztem, hogy nem bírok már gyorsan futni, mert az ájulás kerülgetett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy utolért. Átkarolta a derekam és szorosan magához szorított.
-Sajnálom.-szipogott.
-Engedj el!-rángatóztam.
-Nem! Ha elengedlek elveszítelek!-fogott erősebben.
-Nem mindegy már. Már sikerült.-mondtam, majd elengedett.
-Kérlek.
-Nem!-indultam el.
-És mégis most  hova mész?
-Az már nem rád tartozik!-fordultam meg, majd tovább mentem.

-2.évad 11.rész Igazad volt...-

-Selena-

Mikor vége lett a koncertnek elmentünk Elen házába. Nem tudom mi baja van, de végig útközben engem szemlélgetett. Mondjuk lehet, hogy csak én vettem úgy. Sőt biztos is. Elen nem olyan...Vagy igen? Ahjj Selena nyugodj már le! Nem és kész! De ha igen? Nem! De...Selena csönd!
-Baj van?-jött be a szobába Elen.
-Nem nincs.
-Nagyon ügyes voltál ma.-ült le mellém és rámmosolygott. Nem...ez már vigyor.
-Köszi...
-Kérsz valamit?-hajolt a fülemhez.
-Nem!-vágtam rá. Vagyis...na...Köszi nem.-néztem zavartan.
-Hát jó. A fürdő a folyosó végén jobbra van.-állt fel.
-F-fürdő?-dadogtam.
-Mész fürdeni nem?-nézett értetlenül.
-De, de csak...Semmi hagyjuk! Köszi.
Mikor kiment, összeszedtem a cuccaim és bementem a fürdőszobába. Nem volt kulcs,ezért  nem tudtam bezárni az ajtót. Nem tudom mi ütött belém. Én nem szoktam ilyen lenni. De most Ross rámhozta ezt. Amikor tudom, hogy úgy sincs igaza! Sőt ő is tudja, mert különben nem engedett volna el. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzó tálcába. Beállítottam a vizet kellemes hőmérsékletűre, majd elkezdtem tusolni. Szokásom szerint énekelgetésse ltöltöttem el, a bent lévő időt. Mikor már egy egész kis koncertet adtam a samponomnak és
a tusfürdőmnek, meghallottam egy furcsa zajt. Mintha ajtócsapódás lett volna. Megakartam furdulni, de megéreztem egy kezet a derekamon. Ne, ne, ne, ne,ne!!! Most mi a szart csináljak?! Ezt nem hiszem el! Hogy lehettem ekkora hülye! Neeee, ezt nem hiszem el!
Meg sem bírtam mozdulni, csak ő tolt beljebb. Egy rohadt szót nem tudok kinyöszörögni! Mindjuk eressz el! Ahjj, de ezt ki kéne mondani ! Mi lesz már beszélj!
-Eressz el!-kezdtem el rángatózni, de csak erősebben fogott.
-Hova szeretnél menni?-kuncogott a hátam mögött.
-Engedj el most rögtön vagy megbánod!
-Mégis mit fogsz csinálni?-kérdezte ugyanolyan hangnemben.
-Hívom a rendőrséget!
-Amíg kiérnek 3-szor megduglak! Ha eljutsz a telefonodig!-fordított maga felé.
-Nálam aztán 1000-szer vannak jobbak. Nem értem miért akarsz pont engem. Hiszen gondolj csak bele, 17 éves kislány vagyok. Szerinted milyen béna vagyok?-próbáltam változtatni a véleményén, hátha sikerül...
-Ne játszd nekem a kemény csajt! Látom mennyire félsz. De ha engeded sokkal könnyebb lesz.-mondta és megakart csókolni.
-Engedi a frász!-löktem el és kirohantam.
Bementem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Villámgyorsan felkaptam a ruháim és tárcsáztam a rendőrséget. Amikor felvették Elen betörte az ajtót és kikapta a kezemből a telefont. A szoba másik végébe dobta majd erőből bedöntött az ágyba.
-Tudod, ezt nem kellett volna!-mászott fölém.
Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Hagyd abba, te rohadék!-próbáltam kimászni alóla.
Rugdostam, ütöttem, de ez...ennek megse kottyan.
-Igen? Szóval durvábban akarsz játszani?
-Ez nem játék te köcsög! Most rögtön...-folytattam volna, de ajkát enyémre tapasztotta.
Nyögdécseltem alatta, hogy engedjen el. De nem. Minnél jobban nem engedtem a csókot annál vadabbul esett nekem. Mikor nyelvét akarta számba tolni összeszorítottam ajkaim.
-Hm...látom te nehéz eset leszel!-fogta le a kezem. De akkor kezdjük is a lényeggel!
Megfogta nadrágom száràt és letolta. 'Oda' nyúlt, mire lefogtam a kezét.
-Meg, ne, próbáld!-kaptam el a kezét.
-Különben?-tette vissza a kezét és elkezdett simogatni.
-Most komolyan képes lennél arra, hogy bánts engem?! Ha szeretsz akkor legalább szépen közölnéd velem, de így! Ne is álmodj róla,hogy valaha viszont foglak szeretni!
-Úgyse fogsz soha viszont szeretni. Tudom mennyire oda vagy azzal a szőke gyerekkel...
-Akkor sem fogom engedni!
-Pedig muszáj lesz!
/Ez után mindenki eltudja képzelni mitörtént. Nem vagyok hajlandó leírni a részleteket.-szerzői megjegyzés-/
Fáradtan és remegve estem vissza az ágyra. Kisírt szemeimet csípte az álmosság. Nem hiszem el, hogy képes volt rá...Valami olyasmit motyogott,hogy elmegy. Hát menjen...nem mintha érdekelne, hol van. De semmiképpen sem maradhatok itt. Oh hurrá a telefonom a szoba másik oldalában van. Jujj, de örülök! Odavánszorogtam és leültem a sarokba. Na kit hívjak...Igazából Rosst kéne, de a szívbaj ráfog jönni. És az is egy jó idő lenne amíg ideér. De ha a szüleimet hívom akkor pedig mégnagyobb lesz a baj...Hát jó. Próba szerencse. Tárcsáztam a számot...és kicsöng. Mit mondjak?
-Haló?-szólt bele kómásan.
-Ross...-nyeltem el a végét.
-Selena? Selena, mi a baj?
-Bocsáss meg!-kezdtem újra a sírást.

-Kicsim, mi a baj?-hallottam a hangján az idegeskedést.
-Igazad volt.-suttogtam elhaló hangon.
-Miben? Selena ne csináld már ezt! Mi a baj?
-Elen...
-Mi van Elennel?
-Meg...mege...
-Mondjad életem, ne hagyd abba!
-Megerőszakolt.-mondtam ki nagy nehezen.
-Micsoda?!-kiabált.
-Sajnálom, halgatnom kellett volna rád!
-Nem igaz nem a te hibád. De mégis...Jajj kicsim jól vagy?-remegett a hangja.
-Jobban.
-És most hol van az a rohadék?!
-Nem tudom. Azt mondta elment.
-Odamegyek! Ne törődj vele mennyi idő ott leszek,jó?
-Csak kérlek siess...Félek ha visszajön...
-Sietek! Nagyon sietek kicsim! Megígérem
-Várj, ne tegyél le kérlek!
-De fel kell öltöznöm.
-Kérlek.
-Rendben.

-Ross-

Letettem az ágyra a telefont és gyorsan felkaptam a ruháim.
-Figyelj nyuszim, valakinek jönnie kell velem!
-A fiúkat ne hozd, mert nem szeretném ha...
-Így látnának.-folytattam a mondatát. Persze én sem szeretném, de ha visszamegy Elen...
-Jó Rikert hozhatod.
-Miért pont Rikert?
-Mert ő olyan mint ha a testvérem lenne és ő nem pasi szemmel néz.
-Rydelt is viszem.
-Jó akkor, hozd Rikert, és Rydelt. Nekem mindegy de siess!
-Várj egy kicsit letszlek.
-Rydel!-kopogtam be nővéremhez.
-Mi az?-fordult a falba.
-Segítened kell.-ültem le mellé.
-Miben?-nézett rám.
-Vészhelyzet van, a kocsiban elmondom.
-Megyek már!
-Fel is kéne öltözni.-mosolyogtam rá és kimentem.
Bementem Rikerhez is. Itt nem kellett èbresztgetnem, mert bátyjám még mindig a gép előtt ült, és chatelt Yasminnel? Oké...ezt vegyük úgy, hogy nem láttam.
-Rik!-bögtem oldalba.
-Hm?-nézett felém.
-Öltözz fel, megyünk.
Mielőtt megszólalt volna szóltam én.
-Nincs időm magyarázkodni. Siess!
Beültem a kocsiba és vártam. Jöttek a többiek és hívtam Selt.
-Itt vannak a többiek. Te mondod el nekik vagy én mondjam?-kérdeztem.
-Mondd inkább te.
-Hát az a helyzet, hogy...Elen azt csinálta vele amiért ha mégegyszer meglátom puszta kézzel megölöm.
-Úristen Selena jól vagy?-nézett kétségbeesetten Rydel.
-Jön.-mondta Sel.
-Figyelj, maradj nyugodt feküdj le és csinálj úgy mintha aludnál.-mondta Riker.
Selena letette. Vagy valaki helyette. Csak ne essen nagyobb baja!
-Ross, miden rendbe lesz!-simította meg a vállam Rydel.
*New Yorkban*
-Már csak azt kéne kideríteni hol van a háza.
-Itt a sarkon.-mutattam.
-Honnan tudod?-nézett furán Riker.
-Ha azt mondom van egy nyomkövető a telefonomon akkor hülyének néztek?
-Igen!-válaszoltak szinkronban.
-Jó akkor csak megérzés. Na de gyertek!-szálltam ki.
Elkezdtünk lopakodni és halkan bementünk a házba.
-Szerintem nincs itt Elen!-suttogott Rydel.
-És Selena hol van?-kérdeztem.
-Nézd onnan világosság jön!-mutatott Rik az egyik ajtóra.
-Ti maradjatok itt!-mentem be a szobába.
-Ross!
-Kicsim!-öleltem magamhoz. Hogy vagy?
-Ezt most komolyan kérdezted?
-Gyere!-vettem fel.
-Au!
-Bocsi. De Elen hol van?
-A másik szobában.
-Mi?!-mondtam, de már nyílt is az ajtó.
-Hova, hova?-mosolygott Elen.
-Riker!-kiáltottam mire ott termett Elen mögött.
-Na és most?-kérdezte Selena.
-Elviszlek, miután...-indultam Elen felé.
-Rydel!-sutogott neki Selena, hogy hívja a rendőröket.

Díj 1

Sziasztok! 

Most nem résszel, hanem valami mással köszöntelek titeket!

Köszönöm a díjat a Stay With Me írójának, FanniR5er-nek! 

   

                                                                Szabályok:

                                                          -Köszönd meg a díjat!

                                                          -Írj 10 dolgot magadról!

                                                          -Válaszolj 10 kérdésre!

                                                          -Írj 10 kérdést!

                                                          -Küldd tovább 10 embernek!

                                                           10 dolog magamról:

-Kedvenc bandám az R5.

-Példaképem Selena Gomez.

-Szeretem a Videómániát.

-Van 2 macskám.

-Kedvenc fagyim a csokis.

-Mindenem a zene.

-Megakarok tanulni zongorázni és gitározni.

-Hetedikes vagyok.

-Utálom a matekot.

-A blogjaim részét legtöbbször megálmodom ezért nem tartom nehéznek az írást.

                                                             10 kérdés:

-Melyik a kedvenc blogod, és miért?-A kedvencem az R5 Forever, mert miatta kezdtem el írni, és mert csodás a története! :)

-Mi az álmod?-Az álmom a zene! Akárhogy is legyen a zenével akarok foglalkozni örökre!

-Miért blogolsz?-Mert itt megvalósíthatom az álmaimat, és kiönthetem a fantáziám:D

-Van testvéred?-Igen kettő.

-Mit érzel amikor meglátod magad a tükörben?-Ez semleges nekem.

-Milyen gyakran jársz moziba?-Jó ha eljutok egy évben egyszer.

-Mit tennél egy unikornis zombi apokalipszis során?-Nos ez egy könnyű kérdés! Természetesen beöltöznék plüssmacinak és Haribos medvecukrot dobálnék rájuk!

-Melyik a kedvenc bandád?-R5! <3

-Szereted a fanfiction történeteket?-Imádom!

-Minek örülnél jobban? Egy fekete halacskának, ami kiskorában nekiúszott egy sziklának, és most azt hiszi, hogy madár, vagy egy vagy egy lila cicának ami úszni tanul egy pohár vízben?-Huhh ez a választás nehezemre esik, de a lila cicát választom, mert biztosan szórakoztató nézni, hogy belefér egy pohár vízbe!

                                                                 10 kérdés:

  -Ki a kedvenc színészed?

-Mi a kedvenc számod?

-Mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre?

-És egy lakatosra?

-Szoktál étterembe járni?

-Nyár vagy tél?

-Videómánia?

-A világ melyik részét néznéd meg a legszívesebben?

-Szereted a The Walking Deadet?

-Mitől félsz a legjobban?

                                                             5 ember akinek küldöm:

My life with my father

Help me please

Troublemaker

My life with Ross Lynch and Luke Hemmings

My forever dreams