Sziasztok világon a legédesebb emberek:) Ez a rész lenne az évadzáró. Remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
A harmadik évad első része csak 2016-ra várható. De addig még jelentkezek sok érdekességgel:)
Szeretlek titeteket <3
-Selena-
1 hónapja, hogy hazajöttünk. Vagyis megkaptuk az 'R5' házat még ezenkìvűl egy hétre, a banda többi tagjától. Illetve, ahogy Rocky mondta, ha letelik az idő és még mindig nincs saját házunk, muszáj leszünk halkabban csinálni... Ja igen. A helyzet pedig a következő, ami a mint végül kiderült nem csak egy, hanem több videót illet. Az egyik oka ennek, hogy nem a Lynch vagy az Ailon házba lakunk pillanatnyilag, a videók. A másik pedig mivel, férj és feleség volnánk, kicsit furi lenne ha a szüleinkkel laknánk együtt. Szóval villámgyorsan találnunk kéne egy házat, mert ez így eléggé kellemetlen, legalább is nekem. A legjobb pedig az, hogy indul az R5 turnéja... És rohadtul megint maradhatok egyedül, mivel nekem itthon van dolgom. Legalább most nem magamba fogok szenvedni, ugyanis Anton is turnéra megy. Igaz Sel az első két hónapban vele tart, de akkor is van még fél éve. De még így sem leszek teljesen egyedül, mivel csodák csodájára Ross valamilyen oknál fogva 'elfogadta' - na jó talán ez egy kicsit erős kifejezés - , hogy van egy hímnemű barátom. Aki mellesleg a menedzserem, szóval jól is teszi, hogy nem köt bele többé. Talán végre arra is jut időm, hogy kinyissam azt a nyamvadt ajándékot. És, hogy kitaláljam mi az amit én szeretek csinálni. Végül is nem árt egy kis távolság néha... Elméletileg a pároknál a gyakori szakítás/válás oka az, hogy szó szerint már unják egymás pofáját. Na ez az ami nálunk nem lesz meg. Na a végére még megtanulom a jó oldaláról nézni a dolgokat!
Ross nagy puffanása mellettem az ágyon zökkentett ki gondolatmenetemből, na meg persze a még félig álomban lévő énemtől. Orrát hajamba fúrta, amitől végig futott a bizsergés a hátamon, majd nyögésre késztetett.
-Sel, ne csináld ezt!-zihálta. 10 perc múlva a repülőn kéne ülnöm...
-Az elég.-fordultam felé mosolyogva.
-Sajnos nem.-húzta el száját, amit utána megpusziltam.
Könyökölt melettem, ezért én belebújtam ölelésébe, ő pedig erősen magához szegezett és megpuszilta a fejem.
-Biztos ne kísérjelek el a reptérre?-néztem fel rá.
-Édes, 4 óra 22 van.-mosolyodott el.
-És?
-Semmi és, aludj! Nem esett le, hogy 10-kor koncerted van?
-És? Addig még van vagy 6 óra 48 percem.
-5 óra 38 perced.-nevetett fel. Matek zsenim.-nyomott egy újabb puszit fejemre.
-Hagyjál már. Még csak reggel 4 van! Honnan tudjam?-fordultam el sértődötten.
-Szeretlek.-dörgölőzött nyakhajlatomba, majd följebb csúszott egészen, míg már fogai fülemet súrolták.
Ajkai szétnyíltak, és végignyalt említett testrészemen.
-Ross, már csak rohadtul 4 perced van felülni a gépre.
-Most úgy megkóstolnálak máshol is.-suttogta.
-Baszd meg!-ültem fel.
Végignyalt ajkain, megerősítve mondanóját, - amit most nagyon mellőzhetett volna - majd ülésbe tornászta magát. Arckifejezése hamar komolyra változott egy fejrázás következtében. Szerinte így kimennek a fejéből a gondolatok? Lehet nekem is ki kéne próbálni...
-Nem akarom, hogy egyedül legyél ezért nemsokára itt az a kis köcs...
-Ross! Ezt már megbeszéltük. Hagyd már békén Robot!-csattantam fel.
-Jól van nem kell ennyire védeni.-tette fel a kezét. Reggel itt lesz, te szépen felöltözöl zárt ajtónál, és elvisz a fellépésedre. Ennyi. Oké?
-Ne nézz már ilyen hülyének.-forgattam a szemem. Mindened meg van?-böktem szememmel a bőröndjeire.
-Rajtad kívül, igen. Naa, legalább egy csókot adj.-hajolt oda, majd megcsókolt. Nagyon...-suttogta.
-Szeretlek.-fejeztem be, majd ő felállt. Kíváncsi vagyok hányszor kell még ezt mondanom.
-Remélem sokszor.-fordult felém, és elmosolyodott.
Talán ő is úgy gondolja ahogy én? Bár most nem ezt a választ vártam volna. Megfogta a táskáit, és az ajtóhoz fordult, majd megállt egy pillanatra.
-És ha megtudom, hogy csak a közelébe mentél egy szál cigarettának...
-Nem fogod. Legalább is megtudni.-mondtam, mire felnevetett, és elindult.
-Ross?-szóltam.
-Igen?-nézett hátra.
-A villany.-mutattam a kapcsolóra, ugyanis úgy felejtette.
Plafonra emelte a tekintetét és lekapcsolta.
-Álmodj velem.-mondta mosolyogva és kicsit behúzta az ajtót.
Letelt a két hónap és legalább Selenát visszakaptam. Nem hiszem el, hogy ennyire rossz érzéssel tölt el, hogy távol vannak tőlem. Igaz itt volt Rob, és nem is panaszkodhatok mivel a nap 24 órájából 25-öt azzal töltött, hogy engem szórakoztasson. Ugyanis a szüleimmel mostanra a legrosszabb a kapcsolatom, Yasminék letojnak, más barátaim nicsenek, szóval. Anya egyszer volt nálam a 3 hónapban, és akkor is arra volt felháborodva, hogy férjem van, és egy másik pasassal mászkálok egésznap. Hiába magyarázom neki, hogy ezt másképp nem lehetne, nem érti meg, hogy igen van férjem, de annál azért mégis csak fontosabb amit most csinál. Legalább is szerintem. De már nem is érdekel mit gondol, legyen az ő baja, hogy azon él, hogy az én életemet akarja elszarni. Amúgy sem vagyok mostanában abban a fényes hangulatban, hogy ezzel legyek elfogalva. Nem tudom azért van-e mert nincs velem Ross, vagy csak szimplán szar kedvem van. Most szívesen visszamennék Puertóba, még ha be is vagyunk kamerázva. Tényleg nsgyon hiányzik, hogy ott legyek vele. Szinte mintha kitéptek volna egy részt belőlem. Mindenesetre furcsa, de mostanába minden érzelmem az egekbe. Ráadásul minden este azt veszem észre, hogy indokulatlanul sírva fakadok. Nos ha lehet röviden összefoglalni, a tököm kivan már saját magammal. Többször is utána néztem mit jelenthet ez, de ami kijött, abban biztos vagyok: nem vagyok terhes! Azt tudnám. Biztos vagyok benne. Hiszen ebben már van tapasztalatom, és nincs sem hányhatnékom, vagy nagyobb étvágyam, azt pedig nem nagyon vettem észre, hogy az étvágyam nagyobb lenne. Viszont...Valószínűleg becsapom magam azzal, hogy biztosra megyek... Ugyanis akkor nem zárkóztam volna be a mosdóba megcsinálni egy tesztet. Tiszta őrült vagyok! Esküszöm, hogy az vagyok!
-Sel?-léptem ki hozzá az 'R5' ház konyhájába.
-Hm?-fordult felém
-Kérdezhetek valamit?-ültem le az egyik székre.
-Mondd.-ült me mellém.
-Szerinted, hogyha valamiben egyel több van mint kéne, az a valami igen, vagy nem?-kérdeztem mire felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Terhességi tesztet csináltál?-emelte égnek tekintetét. És két csík jött ki?-nézett vissza rám.
Túl lazának, tűnt amiből azt vettem ki, hogy nincs gáz, ezért elmotyogtam egy ahát.
-Mondd el nekem, drágám. Tartsak nektek bemutatót a biztonságos szexről? Most komolyan Ross ilyen termékeny, vagy te vagy ennyire fogékony erre?-állt fel dühösen. Hogy lehettek ennyire
bénák?-fogta a fejét, és egyre jobban uralma alá vette a kétségbeesés.
És nekem csak most esik le... Terhes vagyok?
-Akkor?-kérdeztem halkan.
-Igen. -mormogta.
-Végül is, nem nagy baj.-néztem rá egy kis idő után. Mindenen felkapom a vizet, de ez tök jó...
-Nagyon. Tényleg. Brilliáns.-vetette oda nekem. Hogy most lett karriered, meg egy világsztár férjed, te meg essél teherbe. Szerinted Ross örülni fog neki, hogy kurvára turnén van, és nem lehet melletted? Vagy, hogy tizen éves kis szarosok vagytok és már lesz egy gyereketek? Vagy te ennyire felkészültél az anyaságra? Csak mert nem úgy nézel ki.-mondta már szinte kiabálva.
A szívem teljesen összeszorult, és csak azt vettem észre, hogy a könnyek csöpögnek a szememből. Ez tényleg rohadtul fájt. Felálltam, majd feltrappoltam az emeletre, és bezártam magam mögött az ajtót.
Pár nap múlva már a családom összes tagjához eljutott a hír, szóval sokkal nehezebb Ross elől titokban tartani. Bár nem is tudom ennek mi az értelme. Talán jobb lenne tudnia... Hogy betegre izhulja magát? Nem. Egyelőre nem kell tudnia. Ma egy műsorba megyek fellépni, utána interjút adni. Kicsit félek, mi lesz ha megnézi. Ugyanis most már kezd látszani a pocakom... Erre a szóra mosolyognom kell. Nem érdekel ki mit mondd, én akkor is boldog vagyok... Legább is azt hiszem.Rohadt furi a dolog, igaz nem annyira ismeretlen, de most mégis más. Hiszen ha jól gondolom majdnem 3 hónapos. Mondjuk nem ártana elmenni egy orvoshoz. Selenával nrm vagyok túl jóba, ugyanis haragszik rám. Rob pedig úgy tesz mintha nem érdekelné túlzottan, de azért elég volt ennyi idő, hogy kiismerjem és tudjam, fáj neki. De legalább ő nem hagyott magamra. És ebben a pillanatban is itt ül mellettem. Ülünk a nappaliban, én a kanapé egyik, ő pedig a másik végében és a tv-t bámuljuk. Vagyis én inkább csak bámulok ki a fejemből. Jut eszembe. Miért ül olyan messze?
-Basszus nem halálomon vagyok, csak terhes.-röhögtem fel, és intettem, hogy jöjjön közelebb.
Mellém csúszott, majd rámnézett.
-Mi az?-kérdeztem arckifejezésére.
-Sel, figyu nekem ez nem megy.-fújtatott és hátradől.
-Mi?
-Tudod, hogy... Áh.-legyintett.
-Kérlek mondd.
-Én... Szeretlek téged.-nézett szemembe.
Basszus. Ez tényleg komolyan beszél. Neee. Kérlek ne hagyj itt te is!
-És én tényleg örülök neki, hogy boldog vagy...vele. Meg majd hárman is azok lesztek. És tök jó, így összejött nektek, meg minden... De én...
-Nem akarsz többet szenvedni.-néztem összekulcsolt ujjaimra. Értem.
-Sajnálom.-suttogta.
-Nekem kellett volna előbb lépnem. Szörnyű egy önző ember vagyok.-húztam el a szám. Én azt szeretném ha te is boldog lennél. Tényleg bámit megtennék érte.
-Ami boldoggà tenne azt nem.-emelte fel fejét és ellegyintett egy halvány, semmit nem mondó mosolyt.
-Tudom.-sóhajtottam. Annyira sajnálom. Én tényleg rohadtul szeretlek, és nagyon jó barát vagy...-nem akarom ezt kimondaniiii. Köszönök mindent...
-Én is.-állt fel.
-Ha meggondolnád magad...engem megtalálsz. És ha akármire szükséged van...-fogalmam sincs mit kéne mondanom.
-Megígérem keresek neked egy menő menedzsert, és akármibe is kerül ott leszel legfelül, oké?-mosolygott rám.
Aprót bólintottam, majd egy hirtelen mozdulattal erősen magamhoz szegeztem. És megint mindjárt sírok... Folyamatosan vettem a mély levegőket, és próbáltam elraktározni jellegzetes, finom illatát. Ő is átkarolt és perceken keresztül így àlltunk. Miért van az, hogy a fontos emberek eltűnnek az életünkből? Miért szeretünk meg valakit, ha utána el kell engednünk? Ennek semmi értelme.
-Annyira szeretlek.-szipogtam, majd el is engedtem.
Nem akarom megnehezíteni.
-Én is, - hátrált, majd egy tincset a fülem mögé tűrt - hercegnőm.-suttogta és egész testemet elfogta a bizsergés.
Mikor először megcsókolt.. Ezt mondta...Direkt csinálja? Várja mit vált ki belőlem? Rohadt rossz móka, most ez. Úgytűnik a taplóság az ereiben folyik. Ajkamba haraptam, és figyeltem amint elmegy. Az ajtó csukódása olyan volt, mintha a szívembe ütöttek volna. Percekig álltam így szótlanul, egyedül, mikor csöngettek. Ezúttal szívem majd kiugrott az izgatottságtól, ugyanis azt hittem visszajött. Mikor feltéptem az ajtót, meglepettségemre apa állt előttem.
-Szia.-vittem fel egy eröltetett mosolyt, leplezve csalódottságom. Hát te? Gyere be.-tártam ki az ajtót.
-Rövid leszek.-mondta, mire csak jobban meglepődtem. Anyád azt feltételezi Robtól vagy terhes. Bár nem csodálom hiszen, épp most is itt járt.-nézett rám kérdőn, de fel se fogtam az előbb említettől. De ha ez nem lenne elég...Felhívta Rosst és közölte vele.-sóhajtott.
-Tessék?
