-2.évad 24.rész Hirdetés...-

-Selena Gomez-

Reggel fél 11. Itt ülök az ablak alatt és nyomom a telefonom. Mivel nem tudok semmit csinálni. Mert Mr. Lynch megjtött és ő uralja az egész Földet!
-Fú de lerugdosnálak onnan.-néztem fel, de észrevettem, hogy felkelt.
-Gyerünk.-forgatta a szemét.
-Nem erről volt szó.-néztem újra a twitteremre.
Nem szólt semmit.
-Ugye tudod, hogy este milyen későn értem haza? És ugye tudod, hogy még akkor sem hagytátok abba? Ugye tudod, hogy a sofőr végig a buszon volt? Ugye tudod, hogy megtanulhatnál tolerálni másokat?-lettem ideges.
-Nyugi van.-mondta egy ásítás követtében.
-Megint. Mindig csak nyugi legyen.-ráztam meg a fejem. Nem Ross! Nincs nyugi! Legközelebb annyira megeröltedhetnéd magad, hogy elviszed egy kurva hotelba!-álltam fel
-Jól van már Sel...Te is tudod, hogy rég nem voltunk együtt.
-De viszont te azt nem tudod, hogy én több mint egy éve nem voltam senkivel! És mégis látod, tiszta nyugodt vagyok, minden rendbe van! Látod?!-mordultam rá.
-Oké...
-Felkelnètek már végre?! Mi lesz netán én költözzek el a saját turnébuszomról?!
-Szerezzek neked pasit?
-Kérlek.-ültem vissza.
-Válassz egyet a névjegyzékemből.-adta oda a telefonját.
-Mí kedves vagy!-hunyorogva toltam vissza a kezét.
-Kell pasi, vagy sem?
-Híresebb vagyok mint te. Lefogadom, hogy nekem több pasi telefonszámom van. Hacsak nem a másik nem iránt vonzódsz.-gúnyolódtam.
-Menj a tudod hova.-mondta telefonjába kutatva.
-Egyébként elmondod, hogy mi a frászt csináltál ezzel a lánnyal.-böktem Selenára.
Ő is ránézett, majd elvigyorodott.
-Semmit.-tévedt tekintete ismét rám.
-Komolyan kérdezem, mivel jó lenne ha ma még felébredne.
-Nem biztos,hogy fel fog.-mosolygott.
-Meghirdettem egy állást. Nem ártana neki egy menedzser...Kezdek félni lassan elfelejti mindenki, hiába turnézik velem.
-Ezért van most itt veled?
-Ja.-sóhajtottam.
-Nem bánod, ha én is elmegyek? Nem lenne jó még egy hős szerelmes pedofilt kifogni.-fintorgott.
-Nem nagyon.-húztam el a szám. Mellesleg ma Madridban fellépés. És nézd meg. Mint egy útszéli...-folytattam volna, de megszakított.
-Na.-nézett rám mérgesen.
-Jól van már. Imádom, szeretem...de, na én is ezt mondom.
-Pisilnem kell.-jelentette ki.
-Hajrá.-mutattam az ajtó felé.
-Tudod...-nézett a plafonra. Nincs rajtam semmi.
-Nagyszerű. Dobj csak ki.-mentem ki.
Vagy tíz percig ültem az asztalnál mire végre kijött egy szál alsóban. Most komolyan.
-Ennyire futja neked 10 perc alatt?-mértem végig.
-Felkelt Selena.-mondta, majd bement a WC-be.
-Hát persze. Mi másért pisilnél be?-mondtam szinte magamnak.
Egy perccel később kijött Sel. Kinyitotta a hűtőt egy ideig elemezte, majd becsukta.
-Nincs valami kaja? Éhen halok.-nézett rám.
-Neked is jóreggelt, egyébként megettem.
-Kedves gesztus.-forgatta a szemét.
-Ja főleg az, amikor megérkezek a SAJÁT buszomra és kellemes hangok fogadnak.-mosolyogtam rá eröltetetten.
Sóhajtott egyet, majd visszament a szobába.

-Selena-

Megint én vagyok a szemét. Esküszöm már utálom magam. Igen. Ennek csak az lehet az oka, hogy én rontok el mindent. Nem tudom min kéne javítani. Szeritnem mindent. Sőt az lenne a legjobb ha kicserélnének. 1 hét múlva érettségi. 2 hét múlva új lemez...Amihez mellesleg kéne még 5-6 szám. Itt van Ross is. Selena. Anya! Nem tudom, hogy fogok ebből kijönni. Bejött Ross és leült mellém. Hátulról az ölébe húzott, megcsókolta a nyakam és betakart.
-Mi a baj?-kérdezte.
Felhorkantam. Lehetetlen, hogy valaki ennyire ismerjen.
-Semmi.
Ismét megcsókolta a nyakam, majd beleszívott, mire felsóhajtottam.
-Tudod mi lesz, ha nem mondod el.-vette foga közé az érzékeny bőrt.
-Tudsz Madridban valahol egy jó stúdiót?
-Ühüm. Adj egy csókot, és elviszlek.-fordította hátra a fejem.
-Mivel, ha szabad megkérdeznem?-mosolyogtam rá.
-Mehetünk busszal is.-mondta, mire elnevettem magam.
-Te meg a busz. Aha. Meg én. Meg rajongók a  buszon.
-Ezzel a busszal.
-Nem kéne egy kicsit Selenát is tervbe venni?
-Jöhet ő is.-rázta meg a vállát.
-Kedves. Megengeded neki?-grimaszoltam.
-Selena akarsz jönni stúdiózni?-kiabált ki.
-Mint mindig.-kiabált vissza Sel.
-Látod.-mosolygott.
-Jól van már.
-Mint mindig, most is nekem van igazam.
-Nem vitáztunk.-forgattam a szemem.
-Nem, de akkor is nekem van igazam.-húzta féloldalas mosolyra száját.
Megfordultam, és ezúttal előről ültem az ölébe - vagyis térdeltem a már említett probléma miatt - . Megnyalta száját, és az enyémet kémlelte, majd lejjebb nézett...ugyanis ahogy térdeltem pont szembe esett neki. Alsó ajkamat harapdálva figyeltem ahogy ő végigmérte testemet, majd ismét szemembe nézett.
-Megakarlak dugni.-suttogta csábító hangján.
Oldalamon végigfutott 'azaz' érzés, majd hasamon lekúszott egészen odáig. Amennyira csak tudtam a lábaitól összeszorítottam combomat. Észre vette, hogy feszengek, de én nem figyeltem rá.
-Szó sem lehet róla.-nevettem fel eröltetetten. Öltözz.-álltam fel.
-Ne már.-húzott vissza. Legalább adj egy csókot.
-De ne mondj már ilyeneket, tudod, hogy én sem bírok magammal.-mondtam pilláimat lesütve, miközben próbáltam lekűzdeni a vágyat.
-Tudom.-mosolygott.
-Ez így nagyon nem lesz jó.-mondtam és elkezdtem öltözni. Egy kicsit megkéne próbálni tényleg távoltartani egymástól magunkat.
-Hogyan mondd meg ha ilyen kibaszottul jól nézel ki, hogy elég rád néznem?!
-Mert szerinted te nem nézel ki jól. És vegyél már fel egy rohadt pólót, mert csorog a nyálam!-vágtam hozzá a párnám.
Elfojtott egy mosolyt, majd ő is elkezdett öltözni. Pár perc múlva kimentünk, és Selenát úgyanúgy találtuk.
-Mi a reggeli Miss Gomez?-ült vele szembe Ross.
-Üres a hűtő szépfiú.-mondta közömbösen.
-Nagyszerű.-dörmögte Ross. Nem arról volt szó, hogy te vagy a híresebb?
-Attól nem kell mindennek tele lennie.-nézett rá.
-Pedig ez lenne a minimum.-vont vállat.
-Komolyan nagyon izgalmas titeket hallgatni. Mint két óvodás.-ültem le Ross mellé.
Egy ideig szemeztünk Selenával - bár nem tudom miért -, de én nyertem a farkasszemet, ugyanis pislogott.
-Oké.-állt fel. Hozatok kaját.-lépett ki a sofőrhöz, akinek még mindig nem tudom a nevét.
-Mitcsináltál?-nevetett Ross.
-Asszem megnyertem a farkasszemet.-követtem én is a nevetésben.
-Még mindig nem katpam csókot.-túrt bele hajamba, majd egy tincset a fülem mögé tolt.
Hüvelykujjával végigsimított állcsontomon, majd közelebb hajolt, és ajkát enyémre tapasztotta. Lassan csókolt, majd nyelve engedélyt kért a számba. Ajkaim szétnyíltak, és követtem minden lépését. Hajába túrtam, ő pedig csípőjét lökte enyémnek, amitől hátradőltem. Még jóhogy megtudtam kapaszkodni a mögöttem lévő székben. És mi van ha hátraesek?! Hm?!  Nem nagyon érdekelte, csókolt tovább. Egy pillanatra elvált tőlem, majd mire észbakaptam fölöttem volt egész testével, és mellettem támaszkodott a széken. Hirtelen újra nyelvét éreztem a számba, mire felnyőgtem. Na jó, Ross Lynch elég! El löktem magamtól, majd zihálva figyeltük egymás tekintetét.
-Komolyan drágám, székeken?!-mondtam gúnyosan.
-Most rögtön kell egy pasi! Vagy itt fogok veletek megrohadni! VELETEK!-mérgelődött Selena, majd lement a buszról.
-Hallod!-ültem fel. Te nem vagy normális!-csaptam a fejemre.
-Bocsi.-mormogta.
-Persze bocsi. Bocsi! Mintha már hallottam volna ezt a szót elégszer.-mondtam és én is otthagytam.
Lementem a buszról és Selena mellé álltam.
-Nagyon sajnálom.-néztem a földre. Én...-folytattam volna, de nem engendte.
-Én sajnálom.-mondta. Tudom, nagyon jól tudom...milyen egy kapcsolat. És már nagyon rég együtt vagytok, és én tudom, hogy sosem kaptok eleget egymásból...vagy mi.-motyogta. Ezzel tulajdonképpen nincsen semmi bajom. Csak...tudod magammal vannak problémáim. Egymagadban igazán nehéz kapcsolatot tartani...-mondta és könnyek szöktek a szemébe.
Uram Atyám! Selena Gomez sír! Egyszer láttam sírni, az is csak akkor volt amikor véget akartam vetni az életemnek...
Úgytűnik egész komoly a helyzet. Azért sír ment nincs senkije? Dehát én itt vagyok...Jólvan drága Selena Ailon ez tényleg olyan mintha pasija lenne! Nem olyan. Tudom jól, hogy nem olyan..

-Figyelj...-nyeltem egyet. Nem lehet megmondani mikor talál ránkna szerelem. Lehet, hogy egy hét, egy hónap, vagy esetleg egy év múlva. Nincs ebben semmi rossz. Lehet, hogy a szíved még nem találta meg az igazit. És arra vár. Meg kell tanulnod várni vele.-enyhe mosollyal figyeltem tekintetét.
Megmerevedett arccal nézett maga elé, majd kitört belőle a röhögés. Nem tudtam eldönteni mitől nevet, de mindenesetre ragadós volt, ezért én is belekezdtem.
-Ó drága Selena!-próbálta visszafogni mosolyát. Mióta lettél te ennyire bölcs?
-Amióta veled élek, drága Selena.
Újra elmosolyodott, de nem ért a szeméig.
-De most komolyan mondtam...Szeretlek és nem jó téged így látni.
-Tudom. Sajnálom.-motyogta.
-Ahj már. Mire kérsz bocsánatot?-ráztam meg a fejem, majd magamhoz öleltem.
Így álltunk, 1-2 percig, mikor félre nèztem és megláttam, hogy Ross minket figyel mosolyogva, az ablakban könyökölve. Én is rámosolyogtam, majd elengedtem Selt.
-És ne sírj nekem mégegyszer fiú miatt.-töröltem le hüvelykujjammal a maradt könnyeit. Tudod, hogy amiatt nem éri meg!-mondtam, miközben elmosoyodott saját szavai hallatán.
-Legalább valamit megtanítottam neked.-sóhajtott, majd megfogta a kezem, és mire észbekaptam a buszon voltunk.
-Bocsi szöszi, tényleg. Túlreagálom mostanában a dolgokat...-ült le Ross mellé.
-Én bocsi díva.-mondta Ross miközben a 'díva' szóra mindketten elmosolyodtak. Egyébként...-hajolt a füléhez. Cuki vagy amikor sírsz.-boxolt a vállába.
-Ja, igen, kössz az észrevételt!-boxolt vissza Sel.
Egy ideig még folytatták a szokásos tortúrájukat, de nem annyira figyeltem rájuk. Most komolyan el sem hiszem, hogy egy pár éve arról álmodtam, hogy valamelyiküket egyszer lássam! Most pedig szó szerint tépik egymás haját - amit ha úgy vesszük ebben a pillanatban nagyon röhejes nézni - előttem Selena Gomez turné buszán. Akivel én turnézok, és a legjobb barátok vagyunk! Na
és Ross...Tényleg nem hiszem el. Néha mèg most is azt várom, hogy csípjen meg valaki, hogy felébredjek az álmomból. De nem történik meg. Nem csíp meg senki, mert nem álmodom. Ez a valóság. A lehetetlen valóság...

-a stúdióban-

-Tulajdonképpen miért is jöttünk ide?-kérdezte Sel, ahogy beléptünk.
-Mivel kevesebb mint két hét múlva új lemezem lesz és mielőtt odamennék a lemezkiadómhoz felvenni, jó lenne mondjuk meg is írni.
-Szóval dalt fogsz írni?-kérdezte Ross.
-Igen.
-Dehát ott a gitárom...Az nem lenne elég?
-Képzeld el, nekek is van gitárom.-fintorogtam.
-De Luna jobban szól.-állta a fintort.
-Igen?-mentem hozzá közelebb, miközben folyamatosan egymás szemébe néztünk.
-Igen.-ő is közelebb jött, hogy szinte egy hajszálnyira volt tőlem. És most mit fogsz csinálni?-szórakozottan várta válaszom.
-Azt majd még eldöntöm.-játszottam ujjaimmal a vállán, majd le oldalàn, amíg el nem értem hasa aljáig. Semmit!-mondtam ki közömbösen, ugyanis ezt véltem a legjobb kínzásnak.
-Oh, igen?-vigyorgott. Ha jól emlékszem nem rég még fogadtunk valamiben...Tudod amit én nyertem.-kacsintott.
A fenébe is! Erre mit mondjak?
-Nem volt feltételünk arra, hogy ha megszegjük történik valami.-tártam szét a karom.
-De még szabhatok.-kontrázott gyorsan.
-Majd meglátjuk.-mondtam és megfordultam, de ő megragadta a karom, és visszahúzott.
-Szeretlek.-hajolt oda, hogy megcsókoljon.
-Én is.-túrtam hajába, majd felágaskodtam, de rögtön hátráltam, amint megcsókolt volna. Dalt kell írnom.-folytottam vissza egy vigyort és a zongorához léptem.
Leültem a zongora székbe, majd a hátam mögé jött. Most, hogy így körbenézek nem is vettem észre, hogy Selena eltűnt.
-Játszhatunk így is.-súgta fülembe, majd kiment.

-Gomez-

Lejöttem üccsiért, amíg elvoltak, de viszont most, hogy így rájöttem nem kellett volna többet innom. Annyira kell pisilnem, hogy itt rohangálok mint az őrütek egy WC-t keresve. Megállítottam egy nőt, akitől megkérdeztem spanyolul, hogy hol a WC, de nem mentem vele sokra, ugyanis elment mellettem. Igen, persze csúcs szuper a spanyol tudásom, úgy, hogy nem válaszol rá! Befordultam az egyik folyosóra. Nem is figyeltem a mellettem levő ajtókra, mondjuk nem ártott volna, amikor nekem vágtak egyet...
-Basszus nem tudsz figyelni?!-néztem fel egy...egy gyönyörű szempárba...
-Bocsánat, nem láttam, hogy jössz. Gyorsan történt.-mondta, miközben próbált felsegíteni. Húh, csak nem Selena Gomez?-lepődött meg.
-Ddd..e.-nyöszörögtem ki.
Ő is valahonnan írtó ismerős, de nem bírok semmire gondolni a szemén kívűl.
-Anton vagyok!-nyújtotta a kezét.
Haboztam, majd kezet fogtunk.
-Vagyis Zedd talán így rémlik valami.-mosolygott.
Óh hát persze, hogy ismerlek, az álmaim lovaga! Vagyis tudom ki ő, de amíg nem vágta hozzám az ajtót addig csak Zedd volt. Egy lemezlovas a mindennapokból. Most pedig ebben a pillanatban egy lovon vágtatunk a naplementébe.
Rámolyogtam. Több nem tellett.
-Na és, hogy, hogy van szerencsém?-kérdezte.
-Hát éppen turnézok, most pedig bejöttem ide két haverral.
-Értem. Ma Madridban is lesz koncert, nem?
-Ööö...- lesz?! - . Ja.-ja tényleg.
-Gondoltam rá, hogy én is elmegyek, de a jegyek sajnos elkeltek. Mindig is érdekelt a zenéd.
Engem pedig a szemed!
-Ha gondolod én adhatok neked egy jegyet. Csak a táskám fent van.
-Felmegyek veled, ha nem gond.-mondta.
-Persze, hogy nem. Csak előtte szerettem volna valamit.-néztem körbe, ugyanis elfelejtettem miért vagyok itt.
Majd ránéztem az ajtóra amin az állt nagy betűkkel, hogy: TOALETT. Ja tényleg. Mindjárt bepisilek. Most már értem reggel miért felejtett el Ross is pisilni.
-Be kell mennem.-mutattam az ajtóra, majd bólintott.
Miután elvégeztem a dolgom, kézmosás közben kicsit igazítottam magamon, és kimentem.
-Mehetünk.-léptem oda hozzá és elindultunk.
Fent Sel zongorázott és ha jól hallom bele volt merülve egy egész jó számba.
-Bocsi, nem zavarunk sokáig.
Abbahagyta amit csinált és felnézett. Kérdőn mért minket végig, majd elmosolyodott. Felállt és oda jött.
-Szia Anton.-mosolygott rá.
-Selena.-biccentett felé.
-Ismeritek egymást?-kérdeztem.
-Még tavaly összefutottunk az egyik koncertemen.-mondta Selly.
-Értem.-mondtam. Nos ma is eljön a koncertünkre.-nyomtam Anton kezébe a jegyét. Ömm...tényleg...akarsz valakit vinni?-néztem a földre.
-Nincs barátnőm ha erre célzol.-mosolygott.
-Oh...- hála az ègnek - Nem, nem csak megkérdeztem.-ingattam a fejem. Ross?-néztem Sel felé témát váltva.
-Nem tudom egy félórája felszívódott.
-Jól tette, hagyjon csak dolgozni. Mellesleg a dal amit az előbb játszottál nagyon szép.-mosolyogtam rá. Csak így tovább. Mi már megyünk is.-mondtam és intettem.

-Selena-

Ismételten átadtam magam a zenének és meg is született az új dalom. Címe egyelőre még nincs, ee nem is tudom, hogy kimerjem-e adni. Nem tudom...Nem vettem észre, hogy Ross végig az ajtóban állt, csak akkor amikor a végén megtapsolt. Mosolyogva ingatta a fejèt és leült mellém.
-Hogy lehet, hogy 17 évesen ilyenek pattannak ki a fejedből?-addot egy puszit az arcomra.
-Tetszik?-kérdeztem.
-Ühümm.-csikizte orrával a nyakam. Csak mert rólam szól.-éreztem mosolyát magamon.
-Honnan veszed?-néztem rá.
-Csak mert gondolom belém vagy szerelmes.-ráncolta a homlokát.
-Nem biztos.-nevettem el magam arckifejezésére.
-Egyébként Selena mit keresett együtt azzal a Zeddel?
-Nem tudom. De úgy néz ki mint aki épp azt álmodja, hogy megérkezett a hercege.-mosolyogtam.
-Remélem összejön neki. De most mennünk kell.-mondta.
-Miért?
-Mert kell neked egy menedzser.-állt fel. 1-re el kell menni valahova. És 12:58 van. Tuti kiment a díva fejéből. Felhívom.-mondta és arrébb ment.
Összeszedtem a kottáim és a dalszöveget, és bepakoltam a táskámba.
-Majd este találkozunk. Szia.-lépett be az ajtón Sel, Antonnal az oldalán.
-Jó szia.-adott egy puszit az arcára.
Jujjjjjj!
-Mehetünk?-kérdezte lazán miután elment mostanra a 2.kedvenc DJ-jem.
Az első mindenképpen Ry! Hm. De hiányoznak már...
-Persze.-mondtuk Rossal szinkromba és lopva egymásra mosolyogtunk.

-Ross-

Megérkeztünk valami nagy épületbe. Ja valami nagy épület...A nevét nem tudom. Felmentünk lifttel a másodikra, ami rögtön egy nagy előcsarnokra nyílt. Onnan befordultunk balra egy folyosóra és megérkeztünk egy fehér szobába. Csak egy nagy barna íróasztal, és egy kopott kanapé volt bent. Én levetettem magam rá, és újra körbe néztem, de semmi luxus. Fogalmam sincs hol vagyunk. Kinéztem az előttem levő nagy erkélyre, az alattunk el terülő Madridra. Selenáék egyeztettek valami magas pasival, majd leültek az íróasztalhoz. Gomez egy köteg papírt rendezgetett, Sel pedig lábán összekulcsolt kezét.
-Eric Fox.-kiáltott ki Gomez.
Hm egy pasi...Kezd nem tettszeni. Bejött egy szőke nyomi gyerek...Azt hiszem buzi. Igen biztos
az. Utálom a melegeket. Fúj..nem! Úgy lászik Selnek is elég volt végignézni a nemhez.
-Következő!
Na egy csaj. Ezzel semmi gond nem lehet. Mondjuk a bemutatkozása alapján nem valami okos...
-Következő!
És így tovább egészen addig amíg....
-Sziasztok.-állított be a híres, nevezetes Rob Prascot ál névvel.
Oh hogy az a! Kevés kell, hogy felálljak és pofán basszam.
-Ó hello Ross. Sokat hallottam már rólad.-nyújtotta oda a kezét.
Felálltam, és kihúztam magam, de még így is magasabb volt. A francba!
-Csakugyan. Én is sokat hallottam már rólad.-eröltettem rá egy mosolyt.
-Szerintem ideje szünetet tartani.-állt fel Selly.
-Igaza lehet. Gyere beszélgessünk egy kicsit.-veregettem vállon Robot.
-Ross.-mondta figyelmeztetően Sel.
-Nyugi. Nem lesz semmi gond.-löktem ki az ajtót vele együtt Robot.
-Na idefigyelj, gyerek!-szögezte nekem.
-Gyerek.-mosolyogtam rá.
-Az vagy. Egy kicsinyes semmire kellő, elkényesztetett gyerek. Aki lecsukatta a bátyám.
-Jaj bocs, hogy megerőszakolta a mennyasszonyom!-tettem fel a kezem védekezés képpen.
-Ja utaná meg te ősszefeküdtél a nővérével... Vágom én semmi gáz.
-Nem értessz te semmit.-sziszegtem, ugyanis érzékeny ponton talált.
-Nagyon is értem. És ha mégegyszer egy kicsit is bántod Selenát velem gyűlik meg a bajod. És mielőtt elkezdenél azzal jönni, hogy lefeküdtem vele, nézz egy kicsit magadba, és gondolkodj el azon, hogy miért. Részemről ennyi.
-Ha mégegyszer egy ujjal is hozzá érsz.-ragadtam meg karját és nekinyomtam az ajtónak.
-Mi lesz?-állta a szemkontaktust.
-Nagyon csúnya vége! Takarodj innen!
-Nem. Ugyanis állás interjúra jöttem. És nagyon nem érdekelsz, felfogtad?!
-Azt mondtam most szépen eltakarodsz innen, vagy én magam doblak ki.
-Dobjál! Hagy lássam.-mosolygott.
-Ross. Kérlek.-mondta elég hangosan Selena. Nyugodj már le. Rob csak egy barát...És igaza van, van joga erre az állásra.
-Esküszöm ha felveszed én...-próbáltam lekűzdeni a haragom.
-Mi lesz? Szakítassz velem?
-Akkora szerencséje nincsen.-sandítottam az ajtónál állóra.
-Ross kérlek fogd már fel, hogy most az egyszer nem rólad van szó!
-Csak biztonságban akarlak tudni!
-Rob csak egy barát.-ingatta a fejét.
-És a barátokkal le kell feküdni?-kérdeztem, de rögtön meg is bántam.
-Ez még mindig a jobb eset, mintha az egyik bátyád lett volna a soros.-mosolygott rám eröltetve.
-Jó, hagyjuk! Nagyot hibáztam és hidd már el, hogy megbántam! Életem legroszabb dolga volt, amit csak megtehettem! Szeretlek, baszki fogd már fel.
-Tudom, hogy szeretsz, és én is téged, és mind a ketten bolondok voltunk akkor, és meg is bántuk! Többször nem fog előfordulni.
-De ez nem esik jól, hogy ő itt van. Közénk akar állni.-néztem rá, ugyanis már halló távolságon kívül volt.
-Nem akar.-mosolyodott el. Nézd itt most arról van szó, hogy legyen egy jó menedzserem. Gyere be beszéljük meg. Megmutatom a papírjait! Nagyon jó végzettsége van! Okos,ügyes jó megjelenésű..-mondta mire a szemem forgattam. Mellesleg Elen nagyon ismert volt...Biztos, hogy ő is sok dolgot le tud fixálni.-magyarázta.
-Fel akarod venni.-néztem rá közömbösen.
-Igen, mert nagyon jó!
-De...
-Nincs, de...Nem szeretek veled veszekedni.-rakta kezét mellkasomra.
-Én sem.-vittem fel egy halvány mosolyt.
Egy pillanatig haboztam.
- Jó, vegyük fel, de egy feltétellel.-mondtam.
-Mi az?
-Smárolj le! Most!-húzott közelebb.
-Miért csinálod ezt?-nevetett.
-Tudod jól. Na, hol a smacim?
-Borzasztó vagy.-rágcsáltam alsó ajkam.
-De te így szeretsz. Na kérlek amíg figyel.
Ingatta a fejét, ezért nekem kellett cselekednem. Erősen magamhoz rántottam csípőjétől fogva, és erősen csókoltam. Számba nyőgött, én pedig mosolyogva figyeltem Robot, ahogy egy idő utánmegunta, és grimaszolva bement.

.

-2.évad 23.rész Félelmeink-

-Selena-

Épp ahogy elaludtam csörgött a telefonom. Ma már átesek a holdponton az 100%. Miaszartakarnak?!
-Haló?-vettem fel.
-Felkeltettelek?-hallom Ross hangját.
-Ross?! Mit akarsz? Várjunk csak.-néztem meg az időt
Egy pár másodperc alatt kiszámoltam mennyi ott az idő. Fél három.
-Te miért nem alszol már?-gyanakodtam.
-Nem vagyok álmos.-mondta.
-Hm. Persze.
-Ne már Sel.
-Miért hívtál?-ültem fel.
-Érdekel, hogy miért nem tudok aludni?
-Őszíntén? Inkább nem akarom tudni.-fintorogtam.
-Olyan hülye vagy.-nevetett. Azért nem tudok aludni, mert nem vagy itt velem.
-Ezzel aztán tényleg sokat segítessz a nehezéken.
-Milyen nehezék?-kérdezte.
Nem válaszoltam.
-Ne legyél már szomorú. -értette meg.
-Te ezt nem érted.-préseltem ki a szavakat.
-Már hogy ne érteném, kicsim? Épp ezért hívlak. Érdekel hol vagyok?
-Hol a francba lennél?! Az ágyadban!
-Hm nem talàlt.
-A konyhában?
-Még mindig messze vagy.
-Na jó, fogalmam sincs miről beszélsz.-adtam fel.
-Gondolkozz.-hallottam, hogy elmosolyodott.
-Nem tudom!-lettem ideges.
-A reptéren.-mondta, mire teljesen leblokkotam és a szívem dübörgése a torkomba szökött.
-Jujjjjjjjjjj!-kezdtem nyafogó hangon.
-Sss, felébreszted Selenát.-nevetett. Úgy akartam, hogy meglepetés legyen, de nem tudom hova mentek ma, ezért inkább szóltam.
-És, és, és, hogy? És áhhh...-haraptam el a sikolyom, ugyanis Selena fölöttem alszik.
-Eljöttem, hát, hogy?-még mindig mosolygott.
-Dehát...-próbáltam összerakni.
-Nem tudja senki. Nem lesz programunk a következő 2 hétben. Becsomagoltam, és mindjárt megyek a repülőre.
-Te megszöktél???-lepődtem meg.
-Felnőtt vagyok. Oda megyek ahova akarok.
-Hát igazából nem számítassz felnőttnek egy pár országban.
-Nem mindegy az? Ott leszek és kész.
-Hát jó...-mondtam egy sóhajjal.
-Nem örülsz?-kérdezte lehangolva.
-Dehogy is nem! Csak nem értem miért nem kérdeztél meg senkit.
-Miattam ne izgulj.
-Már hogyne izgulnék. Majd megint engem néznek a kis ribancnak.-húztam el a szám.
-Most komolyan...Te bolond vagy.
-De...-szakított félbe.
-Nincs de.
Egy percig nem szóltunk. Gondolkozott, hogy mivel tudná váltani a témát.
-Kérhetek egy szívességet?-szólalt meg végül.
-Mondd.
-Elkéne menni a boltba...-mosolyodott el ismét.
-Minek?
-Tudod elfogyott valamiiii....És nincs itt olyan ahol tudnék venni valamiiiit...
-Azt akarod, hogy menjek be a boltba és vegyek kotont?
-Ömm ja.-mondta mire elnevettem magam.
-Ooookééé...-grimaszoltam.
-Menj aludj még egy kicsit. Nemsokára találkozunk. Szeretlek.-mondta és letette.
Miért van az, hogy sosem tudja megvárni amíg válaszolok?! Ez tiszta olyan mintha parancsolna nekem. Direkt azért is visszahívtam.
-Miaz?-vette fel.
-Megpróbálok. Várom már. Én is téged.-tettem le önelégülten.
-pár óra múlva-
-Jóreggelt.-ült le mellém Sel.
-Nem aludtam semmit.-nyafogtam és befordultam a falba.
-Az már a te bajod.
-Amúgy este utaztunk?-néztem rá.
-Marseillében vagyunk.
-Honnan veszed?
-Mivel oda az van írva, hogy Marseille?-mutatott ki az ablakon egy táblára.
-Áh.-ásítoztam és fejemre húztam a takaróm.
-Mikor van itt a szöszi?-kérdezte.
-Honnan tudod, hogy jön?-néztem ki a takaró alól.
-Nem kéne az éjszaka közepén telefonsze...-mielőtt kimondta volna azt a bizonyos szót, ráugrottam és befogtam a száját.
-Fúj! Olyan undorító vagy!!! Semmi ilyesmi még csak eszünkbe se jutott.-meredtem rá mérgesen.
-Az lehet, hogy neked nem, de Rossnak igen.-mosolygott.
-Ezt honnan veszed?
-Tegnap amíg várta a repülőt chateltünk.
-Már megbocsáss, de az én pasim.-néztem értetlenül.
-És attól még nem beszélhetek vele?-nevetett fel.
-De, de csak...Várjunk csak. És mit is beszéltél vele?
-Teljesen oda van érted.-kuncogott.
-Mármint?
-Selena nem egyértelmű, hogy azért jön részben mert annyira akar téged?
-És mit írt amiből ezt kiveszed, hogy akar?-szaladt fülig a szám.
-Beszélt a nemi panaszairól.-röhögött. Ahj Sel pasit így még nem láttam begerjedni. Ez olyan ahw.-harapott alsó ajkába.
Felhúzott szemöldökkel meredtem rá.
-Jah nagyon ahw, főleg, hogy semmi közöd hozzá.
-Ross mégis nekem szokott mesélni.-próbálta elfolytani nevetését.
-Rossnak van 2 bátyja egy idősebb pasi haverja és egy apja. Plusz ha nagyon szükséges még Rydel és az anyja is. Miért mesélne pont neked?-néztem oldalra töprengve.
-Ezt kérdezd tőle.-húzta meg vállát.
-De mégis...Mi?! Ezt most nem mondod komolyan.-nevettem fel eröltetetten.
-Na mindegy.-állt fel.
-Selena Marie Gomez! Állj meg.-ragadtam meg a csuklóját.
-Mivan?-fordult vissza.
-Mégis...Miket mondott?-kémleltem a földet zavaromba.
-Figyelj...Nem hinném, hogy akarunk erről beszélni.
-Igaz. Akkor...-vártam.
-Akkor ez letudva.-mondta és elindult.
-Legalábbis a mi beszélgetésünk.
-Milyen virágot vegyek a temetésére?-fordult vissza az ajtóból.
Megráztam a vállam és utána mentem. Leültem az asztalhoz telefonommal a kezembe. Selena ugyanígy tett. Gondolom ő is azt várja amit én ezért kiszettem a hűtőből az ennivalót amit elkészíthetek.
-Selena ugye tudod, hogy rohadtul nem fogsz ráérni Rossra?-nézett ki a mobiljából.
-Mert?
-Mert muszály leszel megírni még vagy 6 számot az 2 hét múlva debütáló albumodra. Komolyan te lány leszállnál a földre?!-mondta hangosabban és idegesebben.
-Bocs, hogy megfeledkeztem róla.-gúnyolódtam.
-Nem nincs bocs!
-Most meg mi bajod van?!
-Szeretnél repülni a buszról?
-Nem, nem szeretnék.-mondtam mereven a helyzet komolyságát észrevéve.
-Figyelj Selena. Tudom, hogy nincs menedzsered és minden olyan kusza, de nem érsz rá lazsálni. Mindjárt itt az érettségi, és lefogadom, hogy azt sem tudod mennyi 1+1 vagy, hogy ki volt Sheakspear. Egyszer nem láttam tankönyvet a kezedbe amióta itt vagyunk. Pedig szerintem ciki lesz ha megbuksz és lesz még egy év.
-Nem fogok megbukni. Szoktam tanulni.-mondtam.
-Persze, hogyne. És hagy halljam, hogy haladsz a dalaiddal?-fintorgott.
-Hát ömm...-fordultam oldalra a szendvicseimre koncentrálva.
Mielőtt válaszolt volna csörgött a telefonja. Amíg végig majszoltam a szendvicsem addig beszélt.
-Megyünk fotózásra. Vagyis te mész. Mellesleg Ross nemsokára itt lesz. Vagy lezuhan a repülő.
-Hogy lehetsz ilyen köcsög?!-álltam fel.
-Nyugi van csak viccelek.
-Marha jó vicc mit ne mondjak.
-a fotózáson-
Alapból ahogy megláttam Selena milyen ruhát szerzett nekem...Oké felvettem. Begöndörítették a hajam és megcsinálták a sminkem. Vörös rúzson lett a hangsúly, ezért eléggé tetszett. Kimentem  oda ahol Selena várt.
-Ez a ruha borzalmas. Komolyan mint egy hippi!-tártam szét a karom.
-Várj.-húzott át a fejemen egy fejpántot.
-Most már hippis.-kacsintott.
-Mi?! Nem!-vágtam ki a hisztit.
-Miért is nem?-kérdezte. Az albumod címe Wonderful World.
-És ha nem? Az oké, hogy van egy ilyen számom...De ha ami nincs kész tiszta depis? Hm? Erre még nem gondoltál?
-De nem lesz az.-jelentette ki.
-És ha igen?-vágtam fel.
-Selena, kérlek ne veszekedjünk már. Csináljatok 1-2 képet azt kész.
-És ha nem akarom?
-Mondd el édesem mikor kerültél bele a lázadó korba? 2 perce? Csak mert lemaradtam.
-Sel! Nem lesz ez az albumom címe, és nem fogom ezt viselni!
-Oké.-rázta meg a vállát.
Indultam vissza az öltözőbe, de amikor majdnem beértem Selena köhintett.
-Mi van már?-fordultam vissza, és megpillantottam Rosst az ajtóban.
Először lesokkolódva végigmértem alulról, fölfelé. Fekete Convers volt rajta farmer, fehér testhez simuló póló és egy ugyancsak fekete bőrdzseki. A haja kócos volt, és a feje tetején pedig a repülős napszemüvege. Ennél tökéletesebben nem is nézhetett volna ki. Néha még most is nehéz elhinni, hogy az enyém...Rám mosolygott és valószínűleg azt várta, hogy szedjem össze magam. Amit én is vártam, de sehogy sem tudtam. A gyomromba lekúszott az eddig magammal hordozott feszültség, és azt hittem rókázok egyet. Lesütöttem tekintetem, majd újra mosolyra húzódott szájára pillantottam. Nem tudom mi ütött belém. Talán a bűntudat kerekedett felül rajtam, hogy mozdulni sem bírtam. Hahó, csak egy hónap telt el, nem egy év! Azelőtt meg három hónap... Számat harapdálva próbáltam megmoccanni, de csak nem sikerült. Újra ránéztem, aztán a földre. Csak pár pillanat telt el, de úgy érzem, hogy egy óra. Végül megráztam a fejem, hogy elfelejtsem a rossz gondolataim, és odarohantam hozzá. Karjába vetettem magam, és amilyen szorosan csak tudtam szorítottam magamhoz. Olyan jó volt újra érezni az illatát, tapintását. Hallani szíve dobbanását, és lélegzetvételét. Sose volt még ennyire szükségem erre...Fogalmam sincs miért. Egy-két percig csak öleltük egymást, aztán gondolom többre  vágyott - bár én egészen tudtam volna még így maradni - , ezért óvatosan lefejtette karom válláról, és arcomat két keze közé fogta. Pár pillanat erejéig szemeztünk, majd ajkát enyémre tapasztotta. Nagyon lassan csókolt, tudja, hogy ezt nagyon szeretem. Mikor abbahagyta tekintete ismét enyémet kereste, majd áttévedt gondolom a fejpántra és elröhögte magát.
-Látod, szerinte is nevetséges!-fordultam Selena felé, de Ross rögtön visszarántott.
-Ezt a bigyót levéve - biccentett fejem felé - , gyönyörű vagy életem.-mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál.-öleltem ismét magamhoz.
Újra eltaszított, és ajkamat kereste. Hajába túrtam, és hátrahúztam fejét. Egy milliméterre elhúzódott tőlem, és kérdőn nézett.
-Mi van?-kérdeztem, mire megnyalta száját és engedett testtartásán.
-Semmi.-mondta közömbösen, és most én húztam vissza.
-Ross.-suttogtam.
Újra megcsókolt, de most keményebben, mint előbb.
-Mi bajod van?!-kérdeztem idegesebben.
-Semmi.-válaszolt ugyanolyan hangnemben.
-Sel itt a fotós!-szólt közbe értelmes párbeszédünkbe Gomez. Ha átakarsz öltözni siess.
-Majd beszélünk.-hagytam ott.
Gyorsan berohantam az öltözőbe. Az egyetlen dolog ami tetszett magamon a rúzs volt, ezért ahhoz igazítottam öltözékem. Egy fehér mintás pólót választottam, egy piros bőrdzseki alá. Alulra pedig egy fekete farmert.
A képeken végig nem tudtam odafigyelni, mert azon gondolkodtam mi a szent szar ütött ebbe a gyerekbe. Ezért plusz fél óráig ott voltunk, mire végre sikerült egy normális képet gyártani rólam. Majd elköszöntünk, és megint itt vagyunk a buszon. Selenát felkérték egy tv-s showra, majd megy egy koncert megbeszélésre a menedzserével, ezért ketten vagyunk Rossal. Vagyis majdnem ketten, mivel a sofőr is a buszon van. Leültünk az ágyamra. Nem szóltunk semmit egymáshoz. Ölébe ültetett, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Elmondod mi bajod van?-néztem szemébe.
-Nagyon szeretlek.-mosolygott halványan.
-És ez a baj?
-Álmos vagyok.-dőlt hátra, és magához húzott.
-Tanulnom kell.-sóhajtottam.
-Alig lehetünk együtt...Eljöttem hozzád, te meg tanulni akarsz.-nézett rám. Elhanyaholsz.
-Ki az a hülye aki tanulni akar? Figyelj Ross az tény ha nem megyek át, lesz még egy évem. Ami szerintem egyikünknek sem lenne jó. És elhanyagollak?! Komolyan?! Tudod mit!-ültem fel. Egésznap az ágyban fetrengenék veled! De nem lehet, mert vannak kötelezettségeim. És neked is. Tudtuk, hogy nehéz lesz ez az egész. Ha akkor nem jössz vissza azzal a hülye gyűrűvel most semelyikünknek nem kén szenvedni.
-Jobban szeretnéd, ha most nem lennék itt melletted?
-Te vagy a legjobb dolog az életemben.
-Akkor?
-A szerelem fura.-jelentettem ki. Miért fáj szeretni, ha jó?
-Nem értelek.-rázta meg a fejét. Fájdalmat okozok neked?
-Csak akkor mikor nem vagy velem, ha szükségem van rád.
Felült és számról szemebe nézett, majd vissza. Közelebb csúszott és suttogva beszélt.
-Elmondjam nekem mi okoz fájdalmat? Hogy kibaszottul akarlak.
-Már megint ezt csinálod! Eltereled a témát, csak, hogy ne kelljen bevallanod neked ez mennyire rossz!
-Ez minden?-mosolygott rám.
-Igen.-mondtam és visszadőltem.
Megpusziltam mellkasát, majd elkezdtem simogatni hasát.
-Miért szereted megtartani az érzéseid?-kérdeztem.
-Nem tudom. Talán jobb így.-cirógatta hajam.
-Ross...
-Jó. Rohadtul féltékeny vagyok.-mondta, mire elmosolyodtam. És félek, hogy teszek egy rossz lépést és mindennek vége.
-Ha most alszol és engeded, hogy tanuljak...-folytattam volna, de nem engedte.
-Úgysem fogunk dugni.-talált bele a közepébe.
-Az lehet, de te kipihent leszel, én pedig bővítem tudástáram.
-Szeretlek.-csókolt meg, majd elengedett.

Órák óta itt ülök, de egy feladaton nem tudok túlmenni. Hülye matek! Már mindent próbáltam, hogy kijöjjön, de sehogy sem sikerült. Mérgelődtem egy sort, mire Ross fel is kelt.
 -Mi nem megy?-úgy látszik jót mulatott magában rajtam.
-Ez.-böktem idegesen a feladatra.
-Elkérhetem a füzeted?-kérdezte, mire kezébe nyomtam.
Egy ideig elemezte, majd elröhögte magát.
-Talán kijönne, ha te 6+4-re nem azt írnád, hogy 20.-nézett rám.
-De hülye vagyok!
-Viszont a többi jó. Ügyes vagy.
-Ez a többi.-dobtam elé egy vastag füzetet.
-Á. Nem ártana pihenned. Még a végén 1×1 5 lesz.
-De nem lehet. Most kezdek belejönni.-mondtam, mire ismét nevetett.
Ledobta a könyvemet a földre, és maga felé fordított. Térdhajlatomba nyúlt és szemből ölébe húzott. Feltérdeltem ugyanis 'azok' a részeink érintkeztek, és ezt nem bírtam. Próbált visszatolni, de ragaszkodtam a mostani helyzethez. Nyakába kulcsoltam kezem, és megcsókoltam. Alsó ajkamat beszívta, mire egy nagyot sóhajtottam. Nem csinált semmi mást csupán derekamat simogatta, és észvesztően csókolt. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy megadjam magam, és azt csináljam amit csak akar. Megemelte csípőjét, ezzel kihozva belőlem egy halk nyőgést.
-Kíváncsi vagyok ezután mennyire jó lesz Rob...-vigyorgott rám és maga alá fektetett...