-2.évad 18.rész Utazás-

-Selena-

-Jóreggelt szépség.-simított végig Ross az arcomon.
Kicsit mocorogtam, majd az oldalába rejtettem a fejem.
-Tudom, hogy fent vagy.-motyogta.
-Én is tudom, hogy tudod, hogy tudom. De azért még nem akarok felkelni.-ásítoztam és megöleltem.
-Csak nem fáradt vagy?-vigyorgott rám és felemelte a fejem államnál fogva.
-Nem.-vágtam rá.
-Akkor?.-mosolygott tovább.
Ráhunyorogtam, majd elnevettem magam. Gyengéden megpuszilt számon, majd én visszahúztam nyakláncánál fogva, és csókoltam tovább. Rámfordult, majd ajkaink elváltak. Csak mosolygott mint a bolondok, majd belekezdett.
-Baszki ha tudnád mire gondolok most.-hajolt a fülemhez.
-Én mindent tudok.-haraptam meg a nyakát mire felsóhajtott.
-Te szadista állat.-kapott oda.
-Na mi van mire gondolsz?
Elrendezte szemöldöke közt a ráncokat, és újra elmosolyodott.
-Arra, hogy imádom hallgatni ahogy nyőgdécselsz alattam, és zihálod a nevem.-röhögött hajamba.
-Ne már.-toltam el a fejét és éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
-Mi van, csak nem szégyenli magát a, kislány?-húzta fel a szemöldökét.
-Úgy utállak!-löktem le magamról. Ne legyél már ilyen.-rágcsáltam szám szélét.
-Olyan aranyos vagy.-karolt át és megpuszilta arcom. Szeretlek.-csikizett az orrával.
-Én is.-csókoltam meg.
Egy két percig csöndben ültünk, majd eszembe jutott, hogy mától hol van a helyem. Magánrepülőgépen, benzinkúti kajálásokkal, vér izzadásos táncpróbákkal és éjjel-nappali koncertekkel. Nélküle. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, és a szívem gyorsabban vert.
-Hívott Selena.-engedett el, és én úgy éreztem szétszakad a torkom.
-És?-kérdeztem remegő hanggal.
-Azt mondta ha nem leszel ott -megnézte a telefonját- fél óra múlva seggbe rugdos.
-És...mást?
-Hm..nem. Csak siess.-rázta meg a vállát.
-Oké.-próbáltam lazának látszani, és felálltam.
Bementem a fürdőbe, hogy kösszeszedjem magam, majd amikor végeztem belenéztem a tükörbe. Mi a...?
-Ross!
-Igen?-kérdezte.
-Mi a francot csináltál a nyakammal?-jöttem ki a fürdőből mutatva a nyakamon lévő nagy piros foltra.
-Hupsz?
-Hupsz? Igen hupsz?! Basszus ezzel most mitcsináljak?-néztem idegesen.
-Szerintem szexy.-jelentette ki.
-Hát nagyon mit ne mondjak.-áltam vissza a tükör elé. Van alapozód?
-Valószínű!-nevetett.
-Jól van na.-forgattam a szemem. Csak hozd már be a táskám.
-Miért én?
-Mert te miattad kell itt szaroznom.
Behozta, majd kikerestem azt amivel letudom fedni, és felvettem a cipőm.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
Mèg Ross amikor készülődtem hívott egy taxit, ezért nem kellett sokat várakozni rá.
-Greenvalley utca 137.-mondta Ross amikor beültünk.
Úgy sütött a nap, hogyha kinéztem az ablakon megfájdult a fejem. Április ide vagy oda, borzalmasan meleg volt. Ross közelebb csúszott hozzám és megpuszilta a vállam. Igen, én is csókolnám, és közel bújnék hozzá, ha nem lenne ennyire melegem. De holnap már nem lesz velem...Holnaptól nem tehetem meg. Lehet, hogy jobb lenne, most megtudnia, hogy fél évig megint nem lehetünk együtt, mint mondjuk 10 perc múlva. De...nem. Nem akarom elkeseríteni. Szomorúnak látni. Vàllára tettem a fejem, és átkaroltam akármennyire melegem volt.
-Szeretlek.-puszilt meg.
Kezdek kételkedni abban, hogy nem tudja mi vár ránk. Biztos,hogy mondott még neki valamit Selena amit nem kellett volna, de talán így is a jobb. Kb. 5 perc múlva megérkeztünk. Ross fizetett, majd megáltunk Sel ajtajában. Halkan vettem egy mély levegőt, és elfordítottam a kulcsot a zárban. Selena már minden bizonnyal elkészült, már csak az én ruháimat kell összepakolni, és mehetünk. Ahogy beléptünk a nappaliba fahéj és csokoládé illat csapta meg az orrom. Összerezzentem, mert fél egy és a gyomrom szinte kilyukad. De Selenára nem jellemző a főzicskézés, sütögetés... Mi van?
-Selly nem hiszem el, hogy két perce nem figyelek rátok és máris elvisz d...-jött ki a nappaliba. Há te?-állapodott meg a szeme Rosson. Beszéltünk valamit nem?!
-Bocs mi van?-néztem értetlenül.
-Selena, mennünk kell nem értek rá romantikázni.
-Tudja?-néztem kerek szemekkel.
-Sajnos.-sóhajtott Ross.
-Jahj...bocsáss meg, hogy nem szóltam, csak nem akartam, hogy te is szomorú légy.
-Elmondhattad volna.-mondta Selena. Az mi?-nézett rám.
-Mi, mi?
-A nyakadon.
-Biztos csak...megcsípett valami.-tettem kezem a foltra.
-Jah...talán Ross?-húzta fel a szemöldökét.
Elengedtem fülem mellett a viccelődését, -ami mellesleg igaz volt- és bementem a konyhába.
-Mióta szeretsz te sütni?-vettem kezembe az egyik csokiskekszet.
-Kedvet kaptam hozzá.-vonta meg vállát.
-Aha.-haraptam bele. Hm...nem rossz.-vettem kezembe a tálat és indultam a lépcső felé.
-Azt hova viszed?
-Megyek összepakolni, és egyben reggelizni. Megspórolok egy csomó időt.-mentem fel a lépcsőn Rossal a nyomomba.
Bementem a szobámba és leültem az ágyamra.
-Tényleg nagyon sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Nem baj. Emlékezz én is az utolsó pillanatban szóltam...
-Egyél.-nyomtam kezébe a kekszes tálat.
Nem akartam, hogy ezért is magát hibáztassa. Elég lesz neki a múltkori, azt tényleg nem bocsájtom meg. Kivettem a bőröndömet az ágy alól és kinyitottam a szekrényem. Hallottam, hogy a hátam mögött felhorkant.
-Mi van?-néztem rá.
-Csak eszembe jutott valami.-legyintett.
-És nem fogod elmondani ugye?
-Nem.-mosolygott.
Visszafordultam és az első ruhadarab ami a kezembe akadt, a virágmintás miniruhám volt. Rájöttem mire gondolt.
-Valld be hogy nagyon jól néztem ki!-mutattam neki.
Fejcsóválva röhögött térdén támasztott kezébe.
-Hogy lehetsz ilyen?
-Tehetség.-sóhajtottam önelégülten.
-Amúgy merre mentek, és meddig?-kérdezte kis idő elteltével.
-Európa 5 hónap. És az még csak a kezdet.-motyogtam halkan.
-Mert? Azt hittem csak Európa...
-Jah. Meg Ázsia egy kis része.
-Mi?-mordult fel. Ki megy az első turnéján rögtön Ázsiába?
-Tudod...Selenával megyek. És ő igazán már nem az első turnéját járja.-mosolyodtam el meglepettségére.
-Tényleg. De ez nem ér.
-Mi?-ültem le a földre a cipőimet pakolva.
-Hát, hogy egy világhírű előadóval utazgatsz. Honnan tudod, lehet, hogy te nem is érdekelsz azok közül senkit.
-Ez kedves.-néztem hátra.
-Mármint...Ahj nem úgy értettem.-magyarázta.
-Vágom én, nyugi.
-Segítsek?-állt fel.
-A felső szekrényből kiveszed a takaróm?
Kivette és odadobta nekem.
-Még valamit?
-Levihetnéd Selenának a tányért.-böktem az üres tányérra. Ja és kösz, hogy hagytál.-kacsintottam rá.
-Bocs.-mondta komoly fejjel.
-Gyere már ide.-álltam fel és magamhoz húztam. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-néztem rá.
-Ugye tudod, hogy beszélsz álmodban?-kérdezte félholdas mosolyával.
Ezt nem hiszem el. Most már tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy mit álmodok mindig, ami annyira nagy dolog.
-Elmondanád miről beszélsz?
-Nem.-mosolygott.
Erősen magamhoz szegeztem és a tekintetét kerestem. Nem árult el újonnan sokat.
-Hamarosan.-súgta fülembe és kiment.

-Ross-

-Na mi van szőke herceg?-vigyorgott rám Sel.
-Mikor van kis szabadidőtök?-kérdeztem.
-De hol akarod?-vette el tőlem a tányért.
-Természetesen ahol ő.
-És azt honnan tudod, hogy ő...?-várta a folytatást.
-Ma este azt durmolta. Tengerparton lesz.-mosolyogtam.
-Én majd megpróbálom a többit összeszerelni Rydellel. Csak ha mondanál egy kicsit konkrétabb helyet...Az igazán jó lenne.
-Rico? Elvégre ott járatos vagyok.-ráztam meg a vállam.
-Puertóba, hogy a fenébe juttassam el Japánból?
-Miért pont Japán? Lehetnétek akkor Angliában...onnan sokkal rövidebb.
-Szerinted én találtam ki mikor van pihenőnk, okoska?-kérdezte szemforgatva.
-Jó-jó, de az mennyi idő?
-5 és fél hónap. Addig ha jól megy minden simán megszervezzük.
-Ja, de azért nem ártana őt egy kicsivel felvilágosítani. Meg a szüleit...-ingattam a fejem.
-Igen, igen.-értett egyet.
Indultam vissza az emeletre, amikor megállított.
-Szöszi.
-Hm?
-Gyere velünk a reptérre.-mondta.
Bólintottam, majd mentem tovább. Bementem Selly szobájába és leültem mellé a földre.Két kezem közé fogtam arcát és farkasszemet néztünk.
-Kicsim...-folytattam volna, de Selena kiabálálsa félbeszakított.
-5 perc és itt a limuzin!
Adtam egy gyors csókot Selnek és felálltam.
-Megvan mindened?-húztam fel a földről.
-Mássz be a bőröndbe.-suttogta sietve.
-Hidd el ha tudnék már rég benne lennék.
-Szökjünk meg. És soha többé ne jöjjünk vissza! Csak te és én. Mit szólsz?-átkarolta a nyakam és felágaskosott egy csókért.
-Olyan jó lenne.-sóhajtottam.
-Nem is tudom mikor voltunk utoljára együtt egész nap.-nevetett fel eröltetetten.
Félresöpörtem arcából a haját és épp amikor ajkaink súrolták egymást Selena szólt, hogy megjött a limó. Sellyvel mind a ketten felnevettünk, hisz kik lehetnek olyan szerencsétlenek mint mi?
-Akkor menjünk.-engedett el.
Megfogtam a bőröndjeit és lementünk az emeleten.
-Szöszi, hozod a bőröndöm? Ha már így itt vagy...-mondta Sel.
-Bocsi, de sajnos nincs három kezem.
-Na mindegy.-kapta fel a táskáját.
Bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk.
-a reptéren-
Segítettem felvinni a cuccokat a gépre.
-Hm csini. De a miénk jobb.-kérkedtem Selenának.
-Nem hinném szöszi!-pöttyentett az orromra.
-De igen.-mentem le a lépcsőn.
Selena kivette az utolsó táskáját, és a vállára tette. Odajött hozzám és összekulcsolta mindkét kezünket. Ismét lábújjhegyre állt, és megcsókolt.
-Nagyon...-súgta a fülembe.
-Szeretlek.-folytattam.
Megcsókoltam, majd elengettem.
-Szedd szét a színpadot!-nevettem.
-Meg lesz.-ölelt meg, és újra csókolóztunk. Szia.-zihálta.
-Megígérem, hogy a lehető leggyorsabban együtt leszünk, oké?
-Persze.-indult el és felment a lépcsőn. Szeretlek!-dobott egy puszit és bement.


Kiscsillám delfineim*-*
Sajnálom, hogy kicsit rövid lett, de azért remélem tetszett. Oldalt láthatjátok, hogy lassan közeledünk a 10.000 oldallátogatóhoz. A blog születésnapja február 5.-én lesz. Remélem addig elérjük ezt a kerek számot.
Ne felejtsetek visszajelzést adni:*

-2.évad 17.rész Fogadás (18+)-

-Selena-

Rossal felértünk a "védjegye" helyére, és valljuk be sikerült rohadtul felizgatnia csupán csak pár szóval. Épp a kulcsokkal babráltam amikor a hátam mögé lopózott és megmarkolta a fenekem. A hirtelen mozdulatátol leejtettem a kulcsokat.
-Most komolyan nem bírtál volna ki 10 másodpercet?-néztem rá.
-Nem.-suttogta a fülembe, miközben átkarolt.
Rámosolyogtam, majd felvettem a kulccsomót és kinyitottam az ajtót. Ross nem várta meg
amíg becsukom ő rögtön az ágyra vetette magát. Becsuktam az ajtót, és felé fordultam. Abban a pillanatban elkapott a röhögési roham. Feje alatt könyökölt, és fél szemöldökét felhúzva bámult rám.
-Huh...-fulladoztam. Oké.-vigyorogtam továbbra is.
-Gyere már.-intett a kezével.
Letettem a táskámat a földre, majd levettem a magassarkúm.
-Gondolom nem vagyok olyan szexy mint te.-nevettem.
Bedőltem mellé az ágyba és rá hajtottam  fejem.
-Hiànyoztál.-fúrtam mellkasába arcomat.
-Te is kicsim.-puszilta meg fejem búbját.
Óvatosan ráfordultam és belenéztem tökéletes barna szemébe. Végigsimítottam a hasán és egy apró csókot adtam szájára. Ő kezét végigvezette egész testemen. Ahol csak tudott simogatott. Megcirógatta az arcomat is. Mutatóujjával megsimította a szám, amire elmosolyodtam. Túl gyengédnek tűnt. Mintha tudná, hogy holnaptól megint hosszú időre elkell válnunk. Mivel nekem visszakell mennem Európába Selenával. Nem akartam elveszíteni. Újra.
-Szeretlek.-adta meg végül magát és helyet cseréltünk.
Mohón kezdte falni az ajkamat, miközben én fel-fel sóhajtottam. Végül elváltunk egymástól levegőhiány miatt. Csak ziháltunk miközben folyton egymás tekintetét kerestük. Próbáltam megfejteni mire gondol, de nem jutottam sokra, csak arra amit már tudtam. Akar. Úgy...Újra. Hosszú idő után újra. És hosszú idő következtében. Megcsókolt, de ez a csók más volt. Sürgető. Mintha csak üzenné mi jár a fejében és tudná, hogy fogytán az időnk. Lejjebb haladt ajkamról a nyakamra. Sok kis puszival öntötte el amire én libabőrös lettem. Forró lehellete simogatott, finom ajkai nyugtattak. Még lejjebb haladt. Kulcscsontomon csókolt végig. Majd visszatért nyakamhoz, és keresett egy neki megfelelő helyet. Kinyitotta a száját, és nyelve hegyével végighúzta ott. Behunytam a szemem és élveztem amit csinál. Mikor számon csókolt tovább, szorosan átkaroltam. Hajába túrtam ő pedig egy halk nyőgéssel vetett véget a csóknak.
-Akarlak.-suttogta alig hallhatóan.
Most pont ugyanazt mondta mint amikor a táncparketten voltunk. Csak most megmutatta, hogy akarta mondani. Így most már nem is annyira kiakasztó...Ugyanezt érzem.
-Kicsikém.-hajolt fülemhez.
Hátam alá nyúlt és lehúzta a ruhám cipzárját.
-Édes kicsikém.-súgta számra.
Átszeltem azt a távolságot ami szánk közt volt. Nyakába kulcsoltam a kezem és csókunk közben megemeltem a csípőm. Jeleztem neki szavak nélkül. Halkan felkuncogott, de nem hagytuk abba. Nyelvünk összegabalyodott, és egyre jobban nem bírtunk magunkal.
-Azt mondtad nincs nálad gumi.-vetettem véget ábrándozásunknak.
-De van.-mosolygott.
-Akkor már nem itt tartanánk.
-A mennyasszonyommal vagyok. Nem a barátnőmmel.
-És az más?-kérdeztem.
-Nem. Csak sosem mutattam ki igazán mennyire szeretlek.
-Te ilyen vagy. Másból is megértem milyen fontos vagyok számodra.
-Tudom. De szeretném jól csinálni.-söpörte félre arcomból a hajam.
-De akkor most van gumid vagy sem?-tudakoltam, mire elnevette magát.
-Van. Az alsóneműmben.-vigyorgott.
-Nem dőlök be a csapdádnak.-hunyorogtam rá.
-Nem hiszed el?
-Nem.
-Jó. Akkor fogadjunk! Ha van akkor, akkor fekszünk le innentől kezdve amikor én akarom!-nyújtotta ki a kezét.
-Ha nincs akkor lesz esküvő amikor én akarom.-fogtam vele kezet.
Benyúlt a gatyájába és kihúzott egy kék kis zacskót. Igen...koton...
-Akkor ki a vesztes?-mosolygott és megcsókolt.
Vadul csókolóztunk megszakítás nélkül. Lehúzta rólam a ruhámat. Hasamat simogatta nyelvünk találkozása közben. Én ügyetlenkedve megragadtam az övét és kicsatoltam. Ügyet nem vetett rá, ő már mellrartómmal ügyeskedett. Földre hajította, majd lejjebb kúszott. Egy pillanat alatt letéptem róla fölsőjét. Térdhajlatomba kapaszkodva magához rántott. Ölébe ültem és ismét ajkaink kóstolgatták egymást. Haját borzoltam és száját haraptam. Megint én feküdtem fölötte. Levettem róla a farmerét.
-Ezt nem így játszuk!-fordult vissza rám.
-Akkor hogy?-ziháltam.
Elkezdett simogatni lent bugyin keresztül. Folyamatos nyőgések hagyták el a számat. Mindig ezzel kínoz. Csak fél elégítést ad. De nekem teljes kell!
-Kérlek.-mondtam egy kéjes nyőgés kiséretében.
Elmosolyodott, de továbbra sem tett eleget. Végignyalt rajtam, még mindig bugyin keresztül.
-Ne csináld már ezt.-sóhajtottam.
-Akkor...? Hogy csináljam? Mondd el.-állt meg a keze bugyim hajlatába.
-Vedd le rólam. És dugj meg. Úgy, hogy lábra se tudjak állni. Csináld úgy. Kérlek.-sóhajtoztam.
Jót kuncogott magában, de folytatta saját tervét. Nem hiszem el, hogy nem durran még szét! A fenébe már! Egy ujjával nyomkodott...Bugyin keresztül! Ahj már!  Türelmetlenül emelgettem a csípőmet. Full nedves vagyok az egyszer már biztos! Így hát nekem kell lépnem. Keménységére vezettem a kezem és erősen megmarkoltam. Hatalmasat nyőgött.
-Nagyon csúnya vége lesz, ha most nem elégítessz ki!
Megértette és végre megszabadult a bugyimtól.
-Olyan nehéz volt ez?-mosolyogtam önelégülten.
Duzzadt csiklómat nyalogatta én  pedig csukott szemmel nyőgdécseltem alatta. Nyelvéhez társította két ujját is, amik szeméremdomboromat simogatták. Lassan belémcsúsztatta ujjait, de nyelve továbbra is mozgott. Erre a mozdulatára egy nagyobbat sóhajtottam.
-Te megölsz engem.-suttogtam.
Egoista mosolyàt felvillantotta, majd hasamat kezdte csókolni. Ujjai olyan kényelmesen mozogtak bennem, hogy az valami mesés érzés volt. De ennél többet akarok! Amikor kihúzta ujjait önkéntelenül elmosolyodtam.
-Ezt a részét már bírod, mi?-vigyorgott Ross.
Nem figyeltem a gúnyolódására. Vártam. Levette a boxerét, majd kibontottam a kis kék zacskót és felgörgedte magának az átlátszós anyagot. Fölém helyezkedett és az arcomat nézte. Tudta, hogy ezzel zavarba hoz. Éreztem ahogy a fejem lángolni kezd a vörösségtől. Nyomott egy puszit homlokomra, majd arcomat figyelve lassan belémnyomta magát. Behunytam a szemem és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy éppen azt nézi milyen fejet vágok. Tényleg ez akkora köcsögség! Amikor tövig bennem volt kinyitottam a szemem.
-Cuki vagy.-mosolygott.
-Menj a..!-néztem rá morcosan.
-Elötted járok.-kuncogott.
Kiöltöttem rá a nyelvem, majd lábammal átkulcsoltam derekát. Kicsit megemelte a csípőjét mire fájdalat éreztem, és a kelleténél nagyobbat nyőgtem. Na igen így jár az aki egy nemi erőszak  után 3 hónapig nem csinál semmit.
-Jól vagy?-kérdezte.
Bólintottam, és fogamat csikorgattam.
-Szólj ha nagyon fáj! Megértelek...
Elkezdte nagyon lassan mozgatni magát, mire szaggatottan kezdtem venni a levegőt.
-Szeretlek!-kezdte gyorsabban.
Egyre csak gyorsított és sehogy sem tudtam betelni vele.
-Áh!-sikítottam egy mély döfésénél.
Átölelt és nyakamat csókolta, úgy folytatta tovább. Imádom ahogy kitölt! Ahogy bennem van. Még mindig gyorsított a tempón. Egyre többet nyitottam ki a szám sikongatni, ami csak jobban beindította őt. A mennyországban érzem magam. Egy lehetetlen helyen. Ahol a legeslegjobb érzést kapom és azzal vagyok aki az életem. És még mindig gyorsít! Fülembe nyögi izgató szavait. Amitől már aztán már tényleg nem tudok szabadulni. Hasamban egyre jobban érzem a bizsergést. Éreztem, hogy itt a vége. Elértem a célom. Vele. Lökött még pár mélyet, ami eljutatott az orgazmushoz.
-Ro...oo..ssss!-pattantak ki a szemeim.
Hatalmasat élveztem. Azt hiszem ilyenben még sosem volt részem. Még mindig tolt. Ès azt hittem már nem is a földön vagyok. Sőt lehet,hogy ez a valóság és tényleg szárnyalok. Nem telt bele 5 másodperc és ő is belémélvezett egy elégült nyőgéssel. Megállt bennem és a szemembe nézett. Megállás nélkül kapkodtunk levegő után.
-Sze...hheeret...hlek.-mondtam zihálva.
-Én is kincsem.-csókolt meg.

-2.évad 16.rèsz Szeretlek...'Amíg a szívem meg nem szűnik dobogni'-

-Selena-

-Ross én...Tudod mit? Hagyjuk!-hagytam ott.
Elmentem, amikor most van rá a legnagyobb szükségem. Miért csinálom ezt?!
-Naa, alakul?-jött oda mellém Sel.
-Hagyj békén!-toltam el magamtól.
-Selena mivan?-futott utánam.
-Semmi.-vágtam rá.
-Bántott? Mert akkor megverem!-ütötte össze a kezét.
-Nem...én vagyok a hülye. De gyere mert nemsokára kezdődik...-szipogtam.
Végignéztünk egy csomó csillagot ahogy végigsétálgatnak, fotózzák őket. Selena igazán elvolt a mellette álló Taylorral, én meg csak bámultam ki a fejemből. Mit akart mondani Ross? Amit nem engedtem, hogy megtegye... Bárcsak ez az egész egy nagy tévedés lenne...Vagy soha nem történt volna semmi köztünk. Igen, azt hiszem ez lett volna a legjobb. Még most is otthon ücsörögnék Londonban. Hallgatnám Selena slágereit, álmodoznék Lynchékről egy magazinnal a kezemben. Bellával pletykáznánk a fiúkról, Yasmineval filmet néznénk hatalmas fagyis dobozzal a kezünkben. Kisírhatná a vállamon magát. Nickel hülyülhetnék...Idegesíteném vele Yast. Ahogy a családoknál szokás. A fiatalabbak idegesítik a legnagyobb tesót. Hm...Jake...De jó lenne ha ő is köztünk lenne még. Járnék iskolába, elmennék a végzős bálba... Azzal a fiúval aki a barátom. Egy normális fiúval. Aki nem holmi világsztár, 'minden lány álma'. Átlagos életet akarok...Ahol a szüleim azért veszekednek velem, mert rossz jegyet hoztam. Vagy mert későn értem haza. Ahogy az átlagos velem egykorúakkal tennék. Ehelyett azt sem tudják, hol vagyok, abortuszom volt, iszok, cigizek. Gratulálok! Ilyen sztárral egy élet...Álmainkban mesés, a valóságban egy rémtörténet.
-Gyere Selly megyünk be!-rázott egy kicsit Sel. Selena...hahó!-rázott jobban.
-Bocs.-emeltem fel a fejem. Elgondolkodtam.-vittem fel egy eröltetett mosolyt a látszat kedvéért.
Bementünk a nagy arénába, ahol az ilyen fajta megrendezések zajlanak. Az első sorban elkényeztetett tinilányok sora. Akik arra várnak, hogy Austin Mahone, vagy akár Ross megfogja a kezüket...Komolyan! Hahó! Az csak egy kéz, nem egy aranyrúd! Ők is csak egy emberek, nem a világvége. Meg a ' legeslegcukibb pasik a világon.' Most tényleg. Lehet,hogy épp az ő sulijába jár egy sokkal helyesebb srác. Aki mondjuk nem világsztár, de az is lehet, hogy ő nem fog megcsalni a nővéreddel. Hogy a francba tudtam én is ezt csinálni? Ilyen kis elkényeztetett hülye liba lenni?! Ez szó szerint undorító! Azt várják 100 millióan, hogy elvegye őket feleségül. Tessék itt vagyok én! Én cserélnék akár kivel ott az első sorban. Csak egy hétre. Hogy lássa milyen munka van emögött, és mennyi elhullajtott könny. Kíváncsi vagyok utána mennyire vágyna erre az életre...Egy pár díjat már kiosztottak és most jön a legjobb férfi előadó. Szó szerint imádkoztam, hogy ne Ross legyen.
-És a legjobb férdi előadó pedig,-nyitotta ki a borítékot a pasas. Austin Mahone!
-Hahahah.-nevettem fel.
-Ross még lehet a legjobb színész. Ne vedd azt olyan biztosra, hogy szomorú.-kacsintott rám Sel.
-Fogd be.-förmedtem rá.
-Csss...most jövök én!-fogta be a szám.
-Honnan veszed, hogy pont te leszel?-néztem rá unottan.
-A legjobb női elóadó...Selena Gomez!-mondta a csaj.
-Persze, persze.-öleltem meg.
Ő nagy mosollyal a száján felugrott és letogyogott a színpadra. Elkezdte, a minden bizonnyal már begyakorolt szövegét. Én hátranéztem,Rossékra. Egy ideig néztem ahogy nevetgélnek valamin Rikerrel. Azt hiszem a mosolya mindig meggyógyítja a lelkem. Aztán Rydel oldalba bökte, majd Ross rámnézett. Az izgalomtól ami bennem zajlott ahogy a tekintetünk találkozott, lesütöttem a szemem, majd visszanéztem Selenára. Ő már jött vissza vigyori képével.
-Ügyes vagy.-mosolyogtam rá.
-Az év legjobb színésze...Ross Lynch!
-Na jó ezt nem hiszem el. A rohadt életbe. Ohh, hogy esnél el. Vagy öntenének rád 20l zöld trutyit. És fulladnál bele!-vágtam ki a hisztit.
-Nyugi van Selly, ez várható volt.-nyugtatott Sel, de erre még idegesebb lettem.
Direkt nem akartam figyelni Rossra, de azért kicsit füleltem.
-Wow...hát ez nagyon cool! Huh...Köszönöm nektek! Tényleg! Köszönöm mindenkinek aki szavazott rám, és mindenben mellettem áll. Ez egy nagyon klassz dolog azt hiszem...Hogy vannak emberek akik mindig támogatnak. Bármilyen döntést hozol kitart veled. És ha követsz el hibákat, megbocsájtanak. Ugye nyuszim?-nézett rám.
Mi na jó...A francba is már! Szállj már le rólam, legalább nyilvánosan ne! Ahjj..ez olyan gáz.
-Szeretlek.-suttogta és rámkacsintott.
Ennek még ma letépem a fejét az 100%! Visszaült a helyére. Oké...érzem a hátamon, hogy figyel. Tudom, hogy engem néz és várja a reakcióm. Hogy 'Jajj, de aranyos voltál, persze, hogy megbocsájtok. Hiszen úgy szeretlek szöszim.' Ja persze. A nagy...azt.
-És az utolsó díj, az év dalszöveg írója...Nem más mint...Selena Ailon!
-Mivan? Még csak nem is voltam jelölt...Mi?!-néztem Selenára.
-Menj már!-lökött meg.
-Öhm...nos...-szóltam a mikrofonba.
-Semmi gond. Ez nekünk is egy teljesen új döntés.-szólalt meg a mellettem álló pali. Selena Gomez elárulta nekünk, hogy te írtad az új dalát a 'Heart Wants What It Wants'-ot.
Meglepett képpel bámultam Selre, ugyanis arról volt szó, hogy ezt nem áruljuk el senkinek.



-Ross-

-Selena várj!-ragadtam meg csuklóját a kijáratnál.
Ő rángatózott, hogy engedjem el, így hát teljes erőmből magamhoz húztam.
-Hát ezt érzed? Amit Sel dalában írtál?-néztem a szemébe.
A földre szegezte tekinetét és nem mondott semmit.
-Figyelj, nagyon unom ezt a 'siket-néma' szerepedet. Nem tudnál válaszolni, mert már az agyamra mész!-lettem ideges.
-Igen. Rohadtul ezt érzem miattad, te köcsög!-kiabált rám, majd otthagyott.
Áu. Ez fájt...Menet közben megállítottam Gomezt.
-Hé, jöttök este a bulira ugye?-kérdeztem.
-Igen megyünk. De nektek jobb kerítő kell, mert ezt már fájdalmas nézni.
-Akkor ne nézd!-sétáltam oda Rydelékhez.
-este-
-Nyugalom menni fog.-ütögette meg a vállam Rocky, ahogy beléptünk abba az épületbe ahol a buli folyt.
-Istenem, de gyönyörű.-álltam meg az ajtóban.
-Azért lehetőleg most ne arra figyelj, mert akkor tuti nem lesz jó vége.-mondta Riker.
-Igaz.-jelentette ki Rydel. De tudod mi a szereped ugye? Átvettük már sokszor.
-Persze, persze.-mondtam.
Lassan odasétáltam ahhoz az asztalhoz ahol Gomez és Selly ült.
-Selena, I just need one last dance with you...-suttogtam miközben mellé léptem.
Mérgesen nézett rám, majd Selenára és felállt.
-Legyen.-fogta meg a kezem. Egy utolsó.
Épp lassú zene ment, ezért nem volt feltűnő, hogy magamhoz húztam lassúzás közben.
-Nem akarod a vállamra hajtani a fejed? Mint régen.
-Ne kérj túl sok mindent!-mondta, majd engedelmeskedett kérésemnek.
Már éppenhogy öleltük egymást, és ettől teljesen megnyugodott a szívem. Annyira hiányzott az illata, tapintása.
-Tudod, tegnap megőrítettél.-mosolyodtam el, és jobban magamhoz szegeztem.
-Az volt a cél.-nézett rám mosolyogva.
-Megőrít, hogy nem lehetek veled.-csúsztattam kezem a fenekére. Szeretlek, akarlak.-markoltam meg.
-Na jó figyelj! Itt jópofizok veled, te meg már megint kezded a hülyességeidet. Hagyjuk is...-ment el.
-Várj!-futottam utána.
Bement a női mosdóba én pedig utánna.
-Kicsim.-döntöttem a falnak.
Megfogtam a kezét és 'oda' vezettem.
-Tied vagyok.-tartottam ott a kezét.
-Azért ennél lehetnél egy kicsit romantikusabb.-nevetett.
Mellkasomhoz érintettem a kezét.
-Érzed ezt? A tied. Addig amíg csak meg nem szűnik dobogni. Érted élek. Érted dobban.-figyeltem az arcát.
Meg-megvonaglott, aztán végül mégsem mondta.
-Mondd ki! Mondd ki!-mondtam.
-Miért csaltál meg?-nézett vissza szemembe.
-Nem tudom...-sütöttem le szempilláim.
-Ross a mennyasszonyod voltam. És megcsaltál. Ráadásul azt sem tudod miért. Akkor mit várjak tőled a továbbiakban? Azért tetted mert nem vagyok elég jó neked?
-Senki nem adhat olyat nekem, mint ami te adsz. Soha.
-Túl kislány vagyok hozzád?-kérdezte komoly tekintettel.
Elvigyorodtam majd megfogtam és felültettem a csap mellé. Megcsókoltam egyszer...kétszer...háromszor...Átfonta karjával  nyakam, én pedig közelebb mentem. Lába közé furakodtam és szenvedélyesen csókoltam tovább. Nyelvem utat tört szájába, és az övével játszott. Hallottam ahogy liheg, és a szíve egyre hevesebben ver. Belemarkolt a hajamba, és hátrahúzta a fejem. A szám egy centire elvált övétől. Mindketten lihegtünk, és próbáltunk egyenletesen lélegezni.
-Méghogy kislány.-mosolyodtam el. A kislányokra nem áll fel a faszom.
-Ohh...-nézett vörös fejjel.
-Szeretlek kincsem. És te vagy a mindenem. Nem bírok nélküled élni! Nem kell, hogy megbocsáss, nem kérem. Mert saját magam rühellem emiatt. Ne bocsáss meg, csak légy az enyém. Légy a feleségem!-húztam ki a farzsebemből a gyűrűjét.
-Nem mondod, hogy a női mosdóban fogod megkérni a kezem?-nevetett.
-Hm...Még mindig a jegyesem vagy. Nem mondtad,hogy nem.-vontam meg a vállam.
-Hacsak az, hogy hozzádvágtam a gyűrűt nem számít annak.-hunyorgott mosolyogva. És megmondtam, még ráér az az esküvő.
-Nem, nem ér rá ha terhes leszel.
-Miért lennék terhes?-nézett értetlenül.
-Nincs nálam gumi.-húztam el a szám szélét.
-Akkora egy barom vagy!-nevetett, majd megcsókolt. Nem tudsz vigyázni?-súgta két csók közé.
-Az úgy nem lenne jó.-jelentettem ki mosolyogva.
-Hiányoztál!-ölelt magához. És nem tűnhetünk el csak úgy. Selenáék frászt kapnának.
-Dehogynem.-vigyorgtam rá.
-Jó akkor hova megyünk?-mosolygott.
-Egy hotelba.-segítettem le.
-Neked esküszöm mániád, hogy hotelban fektess meg.
-Ez a védjegyem.-karoltam derekába.

-2.évad 15.rész Díjátadó és egyéb dolgok...-

-Selena-

-Kellj fel, kellj fel, kellj fel!-ugrált rajtam Sel.
-Hajh, az agyamra mész! Miért nem tudsz még aludni?
-Te költöztél hozzám! Bírnod kell!-dobta magát mellém.
-De miért kell minden reggel így keltened?-néztem rá morcosan.
-Mert holnap vörösszőnyegen nyomjuk. Holnapután meg indul a közös túrnénk!-csuklott el a végére a hangja.
-Baj van?-ültem fel.
-Hihetetlen.-mosolygott rám.
-Mi?
-Te.
-Hogy...?
-Szeretlek!-ölelt át.
-Én is szeretlek! De meg mondod mi ez az egész?
-Ugye tudod, hogy beszélsz álmodban?-nézett rám hunyorogva.
-Ross már mondta, de ő is ugyanezt csinálja szóval...-folytattam volna, de mi?! Mit akar ezzel? Várjunk csak. Mi?
-Én megszervezem neked az esküvődet nagyon szívesen.-mosolygott egyre jobban.
-Utállak!-mondtam idegesen, mert eszembe jutott miről zagyvál.
-De ne már olyan cuki, ahogy emlegeted. És olyan gyönyörű! Ezt tényleg jól eltervezted.-mondta elszállva a gondolataiban.
-Ez csak egy álom. Ami minden lány álma. De kizártnak találom, hogy találok még egy zenész pasit, ezért ez már lőve.-vontam meg a vállam.
-Nem is kell találnod mégegyet.-bújt az arcomba. Mert van.
Felhúzott szemöldökkel meredtem rá.
-Meg, ne, próbáld!-néztem idegesen.
-Mit?-vágta az értetlen fejét.
-Biztosra veheted, hogy SOHA többet még a közelébe sem megyek!-jelentettem ki.
-A holnapi díjátadón az R5-ot is jelölték...Szóval, nem olyan biztos, hogy el tudd kerülni. Max 10m-es körzetben.-mosolygott rám.
-Tudod jól, hogy mit tett velem és, hogy utálom.
-A szerelem és az utálat majdnem ugyanaz. Mind a kettőben ott az erős érzet. Épphogy csak van egy kis különbség.-kacsintott rám.
-Ne kacsintgass itt nekem!
-Szükséged van RÁ! Hát nem fogod fel?-förmedt rám.
-Neked meg egy pofánverésre lesz szükséged ha így folytatod.-néztem rá eröltetett vigyorral.
-Kidoblak ha így folytatod!-fenyegetett.
-Csak nyugodtan. Már megszoktam, hogy senkinek sem kellek. És már van egy tervem ha ez az eset megtörténne. Szóval ne aggódj, már csak a ruháimat kell összepakolni. Bár az is készenlétben van, ezért ha úgy jó neked két perc és már itt sem vagyok.
Megmerevedett az arca, én meg felálltam pakolni, ugyanis tényleg készültem.
-Neked kell egy pchiológus.-nézett komoly fejjel.
Nem figyeltem rá. Folytattam a pakolást.
-Most azonnal leteszed a bőröndödet, és leülsz ide!
-Mi van most már parancsolsz is nekem?-hunyorogtam.
-Selena te nem vagy normális.-rázta a fejét. Miért csinálod ezt? Tudod jól, hogy szeretlek, és még nagyon sokan így éreznek irántad!
-Áhh szóval már bolond is vagyok. Na ez egyre jobb lesz.-fordultam az ajtó felé.
-Nem tudom miért érzed magad jelentéktelennek. Ha tudnád mi zajlik körülötted. A szüleid teljesen kivannak bukva és nagyon féltenek. Azért nem keresnek mert félnek,hogy megbántanak. Yasmine tiszta depi hozzá se lehet szólni. Egésznap veszekednek odahaza. Ross azon gondolkozik, hogy ölje meg magát. És te mèg azt mondod, hogy elhanyagolnak?!
-Az igaz amit Rossról mondtál?-ijedtem meg.
-Igen. Nem szeretném, hogy ez történjen mindkettőtökkel. Rydellel szerveztünk be neked egy magánnyomozót...Rydel helyett már Ross kapja az értesítéseket rólad. Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Te most komolyan rámküldtél egy...Na jó hagyjuk. Nincs erőm veszekedni.Kiszellőztetem a fejem.
Selena kiment én pedig kinyitottam a szekrényem. Ha Ross kap rólam képeket...Akkor öltözzek ki, vagy sem? Mi lenne a jobb? Ha szenved, hogy szarul nézek ki vagy pedig egy másik fajta szenvedés,hogy már nem dughat? Igen...a második lesz. Ohh igen erre totál beindul.  Egy virágmintás miniruha, bőrdzseki és egy fekete magassarkú. Kivettem a ruhát a válfával együtt.
-Selena!-kiáltottam.
-Hm?-nyitott be.
-Szerinted ha ebben lehajolok ki lesz a seggem?-mutattam neki a ruhát.
-Sel.-nézett rám mérgesen.
-Mi van? Csak kérdeztem.-legyintettem.
-Ne játsz már! Tudod mennyire kikészül majd Ross!-ingatta a fejét.
-Hát legyen.-vontam meg a vállam. Na de villan a popsi, vagy sem?-mondtam mire felhúzta a szemöldökét.
Morcosan nézett egy ideig, majd elnevette magát.
-Igen. Ki lesz!-röhögött.
Én is elnevettem magam.
-Okés!-fordultam vissza a gardróbhoz önelégülten.
Felöltöztem majd bementem a fürdőbe. Mostanában ha belépek ide feláll a szőr a hátamon.
Nem csoda. Kivettem az alsó fiokból a kis neszeszerem. Ebben vannak a sminkjeim. Bár Selenának még mindig jobbak vannak, ezért visszatettem és elővettem Gomezét. Felkentem egy kis alapozót, majd kihúztam a szemem. Jobban kicipzároztam a kistáskáját, és megláttam egy szempillaragasztót.
-Ömm...Sel!-kiáltottam ki ismént.
-Nem, nem használhatod a műszempilláim.
-Ohh.
Na jó akkor csak szempillaspirál. Ééés..Na jó ezért meg fog halni drága exem. Imádja a vörös rúzst. Főleg ha a végén rajta landol az egész. De ez most kellőképpen lehetetlen, ezért csak halványan kirúzsoztam a szám.
-Mentem!-baktattam le az emeleten.
-Öhm fordulj!-hallottam a konyhából a hangját.
-Túl sok?-néztem értetlen fejjel.
-Nem, csak teszteltem a szempilláid.
-Okés szia!
-Kérlek mondd, hogy nem vörös rúzs.-nyavajgott.
-De,de!-kacsintottam, majd kimentem.
Kivettem dzsekim zsebéből egy csikket és meggyújtottam. Hurrá én! Remélem még a fotósok is elkapnak és dobhatom anyuéknál a jó kislány szerepét egy életre. Mondjuk már tökmindegy.

-Ross-

Jaredtől most kaptam új képeket. Megnyitottam az albumot amit elküldött. Nem töltötte ezért rákattintottam az első képre. Vártam, vártam majd...Basszameg. Itt várom a depis képeket erre meg mindjárt kiverem. Azta rohadt! Gyorsan végiglapoztam a képeket, majd kinyomtam a telóm. Huh..na jó. Ennél jobb már nem jöhet. Jaredtől kaptam egy üzenetet.
"Figyu, van még egy mappa, de félek az nem tesz jót a vérkeringésednek. Sem a nemiszervednek ;)"
"Már most ki vagyok, de jöhet :D" Küldtem vissza, de igazából azt már nagyon nem kéne megnéznem ami ennél is intimebben érint. És igen...totálisan is szétpattan a farmerem. Leejtette a telóját és persze, hogy úgy hajol, hogy kilegyen az amiért megőrülök. Ez Isten csapása.Igen tuti, hogy az. Most rohadt undi dolgokra gondolok, de ha ez így folytatódik...Ahjj, hogy lehettem ilyen hülye?! A szívem is megszakad érte. Ez már csak a ráadás.
-Haver jössz kosarazni?-nyitott be Rocky.
-Ömm, mi?-néztem rá értetlenül, mivel az agyam teljesen máshol kalandozott.
-Kosarazni.
-Mindjárt.-tettem le a telóm az éjjeliszekrényemre. Dobok egy sárgát és jövök.-mentem be a fürdőmbe.
Amikor kijöttem Rocky a telefonom képernyőjére meredt tágra nyílt szemekkel.
-Öhmm. Khmm.-köhécselt eröltetetten.
-Ne, mondj, semmit!
-Egy balfasz vagy. Büszkén kijelenthetem, hogy az vagy!
-Jóhogy te is rájöttél.-forgattam a szemem, és nyújtottam a kezem a telómért.
-Meg egy frászt adom vissza.-nevetett. Ez mesés popsi!-harapta szája szélét.
-Alexa!-kiáltottam.
-Cssss!-fogta be a számat. Itt van nesze!-nyomta a kezembe majd kiment.
Ohh igen egy újabb megnyert menet. Hmm menet. Ross! Felpofoztam saját magam. Igen megtettem. Igen fájt. Igen balfasz vagyok.
-holnap reggel-
-Ààà Ross! Ma van a nagy nap!-vetette rám magát Rydel. Ma van a nagynap! Á!-sikoltozott tovább.
-Milyen nagy nap? Netán az esküvőd Ellingtonnal?-kérdeztem, mire fejbedobott egy párnával.
-Ne légy bunkó! Az a nap is el jön majd. De ez nem az a nap! Haneem! Ratliff dobpergést!-mutatott az ajtó felé nővérem.
-Na jó. Mi van?-fordultam az ajtó felé, ahol Ell ütötte az ajtófélfám dobverőivel.
Huha...nem is az én napom kezdődne.
-Megyünk Los Angelesbe. Tudood Kids Choice Awards! Jelölt vagy. És már Ell is várja a tavalyi léghajód, hogy kölcsön add neki.
-Szuper.-húztam fejemre a takaróm.
-Jajj szegénykém még csak nem is sejti.-mondta Ratliff.
-Ismerhetnéd mennyire nem követi az eseményeket.-mondta Rydel. Mutasd neki.
Ratliff lehúzta rólam a takarót és fejembe nyomta a telefonját.
-Olvasd fel hangosan!-sürgetett Rydel.
-@selenagomez: Na kiket jelöltek a léghajóra?♡♡♡ @sellyailon
 -Igen és?-mutogatott a kezével Rydel.
-Mi van?
-Azta, de hülye vagy!-csapott a fejére Ratliff. Selena Ailon...Tudod a volt barátnőd aki miatt mindennap pityeregsz és megőrülsz. Tudod az a lány. Szőke haja van, kék szeme...-folytatta volna Ellington de belevágtam.
-És? Mi van ha elmennek? Úgyse fog szóba állni velem.
-Micsoda negatív egy ember vagy.-húzta el a száját Rydel, majd kiment Ellingtonnal.
Inkább csak felvázolom a tényeket. Ez az igazság. Realista vagyok, nem negatív.
-Azért megemelhetnéd a hátsód mert 10 perc és indulunk.-kopogott nővérem.
-Jó hogy szóltok.-mondtam unottan.
Gyorsba letusoltam, felvettem azt a tipikus "Ross stílust". Egy sima fekete póló, gyárilag szaggatott farmer nadrág, és a fekete converz cipőm. Kicsit haj belőve, és kész. Sosem öltöztem ki vörösszőnyegre, vagy akár narancsra. Nem fogok ezen változtatni egy lányért. Hm. Egy lány...Hogyne, csak egy lány...Lerohantam az emeleten és ki a házból. A limó már várt ránk, így hát beültem, és elindultunk.


-Selena Gomez-

-Huuhh, de csini vagy!-ölelt meg Selly. Add ide a telód lefotózlak!

-Hm csini.-mosolyodtam el. De most te jössz!-vettem el a telóm.
-Hagyd.-tolta el a készüléket. Lesz elég kép ma rólam.
-Okés ahogy te akarod! De a hajadat még be kell lőni. Stephenie!-szóltam oda fodrászomnak. Selena haja még nincs kész.-hívtam oda.
Elkezdte göndöríteni, majd otthagytam őket. Jönniük kell már! Lynchék, hogy tudnak még innen is késni? Kidugtam a fejem a nagy tömegbe, de amire visszafordítottam szembe találtam magam Rossal.
-Szia.-mondta megszokott megviset fejével.
-Mizu?-vakartam meg a tarkóm.
-Tudom, hogy ott van. Már találkoztunk.
-És?-vittem fel egy halvány mosolyt.
-Elmentem mellette. Ő meg olvassa a magazint, és sütik be a haját. Szóval...észre sem vett.
-Mert balfasz vagy!-állt mellé Rocky.
-Igen az.-nevettem.
-Haver, ezt már letárgyaltuk.-hunyorgott Ross.
-Na mi lesz?-tapsikolt Rydel.
-Hagyjad. Reménytelenek.-jelentette ki Riker.
-Hé szöszi, gonosz vagy.-biggyesztettem le a szám.
-Selena Gomez, Selena Ailon, R5, Taylor Swift, Austin Mahone, Jake T. Austin, The Vamps...-sorolta egy pasas a neveket.
A szokásos 'mindenki megvan?'. Istenem mint az oviba.
-Oké mehettek. De csak módjával!-mondta a pasas. Az első hármat kérem!-mutatott ránk.
-Mehetek inkább Taylorral?-kérdeztem, mire Selly mérgesen nézett rám. Nem értette.
-Jó akkor az R5 és Selena Ailon. Csak valakik menjenek már!

-Selena-

-Szia.-lépett mellém Rydel.
Kicsit megszeppentem, hiszen Delly az egyik legjobb barátnőm volt azelőtt.
-Szia.-mondtam halkan.
Mindenki kisétált mintha csak úgy jönnének, pedig milyen szabályozás álll emögött. Butaság. Az összes Lynch és Ell eltávolottak (amit szerintem mellesleg direkt csináltak, sőt) csak én és Ross maradtunk. Nem néztem rá. Mindig kerestem az agyammal a kifogásokat, hogy nem nézhetek rá. Amikor már lefotóztak minket és letértünk a szőnyegről kettesben maradtunk.
-Tuti Rydel kavar valamit. Esküszöm ehhez semmi közöm.-szólalt meg egy kis idő elteltével.
-Meg Selena. Hisz minden reggel fel van pörögve és csontjaim összezúzásával foglalatoskodik.-nevettem.
-Delly is ugyanezt csinálja.-nevetett ő is.
Istenem, hogy miért volt jó hallani? Nem tudom.
-Figyelj...szeretnék mindent megbeszélni.-lépett közelebb.
Elfordítottam a fejem amikor már csókhatáron voltunk.
-Kicsim, tudom, hogy rohadtul nagyot hibáztam. De...
-Ross én...


Folytatás következik:)) Addig is puszi! Hagyjatok nyomot magatok után :). Ígérem sietek!