Like! (y)

Sziasztok még nem új résszel jöttem. Hanem arra szeretnélek titeket kérni, hogy a blog két sztáráról készült oldalamat likeoljátok és terjesszétek, ha lehet! Köszönöm! https://www.facebook.com/pages/SelenaGomezRossLynch-HU/314755901983101?sk=timeline

22.rész Újra együtt mégis távol /2.rész/

-Selena-

Még mindig itt vagyunk a stúdióban. Rossnak nem tudom mi baja van. Amióta Riker hívta annyira furcsa. A kelleténél is jobban túlimád. Persze én megértem, hogy hiányoztam neki, de ez már sok.
-Nagyon szeretlek!-hajtotta fejét a hasamra.
-Tudom, már mondtad!-nevettem.
-Nem akarlak megbántani, de híztál!-nevetett ő is.
-Kössz. Amúgy én is észrevettem, de ez van!
-De akkor is csodálatos vagy! El sem hiszem, hogy ilyen jó csaj van velem!
-El sem hiszem, hogy egy ilyen jó pasi van velem!-hajoltam fölé és megcsókoltam. És te meg fogytál, de, hogy már hova azt nem tudom!
-Így már nem is vagyok jó?
-Kockahas?-húztam fel a pólóját.
-Minek gyúrjak ha nincs kinek?
-Miért a rajongóid senkik?
-Nem, de én màsnak nem akarom tenni magam.
-Úristen! El sem hiszem, hogy ezt te mondtad! Jól vagy?! Vagy esteleg agyrászkódást szenvedtél?
-Akkor már nem tetszem?
-Nem!-nevettem.
-Naa...-nézett durcásan.
-Hogy ne tetszenél már?!-húztam feljebb a pólóját.
-Mit keresel?-nevetett.
-Naaa, azért nem tűnt el teljesen!-haraptam a szám.
-Mit szeretnél?
-Tudod te azt!-feküdtem rá.
-Sikerült!-rontott be Selena. Ohh...bocsi...talán zavarok?
-Ömm...nem!-szálltam le Rossról.
-Szép has, de tőled többet vártam!-mosolygott Sel.
-Na jólvan visszatérek a konditerembe...
-Nem baj, ez a legjobb a világon! Igaz?-csókoltam meg.
-Akkor gondolom...ti újra együtt?-mutogatott Ross és köztem Sel.
-Valahogy, úgy!-mondta Ross, magához húzott és szemezésbe keztünk.
-Hogyha végeztetek a romantikával esetleg, elkezdhetnénk felvenni a dalt.
-Már végeztünk!-mondta Ross.
-Mármint a dallal! A romantikával nem!-fogtam meg Ross arcát és ismét csókolóztunk.
-Hmm...ez aztán...Kemények vagytok mit ne mondjak!-nevetett Selena.
-Mehetünk?-fogta meg a kezem Ross.
-Menj előre mindjárt megyünk!-mondtam majd Ross kiment.
-Örülök, hogy újra együtt vagytok!
-Sel, ugye nem baj...
-Dehogyis! Már rég túl vagyok rajta! De azért köszi, hogy gondolsz rám! Nagyon jó barát vagy!-ölelt meg.
-Haza mész ugye?-hajtottam le a fejem.
-De attól még lehetünk barátok! Sajnos nem tudok tovább maradni...mert vissza kell mennem Hollywoodba. Be az igazi Hollywood Recordshoz. Elintézzük a te lemezed aztán felvesszük az enyémet!
-Mikor mész?
-Holnap hajnalban.
-Nagyon hiányozni fogsz!
-Te is!-ölelt meg

-Ross-

-Selena hol maradt?-fogtam meg Selly kezét.
-Még van egy kis dolga indulás előtt.-ültünk be a kocsiba.
-Milyen indulás?!-kerekedtek ki a szemeim.
-Hazamegy.
-Huhh...már megijedtem!-sóhajtottam egy nagyot.
-Mert?
-Semmi, semmi!
Megérkeztünk hozzànk és Selly rámnézett értetlenül.
-Nem úgy volt, hogy hozzánk megyünk?
-De,de-dőltem rá-előtte jól megakarlak baszni!-csókoltam meg.
-Azta rohadt Ross...Te egy állat vagy!-nevetett és kiszállt.
Ahogy beléptünk a házba rögtön megpillantottam Rikert ès Yasminet.
-Sziasztok! Ömm Ross ráérnér egy percre?-húzott el Rik.
-Csak siess!
-Az a helyzet, hogy holnap hajnalban kell indulnunk.
-Mi?! Úgy volt, hogy még két nap!
-Az lehet, de még fel kell készülnünk. Így is kevés időnk van!
-De, hogy fogom itt hagyni?-néztem Sellyre aki ép Rydellel volt.
-Sajnálom!-fogta meg a vállam Riker, majd elment.
-Na...mehetünk?-mosolygott rám Sel.
-Mehetünk.-mondtam egykedvűen.
Bementünk a szobába és Selena vadul nekem esett. Nem hittem volna, hogy még egyszer ezt teszem, de...
-Selena, várj!-löktem le magamról.
-Mi a baj?-ült félre.
-Beszélnünk kell!-ültem fel én is.
-Csak siess mert...nem bírom!-csókolta meg a nyakam.
-Sajnálom, de most nem fog menni semmi.
-Mi a baj kicsim?-ölelt át.
-Elmegyünk.-mondtam ki egy sóhaj után.
-Mi, mi hova?! Mi?!
-Holnap hajnalban, indul a gépünk. Hazamegyünk...Elindul a túrnénk.
-Mi?! Ez...ez nem lehet igaz!-kezdett bele a sírásba.
-Ne, kérlek ne sírj, mert én is fogok!
-Azt mondtad soha nem hagysz el és mindig ott leszel ha kellessz.
-Bocsáss meg! Tudod, hogy sajnos én ezt nem tudom betartani!
-De holnap?! Ezt nem tudom elhinni!-ölelt szorosan magához.
-Utolsó éjszakánk együtt, ki tudja meddig.
-Én nem tudok menni?
-Mindjárt kezdődik az iskola. Nem vihetlek el.
-De...de nem lehet sehogy sem megoldani?
-Nem.
-Ne, kérlek ne csináld ezt! Bele fogok halni ha nem leszel mellettem! Nem fogom kibírni!
-Majd megoldjuk valahogy. Kitartunk, tudom!-pusziltam meg a fejét.
-Nagyon fogsz hiányozni!-feküdt le és folytatta a sírást.
-Ne felejtsd el, hogy nemsokára újra találkozunk!-dőltem mellé és átöleltem. De legfőképpen azt, hogy szeretlek!-töröltem le a könnyeit.
-Én is nagyon szeretlek!-csókolt meg.
-Hé ne legyünk szomorúak, inkább töltsük el vidáman ezt az estét. Aki utoljára ér a zuhanyzóba az lesz megkínozva!-futottam el.
-De bolond vagy!-nevetett Selena majd utánam jött.
-Hát...van egy rossz hírem!-mosolyogtam rá és összedörzsöltem a kezem.
-Te perverz állat!-nevetett.
"Zuhanyzás" után visszamentünk a szobámba megnézni egy filmet.
-Mit nézünk?-mentem oda a a cdk-hez.
-Nekem az jó ami neked!
-Akkor...Szerelmünk Lapjai?
-Te most komolyan ilyen filmeket akarsz nézetni velem, amikor már így is a falra mászok,hogy elmész.
-Jó akkor nézzünk akció filmet.
-Maradjunk a Szerelmünk Lapjainál!
-Okés akkor beteszem. Mármint a cd-t!-nevettem.
-Tőlem mást is betehetsz!-mosolygott rám.
-Látom nagyon bejött ez a dolog!-mentem oda hozzá és megcsókoltam.
-Csodálod?-ölelt meg. Nagyon fogsz hiányozni!
-Te is!-csókoltam meg.
A film elindult és egymás karjában néztük végig.
-Mi is így leszünk?
-Csak én mindig is tudni fogom ki vagy!
-És én is!
-De most már aludnunk kell mert holnap korán megyek!
-Tudom, sajnos.
Lekapcsoltam a tv-t és visszabújtam Sellym mellé.
-Jóéjt szerelmem!-súgtam a fülébe majd megcsókoltam azt.
-Jóéjt szöszim!

-Selena-

Reggel az ébresztőre keltem Rossal együtt. Felöltöztünk és lememtünk reggelizni. Reggelizés után elindultunk a reptérre. A kocsiban sokat hülyültünk mindenkivel és sokat beszélgettünk. Amikor megérkeztünk Rossal egymásra néztünk.
-Selena...
-Ross...
-Hiányozni fogsz!-ölelt át.
-Nagyon!-szorítottam erősen magamhoz.
-Ross mennünk kell!-szólt Mark.
Kiszáltunk és odasétáltunk a repülőhöz.
-Szeretlek nyuszim!-csókolt meg Ross.
-Szeretlek a szöszim!-mondtam a csók után.
Magamhoz öleltem mindenkit aztán újra Rosst.
-Sziasztok!-próbáltam tartani magam, de már majdnem sírtam.
Mikor becsukódott az ajtó elsírtam magam.
-Sellym ne sírj! Visszajönnek!-ölelt át Yas.
Elindultunk amikor...
-Sel várj!-kiabált utánam Ross.
Visszafordultam és odafutottam hozzá.
-Ez a tied!-húzott fel az ujjamra egy gyűrűt. Csak, hogy tudd örökre!-csókolt meg.
-Szeretlek kicsim!-kiáltottam utána.
-Én is!-kacsintott rám, majd dobott egy puszit és visszacsukta az ajtót.
-Emlékszem amikor elvitt elsőként a suliba és akkor is puszit dobott.-mosolyogtam. Hmm...most kezdem csak igazán megérteni milyen is sztárral egy élet!


Hát manókáim, ez lett volna az évadzáró, remélem tetszett! A második évad első része valószínűleg szeptember elsején fog felkerülni. Annyit elárulok, hogy sok meglepetéssel  térek vissza! Addig is halgassatok sok R5-ot ;) 
Puszi: Selena Ailon :D

22.rész Újra együtt mégis távol /1. rész/

-Ross-

Ma reggel elkezdtem a gitárommal ügyködni. Egyre hangosabban pengettem a húrokat amikor benyitott Rydel.
-Ugye tudod, hogy hajnali fél hat van és a szobám a tiéd mellett van?! És egyébként is mit ártott neked az a szerencsétlen gitár?
-A gitár semmit.-tettem le magam mellé, majd felültem normálisan.
-Mi a baj öcsi?-ült le mellém.
-Semmi.
-Ha nem lenne semmi baj akkor te még nagyba aludnál, egészen délig!
-Muszáj magyarázkodnom?-néztem rá.
-Ross...hidd el nekem is úgyan úgy fáj titeket így látni.
-Most mondd meg mit tegyek? Már mem bírom érted?! Én...én úgy szeretem!-töröltem meg a szemem, mielőtt kifolyt volna egy könnycsepp.
-Beszélj vele! Hidd el ő is ugyanúgy szeret téged!
-Nem lehet.
-Miért?
-Mert néha rám jön a vágy és nem bírok magammal! Ezért sem akar velem lenni, de...
-De?-húzta fel a szemöldökét.
-Ezt..nem mondhatom el.-temettem kezem az arcomba.
-Régen nem voltak titkaink.
-Elmondom, de csak akkor ha halgatsz!
-Utoljára mikor mondtam el akármit is akárkinek?
-Hát jó. Párizsban este...-itt elakadtam.
-Lefeküdtetek.-folytatta mondatom.
-Igen. És épp ezért sem értem mi baja!
-Lehet, hogy más...
-Te tudsz valamit?-kerekedtek ki a szemeim.
-Sajnos nem. Selenát már számtalanszor faggattam, de nem árulja el.

-Riker-

Ma itt aludtam Yasminéknál. Én már felkeltem, de ő még alszik. Annyira békésen szuszog itt mellettem, hogy ennek a bámulását nem lehet megunni. Már csak 2 nap. 2 nap múlva vége. De nem merem elmondani senkinek. Hisz Ross és Selena is...És a többiek is olyan jól érzik magukat itt Londonban. De mostmár ideje lenne mivel még fel kell készülni.
-Jóreggelt plüssmacim!-szorított magához Yas.
-Jóreggelt!-csókoltam meg. Jól aludtál?
-Igen!-mosolygott rám. Veled mindig csodás az álmom!-nézett mélyen a szemembe.
Hogy fogom én őt itthagyni?! Néha úgy utálom, hogy híres vagyok! Mert lemaradok az élet csodáiról.
-Minden rendben? Olyan szomorúnak tűnsz!-simította meg az arcom.
-Igen, jól vagyok!-mosolyogtam.
Ez a legrosszabb dolog amit tehetek most, de semmiért sem szomorítanám el azt, akit szívből szeretek!
-Szeretlek!-fordultam rá és ismét megcsókoltam.
-Én is!-túrt bele hátulról a hajamba.
Egy ideig csak szemeztünk, aztán felöltöztünk és lementünk reggelizni.
-Sel?-kèrdezte Yasmine.
-Még alszik.-mondta Loisie.
-Az nem lehet! Hisz mindjárt indulnunk kell!-kapott a fejéhez Yasmine és elindult az emeletre.


-Selena-

Èpp azt álmodtam, hogy Rossal vagyok amikor valaki végigsimította az arcom.
-Selena!-mászott le rólam Yasmine?!
-Mi, mi van?-ültem fel.
-Én nem Ross vagyok!
-Tudom!-dörzsöltem meg a szemeim.
-Akkor miért hajtogatod azt, hogy Ross és mèg hagy ne keljen sorolnom!
-De mit kerestél te rajtam?!
-Te húztál magadra!
-Mert még álmodtam!
-És mit is?!-vágta a grimaszokat Yas.
-Miért kéne elmondanom?
-Ne is álmodj arról!-állt fel. Ja és kelj fel-nézett az órájára-mert már 10 óra és szerintem Selena már vagy 600-szor keresett, mivel már egy órája ott kellene lenned! Ha már egyszer megkaptad ezt a lehetőséget ne egy ilyen hülye álmon múljon, hogy lesz-e lemezed!-ment ki.
-Jahj hülye álom! Ne is gondolj arra! Mert ő már annyira tudja, hogy én szűz vagyok, nem? És egyébként is mi köze van hozzá, hogy mit álmodtam? Azt álmodok ami jön, nem én irányítom! Elegem van már mindekiből! Mindig csak ezzel jönnek, hogy nehogy valamit csináljon velem Ross. És kérlek csak 2 év van köztünk! Miért kell ilyeneket kinézni belőlem?! Na jó lehet, hogy már megtedtem, de akkor is!
Felöltöztem és lerohantam az emeleten. Nem is köszöntem csak kimentem. Lehet felkéne hívni Rosst, hogy vigyen el. Mivel még az is jobb minthogy ne legyen lemezem!
-Mehetünk?-állt meg elöttem kocsival.
-Honnan tudtad,hogy azt akarom hogy elvigyél?
-Hm, megérzés!-rázta meg a vállát.
-Egyébként már csak a mi dalunkat kell felvenni!-mondtam és beültem.
-De ha nem szakítottunk volna akkor már lehet, hogy híres lennèl...
-Nehogy azt hidd, hogy nélküled senki vagyok!
-Pedig most pillanatnyilag az vagy!
-Hogy te mekkora köcsög vagy! Komolyan mondom gratulálhatsz magadnak!
-Csak arra céloztam, hogyha együtt lennénk, akkor nem kéne téged nyaggatni a hülye dal miatt!
-Ohh igen most már hülye dal?! Egy hónapja még az életed volt beleírva!-kiabáltam rá.
Erre nem szólt semmit csak nézett maga elé. A tekintetében már nem láttam azt mint akkor. Már szinte nem volt benne élet. Teljesen elrontottam mindent!
-Ross én...-folytattam volna de nem bírtam.
-Nem kell bocsánatot kérned. Igazad van.-mondta szint elhaló hangon.De azóta már sokminden változott...
Ezután nem szóltunk egymáshoz semmit. Megérkeztünk és felmentünk  stúdióba. Nem volt bent senki.
-A többiek?-néztem körbe.
-Mit tudjam én!-csukta be az ajtót.
Egy ideig csak szótlanul ültünk egymással szembe, amikor nyitott be valaki. Vagyis nyitott volna be, de a kulcs nem fordult el.
-Selena bent vagy?-szólt a túloldalról Sel.
-Igen, Rossal. Miért?
-Hát az a helyzet, hogy...-itt nem folytatta.
-Mondd már!-szóltam vissza kicsit dühösen.
-A kulcs.
-Mi van a kulccsal?!-kérdezte Ross nyugtalanul.
-Beletört az ajtóba.
-Mi?!-kérdeztem szinkronba Rossal.
-Selena mitcsináltál?-próbáltam kinyitni az ajtót, de sehogy sem nyílt ki.
-Asszem' beragadtatok!-mondta.
-Ezt nem hiszem el!-vágott bele az ajtóba Ross.
-Szerinted én igen?!
-Sel légyszi menj el hozz egy új kulcsot!
-A másik kulcsom Hollywoodban maradt.
-Akkor csináltass egy újat vagy akármi csak siess!
-Jó,majd jövök!
-Hát akkor...
-Ketten maradtunk!
-Igen...
-Figyelj, igazából engem nagyon érdekelne, hogy akkor miért lettem kibírhatatlan.
-Nem akarom elmondani.
-Tudod mit szerettem benned a legjobban? Hogy veled akármiről tudtam beszélgetni. Te nem csak a a barátnőm voltál, hanem a legjobb barátom is!
-Sajnálom.
-Kérlek Selena! Tudod jól, hogy beszélhetünk akármiről nyugodtan! Meghallgatlak és talán ki is tudom javítani a hibáim!
-Mondd el miért voltam én mindig az utolsó?-hajtottam le a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-emelte fel a fejem.
-Az én véleményem sosem számított. Hogy én mit szeretnék.
-Dehogynem Selena, ne mondd ezt! Hisz' elfelejtetted hányszor csaltam mosolyt az arcodra! Hányszor csináltuk azt amit te szerettél volna. Elfelejtetted ezeket az időket? A szép emlékeket?
-Nem felejtettem el semmit, de azt sem, hogy mindig én voltam a rossz és te a jó. Ha összevesztünk mindig én voltam a hibás. Ha valamiben dönteni kellett engem meg sem kérdeztél, csak a te véleményed számított.-fordultam el.
-Ez nem igaz!-fordított vissza. Ha talán történt is egy pár ilyen eset már megbántam! Selena tudod jól, hogy nagyon szeretlek!
-Tudom!-öleltem meg.
-Bocsáss meg!-gördült le egy könycsepp az arcán.
-Te bocsáss meg!-csókoltam meg.
-Most pedig gyere vegyük fel a dalunkat!-húzott be a fülkébe.
-Ömm...kint nem kéne beállítani, hogy vegye is?-mosolyogtam rá.
-De, lehet.-ment ki.Na mehet?-ült le a zongorához.
-Még nem!-ültem az ölébe. Elötte...-csókoltam meg.
Rádöntöttem a zongoraszékre és végigsimítottam az egész felsőtestét.
-Hmm...ez nagyon tetszik, de szerintem majd otthon, jó?-nevetett.
-Igaz.-ültettem fel.
Megcsókoltam mégegyszer és felálltam. Odamentem a mikrofonhoz felvettem a fülest és elkezdtük. Először csak hangpróbáltunk aztán elkezdtük rendesen. A 6.-ra sikerült is.
-Olyan ügyes vagy!-karolt át és...igen újra kezdi, megmarkolta a fenekem.
-Be kell valljam ez is hiányzott már!-mosolyogtam rá.
-De még nekem!-mosolygott ő is.
-Akkor, most mi legyen?
-Hát várunk!-mentünk ki.

-Ross-

-Szia Rik, mondjad!-vettem fel a telefonom.
-Miért vagy ilyen boldog?
-Újra együtt vagyunk a szépségemmel!-nyomtam egy puszit az említett arcára.
-Az nem jó...
-Miért?
-Ross kivagy hangosítva?
-Igen, miért?
-Mert szeretném most, hogy csak te halld!
-Hát rendben.-tettem a fülemhez és felálltam.
-Figyelj, tudnod kell valamiről.
-Mondd!
-2 nap múlva indulunk...
-Nem, az nem lehet!
-De sajnos így van. Még Yasmine se tudja. És nem tudom, hogy mi lesz, főleg így, hogy újra együtt vagytok.
-Majd...megoldom. Szia!-tettem le.

21.rész Se veled se nélküled

-Selena-

Augusztus 15.-ei reggel...Magány és szomorúság. Pedig ma vidámnak kellene lennem, mivel igen ma töltöm a 16-ot. Hisz nehogy már egy fiú miatt legyek szomorú, amikor életem eddigi legszebb évét tudhatom magam mögött. Valóra vált az álmom. Szerződésem van a Hollywood Recordsal, legjobb barátnőm Selena Gomez és Rydel Lynch! Dehát erről még csak álmodni sem mertem volna és most már valóság. Sajnos ebben az évemben két nagy veszteség is ért. A báttyám halála és egy olyan amit saját magamnak köszönhetek. Ross...ahhh!!! Hogy mi a szarért kellett vele szakítanom?! Mit tettem? Azóta kerüljük egymást és egy szót nem váltunk. Olyanok vagyunk mint két gyerek! Szertjük egymást és még sem vagyunk együtt. Milyen logikus!
-Bejöhetek?-nyitotta ki az ajtót Yas.
-Hisz már megtetted!-nevettem fel keservesen.
-Mi van veled mostanában?-ült le mellém.
-Semmi.
-Selena!
-Szerinted?-néztem rá.
-Hisz te szakítottál, kérlek!
-Szerinted nem tudom?!-emeltem fel a hangom.
-Sel, figyelj, ha gondolod beszélhetünk róla és talán segíthetek.
-Hagyjuk.
-A nővéred vagyok! Velem akármiről beszélhetsz.
-Kop-kop!-nyitott be Selena.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Boldog szülinapot!-ölelt át és a kezembe nyomott egy borítékot.
-Köszi!
-Zavarok?-nézett Sel Yasminra aztán rám.
-Nem, én már megyek is!-állt fel Yasmine és kiment.
-Minden rendben?-simította meg a hátam Sel.
-Mindenki ezt kérdezi tőlem?! Most komolyan, szerinted?
-Nem.-hajtotta le a fejét.
-Bocsi, csak már kivagyok...
-Elhiszem, hogy nehéz. De ez csak egy fiú...
-Nem. Ő az életem.
-Hisz még annyi hal van a tengerben!
-De ezt nem érti meg senki.
-Mit, Selena?!
-13 éves koromtól arra vágytam, hogy csak egyszer szorosan átöleljem. Senki sem tudta, hogy mennyit sírtam érte. Hány éjszaka úgy aludtam el. Mennyire fájt a szívem. És most megkaptam és eldobtam.
-Sel...-nyelt egyet. Hidd el minden rendbe lesz.
-De...nem értem magam. Szeretem, de azt akarom, hogy minden a régi legyen. Ne én legyek az utólsó, hanem mindketten az elsők.
-Selly, öltözz fel és mennyetek el Rossékhoz.-kiabál anyu lentről.
Miért kell mindig kiemelni Rosst?! Nem lenne annyi elég, hogy Lynchékhez?! Vagy ne inkább csak Rydel, Riker, Rocky, Ell és Ryland.
-Rendben.-sóhajtottam egyet.
-Na, Selly egy mosolyt!-bökött oldalba erre én rámosolyogtam. Azaz!-mosolygott ő is.

-"Rosséknál"-

-Jóreggelt Stormie!-öleltem meg.
-Szia Selly menjetek fel Rydelhez. Mert nekünk...most mennünk kel. De majd délután átjöhettek a bulira. Vagyis...hozzátok.-mosolygott zavartan.
Ohh hurrá, hogy tudtam buli lesz...utálom ha nekem rendezik. Miért kell akkora felhajtás nekem?
-Okés!-mondtam és elindultunk Sellel az emeletre.
A lépcsőfordulóban belebotlottam...kibe?! Hisz ez hülye kérdés...Természetesen Rossba...Selena köszönt neki, de ő nem vette észre mivel velem szemezett. Ez eléggé ciki...
-Bocsi.-vakarta meg a tarkóját.
-Nem, én bocsi.-próbáltam kikerülni, de ő is arra lépett amerre én.
Eljátszottuk ezt vagy 5-ször amikor Selenának  elege lett.
-Akkor most én bocsi!-lökte meg Rosst óvatosan és így elfértünk.
Felmentünk az emeletre. Mielőtt benyitottam volna Rydelhez, Selena lefogta a kezem.
-Ez mi volt?-kérdezte halál komoly fejjel.
-Mi-mi?
-Hm...mintha nem tudnád.
-Tényleg nem tudom.
-Nem vetted észre, hogy mi van?
-Rossra gondolsz?-néztem érterlenül amikor az említett jött fel.
-Mi van velem?-kérdezte Ross.
-Semmi!-rontottam, be Rydelhez.
-Hohohoooo! Lassabban még kitéped az ajtót!-állt fel Rydel.
-Bocsi csak...-csuktam be gyorsan.
-Csak?-kérdezte Delly.
-Ross.-ültem le.

-Ross-

Hm...nem tetszik ez nekem. Tutira most bent rólam van szó! Na, de hallgatózni a saját nővéremnél az exemről? Nem, ez nem lenne szép! De kit érdekel! Az ajtóra támaszkodtam és a fülemet közel tettem. Igen, rólam van szó. Szerencsére minden egyes szót tisztán hallottam. Biztos voltam benne, hogy még szeret. És igen én is őt! És én sem tudom miért csináljuk ezt!
-Teljesen egyet értek veled, drágám!-suttogtam.
Most mit kéne tennem, hogy újra együtt legyünk? A tesóimtól már ebben biztos nem kérek tanácsot! Akkor? Megvan! Calum! Visszamentem a szobámba, elővettem a telefonom és felhívtam Calumot, hogy jöjjön el. 10 percig csak fel-alá járkáltam amikor benyitott Calum.
-Na, megvan már mit szeretnél tenni?-csukta be az ajtót, de az megakadt a szönyegben.
-Igen!
-Mit?
-Játszok vele egy kicsit! Talán úgy majd megtanulja.-kacsintottam Calumra.
-Ohh igen?! Játszunk!-állt meg Selena az ajtóban.
-Nem...Selly, nem úgy értettem!-futottam utána mivel elment.
Bement a fürdőbe becsukta volna az ajtót, de én visszatoltam. Bementem én is majd bezártam, hogy ne tudjon kimenni. Háttal volt és egy szót sem szólt.
-Csak azért mondtam mert szeretném, ha újra együtt lennénk!-karoltam át.
-Nem érdekel.
-Selena, kérlek légy újra az enyém!-fordítottam magam felé.
-Szerinted ennyivel meghatsz?
-Szeretlek!-mondtam és ajkaimat az övére tapasztottam.
Ő megsem próbált ellökni ebből is látszik, hogy még mindig oda van értem. Ezért én folytattam. Nekidöntöttem az ajtónak. Én nyelvemet az övéhez dörgöltem ő pedig hátamat simította. Sehogy sem tudtam uralkodni magamon és egyre durvább voltam. Benyúltam a pólója alá és simogattam az oldalát, amire libabőrös lett. Szemét végig csukva tartotta ezért valószínűleg nem vette észre, hogy az én nadrágom már a földön hevert és készültem, hogy lerántsam a fölsőjét. Mikor elkezdtem egyre feljebb csúsztatni a kezem kinyitotta a szemét és ellökött magától.
-Persze arra jó lennék, hogy megdugj mi?!-mondta és kiment, majd rámcsapta az ajtót.
Ohh basszameg, hogy ennyire szexynek kell lenned! Ezt nem hiszem el! Már megint mi a francot csináltam?! Hogy lehetek ennyire egy hülyegyerek?! Ahhh...Nem, hogy jobb lenne a helyzet köztünk még rosszabb. Felakartam húzni a gatyám amikor rájöttem, hogy nem ártana alsót cserélni...De egy balek vagyok!
-Selena várj!-mentem be Rydelhez.
-A,a,a! Kifele!-tolt ki Rydel.
-De várjál már! Szeretnék beszélni Sellyvel!
-Nem! Velem fogsz szépen beszélni! Mégis mit képzelsz magadról?! Hogy lettél te ekkora egy mocsok?!
-Rydel, nem vagyok mocsok. Nagyon szeretem Selenát! Csak annyi az egész, hogy...tudod jól...
-Ross nem érdekel, hogy kanos vagy! Selenával csak óvatosan ügyködj, mert az egyszer szent ha valamilyét elveszed nem csak a családjával gyűlik meg a bajod!-mondta Rydel és bement.
-Ha tudná, hogy már nem szűz...-nevettem el magam majd újra benyitottam.
-Na ide figyelj! Rydel nem volt elég akkor majd tőlem megkapod!-jött ki Sel.
-Neked is elmondom mint Rydelnek! Imádom, szeretem Selenát csak egyszerűen nem bírok magamon uralkodni! Csak szeretném vele megbeszélni.
-Nyugi...nem nagyon kell felvázolnod, hogy nem bírsz uralkodni magadon. Látom én azt anélkül is.-mutatott le Sel.
Fuu...most már tényleg nem ártana átvenni...
-Ne nézd azt...-takartam el. Na szia!-mentem vissza a szobámba.

-Selena-

-a bulin-

Már megjött minden vendég. Itt ülök az asztalnál és épp most énekelik a felköszöntő dalt. Vagy már lehet, hogy vége van. Nem igazán tudom, mivel csak a tortát akarom falni. Iszonyatosan megkívántam fogalmam sincs mi ütött belém, pedig nem is vagyok olyan édesszájú! Mikor felnéztem már jöttek is az ajándékokkal. Gyorsan elfújtam a gyertyákat és felálltam. Sorban jöttek felköszönteni. A kis sor végén Ross állt.
-Boldog szülinapot!-adta át az ajándékát és megölelt.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Egy kicsit néztük egymást aztán újra magamhoz öleltem? Mi?
-Nagyon szeretlek!-súgta a fülembe és megpuszilta a fejem.
Én kicsit zavarba voltam mivel teljesen akaratlanul öleltem magamhoz és már mindenki minket bámult. Ross mielőtt elment volna rámmosolygott én meg vissza.
-Akkor...együnk tortát?-mosolyogtam kínosan.
Miután ettünk kimentünk a kertbe a lányokkal.
-Mi volt bent Rossal?-kérdezte Bella.
-Jahj...hagyjuk már Rosst!-intettem le.
-Pedig dúl a love!-ült le Nick mellèm.
-Na de jó. Már te is kezded? Inkább megyek és eszem még!-mentem be.
-Finom mi?-kérdezte teli pofával Rocky.
-Ja.-ültem le mellé.
-Egyébként mi van Rossal és veled? Mármint tudom, hogy nem vagytok együtt, de olyan furik vagytok!
-Rájöttem mostmár, hogy ez amolyan "se veled se nélküled feeling".
-Szerintem is.-ült le mellém Ross.
-Na én megyek!-állt fel Rocky.
-Ross én...
-Sss!-tette ujját a számhoz.
-Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szédülök!-döltem el.
Ross ölében végeztem, de nem bírtam felülni.
-Jól vagy?-nézett rám ijedten.
-Nem.
-Tesó, gyorsan hozz egy pohár vizet!-kiáltott Rockynak Ross.
Ő odahozta. Ross felültetett és megitatott.
-Jobb?-tette le a poharat.
Bólogattam, hogy igen.
-Mitörtént?-kérdezte Rocky.
-Csak megszédültem...-ültem fel nehezen. Mostanában előszokott fordulni.
-De mostmár jól vagy ugye?-simította végig Ross az arcom.
-Persze, de...-vettem le a kezét és felálltam.

-Riker-

Épp Yasminnal beszélgettem kint amikor megzörrent a telefonom. Egy SMS-t kaptam. Amiben az állt, hogy a túrné 3 nap múlva folytatódik. Ó jajj...Ezt hogy fogom közölni Yassal? És mi lesz Rossékkal?

20.rész Jó, akkor szakítsunk!

-Selena-

Isteni egy érzés most a meztelen melkhasán feküdni annak aki...igen hát azt csinálta velem.  Igaz, hogy ezt még nagyon nem kellett volna, de szeretem és nem érdekel most pillanatnyilag semmi csak, Ő. Még alszik és én rezzéstelenül figyelem, nehogy felkeljen. Ahogy itt szuszog mellettem, az ártatlan fejével és a kócos hajával. Ahogy a reggeli napfény beszúródik az erkélyen és simogatja az arcom! Ez a tökéletes! De kopogást hallok ezért megszakad a tökéletes pillanat. Gyorsan kikapom a táskámból a magammal hozott cuccokat és felveszem. A nadrágomban volt a telefonom és rezgett. Elővettem és megláttam, hogy egy üzenetet kaptam. Elkezdtem olvasni, de csak addig jutottam az újabb kopogás miatt, hogy "Szia kislányom". Basszus, basszus, basszus! Anyu! Úristenkém ebből is mi lesz otthon? Újabb kopogás, de mostmár durvább mint a többi.
-Megyek már!-nyitottam ki az ajtót.
-Ti még mit kerestek itt?
-Miért ki maga?
-Minek tűnök?! Takarítónő!-mosolygott eröltetetten. És nektek már 2 órája kint kellene lennetek Lynch úrfival!
-Honnan tudja, hogy...?!-mutattam Rossra.
-Hm minden erről szól!
-Hogy, hogy minden?!-néztem rá kétségbeesetten.
-Újságok, cikkek...
-Micsoda?!-kerekedtek ki a szemeim.
-A portás leadott titeket.-mondta unottan.
-Ez nem lehet igaz! Ha megbocsájtana...!-csuktam be az ajtót. Ross!-próbáltam felkelteni. Ross kelj fel!-kiáltottam rá.
Erre semmi.
-Lopják a Toyotád.
-Mi?!-pattant fel.
-Leadtak a sajtónak!
-És a Toyotám?
-Annak nincsen semmi baja! De lehet,hogy neked lesz!
-Mi van akkor, ha..?-várta a folytatást.
-Drágaságom! Egy az, hogy már 2 órája elkellett volna húznunk innen, kettő ki tudja miket mondott rólunk az a nő! És mi van ha leírt mindent ami történt?! És ha a szüleink megtudják?!
-Kérlek halkabban, mert szétszakad a fejem.-ült fel.
-Talán nem kellett volna leinnod magad és akkor talán nem történt volna semmi baj!
-Nyugi van!
-Tudod mit?! Elegem van a sok "nyugi vanból"! Elegem van már belőled!
-Ohh tényleg?
-Igen, tényleg!
-Este teljesen más téma volt!-mosolygott.
-Kussolj be!
-De kis durci vagy!-húzott magára.
-Teljesen elegem van belőled!-szálltam le róla. Ja és intézd ahogy akarod a személyzetet lent leszek.-mentem ki az ajtón.
Lementem majd bementem a hotel melletti kávézóba. Kértem egy cappucinot és leültem. Kevergettem, kevergettem, de nem ittam bele csak gondolkodtam. Kivettem a zsebemből a telefonom és megláttam, hogy van 17 nemfogadott hívásom. Valakit nagyon érdekelek. Végiglapoztam és az összes anya volt. Hurrá! Valahogy most teljesen nem akartam visszahívni. Még az élethez sincs kedvem nem, hogy kimagyarázni magam. Beleittam a kávéba és újra csörög. Remek, milyen fontos lettem hirtelen! Kezembe veszem rápillatnok és "szöszim". Chh mikor hívtam én már így?! Ez inkább csak egy kis köcsög...jobban mondva nagy! Mi történt?! Miért múlik így az idő? Megittam a kávémat majd kimentem.
-Mehetünk?-ültem be.
-Mehetünk.-mondta egykedvűen.
A kocsiban természetesen csak a nagy csend ment, de ez jobban is tetszett mint az utána lévő dolog.
-Selena, beszélgethetnénk? Mivel látom jobban elvagy a telefonoddal...-mondta Ross.
-Beszélgetek.
-De nem velem.-vedte ki a kezemből és a hátsó ülésre dobta.
-Te normális vagy?! És ha leesik és összetörik?!
-Majd veszek újat.-rázta meg a vállát.
-Persze, igen mivel te olyan gazdag, helyes, cuki, Mr. Tökély vagy!
-Most mi bajod van? Felveszem és nincs semmi baja!-hajolt hátra.
-Ross vigyázz!-ordítottam rá, de már késő volt, mivel egy fában végeztük.
Nagyon nagy szerencsénk volt, jobban mondva csak Rossnak, mert a lábam borzalmasan fáj.
-Jól vagy?-nézett rám kétségbeesetten.
-Szerinted?!-válaszoltam flegmán és nehezen kiszálltam.
Odadöcögtem a kocsi oldalához, hogy megtámaszkodjak.
-Most komolyan kérdeztem.-simította végig a karom.
-Én meg komolyan válaszoltam.
-Na figyelj, most már nekem is elegem van belőled! Érdekelne, hogy fáj-e valamid, mert az előbb mentünk bele egy fába, miattad!
-Ohh persze az én hibám az, hogy te eldobtad a telefonom!
-Igen.-válaszolt.
-Hm jó! Nem akarom elviselni a nagy pofádat!
-Én sem a tied!
-Tudod erre mi a megoldás, szívem?! Szakítsunk!-
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét.
-Szuper!-indultam el.
-Még is hova mész?!-fogta meg a kezem.
-Felhívok valakit, hogy jöjjön értem!-mentem tovább.
-Selena?-jött oda hozzám.
-Mi van már?-fordultam meg.
-A telefonod.-nyomta oda a kezembe.
Èn elvettem és mentem tovább.
-Selena!-ismét kiált utánam.
-Igen?!-válaszoltam méregesen.
-Akkor...most, szakítottunk?-hajtotta le a fejét.
-Igen.
Miután már az utca végében sétaltam visszapillantottam, de már elment. Feloldottam a telefonom és persze ki más lehet a hátterem ha nem Ő? Hm ezt a képet még az óriáskeréken csináltuk...Azzal foglaltuk el magunkat amikor megállt a gép, hogy vicces képeket csinálunk egymásról a játszáson kívül. Ezen lett a leghülyébb feje! Lehullott egy könycsepp az arcomon,de gyorsan le is töröltem. Hisz most szakítottunk...Felhívtam Rikert, hogy jöjjön értem.

-Ross-

Most szállítattam el a kocsim. Ideje lenne felhívni valakit, hogy jöjjön értem. Elkezdtem kutakodni a zsebemben, de hamar rájöttem, hogy az imént elszállított kocsimban hagytam.Na jó akkor marad a tömegközlekedés! Benyúltam a zakómba a pénztárcámért, de természetesen nem volt nálam. Gratulálok Ross, hatalmas nagy balek vagy! Most dobott ki a csajod, összetört a kocsid és ráadásul még fogalmam sincs, hogy jutok haza. Leültem egy padra gondolkozni mit tegyek, de nem jutottam semmire mivel odafutott két kiscsaj képet csinaltatni. Ohh hurrá még ez is! De álljunk csak meg egy pillanatra! Tudom is, hogy jutok haza! Hisz híres vagyok...nehogy már ne szedjek össze egy kis pénzt! Miután megcsináltuk a képeket elindultam a belvárosba. Kerestem egy jóllátott helyet és elkezdtem énekelni. Először csak R5 számokat énekeltem aztán a sajátjaim. Szerencsére a gitárom nélkül is nagy sikerem volt. Ügyes vagy Ross! Végre nem csalódtam! Elindultam az állomásra és megvártam a legközelebbi vonatot ami haza visz. Igaz hogy 2 átszállással,de csak visszakerülök Londonba. Igazából még ia csalódtam magamban...Selena...Nem tudom miért akadt ki ennyire ahhoz képest, hogy nem voltak gondjaink egymással. Vagy neki mégis velem? Most mindennél jobban arra vágyom, hogy átölelhessem és letisztázzam vele ezt a dolgot. És remélem nem lett semmi komolyabb baja a balesetben. Aggódom érte, hogy jól van-e. És, hogy tudjam rendesen hazakerül. De még csak egy sms-t sem tudok ellegyinteni neki. Mondjuk úgy sem válaszolt volna.
-Nem tudja véletlenül mikor indul egy vonat Londonba?-ült le mellém egy idős hölgy.
-De 13-56-kor. Én is azzal megyek.
-Akkor még van egy óra!-vett elő a táskájából egy újságot.
Az újság címlapján mi más állna, mint nem én...Még hogy "botrányos tini sztár"?! Mi a francért lennék én botrányos?! Mit tudnak ezek az ember életéről? Csak tönkre akarják tenni. Egy órán keresztül csak malmozgattam a kezemmel. Végre megérkezett a vonat és felszálltam. Kinéztem magamnak egy ablak melletti helyet és leültem. Annyira kár egy ilyeneste után szakítani! Olyan furcsa érzéssel tölt el, hogy egy olyan lányt akit teljes szívemből szeretek, magamévá tehettem. Jó ez még így a fejemben és elég furcsán hangzik, de nagyon jó érzés! De miért kellett, hogy vége legyen? Vajon Ő mit érez most és akkor mit érzett?

-Riker-

Négy és fél óra alatt eljutottam Franciaországba. Selena azt mondta, hogy az Eifell toronynál lesz, ezért itt vagyok. Nézek jobbra, de semmi. Nézek balra, de semmi. Mondjuk ekkora tömegben jó ha az ember ellát az orráig. Egy 10 perces keresgélés után még mindig nem találtam ezért felhívtam.
-Szia Sel, hol vagy?
-Szia. A lakatos hídon.-hallani lehetett a hangján, hogy sírt.
-Mi a baj?
-Semmi!-szipogott.
-Hát jó. Akkor maradj ott mindjárt ott vagyok.
Bepattantam a kocsimba és mentem az előbb említett hídhoz. A közelben leparkoltam és felmentem a hídra. Megpillantottam Selenát és odamentem hozzá.
-Ne sírj kérlek!-karoltam át hátulról.
-Hagyjuk már.-fordult meg mosolygott majd átölelt.
-Öcsémet hol hagytad?-néztem körbe.
-Inkább azt hagyjuk!-forgatta a szemeit.
-Na?
-Szakítottunk.
-Mi?!
-Jól hallod.
-Ő dobott ki téged? Mert akkor velem gyűlik meg a baja!-dörzsölte össze a kezeit.
-Nem, nem. Én szakítottam vele. Ő csak beleegyezett.
-Huhh akkor itt valami nagyon nagy baj történt! Mesélj csak!-karoltam át és elindultunk.
-Hàt igazából csak aggaszt az, hogy mindig Ő a kis tökély engem meg semmibe vesz. Mindig csak neki lehet igaza és az én véleményem nem számít.
-Na igen. Tudom jól, hogy milyen és valamilyen szinten igazad is van, de...
-De mi? Te is őt véded?
-Igazából a "de" csak annyit akar jelenteni, hogy még fiatalok vagytok és az ember sokat téved. A másik pedig az, hogy az összes kapcsolatban vannak nézeteltérések ez ennek a része. És neked pedig ez...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Az első kapcsolatom. Tudom és épp ezért nem akarom ezt. Gondolom tisztában vagy vele, hogy nekem az öcséd az életem és ezért nem akarok vele veszekedni.
-Neki is te vagy, ezért nem kell aggódnod. Maximum egy hét és úgy is újra együtt lesztek!-nyomtam egy puszit az arcára és beültünk a kocsiba.