-2.évad 20.rész Pörgés ezerrel-

-Ross-

Riker átküldött Ailonékhoz, hogy fűzzem meg Yasminet. Egyszerűen már kikészìtenek! Riker ott nyafog nekem, Yasmine meg itt. Komolyan, miért olyan nehéz ez?! Ennyi lene az egész: "Szeretlek. Én is." Aztán pussz, pussz, szeri, szeri. Mit kezdjek ezekkel? Ha egyszer szeretik egymást...Ah mindegy is. Lényegtelen. Most is hiába jártatom a szám Yas-nek.
-Oké, figyelj. Nekem elegem van ebből. Olyanok vagytok mint két ovis. Oldjátok meg ahogybszeretnétek. Kiszálltam.-tettem fel a kezem védekezés képpen, majd arrébb álltam.
Mikor az ajtó felé igyekeztem Louisie megállított.
-Ross...Szeretném látni a lányomat.
-Londonban van.-fordultam felé.
-Tudom. De mást nem tudok róla. Hónapok óta nem láttam.
-És mit szeretne, én mit tegyek?-néztem oldalra.
-Mondd meg hol van.
-Nem is tudom.-rágcsáltam szám szélét.
-Kérlek, mi olyan nagy dolog ebben, hogy nem tudhatom hol van?-nézett kèrdőn.
Igazából tènyleg semmi csak tudom mit érez Selena. Bűntudata van. Jó mondjuk érthető mire, hiszen 17 évesen elég durva dolgai vannak... Nem hinnèm, hogy jót tenne neki ez a találka.
-A London Road utcában van egy hotel. Többet én sem tudok. Nem hinném, hogy ma még átköltöznek a buszba.
-Köszönöm.-bólintott.
-Viszlát.-léptem ki az ajtón.
Mindenképpen fel kell hívnom Selt. De most még vagy alszik, vagy próbán van. De nem tudom mikor indul Louisie. Jobb lenne most hívni. Elővettem a mobilom és csörgettem.
-Szia kicsim.-vette fel.
-Szia.-mosolyogtam. Hogy vagy?
-Megvagyok. Épp indulunk a főpróbára.
-Milyen volt a tegnapi napod?
-Egész tűrhető. Kivéve, hogy az összes koreográfus leordította a fejem, úgy elszartam az egészet. Nem aludtam szinte semmit...És ha ma nem csinálom jól tutira nem leszünk készen estére. Szóval.
-Áu. Nem akarlak ijesztgetni, de a holnapi napod mindennél roszabb lesz valószínűleg.
-Ezt, hogy érted?
-Háát...Anyukád meglátogat. Bocsi, de nem tudtam ellene...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Most komolyan? Mégis mi a frászt mondjak neki miért nézek ki úgy mint egy lepukkant 40 éves?!-fakadt ki.
-Na jó talán ez egy kicsit túlzott hasonlat.-nevettem fel.
-Ross!
-Jól van, jól van! Nem tudok mit tenni. Mondd meg neki, hogy húzós heted volt, vagy mi...
-Valószínű, hogy beveszi...-gúnyolódott. De ma megyünk fotózásra, ezért szerintem elég fittül ki fogok nézni a sminktől.
-Meglehet, dee..
-Hm?
-De nem tudom meddig lesz ott, és tudom, hogy nehéz lesz kibírni egyes dolgokat...
-Mint például? Miről beszélsz?
-Tudom, hogy cigizel...-mondtam.
-Áh...-várt egy kicsit, majd folytatta. Selena?

-Nem. Bűzlesz.
-Ez kedves. De fogadd el! Miattad...-mentegetőzött.
-Ne fogj már mindent rám!
-Oké akkor, majd este beszélünk. Szia.
-Várj!-kapkodtam. Szeretlek!
Sóhajtott egyet.
-Én is.-lágyult meg a hangja.
Azzal le is tette. Visszamentem a házunkba, és felmentem az emeleten. Kezembe vettem a gitárom és megpróbáltam produkálni valamit, ha már egyedül vagyok.

-Selena-

Ross eléggé jól felidegesített. Esküszöm már profi ebben! Nem ettem egy falatot sem, de már valahogy nem is vagyok éhes. Pedig Selena azt mondta, hogy körülbelül nem jutunk kajához este 7-ig. Az úgy tényleg szuper. Indulhatunk is a fotózásra, onnan a próbára. Hurrá! Remélem még egy pár százszor felforralják ma az agyvizem. Ma még mehetünk hangpróbára is. Ja plusz még ruhapróba. Aztán holnap jön még csak az igazi. Ez egyre jobb és jobb lesz!
-Itt a limó!-szólt be Sel a szobámba.
-Megyek.-mentem ki.
-Biztos nem vagy éhes?-mért végig.
Csóváltam a fejem, és indultam az ajtó felé.
-Komolyan Selly elfúj a szél.-zárta be a hotel szobánk ajtaját.
-Ni, csak ki beszél...-forgattam a szemem, és indultam a lift felé.
Benyomtam a földszintet, majd megálltam. Kinyílt az ajtó és beálltam Sellel az oldalamon. Amikor leértünk beszálltunk a limuzinba.
-Holnap jön anya.-fordultam az ablak felé.
-Mi? Micsoda? Kifog...-félbeszakítottam.
-Akadni? Tudom.
-Na és mikor?-nézett rám.
-Holnap. Vagy nem tom.-ráztam meg a vállam.
-És te csak ilyen lazán veszed?-rázta meg ő is a vállát, és kérdőn nézett.
-Nem, csak ha úgysem tudok elleni mit tenni? Már tök 8. Elhatározta magát.-kotoráztam kabátom zsebében.
-És mit mondasz neki arról?-bökött a kezemben lévő csikkre.
-Kérsz egyet?-nyújtottam Selnek.
-Ezt?-horkant fel.
-Nem..Semmit. Ez legyen már a legkevesebb gondom.-legyintettem.
-Te tudod.-mondta tök közömbösen.
Lassan meg is érkeztünk és kiszálltunk. Köszöntünk, majd beültünk a sminkes szobába. Megkértek rá, hogy elötte válasszuk ki a ruhákat. Én egy piros-fehér színű egyberuhát választottam elsőnek. Sel pedig egy mintás szürke pulcsit, és egy fekete farmert magassarkúval. Egyszerű, de mégis hihetetlenül jól áll neki. Mikor átöltöztünk, leültünk a tükrök elé.
 Miután végeztek  a hajammal és a sminkemmel újra 17-nek éreztem magam.

Bevallom őszìntén amióta az albumom kijött nem voltam fotózáson, csak egyszer egy magazinba. Persze Selena ebben is már profi ezért úgytűnik engem nem is kell tájékoztatni ilyes fajta dolgokról. Olyan mintha itt se lennék. Na mindegy. Inkább kezdek hozzászokni, nehogy a koncerten érjen nagyobb csapás. Hisz igaza van Rossnak. Én ott lényegtelen leszek. Csak egy akárki aki ott van az útba. Sel kezdte ezért én megpróbàltam tényleg odafigyelni, hogy mit csinál. Az elején még komolyam vette, de utánna már csak ugrált mint egy bolond. Mondjuk a képeket egész jól állt neki ez a dolog. Na és jövök én. Kezdőthet az égés minden mennyiségben.

Megérkeztünk ide is. Főpróba meg minden...Örülök neki. Selenát ismét körbeugrálták én meg ott álltam egyedül. Kezdett cikinek bizonyulni a dolog. Hogy csak ott állok és a díszletet figyelem, amit már tegnap is láttam vagy ezerszer. Úgytűnik csak egyetlen ember szúrta ki, hogy én is élek ebben a teremben. Mivel közelít hozzám egy...nos eléggé helyes pasas. De lehet, hogy csak ő is a díszlet miatt jött...
-Szia Rob vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Szia. Selena.-fogtam vele kezet.
-Tudom.-mosolygott. Én leszek a táncosod.
-A táncosom?-néztem kérdőn.
-Az egyéni produkciódhoz.
Ó csúcs! Tanulhatok még egy tàncot csupán pár óra alatt.
-Kezdhetjük is, ha gondolod.-karolta át a vállam és felmentünk a színpadra.
-Na és ömm...melyik számra is?-kérdeztem, miközben lefejtettem a kezét a vállamról.
-Let's dance, and sexy end.
-Oh...Dehát...ömm ez a szám még ki se jött. És az sem biztos, hogy meg fog jelenno az albumon, mivel...igazából ezt a producer taláta ki, hogy lehetnék egy kicsit "szexybb". De ömm tudod, hogy is mondjam...-azért nem akartam sokat elárulni magamról.
-Szóval ki is adta ezt az ötletet?-néztem Robra.
-Selena!-mutatott Gomezre.
-Egy perc és jövök.-hagytam ott. Selena!-mentem oda hozzá.
-Hm?
-Mi ez az egész?-mutattam a színpadon álló pasira.
-A táncosod.-rázta meg a vállát.
-Na nem mondod?!-gúnyolódtam. Figyelj, ez a szám...hogy is mondjam, nekem durva. Nem fogom rázni a seggem egy olyan hapsinak akit 2 perce ismerek, közben arról énekelgetni, hogy mik történnek egy tánc után...-vakartam meg a tarkóm.
-De igen.-kacsintott.
-Sel én nem vagyok te. Elvagyok jegyezve!-toltam képébe a kezem.
-És? Ross koncerten simogatja magát, a kis libák kényeztetésére...
-Nem is igaz.-forgattam a szemem.
-De, de igaz.-bólintott.
-Akkor sem fogom...-fogta be a számat.
-De fogod. Rob! Kezdjétek!-szólt oda Sel.
Szemforgatva felmentem a színpadra.
-Csak, hogy tudd elvagyok jegyezve.-mutattam a gyűrűsujjam.
-Hm. Pedig azt hittem sikerül igazán összemelegedni.-vigyorgott.
-Ne akard, hogy elmondjam a vőlegénynek.-mosolyogtam vissza.
-És szabad tudni ki a szerencsés.-nyomta be a zenét.
-Nem tudom mennyire vagy pletykás.-kezdtem nyújtani.
-Naaa. Csak érdekel, hogy ki a pasi, nem fogja megtudni az egész világ..
-Nem ismered te az újságírókat.-nevettem fel keservesen.
-Elmondod még ma?
-Ross Lynch...-fintorogtam.
-Á a szőke gyerek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a kapcsolat köztetek.
-Én se..-ráztam meg a vállam.
-Na, de akkor gyere megmutatom mire gondoltam.-húzott maga elé.

Mikor végeztünk jöhettek a közös próbák. Azon hamar túlestünk, és kezdődhetett a hangpróba. Nem volt az sem valami nagy cucc, csak rohadt éhes vagyok. És ahogy Selena jósolta 19:13. Mehetünk enni. Végre.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-A helyi plázába. Valami gyorskajáldába. Ha az neked jó.
-Hogy jó-e? Nekem annyira mindegy, de kilyukad a gyomrom.
-Akkor menjünk!-mondta Sel, és bepattant a limóba.
-Felfogom falni az egész kajáldát.
-Csak lassan a testtel. 2-nél több hambit semmiképpen sem ehetsz.
-Miért?-néztem rá.
-Egy az, hogy egészségtelen.
-Jajj már mióta érdekel az téged?
-Kettő, hogy a színpadon ugrálástól kifogod hányni magad.
Felhorkantam, majd leintettem. Hamar megérkeztünk, és kiszálltunk. Bementünk a McDonald's-ba és rendeltünk.
-Azt nem fogod megenni!-szegezte rám Selena a tekintetét, majd újra a tálcámra.
-Tudod, jól, hogy nem ettem ma még semmit.
-Jóétvágyat.-legyintett.
Elkezdtünk enni, majd odarohant sikítozva egy lány és átölelt. Értetlenül hátranéztem, és ààà!
-Bella!-ugrottam barátnőm nyakába.
-Úristen Selena, de örülök neked!-nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-De gyönyörű vagy!-mondtam és öleltem tovább.
-Ki beszél!-bökött rám.
-Ja amúgy ő itt...-mutattam Selre.
-Selena Gomez!-nyújtotta a kezét az említett.
-Bella Phipps!-fogott vele kezet boldogan.
-Ülj csak le.-intettem a melletti lévő helyre.
-Mesélj valamit! Annyira más vagy!-mosolygott rám.
-Hát sok minden történt.
-Mesélj! Mi van Rossal?-vigyorgott.
-Annyi mindent tudnék mesélni, de attól félek nem fér bele félórára.
-Ja...a koncert ugye?-kérdezte.
-Igen, mennünk is kell M&G-re.-mondtam. De ha akarsz bejöhetsz a backstagebe.
Ugye Sel?-böktem felé.
-Persze.-mosolygott.
-Akkor gyere. És holnap elmesélek mindent!-álltam fel.
Visszamentünk a limóhoz, amit Bells ragyogó szemekkel bámult. Amikor visszaértünk rohantunk is a Meet and Greet-re.

-2.évad 19.rész Titkolózás...-

Heyszii emberek! Ma, azaz február 5.-e van. Ami nem jelnt mást, hanem a blog születésnapját. 1 éve, hogy az oldalra kitettem az első részt. 1 éve, hogy a történet megfogalmazódott a fejemben. 1 éve, hogy megismertem egy csodálatos embert aki erőt, és ötleteket adott, a mára már több mint 10000-es oldalmegjelenítéssel. Mind  a ketten 'Rosserek' voltunk. Egy facebookos oldalon ismerkedtünk meg, mint két gyerek akik rajonganak egy szőke tiniért. Mi két gyerek nagy álmokkal. Karrierrel, találkozással a jövővel. Elkezdtünk egymással levelezgetni, és rájöttünk, hogy akár testvérek is lehetnénk. Elkezdtünk formázni egy történetet, amiben valóra válthatjuk az álmainkat. Ezzel a címmel: 'Valóra vált álom' majd az én ötletemre 'Sztárral egy élet'-é érett. Emlékszem együtt megírtunk vagy 16 részt aztán abbahagytuk mert rájöttünk, hogy elrontottuk az egészet:D. Idegesek voltunk és úgy volt, hogy inkább hagyjuk az egészet. De te miattad folytattam. Kicsit mássá, de a közös ötleteinkkel. És egy éve kiraktam....És mi szét váltunk./Nem emiatt, az sokkal később volt/ Hiányzol. Hiányoznak az ötleteid, tanácsaid...TE! Szeretlek Doveom és nagyon remélem, hogy egyszer még elolvasod ezt. 
Sajnálom, hogy kicsit eltértünk a tágytól, de ezt meg kellett osztanom veletek. Remélem nem nagy probléma:)

-Selena-

-Hé Sel.-suttogott a fülembe Selena. Mindjárt megkezdjük a leszállást, csatold be magad.
-Hm.-emeltem fel a szemfedőm. -bár egészen jól hallodtam mit mondott,  mégsem tudtam megérteni.
-Megkezdjük a leszállást!-kersete az övemet, majd becsatolta.
-Mennyi az idő?-ásítoztam, majd az ablakra meredtem. Nagyon sötét volt, ezért kérdeztem.
-11 óra. A reptéren már vár egy limó. Ma estére megyünk egy hotelbe. Aztán már megérkezik a turnébuszom, és nyomoroghatunk.
Ismételten nem tudtam odafigyelni rá, de most az émelyítő érzés miatt a gyomromban. Liftezett fel és le, fel és le. Azt hiszem mindjárt lerókázom.
-Húh.-kaptam a gyomromhoz.
-Nem bírod a leszállast mi?
-Nem igazán.-kapkodtam a levegőt.
-De a felszállást már igen, mi?-vigyorgott rám.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Khmm....khr..Ross...-köhécselt.
Egy, két pillanatig nem vágtam, majd mérgesen néztem rá, ugyanis leesett a tantusz.
-Menj már.-löktem rajta. Istenem annyi köcsöggel vagyok körbevéve.-fogtam a fejem.
-Jól van már.-röhögött. Szeretlek te majom.-adott egy gyors puszit arcomra, majd tovább nevetett.
-De komolyan ilyenek, hogy jutnak eszedbe?-nevettem el én is magam. Kéne neked is valaki, hogy lekössön egy kicsit.
-Vagy lökdössön.-fagyott rá a mosoly a szájara.
Összenéztünk, majd már a vállába hajtottam a fejem úgy kuncogtam tovább. Már a könnyeim is kicsordultak amikor megéreztem, hogy a kifutópályán súrlódik a repülő kereke. Mit ne mondjak egészen jól elterelte a figyelmem. Kipattintodtam az övem, majd felálltam, és nyújtózkodtam egyet. A hátam mögött lévő üléshez kaptam, és felvettem vállamra a táskám. Selena már az ajtóban ügyködött, majd egy pillanat elteltével már a lépcsőn rohant lefelè.
-Nekem is elzsibbadt a lábam.-kiáltottam utána gúnyos mosollyal.
-De nem ennyire! Áu, áu!!-ugrált körbe miközben én már a lépcsőn sétáltam lefele.
-Hm.-szimatoltam a levegőbe. London. Egyre csak a mély levegőket vettem, mikor bekanyarodott egy limuzin füstölő kipufogóval. Hmm..khm..London.-emeltem orrom elé kezem.
A limó megállt, és kiszált a sofőr.
-Miss Gomez.-szólalt meg mély hangon, és odalépett Selhez kezet fogni. És Miss Ailon.-biccentett  nekem.
-Üdv.-intettem vissza apró mosolyt húzva.
-Cameron, a csomagjaink a gép oldalában.-mutatott Sel a járműre, és kezébe dobott egy kulcsot.
-Intézem.
-Köszönöm.-mondta Selena, majd beült, én pedig mellé.
Egy ideig csak figyeltem, ahogy szegény pasas megroskad a csomagjaink közt, és a csepergő eső előjátékát.
-Tuti vihar lesz. Utálom Angliát.-borzongott meg Sel.
-Nem a legjobb, de nekem most is megfelene.-bambultam el az ablakon.
-Ezt, hogy érted? Mármint Kalifornia...tudod mediterrán éghajlattal, meg tengerparttal.
-Nem a hely miatt.-intettem le, hogy inkább hagyjuk, mert magamnak sem akarom bevallani, hogy érzek.
Majd amikor mégjobban elkalandoztam az elmúlt pár hónapok megfejtésében, eszembe jutott, hogy Ross kérte, hogy hívjam fel. Kivettem farmerem farzsebéből a telefonom, és elkezdtem pötyögni a számokat.
-Kérlek mondd, hogy nem őt hívod.-nézett könyörgőn.
-De...De ő kérte ha megérkeztünk.-emeltem fülemhez a készüléket.
-Nagyszerű.-mondta unottan.
Párat csöngött, majd felvette.
-Szia.-szóltam bele.
-Sel?
-Jah, igen. Ez a számom. El is felejtettem mondani.
-Mostmár tudom. Na de minden oké?-kérdezte, majd Selena felém fordult szemforgatva.
-Te akartad, hogy újra együtt legyünk.-tartottam válamhoz a telefonom és ráhunyorogtam. Igen,persze.-emeltem vissza. És ott mizu?
-Semmi..szokásos.
-Komolyan, körülbelül 7 órája találkoztatok!-szólt ismét bele a nagyszájú.
Közben Cameron is elfoglata a helyét, és az eső is jobban rákezdett.
-Most hol vagytok?
-A limuzinban ülünk. Indulunk egy hotelbe.
-Aztán gondolom az alváson kívül nincs mára más terv.-hallodtam a hangján, hogy elmosolyodott.
-Nem nincs. Olyan hulla vagyok, hogy szerintem délig is tudnék aludni.
-6-kor kelés szöszim.-dőlt a vállamnak Selena.
-Vagyis 6-kor kelek...-dünnyögtem.
-Akkor nem is zavarlak. Hívj ha ráérsz. Szeretlek.-köszönt el.
-Én is.-tettem le.
Visszacsúsztattam ezúttal oldalsó zsebembe a mobilom. Még kb. 10  percig mentünk, majd megálltunk egy benzinkútnàl.
-Mit kérsz?-fordult felém Sel.
-Tudod, nem nagyon szeretem az itteni kaját.-húztam el a szám.
-Akkor Cam légyszi hozzon két melegszendvicset.
-Rendben mindjárt jövök.-szállt ki.
-Meg kell szoknod. Nem nyafoghatsz mindenen. Ez a szakma részben erről is szól. És te ezt akartad...Ezt az életet. Tudnod kell, hogy ennek az életnek vannak hárányai is.
-Sel. Tudom.
-Csak elmondtam.-dőlt hátra.

Reggel az eső vad kopogására keltem. Kop-kop-kop. Folyamatosan erre a ritmusra. Kezdett idegesíteni, ezért gyorsan felpattantam és a fürdőbe siettem. Az az érzésem, hogy  lassan úgy is kelni kell, ezért elkezdtem a fürdést. Majd amikor kész voltam, magam köré tekertem a törölközőm és megmostam a fogam. Mikor ezzel is végeztem kimentem a ruháimért, amit még este kikészítettem. Mielőtt megfogtm volna, megnéztem mennyi az idő. 5:59. Az órám kereken 6-ra volt állítva, ezért megálltam a szoba közepén a telefonommal a kezemben. Már azt hittem el telt vagy 5 perc, mivel olyan lassan ment, ezért feloldottam, de abban a pillanatban megszólalt. Gyorsan kinyomtam és visszamentem a fürdőbe és átöltöztem. Kimentem és nem bírtam ki...ráugrottam Selenára.
-Áu te állat.-mormogott.
-Jóreggelt! Fürödj, öltözz, és mehetünk. Tudod, mintha azt mondtad volna, hogy már rögtön színpadi próbákkal kezdünk, mert nagyjából tudom a táncaid.-hadartam el.
-Neked, hogy a szarba van ennyi energiád?-nézett rám kómás tekintettel.
-Egy órája fent vagyok.-másztam az ágyra hátáról.
-Szuper.-nyújtózott.
Ásítozott egy sort, majd felült. Beletúrt a hajába, és elindult a mosdó felé. Egy-két perc múlva hallodtam, hogy emgedi a vizet. Nagyon remélem, hogy menni fog a közös munka. Mármint ő már évek óta csinálja, én meg most kezdtem. Alig két éve. Még csak a második albumom előtt, turné nélkül. Fogalmam sincs mit jelent ez az egész. Nem tudom milyen munka ez. Mennyi minden áll ebben. 3 nap. Össz-vissz három nap van a felkészülésre. Mit kezdjek 3 nappal? Semmit. Nem lesz elég semmire. Nekem nem. Tudom, hogy nem vagyok még erre kész. De elvárják. Nem tehetek mást, teljesítem minden erőmet beleadva. Mem dzabad pánikba esni. Tilos! Nem tehetem ezt sem az én, se senki idegrendszerével. Pár perc múlva teljesen elkészülve kijött. Kinyitotta az egyik bőröndjèt és kikereste, az egyik cipőjét, majd felvette.
-Neked melyik kell?-fordította felém a táskát.
-Van cipőm.-horkantam fel.
-Akkor vedd fel. Megyünk.-állt fel.
Olyan furcsa volt. Nem láttam még ilyennek. Túl merev, és feszült volt. Remélem minél előbb feloldódik. Felvettem a cipőm, majd a belebújtam a fekete bőrdzsekimbe, és vállamra tettem.
-Mehetünk?-álltam meg az ajtóban.
-Aha.-bólintott.
A limuzin már várt ránk, ezért beszálltunk.
-Miss Gomez az ülés alatti táskában van reggeli.
-Köszönjük.-mondta Sel, és felnyitotta a táskát.
Kivette a becsokagolt dobozt, és az ölembe nyomta.
-Baj van?-néztem rá.
-Nincs.-fordult el.
-Figyelj, ha az a baj, hogy részt veszek veled a turnédon, akkor mondd csak meg, lelépek.-próbáltam mit sem törődve mondani.
-Nem! Dehogyis. És egyébként is...Ez nem csak az én turnémnak van meghírdetve.
-Jó csak megkérdeztem.-meredtem a dobozra.
-Egyél, ha éhes vagy!
-Mi ez Snickers reklám?-nevettem fel.
-Olyasmi.-nevetett ő is.
-Eszek, ha te is.-toltam közelebb.
-Jó,csak egy keveset.-mosolygott és felnyitotta a doboz tetejét.
-Hm gyros.-néztünk össze.
Útközben bedaráltuk az egészet, majd megérkeztünk a stúdióba.
-Ömm..én itt nem ismerek senkit.-csikorgattam a fogam.
-Nem baj gyere!-rángatott ki a kocsiból.
Feltrappoltunk a táncterembe.
-Sziasztok!-nyitott be Selena.
Egy páran ugyanilyen lelkesen köszöntötték.
-Selly ő itt Kate, a legjobb táncosnőnk akit imádok.-ölelt meg egy vörös csajt.
-Helló.-mosolyogtam rá.
-Ők itt pedig Billy, Charlie, Zac és Dj.-mutatott gondolom a táncos fiúkra
Ha most nem lennék eljegyezve, akkor tutira lecsapnék valamelyikre. Ami azt illeti, nagyon jól néztek ki. Selena félre ment telefonálni, én pedig itt maradtam  táncosokkal és a koreográfusokkal. Úgy érzem Sel valamit titkol. Egyre többet vonul félre beszélgetni, nem tudom, hogy kivel...Nagyon furcsa nekem.
-Kivel beszéltél?-kérdeztem, mire leintette.
Persze, nekem nem kell róla tudnom. De kifogom dertíeni mit titkol. Elkezdett mutogatni lépéseket Selena a többiek pedig jókedvvel követték. Szerintem még a vak is látja, hogy Selena a főnök. Lássuk mi lesz ebből...