Másnap reggel a szokásosnál nyúzottabban keltem. Teljesen abban a hitben voltam, hogy még mindig alszunk Sel szobájában, ezért hirtelen ültem fel, ugyanis úgy éreztem, hogy dél körül jár az idő. A hirtelen mozdulattól megszédültem, de közben rájöttem, hogy a hálóban vagyok, Jake és Rob pedig sehol sincsenek. Megdörzsöltem a szemem, majd visszadőltem. Tudtam, vagyis reméltem, hogy éppen nem arra készülnek, hogy felgyújtsák a lakás bármelyik részét, ésü Jakenek lehetőleg nem esett maradandó sérülése. Ebbe belegondolva ismét felültem, ugyanis, kérlek egy olyan pasival van valahol tök egyedül, aki egy éve azt se tudta mi az a gyerek. Jó, ha azóta kétszer megetette és egyszer tisztába tette. Ez nem jó így. Megráztam a fejem és akármennyire is szerettem volna még pihentetni eléggé kimerült testem és elmém, ezt az ösztöneim nem engedték. Miután felálltam furcsa módon azon kaptam magam, hogy azon kívül, hogy fáradt vagyok, egész frissen, sőt boldogan érzem magam. Persze egyenlőre. Egyszer úgy is elmúlik, és a nap végére ismét egy, lehet, hogy boldog, de az biztos, hogy leamortizálódott anya leszek. Mielőtt kikászálódtam volna a konyhába, ahonnan halk zörgéseket, és néha egy-két gügyögést hallottam, végigpillantottam magamon. Mikor vettem én fel akármit is? Hiába próbáltam visszaemlékezni, hogyan került rám póló és rövidnadrág, ez a rész teljesen kiesett. Ahogy az is, hogy és mikor jöttünk át ide? Mikor aludtam el egyáltalán? Mindegy. Kiléptem a leginkább tejeskávé színűre hasonlító falak zárta szűk folyosóra, majd mikor a mosdó előtt elmentem, eszembe jutott, hogy beugrok a vendégszóbába - ami a másik irányba volt - , mivel úgy döntöttem beágyazok és rendberakom a terepet. Mikor visszafordultam és beléptem a szobába meglepetés fogadott. Mindent a legnagyobb rendben, és legnagyobb tisztaságban találtam. Úgy tűnik valaki nagyon ráérős a mai napon. Vagy csak a kedvemben akar járni... Amit meg is pillantottam a konyhába belépve. Jake szorgosan ült az etetőszékében kezében egy kiskanállal amit a szájába tömködött - ami megmondom őszintén nem a legmegnyugtatóbb látvány volt egy 8 hónapos gyerektől - , Rob pedig a tűzhelynél próbált valamit kotyvasztani, aminek kezdett égett szaga lenni. Ó, anyám! Odasétáltam Jakehez és kivettem a szájából a kanalat, mire elkezdett ordítani. Csak úgy megjegyezném a gyerek egész ruhája, elcsúszott pelenkája, és haja is tiszta bébiétel volt. Az arcáról inkább nem beszélnék. Rob megfordult a gyereksírásra, majd amint engem megpillantott elvigyorodott. Aztán visszafordult és folytatta, amibe épp bele volt merülve.
- Megkérdezzem a fiam mióta ül mocsokban, és miért akar lenyomni egy kanalat a torkán? - mondtam Robnak intézve a szavaim, közben Jake hajából próbáltam kiszedni a rászáradt darabokat.
- Eszik - vágta rá, felém se nézve, majd megfordult a kezében két tányérral.
Oh, mondd, hogy nem kell azt magamba erőltetnem!
- Igen, de azért figyelhettél volna rá, mert nem egészen biztoságosan csinálja. Miért adtad oda neki egyáltalán?
- Mert egy lassan egy éves baba, nyugodtan próbálkozhat magától enni - tette le az asztalra a tányérokat, majd elindult felém.
- Igen úgy, ha oda van rá figyelve - ráncoltam homlokomat kissé idegesen.
Úgy tett, mint aki meg se hallotta, és jobb kezét derekamra csúsztatta, majd azzal a mozdulattal közelebb húzott magához. Szemembe nézett, aztán ajkamra, amire rá is tapasztotta sajátját. Nem viszonoztam a csókját, hiszen éppen Jakel voltam elfoglalva, mire elengedett és kérdőn nézett rám.
- Attól, hogy megdugtál, még mindig csak harmadik vagy - tettem vállára a kezem, majd egy kicsit odébb toltam.
Ő láthalólag nem értette a helyzetet, hogy még ezek után sem tud, ilyen egyszerűen ledönteni a lábamról, de inkább azt nem, hogy miért harmadik.
- Ki a második? - kérdezte miközben beletúrt a hajába.
- Sel - mosolyogtam rá, majd kikerültem, és odaléptem a fiamhoz.
- Most komolyan - fordult felénk - , a Gomezt jobban csíped, mint engem? - kérdezte miközben én megtöröltem Jake arcát.
- Rob, Selena a családom, de tényleg. Ő a testvérem, a legjobb barátom és néha az anyám is - mosolyodtam el halványan, mert ugye durva hasonlat volt, mégis teljsesen igaz.
Selena és köztem nem volt nagy a korkülönbség, de az biztos, hogyha a lecseszésemről volt szó - ami az elmúlt év miatt ugye elég sokszor fordult elő - , akkor mindig átváltott anya üzemmódba, aki okosítja a következő generációt. De ezt néha annyira jól csinálta, hogy kezdtem tőle berezelni, ahogy csak egy tini képes az anyjától. De sajnos nekem ez a tini korszakomból, az anya-lánya veszekedés és minden más is kimaradt. És egyszerűen most sem tudom megérteni, hogy még most is kimarad. Nem tudom felfogni, hogy a családomból senki nem foglalkozik Jakel. Az oké, hogy rám még mindig pipa az egész univerzum, de baszki azért engem mégis csak érdekelne, ha a lányomnak lenne egy kölyke.
Rob ismét felém közelített és ismét magához húzott, de ezúttal morcosan.
- Mi van? - nevettem fel, tekintetére fogva.
- Azt a lányt akarom, aki tegnap este voltál. Aki azt mondja szeret - ráncolta homlokát, majd az én reakciómat várva kémlelte a szemem.
- Szeretlek - mondtam annyira hihetetlenül és feszengve, hogy azon mindketten felnevettünk.
- Ez borzalmas volt - horkant fel vigyorogva.
Jake közben azzal játszott, hogy a kanalat ütögette az etetőszkéknek, és azon nevetett, ezért most igazán nem tudtam volna kihúzni magam a fiamra fogva. Oh, de miért is csinálom én ezt már megint? Selena, legyél már egy kicsit...Selena. Annyira szeretem, mikor olyan felnőtt fejjel és azt megjátszva, hogy van egy négyes angol érettségim, rakom össze a fejemben az értelmes mondatokat.
- Akkor hozd, ki belőlem azt a lányt - döntöttem oldalra a fejem. Magától nem fog előbújni. Kicsit még szégyenlős - álltam fel lábujjhegyre, hogy belesuttogjam a fülébe, mire láttam, hogy borsózik a háta, ugyanis nem volt rajta póló, csak egy farmer.
Rámnézett olyan bizonyos nem kell kétszer mondanod tekintettel, majd hirtelen kapott a kezébe, majd megpördültünk és már a konyhaszigetre is ültetett. Lassan megcsókolt, majd elmosolyodott, mikor ujjaim kócos hajába vándoroltak. Csókjától ijesztően gyorsan kezdett el verni a szívem, amit nagyon meglepve vettünk észre, mind a ketten. Mármint, igen, ő is felfigyelt rá,hiszen őrült tempóban kezdtem el kapkodni a levegőt, így el kellett válnunk egymástól.
- Az elégedetlen tinilányok... - mormogta, miközben, ajkai nyakamra tértek ki.
- Mi? Nem, egyáltalán nem! Nem azért! - mentegetőztem a hirtelen jött adrenalin löket miatt, ami fogalmam sincs miért tört rám.
Na jó, tudom, hogy a testem minden percét vele akarja tölteni, hisz egy év utáni ' pihenés ' után, igazán ki van akadva.
- Amúgy is, tudom kezelni, ha akarom - mentegetőztem tovább, amit ő egy nem igazán meggyőző aházással letudott.
Szétnyitotta a lábaim, majd közéjük furakodva csókolt meg újra, de ezúttal keményebben a szokásosnál. Esküszöm ez képes lenne itt, a fiam előtt ledönteni ide. És még, hogy nem perverz. Ross nem csinálná ezt... Gondolkodtam magamban, de gyorsan el is hesegettem a hirtelen felmerült Ross témát. Bár annyira érdekelne, ő vajon milyen apa lenne... Milyen férj...
- Megint nem itt vagy - szólt rám Rob, aki fogalmam sincs, hogy veszi mindig észre, ha egy kicsit más életbe gondolok.
- Sajnálom - rebegtem halkan, majd hanyagul ölembe ejtettem a kezem, tarkójáról levéve.
- Ez hosszú lesz, de megoldod. Tökös csávó vagy - mondogatta magának, mire akaratlanul is felröhögtem.
- Egy barom vagy - ingattam a fejem mosolyogva.
Lekönyökölt mellém, majd úgy nézett fel rám. A tekintete zavart volt, mégis egy dolgot mindenképp kiszedtem belőle. A szerelmét irántam. Erre el is érzékenyültem ezért elkaptam szemem róla.
- Hogy érzed magad? - váltott témát, amit hirtelen nem értettem, majd leesett.
- Üresen - mondtam, mire felnevetett.
- Sel, te borzalmas vagy - mosolygott rám, majd ismét elém állt.
- Mondták már páran - sóhajtottam fáradtan.
Átkarolta a derekam, majd fejét ölembe ejtette. Én haját simogattam, közben Jaket figyeltem, aki ismét megpróbálkozott az egyedül evéssel. Ilyen ez, mikor az embernek két gyereke van.
- Mi van veled, szedd már össze magad - löktem meg nevetve az ölemben nyafogót.
- Szeretlek Selena - dünnyögte, majd felnézett rám. Mondd meg, mit csináljak, hogy boldog legyél, és elfogadd ezt az egészet?
Egy pillanatra tényleg elgondolkoztam ezen, de nem jutott eszembe semmi érdemleges.
- Hát - kezdtem - , dugj meg minden nap minimum kétszer, a többi magától elreneződik - töprengtem el a levegőbe nézve, de ő csak felnvetetett.
- Nem mindenre megoldás a szex - rázta meg a fejét.
- Dehogynem - bólintottam. Amíg nem próbáltad, addig nem tudhatod.
- Nálad tényleg ez az út a boldogsághoz? - kérdezte komolyan, de én csak leintettem.
Ő nem értheti ezt. Felhúztam, addig míg normálisan nem állt előttem, és lábammal átkaroltam derekát, ezzel kényszerítve, hogy közelebb jöjjön. Arcát két kezem közé fogtam, és mélyen belenéztem mogyoróbarna íriszébe. Végigsimítottam borostás arcán, majd hüvelykujjammal ajkán. Figyeltem ahogy szájába harap, ettől a mozdulattól, majd tekintetét lassan végigfuttatja rajtam, és szemembe néz. Mintha csak kérte volna, én közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Mellkasom lángra lobbant, amitől muszáj voltam mosolyogni. Másodjára érzek valamit ott mélyen a szívemben az ő csókjától. Hisz miért is olyan meglepő? Tegnap is megmondta, ő amolyan lehetetlen, hogy nem imádnak a lányok fajta. Ennek én sem tudtam már tovább ellenálni. Jó, két évbe került, hogy ne legyen közömbös, de mégis sikerült neki. Beszarok, hol az eszed, te lány? Ismét nyaka köré fontam a karom, de most nem engedtem el hamar. Még mindig közelebb akartam húzni, de már lehetetlennek találtam, ugyanis ebbe beleütközött egy-két fizikai törvény. Lábam még mindig szorosan csípője köré volt tekerve, amit ő ki is használt annyiban, hogy jobb kezével térdhajlatomba kapaszkodott, majd meztelen combomon simított végig. Másik kezével hajamat söpörte ki arcomból, amíg én fogalmam sincs milyen felindulásból, nadrágja övét kezdtem el keresni. Kinyitottam a szemem, hogy gyorsabban megtaláljam, majd mikor megvolt becsúsztattam alá a kezem, és kicsatoltam. Rob elvigyorodott, de nem úgy nézett ki, mint aki abba szeretné hagyni a csókot. Mikor ez megvolt könnyen bedugtam kezem a gatyájába és bokszeren keresztül rámarkoltam időközben keménnyé vált férfiasságára. Felnyögött, majd egy pillanatra abbahagyta.
- Milyen profin oldottad meg - vigyorgott egy centire ajkamtól, majd ismét rátapasztotta sajátját.
- Oh, jézus! - hallottam meg Selena hangját, amint valószínűleg szokása szerint, kopogás nélkül betoppant a nappaliba.
Hirtelen váltam el Robtól, majd számat rágva nyitottam résnyire a szemem.
- Baszki, hogy neked mindig ilyenkor kell jönnöd - nyöszörögtem, de még mindig nem mertem ránézni.
- Légyszíves kivennéd a pasid nadrágjából a kezed, ha hozzám beszélsz? - nyafogott, mire rögtön engedelmeskedtem és ránéztem, majd megláttam, hogy fejét elfordítva, fintorog.
Robot természetesen ellöktem magamtól, majd fejem megrázva - igen azt vártam, hogy így elmúlik a kínos pillanat - leugrottam a pultról. Miután némán egyetértettünk abban, hogy felejtsük el az iménti jelenetet, Sel szólalt meg először.
- Megkérdezzem miért ül mocsokban a fiam? - tette fel ugyanazt a kérdést, amit én pár perccel ezelőtt, ezért elnevettem magam, amit persze nem értettek.
Egyébként Sel néha fiának szólítja Jaket, azzal magyarázva, hogy egyedül ő volt ott velem a kórházban mikor született, és átérezte a születését, vagy mi, meg mivel tényleg elég sokat foglalkozik vele, nevezhető pótanyának is. De persze viccből mondja, sosem szólítja magát anyának.
- Hát állítólag eszik. De szerintem már átöltöztetem, mert kezd bűzleni ez a répapüré. Ugye, kicsim? - léptem oda hozzá, hogy kivegyem, de Sel visszatolt vállamnál fogva.
- Moss kezet, szuperanya - oltott le, az előbbi jelenetre fogva, amitől úgy éreztem inkább a elbújnék a föld alá.
A francba is veled Rob Prascot! Mérgesen figyeltem, ahogy Sel elviszi Jaket, hogy rendbetegye, majd én minden megmagyarázás nélkül leültem és enni kezdtem. Éhes vagyok, na. Mikor az első bacon darabot a számba tettem, attól tartottam visszafogom köpni, ugyanis nem ismertem a " pasim " vagy akármim főzési szokásiat. De csalódnom kellett, mert megállapítottam, hogy rohadt finom. A tojás is. Mondjuk nem sok főzéstudás kell hozzá, de ha mást is így készít el, asszem ő fog főzni mostantól. Leült elém, de nem szólt semmit, csak mikor ránéztem elvigyorodott.
- Te az előbbit viccesnek tartod? - kérdeztem tőle fapofával.
Mikor kajánul mosolyogva bólintott, kénytelen voltam elnevetni magam. Ennyit a komolyságról. Hogy lehet ennyi esze egy felnőtt férfinak, hogy ezen nevessen?
- Nagyon rossz - jegyeztem meg magamnak elfojtott vigyorral a viselkedésére felelve.
A reggelit viszonylag csendben és ráérősen elfogyasztottam, majd mikor Sel kihozta a fiamat, teljesen indulásra készen, eszembe jutott, hogy megígértem neki valamit. Basszus! Végignéztem rajtuk, és kezdtem elszégyelni magam, ha lehet ennél is jobban ezen a reggelen. Ők itt teljesen felkészülve, én meg itt állok egy bő pólóban, egy rövidgatyában, szanaszét álló hajjal és mezítláb. Na szép barátnő vagyok, mit ne mondjak.
- Egy perc és kész vagyok! - rohantam be szinte a fürdőbe.
Ledobáltam a ruháim, majd összefogtam a hajam és beálltam a meleg víz alá. Annyira, de annyira tudtam volna még itt állni, de muszáj voltam menni. Magam köré tekertem egy törölközőt, majd megálltam a tükör előtt. Akaratlanul is megpillantottam a tükörből a kádat, amin muszáj voltam elvigyorodni. Baszki, 100%-osan elcsavarta a fejem. Egy olyan ebből még baj lesz tekintetet vetettem oda magamnak, majd kibontottam a hajam és kifésültem szőkésbarna tincseimet. Simán hagytam, hogy maradjon természetesen a vállaimra hullva, ezért csak felvittem egy natúr sminket, hogy azért Gigi Hadid és Selena Gomez mellett ne érezzem magam annyira rondának. De hiába is szerettem volna, természetesen az önbecsülésem, magamat ismerve egy óra múlva a romokban fog heverni. Mielőtt összejöttem Rossal tipikusan az a lány voltam, akinek semmi magabecsülése. Vagyis én nem sminkeltem magam, hiszen úgy se leszek szebb tőle. Nem változtattam minden hónapban profilképet, sőt szelfit sem lőttem, csak egy évben egyszer. És végül azt sem töltöttem fel sehova, ugyanis szerintem borzasztóan néztem ki rajta, még a századikon is. Oh, és arról ne is beszéljünk, hányszor sárgultam meg az irigységtől, a szebbnél szebb lányokat nézve az iskolámban. A fiús dolgot meg hagyjuk inkább. Akárhányszor megtetszett egy fiú, vagy nem mertem vele közölni, ugyanis féltem a második verziótól. Ami pedig az volt, hogy megalázva elhajtott. És egyszer volt belém szerelmes egy fiú, akit pedig én hajtottam el, de persze utána már én is elkezdtem érezni iránta valamit, de már nem kellettem neki. Lehet, hogy ezért lettem szerelmes Rossba... Ezért találtam ki magamnak egy más világot. Mert abban boldog lehettem... Lehetett nekem is kapcsolatom, és lehettem az a magabiztos lány, aki mindig is bújkált bennem, és csak az ismerte, akivel nagyon közeli barátságban voltam. Aztán jött ő, és minden megváltozott, ahogyan én is. Ő volt az aki magabiztosságot lehelt belém, az egyetlen akinek elhittem, hogy szép vagyok. Aztán persze, szerződést kötöttem egy nem is akármilyen lemezkiadóval, jöttek a koncertek, és a rajongók is vele együtt. És mikor ők is azt mondták nekem, hogy szép vagyok, hogy imádják a zenémet, és amit csinálok, én mindenkinek elhittem. És ez olyan pozitív enegriával töltött el, amit nem lehet szavakba önteni. Persze, ott voltak az örök utálkozok is, akiknek semmi nem jó, és mindig kaptam, néha trágár szavakból álló, kommenteket, de ez akkor már nem érdekelt. Ott volt nekem Ross, és más nem számított. Most, hogy nincs itt, kicsit visszaestem, és már csak utálóim maradtak, tehát ugyanott tartok, mint a ragyogásom előtt. Néha mikor egyedül vagyok elgondolkozom azon, mi lenne, ha még most is híres lennék. Ha az én számom, amit én írtam a rádióban menne. Vagy éppen egy videóklippemet adná, egy zenés csatorna. Ha lennének még rajongóim, akik a legrosszabb napomon is vidámmá tudtak tenni. De ez már nincs. Ahogy Ross jött, úgy jött a fény is vele, de ahogy ment, úgy jött vissza a sötétség. Talán mégiscsak neki köszönhetem ezt az egész 15 perc hírnevet...
Mikor a fürdőben végeztem kb. 5 perc telhetetett el, amivel szerintem rekordot döntöttem. Belebújtam a köntösömben, majd a hálóban kinyitottam a szekrényemet. Na igen, és most jön az egész legnehezebb része. Mi a szart vegyek fel? Kimentem a nappaliba, ahol Rob a kanapén elterülve bámulta a tévét, Sel pedig Jakel játszott. Végignéztem Selenán, ruhával kapcsolatban, de nem jutottam előrébb.
- Fogalmam sincs mit vegyek fel - toporzékoltam, mint egy tíz éves, mire mindketten konkrétan a képembe röhögtek.
Na szép. És ezek a legjobb barátaim. Meg az egyetlenek is.
- Segítsek öltözni? - ült fel Rob vigyorogva. Vagy inkább vetkőzni - gondolkodott el, mire a plafonra emeltem a szemem, majd otthagytam őket.
Berontottam a szobámba és ismét kinyitottam a hatalmas kétajtós, világosbarna színű szekrényt. Igen, bazi nagy, viszont ezek közül még a fele ruha sem az enyém. Egyetlen polcon, az egy éve toplistás énekesnő, és dalszerző összes ruhája. Hát nem irónikus? Ezek közül is két kupac. Az egyik, ami nagy rám, azok a kismama ruhák, amiket fogalmam sincs minek tárolok még. A másik, ami meg kicsi, miszerint miután teherbe estem, ragadt rajtam jó pár kiló. És van vagy 5 felső és két nadrág, ami nem esik le rólam, és bele is férek. Elgondolkodtam még egy kicsit régebben azon, hogy esetleg veszek magamnak pár dolgot amire szükségem lenne, abból a pénzből amit Ross küldött. Mivel gondolom, ha hozzáférése van a kártyámhoz, azt is tudta, hogy, hogy áll rajta az összeg. Ezért, mikor az egész pénzem elköltöttem leginkább piára és mindenféle drogokra ( igen, ezt tettem, de nyugi utálom is magam érte ) , a maradandóból pedig megpróbáltam megélni, gondolta egy kicsit kisegít. És gondolom azért tette, hogy költsem is el, ne pedig ott rohadjon a kártyámon. Milyen nagylelkű, nem? Egy teljes évig semmi életjelet nem adott magáról, erre gondolja kisegít egy kis pénzzel, hogy bebizonyítsa még mindig rajta élek. Ami soha nem volt igaz, de ő biztosan abban a hitben él. Ezért két oka is van, hogy nem nyúlok hozzá: Nem akarom az ő pénzét, ha tudnám, hogy kell visszaküldeni, vagy ilyesmi, már rég megtettem volna. És hát ömm... ami azt illeti nem szóltam egy árva szót sem senkinek erről. Így hát maradt a szenvedés ezekkel a szar ruhákkal. Úgy is csak néha a boltba ugrok el, és kb. ennyi volt az én emberek közé menetelem. Nem kell sehova kiöltöznöm. De azért még sem mehetek egy Victoria Secret modell elé, ezekben! Jézusom és még én azt hittem ez egy jó nap lesz.
- Na, mi van? - nevetett fel az ajtóban álló Selena, aki nagyon szórakoztatónak találta a szenvedésem.
- Nem megyek sehova - ültem le csalódottan az ágy szélére.
És igen, olyan csalódottan, ahogy csak egy 19 éves tini tud. Hisz melyik korombelit nem akassza ki a ruha-téma? Na meg az, hogy az élete simán elmehetne a Tini Mamik című műsorba. Ha valaki azt mondja nekem egy éve, hogy itt fogok ülni, így letörve - megjegyezném egy pár ruha miatt letörve - , én biztosan kinevetem, vagy bolondnak vélem.
- Oh, Istenem. Sel, ne izélj itt nekem, mindenkinek odaígértem már Jaket, hogy megehessék - húzta el a száját, majd leült mellém.
Tudom, tőle ez csak egy szófordulat volt, azt jelezve mennyire várnak egy 8 hónapos pelusost, mert az tényleg édes, és tényleg meglehet őket enni. De azt sem szeretem, ha arról ő dönt, hogy a fiammal én mit csinálok, és hova megyek vele.
Csak szemem forgattam, majd készültem folytatni a hisztimet.
- Befogod - fogta le a számat, majd felállt és a ruháimhoz indult.
Pár percig kutakodott, majd mikor megtetszett neki valami, szemmel hozzám mérte, majd homlokráncolva elfordult.
- Oké, feladom! - fújtatott, mikor széttúrta az összes ruhám. Ide figyelj, Sel! - emelte fel a mutatóujját. Holnaptól elhúzod velem a segged a konditerembe. És addig fogsz edzeni, amíg ezek rád nem mennek! Esküszöm Louis Vuitton ruhákat adok neked ajándékba, ha egyezni fog a méretünk - csettintett, mint aki megoldotta a problémát.
- Oké, először is. Te vagy a divatmárka arca. Te ajándékba kapod a ruhákat, hogy képviseld őket azzal, hogy más is látja rajtad a ruhát, ezáltal más is megfogja venni - váltottam szakmaira a dolgot. És el kell szomorítsalak, amit te ajándékba kapsz, és azt eladod ajándékba az nem a te ajándékod másnak - ingattam a fejem, miközben kezdtem belebonyolodni.
- Nem engedlek téged több menedzser és ügyintéző közelébe. Komolyan mennyi szarsággal tömte tele a fejed a kis lovagod? - mutatott az ajtó felé, Robra utalva.
Egyébként pedig sokkal. Amióta ő a menedzserem - jó, az utóbbi időben inkább ex menedzserem - , nagyon felvagyok világosítva a dolgokról. Ő nem kímélt azzal, hogy elmondja azt amit hallanom kell. Ha kellett a szemembe mondta, hogy mindenkinek csak arra vagyok jó, hogy kihasználjon. Mint tinisztár, ezzel szemben tudnom kellett milyen döntést hozok. Milyen imidzset építek fel. És sajnos a túl kedves lány lettem én, akinek csak azért férkőztek a közelébe a túrné alatt, hogy Miss Gomezzel találkozhassanak. De ez a része az életemnek egyáltalán nem viselt meg, sőt ha lehet ezt mondani, szépen át is siklottam felette. Esküvő előtt álltam fülig szerelmesen, és nem érdekelt semmi más az égadta világon, csak Ross. És most, hogy ő nincs, semmi más sincs. Nincsenek koncertek, nincs sztárgázsi, nincs toplistás szám és nincs már Selena Ailon sem, a 15 évesen felkapott popsztár, vagy mi.
- És Sel - dőltem hátra az ágyon - , Jaket nem hagyom egyedül, amíg én valljuk be a te pénzedből akarok lefogyni, hogy utána a te pénzedből öltözködhessek. Elegem van az ingyenélésből - legyintettem. Épp elég az is, hogy Rob miattunk gürizik egy gagyi pizzázóban - tettem hozzá, majd hirtelen kaptam fel a fejem. Te - néztem rá - , nem tudod miért rúgták ki?
- Honnan tudnám - tárta szét a karját.
- Mondjuk mert a te koncertedről volt szó? - mondtam, mert közben ezt is kiderítettem.
Hát igen, ha egy tini anya, magakar valamit tudni a férfiról akivel együtt él, annak esélye sincs.
- Baszki - sziszegte a fogai között. Nem kell erről tudnod - ingatta a fejét, amolyan nem fontos módban.
- Ne már! - nevettem fel kínosan. Mi a szar van, hogy egyikőtök sem beszél erről? - ültem fel közben, majd leesett. Ugye, nem "rólatok" van szó? - mutattom a levegőben az idézőjelet, mint aki nem akarja elhinni.
- Oké figyelj. Pont nem a mai nap akarok veled veszekedni - rázta meg a fejét. Tegnap jött ki az új albumom és szeretnék ennek a szeretteim körében örülni. Ezért kelj fel - húzott fel az ágyról - , kapj fel valamit, és menjünk el hozzám, hogy adjak valami viselhetőt rád - sóhajtott, majd kiment, hogy engedjen felöltözni.
- Oké - kezdte, mikor ismét kijöttem a nappaliba - , mivel az idő se túl jó, és szerintem mindjárt leszakad az ég, na meg megbeszéltük a lányokkal, hogy úgy se lenne túra, mert nem akartuk, hogy cipeld Jaket, ezért csak hozzám megyünk - vázolta fel, mire én megkönnyebbültem.
- Mi van Antonnal? - kérdeztem, hiszen ő is ott lakik, és ez elméletileg csajos nap akar lenni.
- Hé, ha ő ott van, én is akarok menni! - vágta rá Rob. Nem hagynám ki a fehérneműben párnacsatázást - dobta fel, mire mindketten szúrós tekintettel néztünk rá.
Én azért, mert lássuk be úgy néz ki, hogy együtt vagyunk, ezért előjött belőlem a féltékeny énem, miszerint más lányokról fantáziál. Selena pedig csak úgy általánosságban utálta mostanában, aminek a hátterét még mindig nem tudom. És az, hogyha arról van szó, hogy pár lány összegyűlik, a fiúknál miért lesz benne párnacsata póló nélkül, az szerintem örök rejtély.
- Mármint én csak téged néznélek - mosolygott rám ártatlanul, próbálva megvédeni a helyzetet.
És mivel közben az ölében lévő Jakel játszott, így nehéz lett volna, nem megbocsájtani neki. Néha összeszorul a torkom, mikor azt látom, hogy ők ketten játszanak, vagy alszanak egymás mellett. Vagy éppen Rob csak az ölébe ülteti, és ezt egy nap annyiszor megteszi, akárhányszor alkalma nyílik rá. Mindent próbál beleadni, hogy megmutassa ő igenis jó apa, és neki a fiam tényleg fontos. És ami azt illeti, nagyon jól játsza a szerepét. Jaket kivettem az öléből, majd ráadtam egy kis széldzsekit és vékony sapkát, a kinti szeles, esős időre fogva, majd beültettem a babahordozóba. Los Angeles télen olyan, mint London egész évben. Így hát December ide, vagy oda, nem volt hideg, inkább csak nyirkos az idő. Sel kivitte a kocsijába Jaket, én pedig addig belebújtam a bőrdzsekimbe és a cipőmbe. Rob az előtér falának támaszkodva figyelte mit, hogy csinálok, majd mikor végeztem odajött hozzám.
- Biztos elmész? - kérdezte, mire én rá se nézve bólintottam.
Láthatólag nem tudta kezelni a helyzetet, ahogy én sem, ugyanis most asszem együtt is vagyunk, és én soha nem szoktam sehova menni, ezért duplán volt nehéz volt.
- Vigyázz magadra - mondta, én pedig alig tudtam visszatartani a vigyorom.
- Ugye tudod, hogy csak két utcányira megyek? - nevettem fel végül.
- Tudom - mosolyodott el ő is, majd megfogta a kezem és maga elé húzott. Baszki - engedett el, majd kínosan felnevetve hajába túrt. Sose volt még ilyen hosszú kapcsolatom, fogalmam sincs mit kéne mondanom.
- Ugye azt is tudod, hogy csak pár órája vagyunk együtt?
Lehunyta a szemét, majd megrázta a fejét. Két kezem közé fogtam arcát, majd ajkam az övére tapasztottam. Karját derekam köré fonta, úgy szorított teljesen magához. Lassan engedett el, majd mosolyogva a szemembe nézett.
- Érezd jól magad - engedett el, én pedig megfordultam az ajtó felé vetve az irányt.
Mikor lenyomtam a kilincset, újból megszólalt.
- Mikor jöttök haza?
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem, majd ő ismét magához húzott.
- Megakarlak ma még dugni - mondta. 7-re megyek - tette fel az ajánlatot, hogyha még szeretnék előtte tőle valamit.
- Hülye - nevettem fel, majd eltoltam magamtól és kimentem.
Mielőtt Selenához mentünk volna, beugrottunk egy kávézóba. Sel csokis muffint majszolt én pedig olasz cappucinot kortyolgattam. Egyébként csak úgy megjegyezném pár évvel ezelőtt ő szoktatott rá a kávéra, és most is az a kedvencem, amit akkor vett nekem Londonban. És természetesen most sem maradhatott el az, hogy őt körbeugrálják. Miközben ő éppen a telefonja tükrében elemezte, hogy nem e csokis a foga, egy nagyjából 17 év körüli lány jött oda hozzánk.
- Sziasztok - mosolygott ránk kedvesen. Bocsi, hogy zavarok, de kérhetnék egy képet? - kérdezte Selnek intézve a szavait.
- Persze - mosolygott rá vissza, majd felállt és megcsinálták a képet, majd a lány aláírást is kért a telefonja tokjára, de mivel Selnél nem volt alkoholos filc, úgy döntött megkérdez engem, de nálam meg miért lenne?
Szóval miközben a barátnőm tőlem kért filcet, a lánynak feltűnt, hogy én ki vagyok.
- Úristen, Selena Ailon? - kérdezte meglepetten. Bocsáss meg, de nem ismertelek meg - vigyorgott rám, majd meglátta Jaket az ölemben. Ő a kisfiad? - lepődött meg mégjobban.
Bólintottam, de ő nem is figyelt rám, csak az ölemben kuksolót nézte.
- Annyira hasonlít Rossra - bukott ki belőle, majd szája elé kapta a kezét. Bocsi, nem akartam... - mondta.
- Nem baj - intettem le, miszerint engem Ross már nem érdekel.
- Egyébként... - filózott, majd kimondta - jól vagy? - kérdezte, mire a szívem a torkomba ugrott, és éreztem, hogy mellkasomat melegség áraztja el.
Több, mint egy éve ő volt az első, aki ha felismert megkérdezte, hogy vagyok. Oké, nem rég volt az a fiú, akinek a karjában sírtam ki magam, de az mégis más helyzet volt.
- Igen, köszönöm - bólintottam mosolyogva.
- Selly, ugye tudod, hogy nem vagy egyedül? És akárhányan fordultak is ellened, mi is sokan vagyunk, akik a te pártodat fogják és minden nap arra várnak, hogy megtudják, hogy vagy - mondta, én pedig éreztem, hogy szemeim megteltek könnyekkel. Nagyon remélem, hogy nem örökre tervezed, a kilépésed ebből a szakmából. Csak mert nagyon tehetséges vagy, és ezért kár lenne feladni - mosolygott rám, engem pedig egy hajszál választott el attól, hogy elsírjam magam. És miután Emma - így hívták a lányt - kért tőlem is egy képet, és megkérdezte, hogy ki e rakhatja Twitterre, amire igennel válaszoltam, a könnyeim patakokba folytak le arcomon.
- Basszus - töröltem le őket.
- Hé, jól vagy? - kérdezte Sel.
- Ühüm - dünnyögtem mosolyogva. Ami azt illeti nagyon jól vagyok.
- Akkor oké - biccentett, majd felállt és a pulthoz ment rendelni valamit.
A kezében egy nagy sütivel jött vissza amit letett elém.
- Nem kérek, köszi - toltam el.
- Nutellás - vágta rá, engem pedig megtört.
Lassan ettem, mert valahogy éreztem, hogy egy ideig ez az utolsó hízlaló kaja amit eszek. Selena közben átvette Jaket, és engem figyelt.
- Mi van? - nevettem fel.
- Oké, mielőtt elmegyünk hozzám, megakarok veled valamit beszélni négy szem közt - könyökölt az asztalra, én pedig azt hittem elmondja, miért rúgták ki Robot.
Hát majdnem.
- Milyen volt az este? - kérdezte gúnyosan, mire forgattam a szemem.
- Hát, tudod olyan sötét. Meg hidegebb, mint nappal. Sőt még az eső is esett - ecseteltem, mire sóhajtva újra megkérdezte, majd beleivott a kávéjába.
- Összeházasodunk - vágtam rá minden előbbi nélkül, mire ő félrenyelt és eszeveszett köhögésbe kezdett.
Könnyes szemekkel emelte meg csészéjét, amibe elegánsan visszaköpte a kávéját. Nagyon szép látvány volt, csak úgy mellékesen.
- Kinyírlak, ha ezt most komolyan mondtad - fenyegetett, mikor újra megtudott szólalni.
- Hát igazából, csak én hoztam fel, de egyszer úgy is megtörténik - ráztam meg a vállam. Amúgy meg igen, kurva jó volt, ha így tudni szeretnéd - bólintottam. Csak elég nagy fail volt, mikor Ross nevét nyögtem. Amúgy meg minden rendben volt, ha ennyire kíváncsi vagy.
- Jézusom - nevetett fel - , nem mondod? Te szerencsétlen - temette arcát tenyerébe. De, Sel honnan a szarból vetted azt, hogy hozzámész? Azt tervezed, hogy minden pasidhoz feleségül mész, majd ez lesz a vége? - bökött Jakere. Szereted te azt a hülyét? - tette fel a kérdést, mire ezen a helyen már másodjára szorult össze a torkom.
- Persze - vágtam rá, minden félrebeszélés nélkül.
- Aha - dünnyögte. De figyelj csak, ha nem bírod nem kell ezt csinálnod Jake miatt. Fiatal vagy még, hidd el nem fogsz egyedül meghalni - tette hozzá, majd felállt kezében a fiammal, ezzel lezárva a témát. Gyere - intett az ajtó felé.
Selenáéknál szokatlan csend volt, Tonit - néha így becézzük Sel DJ pasiát - nem találtam sehol sem, de végül nem kérdeztem rá hol van. Mielőtt akárki megjött volna szó szerint bezárt a gardróbjába, amíg vállalhatóvá nem teszem magamat. Kicsit olyan feelingem lett, mintha Hannah Montana gardróbjában álltam volna, mert nem túlzás, Selenáé is olyan volt. Sőt, ha lehet annál is nagyobb. Kislányként mindig az volt az álmom, hogy egyszer legyen egy ilyenem, tele mindenféle ruhával, cipővel és kiegészítőkkel. Fél órás kutakodás után találtam egy pólót amin az egyik dalcíme állt: Me and my girls, és mivel az új albumáról ez az egyik kedvenc számom, el is döntöttem, hogy ezt nem adom vissza neki. A póló fehér volt, a felirat rajta pedig fekete, ezért egy ugyancsak fekete, magasderekú csőnadrággal jól passzolt, ráadásul jó is volt rám. Vannak azért csodák. Igaz a szettem nem volt olyan nagy szám, de jól éreztem magam benne, és azért nem is leggings és nem is bő pulcsi, tehát nekem tökéletes. Mikor kimentem nem találtam a szobában őket, ezért lementem a lépcsőn, majd a konyhában megpillantottam őket, és az újonnan érkezőket is. Nyeltem egyet, majd köszöntem nekik. Ők nem nagyon figyeltek rám. Ahogy arra számítani lehetett Jaket rajongták körbe. Akinek annyira tetszett, hogy egyszerre 3-man akarták, hogy a vigyort nem lehetett volna letörölni a kis pofiáról. Hát, látszik, hogy Lynchből van. Ja és egyébként azért voltak csak 3-man, mert Swiftnek állítólag fotózása van. És az persze fontosabb, mint az egyik legjobb barátja. Meg is kérdeztem Selt, hogy őt nem e bántja, hogy Taylor híresebb nála és ezzel kérkedik, mire leoltott, hogy engem nem e bánt az, hogy ő híresebb, mint én, mire megértettem a helyzetet. Ugyanis engem, ez természetesen nem bántott soha. Először Courtney Barry vette észre, hogy én is itt vagyok, ezért udvariasan köszöntött engem. Egyébként, ha megengedett barátok közt sorrendet állítani, akkor Court Sel második legjobb barátja. Nem akarok kérkedni, de én vagyok az első. Jó ezt most kérkedő hangsúllyal gondoltam. Egyébként a pontos korát nem tudom, de ránézésre Sellel egy idős. És ami azt illeti...igen rohadtul gyönyörű. Szőke tincsei és tökéletes mosolya mindenkit levesznek a lábáról. Aztán ott volt ugye Gigi, aki szupermodell és inkább nem is részletezem, hogy mennyire elszégyelltem magam a testét nézve és ott döntöttem el, hogy elfogadom Seltől az edzőtárs szerepét. Miss Gomez egy másik legjobb barátnője Ashley Cook, aki ugyan nem is modell és nem is annyira szép - ha egyáltalán lehet mondani ilyet, mert nem szeretek külső alapján ítélni, és ez alapján becsoportosítani az embereket - , viszont nagyon aranyos volt, és elmondása szerint Jake az új szerelme. De azért lányok el a kezekkel csak, hogy tisztázzuk, Jake az én szerelmem és nem szándékozok osztozkodni rajta.
Egy idő után a sokszor összejövő társaság engem is kezdett megszokni, én pedig erre feloldódtam, és tényleg jól éreztem magam. Nem is tudom elmondani milyen rég nem lógtam már így lányokkal együtt. Sőt, azt sem tudom már, hogy egyáltalán volt - e ilyen. Mivel egész életemben nem voltam az a gyorsan barátkozós, így Selena előtt mindössze egy barátom volt. Akit jól cserbenhagytam, és őszintén azt sem tudom, hogy hol van. Tényleg, hogy csinálhattam ezt Bellával? Mikor Ross megjelent az életemben, teljesen elhanyagoltam, aztán már ugye " híres " lettem, és mindenkit leszartam, akinek nem R betűvel kezdődött a neve. Így hát, mikor a túrnénk legelején összefutottam vele, akkor is otthagytam egy R betűsért. Esküszöm engem kerked ez a betű.
Tehát, mindegy is azt hiszem most sikerült bepótolnom az elmaradott lányos bulikat. Miközben megérkezett a pizza, a hangszóróból maxon szólt a Same Old Love, mindenki egymás szavába vágva sztorizgatott, Jake minden mozdulatát szemmel kísérték, és mindenki elég undin tömte magába a chipset. Nesze neked fehérneműs párnacsata. Na igen, minden lány tudhatja, hogy ilyen nem létezik. Ilyenkor - vagyis fiúk nélkül - mindenki mer saját maga lenni, és ha ebbe beletartozik a chips betömése a szájba, akkor az garantáltan megteszi. Miután én jól laktam, eszembe jutott, hogy Jakenek nem hoztam kaját, és mikor majdnem pánikrohamba kezdtem, és magamat szidtam, hogy, hogy lehetek ilyen rossz anya, Sel felállított a földről, és a nappaliból a konyhába vezetett, majd kinyitotta az egyik felső szekrényt, ami tele volt bébiétellel.
- Na ki a legjobb, és legodafigyelőbb barát a világon? - kérkedett, majd én odamentem hozzá és az ölelésem mellé egy puszit is nyomtam az arcára.
- Persze, hogy te - mosolyogtam rá megkönnyebbülten.
Mielőtt elkezdtem volna válogatni, Sel is nyomott az arcomra egy puszit, de mivel rajta vörös rúzs volt ott maradt a lenyomata, amit ő örömmel nyugtázott. Mikor Jaket a kezembe vettem amolyan na most megetetlek mozdulattal, szinte egyszerre mindenki vállalkozott arra, hogy megeteti. Végül Ashley kapta meg, mert valahogy ő tűnt a legmegbízhatóbbnak. Oké ez hülyén hangzik, de valamiért a másik kettőre nem mertem volna rábízni.
Ash tényleg értette a dolgát, de végül kiderült, hogy nem is egy ismerősének, ugyanúgy nem rég született gyereke. Tehát ő már jártas volt ebben, én pedig egy kicsit fellélegezhettem, hogy nem kellett folyamatosan Jaken tartanom a szemem. Most Selt és Courtneyt figyeltem, akik láthatólag valami videón nevettek Court telefonjában. Gigi pedig... ő telefonált. Már vagy 10 perce. De ha ez nem lett volna elég 2 percenként újra csöngött neki. És ugyanarra a számra. Megint és megint. Méghozzá Sel Do It című számára. Amit akárhogy is szerettem volna elkerülni, de hiába mert ez a szöveg annyira stimmelt a mostani úgymond párkapcsolati életemre, hogy a hajam az égnek állt tőle. Mikor Gigi, végre letette és ismét csatlakozott a társaságunkhoz. Mielőtt egy szót is mondhattam volna, Courtney hangosan felröhögött, Jake okvetlen sírásba kezdett, Gigi telefonja pedig ismét rákezdett.
- Úristen! - álltam fel fejemet fogva. Nem bántásból mondom, de baszki te mindig ennyire elfoglalt vagy?! - vetettem oda neki. És miért pont ez a szám? És Jake, mi nem jó megint? - fordultam nyafogva a fiam felé. Sel, te meg ma még letudod tenni azt a szart? Tudjátok mit? - sóhajtottam. Ide a telefonokat. Komolyan lányok, ez nem állapot - kaptam ki minden kézből a készülékeket. Kérlek - fordultam Gigihez - válts csengőhangot - motyogtam, majd elégedetten visszaültem.
Éreztem, hogy a környezetemben mindenki frusztrált lett és, hogy minden szem rám szegeződik.
- És, így kell kinyírni a bulit! - tapsikolt Sel, mire rosszálló tekintettel néztem rá.
- Ez nem buli. Hol a pia? - horkantott fel Gigi.
- Azt, majd holnap - bökött rám Selena.
- Elmehetek, ha ennyire akadályozlak titeket mindenben - forgattam unottan a szemem.
- Nem ezt mondtam - csattant fel Sel, majd láthatólag átfutott valami az agyán, ezért kirohant a nappaliból.
Pár percig értetlenül néztük egymást, de később visszajött a kezében egy üres kólás üveggel, és egy pár darab írólappal. Izgatottan leült velem szembe törökülésben, majd mindenkinek osztott egy lapot.
- Ismeritek a felelsz nevű játékot? - vigyorodott el.
- Vagyis felelsz vagy mersz? - kérdeztem unottan, ugyanis azt a játékot ki ne ismerné.
Agyonnyúzótt, uncsi, néha meg túl durva.
- Oh, nem - ült le mellém Gigi, vigyorogva.
Courtney is azonnal leült a másik felemre, ők minden bizonnyal tudták, hogy Sel mit akar és, hogy ez egy jó játék. Ashley azt mondta nyugodtan kezdjük el nélküle, majd ha sikerült elaltatnia Jaket beszáll.
- Oké, akkor gondolom szerény társaságunk legfiatalabb tagja, az őskorban maradt ahol még a kölykök felelsz vagy merszeztek - szólt Sel rám nézve, én pedig fintorogva vártam, hogy folytassa. Oké a lényeg, hogy három kérdést le kell írnod egy lapra, de mindegyiken ott legyen a számod - magyarázott, majd végül kiosztotta a számokat, így lettem én 2-es. De, ha a kérdésed béna, akkor kitalálunk közösen egy merszes feladatot neked. De , hogyha egy kérdésre hazug választ adsz, akkor is ez az eljárás - ecsetelte, én pedig felnevettem.
- Oh, kérlek és mégis honnan tudjuk, hogy ki hazudik? - legyintettem.
- Hát itt mindenkit jobban ismerek, mint azt ti hiszitek, ezért ez elkerülhetetlen, hogy nekem hazudjatok - mondta, majd folytatni akarta, ezért én hátamat a kanapénak döntve figyeltem tovább. Tehát írj 3 kínos vagy menő kérdést, pörgess, húzz és válaszolj.
- És mi a helyzet veled? - döntöttem oldalra a fejem.
- Hát itt mindenki jól ismer - hajolt előre, hogy a szemembe nézzen - , és azt hiszem egy valaki jobban, mint bárki más.
Oké, egyszerűnek tűnt, ezért nem is nyaggadtam tovább őket, írni kezdtem. Először minden lapom tetejére egy 2-est biggyesztettem, majd agyalni kezdtem. Miután leírtam két elég gagyi kérdést, mindenki kész volt és rám vártak. Kicsit elszégyelltem magam, hogy milyen hülyességeket írtam, majd az utolsó előtt gonoszan elvigyorodtam és leírtam.
Milyen volt életed legjobb szexe? ( részletesen )Kivel és mikor?
Ezzel a kérdéssel tuti megnyerem, ha ilyet egyáltalán lehet ebben a játékban. Biztosan zavarba hozom akárki is legyen az, és elviszem a mai buli témáját. Hát így is lett, de akkor még nem gondoltam, hogy a dolog visszafelé sül el.
Aki kihúzta a kérdéseim - az első kettőt - unottan válaszolt, közben azt beszélték meg egymás közt, hogy nem e kéne ezekért egy merszes feladatot kapnom. De Sel lebeszélte őket, miszerint anya vagyok és házas, meg esküvő előtt - kicsit sem néztek nagyot ezen - , ezért inkább békén hagytak. Én persze jót nevettem azon, ahogy Sel magyarázta a dolgot rólam, amit saját magam sem tudtam hova tenni. Ő egyszerű szavakban megmagyarázta a feje tetején álló életem, ami számomra csak nevetséges volt. A játék során Gigi hazudott a legtöbbet, de őt nem izgatta a mi kínos merszünk. Lazán kisétált az erkélyre pólóját felhúzva, az utcán közlekedők legnagyobb örömére, és komolyan lement flörtölni egy öreg bácsival, aki el is hitte minden szavát. Mi az ablakból figyeltük szó szerint sírva a röhögéstől, majd mikor már az öreg arra készült, hogy haza viszi, Gigi rögtön visszarohant, de Courtney kizárta. És ott maradtak édes kettesben.
- Hülye ribanc! - csattant fel Gigi, én pedig már szemem törölgettem, mert annyira ellepték a könnyek.
- Most miért? Olyan romik vagytok - könyökölt Sel az ablakba, megjátszva, hogy rózsaszín köd van a szeme előtt.
Igen, és mi vagyunk a felnőtt kategória. Egyébként Gigi bemászott a fürdőszoba ablakon, aztán folytattuk tovább. Jake ott szuszogott kidőlve Ashley kezében, ezért ő is csatlakozott a következő körre. Gigi pörgetett, az üres kólás üveg pedig köztem és Sel között állapodott meg. Húztam neki egyet és hangosan felolvastam a lapon álló szöveget. Ami után olyan személyes dolgot tudtam meg Miss Gomezről, ami nélkül szívesen eléldegéltem volna. Egyébként csak annyi, hogy volt a dologban egy hármas. Ő nem érezte magát feszélyezetten, én mégis láttam a szemében a bosszú vágyat. Ezúttal ő pörgetett, és ismét köztünk állt meg az üveg, de most ő húzott nekem. Gonoszul elvigyorodott mikor magában elolvasta a kérdést, és a lap tetejére pillantott, majd mélyen a szemembe nézett. A lapot térdére fektette, én pedig már tudtam, hogy kifogta azt a kérdést amit én írtam. Lehunytam a szemem és úgy hallgattam meg a saját kérdésemet.
- Na halljuk - vigyorgott rám, mikor felnéztem rá.
- Ne már - röhögtem fel kínosan. Inkább merek.
- Oh, nem egy anya, egy feleség és egy majdnem feleség nem mutogatja a mellét idegeneknek - ingatta a fejét gúnyosan Gigi.
Morcosan körbenéztem a társaságon, akik csak a válaszomat várták.
- Baszki, nem - ingattam a fejem. Nem mondok úgy semmit, hogy Sel kigúvadt szemekkel mered rám.
- Akkor kiestél - dobta be Ashley, amitől megkönnyebbültem.
- Tehát maga Selena Ailon futamodik meg a saját kérdésétől egy gagyi játékban. Hát csalódtam benned - sóhajtott lesajnálóan Sel, mikor felálltam a körből.
Pontosan tudtam mire megy ki, mégis visszaültem.
- A fenébe is veled - néztem rá, majd hátradőltem, hogy belekezdjek. Rossal volt a nászutoman, és jó volt. Részletesen: nagyon jó volt - dünnyögtem, mire felröhögtek. Baszki - ültem fel - , nektek ennyi nem elég? - kérdeztem, mire valamennyien ingatták a fejüket. Oké - adtam fel. A szobánkban volt két kiálló bigyusz a falból. Valószínűleg tévé állvány lehetett valamikor.
- Oké, ennyire nem kell részletesen - nyögött fel Court, mintha fájdalmai lennének.
- Hozzábilincselte a kezem - mondtam, mire mindenki egy emberként fordult felém.
- Na ez kezd érdekes lenni - támaszkodott meg alkarján Gigi, aki mellettem feküdt.
Ismét behyuntam a szemem, mert egyszerűen nem akartam senkivel szemkontaktust kialakítani, mikor Sel feldobódva szinte belekiabált.
- Hé, az az ilyen cuki rózsaszín kis bojtos bilincs? - kérdezte izgatottan, mire én érterlenül elmotyogtam egy ahát, belőle pedig kitört a röhögés. Azt én vettem nektek - kuncogott. És baszki, ha tudnád ki választotta - nevetett nekem pedig leesett.
- Ugye nem mondod, hogy Robbal voltál együtt egy szexshopban megvenni a nászajándékom? Sel, ha erre most igennel válaszolsz én sikítok - jelentettem ki felháborodottan.
- Előre figyelmeztetlek Jake alszik - vigyorgott rám.
Szemem forgattam és azt hittem nem lehetek ennél nagyobb zavarban. Haha, csak hittem.
- Éééés? - kérdezte Gigi, aki még mindig boldogan várta a folytatást.
Ismét hátradőltem, majd nem figyelve senkire motyogtam tovább szinte magamnak. De mivel a légy zümmögését is lehetett volna hallani, annyira csöndben hallgatták, ezért lehetetlennek tartottam, hogy ne értsék mit mondok.
- A lábam épp, hogy leért a földre, ezért szinte csüngtem azon a kis szaron. El sem hiszem, hogy engedtem, hogy ilyen hülyességre rávegyen - jegyeztem meg magamnak. Na mindegy, tehát ott csüngtem előtte teljesen pucéran, és mivel a kezem nem tudtam mozdítani, lábammal pedig tartottam magam, azt csinálhatott velem amit csak akart. És, azt is csinált... Jó a többit nem részletezem. Megdugott én meg mivel nem tudtam mozdulni rohadt intenzív volt, na meg sikerült egészen megvárakoztatnia, biztos ez is sokat dobott rajta - ráztam meg a vállam, mintha valami tök természetes dologról beszélnék.
- Halljátok - szólalt meg Courtney először. Ez simán elmenne egy pornó filmbe - röhögött fel, majd hirtelen kapta fel a fejét. Hé, ez meg van videón? - kérdezte nekem intézve a szavait.
- Honnam tudjam? - néztem rá meglepetten, ahogy rájöttem mire céloz.
- Hú, mit írjak be? - kérdezte Ashley szórakozottan, mikor arra készült, hogy rákeres erre a videóra.
- Na, nem - nevettem fel ismét kínosan.
- Meg van! - kiálott fel Sel, mire kérdőn néztem rá, egy kis te hülye szemrángatás közben.
Mindenki köré gyűlt és Selena halál komolyan elindította a videót. Mi...mégis miért nézi azt a legjobb barátnőm és az ő barátai, hogy én, hogy dugok? Mi van? Lefagyva néztem őket, majd mikor meghallottam a saját nyögésem vadul dobogó szívvel, próbáltam megszólalni.
- Jézusom, kapcsoljátok már le! - csattantam fel.
- Leszarom én ezt most megnézem - röhögött fel Courtney.
- Hülye vagy, ez majdnem két órás - mondta Ashley, mire mindenki felröhögött rajtam kívül persze.
- Ezt nem mondjátok komolyan? - fújtattam dühösen, mire lepisszegtek, mivel nem hallották Ross éppen mikre vesz rá.
Úristen ez komoly?
- Sel, vigyél haza - kértem, mire szórakozottan ingatta a fejét.
- Hozok popcornt - pattant fel Ashley és tényleg betette a mikróba.
- Eldobom az agyam - feküdtem le a szőnyegre.
A videót megállították, amíg Ash vissza nem ért, majd folytatták. Próbáltam kikapcsolni az agyam, hogy ne halljam, de képtelen voltam rá.
- Nem jössz ide? - kérdezte Sel gúnyosan.
De vissza fogod még ezt kapni! Mielőtt válaszolhattam volna Gigi szólt közbe.
- Milyen nagy a... - folytatta volna, de én szúrós tekintettel néztem rá - a haja -mondta ki végül átformálva amin muszáj voltam felnevetni.
- Na jó - álltam fel - , vége a gyereknapnak - kaptam ki Selena kezéből a telefonját.
Le akartam kapcsolni, de ahhoz fel kellett volna oldanom, ugyanis lezárva nézték. Tehát nem tudtam elkapcsolni, és mivel az egész képernyőt beterítette, akaratom ellenére ránéztem. És nem is az egész dolgon akadt meg a szemem, hanem Rosson. Meztelenül. Baszki.
- Vigyél haza, Sel - néztem rá könyörgőn, mire megadta magát.
Jake nem kelt fel, mikor betettem a babahordóba aztán a kocsiba, amit mindketten örömmel nyugtáztunk. Beültem a fiam mellé hátra, Sel pedig elindította az autót. Nem szóltunk egymáshoz, de tudtam mit forgat a fejében. És azt is tudtam, hogy nem lesz ideje elmondani... De sajnos ezt ő is nagyon jól tudta ezért a főútra kanyarodott az ellenkező irányba.
- Nem érdekel, Sel - dőltem hátra kimerülten. Igen kibaszottul elérted, hogy újra lássam pucéran és, hogy magamban elmondjam, hogy rohadtul nem jöhet hozzá Rob. Oké. És? Nem a szexről szól a világ - puffogtam, az ablakon kinézve, de ő továbbra sem szólt semmit, én pedig nem bírtam továbbra is csöndben utazni, az autó monoton hangját hallgatva.
És pontosan ez volt a célja, hogy elérje, hogy én beszéljek. Mivel ilyen jól ismertem, simán túljárhattam volna az eszén, de éppen azért mert tudom milyen, lehetetlennek tartottam, hogy valamikor ne szedje ki belőlem. Tehát derekamat beadva folytattam.
- Igen, nem tökéletes, mint Ross volt. Úristen nem is tudom, hogy tudom összehasonlítani a kettőt - ingattam a fejem és legszívesebben kiugrottam volna a kocsiból. De kérlek, ő szeret engem! Szereti Jaket, nekem ennél nem kell több! Hiába jössz elő azzal, hogy nem élhetem le egy olyannal az életem akit nem szeretek úgy. Ez hülyeség! Egy szerelem sem tart örökké, Rosson is nemsokára túl leszek. Egyedül az érdekel, hogy Jakenek legyen egy apja. A többit leszarom - szívtam mélyen a levegőbe, ugyanis az összeset elhasználtam hadarásom közepette.
- Kedveled? - szólalt meg pár perc néma csönd után.
- Szeretem - sziszegtem összeszorított fogakkal.
- Mint egy barátot? - nézett rám a visszapillantóból.
- Többet érzek iránta, Selena - hunytam le a szemem, miközben féltem, hogy elcsuklik a hangom, de ez nem történt meg.
- Szerelmes vagy? Esetleg röpködnek a pillangók, szivárványt hánysz, meg ilyesmi? - kérdezte viccelődve, de én egyáltalán nem vettem poénnak.
Előrehajoltam a két ülés között, hogy ránézzek.
- Igen, szerelmes vagyok - jelentettem ki teljes komolysággal, mert igaz volt. De a francba is - döltem ismét hátra - nem belé.
