-2.évad 28.rész Nászéjszaka...(18+)

Fogalmam sincs hol vagyok. Meglehet, hogy nem kellett volna az az utolsó üveg pezsgő, és az utolsó 2 rövid. Ross leállította az autót, és kétségbeesetten pillantott rám.
-Várj. Mindjárt kinyitom.-szállt ki.
-Mi? Nem kell nekem segíteni!-fogtam magam, majd kiszálltam én is.
Az igaz, hogy alig állok a lábamon, de megbírkózom vele.
-És most pedig felviszlek és alszol!-kapott a kezébe.
-Ne rontsd már el a jó kedvem.-fintorogtam.
Nem szólt semmit, csak nevettem. Mi? Mégis min? Teljesen megbolondultam. Azt sem tudom mi történik. Felmentünk egy hatalmas hotelszobába, -jobban mondva felvitt- ami tényleg nagyon nagy volt. Óriási erkéllyel, meg franciaággyal. Betett az ágyba és betakart.
-Aludj. Aztán majd holnap beszélünk.-adott egy puszit homlokomra és felült.
-Ne mondd már.-ragadtam meg ingjét.
-Sel, neked egy nagy alvás kell. Több egyelőre nem.
-Ne csináld màr. Nem akarsz?-húztam el a szám.
-Dehogynem akarlak, de ez most nem fog menni.-ült fel.
-Dugj meg. Most.-haraptam alsó ajkamba és felültem hozzá.
-Értsd meg nem lehet.-nézett mélyen a szemembe.
-Hát jó.-néztem sértődötten, és visszadőltem.
Egy, két percig szótlanok voltunk, majd belekezdtem.
-Unatkozom. Szórakoztass. Vagy vetkőzz bánom is én.-legyintettem.
-Borzasztó nőszemély vagy, ugye tudsz róla?!-hajolt felém és megcsókolt.
-Remélem jól tudom, de asszem ma házasodtunk össze, ami azt illeti, ez a nászéjszakánk.
-És?-kérdezte.
-Igaz nem nagyon vagyok tisztába a dolgokkal, de az azt jelenti, hogy megkéne kefélned, nem?-gúnyolódtam. És azt is tudom, hogy terveztél valamit, ezért ki vele!
-Azt arra az esetre, ha józan lennél, virágszál.-tolt a fülem mögé egy tincset.
-Attól miért ne lehetne? A lényeg az, hogy élvezzem, nem, virágszál?-játszottam az ujjaimmal a vállan.
Megnyalta a száját, majd elmosolyodott. A szeméről a szájára néztem, majd onnan vissza. Alkarján támaszkodott mellettem, én pedig hajába túrtam. Játékosan húzogattam kócos haját, amire egyre jobban elmosolyodott. Óvatosan ajkát enyémre tapasztotta, én pedig erősen magamhoz szegeztem és szenvedélyesen csókoltam. Foga közé vette alsó ajkamat, ami nyőgésre késztetett. Felkuncogott és csípőmnek nyomta egyre növekvő erekcióját. Miközben nem hagytuk abba a csókot megéreztem, hogy valaminek itt borzasztóan alkohol szaga van. Úristen az a valami én vagyok. Fúj, felfordul a gyomrom. Egy kicsit oldalra nézve elgondolkoztam azon, hogy mit kéne tennem ezzel a borzasztó szaggal, de úgytűnik most nem igen foglalkozott vele.
-Különleges dologra gondoltam. Azt szertném, ha iszonyatosan élveznénk, de ahhoz egy kicsit meg kell szenvedni.-súgta a fülembe.
Az oké, hogy most úgy nagyjából nem értek semmit, de ezt meg pláne.
-Nem akarom, hogy rossz legyen neked, de muszáj lesz.-emelte fel államnál fogva a fejem.
Ujjai végigsiklottak arcomon, majd tarkóm alá nyúlt és magához húzott mégjobban. Őrjítően csókolt, majd hirtelen váltunk szét.
-Szeretném ha egy kicsit kényeztetnél.-vigyorgott rám. De kérlek hagyd abba, ha mondom. Még nem akarok elmenni.-simított végig a karomon. De előtte akarom látni a testedet, ahogy elfogja a mámor.-mondta még mindig suttogva.
Édes hangja brutálisan szexyn hangzott el a fülembe. Ismét arcomat cirógatta, de most érintését másképp fogadta el bőröm. Mintha ezer, meg ezer tüskét szurkálna bennem, és mégis olyan finom. Megragadta piszkosan rövid ruhám, ami időközben jobban felcsúszott, és szinte szó szerint leszaggadta rólam. Nyakhajlatomba dörgölőzött, közben mellemet markolászta, amivel egyre jobban izgatott.
-Szóval te miért is nem akarsz elmenni?-kérdeztem.
-Azt mondtam még nem most, nem azt, hogy egyáltalán nem. De te se fogsz.-kuncogott és egy erősebbet markolt mellembe a csipkés anyagon keresztül.
-Nem értelek.-mondtam egy halk szisszenés kíséretében.
-Nem baj.-nyalta meg ismét a száját. Majd fogsz. De megmutatnád nekem, hogy játszol magaddal?-vigyorgott.
-Fúj. Nem.-jelentettem ki.
-Tudom, hogy már csináltad. Nem kell szégyelned magad előttem.-simogatta combomat, miközben végig a szemembe nézett.
-Nem csináltam, és nem is állt szándékomban.
-De én szeretném látni.-csókolt meg.
Nyelvét enyémhez dörgölte, és írtó lassan csókolt. Tudja, hogy ilyen helyzetben ezzel mindig megkap akármit.
-Na jó...talán.-szakadtam el tőle. Hisz valószínűleg holnap már nem fogok semmire emlékezni.
-Én is úgy gondoltam.-kezdett el simogatni ott.
Aprókat nyőgdécseltem alatta, amit ragyogó szemekkel kísért. Mi a szar élvezetes van ebben neki?! Az még oké amikor én figyelem, hogy megy el...De ez...! Ezúttal combom belsejét kezdte el simogatni, én pedig elkezdtem kigombolni ingjét, majd kibújtattam belőle.
-Arról volt szó, hogy egyedül csinálod.-nézett szemembe majd vissza oda.
-Tudom mit mondtam.-néztem rá gúnyosan.
-Akkor?-húzta száját félholdas mosolyra.
Megszabadult melltartómtól, majd lehúzta a bugyim. Én lerugdostam bokàmról, és ránéztem Rossra. Furcsa volt, hogy ennyire túlöltözött hozzám képest. Egy apró csókot lehelt nemiszervemre, majd mellém ült.
-Biztos vagy te ebben?-néztem rá undorral.
-Persze.-mosolygott.
-De ez rohadt undorító.-jelentettem ki.
Megfogta a kezem és lecsúsztatta hasam aljáig.
-Innen már menni fog?
-Ahj már.-fakadtam ki, és egy gyors mozdulattal magamba csúsztattam mutatóujjam.
Halkan felszisszentem fogamat csikorgatva.
-Ne csináld már. Nem is olyan undorító.-mondta.
-De.-néztem rá.
-Felejtsd el, hogy itt vagyok. Ürítsd ki a fejed. És csak élvezd...-súgta a fülembe.
Elkezdtem lassan húzogatni az ujjam, mert màr annyira idegesített Ross. Behunytam a szemem ès próbáltam elképzelni, hogy ő csinálja. Felvettem egy számomra tökéletes tempót és élveztem. Csípőmet emelgetve nyőgdécseltem és mikor már éreztem, hogy lassan elmegyek Ross lefogta a kezem.
-Gyönyörű volt.-mondta azzal az eszeveszettül dögös fejével.
Kicsit tényleg megfeledkeztem róla, hogy nézett, ezért most nagyon beégtem.
-Miért állítottál le?!
-Mondtam, hogy még nem.-kuncogott.
Kicsatolta az övét, ès letolta gatyáját boxerével együtt. Csodás volt nézni merevedését, és csak arra tudtam gondolni, hogy magamban akarom.
Lefeküdt mellém és várt. Mosolyogva fölé másztam, és megragadtam férfiasságát. Felnyőgött és én kezdtem beleszédülni a várakozásba.
-Öngyulladásban fogok meghalni, ha most nem ülhetek rád.-néztem feszengve.
-Mondtam, hogy megkell szenvedni a jó dolgokért.-kacsintott és alkarjára támaszkodott.
Lába közé furakodtam és benyálaztam farka végét. Lassan végigcsúsztattam rajta kezem, amire mindkettőnk beleremegett. Majd visszahúztam és megint le. Tempósan kezdtem verni neki mire folyamatos nyőgések hagyták el a száját. Én is elnyőgtem magam egy-kétszer a vágytól. Szarok rá, hogy mit akarsz. Hirtelen abbahagytam, és bekaptam férfiasságát. Lenyomtam az egészet a torkomon és keményen szoptam. Kiakarom élvezni, azt, hogy ő élvezi. Nevemet kiáltotta, és éreztem, hogy megrezzen a számban. Lefogta a fejem.
-Hagyd abba.-nyőgte.
Ráharaptam és vártam az egész kellemetlen ízt a számban. De nem történt semmi. Kivettem a számból, és felhúzott szemöldökkel meredtem rá.
-Engedd el.-kértem.
-Nem.-látszott rajta, hogy feszeng.
-Miért nem?-mordultam rá.
-Mert nekem ez a gyönyör nem elég.-vigyorgott.
Rámfordult és gyengéden megcsókolt, amit én nyőgéssel szakítottam félbe. Élesen beszívta a levegőt én pedig nem bírtam magammal. Az izmaim folyamatosan megfeszültek, és a testem mimden porcikája őt akarta magamban. De nem. Ahj miért nem?! Megmarkolta egyik mellem, közben a másikon végigcsókolt. Hüvelyk és mutató ujjával húzogatta a bimbóm, és nyelvével körözött.
-Áh!-sikítottam fel, mire abbahagyta. Ross.-nyöszörögtem.
-Sss...Tudom.-mondta és lejebb ment.
Végigcsókolt hasamon, aztán ott is. Csiklómat foga közé fogta, majd szopogatta.
-Oh, kérlek!-nyőgtem. Kérlek!
Nem válaszolt. Folytatta.
-Jesszusom, dugj már meg!-csattantam fel.
-Nyugalom bébi.-vigyorgott rám. Egy pillanat.-lehajolt a csomagjainkért.
Nem figyeltem oda mit csinál. Nem volt erőm rá. Pár pillanat múlva zümmögő hangot hallottam, mire felkaptam a fejem.
-Vibrátor?!-néztem ilyedtem.
-Ühümm.-csókolt meg.
-Nem.-ellenkeztem ezúttal én. Téged akarlak!
-Engem is fogsz megkapni.-húzta végig azt a bigyuszt a hasamon.
-Annyira nem értelek!-dőltem hátra.
-Ne legyél olyan kíváncsi. Majd meglátod.
-Csak siess...
-Tedd szét a lábad, és húzd fel a térded.-mondta, és én engedelmeskedtem. Jobban. Azaz.-harapott ajkába.
Végighúzta a vibrátort a testemen, egészen le odáig, majd egy hirtelen mozdulattal belém csúsztatta.
-Áh.-nyőgtem.
Egész jó érzés...Masszíroz és kényesztet. De többet akarok. Ross megmarkolta magát, és a saját érintésére nyőgött. Persze, én nem élvezhezetem magamnak őt! Megfogtam a vibràtort és beljebb toltam, majd köröztem. Ross felkuncogott és megcsókolt. Megfogta a kezem és fejem fölé tette. Két ujját bedugta a kényesztetőm mellé, és körözte. Majd kivette ujjait, és belémnyomta magát. Basszus, már hova?! Mindketten hangosan nyőgtünk.
-Így jó?-kezdte el mozgatni bennem férfiasságát.
-Á!-nyőgtem folyamatosan.
Annyira telt vagyok. Annyira jó érzés. Több mint jó. Egyszerűen, mesés! Egyre méllyebbre döfött, és a hasam nagyon fàjt. Gondolom az eddigi elhalasztott orgazmustól. De igazából be kell valljam nem bàntam. Azt hiszem tényleg több gyönyörre vágyom.
-Élvezz, bébi.-lihegte, és gyorsított.
Csak nyőgni tudtam, de éreztem, hogy közel vagyok. Éa tudom, hogy most meg is kapom. Még mindig gyorsított én pedig megfeszültem körötte. Hasával beljebb lökte a vibrátort, mire spirálba zuhantam össze. Megszűnt minden érzés, minden gondolat. Csak egy helyre koncentrálódot minden. Nem kellet hozzá sok, Ross is elengedte magát. Annyira fura ez az érzés. Teljesen ismeretlen...Egymás tekintetét kerestük, és csak ziháltunk. Komolyan mint akik először bújtak valakivel ágyba. Olyan új...Olyan jó. Mindketten elvesztünk. Csak értetlenül meredtünk egymásra több mint 5 percig. Végül kihúzódott belőlem, és kivette a kényesztetőm. Kikapcsolta és ledobta valahova. Mellém dőlt és a plafont nézte. Ilyen se volt még, hogy szex után ne tudjon megszólalni. Mindig olyankor jön rá a beszélőke. Különös módon én egész fitt voltam. Nem tudom az alkohol vagy az adrenalin okozta. Fölé másztam és megcsókoltam. Egymás tekintetét kerestük, én pedig vártam amíg végtagjaimból megszűnik az az édes bizsergés.
-Imádlak.-álltam fel vègül.
-Én is.-mosolygott rám.
-Ezt hol olvastad?-nyitottam ki a hűtőt.
Most nézem, hogy ez nem is egy szoba. Vagyis nem csak az. Majd holnap jobban szemügyre veszem.
-Mit?-nevetett fel.
-Ezt.-böktem rá, mire elvigyorodott.
-Tapasztalat.-mondta, mire forgatnom kellett a szemem.
Persze. Fogalmam sem volt mit keresek, majd kivettem egy üveg bort.
-Inni?-kérdeztem.
-Te ma már nem iszol.-mondta.
-Miért nem?-néztem rá.
-Mert csodálom, hogy nem kaptál alkohol mérgezést. Van róla fogalmad mennyit ittál?-ült fel.
-Hm. Nem. De nem is érdekel.-forogtam a konyhának kinéző valamiben dugóhúzót keresve.
Végül kinyitottam valami fiókot és találtam benne.
-Nagyon eleven vagy, Mrs. Lynch.-méregetett.
-Úgyvèlem orvosolnod kell a helyzetet.-mentem vissza hozzá, és a kezébe nyomtam a boros üveget és azt amivel kitudja nyitni.
-Mondtam, hogy nem ihatsz többet.
-Naaa. Kérlek.-ültem ölébe.
-Nem.-mondta, mire megmarkoltam.
Élesen szívta be a levegőt.
-Te zsarolsz engem?-húzta fel a szemöldökét.
-Hmm...nem is tudom.-kezdtem húzogatni rajta a kezem, mire felnyőgött.
-Oké igyál, de előtte...-letette a kezében tartott üveget és magára húzott...

-2.évad 27.rész Esküvő-

-Selena-

Augusztus 4.-e este 11:47 és itt ülök Selenával a magán gépén, útba Puerto Rico-ra. Hulla vagyok. Alvásról szó sincs már vagy egy napja. Komolyan! Egy napja nem aludtam egy szemhunyást sem! Miért? Nem, egyáltalán nem azért mert izgulok. Arra még csak időm sem volt. Hanem a koncertek miatt. Ma lett vége a turnénak. Csupán pár órája, de én már az óceán fölött repülök. Mesés!
-Selena aludj már!-mordult rám Sel. Amióta felszálltunk mászkálsz mint egy őrült! Csak egy percre állj már meg kérlek.
Széke mellé álltam körülbelül 1 percig, majd folytattam.
-Beszéljünk róla?-szólt utánam.
-Nem.-mondtam. Na jó.-fordultam vissza, és leültem mellé.
-Hallgatlak.-dőlt hátra.
-Kivagyok. Vágod?! Semmire nem vágyom jobban csak aludni. Egy kicsit. Egy órát. De nem, persze, hogy nem tudok.
-Vegyél be egy altatót.-bökött a táskámra.
-Azt hiszed már nem próbáltam? Bevettem már 2-őt is. De nem hat. Semmi nem hat.
-Akkor csak pihenj. Hidd el jobb mint a semmi.-mondta, majd felálltam, hogy a helyemre menjek. Selly?
-Hm?
-Ez az egész a házasság miatt van?-kérdezte.
Megráztam a fejem, ő pedig elmosolyodott.
-Biztos?
-Most éppen alszom.-mondtam.
-Jóéjt Sel.
-Jóejt.

Megérkeztünk és az idő 11:30. Oh most komolyan. Hülye időeltolódás. A reptéren egy taxi várt ránk, de kedves jövendőbelim nem volt képes arra, hogy idetolja a seggét. A sofőr bepakolta a bőröndjeinket, majd beült, de nem indultunk el. Így álltunk még vagy 5 percig.
-Megkérdezhetem, hogy miért nem indulunk el?-hajoltam előre.
-Várjuk Mr. Lynchet.
-Itt van?-kérdeztem, de az ajtó kinyílt mellettem.
-Sziasztok.-mosolygott Ross. Csusszanj beljebb.-mondta, és beült mellém.
Közelbújt és megcsókolt, majd biccentett Selenának.
-Jó újra látni.-simítottam végig arcán, mire ismét elmosolyodott.
-Nekem mondod?-sóhajtott.
Mellkasára hajtottam a fejem és kevés kellett ahhoz, hogy elaludjak. Hihetetlen, hogy már több mint egy napja nem tudok aludni, most pedig azzal kell kűzdenem, hogy ne aludjak.
-Nyugodtan aludj, kicsim.-túrt bele Ross a hajamba.
-Nem akarok.-mormogtam.
-De szükséged van rà.-puszilta meg halántékom.
-Rád van szükségem.-húztam magamra. Pontosabban egy részedre.-mosolyogtam, ő pedig felhorkant.
-Aludj.-mondta.
Próbáltam ellenkezni, de már nem tudtam kinyitni a szám, sem a szemem. Nem kellett hozzá sok és elnyelt az álom.
-Keltsd fel.-hallottam meg Selena hangját.
-Nem szeretném. Nézd már milyen édesen alszik.-mondta Ross.
-Akkor hozd be, nekem mindegy, de menjünk már.
Ross felemelt és hideget éreztem. Kicsit a szél is fújt, mire megéreztem az óceán sós illatát, és megborzongtam. Kevés kellett hozzá, hogy kinyissam a szemem, de ellenáltam, mivel olyan jó volt, hogy cipeltek. Elindult velem befelé a házba egy, majd két ajtón és betett egy nagy ágyba. Levette a cipőm, majd a zokniaimat, majd betakart, és adott egy puszit homlokomra. Bebújt mellém a takaró alá, és átkarolt. Na jó! Eddig bírtam. Elnevettem magam.
-Mi van?-nevetett fel ő is.
-Édes vagy ahogy gondomat viseled.-fordultam felé. De legközelebb jegyezd meg, hogy a nadrágomat is levehetnéd. A gomb nyomja a seggem.
-Oké.-vigyorgott, és megcsókolt. Te pedig ne verj át.
-Sajnálom, de nagyon élveztem.-próbáltam lerugdosni a gatyámat.
Majd mikor az meg volt, még mindig kényelmetlen volt, ezért a pólómat is levettem. Majd visszafeküdtem ezúttal csak bugyiban és melltartóban.
-Így megfogsz fázni.-mondta.
-De melegem van, és kényelmetlen is. Nem fogok megfázni.
-Hidd el nekem az lenne a legjobb ha nem lenne rajtad semmi, de...-folytatta volna, de befogtam a száját.
-Kérhetek egy szívességet?-mosolyogtam.
-Mit szeretnél, hogy így maradhass?
-Oh nem. Egyáltalán ilyen még meg sem fordult a fejemben.
Felnevetett. Túl jól ismer.
-Na szóval. Tudod, nagyon fáj a hátam. De tényleg, nem hülyülök.
Be se tudtam fejezni a mondandóm fölém hajolt, és kikapcsolta a melltartóm. Mivel hason feküdtem, könnyű dolga volt. Fölém térdelt, és megcsókolta nyakam.
-Megmasszírozlak, aztán megduglak, mert ennyire kéreted magad.
-Nem kéretem magam.-duzzogtam.
-Oh, dehogynem.-simított végig hátamon.

-Kelés!-kopogtatott az ajtón Rydel.
Rydel! Itt van Rydel! Felkapkodtam a ruháim és kinyitottam az ajtót.
-Delly!-ugrottam rá, hogy az ölelèsembe zárjam.
-Selena!-viszonozta lelkesedésem. Úgy hiányoztál! A díjátadó óta ne is láttalak. Nos, mit ne mondjak, gyönyörű vagy!-pörgetett meg.
-Te mondod? Jót tett neked Ell.-mosolyogtam rá.
-Mondja az aki hozzámegy az öcsémhez.-csukta be mögöttem az ajtót. Ha meglátod a ruhád...
-Tényleg a ruhám...Öm. Hogy vettétek meg? Nem kellett volna méret, vagy valami? Egyáltalán honnan tudjátok, hogy jó rám?-húztam fel a szemöldököm.
-Az ország egyik legjobbja kèszítette neked. Biztos, hogy jó!
Semmit nem tudok a mai napról. Bíznom kéne bennük?
-Szólj Rossnak, és gyertek reggelizni. Aztán készülünk.
-Oké.-fogadtam szót.
Visszabújtam Ross mellé az ágyba.
-Jóreggelt.-pusziltam meg meztelen vállát.
Hümmögött, majd nyújtózott egyet. Felém fordult, és csücsörített a szájával.
-Hogyne.-nevettem fel és kezemet nyomtam arcába.
Egy pillanat alatt felém tornyosult és fejem fölött fogta össze a kezem.
-Szeretlek.-mondtam, és nyakába karoltam.
-Én jobban.-csókolt meg.
-Nem én jobban.-jelentettem ki.
-Szívesen folytatnám, de ma veszek el egy gyönyörű lányt.-dörgölte orrát az enyémhez.
-És ki az a gyönyörű lány?
-Megint kéreted magad.-vigyorgott.
-Nem, nem azt teszem. Csak megkérdeztem, mivel egy ideje már nem vagyok a gyönyörűd.-biggyesztettem le az ajkam, és felültem.
-De az vagy. Gyönyörűségem.-nyomott egy puszit homlokomra. Na, keljünk.-állt fel.
-Keljünk.-sóhajtottam és nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Felhúzott, majd magához szegezett, és megmarkolta a fenekem. Mikor megcsókolt volna, benyitott Selena. Rossal felnevettünk, mert valahogy az ilyen pillanatok Sel mindig kifogja.
-A jövőben talán kopoghatnál.-mondta Ross.
-A jövőben talán időben elkészülhetnétek.-mosolygott az ajtóban álló. Szöszi vegyél fel egy pólót, és menjünk.
Ross felkapta a földről a felsőjét, és kimentünk. Átkarolta a derekam, és bevezetett egy étkezőbe. Most esik le, hogy fogalmam sincs hol vagyok.
-Gyere, körbevezetlek.-pattant mellém a semmiből Rydel.
Nem volt időm válaszolni, ugyanis már kimentünk a házból.
-Ez a ház pillanatnyilag arra szolgál, hogy bent vannak a kaják, és itt fogunk elkészülni. De viszont az esküvő itt lesz.-fordított balra.
A tengerpart valami mesésen nézett ki. Annyira, hogy elakadt a lélegzetem. Székek között egy vezetett ösvény az oltárhoz, ami fehér és néhol rózsaszín virágokkal volt kirakva. Kicsit odébb volt felállítva egy nagy sátor, ahol egy hosszú asztal állt, körberakva székekkel. Az asztal szépen megvolt terítve...Csak Rydel lehetett. A sátor végén egy színpad állt, előtte egy táncparkettel
 Fölötte apró kis lampionok díszelegtek. Melette pedig egy pár asztal amin mindenféle harapnivaló sorakozott. Mikor közelebb mentem a színpadon megláttam egy fehér zongorát. Eddig a sátortól nem vehettem észre.
-Zongora?-fordultam Rydelhez, de nem volt mellettem.
-Igen.-hallottam magam mögül Ross hangját.
Feléfordultam és átkaroltam a nyakát.
-A nővéred igazán kitett magáért.
-A tied is.-mondta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Yas?-ráncoltam a homlokom, ő pedig bólintott.
-Sok mindenről nem tudok, ugye?-biccentettem a zongorára.
-Még csak nem is sejted.-vigyorgott és megcsókolt. Itt vannak a szüleid.-engedett el. Már hiányolnak.
Nekem is nagyon hiányoznak, hisz azóta nem láttam őket, mikor májusba visszajöttem, és együtt ebédeltünk...De bár ne tettük volna. A kínos csendnél nem volt több...Szóval.
-Még egy kicsit nem maradhatnánk?-kérdeztem, és ismét felágaskodtam hozzá.
-Ahogy óhajtod.-adott egy puszit orrom hegyére, mikor megcsókoltam volna...
-Khm.-köhintett a mögöttünk álló anyám.
Alig várom már a nászutat...Ha ott is bezavar akàrki, én felakasztom magam! Esküszöm 5 perc nem telik el úgy, hogy együtt lehetnénk.
-Nekem már nem is jár a puszi?-mondta anya, és kitárta a karját.
-Szia anyu.-öleltem magamhoz, ő pedig megpuszilta fejem búbját.
-Azt hiszem, megnézem mi a reggeli.-mondta Ross és elindult.
Hogy kettesben hagyjon anyámmal! Te bolond vagy?!
-Jó volt az út?-kérdeztem, hogy megtörjem a lassacskán elnyúló csendet.
-Most még visszaléphetsz.-mondta nem is figyelve kérdésemre.
-És ha nem akarok?-néztem szemébe, lehetőleg mindenemmel megadva az akaratom.
-Selena 17 éves vagy, az ég szerelmére!
-És? Szerinted attól még nem tudok szeretni? Nem lehetek boldog? Figyelj anyu, ha azért jöttél, hogy lebeszélj róla, akár már el is mehetsz. Semmi szükségem nincs erre a mai napon, hogy veled veszekedjek.
-Sel...-folytatta volna, de belevágtam.
-Nem anyu! Tudod hányszor álmodtam már erről a napról? Hogy apám kikísér elé az oltárhoz, te pedig örülsz a boldogságomnak. Hogy segítessz nekem felkészülni, úgy ahogy csak egy anya képes rá. Fogalmad sincs róla...-mondtam és könnyek égették a szemem. Soha nem állsz mellettem. Pedig csak egy kis szeretetre lenne szükségem.-töröltem meg a szemem.
Nem fogok sírni!
-Mondd el mit tegyek, hogy végre elfogadd, hogy ez van. Mondd el.
-Kicsim...Én csak megakarlak védeni, hogy olyanba lépj bele amit később megbánhatsz. Mert a kislányom vagy!
-Apának is a kislánya vagyok.-ráztam meg a vállam. Mégsem csinálja ezt.-fordultam meg, és készültem, hogy ott hagyom.
-Kérlek ne menj el.-állt elém. Ne haragudj rám.
-Anyu...Én nem haragszom. Csak nem szeretném folytatni ezt a beszélgetést.-kerültem ki.
-Rendben...-jött mellettem.
Bementünk az étkezőbe, ahol már javában folyt az előkészület. Leültem Ross mellé és nekiláttam az evésnek.
-Minden rendben?-kérdezte.
Bólintottam.
-Remélem végeztél, mert most elrabolunk.-fordított maga felé Sel.
-Ne félj visszakapod.-mondta Rydel Rossnak, és felállított.
-Segíts.-fordultam vissza hozzá szótlanul.
Ingatta a fejét és elvigyorodott. A lányok bevezettek egy másik szobába ahol volt egy nagy tükör sminkasztallal. Mire észbekaptam már előtte ültem.
-Na jó, figyeljetek! Nem fogtok belőlem barbie babát csinálni. És ez legfőképpen neked szól, Delly. Sőt az lenne a legjobb, ha én csinálhatnám meg a sminkem.-néztem Selre, aki ingatta a fejét.
-Ennek mesésnek kell lennie.
-Koncertek előtt is magamat festem. Nem lehetek annyira borzalmas.
-Senki sem mondta, hogy az vagy.
-De az.-mondta Rydel.
-Hé.-néztem rá megsértetten. Kérlek.
Egy pillanatra még összenéztek, majd rámhagyták.
-De a hajad az enyém.-bontotta ki a lófarkam Selena.
-Amúgy hol van Yasmine?-kérdeztem.
-Rosséknál segít.-kezdte el kifésülni a hajam.
-Hát persze.-forgattam a szemem.
-Miért?-húzott mellém egy széket Rydel, és leült rá.
-Riker itt van? Még nem láttam.
-Igen. De mi ez az egész?-nézett értetlenül Delly.
-Féltékeny.-jegyezte meg szárazon Sel.
-Nem vagyok féltékeny. Csak nem esik valami jól, hogy vele van. Ennyi.
-Ez a féltékenység.
-Csináld inkább a hajam.-mondtam.

-Oké, kész.-tűzte be az utolsó hajtűt.
-Sel...Ez nagyon jó lett! Mióta vagy te ebben is ilyen profi?-fordultam felé hitetlenül.
-Anyukám tanított régebben ezt, azt. Mellesleg megjött. És Anton is. Szóval...
-Menj csak. És köszi mindent.-mosolyogtam rá.
-Rydel majd segít a ruhával. Tudod a...
-Gomez, mindent elmondtál már. Menj csak!
-Gomez?-nevetett fel. Lynch.
-Még nem vagyok Lynch!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ailon.-mondta és kiment.
A hajam tényleg nagyon jó lett. Begöndörítette, majd feltűzte kontyba és hát...
-Oké. Siessünk, fogytán az idő!-rontott be Delly. Vetkőzz le. Remélem, hogy az a fehérnemű van rajtad amit kértem!
-Persze, nyugi az van rajtam.-tettem fel a kezem védekezésképpen.
Levetkőztem, mire hozzám vágott valamit, azzal, hogy vegyem fel.
-Rydel. Nyugi.-nevettem fel.
-Nyugodt vagyok.-mondta idegesen.
Még mindig nevettem, majd megnéztem mit vágott hozzám oly lelkesen.
-Fűző?-forgattam a kezemben.
-Selena ragaszkodott hozzá.-vonta meg a vállát.
-Azt sem tudom, hogy kell felvenni.

És így ment ez vagy 20 percig amíg végre felöltöztem. A ruhám tényleg meseszép! Felül testhez simuló, apró kövekkel kirakva, lent pedig olyan...buggyos. Na jó ez röhejes. Nem tudom milyen szó lenne rá illő.  Erre felkellett volna készülnöm. Nem hittem volna, hogy ez lesz a legnehezebb része. Sikeresen felidegesített Delly, ezért már két idegbeteg van a szobában. Hurrá! Egyszerűen 100 féle érzés kavarog bennem. Azt hiszem most kezdtem el izgulni. Fél órával az esküvőm előtt. Az izgulás az előbbi hónapokban. Az érettségi ami végül 4-es átlagú lett, és azt hittem nem is megyek át. Az új albumom amire az utolsó pillanatban írtam meg a dalokat. A szìvem méllyén éreztem, hogy nem jó ez az egész...Nem érdeklem a népet. Aztán hála Robnak mégis a második helyen van az albumom...De nem bánom ugyanis az első az R5. Ez igazán vicces, ha úgy vesszük. Aztán itt van a családom is. Elválok tőlük. Férjhez megyek...Jesszus. Ez csak most esik le. Meg se beszéltük mi lesz a nászút után. Hol fogunk lakni? Mikor lesz családunk...Gyerekek. Basszus!
-Rydel, beszélnem kell Rossal.-mondtam.
-Nem. Anyu a lelkemre kötötte, hogy nem láthat téged, csak az oltárnál.
-Nem érdekel. Ez amúgy is akkora hülyesség. Látnom kell. Kiverem a hisztit ha nem láthtom.
-Hívom.-forgatta a szemét és kiment.
Leguggoltam - bár nehezen a ruhámtól - és kezembe temettem az arcom, mikor kopogtak.
-Gyere.-mondtam, és bejött Ross.
Elmosolyodtam a látványára, és felálltam.
-Hű.-nyőgte ki.
Majd behunyta a szemét és megrázta a fejét.
-Mi van?-vigyorogtam.
-Nos...khm. Hű.
-Tetszik?-haraptam alsó ajkamba.
-Hogy tetszik-e? Nem tudok észbe kapni...Miért is jöttem be?
-Hogy beszéljünk.
-Ja, tényleg.-mondta, és ismét megrázta a fejét.
Na ne ez most komoly? Jesszus, még jó, hogy nem az oltárnál látott meg.
-Nos, te is nagyon elegant vagy.-húztam magamhoz nyakkendőjénél fogva, hogy oldjam a helyzetet.
-Csak anyám meg ne tudja.-tért vissza magához.
-Figyelj...Lenne pár dolog amit meg kell beszélnünk.-nyeltem egyet.
Leült a kanapéra, és rápaskolt combjára. Selena kifog nyírni, ha elcseszem a ruhám. Áh, kit érdekel! Beültem az ölébe és egyik kezem nyakába tettem. Hátulról hajába túrtam és megcsókoltam.
-Nem szeretnélek sürgetni, de az összes vendég megjött és csak rád várnak.
-Nem érdekel.
Elmosolyodott és várt. Én ismét nyeltem egyet, és belekezdtem.
-Mint mondtam pár dolgot még tisztáznunk kell. Én...nem tudok főzni.-mondtam mire elnevette magát. Komolyan mondom.
-Majd rendelünk kaját, amíg próbálkozol.-vigyorgott, és orrát nyakhajlatomba dörgölte.
-Lenne egy fontosabb is. Tudod...miután elvetettem a babánkat, nem mondtam el valamit.
-Miről beszélsz?-nézett értetlenül.
-Ross...Ha valaki elvetet egy gyereket nem biztos, hogy utána képes lesz újra terhes lenni.
-És ezt miért most mondod el? Azt hiszed ettől megfutamodok?
-Csak tudnod kell. Mivel gondolom majd idővel szeretnénk családot alapítani...-elakadtam.
-Selena, van róla fogalmad mennyire szeretlek?-kereste a szemkontaktust.
-Tudom. De...-fordultam el, és a szemeim ma már másodjára megteltek könnyekkel.
-Nézz ide, kicsim.-fogta két keze közé az arcom. Megoldjuk.-mondta, mire elmosolyodtam.
-De, ha...
-Sss!-csókolt meg.
-Annyira szeretlek!-néztem szájára, majd szemébe.
-Én is, kicsim.-ölelt magához. Basszus.-nyőgte.
-Mi a baj?-néztem rá.
-Fűző van rajtad?-nézett rám és tekintete égetett.
-Ömm...igen.
-Oh, istenem.-lihegte.
-Mi van?-nevettem fel.
-Látni akarlak benne.-nyalta meg ajkát.
-Tudod, te milyen nehéz volt ezt - mutattam a ruhámra - felvenni?
-Nem érdekel.-mondta és perverz mosoly suhant át arcàn.
Arra indult be, hogy fűző van rajtam? Miért? Tarkómra tette kezét és hátrahajtotta a fejem. Lassan végigcsókolt torkomon. Hajába markoltam, és hátrahúztam a fejét.
-Nem kéne menni?
A plafonra szegezte a tekintetét, majd rámnézett.
-Menjünk.-állított fel.
A tükör elé álltam, hogy megigazítsam magam. Ross mögöttem volt. A tükörben két olyan ember állt akikkel még nem találkoztam. A lány  akár egy hercegnő, és a fiú a hercege. Mások voltak mint mi. Érettebbek...Ami már így magában is sokat mondd el...
-Készen állsz?-kérdezte.
Aprót biccentettem, ő pedig megfogta a kezem és kimentünk az ajtón. Anyu, apu, Stormie, Mark, Riker és Yasmine àllt az ajtóban. Hallgatóztak. Szuper.
-Oké.-sóhajtott Ross. A jövőben ezt lehetne mellőzni.-húzta el a száját.
-Sokmindenen kellene változtatni.-helyeseltem.
Ross adott egy puszit szám sarkára, és elment. Apuba karoltam, majd a többiek is elmentek. Ketten maradtunk apámmal.
-Mehetünk?
-Igen.-mosolyogtam rá.
A vendégek már mind a helyükön ültek, köztük Rob is...Miért zavar ez ennyire? Mielőtt kimentünk volna az ajtón megálltam egy pillanatra.
-Minden rendben?-nézett rám apu.
-Azt hiszem nem.-mondtam.
-Mély levegő, Selly.-bíztatott és kiléptünk.
Mikor kislány voltam mindig ezt mondta mielőtt valami újba kezdtem. Akár a biciklizésről, vagy akár a suliban egy darabról volt szó, mindig ezzel nyugtatott. Most pedig ez. Hm. 'Mély levegő, Selly'. Vizhangzottak a szavak. Mire észbe kaptam, már csak fél méter választott el Rosstól, a mögötte álló paptól, és a koszorúslányaimtól...Azaz Rydeltől és Ross unokahugától. Az gáz ha nem tudom a nevét? Istenem, annyi Lynch van...Örüljön annak, hogy az ő nevét tudom. Apa elengedte a kezem, és beállt anya mellé a vendégek közé. A pap belekezdett a szokásos szövegébe, de én csak arra figyeltem amit nekem kellett mondanom. Na meg persze a végére.
-Ross Lynch.-fordult Ross felé. Akarod-e hitves feleségedül Selena Ailont, amíg a halál el nem
választ?
-Akarom.-vágta rá rögtön.
Ezúttal felém fordult. Feltette nekem is ezt a kérdést. Én egy pillanat ereéig szinte észrevehetetlenül végigfuttattam a szemem a vendégeken, de megakadtam...megakadtam Robnál. Tudom, hogy szeret, és fáj neki ez az egész...De mégis itt van. Itt van mert megkértem rá. Nem akarom, hogy miattam szenvedjem. Mégis mit tehetnék? Mondjak nemet? Akkor sem változna meg semmi...Ismét végignéztem mindenkin, majd Rossra szegeztem a tekintetem. Szegénykém tisztára lesápadt, hogy így megvárattatom.
-Igen.-mosolyogtam rá, ő pedig sóhajtott egyet.
-Megcsókolhatod a menyasszonyt.
Egyik kezével végig simított arcomon, majd megcsókolt. Hajába túrtam, ő a kezeit pedig derekamra csúsztatta, és csókolt tovább. Csak mi voltunk. Csak a szerelmünk. Semmi más. A kis közönségünk tapsára lettünk figyelmesek, de ajkaink nem akartak elválni. Lassan, nehézkesen abbahagyta és homlokát enyémhez döntötte.
-Szeretlek, nyuszim.-lihegte.
-Szeretlek, szöszim.

Miután Yasmine elkapta a csokrom Rikerrel leléptek, szóval 2 vendéggel kevesebb. A tortát már felvágtuk, és szinte mindenki a táncparkettet célozta meg. Már alkonyodik, és a lampionok világitják meg a tengerpartot. Én itt állok az egyik nasis asztal mellett, és a gyűrűmet elemezem. Vajon mennyibe kerülhetett csupán a gyűrű? Egy karika? És akkor még a benne lévő gyémántokról nem is beszéltem. Kinek van ennyi pénze? Hát mondjuk nekem...A férjemnek...A családunknak...Na jó. Igen van rá pénz, de akkor is fura, hogy milyen drága lehetett. Ross Laurával táncol. Zavar? Nem. Miért kéne, hogy zavarjon? Ross az enyém. Papírom van róla.
-Pezsgőt?-jött oda egy pincér.
-Kérek.-toltam oda a poharam.
Miután jóízűen elkortyolgattam a harmadik pezsgőm Selena jött oda.
-Hanyadik, Lynch?-bökött a kezemben tartott pohárra.
-Harmadik, Gomez.-vigyorogtam rá.
-Ne igyál sokat. Hidd el nekem megfogja érni a ma estédért.
-Miről maradtam le?
-Arról, hogy le kell szoktatnod a férjedet, hogy nekem mondja el minden tervét.
A szemem forgattam, majd megittam az utolsó kortyot.
-Van egy meglepetésem.-jött oda Ross.
Egy pillanat alatt már falta is az ajkam, de úgy, hogy a hasamban és alatta minden egyes izom összeszorult.
-Viselkedj.-tettem vállára a kezem.
-Azt csinálok amit akarok ma.
-Ja bocs.-nevettem fel.
-Figyelj.-mondta és felballagott a színpadra, majd leült a zongorához. Egy kis figyelmet szeretnék kérni. Tudom, hogy a köszöntőn már túl vagyunk, de hagy mondjak én is köszönetet, az én gyönyörű feleségemnek.-mosolygott rám, és leütötte az első hangot.
John Legend All of me...Ez egy csodálatos szám. Amit nekem énekel a férjem. Felmentem hozzá, és leültem mellé. A fejem a vállára hajtottam, és hallgattam, ahogy énekel. Nekem. A végére majdnem elsírtam magam, de ő lecsókolta a könnyeim.
-Imádtam.-néztem szemébe, ő pedig befogta a mikrofont.
-Gyere, vegyük le ezt a ruhát.-vigyorgott rám.
Felálltunk és bementünk a szobába, ahol elkészültem. Ross becsukta, majd kulcsra zárta az ajtót.
-Mondtam, hogy szeretnélek benne látni.-vette ki az első hajtűt.
Majd kivette az összeset, a hajam pedig a vállamra hullott. Belefúrta az orrát, majd arrébb tette. Lehúzta a ruhám zipzárját, közben ott ahol csak tudott érintett.
-Megszeretnélek kérni valamire.-súgta fülembe, és engedte, hogy a ruhám a földre hulljon.
Megfogta a kezem, én pedig kiléptem belőle. Gondosan rátette a fogasra, és beakasztotta a szekrénybe. Már csak a fűző volt rajtam, ahogy szerette volna. Leült a kanapéra. Nem volt rajta zakó, sem nyakkendő, és az inge két legfelső gombja ki volt gombolva. Hátradőlt, majd megnyalta a száját, és keresztbe fonta a lábát. Kezeit a háta mögött pihentette a kanapé támláján. Iszonyat dögös volt. Te most játszol velem, Lynch?
-Mi lenne a szívesség?-tettem csípőre a kezem.
-Az amit csinálsz.-mosolyodott el. Fordulj.-mondta én pedig engedelmeskedtem. Leszeretnélek fotózni. Így ahogy vagy.-hajolt előre, hogy kivegye táskájából a Canon 7D-jét.
-Jó. Viszont kérek cserébe egy dolgot.-mondtam.
-Csupa fül vagyok.-dőlt ismét hátra.
-Én is akarok rólad képeket. Alsóban...-léptem oda hozzá, és mellé térdeltem, úgy hogy lábaim közt volt az övé.  És anélkül.-próbàltam valamiféle szexy hangot.
-Hm. Meztelen képeket akarsz rólam, Mrs. Lynch?-húzta fel egyik szemdökét, és éreztem, hogy magam alatt mozogni kezd 'azon' része.
Basszus...Mrs. Lynch. Nos az vagyok.
-Igen.-suttogtam.
-Ez esetben áll az alku.-mondta és megcsókolt.
Nyelvemet szájaba toltam, de ő elengedett.
-Ne csináld ezt. Mert rögtön megkezdenélek, és repülne amit terveztem.
-És, hogyha azt mondom, hogy itt, és most akarlak?-álltam fel.
-Akkor azt mondom, nem. Inkább engedd, hogy lefotózzalak, és mehetünk.
-Ugye tudod, hogy megígérted a srácoknak, hogy elmegyünk valahova...
-Tudom.-mondta, és sürgető volt a hangja.

Megcsinálta rólam a képeket én pedig felvettem egy rövid fekete egyberuhát, hozzávaló cipővel, és most itt ülünk Ross és az én testvéreimmel, és barátokkal egy helyi bárban. Amikor Ross itt forgatott, mindig ide jöttek kikapcsolódni. Azt mondja nagyon jó itt a pizza...De bevallom nem nagyon vagyok éhes. Legalább is kajára nem.
-Mit kérsz?-kérdezte Ross a menüt nézve.
-Téged.-mondtam mire letette ami a kezében volt, és rámnézett.
-Ross.-szólt Rocky, mielőtt mondhatott volna valamit. Meséld el neki mi volt a legénybúcsúdon.-mondta nevetve.
-Berúgtatok?-vigyorogtam.
-Nos, az öcséden kívül senki sem.-röhögött Riker.
-Nick?-fordultam az említetthez.
Ő csak szégyenlősen mosolygott.
-A 4. sör után kidőlt.-mondta Ellington.
-Szóval leitattátok?-nevettem.
-Nem. Mégis ki az aki 4 sör után kidől?-tette fel a kérdést Rocky.
Szememmel Nickre böktem, mire mindenki nevetett, kivéve drága férjem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Egyél valamit.
-Tele vagyok már mára. Inkább igyunk valamit.-mondtam és megcsókoltam.

-2.évad 26.rész Bejelentések de legfőképpen...-

-Selena-

-Vége az időnek, tegye le a tollat.-mondta egy hang, de nem figyeltem rá.
Teljes gőzzel írtam a spanyol érettségit, mikor odajött valaki, és kihúzta a papírt kezem alól. Èn felnéztem és a magántanárommal talàltam magam szembe.
-Nem lehetne még ezt befejeznem?-néztem rá könyörgőn.
-Nem. Attól, hogy kis sztárocska vagy sem.-mondta, én pedig cuccaimat szedtem össze.
-Nem így értettem.-szóltam sértetten.
-Na jó. Igazából én sem.-mosolygott és megveregette a vállam.
-Maga szerint átmegyek?-kérdeztem.
-Egyelőre nem mondok mást, csak azt, hogy már kijavítottam a többit. Holnap úgy is megtudod.
-Addig nem bírom ki.
-Oh, dehogynem.-mosolygott tovább, és kivezetett az ajtón.
-Legalább csak a matekot.-nyafogtam, de rám sem hederített.
-Nem akarsz valamit mondani nekem?-kérdezte.
-Ömm...Köszönöm, hogy eljött?
-Valami mást.-forgatta a szemét unottan.
Nem éppen Mr. Mol-ra jellemző.
-Fogalmam sincs miről beszél.-nevettem fel kínomban.
-Tudtad, hogy valaki pár hónap múlva házasodik? Véletlenül nem tudod ki?-kérdezte, mire elpirultam.
Szóval hívjam meg? Mondjuk elutazott hozzám Spanyolországba, hogy letegyem az érettségit. Oh a francokat is, az én pénzemből! Nagyszerű!
-Sajnos nincs nálam jelenleg meghívó.-motyogtam.
-A turnébusz az iroda előtt parkol.-vigyorgott?
Jézusom. Nem akarom meghívni azt akiről a világháború jut eszembe, vagy akár egy hosszú matek egyenlet. Semmi szükség nincsen erre nekem azon a napon.
-Oké. Jöjjön.
Felmentem a buszra és kivettem Selena táskájából egy meghívót és visszamentem a - mostmár volt - magántanáromhoz. Hm remélem átmegyek és többet nem kell a tanulással foglalkoznom. Átadtam neki a borítékot és próbáltam kedvesen mosolyogni. Ahj...mikor mész már?
-Nos, kölyök gratulálok.-veregette meg ismét a vállam. Holnap megtudod az eredményeid, küldök levelet.
Oké mehetsz.
-Na szia.-mondta és elment végre.
-Köszönöm, és viszlát.-visszamentem a buszra, és becsuktam az ajtót magam mögött.
Sel nincs itt mivel Antonnal járkál valahol. Vagy stúdióznak. De őszìntén nem is teszem fel ötletnek a stúdiózást, mivel már az őrületbe kergetnek. I want you to know reggel, délben, délután, este, de még néha az éjszaka közepén is. A fejem már szétrobban ettől a számtól, és még ki se jött.
Bevallom, végülis jó, hogy Selena nincs itthon, így végre egy kicsit eltudok magamban merülni. Ez a hetem életem egyik legborzamasabb hete volt. Ross már nincs itt, és elvagyok veszve nélküle. De ez legyen a legkevesebb gondom. Hétfőn magyar, kedden matek, szerdán töri, ma meg spanyol. Legszívesebben elbújtam volna az ágyam alá amíg lezajlik ez az egész. De ma már vége. Remélhetőleg egy életre. Viszont hétfőn visszakéne utaznom Hollywoodba, hogy leadjam a dalamim demóját. Ráadásul valamelyiknek szövege sincs, nem hogy demója. Még hétfő este visszakéne jönnöm, vagyis nem ide, hanem Rómába. És kedd este koncert. Aztán megint koncert Milánóban. Aztán Bernben, majd Münchenben és Berlinben. És Koppenhágában és Stocholmban. És hagy ne folytassam. Szóval minden este koncert a jövőhéttől, kis szünetekkel augusztus 7.-éig. Addig még nagyon sok munkám van. Még csak május eleje van. Hogy fogom én ezt kibírni? Selena, hogy bírja, minden kifogás nélkül? Ross, hogy bírja, vagy esetleg Rydel? Még szerencse, hogy van időm edződni a jövőbeli turnéjaimra. Ha egyáltalán bejön az albumom. Remélem Rob mindent megtesz ennek érdekében. És nem ártana nekem is mondjuk megírnom a dalokat! Nem kéne nekem felvenni egy dalszöveg írót? Mennyivel több időm lenne. De ezt a gondolatot gyorsan elhesegettem, mert nem hogy nekem nem tetszik az ötlet, de mit szólna Adam? Hisz most nyertem neki egy év dalszövegírója díjat. És mostmár énekes és dalszerző vagyok. Szóval ez sehogy sem jönne össze. Csináltam magamnak egy kávét, és azt kortyolgatva zártam ki a fejembe lévő összes gondolatot. Általában ezzel szoktam kezdeni, ha nincs ihletem. De most mindennél nehezebb volt ez a feladat mivel Selenáék hülye száma nem akart eltakarodni.
Végül már a kezemben lévő gitárt legszívesebben szó szerint a földhöz basztam volna. Komolyan, hogy lehetek ekkora egy szerencsétlen, hogy egy rohadt dallam nem jut eszembe?! Dühödten újra kezdtem pengetni a húrokat, de már annyira felidegesítettem magam, hogy tényleg ledobtam a földre.
-Hé mitcsinálsz?-hajolt le Rob a földön heverő hangszerért.
Én ugrottam egyet ijedtemben, mivel a semmiből került elő.
-Basszus, nem tudsz kopogni?!-förmedtem rá.
-Bocsi.-mosolygott és leült mellém. Mondjuk nem ártana bezárni az ajtót ha egyedül vagy.
-Bocs, nekem is kimehet a fejemből valami.-válaszoltam flegmán.
-Juj, de durci valaki.-vigyorgott még mindig.
-Mondjad már minek jöttél, azt takarodj, ha ilyen viccesnek tartasz.
-Ezt a kedves vendég fogadást. Amúgy csak látni akartalak, hogy, hogy vagy.
-Láttad, mehetsz.
-Szerintem nem ártana kicsit szellőztetned.-bökött oldalba, mire elmosolyodtam.
Nem szóltam semmit, mire ezúttal óvatosan belecsípett oldalamba, és felszökkentem nevetve.
-Jó menjünk.-nevettem tovább.
-Szóval csikis vagy.-húzott vissza maga mellé.
-Nem.-próbáltam elfojtani a kikívánkozó mosolyom.
-De az vagy.-kezdte el csikizni az oldalam. Ezzel foglak zsarolni.-vigyorgott, de nem hagyta abba.
Én mást nem bírtam csak nevettem, és próbáltam eltaszítani kezeit.
-Ne már.-nyőgtem ki nagy nehezen.
-Nos, Selena vond vissza az előbbi szép szavaid.
Próbáltam kinyöszörögni egy nemet, de röhögésbe torkollott. Én is kipróbáltam, hátha neki is ez a gyengepontja, és szerencsém volt. Ezúttal én voltam fölötte, de rögtön megtorpantam. Selena, mégis mi a frászt csinálsz? Nem csiklandoztam egymást senkivel, drága bátyám halála után, kivéve persze Rosst és Selenát. De Rossal nemsokára összeházasodom, Sel pedig a legjobb barátnőm. Most pedig egy olyan pasit akivel megcsaltam a vőlegényem. Teljesen zavarba jöttem, és azonnal felpattantam. Csak egy barát, csak egy barát, csak egy barát.-mondogattam magamat nyugtatva.
-Öm...Nos...Khm, szóval hova szeretnél menni, barát?-boxoltam vállaba, és érztem, hogy túljátszom magam.
-Csak sétáljunk egy keveset, hogy kapj egy kis ötletet daloknak. Oké?-kérdezte, és láttam, hogy ő is zavarban van.
-Persze, ez így tök jó lesz.-mondtam és elindultam az ajtó felé.
Kiengedtem, majd bezártam, és elindultunk egymástól tisztes távolságba.


-Ross-

Lassan egy hete megjöttem, de bár ne tettem volna. Anya kétségkívül leordította a fejem, hogy: "Mégis mit kèpzelsz magadról? Miből gondolod azt, hogy szó nélkül leléphetsz, egy másik kontinensre?! Van róla fogalmad mennyire izgultam érted? És a telefont felvenni luxus, kisfiam?!"
És így tovább. Viszont a többiek nem haragudtak, csak meg voltak lepődve, hogy csak úgy elmentem. Kivéve Rockyt. Ami azt illeti, hogy ő elvolt ragadtatva, de már leszedném a fejét, mivel nem hagyja abba a cukkolást. Úgytűnik neki sokkal érdekesebb az én kevés magánéletem, mint a sajátja. Így inkább jobban szeretném, ha ő is haragudna rám. Szombat óta a kedélyek csillapodtak, ezért muszáj leszek bejelenteni az esküvőnket. Nem lesz egyszerű feladat, Selena szerint főleg az apja. Bár nem tudom miért mondja ezt, hiszen csak a kapcsolatunk elején voltak nézeteltérések. Szerintem az anyjától jobban kéne tartanom, de inkább nem is töröm magam tovább. Az én családomra, ismét a kiakadástól a meglepettség lesz az uralom. Kivéve persze Rydelt. Bár kitudja kinek kotyogta már el. Már csak azt kéne kitalálni kinek, hol mondjam el. Mivel  két családról van szó, de nem akarok kétszeresen magyarázkodni. Egy is sok lesz. Inkább felhívtam Selt, döntse el, hogy legyen. Második csörgetésre fel is vette.
-Szia gyönyörűm.
-Szia.-hallottam, hogy mosolyog, de nem csak azt.
-Hol vagy? Alig hallak.
-Az utcàn.-mondta.
-Egyedül?
Várt egy kicsit.
-Hát igazából...
-Robbal.-fejeztem be. Jó mindegy, nem érdekes. Sétáljatok nyugodtan.
-Nehogy le tedd.-mondta, vagy inkább parancsolta. Hogy vagy? Mesélj valamit, úgy hiányzol, kicsim.
-Te is nekem. Csak azért hívtalak, mert nem tudom eldönten, hogy mit, hogy mondjak.
-Ross, kérlek ne kelljen màr egész életemben helyetted beszélnem. Találj ki valamit.
-Tuti elszúrom.-húztam el a szám.
-Ha te azt mondod...-mondta, és megszűnt a zaj.
-Nincsen hangzavar.-jegyeztem be.
-Bejöttünk a Starbucksba.
-Áh. Szóval már kávézgattok is?-kérdeztem.
-Nehéz eset vagy, ugye tudod?
-Tehetnénk ellene, hogy megpuhuljak. Remélem ki tudsz majd legközelebb valamilyen módon engesztelni.-vigyorogtam.
-Mindenképpen teszek érte, hogy kiengedj.-nevetett fel. Na jó, majd este úgyis beszélünk. Hívj ha van valami. Szeretlek szöszim.
-Én is, nyuszim. Vigyázz magadra.-és letette.
És most éppen Rob Prascottal kávézgat valahol. Nagyszerű. Lementem a konyhába és nagy meglepetésemre Ailonék nálunk vannak. Most vagy soha.
-Rydel.-szóltam oda a kanapén ülőnek. Segítened kéne.-mondtam mire már követett is.
-Igen?-mosolygott rám.
Lehetetlen, hogy mindig ilyen egyszerű vele minden.
-Most, hogy itt van mindenki, elszeretném nekik mondani...Tudod.
-Hajrá.-mondta.
-De ez nem olyan könnyű.
-Oh dehogynem!-mondta és már húzott is maga után a konyhába. Egy kis figyelmet kérnék.-abban a pillanatban minden szem ránk szegezőzött, és értetlenül néztek. Ross beszeretne valamit jelenteni.-maga elé lökött.
-Nos...Hát...Ömm..-fordultam nővérem felé tanácstalanul.
-Bökd már ki.
-Selena és én...összeházasosunk a nyáron.-mondtam és megfagyott a levegő.
Hát. Másra számítottam. Egyedül Rydel tapsikolt mellettem. A többiek hol rám, hol egymásra néztek.
-Most komolyan.-engedtem testtartásomon. Mi a baj ezzel? 2 évvel ezelőtt jegyeztem el. Várható volt. Nem?-kérdeztem.
-Végülis.-mondta Yasmine, és  ivott egy korty vizet.
Ráérősen ivott, majd felemelte poharát.
-Gratulálok.-mosolygott.
Yas-t követte Nick, és a többiek, de egyik szülő sem lelkesedett. Gondolom anyuék még mindig mérgesek rám, Ailonék pedig nem akarják odaadni a kislányukat nekem...Ahj. Miért olyan nehéz ez?
-Peter?-álltam mellé.
Felállt és lenézett rám. Oh ne már.
-Nos.-mondta és elmosolyodott. Vigyázz rá.-veregette meg a vállam, ezáltal én is elmosolyodtam. De inkább megkönnyebbültem. Bár...-
-Louisie...-sétáltam mellé mivel már ő is állt.
-Csak, ígérd meg, hogy megbecsülöd és nem bántod meg. Láttam hogy nézett ki, Ross. Ha mégegyszer ezt csinálod...
Nyugi van, felfogtam.
-Nem fogom.-ráztam meg a fejem.
Bólintott, és odébb állt.
-Fiam.-szólt apa.
Ne. A apa hív odébb beszélni. Ha már apa...Akkor baj van.
-Igen?-mentem oda, de már anya is csatlakozott.
Mutatta, hogy ki. Kimentünk az erkélyre, én pedig leültem az egyik székre.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte apa.
Magabiztosan bólintottam.
-És hol fogtok egyáltalán lakni? Tényleg elakarsz költözni? A házválasztás nehéz dolog. Na és mi lesz a bandával? Hm?-szegezte nekem anyu a kérdéseket.
-Majd veszünk a közelben egy házat...A banda természetesen marad. Nem kell mindent véresen komolyan venni. Lesz ami lesz.
-De tényleg elakarod venni? Elakarod magad kötelezni magad egy életre? Hiszen még csak 20 éves vagy.-kezdte apa is.
-Nem érdekel apu...-álltam fel. Szeretem és egész életemben vele akarok lenni. Szeretnék rá vigyázni, gondozni és kitartani mellette. Szeretnék majd családot alapítani vele. Egy új életet kezdeni együtt. Miért kell mindenben kételkedni amit szeretnék? Elvennétek tőlem ezt a boldogságot?-kapkodtam a tekintetem közöttük.
-Természetesen nem. Csak...féltünk.-mondta anya.
-Hidd el, tudom mitcsinálok. És majd tanulok a hibáimból. Kész vagyok erre. Kész vagyok rá, hogy elkezdjem.
-Ez esetben, nem tehetünk mást.-ölelt magához anya.
Apa átölelt mindkettőnket, és így álltunk egy percig, majd visszamentünk.
-Hé tesó.-karolta át a vállam Riker.
-Olyan ötleteink vannak a legénybúcsúdra.-jött a másik oldalamra Ell.
-Egy nap, ami csak a miénk. Paintball, pizzázás, sörözés.-kapcsolódott Rocky, majd Ryland, de erre már nevetnem kellett.
-Már előre látom.-ingattam a fejem és nevettem tovább.

-2.évad 25.rész Féltékenységek és utazások-

-Selena-

Csak meredek bele a feketeségbe, pupilláimat meresztgetve, de így sem látok semmit. Álmos vagyok, de nem tudok aludni. Utálom ezt az érzést. Ross azt hiszem sikeresen kidőlt azzal a módszerével amivel elméletileg ő fáraszt le engem...Gyakorlatilag pedig fordítva van. Kuncognom kellett erre a gondolatra, mire orrát hajamba túrta, majd - ha jól érzem - felkönyökölt.
-Mi olyan vicces?-kérdezte.
-Semmi.-mosolyogtam tovább, hisz úgy se lát.
-Azt hittem már alszol.-mondta ismét ledőlve mellém, de ezúttal átkarolt.
-Én is azt hittem, hogy te.-másztam feljebb, hogy fejemet mellkasára tegyem.
Egy ideig csönd volt, aztán megint megszólalt.
-Tudod mi a fura?
-Hm?-kérdeztem.
-Az, hogy szerintem életemben  nem voltam annyi hotelba, mint ebben a pár évben veled.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Elnevettem magam, majd eszembe jutott, hogy nekem ezzel mi lenne a kérdésem.
-Tudod mi a fura?
-Nem.-motyogta.
-Nem értem ezt az egészet.-meredtem ismét a sötétségbe gondolkodva.
-Mit?-kérdezte, és a hangja meglepett volt.
-Mi ketten.- megfogtam a kezét, össze kulcsoltam ujjainkat, és a levegőbe emeltem. Minden olyan gyorsan történt. Az első csók, az első...szex.-mondtam az utolsó szót inkább magamnak mormogva, de így is éreztem, hogy elpirultam. De már lassan 2 éve jegyesek vagyunk...Miért?-kérdeztem.
Várt egy-két percet, hogy megeméssze a hallottakat, majd belekezdett.
-Mert együtt nőttünk fel a szerelemhez.
Nem értem, ez mivel magyarázza a kérdésemre a választ.
-Tudod jól, hogy miért kértem meg a kezed akkor.-mondta.
Mi? Szóval ez azt jelenti, hogy még most sem tette meg volna? Ez az egy az oka, amiért lassan férj és feleség vagyunk? Még eszébe sem jutott volna, hogy velem akar élni?
-Tudom.-motyogtam sértődötten, és elfordultam.
-Mi a baj? Rosszat mondtam?-kérdezte.
-Még nem eleget. Folytasd csak kérlek. Azt a részt is szeretném hallani, hogyha nem lett volna majdnem az egésznek vége, még most sem kérted volna meg a kezem.
-Miből gondolod ezt?
-Hát nem egyértelmű? Ne csinálj már úgy mint aki nem tud semmiről.-duzzogtam tovább. Azért húzzuk eddig, mert te nem szeretnél elvenni.
-Ez hülyeség.-horkant fel. Olyan butus vagy Selenám.-csókolt két lapockám közé, majd hosszú ujjai végigsiklottak oldalamon.
Arrébb húzódtam, hogy ne tudjon hozzám nyúlni. Mivel szinte teljesen az ő térfelén feküdtünk nem volt nehéz dolgom. Mormogott valamit, majd közelebb jött. Én megint távolabb mentem. És ismét átkarolt, de most rabul ejtett kezeivel, hogy mozdulni sem tudtam. Hajamat odébb húzta, majd tarkómat öntötte el sok kis puszival, majd vállamat. Megállt, és csak a forró leheletét éreztem, majd később mosolyra húzódott száját bőrömön.
-Ha tovább mész leesel. És nem érdekel én is tovább megyek, és rád esek. És ha kell ott helyben megduglak.
-Olyan hülye vagy.-nevettem és felé fordultam, majd megcsókoltam. De még mindig haragszom. Nehogy azt hidd, hogy elájulok a szavaidtól, és behódolok.
-Nem hiszem azt.
-De. Nagyon is azt hiszed.
Felsóhajtott.
-Mondd meg mit tegyek, hogy lásd be, tévedsz.
-Én sosem tévedek. És nem érdekel. Ha el kezdesz itt nekem romantikázni, bedugom a fülem. Vagy belefogok folyamatosan fogok beszélni, és elfelejted a begyakorolt szöveged.
-Akkor én meg a szádat dugom be.-mondta. mire tátva maradt a szám.
Mi? Mégis mikor lettél te egy ekkora retardált állat? Lemaradtam volna valamiről? Hát persze...
-De kibaszott féltékeny vagy Robra!-csúszott ki a számon.
-Először is. Ezt már megbeszéltük. Másodszor pedig, most rólad volt szó.
-De akkor is visszavehetnéd magad. Attól nem fogsz jobban csinálni semmit, ha ilyeneket mondasz.-forgattam a szemem.
-Ha jól hallom azt mondtad nem csinálok semmit jól?-kérdezte miközben felém tornyosult.
-Azt.-nevettem.
Lovaglóülésben rám ült, és magához húzott.
-Olajat öntesz a tűzre.-hátradöntötte a fejem, és mielőtt lett volna időm ellenkezni ajka enyémre tapadt.
Ó, nem! Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be! És amúgy is álmos vagyok. Hagyjál már...
Hiába ellenkeztem vele gondolatban, annál vadabb volt. Nyelve a számban keze a takaró alatt és...ó. Na jó, igazad van, holnap is van nap.

-Gomez-

Mivel Selenáék épp nem értek rá vissza jönni - mondjuk nagyon nem bántam - így felhívtam Antont a buszra, hisz ma nem kell utaznunk. Ugyanis a következő koncertünket Las Rozas-ba rendezték, így bőven ráérünk holnap - vagyis ma - utazni. Igen az idő nagyon elszaladt. Annyira kedves, jó fej ez a srác, hogy nem győzöm hallgatni. És a legfurább abban, hogy mindent pontról, pontra követek amit mondd. Tutira belezúgtam. De nem hinném, hogy sok értelme lenne, ugyanis úgy vélem nem viszonzott. Ami gáz, de ez van. Már hajnali fél kettő, és úgy döntöttem, most már tényleg nem ártana elmenni fürdeni, aztán aludni. Antonnak megágyaztam Selly ágyán, és épp itt állok ebbe a már luxus, hogy milyen kicsi zuhanyzótálcába, és tusolok. Már hetek óta egy dallam jár a fejemben, de szöveg nincs hozzá. Viszont most csak áradnak belőlem a szavak,  ami ismételten fura. Megtud változni az ember, ha szerelmes? Hát belőlem ezt váltotta ki:

I want you to know that it's our time
You and me bleed the same light
I want  you to know that I'm all yours
You and me round the same course
(Szeretném, hogy tudd eljött a mi időnk
Mindketten ugyanarra vágyunk
Szeretném, hogy tudd, a tiéd vagyok
Mindketten ugyanazon az úton járunk)

Hmm. Nem is rossz. Elrepült az idő, ezért gyorsan elzártam a vizet, kiléptem és magamra tekertem a törölközőm. Szárazra töröltem magam, felöltöztem, és megmostam a fogam. Mikor majdnem kiléptem a kis helyiségből visszanéztem a tükörbe. Az egész egy pára felhő volt, ezért letöröltem pizsamám ujjával. Belenéztem, de valami nem volt jó. Nem tudtam eldönteni mi, gyorsan megfésülködtem, aztán tovább néztem magam, de. Áh. Nem lényeg. Kimentem és felmásztam az ágyamra.
-Hol voltál?-kérdeztem Antont mikor belépett.
-Kerestem valami kaját.-mosolygott.
-Jaj bocsi! Tényleg!-kaptam a fejemhez. Annyira kiment a fejemből! Úgy sajnálom!
-Ami azt illeti, nekem is kiment a fejemből, csak a gyomrom korgására lettem figyelmes.-mászott
fel mellém az ágyra. Elfeledtetsz velem mindent.-nézett rám, majd sóhajtott egyet.
-Te is velem.-motyogtam ujjaimat babrálva.
-Hé.-szólalt meg egy kis idő után. Mi ez a komor fej?-emelte fel államnál fogva fejem. Hagy lássam a gyönyörű mosolyod.-mondta mire elmosolyodtam.
Azt mondta gyönyörű mosolyom van?
Egy ideig elemezte arcom, majd ismét megszólalt.
-Annyira szép vagy, Selena.-simított végig hüvelykujjával alsó ajkamon.
Jézusom! A torkom kiszáradt, a szívem majd kiugrik a helyéről, és a gyomrom összerándult. Jaj. Talán mégis csak jobb lenne ha nem lenne üres. Mivel azt hiszem mindjárt lerókázom.
-Szerinted létezik szerelem első látásra?-engedte el ajkam, és a homlokát ráncolta.
-Talán.-mormogtam hang nélkül, ugyanis a torkom kiszáradt.
Látta, hogy teljesen zavarba hoz, ezért inkább témát váltott.
-Nagyon tetszett a dal, amit a mosdóban énekeltél.-mosolygott.
Na ne. Hogy lehetek ilyen hülye? Hát persze, hogy áthallja!
-Ömm...köszi.-dadogtam.
-A tied?-kérdezte.
-Igen. Készülőben.
-Ha megengeded lenne egy beleszólásom.
Bólintottam,hogy folytassa.
-A dallam nagyon tetszik, csak egy kicsit felkéne pörgetni.
Mit vártam? Hisz DJ...
-Vagyis ahogy énekelsz az tökéletes egy kicsit lassabban, csak nem is tudom...Úgy a köztes, vagy mi.-leugrott az ágyról, és keresett valamit a táskájába.
Elővette a telefonját, meg valami kis cuccost és visszajött.
-Ez az én kis stúdióm.-vigyorgott.
Beütött pár gombot, és ha jól tudom, a Stay the night dallama. Hm. Ezt a számot szeretem.
-Ezt, hogy csinálod?-böktem a kezébe levő cuccosra.
Mellém ült, és a kezembe tette. Egy érintőképernyős - asszem - DJ pult. Megfogta a kezem, és mintha apró villámcsapás érne, ahol a bőre, bőrömön van. Rámmosolygott azzal a 'én is érzem, vagy mi' fejjel, és azt hittem elájulok. Kezemet a DJ pultra tette, és az ujjammal nyomott meg pár gombot. Egy ismeretlen, de mégis ismerős dallamot.
-Ez mi volt?-néztem rá, mivel nagyon tetszett.
-I want you to know. A mi számunk.-vigyorgott és folytatta.

-Ross-

Bizonyosan màr reggel van, mivel látom a fényt a szemhéjamon keresztül. Nem akartam kinyitni a szemem, de a terepet így is könnyen felmértem. Fél oldalasan fekszek, és Selena a kezembe zárt bölcsőben van felém fordulva. Egyik lába az ényéim közt pihen. Vagyis az egyik meztelen lába. Hmm. Imádok így ébredni. Kinyitottam a szemem és magam előtt láttam, két gyönyörű szempárt. Elmosolyodtam, majd nyújtózkodtam.
-Jóreggelt.-simítottam ki kósza hajtincseit az arcából.
Apró csókot lehelt számra, majd arcomat simogatta.
-Annyira szeretlek.-mondta halkan szemembe nézve.
-Én is.-dörgöltem orrom övéhez.
Két kezem közé fogtam arcát és megcsókoltam.
-Oh, kicsim.-dünnyögtem két csók közé. Fogalmad sincs róla mennyire.
-Miért húzod az esküvőt?
-Nem húzom. Ha tehetném már rég elvettelek volna. De ez sajnos nem tőlem függ.
-De igen tőled függ. Tőlünk. És én nem látom akadályát. Hisz most is itt vagy velem. Igaz holnap már nem leszel, de a jelen számít. Sem a múlt sem a jövő.
-Egy dolgot legalább megjegyeztél amit mondtam.-mosolyogtam.
-Hidd el, mindent megjegyeztem amit valaha mondtál nekem. Szóval minden szó felhasználható ellened.-vigyorgott.
-Selena én azt szeretném, ha gyönyörű esküvőd lenne.
-Hajh már! Az nem az én esküvőm, hanem a miénk! Nekem rohadtul mindegy milyen lesz!
Ha tudnád te azt milyen lesz.
-Sss.-fogtam be a száját. Ne legyél már ideges. Vagy bedugom.-mosolyogtam, és elengedtem.
-Oké. Ide kérem. Á!-tárta nagyra száját.
Elröhögtem magam, majd odahajoltam és megharaptam alsó ajkát, ezzel a felső pedig enyémre zárult. Magam alá, gyűrtem, és jóízűen kóstolgattam.
-Hm.-mormogtam a csókba, és mire észbe kaptam ő volt felettem.
Elengedett, majd rám ült. Még mindig mérges. Én értetlenül figyeltem minden mozdulatát. Dühösen a földre dobta a takarót, ami elválasztott minket.
-Mi van?-nevettem.
-Azt mondtad bedugod a számat. De még mindig semmi.
Elvigyorodtam, majd kezembe kaptam, és bevittem a fürdőbe.
-Akkor fürödjünk.-mondtam diadalmas mosollyal, és becsuktam az ajtót.

Itt vagyunk a táncteremben és várjuk Mr. Szuperhelyesnagyonokosavilágonaegszebbmosolyt. Mivel jaj szegénykém annyit dolgozhat. Szörnyű! Táncol, menedzsel és még ki tudja hány titkos kémszervezet elnöke. Mivel állítólag kitalált valami új koreót Sellel, és azt szeretné vele betanítani. De ha ez is olyan lesz mint az előző letöröm a kezét. Ugyanis az előző táncukban eléggé sokat kellett a koreó miatt fogdosnia, ami az enyém. Ès persze, higgyük el a kis álszentnek, hogy véleten volt. Hiszen ha megkerüli a mennyasszonyom, akkor valószínűleg véleltlen hozzáer a fenekéhez. Persze. Nem szólok bele, hogy van közös táncuk, hiszen ez a műsor része. De szerintem tegnap megérthető volt a koncert után a kiakadásom. És itt is van drága, drága Rob Prascot. Úgy imádom az összes Prascotot! Selena figyelmeztetőn megszorította a kezem, mire forgatnom kellett a szemem. Majd elengedett, és odament köszönni.
-Szia.-felágaskodott és adott neki két puszit. Hogy vagy?
Visszaköszönt, majd unalmas beszélgetésbe fogtak, amit én a mellemen összefont karral hallgattam.
-Ross.-biccentett nekem.
-Rob.-biccentettem vissza, és ezzel remélem le is tudtuk a társalgást.
-Nos arra gondoltam, hogy...-folytatta Selenának a magyarázatot, majd ismét a nevemet mondta.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Megszeretnélek kérni rá, hogy először te próbáld ki Selenával a táncot.
-Oké.-motyogtam és megfogtam Selly kezét.
Ő elengedte, és lófarokba kötötte haját. Rob beigazított minket - vagyis inkább Selt, hozzám szerencsére nem nyúlt - és szóban mondta mit csináljunk. Mi mindent megcsináltunk egész ügyesen.
-Nagyon szeretek veled táncolni.-mormogtam.
-Én is.-mondta Sel, ès egy puszit nyomott arcomra.
-Oké, akkor Ross, ez mehet?-kérdezte Rob.
-Ja. De figyelj, nem kell mindenhez engedélyt kérned. Szerintem tegnap okkal akadtam ki.-néztem Selenára, mivel rá is mérges vagyok.  De klassz ez a tánc, nem kellett volna előbb tesztekbe fognod.
-Csak a biztonság kedvéért.-tette fel a kezét védekezés képpen.
Drágám, hogy én mennyire utállak.
-Oké.-ráztam meg a vállam és leültem a helyére.

-Selena-
-másnap reggel-

-Nem akarom, hogy elmenj megint.-néztem ki a kocsi ablakából a szakadó esőre.
-Én sem.-húzódott közelebb Ross, én pedig vállára hajtottam a fejem. Tudod azt hiszem el kell mondanom valamit.-mondta, mire kérdőn néztem rá.
-Ha vége van a turnétoknak elveszlek.
-Ezt csak most találtad ki.-horkantam fel.
-Nem.-mosolygott. Már egy ideje Selena és Rydel rendezik...Puerto Ricon fogunk házasodni augusztus 5-én.
-Ezt nem mondod komolyan.-nevettem fel keservesen.
-Nem hiszed el?
Ingattam a fejem, mire ő elkezdett kutakodni a válltáskájában. Legnagyobb megdöbbenésemre egy borìtékot nyomott a kezembe.
-Mi ez?
-Talán nézd meg, és rájössz.-kacsintott.Megfordítottam, de a boríték cìmzetlen volt, és üres. Feltéptem és egy képeslap volt benne. Az elején...én és Ross. Egy saját elrendezésű képeslap. A lapja kemény, világosbarna, szép virág mintákkal a kép körül, ami egy szívet formál. A lap bal alján egy vőlegény, és egy menyasszony ölelkező rajza. A tetején pedig gyöngybetűkkel ez áll: Meghívó 
Nyeltem egyet és kinyítottam. Ó istenem...
Szeretettel meghívjuk Selena Peyton Ailon és Ross Shor Lynch esküvőjére. A rendezvényre augusztus 5-én kerül sor 13:00-tól 18:00-ig. Helyszín: San Juan, Puerto Rico. A pontos helyről üzenetben értesítjük.

Ross&Selena

A végét már alig bírtam elolvasni, ugyanis könnybe lábadt a szemem. Most nagyon mérges vagyok amiért én erről semmit sem tudtam, és mert becsapott. De viszont nem hiszem, hogy voltam valaha is ilyen boldog. Egy ideig csak néztem ki a fejemből és a könnyeimmel küzködtem. És ekkor kell megtudnom. Ezen az esős madridi napon, hogy már szervezik az esküvőm azzal az emberrel, aki a legfontosabb számomra. És vele fogok élni. A mondás szerint örökre...Eltudom örökre képzelni az életem vele örökre? Oh még szép!
-Annyira szeretlek.-bukik ki belőlem ismét a legtöbbet számító mondat, de ezúttal sírva.
Rádőltem a mellkasára és egyszerűen csak zokogni tudtam. Az elmúlt pár hónap minden érzése egyszerre tört ki belőlem, és fogalmam sincs mi ütött belém, itt a taxi hátsó ülésén. Hajamat simogatta a hajam, és puszilgatta, mire végre abba tudtam hagyni a sírást. Rendesen felültem és kézfejemmel töröltem le a könnyeim, majd újra magamhoz szorítottam
-Ugye milyen jó, hogy nem volt időd kifesteni magad?-kuncogott.
Szájon csókoltam és mélyen a szemébe néztem.
-Oh kicsim.-suttogta és ismét megcsókolt. Ugye nem haragszol?
-De.-mondtam.
-Nem baj. Majd nem leszel.-karolt át, és kinézett az ablakon.
Mire észbe kaptam megérkeztünk a reptérre. Óh a francba. Kiszálltunk és sikeresem megpillantottam azt amit már eddig is tudtam. Rohadtul el van kényesztetve az én jövendőbeli férjem. Nem persze, hogy nem utazhat fapadossal. Oké ezt még valamilyen szinten leveszem. De azt, hogy nem utazhat első osztályon már nem. Mégis mi a szarért nem? Nincs cukorból, és remélhetőleg képes arra,hogy megvédje magát. De nem baj anyuci a fiacskájáért küldi a magángépüket. Leszakad a pofám.
-Mi van?-szorította meg Ross a kezem.
-Kérlek, mondd, hogy nem a ti gépetek.
-De.-sóhajtott. De az.-mondta és kiszállt.
Mentem utána, de az eső még mindig szakadt, ezért mielőtt kiszálltam felhúztam a kapucnim. Persze Rossnak nem volt kapucnia hiába mondtam neki, hogy szakad az eső. Szerintem, hogy férhez megyek vehessük úgy is, hogy örökbefogadok egy gyereket, aki már túl nagy, hogy az anyja nevelje. Milyen feladatom lesz vele...Kiszedte a sofőr a csomagjait, és felvitte a gépre.
-Jó utat.-fordultam felé.
-Vigyázz magadra.-adott egy gyors csókot számra.
-Ross.
-Hm?
-Nagyon szeretlek.-néztem fel csodálatos barna íriszébe.
Mint a megolvadt karamell. Egész nap elnézném. És el is fogom.
-Én is, picikém.-döntötte homlokát enyémhez.
-Mr. Lynch indulunk.-szólt ki a pilóta.
-Egy pillanat.-szólt vissza.
A pilóta bóintott és bementem.
-Akkor találkozunk az oltár előtt.-vigyorgott.
-Ha csak ott láthatlak kiverem a hisztit. Nagyon remélem, hogy csak viccnek szántad.
-Nem. Csak kipróbáltam, hogy milyen amikor ezt kimondom. Szerintem nagyon szexyn cseng.-mondta mire elnevettem magam.
-Igen. Nagyon szexy.-motyogtam.
Megcsókolt elöszőr gyengéden, majd egyre durvábban, és egészen a kocsiig tolt. Majd ott mellettem az ajtónak támasztotta a kezét.
-Nagyon.-lihegte.
-Szeretlek.-ismét megcsókoltam, majd a taxis köhintett azt üzenve,hogy rohadtul leszarja, hogy mi itt romantikázunk, csak ne a taxiján, mivel már rohadtul elmenne.
Bocsánatkérőn ránéztem és arrébb mentem.
-Akkor...szia.-mondtam.
-Szia kicsim.-simította meg arcomat, majd elment.
-Várj.-futottam utána, ki az esőre. Puszilom anyut...Meg Nicket, meg Yasminet. Meg mindenkit. Üzenem, hogy nagyon szeretem őket, és hogy hiányoznak.
-Persze, meglesz.
-Ross.
-Igen?-fordult vissza a repülő lépcsőjéről.
-Lehetőleg komótosan közöld velük, hogy elveszel.
-Oké.-mosolygott.
Ott álltam és vártam. De mire is? Mikor végül visszajött, és észtvesztően csókolt, hogy beleszédültem. Várt amíg rendezni tudja a levegőjét.
-Megígérem sokkal könnyebb lesz ezután. Csak ezt a kicsit még ki kell bírni, jó?-mondta és ha jól látom könnybe lábadt a szeme.
Bár nehéz megállapítani, mivel szakad az eső. Bólintottam, majd elengedett. Felszaladt a lépcsőn, és becsukódott az ajtó. Ott álltam még nem tudom hány percig, mikor végre eszembe jutott hol vagyok, és mi történik velem. Visszacsoszogtam a taxihoz, és úgy ahogy voltam beültem a csuromvizesen a hátsó ülésre. A gép vágtatott a kifutón, majd felszállt a levegőbe, hogy elvigye megint messzire azt akire a legjobban szükségem van.