Azt hiszem felébredtem. De lehet, hogy csak egy újabb rémálom. A szememet nem tudtam kinyitni, mert teljesen elnehezedett. Kezemet összeszorítottam valami hidegen. Ahogy ökölbe húztam, valamiféle csikorgó hangot hallatott. Egyszerűen sehogy sem tudtam eldönteni mi nyomja ennyire a mellkasom. Az idegtépő fájdalom ami ott bent az ürességben zajlik, vagy az amin fekszem. De min fekszem? Kikukucskáltam nedves szempilláim közt, de nem tudom még most sem,hogy hol vagyok. Kezemet arcomhoz kaptam, és megdörcsöltem a szemem, madj kinyitottam. Mi a...? Mit keresek én a fürdőszoba padlóján? Ohh... hát persze.Tegnap este. Felültem, de kár volt. Most már rájöttem mi nyomta úgy a mellkasom. Felhúztam a térdem, és átkaroltam. Úgy szorítottam, hogy azt hittem összetöröm a bordáim. De sajnos nem sikerült. Én még ehhez is béna vagyok, hogy kárt tegyek magamban. Az ajtónak támaszkodva felálltam. A térdeim remegtek, ezért inkább visszaültem....Mármint visszaültem volna, de nem kellett megeröltetnem magam ugyanis visszaestem.
-Ohh, hogy az a...!
-Sel? Selena te vagy az? Felkeltél?-trappolt az ajtóhoz Selena.
-Bár ne tettem volna-motyogtam halkan.
-Beengednél?-kopogott.
Felnyújtottam a karom, és elfodítottam a kulcsot a lakatban.
-Wow...hát...Nem nézel ki valami fényesen.-húzta fel a szemöldökét.
-Csodálod?-rágcsáltam a szám szélét, de nem néztem rá.
-Be kell valljam azt hittem a kiüt az üccsid.
-Hah, 6 adag morfium se lenne elég!-nevettem fel keservesen.
-Na gyere!-állított fel. Most pedig...-folytatta volna Sel de befogtam a száját.
-Cssssss! Talán holnap...A mai napot átalszom.-totyogtam ki az ajtón.
-Azt sem tudod mit akarok mondani.-háborodott fel.
-Nem baj.-másztam be az ágyamba, és fejemre húztam a takarót.
-Emlékszel, hogy amikor még megismerkedtünk megfogadtam valamit?-ült le mellém.
Ingattam a fejem, hogy nem, de igazábol nem is figyeltem annyira a kérdésére.
-Dehogynem, na! Megígértem neked, hogy bemutatok valakit...valakiket.
-Selena, ne fáraszd magad, nem fog sikerülni. Fogalmam sincs mit szeretnél ebből kihozni...
-Elviszlek egy kis családi turnéra.
-Hm...?-kukucskáltam ki a takaró alól.
-Jajj már...Hazaviszlek!-mosolygott rám.
-Mi?! Biztos, hogy nem!-fakadtam ki.
-Mármint az én családomhoz...-forgatta a szemét.
-Jaaah...-mondtam, és szerintem kicsit el is pirultam.
-De ugye tudod, hogy így -mutatott rám- nem viszlek sehova.
-Akkor nem megyek.-dőltem vissza.
-Menj el fogat mosni!-vágott a fejemhez egy párnát. Tisztálkodj...tőlem úgy is csinálhatod mint egy macska, de valamit kezdj magaddal!
-Nagyon vicces...-motyogtam.
Rámdobott még egy párnát és ráült.
-Áu!-ütögettem, hogy szálljon le.
-Amíg fel nem kelsz, ne hidd, hogy én felkelek.-kezdett el ugrálni.
-Fejezd be!-fordultam ki, ezúttal Sel a földön landolt. Rosszabb vagy mint 5 fiú.-nevettem.
-Te meg olyan vagy mint egy nyafogós kislány.-állt fel.
-Mert az vagyok?
-Tudod mit? Intézzük el ezt férfi módra.-döntött vissza az ágyba, és a változatosság kedvéért a fejembe nyomta a párnát.
Èn fordítottam a helyzetünkön és elkezdtem csikizni, mire abbahagyta ezt a "férfi módra intézzük el feelinget".
-Megyek fürdeni!-nyújtottam ki a nyelvem és besiettem a mosdóba.
-Tudtam, hogy ráveszlek!-nevetett.
-Ross-
-Ross...-suttogott valaki a fülembe.
Felnyőgtem, és a másik oldalamra fordultam.
-Kellj fel!-kezdett el rázni. Ross Shor Lynch! 3 óra van. Ugye ezt nem mondod komolyan?! Meddig fogsz még feküdni?
Hát ha tőlem telik egész életemben feküdnék.
-ROOOSSS!!!!-ordított az arcomba Rydel.
-Jól van, jól van fent vagyok!-pattantam fel. Mi olyan sürgős?-dörzsöltem meg a szemem.
-Hm...igazából semmi.-rázta meg a vállát. Csak nem bírtam nézni ahogy itt fetrengsz.
-Fetrengek?-kérdeztem.
-Ross én nagyon szeretlek, és nem bírom azt nézni, hogy szomorú vagy.
-Á. Hogy innem fúj a szél.-dőltem hátra.
-Mondd ki mi nyomja a szíved!-pöckölt mellkasomba.
-Igazából én teljesen megértem, miért ment el. Igaza van! De néha akarom tudni hol van, hogy érzi magát...mitcsinál. Szükségem van erre.
-Szerintem pedig egy kis kikapcsolódásra lenne szükséged! Felelejtsd már el! Lépj túl!
-Ugye ezt most nem mondod komolyan?!-nevettem fel eröltetetten.
-Most meg mi a baj?-grimaszolt.
-Hogy léphetnék túl...Annyi minden köt hozzá...
-És?
-Rydel? Észnél vagy?
-Te nem vagy észnél! Nem egyszer szerelmes az ember életében.
-Na jó. Szia!-mutattam az ajtó felé.
-Miért mit nem tudsz elfelejteni egy egyszerű lányt?!
-Soroljam?-nevettem.
-Akár?-nézett kérdőn.
-Inkább nem!-nevettem tovább.
-Mert?
Leintettem, de még mindig nevettem.
-Ugye...
-Igen.-mosolyogtam.
-Na jó, de azon kívül?
-3 évet töltöttem vele, ne kelljen felsorolnom.
-Akarod tudni, hogy hol van?-nézett rám.
-Persze.
-Na jó. Ezt még soha senkinek nem mondtam el, de ismered Jaredet?
-Jared? Az az a...Na jó fogalmam sincs, hogy ki.
-Ő egy magánnyomozó.
-Magán...Mi?! Nem fogok Selenára küldeni egy hapsit aki kövesse...
-Akkor mindegy. Pedig mindent megtudnál róla amit csak akarsz, de...-folytatta volna, de nem engedtem.
-Add a számát!
-Itt van.-nyújtotta oda a telefonját.
-Te tuti készültél.
-Hívd már!-tolta a fülemhez.
-Haló? Ross Lynch vagyok.
-Jared Wings. Miben segíthetek?
-Magánnyomozó ugye?
-Igen. Csak nem Selena Ailonról lenne szó?-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-M-mégis honnan tudja?-lepődtem meg.
-Már beszéltem a nővérével.
-Áh. Értem.-néztem Rydelre. Akkor gondolom már elmondott mindent, és maga minden bizonnyal már a sarkában van.
-Igen. Los Angelesben van ami azt illeti,hogy pontosan előttem az autópályán.
-Hű maga nagyon jó.-mondtam elismerően. Hova megy?
-Azért nem vagyok látnok. Nyugodjon meg minden kifog derülni. Majd hívom.-mondta és letette.
-Letetette.-néztem mérgesen.
-Ugye te fizeted?-nevetett Rydel.
-Jared-
Ebben a munkában az a legjobb, hogy az egyik fél még nem is sejti, hogy akit keres annak dolgozok. Na jó Miss Gomez tudja,hogy Rossnak is dolgozom. De fordítva nem igaz. Hajh túlbonyolítok mindent! Egy a cél. És ez lebeg a szemem előtt. Elővettem a telefonom és félig az útra figyelve küldtem Selenának egy SMS-t. Muszáj vagyok Rossnak képeket szerezni a kiscsajról, mert még a végén képes lesz engem leerenőrizni. Mesélt róla Rydel, hogy mennyire bele van bolondulva. Hm...de kis jó cikket tudnék gyártani, ha újságíró lennék. Na meg persze rossz fiú. Selena azt írta, hogy hátulról menjek. Szóval teszek egy kis kerülőt és a ház mögötti kis erdőből jövök ki?! Na jó...Learkoltam és vártam.
-Pszt! Jar!-jött oda Sel.
-Na mi a terv?-szálltam ki.
-Gyártok Mr Lynchnek pár fotót a szépségéről, majd SMS-be beszámolok.
-Nem.
-Mi nem?! Nem kapsz több pénzt! Amúgy is 2 oldalról fizetünk.
-Hát ezaz! Ha lefényképezed a csajszit az még nem olyan ha elkptam volna, és gyorsan csináltam róla egy pillanatképet.
-Akkor csinálok azt, de menem kell, mert még a végén gyanút fog!
-Állj!-ragadtam meg a karját.
-Mivan már?
-Rossnak tudnia kell rólad. Ez másképp nem fog működni!
-Jó akkor majd beszélek vele.-mondta.
-És én akkor nem kapok onnan pénzt.
-Szar ügy.-rázta meg a vállát, és ott hagyott.
Nagyszerű!
-Selena Gomez-
-Itt vagyok!-szögdécseltem Selly mellé.
-Hol voltál?
-Csak felmértem a terepet.
Ráhumhunyorgott, majd felszegte az állát és mondott volna valamit, de aztán nem tette.
-Na jössz?-léptem elé.
-Remélem tetszeni fogok anyukádnak...
-Persze, hogy fogsz! Anyum már most imàd!-mosolyogtam rá.
-Ezt csak úgy mondod.
-Majd szólítsd csak simán Maddie-nek. És nehogy csókolomozz neki, mert akkor leveszi a fejed!-nevezttem.
-Oké, oké felfogtam.
-És már nem Mrs Gomez, hanem Elliot...-folytattam volna,de szokása szerint befogta a számat.
-Tudom, nyugi!
-Megjöttünk!-léptünk be a nappaliba.
-Jónapot.-sétált mellettem megszeppenve Sel.
-Szia kicsim!-ölelt meg Anya.
-Szia aranyom!-mosolygott Selre.
-Selena.-nyújtotta a kezét.
-Maddie.-fogta meg anya. Nagyon szép neved van!-nevetett Anya.
-Köszönöm.
-Gyertek beljebb! Sel, kicsim megnéznéd fel-e kelt már a kis tündérke?
-Megyek is!-mondtam és felmentem az emeletre. Bementem Gracie szobájába aki éppen mászott ki a kiságyból.
-Szia szépségem!-vettem ki. Hogy vagy?
-Selena!-hajtotta a fejét a mellkasomra.
-Bejöhetek?-kukucskált Selly.
-Gyere csak!-mosolyogtam rá.
-Szépségem ő itt Selly. Az a neve mint nekem, de maradjunk egyenlőre a Sellynél. Ő az én kis barátnőm!-húztam oda a fejét, és hajába csókoltam.
-Jajj Istenem, de szép vagy! Gyere csak ide!-óvatosan elvette és megpuszilta arcán.
-Gyere menjünk le.-mondtam és lementünk.
-Na mi van csajszi barátnőzöl?-mosolygott Maddie.
Selly letette Graciet, ő pedig odament anyuhoz.
-Kimegyünk a kertbe és mesélsz magadról, jó Selly?-mondta Anya és már itt is hagytak.
Kikerestem a táskámból a telefonom. Jared megint üzent. Ahj.
"Gomez ugye hívtad már Rosst?"
Nem, nem. Nem akarom felhívni. Már így is épp elég bajom van. Majd este. Kimentem én is és leültem a pokrócra Gracie mellé. A kis csöppség abban a pillanatban rám vetette magát.
-Te kis huncut!-kezdtem el csikizni.
-Lefotózlak, add ide a telód.-vette el. Csííz!-mosolygott.
-Na nézd meg milyen szép lányaid vannak!-mondta Sel anyunak.
-Büszke is vagyok rájuk.-mosolygott. Na, de a te szüleid is büszkék lehetnek.
-Hm. Biztos nem azok.
-Na, ne mondd ezt.
-Pedig szerintem ha tehetnék le is tagadnának.-nevetett fel keservesen.
-Nem hinném, hogy olyan rossz kislány lennél.-méregette anyu.
Selenával egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Na meséljetek csak miért vagy olyan rossz kislány?-kérdezte Maddie.
-Hááát...hosszú.-mondta.
-Nem annyira.-mondtam. Csak már egy ideje nem...-nevettem el.
-Selena!-nézett rám mérgesen Selly.
-Jó, jó értem én.-mosolygott anya. De én is Selenámat 16 évesen szültem.
-De már más idők vannak.-mondtam és felültem.
-Na és mi van Rossal?-kérdezte anyu egy sor csönd után.
-Magába bolondított, szerelmes volt, elvoltunk, átvert, megcsalt, szenved. Úgy nagyjábol ennyi.
-Uhh...Nem szép a vége. Erről jut eszembe. Mi van az új daloddal kicsim?-húzott magához anyu.
-Kész van. Beszéltem Adammel és holnap megyünk felvenni. Új kislemezemre már csak egy dalt kell megírnom, de már az ötletem megvan. És a többi a régebbi albumjaimról feldolgozások. És a The Hearts Wants What It Wants-nak lesz a közeljövőben videóklippje, még az EP előtt.-magyaráztam.
Megcsörrent a mobilom, és mielőtt Selena ránézhetett volna elkaptam, ugyanis nagyon jól tudtam, hogy ki hív.
-Mindjárt jövök!-mondtám és arrébb mentem.
-Te neked mindenbe belekell avatkoznod?!-kiabált Ross.
-Nyugi nyuszi, minden rendben lesz.-mondtam higgadtan.
-Nem, semmi sem lesz rendben, ha mindenbe beleütöd az orrodat!
-Csak azt akarom, hogy sikerüljön.
-Ez nem a te dolgod!
-Tudod mit Ross?! Azt hiszem igenis van közöm hozzá! Mivel ennek az egésznek én vagyok a középpontja. Te nem tudod, hogy Selena min megy keresztül, miattad! Fogalmad sincs róla, hogy hányszor sírta magát álomba, hányszor esett össze! Nekem kellett mindig felkaparnom a földről! Csak azért mert, te megcsaltad! Van róla fogalmad, hogy mennyire összetörted te, szemét!-mondtam már én is majdnem kiabálva.
Egy nagy csönd következett, aztán észbekaptam, hogy letette. Nagyszerű! Remélem még egy embert megöltem...Nem..na...Még a végén tényleg csinál magával. Ahjj! Újra tárcsáztam, de kinyomott.
-Na, ki volt az?-kérdezte anyu.
-Csak Tay.-legyintettem le. Selena csinálsz rólam pár képet?-állítottam fel. Posztolok Instára egy jót.-mosolyogtam rá.
-Okés.-mondta és elindultunk a hátsó kertbe.
Megcsinálta rólam a fotókat, aztán már nem volt neki mire gyanút fogni, hogy én is csinálok róla 1-2-t.
-Most te jössz!-állítottam a falhoz. Tudod, csííz!-nevettem.
Még maradtunk pár órát anyuéknál, majd indultunk haza, de előtte beugrottunk a kajáldába. Szerencsére Selt már nem érdekli ha fotózgatom. Legalább Rossnak lesz egy jó napja.
