2014. július 28., hétfő

19.rész Szenvedélyes párizsi éjszaka (18+)

-Selena-

-Ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire egy nagy ribanc?
-Nem nagyon vágom miről beszélsz!-nézett értetlenül Ross.
-Idefigyelj szöszi!-nyomtam oda a kocsi oldalának. Egész este ez a kurva rád volt mászva és neked fel sem tűnt! Leakart itatni, hogy megkapjon éjszakára. De fogd fel, én meg annyira akarlak, hogy leszakad rólam a bugyi, de neked végig fel sem tűnt, hogy itt vagyok!
-Ohh, az utóbbi mondatod eleje nagyon telitalálat volt!-mosolygott és átkarolta a derekam majd megcsókolt.
-Fogalmam sincs mi ütött belém, de ha most rögtön nem megyünk el valahova én helyben megkezdelek!-haraptam a számat.
-Csak tudod az a rábaszás, hogy így nem tudok vezetni.
-Mi a szarért kell neked mindent túlbonyolítani?
-Két utcányira van egy hotel.
-Indulás!-kaptam ki a kocsiból a táskámat.
Ross bezárta az autót és elindultunk.
-Most érzem azt, hogy eljött az amire vágyom!-legyintett el Ross egy perverz mosolyt.
Benyult a ruhám alá és megmarkolta a fenekem. Az egyik ujját beljebb csúsztatta így mégjobban benedvesedtem.
-Talán megdugsz az utcán?-néztem rá gúnyosan.
Ő erre csak felnevetett, majd ujját óvatosan visszahúzta közben megremegtetve alsó felem. Vöröslő arccal hunytam le pilláim.
Végre megérkeztünk és bementünk a hotelba.
-Jóestét!-köszöntünk be a portára.
-Sziasztok, mivel szolgálhatok?
-Egy szobát erkéllyel az éjszakára!-mosolygott Ross és bepróbálkozott valami francia akcentussal, de én leintettem, hogy inkább hagyja.
A nő nyújtotta a kulcsokat majd Ross kikapta a kezéből és megköszönte. Bementünk a liftbe és elindultunk fölfelé, a 3.-ra.
-Csak úgy előre megsúgom, életed legszebb éjszakájának veszed az utad!-mondta halkan, miközben hátulról átkarolt.
-Azt meghiszem!-fordultam felé és megcsókoltam.
Benyúltam pólója alá és végigsimítottam oldalát, de ajkaink nem váltak el egymástól. A lift megállt és kinyílt. Elindultunk a szoba száma felé. Hirtelen belémvágódott az igazság. Hahó le kéne nyugodni még csak 15 éves vagy!
-Ross?-kérdeztem félőn.
-Igen?-nyitotta ki az ajtót.
-Szerintem még ráérne ez a dolog!-mentem be a szobába.
Ross becsukta az ajtót és rámnézett.
-Gyere ide!-nyomott neki a falnak. Szerinted, kibírja ha eltolnánk a dolgot?-csúsztatta kezem a nadrágjába.
-Nem.-markoltam rá óvatosan keménységére.
Jesszus mit csinálok?!
-Akkor mi legyen?-lehelte nyakamba a szavakat.
-Mi lesz otthon, ha ez kiderül?
Felnevetett halkan és belekezdett.
-Ne törődj azzal. Most nem vagyunk otthon, most távol vagyunk mindentől. Csak gondolj arra, hogy szeretjük egymást és itt ,most csak az számít!
Kivettem nadrágjából a kezem és levettem róla zakóját majd a földre dobtam. Kikötöttem nyakkendőjét és azzal húztam teljesen magamhoz.
-Tudod mit akarok?-mosolyogtam.
-Nem, de remélem az amire gondolok!-nyalta meg szája szélét.
-Ezt -csúsztattam a kezem ismét növekvő erekciójára- a hüvelyemben érezni úgy, hogy kitölti minden egyes porcikámat. A csípődet elkezded mozgatni. És innen folytatódik!-mosolyogtam.
-Ohh igen! Ez nagyszerű!-mondta és lábamat kényszerítve derekába fonta.
Bedöntött az ágyba és fölémmászott.
-És mit szólnál hozzá, ha teljesítenem a vágyaid?-mondta és vadul megcsókolt.


Én csak elmosolyodtam. Ross levette rólam a ruhámat és elétárultam fehérneműben. Egy keveset csak vágyakozva nézte a testemet. Ekkora vágyakozást még sosem láttam csillogó, barna szemeiben! Lovaglóülésben rámült és simogatta a hasam. Gyengéden kigomboltam az ingjét, majd levettem róla.
-Imádom a tested!-simítottam végig vállát.
-Mmm!-hajolt előre, és megcsókolta hasam.
Majd feljebb csúszott, és benyalt a mellem közé én pedig teljesen libabőrös lettem.
-Biztos szebb melltartó nélkül!-kikapcsolta a pántot és lehúzta a vállamról.Hé és nekem ki kellett mennem amikor öltöztél?!-mosolygott.
Végignyalt egészen a köldökömtől a mellemig, de amikor odaért fogával meghúzta bimbómat belőlem pedig egy halk nyögés tört ki.
-Tetszik ez a hang!-húzta végig mutatóujját oldalamon.
-Nekem meg az tetszene ha lejjebb mennél!-löktem meg.
-Valaki türelmetlen!-mosolygott, de nem tett eleget kérésemnek.
Másik mellbimbómat hüvelykujjával ingerelte, miközben tovább folytatta szájával a munkát. Csípőm alatt az összes izom összeszorult, miközben bimbóim megkeményedtek, és megnyúltak érintése alatt. Most nyelve hegyével körözött, és húzogatta. Miért ilyen jó érzés ez? Miért érzem ezt 'ott'?  Kicsit még így kínzott, majd megelégelte, és ráharapott, mire ezúttal nem tudtam fékezni a hangerőt.
-Azaz bébi.-nyögte, és hasamnak nyomta magát.
Lejjebb csúszott, miközben apró kis puszikkal öntötte el testem. Mikor leért a céljához bugyimba akasztotta mutatóujját és lehúzta rólam. Alsó ajkába harapott, majd mormogott valamit, és lehajolt. Ismét összefeszültem és vártam, de nem történt semmi. Egy pár pillanat múlva puha csókot lehelt rám. Oh istenem! Belsőm teljesen elolvadt. Annyira...annyira...Ahw. Teljesen összezavarodtam. Olyan furcsa, de olyan jó. Csak arra kaptam észbe, hogy a nyelve ott van. Ott...
-Olyan finom vagy...-nyalt végig csiklómon.
Még egy kicsit kóstolgatott, majd belémnyomta egyik ujját.
-Engedd el magad.-mondta, de nem tudtam.
Elkezdte ki-be húzogatni. Behunytam a szemem és próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni.
-Áh!-ziháltam folymatosan.
-Az az!-mondta Ross és most már körözte bennem az ujját.
Kivette belőlem és lenyalta róla a váladékot. Ez...Nagyon undorító. De...Dögös...
-Édesem, hogy lehetsz ennyire finom?!-fölmászott rám és megcsókolt.
Csókja ízében megéreztem sajátomét és úgy éreztem eddig bírtam. Ráfordultam és már nyaltam is kockáit. Végig húztam nyelvemet egész felső testén. Lejjebb kúsztam és kicsatoltam övét. Letéptem róla gatyáját és boxeren keresztül hozzádörgöltem alsó felem.
-Ne kínozz!-túrt bele hajamba.
Megnyaltam utána lehúztam róla alsóneműjét.
-Tetszik mi?!-húzta félmosolyra száját.
-Ami azt illeti...-nyaltam meg szám.
Megfogtam és...Mit is akarok vele kezdeni? Ross a kezét az enyémre tette és elkezdte mozgatni. Olyan puha és mégis olyan kemény és finom. Elengedte a kezem, én pedig folytattam, majd elfeledtem mindent és bekaptam. Fogaimra vigyázva elkezdtem szopni. 
-Uhh!-lihegett Ross.
Megmarkolta a hajam és ő diktálta a tempót.
-Mindjárt...el.. -folytatta volna a mondókáját, de farka megrezzent és már éreztem is a sós nedűt lecsurogni torkomon.
Borzalmas íze volt, de megbírkóztam vele. Visszamásztam rá, majd megcsókoltam és elkezdtem simogatni lent, hogy újra kemény legyen.
-Hmm...imádlak!-fordult rám és elkezdte szívni a nyakam.
-Most mutass meg mindent amit csak tudsz!-túrtam bele hajába.
-Te kérted!-mosolygott és betette.
-Uhh!-szisszentem fel, mivel Lynch úrfi eléggé nagy mértékkel rendelkezik!
Egy-két percig csupán fájdalom és remegés fogta el a testemet. Ross megcsókolta hasam és kivette, majd újra vissza. Egy pár ki-be vétel után kezdtem megszokni és élvezni. Igazából sokkal rosszabra számítottam, de egész tűrhető, volt a fájdalom, hogy élvezet is társult hozzá. Oh, és még milyen gyönyör!
-Édesen, szeretném hallani a szépséges hangod!-kezdte egyre gyorsabban mozgatni fegyverét bennem.
-Áhh...-sikoltottam fel.
Ő ezt nyőgésekkel viszonozta.Én haját túrtam ő pedig ajkamat harapdálta. Összeborzoltam mégjobban kusza, szőke tincseit.A szoba csupán az én zihálásommal és Ross nyőgéseivel telt meg és egyre jobban csak élveztem a dolgot. Ekkor esett le, hogy mit is csinálunk mi. Vajon mi lesz ha otthon rájönnek? De ezen nem tudtam sokat agyalni, mivel már az alhasamban éreztem férfiasságát, majd mindent kijózanított mikor belém élvezett . Úgy éreztem, hogy közel a vég, de még is a csúcson vagyok.
-Basszus Lynch...! Nem bírom..-nyögtem fel egyre jobban, majd én is elélveztem.
Ahogy orgazmusunk keveredett és ahogy csípője az enyémhez koccant felülmúlhatatlan érzés volt. Ez összesen csak egy pár másodperc volt, de annál jobb volt. Teljességében belém ürítette magát, és megrázta farkát.Lassan lehengeredett rólam és mellém dobta magát. Nem mondott semmit csak olyan közel húzott magához, hogy a testünk összetapadt az izzadtságtól. Fejemet a mellkasára hajtottam és szíve heves és ritmusos zajára elaludtam.

-Ross-

Az éjszaka közepén felébredtem, hogy nincs mellettem a kis kurvám. Hmm milyen jól is hangzik ez! Felemeltem a fejem és láttam, hogy az erkélyen ül.
-Fáj?-ültem fel.
-Kicsit. Vagyis...na jó nagyon!
-De azért remélem tetszett!- sétáltam oda hozzá és átkaroltam majd megpusziltam fejét.
-Egy Isten vagy az ágyban!-mosolygott rám és megcsókolta nyakam.
-Hmm ezt, de jó hallani a te szádból!-ültem fel a korlátra.
-Te normális vagy? És ha kiesel?!-nézett rám kétségbeesetten.
-Akkor meghalok.-húztam fel a vállam.
-Képes lennél meghalni egy ilyen hülyesség miatt?!
-Legalább boldogan halok meg!
-Úgy irigyellek!
-Miért?
-Mert te nem törődsz semmivel. Sem a múltal a jövővel csak a jelennel!-mosolygott rám.
-Hisz szép az élet!
-Tudod mit?! Igazad van!-ült fel elém. Így szép az élet!
-Pontosan!-karoltam át.
-Egyszerűen mesés a kilátás!
-Nekem mondod?!-nevettem el magát.
-Mármint a tájra gondoltam!-nevetett ő is.
-Jah, az is szép!-haraptam meg a fülét. És mi lesz a jövőben?
-Hogy érted? Vagyis az előbb még csak a jelen volt.
-Igen, de én a mi jövőnkre gondoltam.-fogtam meg a kezét.
-Mibe a jövőnkre?
-Majd lesz babánk?
-Persze.-mosolygott.
-Fiú, ugye?
-Az is!-nevetett.
-Tudod mi lesz a neve? Taylor!
-Csodás!-fonta össze ujjainkat.
-És majd lesz esküvőnk is?
-Még szép! Annyira szeretlek!-puszilta meg arcom Sel.
-Ja t'aime!-szorítottam magamhoz.
-Ja t'aime!



2014. július 27., vasárnap

18.rész Buli?! Na nem!

-Selena-

Reggel felkeltem, de Rosst nem találtam magam mellett. Kimentem a konyhába és ott találtam a telefonjával a kezében. Kihangosítva volt, de amikor beléptem a füléhez tette. Én ránéztem értetlenül erre ő mutatta az ujjával, hogy egy perc. Mikor letette leültem mellé.
-Hallgatlak!
-Hát...-vakarta meg tarkóját és elfordult.
-Ki volt a csaj a vonal másik végén?!-fordítottam magam felé.
-Nem akarod megtudni.
-Ross!-emeltem feljebb a hangom.
-Laura.-mondta ki egy sóhaj után.
-Laura?! És mit beszélgetsz te vele korán reggel, kihangosítva?!
-Látod ezért nem akartam, hogy tudd!-állt fel.
-Miért nem?
-Mert ennyire féltékeny vagy!
-Mert te más vagy!-álltam fel én is.
-Miért?
-Ross, fogd fel, te több vagy mint egy átlagos ember!
-Mert híres vagyok?
-Nem. Mert szeretlek!-símítottam végig a karját.
-Én is szeretlek csak...
-Csak már túl sok vagyok, tudom, tudom!-ültem vissza.
-Dehogy vagy túl sok! Nekem soha!-puszilta meg az arcom.
Rámmosolygott, majd felemelte a fejem és megcsókolt. Én karom a nyakába fontam ő pedig lábamat dereka köré tette.
-Sőt imádlak!-mondta majd bevitt a szobába.
Betett az ágyba és fölémtornyosult.
-A,a,a,a!!!-löktem le magamról.
-Látom a szemeden, hogy akarsz!-döntött vissza.
-Nem, ne...!-folytattam volna, de ajkait enyémre tapasztotta.-Nem adod fel ugye?-mosolyogtam rá.
-Jól gondolod!
-Na, de kérlek...!
-Bocsi, bocsi!-szállt le rólam.
-Úgy érzem ez a helyzet kezd egyre kínosabbá válni!-temettem a kezem a fejembe.
-De ha engednéd, akkor nem lenne az!-dőlt vissza mellém.
-Most komolyan?-néztem rá.
 -Nyugi csak, lazulj el!-símította végig az oldalam.-Gondold azt, hogy most keltél fel és itt vagyok melletted. Felejtsd el az előbb történteket! Hogy kivel beszéltem...stb..
-Álljunk csak meg egy pillanatra! Tudom mire, jobban mondva mikre megy ez ki!-ültem fel.-Azt akarod felejtsem el a Laurás témát!
-Jó, igaz,de mi a másik?
-Kérlek ne keljen részleteznem! Essünk túl rajta!
-Oké!-húzott közel.
-Mármint, hogy mit mondott Laura, te állat!-toltam el.
-Hááát...
-Jaj ne kezd már megint!
-Meghívott minket a születésnapi bulijába.
-Mi? Te odamernél engem elé vinni?! Megbuggyantál?!
-De lesz ott egy csomó híresség meg minden! Nem jönnél el csak azért mert utálod Laurát?
-Eltaláltad.
-És ha azt mondom, hogy megvettem neked azt a ruhát amit múltkor a kirakatban bámultál?
-Nem hatsz meg a süket dumáddal!
-Ohh igen?-húzott ki az ágy alól egy dobozt.
Kinyitotta és benne volt a ruha.
-Nem kell a ruha!-mondtam ki egyértelműen.
-Van hozzá cipő is!-húzott ki egy másik dobozt.
-Ilyenkor úgy utálom, hogy gazdag vagy!-kaptam ki a kezéből a dobozt, ezzel jelezve, hogy megadtam magam.
-Akkor szólj haza, hogy ma nem mész vissza.-mosoygott.
-Miért megyünk rögtön?
Bólintott.
-Mivan?-húztam fel a szemöldököm.
-Párizsba megyünk!-karolt át.
-Akkor te csinálod a reggelit én még pihenek!-feküdtem vissza.
-Nem már nem alszol!-húzta le rólam a takarót. Öltözz! Mindjárt indulunk!
-Utállak!-kutakodtam az éjjeliszekrényen.
Végül csak megtaláltam a telefonom. Beütöttem Yas számát és csörgettem.
-Szia!
-Mondd!-szólt bele kómásan.
-Ma nem megyek haza.
-Oké.
-Meg sem kérdezed miért?
-Nem.
-Akkor jó. Szia.
-Szia.
Hát ez jó beszélgetés volt, mit ne mondjak! Felálltam és elkezdtem a szekrénybe kutakodni, mivel úgy emlékszem múltkor hagytam itt egy pár ruhát. És igen! Jól gondoltam!
-Nem kéred, hogy menjek ki?-kérdezte Ross.
-Nem. Nekem elég ha elfordulsz.
-És szerinted elfogok fordulni?-nevetett. Vagyis...
-Csak oldjuk már meg valahogy mert így soha nem fogok felöltözni!-fogtam össze a hajam.
-Megyek megcsinálom...a re..ggelit!-dadogott és kiment.
Fú annyira utálom ezt! Mindennap annyi cikis dolog...De nem feküdhetek még le vele, még csak 15 éves vagyok! Pedig...kívánom! Vagyis? Mi?! Nem, az nem lehet! Bár ha jobban belegondolok simán lehet, mivel már több mint fél éve együtt vagyunk és...na jó. Oké...akarom! De nagyon! Miket hordok itt össze?! Felöltöztem és kimentem a konyhába. Felültem a pultra és elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból.
-Na és...? Na jó nem tudok témát!-haraptam bele az almába.
-Szeretlek! Mi kell még?-vett le két tányért.
-Ross... Lehet, hogy mondanom kéne valamit.
-Igen?-fordult felém.
-Tudod mit, inkább hagyjuk!-ráztam meg a fejem.
-Mi a baj?-ült fel mellém.
-Semmi!-öleltem meg.
-Látom...
-Semmi na! Éhes vagyok!-sétáltam oda az asztalhoz.
Leültünk és megreggeliztünk. Evés közben semmit nem szóltunk egymáshoz. Oh hurrá még egy cikiség és a nap csak most kezdődik!


-Ross-

Nem igazán értem mi baja lehet Selenának. Olyan...fura. Ki kéne belőle szedni, de úgy sem mondja el.
-Selena?-fogtam meg a kezém.
-Hm?
-Mi a baj kicsim?
-Semmi csak tudod, igazából én sem értem mi van velem.
-De ha elmondanád lehet, hogy jobb lenne.
-Majd ha itt lesz az idő!-mosolyogott majd elindult az ajtóhoz. Amúgy kívánlak!-hadarta el. Indulhatunk?-ült be.
-Mit mondtál?!-meresztettem rá szemem.
-Indulhatunk?-értetlenkedett.
-Nem, nem! Te mást mondtál!-indítottam be a kocsit.
-Nem értem miről beszélsz!
Erre felnevettem.
-Mit nevetsz?
-Semmi, semmi!
-Oké...Na és mikor érünk oda?
-Kb. 5-6 óra, de délután még szeretném ha együtt körbenéznénk a szerelem városában!-mosolyogtam.
-Úristen mi lesz itt addig?!-mondta ki halkan.
-Selena, nem értelek. Mondd csak ki ha valami baj van! Én meghallgatlak!-simítottam végig a lábát.
-Muszáj ennyire ezt csinálnod?-vette le a kezem lábáról.
-Miért talán megkívántál?-húztam félmosolyra a szám.
-Miii?! Chh...Dehogy!
-Akkor nyugodtan csinálhatom ezt,- feljebb csúsztattam kezem és belső combját kezdtem el simogatni- és te ettől egyáltalán nem érzel semmi izgalmat. Jól mondom?-próbáltam visszatartani nevetésem.
-Ühümmm....Jól! Nem érzek semmi "izgalmat"!-fordult el.
-Vicces vagy!
-Miért is?!
-Mert nem vallod be, hogy kívánsz!
-Nem kívánlak!-nevetett fel eröltetetten.
-Mondd a szemembe.-állítottam le a kocsit és ránéztem.
-Kívánlak!-nézett rám.
Nekidöntöttem az ajtónak és megcsókoltam.
-Este!-súgtam a fülébe.
-Ne...-folytatta volna, de lefogtam száját ujjammal.
-Shhh! Este úgy is megkapod!-mosolyogtam rá remélhetőleg megadva a perverz hatást.
Miután ő is elmosolyodott elindítottam a kocsit és tovább mentünk.

-Laura-

-Na figyelj! Felvázolom a születésnapom!-mutogattam Raininek.
-Mi a terv?
-Tudod, jól, hogy Ross ha elkezd inni, bizony nem ál meg!
-Igen és?
-Haha, miután Rossykám már jól beivott képes lesz bármire. Utána már csak a kiscsajt kell lekaparni és Ross az enyém estére!-mosolyogtam.
-És ha Ross nem iszik?
-Akkor jön a B terv!-vettem elő egy kis zacskót amiben az anyag volt.
-Laura ezt nem engedem, hogy bevegye Ross!
-Nyugi van, csak egy kicsit kiütödik!
-Túl messzire mész!
-Dehogy! Csak szeretem és azt akarom, hogy velem legyen!
-Ha szeretnéd azt akarnád, hogy boldog legyen!

-Selena-

Végre megérkeztünk! A lábam már nem bírja úgy elzsibbadt! Aludni egy szemhunyást sem tudtam. Olyan volt mintha egyedül lettem volna miközben itt ül mellettem a barátom! Maximum ha szóltunk egymáshoz két szót. Néha bepróbálkozott pár fogdosódással ami eléggé bejött. Vagyis mi?! Nem, nem jött be! Szerintem biztos megártott a más levegő,hogy ilyeneken fantáziálok!
-Na milyen?-mosolygott Ross.
-Csodaszép hely!
-Egy croassaint?-mutatott egy kajás bódéra.
-Jöhet!-fogtam meg a kezét.
Odamentünk majd megvettük és tovább mentünk.
-Hát a híres Eifell torony!-néztem fel rá.
-Szép, mi?
-Csodás.-simítottam végig az arcát és megcsókoltam.
-Van még három óránk! Addig mitcsinálunk?-átkarolt és megmarkolta a fenekem.
-Nem azt amit te akarsz! Mennyünk el sétálni!-mutattam a Szajna fölötti hídra.
-Az is jó!-mondta és elindultunk.
-Itt van lakatotok nem?-kezdtem el keresni.
-Igen!-mosolygott rám.
Én kerestem a lakatjukat miközben a szabad kezembe beletett egy másik lakatot ami ez állt:
Selena+Ross=Forever
-Édes vagy!-szorítottam magamhoz.
-Ha ezt feltesszük már nem lehet levenni ami azt illeti, hogy örökre ott marad!-mosolygott rám.
-És mi is örökre?-már szinte könnyeztem mivel ez a pillanat nagyon megható volt.
-Örökre!-csókolt meg.
-Akkor rakjuk fel!-próbáltam nem elsírni magam.
Megfogta a kezem és ahogy ő irányított úgy raktam fel.
-Ilyet soha senkitől még nem kaptam! Hogy lehetsz ennyire romantikus?-nevettem.
-Áldottság!-mosolygott.
A nap többi részében még sokat sétálgattunk mindenfelé Párizs utcáin. Imádok vele lenni mert vele más az idő. Lehet, hogy hülyén jön ki, de ő az én órám. És igen, hülyén jött ki még a fejemben is! Egyszerűen imádom! Nem is tudnám nélküle leélni az életem!
-Egyébként hol fogok átöltözni?
-Itt vagy a kocsiban.
-Mi?!
-Nyugi csak vicceltem bemegyünk egy boltba és ott a próbafülkében át tudsz öltözni!-nevetett.
-És mikor?
-Most!-nézett az órájára.
Odasétáltunk a kocsihoz és kivettük a ruháinkat. Bementünk egy butikba és átöltöztünk. Majd beültünk az autóba és elindultunk. Egy pár perc múlva meg is érkeztünk.
-Ugye ez a sok ember nem Laura miatt jött?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem hinném!-nevetett. Biztos csak a sok csillag miatt. Én is az vagyok szóval...ömm-belenyúlt a kesztyűtartóba-ezt vedd fel!-nyomott a kezembe egy napszemüveget.
-Utálom a fotósokat!-vettem fel a szemüveget.
-Nekem mondod?-nevetett fel keservesen.
Kiszálltunk és megpillantottam, hogy még több ember van.
-Na és ezen, hogy vergődünk át?!
-Hát így!-fogta meg a kezem és húzott maga után.
Odaértünk a bejárathoz ahol egy biztonságiőr megállított minket.
-Hova, hova?-tette karba a kezét az egyik nagy malák.
-Be!-mondta Ross.
-Nevet kérek!
-Ross Lynch!
-Te?! Haha, ne nevettess már! Az egy kis szöszi!
-Most is az vagyok!
-A kicsi része már nem.
-Mivel én is növök?-mondta majd végül bementünk.
Ahogy beléptem megpillantottam Laurát.
-Jóságos egek!
-Mi a gond?-nézett rám Ross.
-Laura blehh...És közelít! Áhh hurrá! Lépjünk le!
-Nyugi.
-Áhh szia Rossy!-vetette Rossra magát Laura.
-Szia.
-És biztos te vagy a kis Selena!-jött volna pusziszkodni.
-Kicsi? Még így ebben az égimeszelő cipődben is lenézek rád!
-Selena...!-próbált Ross nyugtatni mielőtt még valami rosszabbat mondok.
-Érdekes egy lány...-méregetett Laura. Kis cuki!-mosolygott rám.
-Hé szivi nálam ez nem jön be!-mosolyogtam rá eröltetetten.
-Hehe. Kis cukkancs! De mindjárt jövök vissza!-sétált a bejárathoz.
-Tőlem ott is maradhatna!
-Sel! Ne már!
-Teljesen rád van mászva!
-Dehogy is!
-Á nem! Tényleg, csak most is téged néz! Hmm téged néz. Kapj le!
-Hm?
-Csókolj meg! Most!-fordítottam magamfelé fejét és vadul megcsókoltam
-Hmm ezt többször is csinálhatnád!-harapta szája szélet.
Az este így ment tovább. Laura Rosst Ross Selenát akarja. Ezen mit nem lehet megérteni?
-Ross ez már a harmadik!-mutatok a kezébe lévő italra.
-Nyugi van!-mosolygott rám és folytatta a beszélgetését.
-Rossy! Itt van!-hozott oda még egy italt.
-Laura, egy percre!-hívtam félre.
-Igen?
-Gondolom tudod jól, hogy Ross iszik, de nem bírja?!
-Persze!-legyintett el egy gonosz mosolyt.
-Laura! Én megöllek ha valamit csinálsz vele!
-Shhh! Nem lesz semmi. Legalább is csak nekem lesz jó éjszakám!-mosolygott még mindig ugyanúgy.
-Nem, nekem lesz jó éjszakám!-mondtam ki egyértelműen. Fogd fel Ross az enyém!
-Csak volt!
-Na jó! Álljunk le egy percre! Te engem nem fogsz fenyegetni! Felfogtad?! Ross gyere megyünk!-mentem oda hozzá.
-Miért?
Rámutattam Laurára, majd ő megértette a dolgot és kimentünk.













2014. július 22., kedd

Heart made up on you magyarul

Sziasztok most nem új résszel jelentkezem hanem a tegnap megjelent R5 új számának magyar fordításával!

Got my heart made up on you
 A szívem összetört neked
Ooh, ooh, ooh
Ooh, ooh, ooh

You said what you said
Azt mondta amit mondott
When would you not just try not to forget
Ha ezt nem próbálod elfelejteni
But something in my head my wouldn't set can't kill up on a shed
De valami a fejemben nem tudja megölni az emléket
No wo-oh
Nem wo-oh
Your love was so real
A te szerelmed olyan valóságos
It pulled me in just like magnetic field
Ez húzta rám mint valami mágneses mező
I'd let you but something's taking my wheel
Én elegedem de valami visz mint egy kerék
Yeah it's taking the weel
Igen visz mint egy kerék
Oh wo-oh

My mind says no you're not good for me
Az agyam azt mondja nem te nem vagy jó nekem
You're not good but my heart's made up on you
Te nem vagy jó de a szívem összetört neked
My heart you can't take what you get to me
A szívem nem tudja mit kap tőled
What you get got my heart made up on you
Mit kap kapott a szívem összetört neked
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Got my heart made up on you
A szívem összetört neked

'Cause you'll be making it a rain
Mert akkor esik az eső
Upon they're thinking I'm planning escape
Mikor ők gondolkoznak azt tervezem menekülök
But this is something I ain't going nowhere
De ez az a valami amitől nem megyek sehova
And I want back at your palace
És én visszakarok menni a te helyedre
Oh, no
Oh, nem

My mind says no you're not good for me
Az agyam azt mondja nem te nem vagy jó nekem
You're not good but my heart's made up on you
Te nem vagy jó de a szívem összetört neked
My heart you can't take what you get to me
A szívem nem tudja mit kap tőled
What you get got my heart made up on you
Mit kap kapott a szívem összetört neked
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Got my heart made up on you
A szívem összetört neked

Look what you did, what you did
Nézd mit tettél, mit tettél
What you're doing to me
Mit csinálsz velem
You got me searching for the worst like a silent movie
Van nekem aki keresi a legrosszabbat mit egy néma film
Love can be, love can see you as someone I can trust
Szerelem ez, lehet is látni mint akibe te vagy kiben megbízhatok
But baby you only see my eyes are up on medical
De baby csak nézz a szemembe akár a medikus

Got my heart made up on you
A szívem összetört neked

My mind says no you're not good for me
Az agyam azt mondja nem te nem vagy jó nekem
You're not good but my heart's made up on you
Te nem vagy jó de a szívem összetört neked
My heart you can't take what you get to me
A szívem nem tudja mit kap tőled
What you get got my heart made up on you
Mit kap kapott a szívem összetört neked
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Wo-ooh
Got my heart made up on you
A szívem összetört neked

My mind says no
Az agyam azt mondja nem
Got my heart made made up on you
A szívem összetört neked
Up on you, up on you, yeaaah
Neked, neked, yeaaah










2014. július 21., hétfő

17.rész R5 nap

-Selena-

Már egy hete, hogy bátyjám elment. Nagyon hiányzik, de muszáj vagyok túllépni hisz egész életemben nem bőghetek utána. Igaz, hogy csak egy hete történt, de nekem már olyan mintha egy éve lett volna. Ross aranyos volt, hogy úgymond "befogadott" a családjával együtt. Mostmár úgy érzem, hogy van hàrom bátyjám is az egy helyett, de inkább lenne egy igazi, Jake...A többiek sem viselik egészen jól a dolgot. Yasmine teljesen visszahúzodott egyedül Rikernek képes kinyitni az ajtaját. Nick úgy csinál mintha nem lenne semmi baja, csak arról nem tud, hogy én minden este hallom sírni. Na és a szülők. Gondolom nekik lehet a legrosszabb. Elveszteni a fiúkat. Biztos, hogy az évek során sem tudják feldolgozni a helyzetet. Most itthon ücsörgök a szobámban és nézem a tv-t. De bevallom fogalmam sincs, hogy miről szól a sorozat mivel inkább csak bámulok ki a fejemből. Elég forroság van odakint ami nem nagyon megszokott Londonban. Selenával már egészen jól haladunk a lemezzel. Egyre jobb barátom, ami csodás hiszen egyszerűen imádom már nagyon régóta. Belláról nem sokat tudok. Kb. annyit, hogy meg van valahol. Nem nagyon értem miért nem keressük egymást, és miért távolodtunk ennyire el egymástól.
-Bejöhetek?-hallok egy ismerős hangot az ajtó másik oldaláról
-Gyere!-szólok neki vissza.
Bejött az ajtón Ross és leült mellém.
-Mizu szépség?-karolt át.
-Valószínüleg csodálatos lehetek ezzel a fáradt fejjel.-nevettem.
-Minden rendben?-ölelt meg.
-Fogjuk rá!-szorítottam magamhoz.
-Elmehetnénk a városba. Megnéznénk a Big Ben-t, felülnénk a London Eye-ra. Na?
-Csodásnak tűnik!-nyomtam egy puszit Ross arcára.
-Úgy akartam, hogy csak ketten megyünk, de mikor meghallották, hogy hova megyek otthon, mindenki akart jönni. Szóval...egy jó páran megyünk. De tekintheted randinak is!-nevetett. Ja és ha akarod a te családod is eljöhetne!
-Az jó ötlet, mert az Ailon familyre ráférne a kikapcsolódás!
-Akkor öltözz csak fel, én addig szólok a többieknek!-mondta és kiment.
Miután én is felöltöztem utána mentem.
-Na jönnek?-karoltam derekába.
-Csak egy valakit nem tudok szórabírni!-biccentett Yasmine ajtaja felé.
-Nővérkém!-kopogtattam.
Semmi válasz.
-Jahj Yasmine válaszolj már!
-Igen?-nyitott ajtót.
-Öltözz fel szépen, csináld meg a hajad, sminkeld ki magad! Egy kicsikét ki kell mozdulnod!
-Riker jön?
-Persze!-mosolyogtam rá.
-Na jó talán megyek!-mosolygott ő is.
-Na ez a beszéd!-öleltem át.
-Mindjárt jövök!-csukta be az ajtót.
-Ma még nem kaptam csókot!-húzott közel Ross.
-Mi akadálya?-csókoltam meg.
-Fujjj!-állt meg előttünk Nick.
-Mi van? Nem tetszik amit látsz?-nyújtottam ki a nyelvem Nickre.
Ő csak nevetett.
-Na öltözz mert megyünk!
-Hova?
-Felülünk a London Eye-ra!
-Ezazz!-rohant be a szobájába.


-Ross-

Már ittvagyunk a Big Ben előtt. Úgy látom végre nem csak a szomorkodás megy! Leterítettünk egy pokrócot és leültünk rá.
-Pasi uralom!-kiáltja el magát Rocky.
-Nem, nem igaz! Csaj uralom!-mondta egyszerre Sel és Rydel.




Nagyon örülök neki, hogy ennyire sikerült elérnem ezt a családias hangulatot! Hmm szép munka Ross!
-Milyen kaja van?-ült le Ratliff.
-Te csak a kajára tudsz gondolni?-nevettem.
-Hoztunk gyümölcsöt és szendvicseket!-mondta anya és kinyitotta a piknik kosarat.
-Ohh szendvicset kérek!-mondta Ratliff.
-Nem kéne a többieknek is szólni, hogy eszünk?-jött oda apa.
-Kaja!-kiáltott teli pofával Ratliff.
-Ellington, kicsim ne beszélj teli szájjal!-mondta anya amire persze belőlem kitört a röhögés.
-Mi ez a nagy nevetés?-mosolyodott el Selena.
-Ratliff!-nevetettem még mindig.
Idejöttek a többiek is és felfaltak mindent ami a kosárba volt.
-Rik!-szóltam bátyjámhoz, aki éppen Rydellel ügyködött valamin.
-Hm?-nézett felém.
-Nyomjad!-dobtam oda a kezébe gitárját.
Ő elkezdett gitározni és Rydel is bekapcsolódott utána én is. Selena fejét a vállamra hajtotta és dudorászott. Ratliff ütögette a gyümölcsös dobozt és közben végig nővéremet bámulta.
-Szép, tény és való!-húztam félmosolyra szám, Ratliff meg kivörösödött.
-Selena nem akarsz egy kis ízelítőt az albumodból?-mondta Loisie lányára nézve.
-Hát talán.-vakarta meg tarkóját.
-Na légyszi én elénekelem veled!-szólt Rydel.
-Akkor én meg dobolok alatta!-emelte fel fejét Ell.
-Aranyosak vagytok! De Ratliff te tudod az ütemét a Best-nek?-nézett Selena Ellingtonra.
-Nem. De majd bekapcsolódok.
-Ezt hívják profizmusnak!-kacsintottam Sellyre, mire Ratliff vállba boxolt.
Selena és Rydel elkezdtek énekelni én is beakartam kapcsolódni gitárral, de Rocky már megelőzött ezért inkább hagytam érvényesülni.
-Ez nagyon jó volt!-mondta anya aztán a többiek is.
-És tudod mi tetszik a legjobban?-nézett rám aztán Sel-re Yasmime.
-Mi?-kérdeztem.
-Hogy ha végre van egy olyan dal ami nem rólad szól és mégis hugocskám neked énekeli!-nevetett Yasmine.
-Ohh igen nagyon bírom ezt  cool szemkontaktust!-nevetett Riker is.
Én csak forgattam a szemem és megdobtam Rockyt egy kislabdával.
-Mi van öcsi engem dobálsz?!-mosolygott Rocky is visszadobott, de Nicket találta el.
-Kidobó!-pattant fel Nick és visszadobta Rockyt.
Már az egész kiscsapat dobálta egymásnak a labdát még Ryland is, pedig ő ilyenkor mindig megjátsza a "nagymenőt".
Labdázás után elmentünk és felültünk a London Eye-ra.
-Jössz, kicsim?-fogtam meg Selena kezét.
-Úgy volt, hogy Rydellel és Yasminnal megyek.
-Emlékszel? Randizunk!-mosolyogtam.
-Bocsi lányok...-mondta Selly.
-Menj csak!-kacsintott Selenára Yasmine.
-Akkor mehetünk!-adott egy csókot és elindultunk.
-Már vártam, hogy csak ketten legyünk!-nekidöntöttem az oldalának és megcsókoltam.
-Ross, ugye tudod, hogy lentről mindenki lát?-próbált kimászni alóla.
-Igen és azt is tudom, hogy oldalról is látnak!-mosolyogtam, de nem hagytam abba.
-Olyan bolond vagy!
-I want you bad!-másztam jobban rá.
Már nagyon beleéltem magam amikor hirtelen lelassult a szerkezet. Megbillentünk és megálltunk.
-Ö most komolyan itt vagyunk, a levegőbe?!-lökött le magáról Sel.
-Hát úgytűnik igen...


-Riker-

Ohh hurrá! Most mi legyen?! Hisz félek a magasban...De ezt Yasmine nem tudhatja meg. Márpedig ráfog jönni, mivel itt ül mellettem!
-Rik, minden oké?-nézett rám Yasmine.
-Persze...
-Hát ez nem volt túl meggyőző! Félsz a magasban? Ugye?-kérdőn furkászta tekintetemet.
-Hogy jöttél rá?!-néztem rá meglepetten.
-Látszik rajtad!-mosolygott.
-Nagyon gáz?
-Nem, szerintem cuki vagy!-ölelt át Yasmine.
-Tényleg?
-Igen!-adott egy puszit.


-Rydel-

-Szerinted mikor indulunk el?-kérdezte Ratliff.
-Nem tudom.
-Hívd fel anyud, hogy tudakolja meg mitörtént!
-Wow Ratliff, végre egy értelmes mondat!-kapkodtam a táskámban a kezem a telefonért kutakodva.
-Sziaa anya! Mitörtént?!
-Azt mondják egy kis technikai hiba, de fél óra múlva minden rendbe jön és lejöhettek!
-Fél óra?!-kaptam kezem a fejemhez.
-Igen sajnos.
-Ohh na mindegy leteszlek mert alig hallak,szia!
-Mit mondott?!
-Fél óra!-néztem unottan.


-Rocky-

-Igen Ross?-vettem fel a telefont.
-Rydel azt üzeni, hogy csak fél óra múlva érünk le!
-Az jó!
-Jó?!
-Igen, mert a mellettünk lévő csaj nagy valószínűséggel ismer és ezért engem fotóz, ami jó.
-Na most valahol középpont lehetsz!-nevetett.
-Haha! De leteszem mert pózolni akarok! Szia.
-Csá!

-Selena-

-Szeretlek!-suttogta a fülembe Ross.
-Tudom, hallottam már egy párszor ebben a percben!-néztem unottan magam elé. És azt is tudom, hogy mit akarsz ezért nem is válaszolok.
-Hát jó!-arrébb ült és elővette a telóját.
-Mit játszol?-ültem mellé.
-Subway Surfer.
-Á ebbe tuti én döntöm a rekordot!
-Na azt meglátjuk!-nyújtotta ki a nyelvét és elindította.
Az egész eltelt időn amíg le nem szálltunk játszottunk.
-Nyertem!-kiálltja el magát Ross és leszállt.
Erre persze a többiek érthetetlenül bámultak rá. Elmentünk Rossékhoz ahol a pincében billiárdoztunk. Rydel adott nekem és Yasminnak egy ahogy ő hívja "egyenruhát" amivel bebizonyítjuk, hogy igen csaj uralom van! Ja és persze azt is, hogy nagyon cuki a felső!
A nap hátralevő részében billiárdoztunk és nevettünk. Ross kikönyörögte nekem, hogy aludjak nála, ezért elköszöntünk mindenkitől és elmentünk hozzá.














2014. július 15., kedd

16.rész Veszteség...

-Selena-

Mikor reggel felébredtem Ross karjaiban találtam magam. Körbenéztem és megpillantottam, hogy mindenki szanaszét fekszik a földön, vagy a kanapén. Felültem, mire      Ross visszahúzott.
-Csókom?-nézett rám kómásan.
-Talán szia?-mosolygok rá, majd megcsókolom.
-Hmm...-nézett körbe és felnevetett.
-Hát igen, totál kifeküdtek!-követtem Rosst a nevetésben.
Felültem és kimentem a mosdóba. Mikor kijöttem Rosst láttam a kezében egy serpenyővel?!
-Ömm...jól vagy?!-néztem rá értetlenül.
-Nem készíthetek neked reggelit?-mosolygott rám.
-Nem, te nem!-mondtam és megfogtam a homlokát.
-Bennem max a szerelem ég!-nézett sármosan.
-Nem, te biztos nem vagy jól!
Amikor ezt kimondtam, hátradöntött és megcsókolt.
-Hé vannak itt gyerekek is!-ébredt meg Riker.
-Ki?-nézett ki a fejéből Rocky.
-Te!-nevetett Riker.
Már mindenki fent volt kivéve Rydelt. Ratliff Rydelt felemelte és megcsólta. Rydel erre felkelt és síkított egyet, hogy Ellington kezébe van.
-Ellington Lee Ratliff, te normális vagy?-ugrott ki Delly pasija kezéből.
-Ez nekem már túl sok románc!-nevetett Rocky.
-Tudom, hogy együtt vagytok!-húztam félmosolyra szám.
-Mégis honnan?-kérdezte Rydel.
-Rydel, beszélhetnénk?-ráztam meg a fejem és kihúztam az erkélyre.
-Mondd csak!
-Miért nem mondtad?
-Mit?
-Miért titkoltad?
-Én nem akartam!-esett le neki, miről is van szó.
-De még is titkoltad. Már bocsi, hogy ennyire nagyra veszem, de tőled nem vártam, hogy titkolj valamit előlem.-hajtottam le a fejem.-Főleg egy ilyen dologban.
-Kérlek bocsáss meg.-fogta meg a vállam.
-Tudod...mostanában nincs olyan ember akinek ne tudnék megbocsátani.-mondtam és megöleltem Rydelt.
Ölelkezésünk közben, megláttam, hogy Ellington minket figyel. Odamentem hozzá, beletúrtam a hajába és mondtam:
-Tudtam, hogy egyszer összejön!-kacsintottam rá és kimentem a konyhába.


-Ross-


-Na szépség?-húztam ki Selenának a széket, hogy leüljön, de ő még mindig értetlenül rázta a fejét.
-Mi van veled ma?!-ült le.
-Szeretlek!-nyomtam az arcára egy puszit és indultam a reggelije felé.
-Jake..-könyökölt unottan.
-Csak azt akarom, hogy jól kijöjjünk és tudom, hogy mennyire szeret téged és...-folytattam volna, de közbevágott.
-Nyugi! Minden rendben lesz! Ezért nem kéne ennyire túl strapálnod!-mosolygott
-Akkor hozd ide magad a reggelid!-mosolygotam és kimentem.
-Hé, de azért kihozhattad volna!-hallottam a hangján, hogy nevet.
-Sajnálom, de nem strapálom túl!-nevettem én is miközben indultam fel az emeletre.
-Elosztom veled!-kiabált utánam.
-Na jó, megyek!-sétáltam vissza a konyhába.
-Késő már megettem!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Azt...azt, hogy?!-mutattam a tányérra.
-Éhes voltam!-nevetett.-Na jó ez a te tányérod most akartam kiszedni.
-Na azért!-ültem le.
-Nesze!-tolta oda orrom elé a tányért és megpuszilta a nyakam.
-Hmm ezt a kiszolgálást már szeretem!-mosolyogtam.
-Nekem is jó lenne ilyen kiszolgálás!-mosolygott Sellyre az épp betoppanó Rocky.
-Haha csak szeretnéd! Ő az enyém!-mutattam Selenára.
-Nem igaz mert én Rylandé vagyok!-neveett Sel és megölelte Ry-t.
-Jaja!-kacsintott Ryland rám.
Én erre csak forgattam a szemem.
-Amúgy nekik nem kellett volna reggeli?!-tette karba a kezét Selena.
-Rajta vagyok!-vette ki a hűtőből az anyagokat Rydel.


-Jake-

Épp most megyek ki a a reptérre ezért felhívom kishúgom, hogy majd csörgetem, hogyha jöjjenek ki értem.
-Szia húgi!
-Szia!
-Csak azért hívlak, hogy kb. úgy 5 perc és szállok fel a gépre.
-Jajj, de várlak már!
-Én is! Majd hívlak ha megérkeztem, de megyek mert a végén még lekésem a gépem!
-Rendben szia!
-Szia!
A csomagjaim feltettem a szalagra és elindultam a repülő felé. Elfoglaltam a helyem és nem sokára fel is szálltunk. Vajon milyen lesz négy év után látni a családom? Vajon, várnak már? És mi van az én kisöcsémmel? Yasminnel? De legfőképpen Selena? Annyira furcsa, hogy már így megnőtt. Van fiúja..és, hogy ki?! Egy világsztár! Hmm szerződés a világ leghíresebb lemezkiadójával! Annyira várom már, hogy mindenkit szorosan magamhoz öleljek! Már majdnem elaludtam, amikor hirtelen egy széllökést kaptunk. Elég nagy a vihar itt az óceán fölött. Remélem nem lesz semmi baj...


-Selena-


Ezt nem hiszem el! Már este 7 óra és még Jake nem hívott! Csak nem valami baja van?! Nem, nem erre nem szabad gondolni! De úgy félek! Rohangálok fel és alá a szobámban amikor benyit Yasmine.
-Minden rendben van?-próbál megállítani, de én tovább megyek.
-Szerinted?-kiabálok rá.
-Mi a baj?
-Hát nem fogod fel? Jake még mindig nem hívott! Már hívtam vagy 50-szer, de nem veszi fel!
-Hívjuk fel Rosst, hogy menjetek le a repülőtérre.-próbált nyugatni Yasmine.
-Oké! De hol a telóm?-tapogattam zsebeimet.-Biztos lent hagytam.-mondtam és lerohantam a lépcsőn.
Anyuék ültek a kanapén és kapcsolgatták a tv-t. Meg is láttam mellettük a telefonom. Felkaptam és már csörgettem Rosst.
-Szia!
-Szia, hívott Jake?
Itt nem válaszoltam csak rámeredtem a tv-re. Láttam, hogy azt mutatták, hogy lezuhant egy repülőgép és a holtak neveit.
-Jake..-mondtam szinte alig hallhatóan.
Kiesett a kezemből a telefon és kifuttam az ajtón sírva. Nyílván anyuék is sokkot kaptak és ezért nem vették észre, hogy elszaladtam.
Futottam amerre csak tudtam. De minek is futok?! Hisz már vége van! Elvesztettem azt az embert akit teljes szívemből szerettem! Miket hordok itt össze! Még most is szeretem!


-Ross-


Miután Selena letette felhívtak a szülei. Elmondtak mindent és megkérték, hogy induljak el keresni Sel-t mert elszökött. Ahogy meghallottam, hogy Jake meghalt és Selena elszökött megállt bennem a vér is. Kifutottam az ajtón és bepattantam a kocsimba. Valamit Riker még kiabált utánam, de nem figyeltem oda, hanem rögtön el is indultam. Mindenhova benéztem, kiszálltam és kerestem, de semmi. Mikor már azt hittem nem találom meg eszembe jutott valami. Hisz nehogy már ne ismerjem 6 hónapja a szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy valami olyan helyre ment ahol senki sem jár és sehogy se találjuk meg. Ilyen helyeket ő milyeneket ismer?! A park mögötti erdő! Odamentünk az első randinkon! Szerintem ott lehet...vagy legalább is remélem. Besétáltam az erdőbe és megtaláltam a jó belül. Egy fadarabon ült és egy kis tavat bámult.
-Őszinte részvétem!-ültem le mellé és megöleltem.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Tudod...ő már jó helyen van.
-De te viszont nem vagy jó helyen!-nézett rám.
-Én csak segíteni próbálok!-fogtam meg a kezét.
-Hogyan ha azt sem tudod milyen érzés elveszteni egy testvéred?! Menj el!-emelte feljebb a hangját.
-Kérlek halgass meg!-bújtam hozzá közelebb.
-Minek?!-válaszolt flegmán.
-Csak talán mert úgy érzed, hogy most teljesen elvesztél a világban és nincs senkid. De ez nem igaz! Ott vannak a szüleid, a testvéreid, én!-a végére rámnézett.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is! És megígérem én mindig itt leszek ha kellek!-bújtam hozzá még közelebb.
-Köszönöm Ross, de sajnos a báttyám nem tudod pótolni.
-Tudom, hogy nem pótolni, de megpróbálhatják a testvéreim talán...lehetnek az úgymond...a te testvéreid is...
-Ez nem olyan könnyű, szerelmem...!
-De egy próbát talán megér!-mondtam és letöröltem a szeméről a könnyeket, majd megcsókoltam.










2014. július 4., péntek

15.rész Első próbák és első viták

Sziasztok! Először is köszönöm a több mint 1500 oldal látogatót. Tényleg, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok! Most már, hogy ennyien vagyunk megpróbálok mindent beleadni, és minnél jobb részeket írni! Jó olvasást!



-Selena-

Másnap reggel korábban felkeltem a megszokottnál. Csak azon járt az eszem, hogy mibe is csöppentem én bele.Kimentem az erkélyre, hogy ne keltsem fel Rosst és ott gondolkodtam tovább. Vajon mi lehet Selenával? Csak nekem tűnt úgy, hogy nagyon megnézte Rosst? És ha...Nem! Ross nem csalna meg! Legalább is szerintem...Na, de inkább most azzal törődök, hogy nem sokára mennem kell ezért megyek és felöltözöm.Bementem a szobába és valamilyen emberi külsőt varázsoltam magamra, mert nem nagyon aludtam az éjszaka, és szerintem egy fél arcú zombi is jobban nézett ki. A szőke herceg még most sem volt képes felébredni, ezért írtam neki egy kis levelet és kimentem a szobából. Kinyitottam
a hűtőt  és előkotortam a tejet. A szekrényből kivettem a műzlit és beleöntöttem a tejjel együtt egy tányérba. Megreggeliztem és elindultam a stúdióba. Ahogy beléptem megpillantottam Selenát egy füzettel a kezében.
-Szia Sel!-ültem le mellé.
-Szia Sel!-nevetett.
-Mit írsz?-hajoltam közelebb.
-Csak, hogy mit fogunk ma csinálni.-mutatta a füzetet majd újra maga elé tette.
-És a másik felén mi van?-néztem alulról.
-Jah ömm ez semmi különös!-próbálta takarni, de én pont megláttam.
-Love will remember? Öhm bocsi, hogy így rákérdezek, de Justin ugye?
-Igen! Vagyis nem is tudom mi ütött belém...Lehet, hogy Justin, de az is lehet, hogy nem.-tűrte hátra a haját.
-Akkor ki?-kérdőn kerestem a tekintetét.
-Bocsi, de ezt nem szeretném elmondani.-állt fel.
-Ross.-hajtottam le a fejem.
-Én nem akartam!-fordult felém.
-Akkor miért tetted?
-Hidd el, hogy nincs köztünk semmi, csak talán tetszik...vagy nem tudom.
-Akkor légyszíves tudjad!-felálltam és indultam az ajtó felé.
-Kérlek Selly!-fogta meg a kezem.
Én kiakartam rántani a kezem az övé alól, de nem tudtam.
-Hülye vagyok! Nem tudom mi zajlik bennem. Amióta Justin elhagyott úgy éreztem egy senki vagyok. Tegnap megpillantottam Rosst és úgy éreztem, hogy újra a régi vagyok. Deh olyan egy bolond vagyok!-temette kezét a fejébe. Hisz, hogy lehetne már egy 18 éves szinte még kisfiú az én nagy szerelmem? 3 év van köztünk.
-A kor nem számít a szerelemben.-mondtam most már viszonylag nyugodt hangon.
-De így sem úgy sem lehetne semmi!-ült le.
-Az igaz. De...még igazán nem is tudod mi zajlik benned, nem is tudhatod igazán kit szeretsz.De egyébként is, hogyha boldogok lennétek abban a kapcsolatban nekem már az megérte.
-Dehogy is Selena! Ne mondj ilyeneket! Hisz mindketten imádjátok egymást Rossal kizárt, hogy ebbe akárki belerondítson! És ilyen szépet még nem mondtak nekem!-mondta majd megölelt. Nincs harag ugye?-törölte le szeméről a könnyt.
-Persze, hogy nincs!-mosolyogtam rá.
-Hé, lehetne az egyik dal a lemezeden egy olyan ami az igaz barátságról szól!-pattant fel megtörve mindkettőnknél a sírás határát.
-Úgy lesz!
-És az lesz a mi dalunk.-húzott fel ölelkezni.
-Na hagy nézzem azt a listát!-mosolyogtam és elvettem a székről a füzetet.

Sztárrá leszel ;)

1. Átmenni a táncterembe 

Itt már nem is olvastam tovább, hanem felvettem  a vállamra a táskám és mondtam:
-Imádok táncolni mire várunk?-húztam ki az ajtón Selenát.
-Várj mielőtt lemennénk, a táncterembe légyszi menjünk be egy kávéért!-mondta Selena.
-Rendben!-mondtam és kiléptünk az épületből.
Àtmentünk a másik utcába és bementünk egy kis kávézóba.
-Jóreggelt! Egy olasz capucinot!-mondta Selena. És te mit ké...-folytatta volna, de közénk jött egy kislány és húzogatta Selena szoknyáját.
-Te vagy Alex Russo! Varázsold el a báttyám!-mutatott a melletünk ülő fiúra a kislány.
-Szia kicsim. Sajnos most nem tudok varázsolni, de egyébként is miért szeretnéd elvarázsolni?-guggolt le Sel a lány mellé.
-Mert nem szeretem!-vágta rá.
-És miért?
-Mert fiú!
-Hmm és ha lány lenne már szeretnéd?
-Lánnyá varázsolnád?-kerekedtek ki a kislány szemei.
-Nem, de attól még, hogy fiú ő szeret téged és neked is szeretned kell őt mert testvérek vagytok.
-De nem! Én őt nem szeretem!-tette karba a kezét és durcin nézett.
-Anyukádat szereted?
-Persze!
-És szeretnéd, hogy örüljön?
-Igen!
-Akkor szeresd a báttyád mert anyukád biztos, hogy örülni fog neki!-mosolygott Selena és felállt.
-Igazad van! Köszi Alex!-ölelte meg a kislány Selt, visszament a helyére és nyomott egy puszit a báttyának.
-Hmm Selena...te aztán értessz a gyerekekhez!-néztem nagy szemekkel.
-Csak egy kis tapasztalat.-kacsintott rám.
-Még valamit adhatok?-kérdezte a pult mögött álló nő.
-Sel?-nézett rám Selena.
-Nem kérek köszi. Nem kávézom.
-Na! Pedig most biztos jól jönne. Ahogy elnézem a szemeid alatt a karikákat!-nézett rám aztán a nőre. Még egy ugyanilyet!-mosolygott.
Miután kiszolgáltak minket kimentünk vissza a stúdióba. Beléptünk a táncterembe és leültünk a sarokba a földre.
-Na ugye, hogy jó?-mosolygott Selena.
-Benned sosem tudok csalódni! És egyébként, hogy van a kishugod Gracie?
-Jól, de most egy kicsit meg van betegedve.-mondta Selena és mutatta a telefonján a hátterét, azaz Graciet.
-Jujj mondd, hogy egyszer megmutatod!-mondtam miközbe végig csak csodálkozva néztem a gyönyörű kislányt.
-Még jóhogy!-mosolygott Sel.De most kezdjünk is bele a próbába, mert még sok dolgunk van ma.-állt fel.
-Igaz.-álltam fel én is.
-Na akkor arra gondoltam, hogy elsőként kezdhetnénk egy könnyebbel.-mondta Selena és betette a Come and get it-et.
Elkezdett táncolni amire én követtem.
-Hmm egész jó! Sőt ha lehet mondani...álljunk csak meg egy pillanatra! Hékás te Selenator vagy jó, hogy tudod a táncom.-nevetett.
-Meg lehet.-nevettem én is.
-Na jó akkor, folytasd csak figyelem!-mondta Sel és leült.
Még sokat táncoltunk, beszélgettünk és nevetgéltünk együtt minden kis hülyességen. Nagyon dilis a csaj! Erre a gondolatra el is nevettem magam amire ő csak kérdőn nézett, de én leintettem.


-Ross-

Amikor felkeltem meg akartam ölelni Sellyt, de ő nem volt ott és a haja helyett egy papírt gyűrtem össze. Erre kinyitottam a szemem és megláttam, hogy tökéletesen sikerült elszakítanom egy levelet. Szerencsére kitudtam belőle hozni, hogy mi a lényeg. Amikor felültem megcsörrent a telefonom. Én egy nagy ásítás után fel is vettem.
-Haló?
-Mr. Lynch?
-Igen Miss. Gomez?
-Ohh honnan tudtad, hogy én vagyok?
-Mivel Selena neked angyali a hangod!-nevettem.
-Tudom. De azért köszi.
-És az enyém is az!-dicsekedtem, de erre ő csak nevetett.
-A tied?
-Igen!
-Nem.
-Igen!
-Nem.
-Na jó, mondd a lényeget mert ennek sose lesz vége.
-Jó lenne, ha eljönnél a stúdióba. Jobban mondva a táncterembe.
-Melyikbe és miért?
-Az első emeletibe és azért ha nem akarod, hogy Selly másik pasival melegedjen össze.
-Milyen másik pasi? Mi?-álltam fel.
-Csak gyere ide!-mondta Selena és letette.
Gyorsan felöltöztem, bepattantam a kocsiba és már indultam is. Mikor megérkeztem kiszálltam és gyors léptekkel felmentem az elsőre, be a táncterembe.
-Na mi van nem volt idő fésülködni?-nevetett az "angyali hangú". (Na persze még, hogy nekem nem angyali..)
-Nincs is semmiféle pasi ugye?-néztem rá unott fejjel.
-Nem nincs!-nevetett még mindig.
-Selly hol van?
-Mosdóba ment. Mindjárt itt van.
-És én miért kellek?-néztem rá értetlenül.
-Mert szeretném, ha Selly kicsit elengedné magát. Túl feszült és úgy gondolom veled talán fel lehetne oldani.
-Az én két nagy kedvencem!-lépett be Sel mosolyogva.
Szia.-mondtam és adtam neki egy csókot.
Ő el akart tolni bár nem nagyon értem miért. Közben nézte Selenát valamit társalogtak, de...na jó nem vágom.
-Na mi a következő lépés?-mosolygott Selly.
-Drink Pepsi be sexy!-kacsintott Selena és odanyomott Selly kezébe egy pepsi colát, erre persze mindhármunkból kitört a nevetés.
-Na az lesz a feladat, hooogy..hm. Selly te gyere ide Ross te pedig állj ide!-irányított minket Selena. Közelebb, közelebb, közelebb!-nyomott minket egymásnak.
Selly és köztem már szerintem a levegő sem fért át.
-Na akkor te karolj a nyakába.-mutatott Sellyre. Te pedig a derekát.- mutatott rám. Tudod mit Ross, tedd lejjebb a kezed!-nevetett Selena.
-Ömm Selena mit akarsz, mit csináljunk?-nevettem erre már én is el magam.
-Nyugi van!-csitított el majd betette természetesen a saját számai közül a Whiplasht. Na és akkor tánc!
Mi elkezdtünk táncolni és hát...hmm ha jól gondolom tényleg sikerült amit akart.
-Na és igen! Erre gondoltam én!-mosolygott Selena utána beleivott a vizébe.
A táncpróbát befejeztük és már mindenki ki volt fáradva, ezért úgy döntött a két Selena, hogy mára már többet nem próbálnak. Elmentünk a KFC-be, hogy megebédeljünk, jobban mondva én reggelizek, mert nem tudtam. Beültünk a kocsimba és elindultunk az előbb említett gyorskajáldába. Rendeltünk aztán leültünk egy asztalhoz.
-Tudod, hova kérem, hogy vigyél?-kérdezte Selly.
-Hova?
-Hollywoodba!-mosolygott
-Hidd el sokat fogsz még oda járni!-nevettem fel.
-De én minnél hamarabb akarok menni!-nyavajgott Selly.
-Eddig még egy szót sem említettél Amerikáról, most meg odaakarsz menni?-néztem Sellyre aztán Selenára.
-Nem én voltam!-védekezett Selena.
-De ő volt!-nevetett Selly.Elmesélte, hogy milyen gyönyörű hely! Amit te nekem nem mondtál!
-Oké.
-Akkor elviszel?
-Majd meglátod!-néztem rá félmosollyal.

-Este-

-Selena-

Úgy volt, hogy ma Rosséknál alszom ezért most ittvagyunk. Ross éppen zuhanyozni készül. Én levettem a mellettem lévő szekrényről a laptopját és beléptem Skype-ra hátha bent van Jake.(Amerikába jár fősulira és idén végzett.) Mikor épp csörgetni akartam ő megelőzött.
-Mizu Mrs.Lynch?-nevetett.
-Szia tesó! Semmi különös. Veled?
-Hmm semmi különös? Akkor mondok egy pár címszót! Ross Lynch, Hollywood Records, Selena Gomez. De amúgy semmi különös.
-Na jó talàn zajlik az élet.-nevettem. De ott miújság?
-Jah tényleg azért hívlak, hogy holnap hazautazom.
-Jújj az de jó! Már iszonyatosan hiányzol!
-Ti is nekem hugi!
-Mikor érkezik a géped? Kimegyünk érted Rossal oké?
-Persze. Majd hívlak.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Szia Jake!-bújt be mellém Ross.
-Szia kishúgom szíve elrablója!-nevetett Jake. Mizu?
A fiúk belekezdtek aféle "fiús beszélgetésbe", ezért én elköszöntem Jaketől és bekopogtam Rydelhez.
-Szia Selly gyere csak be!-nyitott ajtót Rydel.
-Szia Delly!-öleltem meg és bementem.
A szemem kicsit káprázott a sok csillogó-villógó rózsaszín cuccoktól, mivel mostanába túlságosan is hanyagolom a lányos dolgokat.
-Rydel csináljunk valami lányosat mert már elegem van a fiúkból!-nevettem és leültem az ágyára.
-Oké oké! Az menni fog!-mosolygott. Akkor először is átváltoztatlak! Hmm...-kutakodott a szekrényébe. Ha lányosat csinálunk vedd le Ross pólóját és vedd fel ezt!-dobott oda egy Hello Kitty-s pizsamát.
-Ez tutira lányos!-kacsintottam Dellyre, majd átöltöztem.
Rydel odatolt az orrom elé egy rózsaszín mamuszt amilyen rajta is volt. Én felvettem azt is és mostmár érzem mi hiányzott.
-Na jó akkor most mi legyen? A körömlakk vagy a hajad?-mosolygott Rydel.
-A hajam!-ültem le a tükör előtti székbe.
Delly kibontotta a hajam és kifésülte.
-Tudod Rydel, ez az amit már 10 éves korom óta nem csináltam!
-De látod most, hogy velem vagy sűrűn lesz!-mosolygott.
Mikor mindkettőnk haja kész volt kopogott valaki.
-Ohh hát látom, hogy nővérkémmel voltál összezárva.-nevetett Ross.
-Köszi Ross én is szeretlek!-mondta Rydel.
-Na jössz?-kérdezte Ross.
-Nem.-mosolyogtam. Ma itt alszom!
-Naaa légyszí!-nyavajgott Ross.
-Nyugodtan menj át ha akarsz Sel!-mondta Delly.
-De nem akarok.
-Most komolyan kihagynád ezt!-mutatott magára.
-Igen!-nevettem és becsuktam az ajtót.
-Ez jó volt!-pacsiztam le Rydellel.
Ismét kopogtak.
-Nem!-mondtam mivel azt gondoltam Ross.
-Nem Ross vagyok!
-Á szia Rocky!-pillantottam meg egy nagy popcornos tállal a kezében.
-Nem jöttök filmezni?-kérdezte Rocky.
-Nem ma csajos estét csinálunk!-mondta Rydel
-Hát jò! Úgy is horrort nézünk. Ti biztos beijednétek!-sétált el az ajtó előtt Ryland és belemarkolt a popcornba.
Becsuktam az ajtót.
-Arra gondolsz amire én?-néztem bosszús szemekkel Rydelre.
-Ijesztgessük a fiúkat és meglátjuk, hogy ki fog félni!-mondta Delly.
-Ohh igen!-mondtam és megindultunk az ajtó felé.