18.rész Buli?! Na nem!

-Selena-

Reggel felkeltem, de Rosst nem találtam magam mellett. Kimentem a konyhába és ott találtam a telefonjával a kezében. Kihangosítva volt, de amikor beléptem a füléhez tette. Én ránéztem értetlenül erre ő mutatta az ujjával, hogy egy perc. Mikor letette leültem mellé.
-Hallgatlak!
-Hát...-vakarta meg tarkóját és elfordult.
-Ki volt a csaj a vonal másik végén?!-fordítottam magam felé.
-Nem akarod megtudni.
-Ross!-emeltem feljebb a hangom.
-Laura.-mondta ki egy sóhaj után.
-Laura?! És mit beszélgetsz te vele korán reggel, kihangosítva?!
-Látod ezért nem akartam, hogy tudd!-állt fel.
-Miért nem?
-Mert ennyire féltékeny vagy!
-Mert te más vagy!-álltam fel én is.
-Miért?
-Ross, fogd fel, te több vagy mint egy átlagos ember!
-Mert híres vagyok?
-Nem. Mert szeretlek!-símítottam végig a karját.
-Én is szeretlek csak...
-Csak már túl sok vagyok, tudom, tudom!-ültem vissza.
-Dehogy vagy túl sok! Nekem soha!-puszilta meg az arcom.
Rámmosolygott, majd felemelte a fejem és megcsókolt. Én karom a nyakába fontam ő pedig lábamat dereka köré tette.
-Sőt imádlak!-mondta majd bevitt a szobába.
Betett az ágyba és fölémtornyosult.
-A,a,a,a!!!-löktem le magamról.
-Látom a szemeden, hogy akarsz!-döntött vissza.
-Nem, ne...!-folytattam volna, de ajkait enyémre tapasztotta.-Nem adod fel ugye?-mosolyogtam rá.
-Jól gondolod!
-Na, de kérlek...!
-Bocsi, bocsi!-szállt le rólam.
-Úgy érzem ez a helyzet kezd egyre kínosabbá válni!-temettem a kezem a fejembe.
-De ha engednéd, akkor nem lenne az!-dőlt vissza mellém.
-Most komolyan?-néztem rá.
 -Nyugi csak, lazulj el!-símította végig az oldalam.-Gondold azt, hogy most keltél fel és itt vagyok melletted. Felejtsd el az előbb történteket! Hogy kivel beszéltem...stb..
-Álljunk csak meg egy pillanatra! Tudom mire, jobban mondva mikre megy ez ki!-ültem fel.-Azt akarod felejtsem el a Laurás témát!
-Jó, igaz,de mi a másik?
-Kérlek ne keljen részleteznem! Essünk túl rajta!
-Oké!-húzott közel.
-Mármint, hogy mit mondott Laura, te állat!-toltam el.
-Hááát...
-Jaj ne kezd már megint!
-Meghívott minket a születésnapi bulijába.
-Mi? Te odamernél engem elé vinni?! Megbuggyantál?!
-De lesz ott egy csomó híresség meg minden! Nem jönnél el csak azért mert utálod Laurát?
-Eltaláltad.
-És ha azt mondom, hogy megvettem neked azt a ruhát amit múltkor a kirakatban bámultál?
-Nem hatsz meg a süket dumáddal!
-Ohh igen?-húzott ki az ágy alól egy dobozt.
Kinyitotta és benne volt a ruha.
-Nem kell a ruha!-mondtam ki egyértelműen.
-Van hozzá cipő is!-húzott ki egy másik dobozt.
-Ilyenkor úgy utálom, hogy gazdag vagy!-kaptam ki a kezéből a dobozt, ezzel jelezve, hogy megadtam magam.
-Akkor szólj haza, hogy ma nem mész vissza.-mosoygott.
-Miért megyünk rögtön?
Bólintott.
-Mivan?-húztam fel a szemöldököm.
-Párizsba megyünk!-karolt át.
-Akkor te csinálod a reggelit én még pihenek!-feküdtem vissza.
-Nem már nem alszol!-húzta le rólam a takarót. Öltözz! Mindjárt indulunk!
-Utállak!-kutakodtam az éjjeliszekrényen.
Végül csak megtaláltam a telefonom. Beütöttem Yas számát és csörgettem.
-Szia!
-Mondd!-szólt bele kómásan.
-Ma nem megyek haza.
-Oké.
-Meg sem kérdezed miért?
-Nem.
-Akkor jó. Szia.
-Szia.
Hát ez jó beszélgetés volt, mit ne mondjak! Felálltam és elkezdtem a szekrénybe kutakodni, mivel úgy emlékszem múltkor hagytam itt egy pár ruhát. És igen! Jól gondoltam!
-Nem kéred, hogy menjek ki?-kérdezte Ross.
-Nem. Nekem elég ha elfordulsz.
-És szerinted elfogok fordulni?-nevetett. Vagyis...
-Csak oldjuk már meg valahogy mert így soha nem fogok felöltözni!-fogtam össze a hajam.
-Megyek megcsinálom...a re..ggelit!-dadogott és kiment.
Fú annyira utálom ezt! Mindennap annyi cikis dolog...De nem feküdhetek még le vele, még csak 15 éves vagyok! Pedig...kívánom! Vagyis? Mi?! Nem, az nem lehet! Bár ha jobban belegondolok simán lehet, mivel már több mint fél éve együtt vagyunk és...na jó. Oké...akarom! De nagyon! Miket hordok itt össze?! Felöltöztem és kimentem a konyhába. Felültem a pultra és elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból.
-Na és...? Na jó nem tudok témát!-haraptam bele az almába.
-Szeretlek! Mi kell még?-vett le két tányért.
-Ross... Lehet, hogy mondanom kéne valamit.
-Igen?-fordult felém.
-Tudod mit, inkább hagyjuk!-ráztam meg a fejem.
-Mi a baj?-ült fel mellém.
-Semmi!-öleltem meg.
-Látom...
-Semmi na! Éhes vagyok!-sétáltam oda az asztalhoz.
Leültünk és megreggeliztünk. Evés közben semmit nem szóltunk egymáshoz. Oh hurrá még egy cikiség és a nap csak most kezdődik!


-Ross-

Nem igazán értem mi baja lehet Selenának. Olyan...fura. Ki kéne belőle szedni, de úgy sem mondja el.
-Selena?-fogtam meg a kezém.
-Hm?
-Mi a baj kicsim?
-Semmi csak tudod, igazából én sem értem mi van velem.
-De ha elmondanád lehet, hogy jobb lenne.
-Majd ha itt lesz az idő!-mosolyogott majd elindult az ajtóhoz. Amúgy kívánlak!-hadarta el. Indulhatunk?-ült be.
-Mit mondtál?!-meresztettem rá szemem.
-Indulhatunk?-értetlenkedett.
-Nem, nem! Te mást mondtál!-indítottam be a kocsit.
-Nem értem miről beszélsz!
Erre felnevettem.
-Mit nevetsz?
-Semmi, semmi!
-Oké...Na és mikor érünk oda?
-Kb. 5-6 óra, de délután még szeretném ha együtt körbenéznénk a szerelem városában!-mosolyogtam.
-Úristen mi lesz itt addig?!-mondta ki halkan.
-Selena, nem értelek. Mondd csak ki ha valami baj van! Én meghallgatlak!-simítottam végig a lábát.
-Muszáj ennyire ezt csinálnod?-vette le a kezem lábáról.
-Miért talán megkívántál?-húztam félmosolyra a szám.
-Miii?! Chh...Dehogy!
-Akkor nyugodtan csinálhatom ezt,- feljebb csúsztattam kezem és belső combját kezdtem el simogatni- és te ettől egyáltalán nem érzel semmi izgalmat. Jól mondom?-próbáltam visszatartani nevetésem.
-Ühümmm....Jól! Nem érzek semmi "izgalmat"!-fordult el.
-Vicces vagy!
-Miért is?!
-Mert nem vallod be, hogy kívánsz!
-Nem kívánlak!-nevetett fel eröltetetten.
-Mondd a szemembe.-állítottam le a kocsit és ránéztem.
-Kívánlak!-nézett rám.
Nekidöntöttem az ajtónak és megcsókoltam.
-Este!-súgtam a fülébe.
-Ne...-folytatta volna, de lefogtam száját ujjammal.
-Shhh! Este úgy is megkapod!-mosolyogtam rá remélhetőleg megadva a perverz hatást.
Miután ő is elmosolyodott elindítottam a kocsit és tovább mentünk.

-Laura-

-Na figyelj! Felvázolom a születésnapom!-mutogattam Raininek.
-Mi a terv?
-Tudod, jól, hogy Ross ha elkezd inni, bizony nem ál meg!
-Igen és?
-Haha, miután Rossykám már jól beivott képes lesz bármire. Utána már csak a kiscsajt kell lekaparni és Ross az enyém estére!-mosolyogtam.
-És ha Ross nem iszik?
-Akkor jön a B terv!-vettem elő egy kis zacskót amiben az anyag volt.
-Laura ezt nem engedem, hogy bevegye Ross!
-Nyugi van, csak egy kicsit kiütödik!
-Túl messzire mész!
-Dehogy! Csak szeretem és azt akarom, hogy velem legyen!
-Ha szeretnéd azt akarnád, hogy boldog legyen!

-Selena-

Végre megérkeztünk! A lábam már nem bírja úgy elzsibbadt! Aludni egy szemhunyást sem tudtam. Olyan volt mintha egyedül lettem volna miközben itt ül mellettem a barátom! Maximum ha szóltunk egymáshoz két szót. Néha bepróbálkozott pár fogdosódással ami eléggé bejött. Vagyis mi?! Nem, nem jött be! Szerintem biztos megártott a más levegő,hogy ilyeneken fantáziálok!
-Na milyen?-mosolygott Ross.
-Csodaszép hely!
-Egy croassaint?-mutatott egy kajás bódéra.
-Jöhet!-fogtam meg a kezét.
Odamentünk majd megvettük és tovább mentünk.
-Hát a híres Eifell torony!-néztem fel rá.
-Szép, mi?
-Csodás.-simítottam végig az arcát és megcsókoltam.
-Van még három óránk! Addig mitcsinálunk?-átkarolt és megmarkolta a fenekem.
-Nem azt amit te akarsz! Mennyünk el sétálni!-mutattam a Szajna fölötti hídra.
-Az is jó!-mondta és elindultunk.
-Itt van lakatotok nem?-kezdtem el keresni.
-Igen!-mosolygott rám.
Én kerestem a lakatjukat miközben a szabad kezembe beletett egy másik lakatot ami ez állt:
Selena+Ross=Forever
-Édes vagy!-szorítottam magamhoz.
-Ha ezt feltesszük már nem lehet levenni ami azt illeti, hogy örökre ott marad!-mosolygott rám.
-És mi is örökre?-már szinte könnyeztem mivel ez a pillanat nagyon megható volt.
-Örökre!-csókolt meg.
-Akkor rakjuk fel!-próbáltam nem elsírni magam.
Megfogta a kezem és ahogy ő irányított úgy raktam fel.
-Ilyet soha senkitől még nem kaptam! Hogy lehetsz ennyire romantikus?-nevettem.
-Áldottság!-mosolygott.
A nap többi részében még sokat sétálgattunk mindenfelé Párizs utcáin. Imádok vele lenni mert vele más az idő. Lehet, hogy hülyén jön ki, de ő az én órám. És igen, hülyén jött ki még a fejemben is! Egyszerűen imádom! Nem is tudnám nélküle leélni az életem!
-Egyébként hol fogok átöltözni?
-Itt vagy a kocsiban.
-Mi?!
-Nyugi csak vicceltem bemegyünk egy boltba és ott a próbafülkében át tudsz öltözni!-nevetett.
-És mikor?
-Most!-nézett az órájára.
Odasétáltunk a kocsihoz és kivettük a ruháinkat. Bementünk egy butikba és átöltöztünk. Majd beültünk az autóba és elindultunk. Egy pár perc múlva meg is érkeztünk.
-Ugye ez a sok ember nem Laura miatt jött?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem hinném!-nevetett. Biztos csak a sok csillag miatt. Én is az vagyok szóval...ömm-belenyúlt a kesztyűtartóba-ezt vedd fel!-nyomott a kezembe egy napszemüveget.
-Utálom a fotósokat!-vettem fel a szemüveget.
-Nekem mondod?-nevetett fel keservesen.
Kiszálltunk és megpillantottam, hogy még több ember van.
-Na és ezen, hogy vergődünk át?!
-Hát így!-fogta meg a kezem és húzott maga után.
Odaértünk a bejárathoz ahol egy biztonságiőr megállított minket.
-Hova, hova?-tette karba a kezét az egyik nagy malák.
-Be!-mondta Ross.
-Nevet kérek!
-Ross Lynch!
-Te?! Haha, ne nevettess már! Az egy kis szöszi!
-Most is az vagyok!
-A kicsi része már nem.
-Mivel én is növök?-mondta majd végül bementünk.
Ahogy beléptem megpillantottam Laurát.
-Jóságos egek!
-Mi a gond?-nézett rám Ross.
-Laura blehh...És közelít! Áhh hurrá! Lépjünk le!
-Nyugi.
-Áhh szia Rossy!-vetette Rossra magát Laura.
-Szia.
-És biztos te vagy a kis Selena!-jött volna pusziszkodni.
-Kicsi? Még így ebben az égimeszelő cipődben is lenézek rád!
-Selena...!-próbált Ross nyugtatni mielőtt még valami rosszabbat mondok.
-Érdekes egy lány...-méregetett Laura. Kis cuki!-mosolygott rám.
-Hé szivi nálam ez nem jön be!-mosolyogtam rá eröltetetten.
-Hehe. Kis cukkancs! De mindjárt jövök vissza!-sétált a bejárathoz.
-Tőlem ott is maradhatna!
-Sel! Ne már!
-Teljesen rád van mászva!
-Dehogy is!
-Á nem! Tényleg, csak most is téged néz! Hmm téged néz. Kapj le!
-Hm?
-Csókolj meg! Most!-fordítottam magamfelé fejét és vadul megcsókoltam
-Hmm ezt többször is csinálhatnád!-harapta szája szélet.
Az este így ment tovább. Laura Rosst Ross Selenát akarja. Ezen mit nem lehet megérteni?
-Ross ez már a harmadik!-mutatok a kezébe lévő italra.
-Nyugi van!-mosolygott rám és folytatta a beszélgetését.
-Rossy! Itt van!-hozott oda még egy italt.
-Laura, egy percre!-hívtam félre.
-Igen?
-Gondolom tudod jól, hogy Ross iszik, de nem bírja?!
-Persze!-legyintett el egy gonosz mosolyt.
-Laura! Én megöllek ha valamit csinálsz vele!
-Shhh! Nem lesz semmi. Legalább is csak nekem lesz jó éjszakám!-mosolygott még mindig ugyanúgy.
-Nem, nekem lesz jó éjszakám!-mondtam ki egyértelműen. Fogd fel Ross az enyém!
-Csak volt!
-Na jó! Álljunk le egy percre! Te engem nem fogsz fenyegetni! Felfogtad?! Ross gyere megyünk!-mentem oda hozzá.
-Miért?
Rámutattam Laurára, majd ő megértette a dolgot és kimentünk.