-2.évad 14.rész Gomezland és követések-

-Selena-

Azt hiszem felébredtem. De lehet, hogy csak egy újabb rémálom. A szememet nem tudtam kinyitni, mert teljesen elnehezedett. Kezemet összeszorítottam valami hidegen. Ahogy ökölbe húztam, valamiféle csikorgó hangot hallatott. Egyszerűen sehogy sem tudtam eldönteni mi nyomja ennyire a mellkasom. Az idegtépő fájdalom ami ott bent az ürességben zajlik, vagy az amin fekszem. De min fekszem? Kikukucskáltam nedves szempilláim közt, de nem tudom még most sem,hogy hol vagyok. Kezemet arcomhoz kaptam, és megdörcsöltem a szemem, madj kinyitottam. Mi a...? Mit keresek én a fürdőszoba padlóján? Ohh... hát persze.Tegnap este. Felültem, de kár volt. Most már rájöttem mi nyomta úgy a mellkasom. Felhúztam a térdem, és átkaroltam. Úgy szorítottam, hogy azt hittem összetöröm a bordáim. De sajnos nem sikerült. Én még ehhez is béna vagyok, hogy kárt tegyek magamban. Az ajtónak támaszkodva felálltam. A térdeim remegtek, ezért inkább visszaültem....Mármint visszaültem volna, de nem kellett megeröltetnem magam ugyanis visszaestem.
-Ohh, hogy az a...!
-Sel? Selena te vagy az? Felkeltél?-trappolt az ajtóhoz Selena.
-Bár ne tettem volna-motyogtam halkan.
-Beengednél?-kopogott.
Felnyújtottam a karom, és elfodítottam a kulcsot a lakatban.
-Wow...hát...Nem nézel ki valami fényesen.-húzta fel a szemöldökét.
-Csodálod?-rágcsáltam a szám szélét, de nem néztem rá.
-Be kell valljam azt hittem a kiüt az üccsid.
-Hah, 6 adag morfium se lenne elég!-nevettem fel keservesen.
-Na gyere!-állított fel. Most pedig...-folytatta volna Sel de befogtam a száját.
-Cssssss! Talán holnap...A mai napot átalszom.-totyogtam ki az ajtón.
-Azt sem tudod mit akarok mondani.-háborodott fel.
-Nem baj.-másztam be az ágyamba, és fejemre húztam a takarót.
-Emlékszel, hogy amikor még megismerkedtünk megfogadtam valamit?-ült le mellém.
Ingattam a fejem, hogy nem, de igazábol nem is figyeltem annyira a kérdésére.
-Dehogynem, na! Megígértem neked, hogy bemutatok valakit...valakiket.
-Selena, ne fáraszd magad, nem fog sikerülni. Fogalmam sincs mit szeretnél ebből kihozni...
-Elviszlek egy kis családi turnéra.
-Hm...?-kukucskáltam ki a takaró alól.
-Jajj már...Hazaviszlek!-mosolygott rám.
-Mi?! Biztos, hogy nem!-fakadtam ki.
-Mármint az én családomhoz...-forgatta a szemét.
-Jaaah...-mondtam, és szerintem kicsit el is pirultam.
-De ugye tudod, hogy így -mutatott rám- nem viszlek sehova.
-Akkor nem megyek.-dőltem vissza.
-Menj el fogat mosni!-vágott a fejemhez egy párnát. Tisztálkodj...tőlem úgy is csinálhatod mint egy macska, de valamit kezdj magaddal!
-Nagyon vicces...-motyogtam.
Rámdobott még egy párnát és ráült.
-Áu!-ütögettem, hogy szálljon le.
-Amíg fel nem kelsz, ne hidd, hogy én felkelek.-kezdett el ugrálni.
-Fejezd be!-fordultam ki, ezúttal Sel a földön landolt. Rosszabb vagy mint 5 fiú.-nevettem.
-Te meg olyan vagy mint egy nyafogós kislány.-állt fel.
-Mert az vagyok?
-Tudod mit? Intézzük el ezt férfi módra.-döntött vissza az ágyba, és a változatosság kedvéért a fejembe nyomta a párnát.
Èn fordítottam a helyzetünkön és elkezdtem csikizni, mire abbahagyta ezt a "férfi módra intézzük el feelinget".
-Megyek fürdeni!-nyújtottam ki a nyelvem és besiettem a mosdóba.
-Tudtam, hogy ráveszlek!-nevetett.

-Ross-

-Ross...-suttogott valaki a fülembe.
Felnyőgtem, és a másik oldalamra fordultam.
-Kellj fel!-kezdett el rázni. Ross Shor Lynch! 3 óra van. Ugye ezt nem mondod komolyan?! Meddig fogsz még feküdni?
Hát ha tőlem telik egész életemben feküdnék.
-ROOOSSS!!!!-ordított az arcomba Rydel.
-Jól van, jól van fent vagyok!-pattantam fel. Mi olyan sürgős?-dörzsöltem meg a szemem.
-Hm...igazából semmi.-rázta meg a vállát. Csak nem bírtam nézni ahogy itt fetrengsz.
-Fetrengek?-kérdeztem.
-Ross én nagyon szeretlek, és nem bírom azt nézni, hogy szomorú vagy.
-Á. Hogy innem fúj a szél.-dőltem hátra.
-Mondd ki mi nyomja a szíved!-pöckölt mellkasomba.
-Igazából én teljesen megértem, miért ment el. Igaza van! De néha akarom tudni hol van, hogy érzi magát...mitcsinál. Szükségem van erre.
-Szerintem pedig egy kis kikapcsolódásra lenne szükséged! Felelejtsd már el! Lépj túl!
-Ugye ezt most nem mondod komolyan?!-nevettem fel eröltetetten.
-Most meg mi a baj?-grimaszolt.
-Hogy léphetnék túl...Annyi minden köt hozzá...
-És?
-Rydel? Észnél vagy?
-Te nem vagy észnél! Nem egyszer szerelmes az ember életében.
-Na jó. Szia!-mutattam az ajtó felé.
-Miért mit nem tudsz elfelejteni egy egyszerű lányt?!
-Soroljam?-nevettem.
-Akár?-nézett kérdőn.
-Inkább nem!-nevettem tovább.
-Mert?
Leintettem, de még mindig nevettem.
-Ugye...
-Igen.-mosolyogtam.
-Na jó, de azon kívül?
-3 évet töltöttem vele, ne kelljen felsorolnom.
-Akarod tudni, hogy hol van?-nézett rám.
-Persze.
-Na jó. Ezt még soha senkinek nem mondtam el, de ismered Jaredet?
-Jared? Az az a...Na jó fogalmam sincs, hogy ki.
-Ő egy magánnyomozó.
-Magán...Mi?! Nem fogok Selenára küldeni egy hapsit aki kövesse...
-Akkor mindegy. Pedig mindent megtudnál róla amit csak akarsz, de...-folytatta volna, de nem engedtem.
-Add a számát!
-Itt van.-nyújtotta oda a telefonját.
-Te tuti készültél.
-Hívd már!-tolta a fülemhez.
-Haló? Ross Lynch vagyok.
-Jared Wings. Miben segíthetek?
-Magánnyomozó ugye?
-Igen. Csak nem Selena Ailonról lenne szó?-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-M-mégis honnan tudja?-lepődtem meg.
-Már beszéltem a nővérével.
-Áh. Értem.-néztem Rydelre. Akkor gondolom már elmondott mindent, és maga minden bizonnyal már a sarkában van.
-Igen. Los Angelesben van ami azt illeti,hogy pontosan előttem az autópályán.
-Hű maga nagyon jó.-mondtam elismerően. Hova megy?
-Azért nem vagyok látnok. Nyugodjon meg minden kifog derülni. Majd hívom.-mondta és letette.
-Letetette.-néztem mérgesen.
-Ugye te fizeted?-nevetett Rydel.

-Jared-

Ebben a munkában az a legjobb, hogy az egyik fél még nem is sejti, hogy akit keres annak dolgozok. Na jó Miss Gomez tudja,hogy Rossnak is dolgozom. De fordítva nem igaz. Hajh túlbonyolítok mindent! Egy a cél. És ez lebeg a szemem előtt.  Elővettem a telefonom és félig az útra figyelve küldtem Selenának egy SMS-t. Muszáj vagyok Rossnak képeket szerezni a kiscsajról, mert még a végén képes lesz engem leerenőrizni. Mesélt róla Rydel, hogy mennyire bele van bolondulva. Hm...de kis jó cikket tudnék gyártani, ha újságíró lennék. Na meg persze rossz fiú. Selena azt írta, hogy hátulról menjek. Szóval teszek egy kis kerülőt és a ház mögötti kis erdőből jövök ki?! Na jó...Learkoltam és vártam.
-Pszt! Jar!-jött oda Sel.
-Na mi a terv?-szálltam ki.
-Gyártok Mr Lynchnek pár fotót a szépségéről, majd SMS-be beszámolok.
-Nem.
-Mi nem?! Nem kapsz több pénzt! Amúgy is 2 oldalról fizetünk.
-Hát ezaz! Ha lefényképezed a csajszit az még nem olyan ha elkptam volna, és gyorsan csináltam róla egy pillanatképet.
-Akkor csinálok azt, de menem kell, mert még a végén gyanút fog!
-Állj!-ragadtam meg a karját.
-Mivan már?
-Rossnak tudnia kell rólad. Ez másképp nem fog működni!
-Jó akkor majd beszélek vele.-mondta.
-És én akkor nem kapok onnan pénzt.
-Szar ügy.-rázta meg a vállát, és ott hagyott.
Nagyszerű!

-Selena Gomez-

-Itt vagyok!-szögdécseltem Selly mellé.
-Hol voltál?
-Csak felmértem a terepet.
Ráhumhunyorgott, majd felszegte az állát és mondott volna valamit, de aztán nem tette.
-Na jössz?-léptem elé.
-Remélem tetszeni fogok anyukádnak...
-Persze, hogy fogsz! Anyum már most imàd!-mosolyogtam rá.
-Ezt csak úgy mondod.
-Majd szólítsd csak simán Maddie-nek. És nehogy csókolomozz neki, mert akkor leveszi a fejed!-nevezttem.
-Oké, oké felfogtam.
-És már nem Mrs Gomez, hanem Elliot...-folytattam volna,de szokása szerint befogta a számat.
-Tudom, nyugi!
-Megjöttünk!-léptünk be a nappaliba.
-Jónapot.-sétált mellettem megszeppenve Sel.
-Szia kicsim!-ölelt meg Anya.
-Szia aranyom!-mosolygott Selre.
-Selena.-nyújtotta a kezét.
-Maddie.-fogta meg anya. Nagyon szép neved van!-nevetett Anya.
-Köszönöm.
-Gyertek beljebb! Sel, kicsim megnéznéd fel-e kelt már a kis tündérke?
-Megyek is!-mondtam és felmentem az emeletre. Bementem Gracie szobájába aki éppen mászott ki a kiságyból.
-Szia szépségem!-vettem ki. Hogy vagy?
-Selena!-hajtotta a fejét a mellkasomra.
-Bejöhetek?-kukucskált Selly.
-Gyere csak!-mosolyogtam rá.
-Szépségem ő itt Selly. Az a neve mint nekem, de maradjunk egyenlőre a Sellynél. Ő az én kis barátnőm!-húztam oda a fejét, és hajába csókoltam.
-Jajj Istenem, de szép vagy! Gyere csak ide!-óvatosan elvette és megpuszilta arcán.
-Gyere menjünk le.-mondtam és lementünk.
-Na mi van csajszi barátnőzöl?-mosolygott Maddie.
Selly letette Graciet, ő pedig odament anyuhoz.
-Kimegyünk a kertbe és mesélsz magadról, jó Selly?-mondta Anya és már itt is hagytak.
Kikerestem a táskámból a telefonom. Jared megint üzent. Ahj.
"Gomez ugye hívtad már Rosst?"
Nem, nem. Nem akarom felhívni. Már így is épp elég bajom van. Majd este. Kimentem én is és leültem a pokrócra Gracie mellé. A kis csöppség abban a pillanatban rám vetette magát.
-Te kis huncut!-kezdtem el csikizni.
-Lefotózlak, add ide a telód.-vette el. Csííz!-mosolygott.

-Na nézd meg milyen szép lányaid vannak!-mondta Sel anyunak.
-Büszke is vagyok rájuk.-mosolygott. Na, de a te szüleid is büszkék lehetnek.
-Hm. Biztos nem azok.
-Na, ne mondd ezt.
-Pedig szerintem ha tehetnék le is tagadnának.-nevetett fel keservesen.
-Nem hinném, hogy olyan rossz kislány lennél.-méregette anyu.
Selenával egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Na meséljetek csak miért vagy olyan rossz kislány?-kérdezte Maddie.
-Hááát...hosszú.-mondta.
-Nem annyira.-mondtam. Csak már egy ideje nem...-nevettem el.
-Selena!-nézett rám mérgesen Selly.
-Jó, jó értem én.-mosolygott anya. De én is Selenámat 16 évesen szültem.
-De már más idők vannak.-mondtam és felültem.
-Na és mi van Rossal?-kérdezte anyu egy sor csönd után.
-Magába bolondított, szerelmes volt, elvoltunk, átvert, megcsalt, szenved. Úgy nagyjábol ennyi.
-Uhh...Nem szép a vége. Erről jut eszembe. Mi van az új daloddal kicsim?-húzott magához anyu.
-Kész van. Beszéltem Adammel és holnap megyünk felvenni. Új kislemezemre már csak egy dalt kell megírnom, de már az ötletem megvan. És a többi a régebbi albumjaimról feldolgozások. És a The Hearts Wants What It Wants-nak lesz a közeljövőben videóklippje, még az EP előtt.-magyaráztam.
Megcsörrent a mobilom, és mielőtt Selena ránézhetett volna elkaptam, ugyanis nagyon jól tudtam, hogy ki hív.
-Mindjárt jövök!-mondtám és arrébb mentem.
-Te neked mindenbe belekell avatkoznod?!-kiabált Ross.
-Nyugi nyuszi, minden rendben lesz.-mondtam higgadtan.
-Nem, semmi sem lesz rendben, ha mindenbe beleütöd az orrodat!
-Csak azt akarom, hogy sikerüljön.
-Ez nem a te dolgod!
-Tudod mit Ross?! Azt hiszem igenis van közöm hozzá! Mivel ennek az egésznek én vagyok a középpontja. Te nem tudod, hogy Selena min megy keresztül, miattad! Fogalmad sincs róla, hogy hányszor sírta magát álomba, hányszor esett össze! Nekem kellett mindig felkaparnom a földről! Csak azért mert, te megcsaltad! Van róla fogalmad, hogy mennyire összetörted te, szemét!-mondtam már én is majdnem kiabálva.
Egy nagy csönd következett, aztán észbekaptam, hogy letette. Nagyszerű! Remélem még egy embert megöltem...Nem..na...Még a végén tényleg csinál magával. Ahjj! Újra tárcsáztam, de kinyomott.
-Na, ki volt az?-kérdezte anyu.
-Csak Tay.-legyintettem le. Selena csinálsz rólam pár képet?-állítottam fel. Posztolok Instára egy jót.-mosolyogtam rá.
-Okés.-mondta és elindultunk a hátsó kertbe.
Megcsinálta rólam a fotókat, aztán már nem volt neki mire gyanút fogni, hogy én is csinálok róla 1-2-t.
-Most te jössz!-állítottam a falhoz. Tudod, csííz!-nevettem.

Még maradtunk pár órát anyuéknál, majd indultunk haza, de előtte beugrottunk a kajáldába. Szerencsére Selt már nem érdekli ha fotózgatom. Legalább Rossnak lesz egy jó napja.

-2.évad 13.rész 'De a szív azt akarja, amit akar'-

-Selena-

1 hete itt lakom Sel Los Angeles-i  házában. Én megmondtam a szüleimnek, hogy nem vagyok hajlandó egy házban lakni sem Rossal, sem Yasminnal. Pont elég volt ennyi is! Ők ezt persze ellenezték, így hát maradt a szökés. Azóta is keresnek...de megmondom őszintén  nem érdekel. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel senki az ég adta világon! Tőlem aztán mindenki csináljon azt amit akar! Nem függök senkitől, és senki sem függ tőlem. Elméletben már el kellett kezdődnie a turnémnak úgy három napja, de..Tényleg! Ezt el is felejtettem mondani...Ami azt illeti Sellel már kb egy éve tervezgessük, de végül eljött az ideje az európai turnénak. Visszamegyünk Londonba onnan Franciaország, Spanyolország, Olaszország. Majd Közép-Európa. Na, de a lényeg a lényeg, hogy minél messzebb legyek otthonról! Igazából a lelki állapotomról csak annyi, amit szerintem nem is kell felvázolnom. Hisz ki az a hülye aki "nagy szerelmes" 3 év utáni kapcsolat után nincs ki, hogy megcsalta "álmai pasija" a NŐVÉRÉVEL! De most komolyan...Yasminnek is, hogy lehet ennyi bőr a pofáján...Ch, szánalmas! Most mondanám, hogy mindegy is. Igen mondom is, de az a helyzet, hogy...
-Selena...nem szabad. Már megbeszéltük. Nem éri meg. Hülyesség sírni emiatt!-ült le mellém pillanatnyilag, az egyetlen létező ember az életemben.
-Te csak törődj a daloddal.-húztam meg a vállam.
-A dallal még ráérek 3 napot!
-Mínuszban?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Jó, lehet, hogy már lenyakaznak miatta, de sehogy sem megy!-dőlt hátra.
-Mi olyan nehéz megírni egy dalon. Ha érzésekről lenne szó, 10 perc alatt kész lenne.
-Ezzel most azt mondod, hogy nincsenek érzéseim?-húzta fel a szemöldökét.
-Talán? Sel még sosem láttalak sírni, szomorúnak lenni...
-De arra megvan a magam módja miért.o
-Hol van?-kaptam felé a fejem.
-Biztos, hogy nem!-állt fel.
-Selena az oké, hogy nem szóltál a macskádról, de, hogy drogozol...
-Muszáj vagyok...-hajtotta le a fejét.
-Mert?! Semmi sem muszáj...Nem értelek.
-Csak néha szoktam. De arra megvan az okom.
-Nem igaz.
-Nem tudod min megyek át!-emelte meg a hangját.
-Mert sosem mondtad!-mondtam ugyanolyan hangnemben mint ő
-Hagyjuk!-vágta ki az ajtót és kiment.
-Selena!-kiáltottam utána.
Indult volna le az emeleten, de nem engedtem.
-Amíg nem mondod el, nem mész sehova!
-A te érdekedben teszem!
-Miért?
-Nem mondhatom el!-próbált eltaszítani.
-Sel...kérlek...-súgtam fülébe.
-Gyere.-sóhajtott, és visszamentünk a szobámba. Az a helyzet, hogy ezt nem nagyon akartam elmondani, de legyen. Azért hallgattam eddig mert tudom, hogy félteni fogod Rosst én pedig téged.
-Mi? Sel, nem értelek!
-Kikészültem teljesen. Belebolondultam, hogy akárhová megyek követnek a fotósok és az én életemet tárgyalják. Ami már nincs. Nincs semmim, semmi magánéletem. Ebbe, szó szerint bele lehet őrülni.
-Én nagyon sajnállak!-öleltem meg. De még mindig nem értem, hogy jövök ide én, és Ross..?
-Mert Ross is közeledik ahhoz a hírnévhez ami kikészít. És én féltelek...
-Ha eljön azaz idő, az fog történni aminek kell. De köszönöm, hogy gondolsz rám!-döntöttem fejem vállára.
-De figyelj csak ide! Nem meséltél még nekem.
-M-miről?-dadogtam.
-Ross.
-Menjél már vele...
-De nem! Mondd! Miért csinálod még most is ezt! Miért sírdogálsz amikor, megbeszéltük.
-Mert...Mert szerintem tudom miért csalt meg.
-Miért?-kerekedtek ki a szemei.
-Kislány vagyok.
-Nem értem...
-Túl kislány vagyok hozzá. Mindig is ettől féltem, hogy mi lesz, ha egyszer...
-Mi? Na jó folytasd csak! Nem áll össze a kép.
-Amikor megismerkedtünk ugye én 15 éves voltam Ross pedig már 18. Ez a 3 év pont elég ahhoz, hogy meglegyen a legfőbb probléma egy kapcsolatban.
-A testi kapcsolat...-vakarta meg a tarkóját.
-Igen...És én ettől mindig is féltem. Emlékszel amikor elősször vitt Párizsba...
-Persze.
-Csak azért feküdtem le vele, mert féltem, hogy elhagy.
-Te hülye vagy!
-Köszi. Nem kell ragozni!-lettem ideges.
-De ezt...Nem Selena ezt meg kell tanulod! Soha, de soha nem tartunk magunk mellett egy fiút ha ő nem akarja. Elkell engedni. Hagy menjen, ha akar! Ha meg szeret úgy is marad.
-Tudom, de én...
-Nem Selena! Te már nem vagy kislány! Te nő vagy! És ha ezt Ross nem látja akkor egy idióta!
-17 éves vagyok. Hol vagyok én még a nőtől!-nevettem fel halkan.
-Leszarom hány éves vagy! Nézz magadra!-állított fel.
Kivezetett a nappaliba a tükör elé. Megpörgetett, majd megtámaszkodott a vállamon.
-Sel. Hm...ha ilyen bombázó egy kislány, milyen egy nő?-nevetett.
-Nem kell túlozni...-néztem unottan.
-Mosolyt!-húzta fel a számat.
-Csííz!-nevettem.


-Yasmine-

-Ma már hívtad?-ültem le anya mellé.
-Igen. De kivan kapcsolva.
-Nem logikusabb, hogy kártyát cserélt.-állt meg telefonját nyomkodva Ross az ajtóban.
-Te csak ne szólj bele, mert miattad ment el! Álltam fel.
-Miattam?-nevetett.
-Nem hallod miattam!-mondtam flegmán.
-Ebben legalább van igazság is.-vonta meg a vállát.
-Tudod mit!-vezettem a konyhába. Elegem van belőled! Húzz innen!-mutattam az ajtó felé.
-Kidobsz a saját házamból?-mosolyodott el.
-Te egy akkora köcsög vagy!-emeltem meg a hangom.
-Mert hogy? Én fektettem le a hugom barátját?-nézett rám szúrós tekintettel.
-Te dugtál meg! Ha nem lennél ebben a családban valamilyen szinten tag, minden sokkal könyebb lenne! Nem veszed észre amióta becsöppentél az életünkbe csak bajt okozol?!
-Ti vagytok ehhez a bolondok! Te is az anyád is! Hisz' ő dobta ki a lányàt 16 évesen!
-A te hibádból!
-Hogy szeretem?!-kiabált rám.
-Te nem szereted, te csak szomorúságot okoztál!
-Nem igaz. Tőlem lett boldog. És miattatok szomorú. Elvesztettem. És ezt nem fogom megbocsájtani!-ment ki a házból.


-Ross-

Csak megyek, és megyek. Igazából már fogalmam sincs hol járok. Bementem az erdőbe és csak beljebb és beljebb lépkedtem. Hátha találok egy szakadékot amibe belevedhetem magam...Mennyivel jobb lenne minden ha én nem élnék. Igaza van. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. De jó lenne csak zuhanni, zuhanni és utána nem érezni semmit. Se fájdalmat, se nyomást. Hahj Selenám. Ha tudnád mennyire szertlek kicsim... Ki gondolná, hogy ennyire tud fájni a szerelem? Hol lehet most? Csak adj valami jelet! Kérlek hagy tegyem rendbe a dolgokat! Felnéztem az égre, és már annyira elmélyültem a kékségbe, hogy hátradőltem. Valamilyért nyugtató volt bámulni. Szerintem ha most valaki így rámtalálna, azt hihetné megőrűltem.
-Meg is őrűltél!-hallom meg a nevető Gomezt...
-Mi? Na jó tuti megőrűltem.
-A far zsebedben okos!-mondta a hang.
Elkezdtem tapogatózni a zsebeimben, mire rájöttem, hogy nem is vagyok annyira bedilizve.
-Sel? Mit akarsz?-kaptam ki a mobilom.
-Csak, hogy ne izgulj nálom van Selena. A többieknek ne mondj semmit! Csak a te érdekedben hívtalak.
-És hogy van? Vagy mitcsinál most? Mondd meg neki hogy nagyon szeretem!-kapkodtam a szavakkal.
-Hát nincs egészen jól.-köszörült torkán.
-Komolyan?-kérdeztem idegesen a jelzője miatt. Tudom hogy miattam...de...
-De?
-Hagyjuk. Ezt nem éppen veled akarom megtárgyalni.
-Ross...?
-Igen?
-Hívlak mindennap.
-Rendben.
-És Ross?
-Igen?
-Vigyázz magadra. És ne dőlj be az ördög csábításának.-mondta és letette.
Milyen ördög? Mi? Ez a csaj bolondult meg szerintem! Bár lehet, higy csak én vagyok ehhez hülye.

-Selena Gomez-

Remélem Rossnak mostanra màr sikerült hazatévedni. Végre bebújhatok a jó pihe-puha ágyamba egy ismételten nehéz nap után. Szerintem ma annyit lelkiztem mint, még soha életemben. De megéri a fáratság...Mi ez? Jajj ne már! Selena már megint sír! Kikeltem az ágyból, és bementem hozzá. Sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt. Selena ül a sarokban és zokog. Tényleg ennyire megviselő ez?
-Sel...kérlek! Jobb lesz ígérem!-öleltem volna meg, de nem engedte.
-Ne nyúlj hozzám!-pattant fel.
Odarohant az éjjeli szekrényéhez és erőből földhöz vágta a rajta lévő vázát. Elöszőr nem értettem,majd ahogy elkezdte szedegetni az éles darabokat...Basszameg! Kifutott a szobából és egyenesen a fürdőbe ment. Bezárta.
-Faszomba, Selena!-dörömböltem az ajtón. Kérlek ne csinálj semmit! Kérlek...-támasztottam a vállam az ajtóba és sírtam. Igen sírok...
-Hagyj egyedül.-mondta halkan.
-Nem! Ez csak az idegeskedés és a szomorúság. Ne hagyd,hogy uralma alá vegyen! Ez a legroszabb amit tehetsz!
-Te is drogozol.
-Igazad van. És nagyot hibázok vele! De tudod mit?!
Kisiettem a konyhába, és feltéptem a hűtőt. Kiszedtem belőle egy nagy üveg sört. Majd az éjjeliszekrényemből kivettem egy doboz cigit és visszamentem.
-Nyisd ki, aztán békén hagylak!-kopogtattam.
Kinyototta de a karja már vérzett. Kikaptam a kezéből az éles tárgyat, és belenyomtam amiket összeszedtem.
-Egy korty se maradjon benne!-csuktam be.
Hátamat az ajtónak támasztottam és úgy csúsztam le a földre. Megéreztem a hátamon egy lökést, ezért valószínűleg ő is leült ugyanúgy. Egy ideig csend volt, csak a szipogását hallottam és ahogy a sörösüveg koppan a földön.
-You got me sippin' on something,
(Nagyon megfogtál valamivel,)
I can't compare to nothing.
(Ezt semmihez nem tudom hasonlítani.)
I bet for know I'm hoping,
(Mindig is tudtam, reménykedtem,)
That after this fever I'll survive.
(Hogy túl fogom élni ezt a lázt.)
I know I'm acting a bit crazy,
(Tudom, hogy egy kicsit hülyén viselkedtem)
Strong out a little bit hazy.
(Lazán megkötve)
Hand over heart I'm praying,
(Szív fölé emelt kézzel imádkozom)
That I'm gonna make it out alive.
(Hogy élve jutok ki ebből)-énekelte.
-The bed's getting cold and you're not here,
(Az ágy kezd kihűlni és te nem vagy itt)
The future that we hold is so unclear
(A jövő amit elterveztünk olyan homályos)
But I'm not alive until you call
(De nem vagyok jól amíg nem hívsz)
And I'll bet the odds against it all
(És felrakom az összes esélyünk minden ellen)
Save your advice cause I won't hear
(Mentsd meg a tanácsod hisz úgysem hallom
You might me right but I don't care
(És talán igazad van, de nem érdekel)
There is a million reason why I sould give you up
(Tudok mondani egymillió okot amiért lemondok rólunk)
But the heart wants what it want
(De a szív azt akarja amit akar)-folytattam.

-2.évad 12.rész Tudjátok mit...!

-Ross-
*Másnap reggel*

-Hova mész?-hallom Selena halk hangját.
-Aludj csak.-pusziltam meg a fejét.
-Nem. Mondd!
-A rendőrségre.
-Kérlek ne csinálj botrányt!-nézett komolyan.
-Nem lesz botrány csak amit megérdemel.
-És ha kifizeti az óvadékot?
-Elhiszed, hogy nekem arra is van pénzem, hogy egész életében ott rohadjon?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ross...
-Nem! Hát nem fogod fel mitörtént?
-Akkor sem érdemli ezt.-nézett maga elé.
-Igazad van, ennél sokkal többet érdemelne.
-Ross szerelmes belém. És én nagyon jól tudom milyen valakit úgy szeretni, hogy ő nem érez irántad semmit. Átéltem már!-emelte meg a hangját.
-De én is szeretlek!-kiabáltam és felálltam.
-És akkor ezt kell csinálni?!
-És akkor neki ezt kellett tennie?!
-Nem.-mondta nyugodtan.
-Figyelj kicsim...-ültem le mellé. Szeretlek -emeltem fel a fejét- és azt akarom, hogy neked legyen jó. Nagyon féltelek, tudod...és...és én nem tudom elhinni, hogy rosszat csinàltak azzal az emberrel, aki a legfontosabb nekem. De ha nem akarod, nem megyek.
-Csináld azt ami szerinted a helyes. Én abban bízok, ami neked jó.-adott egy puszit az arcomra.
-Hozzak valamit?-kérdeztem.
Bólogattam, hogy nem.
-Ha kell valami szólj csak le. Itt van Rydel, anyu...De ne mászkálj ha nem muszáj.
-A szüleim tudják?-nézett szomorúan.
-Nem.
-És ezt, hogy mondjam el nekik?
-Nem lesz semmi baj!
-Szeretlek.-hajolt fülemhez.
-Én is.-szorítottam magamhoz, és megcsókoltam a nyakát.
-Siess haza.
-Sietek!-álltam fel.
-Csók?-húzott vissza.
-Nesze.-csókoltam meg.
-Ne menj már.-húzott vissza mosolyogva.
-Miért?
-Mert.
-Sietek.-mentem az ajtóhoz.
-Ezt megjegyeztem!-tette karba a kezét.
-Örülök.-mosolyogtam és kimentem.
Lementem az emeleten, felkaptam a cipőm. Bementem a konyhába, ahol már reggeliztek.
-Sziasztok.-vettem el a pulltról egy almát.
-Selena?-kérdezte apa.
-Jól van. Csak fél, hogy mit mondd a szüleinek. De ez érthető.
-És te?-karolt át Rydel.
-Hm...megvagyok.-vontam meg a vállam.
-Szólj ha baj van. Én segítek.-súgta a fülembe, majd rámmosolygott.
Kihúztam a nappaliba majd mondtam.
-Bemegyek a rendőrségre, hogy letisztázzuk a dolgot. Kérlek nagyon vigyázz Selenára! Ha valami van, csak hívj és jövök.
-Ne stresszelj! Nyugi Ross! Nem lesz semmi baj.
-De úgy félek.-ültem le a kanapéra, és kezem a fejembe hajtottam.
-Mitől?-ült mellém.
-És ha teherbe esett? És ha van valami baja, csak még nem tudjuk?
-Biztos, hogy nem terhes! Ettől nem kell félned.
-Mennem kell.-néztem az órámra, és sóhajtottam egyet.
-Vigyázz magadra.
-Te pedig...-folytattam volna, de nem engedte.
-Tudom. Ne félj.
-Szia.-léptem ki az ajtón.
-a rendőrségen-
-Jóreggelt. Elen Prascot-ot keresem.-sètaltam az ablakhoz.
-Ki keresi?
-Ross Lynch. De nem kell szólnia neki, hogy én vagyok. Lehet meglepetés.-néztem félmosollyal.
-Öm...rendben. Akkor menjen egyenesen és ott az első ajtón jobbra be.
-Köszönöm.
Elindultam és az ajtóban ott állt egy rendőr.
-Mr. Lynch?-kérdezte.
-Igen.-mentem be.
-Á Ross már vártalak.-állt fel Elen, de egy másik rendőr leültette.
-Beszélhetnénk kettesben?-kérdeztem.
-5 perc! Nem több!-ment ki a pasas.
-Hm...Elen. Úgy emlékszem beszéltünk valamit 2 napja.
-Hm én meg nem. Kérlek felvilágosítanál, szöszi?-nézett gúnyosan.
-Azt mondta, ha hozzámersz nyúlni, pusztakézzel megöllek.-álltam fel.
-Még most sem hiszem el,hogy pont, te fogsz engem.-állt fel ő is. Főleg nem a rendőrségen.
-Nekem olyan mindegy hol verlek agyon.-ráztam meg a fejem.
-De menő vagy!-nevetett.
-Vigyázz magadra miket mondassz.-léptem közelebb.
-Én?
-Te!-pöcköltem a mellkasába, mire ő megemelte a kezét.
-Azt hiszed félek tőled?-mosolygott.
-Jobban tennéd.
Ő csak mosolygott, de ekkorra már teljesen felidegesített. Hasába ütöttem, mire ő ököllel az arcomba. Jujj, de ügyes vagy Ross, gratulálok!
-Haha. Kemény gyerek.-nevetett.
-Most gondold végig mitcsináltál, te rohadék!-nyomtam a falnak, nyakától fogva.
-Segítség!-kiabált, mire én értetlenül ránéztem.
De rögtön megértettem ahogy lenyomódott a kilincs.
-Ezt még megbánod.-súgtam oda neki és elengedtem.
-Mr.Lynch, ha egy perc múlva nem tűnik el, letartáztatóm!-mondta az egyik rendőr.
-Megyek már!-mondtam idegesen és kivágtam az ajtót.

-Selena Gomez-

-Szabad?-nyitottam be Sellyhez.
-Neked nem.-nevetett.
-Na mivan veled kislány?-öleltem meg.
-Sajnos a tegnap este óta igazán elvesztettem ezt a jelzőt.-nézett keservesen.
-Jól vagy?
-Jobban. Igazából csak Ross miatt vagyok szomorú. Azért ez eléggé kellemetlen lehet neki.
-Tényleg ő hol van?-kérdeztem.
-A rendőrségen.
-Tuti már nagy bajba került.-nevettem.
-Azért annyira nem vészes...
-De az.-mosolyogtam. Mondjuk én örünék neki ha valaki így törődne velem. Nagyon aranyos tőle.
-De néha már túlnyaggat.
-Mert szeret.-simítottam meg a fejét.
-Apropó, ha már a szeretetnél járunk mi van Justinnal?-ült fel.
-Szakítottunk.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
-Na ne már. Ez már dúrva Sel! Esküszöm ti minden hülyességen összetudtok veszni. Titeket összekéne adni, hogy ne csináljok ezt. Mondjuk már most is olyanok vagytok mint egy rossz házaspár.-nevetett.
-Persze, persze pont mi? Azért te és Ross sem panaszkodhadtok!
-Miért?
-Mert ekkora hőingás még a sivatagba sincs! Egyik pillanatban minden tök szupi, a másikban mint egy vulkánkitörés.
-Na jó azért nem kell így túlozni!-tette fel a kezét.
-Sziasztok!-lépett be a szobába Ross az arcával a kezén.
Bement a mosdóba és behajtotta az ajtót.
-Ross Shor Lynch ezt nem úszod meg!-ment utána Selena. Mi az?-vette volna el a kezét.
-Semmi.
-Mutasd!-mondta Selly és Ross levette a kezét.
-Mitcsináltál? Gyere ide!-ültette le az ágyra.
-Áu. Haver ez fájhatott.-mondtam.
-Megkértelek valamire!-vett elő egy rongyot. Csak egy dolgot kértem, csak azt, hogy ne legyen botrány! És erre mitcsinálsz, botrányt!-kezdte Sel tisztítani azt, amin kb szakadnék a röhögéstől, de tolerálom magam.
-Nem is olyan vészes.-mondtam visszafogva a nevetést.
-Kérlek, ne rontsd a helyzetet.-nézett rám Ross fájdalmas fejjel.
-Mesélj. Szívesen hallgatlak!-mondta Selena idegesen es leült.
-Hát ömm...
-Ross!
-Bementem majdnem sikerült, és kishíján letartóztattak. Na és veled mitörtént?-hadarta el.
-Mi majdnem sikerült?-kérdeztem egyszerre Sellyvel.
-Na jó neked nem tudok hazudni -mutatott baránőjére- neked pedig semmi közöd hozzá.-mutatott rám.
-De van.-mondta Sel.
-Mondjad már!-sürgettem.
-Megverni...
-Minek akarsz erősködni egy fejjel nagyobb 25 éves pasival?-kérdeztem.
-Bíztam benned.-mondta Selena.
-De érted...-folytatta volna Ross, de Sel nem engedte.
-Értem ilyet ne csinálj, mert nem érdemli.
-De érdemli.-mondtam.
-Fogd be!-kiabáltak rám mindketten.
Na igen...a tipikus "férj és feleség feeling".
-Sajnálom.-mondta Ross.
-Ne tőlem kérj bocsánatot.
-Elentől biztos nem fogok!
-Nem Elentől, te butus, hanem magadtól.-mondtam.
-Szeretlek!-ölelte meg Selly.
-Én is!
-Ahjj már azt akarjátok, hogy sírjak? Hogy lehettek egymással ilyen megbocsájtók?

-1 hónap múlva-

-Ross-

Itt vagyunk Selenáéknál az ágyában. Oké nem kell rosszra gondolni csak alszunk. Legalábbis Selena alszik én csinálnám azt,ami miatt rosszra lehetne gondolni. De nem lehet, mivel amióta volt az az incidens Elennel, nem enged semmit. Pedig azóta már egy hónap eltelt. Mondtam, hogy vigyázok rá...egyszerűen már mindent próbáltam, de nem. De ahjj! Közelebb csúsztam hozzá és óvatosan átkaroltam. Velem szembe feküdt, ezért a derekáról könnyű utat nyertem a feneke felé. Megmarkoltam, mire motyogott valamit és elfordult. De én nem adtam fel, és ezúttal a hasát kezdtem simogatni. Megőrülök érte! Nem bírok magammal! Itt fekszik mellettem egy toppban és egy szál bugyiban, szerintem ez már kínzás! Egyszerűen akarom, és kész!
-Selena.-súgtam fülébe, és gyengéden végig simítottam oldalán,mire libabőrös lett. Tudom,
hogy akarsz!-simultam hozzá.
-Nem.-mocorgott.
-Kérlek.-markoltam ismét fenekébe, de most nem gyengén.
Erre egy halk nyőgés szaladt ki a száján.
-Hallottam ám!-mosolyodtam el.
-Ez nem jelent semmit.-mondta.
-Hát jó.-álltam fel, és indultam az ajtó felé.
Mivel sötét volt,sikeresen belerúgtam az ágy lábába. Ugráltam a fájdalomtól egy sort, majd kimentem. Bementen a mosdóba, aztán ki, aztán megint be. Na jó...nem. Ahjj...Már körbejártam az egész házat, majd betévedtem Yasminehoz, aki épp a laptopjába volt bújva.
-Mizu?-ültem le mellé.
-Sel?
-Alszik.
-És te?
-Itt vagyok.-nevettem.
-Mármint mitcsinálsz itt?
Megráztam a vállam majd befeküdtem mellé.
-Ez a mozdulat a bátyjádra emlékeztet.-mosolygott.
-Remélem a többi nem fog.-húztam félmosolyra a szám.
-Ezt mégis, hogy érted?-nézett értetlenül mire megcsókoltam(?)
Mi-micsoda?! Ross megbolondultál? De ez most olyan jó! Mi??!!
-Bocsáss meg csak...-néztem zavartan és felültem.
-Nem...ez...ez jó.-döntött hátra és fölémmászott.
Ismét csókolózásba kezdtünk. Amikor már szinte faltuk egymás ajkát fordítottam helyzetünkön, és kimásztam a szájából.
-Ez nagyon nem helyes.-néztem komolyan.
-Kérlek, add meg. Rikerrel sosem tudom élvezni.
-Nem csinálhatjuk ezt akkor sem.-álltam fel.
-Kérek!-térdelt fel és megmarkolt 'ott'.
Akarom-e? Akarom! Szabad-e? Nem!
-Gondold azt, hogy Selena vagyok.-súgta a fülembe.
-Na jó, álj! Ez undorító! A hugod a barátnőm és a bátyjám a pasid...Szóval.
-Nem fogják megtudni.
-Talán...de...-folytattam volna, de nem engedte.
-Sss, lazulj el.-tette számra az ujját.
Fogalmam sincs mi ütött belém, de ezt még nagyon megfogom bánni!

-Riker-

Átjöttem Yasminékhoz, gondoltam örülni fog ha felébred és itt leszek. Bementem a szobába, de úgytűnik a mai nap senkinek sem lesz mosolygós. Mit látnak szemeim? Először nem is hittem el.
-Gartulálok!-tapsoltam. A helyetekben most kurvára szégyelném a pofám.
-E-ez nem az aminek látszik!-pattant fel Ross.
-Hölgyeim és uraim egy tisztességes vőlegény!-tapsoltam tovább.
-Bazd ki Selena!-rohant ki, de lefogtam.
-Ne olyan sietősen. Ma még tárgyalunk. Nehogy azt hidd,hogy megúszod!
-Riker én...-dadogott Yasmine.
-Kussolj be te büdös ribanc!-csaptam rá az ajtót. Ross!-kiáltottam.
Bementem Selena szobájába, de ő még aludt.
-Most rögtön jössz kifele!-suttogtam idegesen.
-Kérlek, beszéljük meg normálisan.
-Nem! Én most hatalmasat csalódtam. Nem magam miatt,hanem szegény lány miatt aki bent fekszik, és a menyasszonyod! Te mit képzelsz magadról?
-Hatalmasat hibáztam, de kérlek ne szólj neki!
-Egy napot kapsz, hogy elmondd neki! Ha nem teszed, én mondom el. Kinek a szájából lesza jobb? Te döntöd el!

-Selena-

Ebéd után kirángatott Ross és Yasmine a nappaliba.
-Mi van már?-néztem kicsit idegesen.
-Selena, figyelj...-motyogott Ross.
-Kérlek bocsáss meg nekünk.-mondta Yas.
-Miért? Mitörtént? Na jó kezdtek megijeszteni!
-Figyelj...Tegnap este...-mondta Ross.
-Lefeküdtünk.-nyőgte ki Yasmine.
Bennem szinte megszűnt minden. Nem hallottam mit mondtak tovább. A szemeim megteltek könnyekkel és már látni is alig láttam. Azt hittem összeesek. Éreztem ahogy a pulzusom csökken. Nem tudtam mit mondjak. Mit érdemelnek egyáltalán...Semmit.
-Tudjátok mit? Rohadjatok meg!-vágtam Rosshoz a gyűrűjét és erohantam.
-Kicsim, kérlek bocsáss meg!-futott utánam Ross.
Nem figyeltem rá futottam tovább. Éreztem, hogy nem bírok már gyorsan futni, mert az ájulás kerülgetett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy utolért. Átkarolta a derekam és szorosan magához szorított.
-Sajnálom.-szipogott.
-Engedj el!-rángatóztam.
-Nem! Ha elengedlek elveszítelek!-fogott erősebben.
-Nem mindegy már. Már sikerült.-mondtam, majd elengedett.
-Kérlek.
-Nem!-indultam el.
-És mégis most  hova mész?
-Az már nem rád tartozik!-fordultam meg, majd tovább mentem.

-2.évad 11.rész Igazad volt...-

-Selena-

Mikor vége lett a koncertnek elmentünk Elen házába. Nem tudom mi baja van, de végig útközben engem szemlélgetett. Mondjuk lehet, hogy csak én vettem úgy. Sőt biztos is. Elen nem olyan...Vagy igen? Ahjj Selena nyugodj már le! Nem és kész! De ha igen? Nem! De...Selena csönd!
-Baj van?-jött be a szobába Elen.
-Nem nincs.
-Nagyon ügyes voltál ma.-ült le mellém és rámmosolygott. Nem...ez már vigyor.
-Köszi...
-Kérsz valamit?-hajolt a fülemhez.
-Nem!-vágtam rá. Vagyis...na...Köszi nem.-néztem zavartan.
-Hát jó. A fürdő a folyosó végén jobbra van.-állt fel.
-F-fürdő?-dadogtam.
-Mész fürdeni nem?-nézett értetlenül.
-De, de csak...Semmi hagyjuk! Köszi.
Mikor kiment, összeszedtem a cuccaim és bementem a fürdőszobába. Nem volt kulcs,ezért  nem tudtam bezárni az ajtót. Nem tudom mi ütött belém. Én nem szoktam ilyen lenni. De most Ross rámhozta ezt. Amikor tudom, hogy úgy sincs igaza! Sőt ő is tudja, mert különben nem engedett volna el. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzó tálcába. Beállítottam a vizet kellemes hőmérsékletűre, majd elkezdtem tusolni. Szokásom szerint énekelgetésse ltöltöttem el, a bent lévő időt. Mikor már egy egész kis koncertet adtam a samponomnak és
a tusfürdőmnek, meghallottam egy furcsa zajt. Mintha ajtócsapódás lett volna. Megakartam furdulni, de megéreztem egy kezet a derekamon. Ne, ne, ne, ne,ne!!! Most mi a szart csináljak?! Ezt nem hiszem el! Hogy lehettem ekkora hülye! Neeee, ezt nem hiszem el!
Meg sem bírtam mozdulni, csak ő tolt beljebb. Egy rohadt szót nem tudok kinyöszörögni! Mindjuk eressz el! Ahjj, de ezt ki kéne mondani ! Mi lesz már beszélj!
-Eressz el!-kezdtem el rángatózni, de csak erősebben fogott.
-Hova szeretnél menni?-kuncogott a hátam mögött.
-Engedj el most rögtön vagy megbánod!
-Mégis mit fogsz csinálni?-kérdezte ugyanolyan hangnemben.
-Hívom a rendőrséget!
-Amíg kiérnek 3-szor megduglak! Ha eljutsz a telefonodig!-fordított maga felé.
-Nálam aztán 1000-szer vannak jobbak. Nem értem miért akarsz pont engem. Hiszen gondolj csak bele, 17 éves kislány vagyok. Szerinted milyen béna vagyok?-próbáltam változtatni a véleményén, hátha sikerül...
-Ne játszd nekem a kemény csajt! Látom mennyire félsz. De ha engeded sokkal könnyebb lesz.-mondta és megakart csókolni.
-Engedi a frász!-löktem el és kirohantam.
Bementem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Villámgyorsan felkaptam a ruháim és tárcsáztam a rendőrséget. Amikor felvették Elen betörte az ajtót és kikapta a kezemből a telefont. A szoba másik végébe dobta majd erőből bedöntött az ágyba.
-Tudod, ezt nem kellett volna!-mászott fölém.
Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Hagyd abba, te rohadék!-próbáltam kimászni alóla.
Rugdostam, ütöttem, de ez...ennek megse kottyan.
-Igen? Szóval durvábban akarsz játszani?
-Ez nem játék te köcsög! Most rögtön...-folytattam volna, de ajkát enyémre tapasztotta.
Nyögdécseltem alatta, hogy engedjen el. De nem. Minnél jobban nem engedtem a csókot annál vadabbul esett nekem. Mikor nyelvét akarta számba tolni összeszorítottam ajkaim.
-Hm...látom te nehéz eset leszel!-fogta le a kezem. De akkor kezdjük is a lényeggel!
Megfogta nadrágom száràt és letolta. 'Oda' nyúlt, mire lefogtam a kezét.
-Meg, ne, próbáld!-kaptam el a kezét.
-Különben?-tette vissza a kezét és elkezdett simogatni.
-Most komolyan képes lennél arra, hogy bánts engem?! Ha szeretsz akkor legalább szépen közölnéd velem, de így! Ne is álmodj róla,hogy valaha viszont foglak szeretni!
-Úgyse fogsz soha viszont szeretni. Tudom mennyire oda vagy azzal a szőke gyerekkel...
-Akkor sem fogom engedni!
-Pedig muszáj lesz!
/Ez után mindenki eltudja képzelni mitörtént. Nem vagyok hajlandó leírni a részleteket.-szerzői megjegyzés-/
Fáradtan és remegve estem vissza az ágyra. Kisírt szemeimet csípte az álmosság. Nem hiszem el, hogy képes volt rá...Valami olyasmit motyogott,hogy elmegy. Hát menjen...nem mintha érdekelne, hol van. De semmiképpen sem maradhatok itt. Oh hurrá a telefonom a szoba másik oldalában van. Jujj, de örülök! Odavánszorogtam és leültem a sarokba. Na kit hívjak...Igazából Rosst kéne, de a szívbaj ráfog jönni. És az is egy jó idő lenne amíg ideér. De ha a szüleimet hívom akkor pedig mégnagyobb lesz a baj...Hát jó. Próba szerencse. Tárcsáztam a számot...és kicsöng. Mit mondjak?
-Haló?-szólt bele kómásan.
-Ross...-nyeltem el a végét.
-Selena? Selena, mi a baj?
-Bocsáss meg!-kezdtem újra a sírást.

-Kicsim, mi a baj?-hallottam a hangján az idegeskedést.
-Igazad volt.-suttogtam elhaló hangon.
-Miben? Selena ne csináld már ezt! Mi a baj?
-Elen...
-Mi van Elennel?
-Meg...mege...
-Mondjad életem, ne hagyd abba!
-Megerőszakolt.-mondtam ki nagy nehezen.
-Micsoda?!-kiabált.
-Sajnálom, halgatnom kellett volna rád!
-Nem igaz nem a te hibád. De mégis...Jajj kicsim jól vagy?-remegett a hangja.
-Jobban.
-És most hol van az a rohadék?!
-Nem tudom. Azt mondta elment.
-Odamegyek! Ne törődj vele mennyi idő ott leszek,jó?
-Csak kérlek siess...Félek ha visszajön...
-Sietek! Nagyon sietek kicsim! Megígérem
-Várj, ne tegyél le kérlek!
-De fel kell öltöznöm.
-Kérlek.
-Rendben.

-Ross-

Letettem az ágyra a telefont és gyorsan felkaptam a ruháim.
-Figyelj nyuszim, valakinek jönnie kell velem!
-A fiúkat ne hozd, mert nem szeretném ha...
-Így látnának.-folytattam a mondatát. Persze én sem szeretném, de ha visszamegy Elen...
-Jó Rikert hozhatod.
-Miért pont Rikert?
-Mert ő olyan mint ha a testvérem lenne és ő nem pasi szemmel néz.
-Rydelt is viszem.
-Jó akkor, hozd Rikert, és Rydelt. Nekem mindegy de siess!
-Várj egy kicsit letszlek.
-Rydel!-kopogtam be nővéremhez.
-Mi az?-fordult a falba.
-Segítened kell.-ültem le mellé.
-Miben?-nézett rám.
-Vészhelyzet van, a kocsiban elmondom.
-Megyek már!
-Fel is kéne öltözni.-mosolyogtam rá és kimentem.
Bementem Rikerhez is. Itt nem kellett èbresztgetnem, mert bátyjám még mindig a gép előtt ült, és chatelt Yasminnel? Oké...ezt vegyük úgy, hogy nem láttam.
-Rik!-bögtem oldalba.
-Hm?-nézett felém.
-Öltözz fel, megyünk.
Mielőtt megszólalt volna szóltam én.
-Nincs időm magyarázkodni. Siess!
Beültem a kocsiba és vártam. Jöttek a többiek és hívtam Selt.
-Itt vannak a többiek. Te mondod el nekik vagy én mondjam?-kérdeztem.
-Mondd inkább te.
-Hát az a helyzet, hogy...Elen azt csinálta vele amiért ha mégegyszer meglátom puszta kézzel megölöm.
-Úristen Selena jól vagy?-nézett kétségbeesetten Rydel.
-Jön.-mondta Sel.
-Figyelj, maradj nyugodt feküdj le és csinálj úgy mintha aludnál.-mondta Riker.
Selena letette. Vagy valaki helyette. Csak ne essen nagyobb baja!
-Ross, miden rendbe lesz!-simította meg a vállam Rydel.
*New Yorkban*
-Már csak azt kéne kideríteni hol van a háza.
-Itt a sarkon.-mutattam.
-Honnan tudod?-nézett furán Riker.
-Ha azt mondom van egy nyomkövető a telefonomon akkor hülyének néztek?
-Igen!-válaszoltak szinkronban.
-Jó akkor csak megérzés. Na de gyertek!-szálltam ki.
Elkezdtünk lopakodni és halkan bementünk a házba.
-Szerintem nincs itt Elen!-suttogott Rydel.
-És Selena hol van?-kérdeztem.
-Nézd onnan világosság jön!-mutatott Rik az egyik ajtóra.
-Ti maradjatok itt!-mentem be a szobába.
-Ross!
-Kicsim!-öleltem magamhoz. Hogy vagy?
-Ezt most komolyan kérdezted?
-Gyere!-vettem fel.
-Au!
-Bocsi. De Elen hol van?
-A másik szobában.
-Mi?!-mondtam, de már nyílt is az ajtó.
-Hova, hova?-mosolygott Elen.
-Riker!-kiáltottam mire ott termett Elen mögött.
-Na és most?-kérdezte Selena.
-Elviszlek, miután...-indultam Elen felé.
-Rydel!-sutogott neki Selena, hogy hívja a rendőröket.

Díj 1

Sziasztok! 

Most nem résszel, hanem valami mással köszöntelek titeket!

Köszönöm a díjat a Stay With Me írójának, FanniR5er-nek! 

   

                                                                Szabályok:

                                                          -Köszönd meg a díjat!

                                                          -Írj 10 dolgot magadról!

                                                          -Válaszolj 10 kérdésre!

                                                          -Írj 10 kérdést!

                                                          -Küldd tovább 10 embernek!

                                                           10 dolog magamról:

-Kedvenc bandám az R5.

-Példaképem Selena Gomez.

-Szeretem a Videómániát.

-Van 2 macskám.

-Kedvenc fagyim a csokis.

-Mindenem a zene.

-Megakarok tanulni zongorázni és gitározni.

-Hetedikes vagyok.

-Utálom a matekot.

-A blogjaim részét legtöbbször megálmodom ezért nem tartom nehéznek az írást.

                                                             10 kérdés:

-Melyik a kedvenc blogod, és miért?-A kedvencem az R5 Forever, mert miatta kezdtem el írni, és mert csodás a története! :)

-Mi az álmod?-Az álmom a zene! Akárhogy is legyen a zenével akarok foglalkozni örökre!

-Miért blogolsz?-Mert itt megvalósíthatom az álmaimat, és kiönthetem a fantáziám:D

-Van testvéred?-Igen kettő.

-Mit érzel amikor meglátod magad a tükörben?-Ez semleges nekem.

-Milyen gyakran jársz moziba?-Jó ha eljutok egy évben egyszer.

-Mit tennél egy unikornis zombi apokalipszis során?-Nos ez egy könnyű kérdés! Természetesen beöltöznék plüssmacinak és Haribos medvecukrot dobálnék rájuk!

-Melyik a kedvenc bandád?-R5! <3

-Szereted a fanfiction történeteket?-Imádom!

-Minek örülnél jobban? Egy fekete halacskának, ami kiskorában nekiúszott egy sziklának, és most azt hiszi, hogy madár, vagy egy vagy egy lila cicának ami úszni tanul egy pohár vízben?-Huhh ez a választás nehezemre esik, de a lila cicát választom, mert biztosan szórakoztató nézni, hogy belefér egy pohár vízbe!

                                                                 10 kérdés:

  -Ki a kedvenc színészed?

-Mi a kedvenc számod?

-Mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre?

-És egy lakatosra?

-Szoktál étterembe járni?

-Nyár vagy tél?

-Videómánia?

-A világ melyik részét néznéd meg a legszívesebben?

-Szereted a The Walking Deadet?

-Mitől félsz a legjobban?

                                                             5 ember akinek küldöm:

My life with my father

Help me please

Troublemaker

My life with Ross Lynch and Luke Hemmings

My forever dreams

-2.évad 10.rész Új élet veled-

-Selena-

Nos egy évvel később járunk. Szerencsére minden a helyére állt, és még a karrierem is beindult. Ami azt illeti elég jól, mivel már Amerikában lakunk. Kaliforniának annak a részén ahol Lynchék. Pontosabban a szomszédukban. Így végre eleget is lehetek otthon és Rossal is. Én úgy döntöttem az iskolát inkább magántanulóként fejezem be, ahogy Nick is. Bár mostanában nem tudok sokat tanulni a folyamatos koncertezések miatt. Hihetetlen érzés, ami történik velem. Egyszerűen még most sem tudom felfogni. Épp ma is van egy nagy koncertem New Yorkban. Az R5-nak pedig itt Kali-ban. Ami azt illeti újabb egymás nélküli nap. De végül is ezt akartam, ezt az életet. Elfogadtam Rossnak ez az élete, ahogy már nekem is. Igaz sokkal jobban eltudnám néha képzelni enélkül az életem, de jó, ahogy van. Csak egy kicsivel több idő kéne magunkra is.
-Jóreggelt!-ült fel mellém Ross és megpuszilta a vállam.
-Szia.-olvastam tovább a kezemben tartott könyvet.
-Egy csókot azért adhatsz, hamár ajándékot nem adsz...
-M-milyen ajándékot?!-néztem rá értetlenül.
-Tudom, hogy elvagy foglalva, de azért én tudom mikor van a szülinapod.-állt fel, és elkezdett öltözni.
-Azt sem tudom milyen hónap van nem, hogy milyen nap.-néztem ki a könyvből rá.
-December 29.-ment be a fürdőbe.
-Tudtam, csak vicceltem...-vakartam meg a tarkóm.
-Jó duma.
-Naa...tudod, hogy szeretlek! Csak, úgy telik az idő...
-20.-jött ki.
-Hova sietsz így? Egy év múlva hivatalosan is ihatsz alkoholt.-nevettem.
-Gyere reggelizni.-adott egy puszit a számra.
Elment volna, de én visszahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Kikerekedtek a szemei, majd mosolyogva visszacsókolt.
-Boldog szülinapot!-hajoltam nyakához és belesúgtam a fülébe.
Nem mondott semmit csak fülem mögé tolt egy tincset, rámkacsintott és kiment. Felöltöztem, rendbeszedtem magam, és kimentem.
-Jóreggelt!-ültem le az asztalhoz Rydel mellé.
Amit Ross nem jó szemmel figyelt.
-Jajj ne csináld már ezt.-vágtam neki a grimaszokat.
Ennek ellenére is ugyanazt a tekintetet vetette rám.
-Jólvan, átülök..-ültem mellé.
Rámmosolygott..olyan..olyan fejjel. Én mit nem figyelve rá elfordultam. Stormie tálalta a reggelit. Most már mindenki ült, és elkezdett enni. Már kezdtem megkönnyebülni Ross miatt, de ezt inkább nem kellett volna. Megéreztem combomon a kezét. Ránéztem idegesen, de ő csak folytatta az evést. Amikor kezét feljebb csúsztatta csupasz combomon elkezdtem mocorogni, jelezve, hogy most már igazán abbahagyhatná. Erre persze, hogy nem! Ezt nem hiszem el! Ez a gyerek soha nem változik! Amikor még feljebb ment nem törődve semmivel rákiáltottam. Mindenki felénk fordult.
-Te most, ki!-álltam fel, és mutattam Rossnak.
-Baj van?-játszott ujjaival a vállamon.
-Két éve folyamatosan csak kínos helyzetbe hozol a családod előtt. Attól függetlenül, hogy egy évvel idősebb lettél, ugyanolyan hülye maradtál. Nem tudnád egy kicsit sem korlátozni magad?!-néztem rá idegesen.
-Nyugi van!
-Nem nincs nyugi! Nem fogod ezt mégegyszer eljátszani.-indultam az ajtó felé.
-Bocsi. De este úgy sem lehetünk együtt...-rázta meg a vállát.
-Nem érdekel. Nekem már úgy is mennem kell.-léptem ki.

-Ross-

-Ügyes vagy! Ìgy kell elüldözni!-tapsikolt Ryland amikor visszamentem.
-Hahaha!-ültem volna vissza.
-Kisfiaim ne veszekedjetek inkább segítsetek elpakolni!-vette el előlem anyánk a tányért.
-De én még nem fejeztem be!-néztem rá.
-Talán az asztalnál enni kéne, nem pedig mást!-tolta be a székét Rocky.
-Ez jó volt!-pacsizott le Ratliffal.
-Ohh köszönöm a születésnapi jókívánságokat!-vittem fel egy eröltetett mosolyt.
-Az majd csak jön.-ütögette meg a vállam Rydel.
-Köszi hercegnő, hogy elmosogatsz helyettem!-adtam egy puszit nővérem arcára.
Csöngettek, ezért mentem ajtót nyitni. Nagy meglepetésemre Selena állt előttem. Megakartam ölelni, de ő nem engedte.
-Ne eröltesd magad, Rylandhez jöttem. Ugyanis akartam vele beszélni, de valaki, elfelejtette velem!-lépett be a házba.
Mostanába egyre többet veszekszünk, de pár óra múlva már ugyanúgy vagyunk. Szóval, nem is nagyon izgulok, minden rendben lesz. Főleg, hogy most már kicsit nehezebben lehetne szakítank, mert jegyesek vagyunk. Ami még mindig elég fura...
-Ross, Yasmine otthon van?-jött oda Riker.
-Jahj...ne is mondd, mit akarsz?-mosolyogtam rá.
-Csak, hogy legyünk újra együtt.
-Ohh igen, mi mást is. Riker, már vagy 6-szor szakítottatok és ennyiszer jöttetek össze. Pedig azóta csak 2 év telt el.-húztam össze a szemöldököm.
-Igen, tudom, de szeretem!
-És ő is téged, ezért nem értelek titeket!-ráztam meg a fejem, majd arrébb álltam.
Felmentem az emeleten, és bementem a szobámba. Egy kicsit ücsörögtem, majd bejött Sel.
-Na mondjad!-mosolyogtam rá.
-Telefonomért jöttem.-vette el az említett tárgyat a kisszekrényünkről.
-Jajj, már ne csináld ezt!-húztam az ölembe.
-De csinálom!
-Szeretlek!-mondtam úgy, hogy a szájaink összeértek.
-Most nekem is azt kéne mondanom, hogy én is?-mosolygott, és homlokát enyémhez érintette.
-Minimum.
-Szeretlek! Örülsz?
-Igen!-csókoltam meg.
-Lassan indulnom kell.-váltotta a mosolyát.
-Tudom. Addig lemegyünk a partra?-simítottam meg arcát.
-Össz-vissz egy órám van, és még át is kell öltöznöm.
-Megoldjuk.
-A szokásosan, mi?-nevetett.
-Igen, de most egy kis extrára gondoltam.-mosolyogtam.
-Mire?-állt fel érdeklődően.
-Az legyen titok.-kacsintott.
-Ugye nem azt akarod, hogy megint rááljak arra a deszkára?!-tette fel a kezét, védekezés képpen.
-De, de.-bólogattam.
-Neem, Ross, nem! Nézd meg múltkor is, hogy felhorzsoltam a könyököm!-nyomta elém a sebes végtagját.
-De, tudom, hogy sikerülni fog!
-Jaj, Ross legalább, ne koncert előtt kelljen a sebészetre mennem!-nyavajgott.
-Nem lesz semmi baj!
-Ígéred?-nézett félő mosollyal az arcán.
-Ígérem!-álltam fel.
-Jól van, de ha valami történik, az csak is miattad lesz!-nézett vissza az ajtóból.
-Benne vagyok!-vettem elő a gördeszkámat.
Lementünk az emeleten, felkaptam a cipőmet és kimentünk. Egyik kezemben a deszkàt tartottam, a másikkal pedig megfogtam Selena kezét. Mikor odaértünk a partra ledobtam a deszkát, és mutattam Sellynek, hogy kell. Amikor nem néztem a lábam elé, megbotlottam, és felestem.
-Hmm...ha te is fejreállsz, mit vàrsz tőlem?-nyújtotta a kezét, kedves barátnőm.
-Csak bemutattam mit nem szabad!-álltam fel.
-Szerintem hagyjuk ezt a profikra.-nevetett.
-Én az vagyok.
-Igen, te mindenben profi vagy!-nevetett tovàbb.
-Te is szoktál dícsérgetni egyes dolgokban...
-Az más...-vörösödött ki a feje.
Már nem bírtam ki, hogy ne röhögjek, és el is nevettem magam.
-Kössz!-ütött mellkasomba.
-Mennyi időd van még?-kérdeztem.
-Kemény fél óra.-pillantott karórájára.
-Jól van akkor nem nyúzlak.-karoltam át.
-De máskor sem!-jelentette ki.
-Dehogynem!-nyomtam egy puszit a feje tetejére, és elindultunk.
Beljebb mentünk a homokos részre. Ahhoz képest, hogy már elég szépen tél van Kaliforniában mintha nyár közepe lenne. A nap csak úgy ragyog. Talán a tenger hőmérséklete miatt lehet nem nyarat mondani. A szél kicsit feltámadt, ezt is úgy igazán a tengerről lehetett észrevenni. A hullámok hangja ahogy visszacsapódik a sziklákról és visszazúdul a tengerbe. Déltájt még nincsenek olyan sokan, ezért csak ezt lehetett hallani, és ahogy szuszog mellettem a szerelmem. Elfogott egy meleg érzés, ami nagyon jólesett. Levettük a cipőnket és úgy sétáltunk félig a meleg homokban, félig a hideg vízben. Nem szóltunk egymáshoz semmit, mégis így volt tökéletes ez a pillanat. Talán azért is, mert szinte semmit nem tudunk csak ketten lenni. Leültünk a néhol sötétebb, néhol világosabb homokba, és magamhoz húztam. Ő átölelt és fejét vállamra hajtotta. Selena és a tenger illata összekeveredett, és orromba szökött. Ennél jobb nem is lehetne. A rózsaszín felhők között amik a szemem előtt lebegtek csak egy szót tudtam kinyöszörögni, ami mindennél többet jelentett.
-Szeretlek!

-Riker-

Nahát akkor most jön a nagy pillanat! Most vagy soha! Becsengettem az Ailon házhoz és ahogy ezt a mozdulatot megtettem, azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Annyiszor elrontottam már...De nagyon szeretem...Nem adhatom fel! A kilincs lenyomódott, és szégyenemben csak elfutottam volna. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem Yas nyitott ajtót, de...csak tényleg kicsit!
-Jó napot Mr. Ailon. Ömm...Yasmine itthon van?-mondtam pöszén.
-Szia Riker. Igen a szobájában. Gyere be!-mutatott be a házba.
-Köszönöm.-léptem be félénken, de biztosan a dolgomban.
-Szóljak neki?-szólalt meg Peter, egy sor csönd után.
-Legyen szíves.-mondtam.
Peter felment én pedig leültem a kanapéra. Egy-két perc múlva jöttek is le, én pedig felpattantam.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-nem nézett rám, a földet nézte.
-Akkor...én most megyek is. Azt hiszem, hívott anyukád...-nézett Peter Yas-re aztán rám.
Bólintottam, és elment.
-Nagyon szép vagy.-mondtam.
-Köszi.-kémlelte tovább a földet.
-Gondolom tudod, hogy miért jöttem.-emeltem fel a fejét állánál fogva.
-Riker én...-dadogott.
-Szeretsz? Csak ennyit mondj!
-Szeretlek,de...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-De?
-Figyelj, tudod jól, hogy nem ment egyszer sem.-mondta.
-Tudom, de nem tudok nélküled élni. Nem lehetne, hogy adsz egy utolsó esélyt?
-Hányszor adtam már!-nézett oldalra.
-Kérlek!-simítottam meg az arcát.
-Sajnálom.
-Miért van az, hogy idősebbek vagyunk és mégis a testvéreink okosabbak...?-léptem ki az ajtón.

-Selena-

-Tuti most üzent Elen.-mondtam Rossnak, mert rezgett a telefonom.(Elen a menedzserem)
-Tudod nekem nem nagyon tetszik ez a pasas... -mondta.
-Miért?-néztem rá.
-Hát...elég furi...Mindig úgy megbámul téged!-engedett el az öleléséből.
-Csak haverok vagyunk és munkatársak. És egyébként is, 25 éves!
-Csodálod, hogy féltelek?
-Megtudom magam védeni!-álltam fel.
-Attól még vigyázhatok rád.-állt fel ő is.
-17 éves vagyok, nem vagyok már az a kislány...
-Nekem mindig az a kislány maradsz! És kötelességem vigyáznom rád!-csókolt hajamba.
-És most az jön, hogy elakarod olvasni az SMS-t amit küldött.-nyújtottam oda a telefonom.
-Nem, mert bízom benned.-tolta el a kezem.
-De ha már majdnem a kezedben van felolvashatod!-toltam vissza.
-Jajj, a lustaság határtalan.-sóhajtott, és elkezdte olvasni.

Szia baby!

-Baby?! Komolyan???-nézett rám idegesen Ross.
-Ahjj, add ide, majd én elolvasom.
-Nem most már én!

Tudom, hogy most épp romantikázol, de gyere mert öltöznöd kell. Aztán érkezik  limó, és megyünk. New York nincs közel cica, siess!

-Majd én elviszlek-nézett ki a telefonból.
-Kizárt, hogy visszaérnél!
-Az kizárt, hogy ezzel elengedjelek!
-Miért most ebbe mi volt az a nagy dolog, hogy nem mehetek el vele?-nevettem.
-Baby?! Cica?!
-Ezek csak becenevek...-mondtam.
-Ezeket csak egy ember mondhatja, és az én vagyok!-mutatott magára.
-Persze bízol bennem mi?-indultam el.
-Selena, csak nem akarom, hogy bajod essen.-fogta meg a kezem.
-Tulságosan is féltessz.
-Mert szeretlek!
-Jó, majd valahogy megoldom, hogy jöjjön még velem valaki.
-Köszönöm!-ölelt meg. Na gyere menjünk, New York City vár!-csókolt meg, és kézen fogva elindultunk.

*otthon*

-Ohh, jó, hogy itt vagy!-ölelt át Elen, de amint megpillantotta, hogy nem egyedül vagyok elengedett.
-Megyek öltözni!-mentem fel az emeletre, Ross pedig utánam .
Becsuktam az ajtót és elkezdtem öltözni amikor kopogtak.
-Nyitom.-nyitotta ki Ross résre. Á Elen...úgyis akartam beszélni veled!-csukta be az ajtót maga mögött.
Én odatettem kíváncsiságból a fülem az ajtóhoz.
-Selena?-kérdezte Elen.
-Öltözik.-mondta Ross.
-És mi mondanivalód van nekem?
-Tudod...nem tetszik a modorod.
-Milyen modorom?
-Ahogy viselkedsz. Kicsit óvatosabban ügyködj Selenával, mert ha valamit csinálsz vele, megöllek. Vágod?
-Hm.-nevetett halkan Elen. Te?
-Miért van itt más is, vagy esetleg nagyot hallasz?
-Jól hallottam szöszi.
-Remélem is.-mondta nyugodt hangon Ross.
Asszem ezzel le is tárgyalta...Arrébb mentem az ajtótól és úgy csináltam, mint aki nem hallott semmit. Ross nem szólt, csak kinézett az ablakon.
-Megjött a limuzin szépségem.-karolta át hátulról a derekam és megcsókolta a nyakam.
-Szólok Yasminnek, hogy jöjjön velem.-mondtam, de Ross még mindig nem engedett el.
-Nem kell. Menjetek nyugodtan ketten.-simította meg a hasam.(ugyanis még a fölsőt nem vettem fel)
-Így tudnék maradni örökre.-hajtottam hátra a fejem és megcsókoltam.
-Selena, gyere!-kopogtatott ismét Elen.
-Nem akarlak elengedni.-mondta halkan.
-Nem akarom, hogy elengedj!-szorítottam magamra karjait.
Behunytam a szemem, és így álltunk egy-két percig.
-Selena, gyere már!-nyitott be Elen.
-Megyek.-sóhajtottam egyet. Csak, hagy vegyem fel a pólóm.-mondtam mire kiment.
Felöltöztem és kimentünk. Lementünk az emeleten.
-Holnap találkozunk!-csókoltam meg Rosst, és kimentem Elennel.

*New Yorkban*

Mindjárt kezdünk, fel kell hívnom Rylandet, hogy elkészült-e Ross ajándékjának azzal a részével, amit ő intéz.
-Ry! Megvagy?
-Igen, igen már csak te kellesz.-mondta.
-Rendben, 5 perc múlva kapcsold be a kivetítőt, de Ross mindenképpen legyen a színpadon, és lásson!
-Oké, szia!-tette le.
Felmentem a színpadra és elénekeltem a nyitó számot. A rajongóimat egyszerűen imádom! Annyira édesek, olyan sokan vannak. Ők az én nagy családom, mindenkit egytől egyig imádok! Van amikor ők öntik belém lelket. A fények olyanok számomra innen a színpadról nézve, mint a csillagok.
-Hello New York City! Minden oké? Kezdődhet a buli?-kiáltottam, ők pedig tapssal és ujjongással jelezték a választ.
-Lehet, sőt biztos, hogy egy páran tudjátok, hogy a mai nap fontos nekem ugyanis, egy szülinapot ünnepelünk. Méghozzá...hmm na? Ott elől tudja valaki?-vittem oda egy lány elé a mikrofont, aki jelentkezett, -A szöszid!-mosolygott.
-Igen, igen...a szöszim. Ross Lynch! Sajnos nem tudunk ma együtt lenni, ugyanis ő Kaliforniában koncertezik, de ha nem bánjátok adnék neki egy ajándékot!
Ahogy ezt kimondtam a kivetítőn megjelent az R5Family.
-Sziasztok, milyen a buli?-kérdeztem. Lennétek olyan szívesek,és kihívnátok nekünk a szülinapost?-mosolyogtam, ők pedig teljesítették a kérésem.  Szia szivi!-mosolyogtam Rossra,
-Wow...már azt hittem itt hagysz ajándék nélkül.
-Úgy ismersz?-nevettem.
-Mindenki énekeljen!-mondta Ryland és azt gondolta magáról, hogy karmester.
Elénekeltük Rossnak a felköszöntő dalt.
-És ez még nem minden, ugyanis van egy dal ami nálunk sosem maradhat ki...Ugye Ross?-nevettem.
-Blow your dreams, away with me.(részlet Selena Gomez: Birthday)-énekelte Ross.
-És hogy tudja!-nevettem majd elkezdtem a gyakorolt koreot a táncosokkal és énekelni.
Mikor befejeztük megszólaltam.
-Még egyszer nagyon, nagyon, nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked, kicsim!-küldtem egy puszit.
És jó szórakozást R5Family!-kiáltottam és integettem.
Ryland kikapcsolta a kivetítőt és mindkét koncert folytatódott ugyanúgy.

-2.évad 9.rész Végleg búcsú?-

-Ross-

-Reggeli után azt terveztem, hogy elmehetnénk valahova.-ecseteltem Selnek.
-Hova?-kérdezte.
-Nos, megismételhetnénk az első randit. Aztán egy meglepetésem is van.-mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy csak azért csinálod ezt, hogy emlékezzek.-állt fel, az asztatltól.
-Ès te is akarsz emlékezni.-karoltam át hátulról.
-Igen...
-Akkor öltözz fel és indulunk!-mondtam és megpusziltam a feje tetejét.
-Rendben.-mosolygott rám, és bement.
Amíg bent volt bepakoltam mindent a kosárba ami kellett. Mikor kijött akkor végeztem.
-De csini vagy!-mosolyogtam rá.
-Tegnap is ez volt rajtam.
-Tegnap is csini voltál.-nevettem. Na gyere ide!-húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Szeretlek!-súgta a fülembe.
-Én is!
-Mehetünk?-karolt a kezembe.
-Igen.-mentünk ki az ajtón.
A park közel volt a házamhoz, ezért hamar odaértünk. Sel kicsit meglepődött, hogy nem igazán a parkba mentünk hanem a mögötte lévő erdőbe.
-Elég furi randi hely...-fordult körbe.
-Csak azért jöttünk ide mert a nyomunkban voltak a fotósok. De most valószínűleg azt semtudják, hogy nem otthon vagyok. Remélem.
-És nem tudtak le fotózni?
-De...Másnap a címlapon voltunk!-nevettem.
-Na és milyen kaját hoztàl?-ült le a fűbe.
-Szendvics...-kutakodtam a kosárban-és csoki.
-Fogadjunk ha feldobom neked nem bírod elkapni!-vette ki a kezemből a csokit.
-Na majd meglátjuk!-mosolygtam.
Feldobta és én elkaptam.
-Na, de te biztos nem kapod el!-dobtam fel egyszerre 3-mat.
Egyiket sem kapta el.
-Hé, nem erről volt szó!-kezdett el csikizni.
Ezt nem hiszem el! Eddig pontosan úgy van mint akkor. Csak emlékezzen!
Én elfutottam ő pedig utánnam. Amikor utolért direkt elestem, és rántottam magammal. Rajtam feküdt és látszott, hogy egy kicsit zavarban van.
-Így már jobb?-fordultam rá.
Nem mondott semmit csak pöszén nézett. Megcsókoltam.
-Édes, emlékszel?-hajoltam füléhez.
Próbáltam úgy mondani, hogy ne hallja meg, hiszen valójában be kell valljam félek a választól.
-Nem.-suttogta amikor felálltam.
-Nem baj.-sóhajtottam. Majd fogsz.
Sétáltunk még egy kicsit aztán elárultam Sellynek, hogy Párizsba megyünk. Hazamentünk lepakolni, és egy pár cuccért, majd elindultunk.
-Párizsban-
Az utazástól mind a ketten kifáradtunk. Mire odaértünk már sötétedett. Mondjuk nem bántam, mert így is terveztem. Elmentünk a hídhoz amin rajta van a lakatunk. Megkerestem majd odahívtam magamhoz.
-Csukd be a szemed!-mondtam.
-Oké.-mondta és elindult arra amerre irányítottam.
-Most kinyithatod! Nézd csak!-mutattam a lakatra. Olvasd fel hangosan.
-Selena+Ross=Forever.-olvasta.
-Igen. Mi vagyunk egyenlő az örökkével. Mert, tudd meg, akàrmi történjen én örökre veled leszek.
Még sétáltunk egy keveset, de már teljesen sötét volt. Elmentünk ahhoz a bizonyos hotelhez.
-Jóestét!-köszöntünk.
Kikértem ugyanazt a szobát és felmentünk az emeletre.
-Na és tulajdonképpen miért is vagyunk mi itt?-léptünk be a szobába.
-Itt vesztettük el a szüzességünket.-sétaltam oda a korláthoz.
-Ohh...És azért jöttünk vissza mert...-jött oda hozzám.
-Nem! Csak azért,hogy...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Emlékezzek.
-Igen. De...
-De?
-Nagyon szeretlek!-csókoltam meg.

Nekidöntöttem a falnak és úgy folytattam. Hazudnék, ha azt mondanám neki nem tetszett, de meg is volt ijedve.
-Bocsáss meg csak...-engedtem el.
-Semmi baj. Megértem.
-Ömm...gyere ide!-ültem fel zavartan a korlátra.
-És ha leesünk?-kérdezte rémülten.
-A karjaimban nem eshet bajod.-mosolyogtam rá.
Kicsit félénken, de felült elém, és én átkaroltam. Csak csendben ültünk, és néztük a kilátást.
Csak a csönd, csönd és síri csönd. És mi lesz ha igaza van Yas-nek és Rikernek? Ha tényleg sosem fog màr emlékezni, és semmi nem lesz a régi? Hirtelen legördült egy könnycsepp az arcomon amit egyszerűen nem tudtam visszafogni. És jött több is.
-Te sírsz?-kérdezte nyugtató hangon Selena.
-Nem.-szipogtam. Csak...csak mondd, hogy emlékszel. Kérlek.-mondtam elhalóan.
Nem vàlaszolt, csak nézett maga elé.
-Kérlek.-mostmár remegett a hangom, és erősen magamhoz szorítottam.
-Sajnálom, de nem.
Nem tudtam mit kezdeni magammal. Már legszívesebben ordítottam volna. De nem!
-Sel...figyelj feküdj le, mindjárt jövök.-szálltam le, majd őt is lesegítettem.
Szerencsére sötét volt, és nem látta, hogy sírok. Bementem a fürdőbe és a tükör elé álltam.
-Boldog vagy Ross?! Boldog?!-kiáltottam és belevágtam az üvegbe.
Lekuporogtam a földre és fejemet térdembe zárva, elkezdtem zokogni. Megtöröltem az arcom, amikor megláttam, hogy a kezem tiszta vér. Felálltam lemosni, majd az arcomat is. Kicsit álltam még a fallal támasztva amikor megcsörrent a mobilom. Ez kész vicc! Még ilyenkor is keresnek!
-Haló?
-Ross minden oké?
-Riker?
-Igen.
-Miért kérded?
-Érzem, hogy valami nincs rendben.
-Te látnok vagy?-kérdeztem keservesen.
-Na hagy halljam.
-Selena...Nem emlékszik semmire. Akámit csinálok...Nem fog sikerülni.-borultam le ismént a földre.
-Ne sìrj Ross! Kérlek gyere vissza. Lásd be reménytelen. Kérlek!
-Ne-nem a-adhatom fel!-mondtam közben visszafogva a sírást.
-Muszáj lesz. Így már sosem lesz minden a régi. Legalább te legyél az.
-Holnap még megpróbálom Selenát elhívni Sellyhez...Ha nem sikerül megyek.-tettem le.
Összeszedtem magam, majd visszamentem a szobába. Sel már aludt. Átkaroltam és a fülébe súgtam.
-Nagyon szeretlek kicsim, de így lesz a jobb. Sajnálom.


-Selena-
-reggel-

Hallottam mindent tegnap este. Persze értem én. Nem vagyok olyan fontos, hogy végigcsináljuk. Értem én...nem gáz. Majd én is megleszek valahogy! Kössz a kérdést. Nem számít, hogy szeretem. Tényleg nem. Nekem is ugyanolyan nehéz...De nem baj. Lementünk reggelizni egy kis kávézó féleségbe. Eléggé feszült volt a helyzet köztünk, amit nem csak én vettem észre.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nem kell, hogy felhívd nekem azt a csajt. Menj csak haza! Éld az életed.-álltam fel.
-Selena kérlek halgass meg!-fogta meg a kezem.
-Nem! Ha te sem teszed és sem fogom!-mentem ki.
-Kicsim...-ölelt át háulról.
-Nem Ross! Minek töröd magad? Hiszen úgysem fogok emlékezni.
-De fogsz én bízom benned.-jött elém.
-Igen? Különös, mivel nem igazán ezt mondtad tegnap este a bátyjádnak. Vagy tévedek?
-Sel...figyelj.
-Ssss! Vigyél haza és végeztünk.
-Képes lennél szakítani?
-Inkább én kérdezem tőlled, mert neked legalább van választásod.
Erre nem mondott semmit.
-Na látod...Pedig szeretlek.
-Tudod milyen nehéz nekem?
-És nekem nem?
-Londonban-
Egész úton újra egy szó sem. Pedig azért 5 óráig csöndben ülni már rekord idő. Már a taxiban ülünk ami egyenesen a házunkba visz. Innen már nincs visszaút...Pedig...érzem, hogy ő az életem része örökre. És nem tudok tőlle megválni. A taxisofőr valamilyen rádiót hallgatott...Nem tudom ezen a csarornán annyira ismerős számok mennek. Bár...mit akarok...úgy se..Várjunk csak? Nee ezt nem hiszem el. Ez a dallam jár a fejemben amióta felébredtem. Türürüntütüntün....Hogy is van? Light up the moon! Ezaz! I can make the stars dance...Selena! Selena Gomez...Ő az...Ross. How I feel about you! A találkozás...matekra tanultam. A koncert este előtt! Ezt hallgattam! Megtudom táncoltatni a csillagokat! Mert bármire képes vagyok...És itt van mellettem. Yasmine, Nick Jake...Amikor lezuhant a repülője...Azt hiszem emlékszem. Igen emlékszem!Ezt nem hiszem el! Ross nem igazán figyelt rám. Közelebb csúsztam hozzá és megfogtam a kezét. Elkezdtem énekelni a How I feel about you reflénét. Előszőr nem figyelt rám majd hirtelen felkapta a fejét.
-Tudod...Amikor értem jöttél, hogy elviszel a turnéra kb. én is ilyen fejet vágtam.
-Selena! Emlékszel?!-vetette rám magát.
-Igen! Igen! Igen!-csókoltam meg.
-Úristen, de örülök!-szorított magához.
-Én is szöszim, de megfulladok.
-Bocsi, csak...nem hiszem el!-nyomott egy puszit az arcomra, de még mindig nem engedett el.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.
-Sajnálom.-jött oda Yasmine.
-Emlékszem.-mosolyogtam nővéremre, de nem is figyelt rám.
-Hahahaa és arra is amikor Riker itt aludt.-nevettem.
-Mi? Te miről beszélsz?
-Plüssmacim...blaah de nyálas.
-Emlékszel?-kérdezte kerek szemekkel.
-Igen!
-Selly!-ölelt meg szorosan. Hogy csináltad?!-nézett hálásan Rossra.
-A zene volt.-mosolyogtam.
-Anyu, emlékszik!-kiáltott Yas.
Anya és Nick lerohantak az emeletről. Hasonló dolgokat csináltak mint Yasmine.
-Bocsássatok meg, de Ross beszélnünk kell.-húztam félre.
-Baj van nyuszim?-csókolt meg és...ki se kell találni, igen tapizza a fenekem.
-Figyelj...Szerintem ez nem változtat semmin.
-Mi?
-Ez az egész. Hogy emlékszem.
-Mi, ezt, hogy érted?
-Nem fog menni,Ross. Neked is ott az életed. Nekem is a sajátom. Sajnos ez túl messze van egymástól. Gondolkozz egy kicsit felnőtt fejjel. Hiszen...fiatalok vagyunk, előttünk még az élet. Hidd el annyi mindenki lesz még az életünkbe. De lásd be ez reménytelen. Világsztár vagy! Ott van a banda...a turnék...a forgatások. Nem szabad, hogy elfelejtsd ki vagy miattam. Csak egy lány vagyok...Nem az élet.
-De nekem az életem vagy!
-Látod erről beszélek. Ross egyikőnknek sem tesz jót ez a kapcsolat.
-De nekem igen!
-Sajnálom, de szakítok.
-Ne kérlek kincsem! Ne csináld ezt velem! Tudod mennyire szeretlek?
-Maradhatunk barátok, de több semmiképpen sem.
-Kérlek! Próbáljuk meg! Adj egy utolsó esélyt!
-Nekem is nehéz elválni, de nem tehetünk mást.
-De...
-Köszönök neked mindent! Minden egyes percet amit veled tölthettem! Nem foglak elfelejteni soha! A szívemben mindig itt leszel-tettem kezét a mellhasamra-mint egy gyerekkori szerelem.
-Ne, Selenám. Kérlek!
-Jó volt veled szöszi!-túrtam a hajába.
Megfogta a kezem, amikor arcához értem, és megpuszilta.
-Nem...én a te szöszid vagyok.
-Sajnálom.
-Ha azt mondom szeretlek, nem változik a véleményed ugye?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Jó utat!-öleltem magamhoz.
-Viszlát!-köszönt el anyuéktól Ross, majd elment.
Elment...Végleg.
-Úristen ez, de megható volt!-ölelt meg Yasmine. Sajnálom.
-Majd lesz valaki aki ugyanúgy szeret.-mondtam közben az ellentettjére gondoltam.
-Igazad van. Jobb ez így.
Indultam fel az emeleten amikor visszajött???
-Ne kérlek ne csináld ezt velem!-mentem oda hozzá.
-Kérlek halgass végig! Emlékszel arra a gyűrűre amit akkor adtam neked mielőtt elmentünk a turnéra?
-Persze, itt van.-vettem le az ujjamról.
-Ezt akkor vettem amikor egy hónapja együtt voltunk. Akkor elhatároztam, hogy  egy életen keresztül veled akarok lenni. Ez...igazából az eljegyzési gyűrűd.-térdelt le elém. Selena Peyton Ailon, leszel a feleségem?
-Te megbuggyantál? Ross 16 éves fogok...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Nem kell még összeházasodnunk, butus! Csak mondd, hogy te is úgy érzel ahogy én! Kérlek!
-Igen!-borultam rá.
Ezálltal mind ketten a földön kötöttünk ki.
-Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is!-dőltem mellhasára, miközben még mindig a földön feküdtünk.
-Örökre!-ölelt magához.
-Örökre!-csókoltam meg.

-2.évad 8.rész Csak emlékezz...-

-Ross-

Csak telnek múlnak a napok, és egyre jobban elvesztem a reményt. Depibe estem, ha tehetném egész nap csak sírnék. De erősnek kell lennem, nem adhatom fel! Nem tudom mit kéne tennem,hogy újra emlékezzen és minden a régi legyen. Bementem Rydelhez, aki még aludt. Leültem mellé és megpusziltam a fejét. Ő az akivel még nem sikerült összevesznem. Ő mindig meghallgat és mellettem áll. Nagyon örülök, hogy van ő nekem.
-Baj van öcsi?-nézett rám kómásan.
-Bocsi, hogy felkeltelek.
-Semmi baj!-mosolygott rám, majd magához ölelt.
-Nem tudom mit tegyek.-hajtottam le a fejem.
-Hogy emlékezzen?-ült fel?
-Igen...
-Este sokáig fent voltam, hogy kiderítsem mit kéne tenni.
-És van valami ötleted?
-Vidd vissza Londonba.
-Mi?! Nem, nem fogom újra elhagyni!
-Nem azért, te butus!-boxolt vállba. Hogy emlékezzen. Vidd el oda ahol találkoztatok, ahol először csókolóztatok, az első randit ismételjétek meg! Esetleg menjetek el Párizsba. Vidd haza a családjához, hogy emlékezzen.
-Ez egy szuper ötlet! Köszi Rydel!-nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam az ajtón.
Lebaktattam a lépcsőn és belebotlottam Rikerbe.
-Hova?-állt elém.
-Tudod jól.-tűrtem el a hajam.
-Mi ez?!-fogta le a kezem.
-Mi-mi?-rémültem meg.
-Húzd fel az ujját!
-Nem.
-Ross!-kiáltott rám.
-Nem!
Riker erővel felhúzta és meglátta azt...amit nem kellett volna.
-Te normális vagy?!-nézett rám idegesen.
-Nem. Na szia.-rántottam ki a kezem az övé alól.
-Ross! Nem fogod ezt csinálni, világos?! Nem éri meg senkiért! Meg ne lássam ezt mégegyszer!-nézett rám idegesen.
-Ezt te nem érted.-mondtam halkan és kimentem.
-a kórházban-
-Szia kicsim!-ültem le Sel mellé.
-Szia..R...Ro..?-nézett rám kérdőn.
-Ross.-mosolyogtam rá. Hogy vagy?
-Azt hiszem jobban.
-Akkor örülök.
-Ugye nem harakszol, hogy nem emlékszem.-hajtotta le a fejét.
-Dehogy is! Sosem haragudtam rád! És nem is fogok. És ez nem is a te hibád.-hajoltam közel.
Megakartam csókolni, de nem engedte.
-Bocsi, de erre még nem vagyok felkészülve.
-10 hónapja együtt vagyunk.-mondtam szomorúan.
-Sajnálom.
-Nem baj.-sóhajtottam egy nagyot, majd visszaültem.
Egy kicsit csendben ültünk egymással szembe. Nem hiszem el, hogy így eltudott felejteni. Nem bírom...azt hiszem mindjárt sírok. De nem tehetem. Nem láthat így.
-Mit szólnál ha hazavinnélek?
-Hova?
-Londonban laksz. Ott ismerkedtünk meg egy nap híján kerek 10 hónapja.
-Tényleg?
-Igen. Megkeresek egy orvost és elviszlek jó?-simítottam meg az arcát.
-Rendben.-mosolygott rám.
Istenem végre egy mosoly! De hiányzott ez már! Úgy érzem megdobbant a szívem.
-Mindjárt jövök!-súgtam a fülébe és megpusziltam a fejét.
Kimentem, hogy megkeressem Sel orvosát.

-Yasmine-

El sem hiszem, hogy Selena hazajön! Annyira hiányzik már! Remélem minden a helyére kerül.
-Yas!-kiabált anyu.
-Megyek!-mentem le az emeleten.
-Itt van Connor!
-Szia!-mosolyogtam barátomra.
Igen van egy barátom. Connor. Rikerrel már úgymond felnőttek vagyunk, és tudjuk, hogy így semmiképpen sem fog sikerülni ez a kapcsolat. Ezért hát megegyeztünk, hogy csak barátok maradunk. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik és, hogy nem vágyom rá mindenegyes porcikámmal. De túlkell lépni. Ez az élet.
-Mehetünk?-fogta meg a kezem.
-Persze!-adtam egy puszit az arcára és elindultunk.

-Ross-

Megérkeztünk a reptérre. Hívtam egy taxi-t és elindultunk Selenáék házához.
-Egyébként miért költöztem el?-kérdezte.
-Biztos akarod tudni?-néztem rá.
-Persze.
-Gyors leszek. Anyád dobott ki mert felcsináltalak.
-Mi?-kerekedtek ki a szemei.
-De aztán elvetetted. És az abortuszod papírját találta meg.
-Hát...úgytűnik izgalmas egy életem van.-vakarta meg a tarkóját.
-És még nem tudsz egy pár dolgot.
-Mi van ennél több?!
-Szerződésed van a világ leghíresebb lemezkiadójával és Selena Gomez azaz egy híres amerikai énekesnő, színésznő a legjobb barátnőd.
-Na jó...én már meg sem lepődök.
-Van kérdés?
-Lenne egy pár.
-Például?-nevettem.
-Akkor már nem vagyok szűz?
-Szivi, ha már volt abortuszod valószínű.
-Kössz.-nevetett. Jó bunkó vagy!-ütött hasamba.
-De te így szeretsz!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Jó hasad van!-húzta fel a pólóm.
-Tudom.-mondtam természetesen.
-Hmm nem gondoltam, hogy ilyen egód van.-mosolygott.
-De mostmár tudod.-mosolyogtam vissza.
Kiszálltunk és bementünk a házba.
-Selena!-ugrott Yasmine a nyakába.
-Akkor ő lesz Yas?-nézett Sel rám.
Bólintottam.
-Jajj, de szeretlek húgi!-szorította mégjobban magához.
-Szia.-jött be Lousie.
-Anya?-nézett Sel kérdőn.
-Igen.-ölelte meg.
-Sajnos, már tudjátok, de nem emlékszik semmire.-mondtam.
-Ross egy pillanatra!-tolt félre Yas.
-Igen?
-Mit szeretnél tenni?
-Bármit csak emlékezzen.-néztem Selre aki anyjával volt, aztán vissza.
-Ezért hoztad vissza?
-Talált.
-Ross...figyelj, te nagyon a szívemhez nőttél és úgy tekintek rád mint az öcsémre.
-Köszönöm.
-De...lásd be, kérlek. Mondj nekem 3 embert aki visszanyerte az emlékezetét. Csak 3-mat.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy reménytelen?
-Hallgass meg. Elkell, hogy felejtsd! Nem fog emlékezni. Menj csak vissza az, életedbe.
-Ne mondd ezt nekem!
-Tudom, jól milyen megválni olyan embertől akit szívedből szeretsz. De nézd az oldalát a felnőtt éneddel! Lehetetlen lenne úgy élnetek mint azelőtt...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Adj nekem egy hetet. Egy hét és ígérem minden rendben lesz.
-Ross! Hát nem érted?!
-Csak egy rohadt hetet kérek!-lettem ideges.
-Hagyd már! Menj haza!
-Egy hét!-hagytam ott. Loisie!-fordultam hozzá.
-Igen?
-Egy hét múlva visszahozom, ha nem sikerül.
-Mi?-nézett kerek szemekkel.
-Yasmine tudja. Selena! Gyere!-fogtam meg a kezén.
-Hova megyünk?
-Mindenfelé.-mosolyogtam.
-Sziasztok!-fordult vissza.
Kimentünk az ajtón és elindultunk kézenfogva a házamhoz. Szerencsére hagytam kulcsot a helyén. Egy kis kitérővel mentünk azon az utcán ahol egymásba botlottunk.
-Meséljek neked egy kia történetet?.-mosolyogtam rá.
-Na?
-Egy téli reggel volt. Pontosan január 7. Épp jöttem ki ebből a kávézóból...-mutattam az említett helyre. Láttam, hogy egy lány idegesen szedte össze az elejett lapjait. Odamentem hozzá, hogy segítsek neki. Felnézett rám és az arcára kiült egy olyan érzésekkel teli mosoly, amilyet még nem láttam. Csodálatod szeme volt! Ahogy belenéztem a tengert láttam magam előtt, olyan gyönyörűen kék volt. És azonnal beleszerettem. Haha.-nevettem fel. Ilyen sem volt velem soha. Úgy éreztem elvarázsolt valami hirtelen. És abba a pillanatban éreztem az életem teljesnek. Elmondjam ki volt az?
-Ki?
-Te!-öleltem magamhoz és elmosolyodta.
-Annyira édea vagy!-csókolt meg(?)
Hirtelen nem tudtam felfogni és belemosolyogtam csókunkba.
-Hm...egész jó!-mondta félmosollyal és ment tovább természetesen.
A kis ribanc! Nevetve utánna futottam.
-De azt már nem tudod elmondani merre.-nevettem.
-Majd egyszer.-fogta meg a kezem.
Tudtam, hogy ő sem adja fel. Attól függetlenül, hogy nem emlékszik, nagyon is jól tudja mitörténik igazán. És tudja, hogy ez így nem jó. Bárcsak sikerülne mindent a régivé formálni! Egy kicsit még sétáltunk, majd megérkeztünk a házamhoz.
-Ez lenne a házam.-álltunk meg a kapu előtt.
-Figyu, te Kaliforniába laksz a családoddal és van egy házad Londonban?-nézett rám kerek szemekkel.
-Ja. Valahogy úgy!-ráztam meg a vállam.
-Ja bocs, hogy ilyen természetes!-nevetett.
Bementünk a házba és leültünk a kanapéra.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Köszi nem.-mondta mire elnevettem magam.
-Mi olyan vicces?-kérdezte.
-Semmi csak...olyan érzésem van mintha ez már megtörtént volna.-mosolyogtam.
-Már megtörtént, mi?
-Igen.-mosolyogtam még mindig és felálltam. Na és akarsz táncolni?
-Tudok?-álltam fel.
-Ekkor te azt állítottad, hogy nem. Aztán néztem egyet, hogy nálad mit jelent a "nem tudni táncolni".
-Akkor tudok?
-De méghogy!-nyomtam egy puszit a fejére.
Elkezdtünk táncolni miközben ecseteltem Sellynek megtörténteket. Amin valljuk be mind a ketten jól szórakoztunk. Aztán elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdtünk. Nagyon jól esett, hogy ilyen jól elvoltunk, de attól viszont félek, hogy ez nem elég az emlékei visszahozásához. Holnap elmegyünk Párizsba, és kiderül, hogy sikerül-e minden vágyunk!

-2.évad 7.rész Szüksègem van rád!-

-Ross-

2 hete szinte a korházban lakom. Aznap este Selena magas vérnyomás miatt összeesett. De ha ez még nem lenne elég beverte a fejét úgy, hogy kómában van. Nagyon aggódom érte. 2 hete, hogy egy kis életjelet sem adott. Semmi.Csak fekszik itt, alig lélegzik, alig dobban a szíve. Nem bírom így látni őt! A sok gép amin rajta van...Azt hiszem ez volt a legnagyobb rémálmom, hogy így lássam. Annyira félek, hogy nem ébred fel. Megfogtam a kezét és óvatosan föléhajoltam.
-Selenám! Életem! Nagyon szeretlek, kicsim! Csak ébredj fel! Nyisd ki azt a gyönyörű szemed! Nem veszthetlek el! Szükségem van rád, kicsim!-borultam rá zokogva. Csak adj egy jelet! Szerelmem! Kérlek!-mondtam elhaló hangon.
Megszorította a kezem amire a szívem összeszorult, és abban a pillanatban felkaptam a fejem.
-Ébredezik!-örvendeztem.
-Szólok egy orvosnak. Te addig menj haza egy kicsit pihenj le. Igazán rád fér!-simította meg a hátam Rydel?
-Te mit csinálsz itt?-néztem fel rá
-Itt voltam végig. Vigyázok rád.
-Nem kell rám vigyázni.-álltam fel.
-Menj csak!
-Ígérd meg,hogy nem mozdulsz el mellőle!-fogtam meg  vállát.
-Megígérem!-vitt fel egy eröltetett mosolyt.
-És hívj ha van valami!-mentem ki.
Lementem a lépcsőn és bepattantam a kocsimba. Elindultam haza. Lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyamba. Nem volt otthon senki csak az én kiskutyám Pixie. Amit tudtam volna nélkülözni mivel az arcomat nyalogatta, amikor én úgy terveztem, hogy aludnék.
-Pixie!-tettem le a lábamhoz.
Ő visszamászott és folyatta.
-Jól van akkor maradj!-öleltem magamhoz.
Egy kicsit még helyezkedtem, majd az álmosság kiütött.

-Yasmine-

Nagyon hiányzik Selena. Nem tudom igazából kinek volt igaza. De...semmiképpen sem anyunak. Nagyon megharagudtam rá. Hisz' nem Selena tehet arról, hogy szerelmes. Nem kéne ezért haragudni rá. Ő még csak kislány...Vele sajnos nem beszéltem azóta, de Rikerrel tartom a kapcsolatot. És tudom, hogy a kishugom kómában fekszik. Anyámat nem is érdekli. Nem értem miért csinálja ezt. De én nagyon aggódom érte.
-Mehetünk?-nyitott be Nick.
-Mindjárt!-mentem ki.
Bementem anyuék szobájába, de csak apa volt bent,és egy mappàt tartott a kezében. Leültem mellé és megláttam, hogy abban a mappában a mi kiskori képeink voltak.
-Jake itt öt éves volt!-mutatta az egyik képet.
-Selena itt pedig 3. Ez volt a hercegnős szülinapja!-mosolyodtam el.
-És az egèsz csokitorta az arcán landolt.-nevetett apa.
-Én pedig mérges voltam amiért nekem nem hagyott.-nevettem én is.
-Miért történik ez?-nézett rám keservesen.
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Hallottam, hogy Selly kómában van.
-Nem akartam elmondani, mert tudtam hogy kileszel bukva.
-Nem mindegy már? Anyád elrontott mindent.
-Talán. De tudom, hogy minden rendben lesz!-öleltem magamhoz.
-Ross vigyáz rá ugye?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Nagyon szereti.-suttogtam.

-Ross-

Épphogy elaludtam megcsörrent a telefonom.
-Neeee! Ez nem lehet igaz!-tömtem a párnába a fejem.
Pixie is felébredt ezért ugatással adott hozzá a már épp elég hangzavarhoz.
Sikeresen levertem egy jópár dolgot amíg megtaláltam a telefonom.
-Haló?
-Ross...
-Rydel? Selena felébredt?-pattantam fel.
-Igen, de...
-Mi az mondd már!
-Csak gyere be.
-Indulok!-csaptam le.
Lerohantam az emeleten. Levettem a fogasról a bőrdzsekim és felkaptam a tornacsukám. Mielőtt kiléptem volna visszarohantam a fürdőbe, hogy beigazítsam a hajam. Mikor ezzel is kész voltam gyorsan fújtam kettőt magamra a parfümőmből, bezártam az ajtót és elindultam. Mikor odaértem, kipattantam a kocsimból ès felrohantam az intenzívre ahol Selena fekszik. De hamar rájtöttem, ha már felébredt valószínűleg már nem ezen az osztályon van.
-Elnézést doktor úr nem tudja, hogy esetleg Selena Ailon melyik szobában van.
-De az alattunk lévő emeleten a 126.-os-ban van.
-Köszönöm!-rohantam el.
Lementem a lépcsőn és be a szobába ahol Selena feküdt. Mellette állt Rydel és Riker.
-Szia Roooooss!-jött oda Ellington.
-Szia, bocs, de beljebb mehetnék?
-Nem!-vágta rá. Vagyis...
Odamentem Selenához és leültem mellé. Olyan jó újra látni ébren!
-Szia kicsim!-mosolyogtam rá.
-Ross ne!-mondta Rydel.
-Miért?-néztem rá idegesen.
-Hogy vagy életem?-fordultam vissza Selenához.
-Te ki vagy?-nézett értetlenül.
-Hát Ross! Ross vagyok a barátod!
-Van egy helyes pasim!?-nézett rám kerek szemekkel.
-Mi van vele?-néztem rémülten.
-Sajnos...nem emlékszik semmire.-mondta Riker.
-MI?! Nem az nem lehet! Emlékezned kell rám! Kicsim! Mondd hogy emlékszel!
-Nem.
-Ne! Kérlek!
-Elvisszük egy röntgenre, hogy van-e valami baja!-szólt egy orvos.
-Hát nem látja, hogy van?! Elfelejtett mindent! Ne vigyék el kérem! Selena! Emlékezned kell rám!-kiáltottam utánna.

-2.évad 6.rész turné élet-

-Selena-

Már majdnem egy napja itt lakok Lynchék turnébuszán. Még fogalmam sincs arról, hogy hol fogok aludni, ugyanis max a wc-ben lenne helyem. A koncert 1 óra múlva kezdődik, de eszméletlenül sokan vannak már most. Itt ülök Rocky ágyán és azt figyelem, hogy hangpróbáznak. Meg azt ahogy Stormie ki-be rohangál, hogy a rajongók a busz körül ugrálnak. Meg azt ahogy Ryland épp a gépébe bújva végzi el az utolsó simításokat. Úgy látom izgalmas egy életem lesz itt!
-Selena, a TV-sek tudomást szereztek arról, hogy itt vagy, és interjúzni akarnak veled!-jött be Mark.
-Menj csak!-mosolygott rám Ross és lesegített az ágyról.(mivel Rocky ágya a legfelső azaz a 3. szint.)
-És mit mondjak?
-Jajj már ne stresszel csak menj!-csókolt meg, aztán kicsit meglökött, hogy induljak.
Kiléptem és a képembe világítottak egy reflektorral, egy mikrofont lógattak a fejembe, és még a kamera is. Na igen, ez az amihez nem vagyok hozzászokva!
-Kristen Clark vagyok és Selena Ailonnal jelentkezem az R5 turnébusza előtt! Mondd el nekünk Selena, milyen érzés híressé válni, és kérlek mindenről számolj be, hogy jutottál ide és kik a támogatóid a karrieredben!-mondta a riporteor csaj.
-Sziasztok! Hát elősször is nagyon izgatott vagyok, amiért itt lehetek újra együtt az újdonsült családommal! Elmondhatatlan érzés az, hogy az álmom valóra vált, és ezt olyan emberekkel élhetem át akik fontosak számomra! Külön meg kell említenem jó barátom Selena Gomezt, mert nélküle nem lennék sehol. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, hogy idejutottam. Na és persze Rossnak is!-mosolyogtam.
-Ohh Selly tényleg! Mesélnél nekünk egy ici-picit erről a kis románcról? Olyan pletykák jutottak a fülemhez, mint például, hogy abortuszod volt. Ez igaz?
Teljesen kikerekedtek a szemeim. Mi a...? Most mi a szart mondjak? Nem hazudhatok egy világ előtt...Na jó mégis! Na ebből szépen ki kéne jönni.
-Természetesen ez nem igaz! Rossal nagyon szeretjük egymást, de ilyesmi dolgok egyáltalán nem fordultak elő!-mondtam természetesen.
-Na és az a múltkori cikk amin az állt, hogy te és Ross Párizsban voltatok?-próbált minnél tovább csak zavartabb helyzetbe hozni.
-Igen az igaz volt! Párizsban ott éjszakáztunk, de csak azért mert hajnalok hajnalán már nem akartunk utazgatni, ugyanis Laura szülinapján voltunk.
-Értem. Akkor további jó szórakozást!-mosolygott eröltetetten és elment.
Hát szivi, belőlem aztán nem fogsz semmit kiszedni! Visszamentem és leültem.
-Mizu?-nyomott egy puszit Ross az arcomra.
-Ne akard tudni! Ezek...mindent megtudnak.
-Ne foglalkozz már velük! A rajongók úgy is azt hiszik el amit mi mondunk a többi meg kit érdekel.
-Ügyesen kihúztad magad!-kacsintott Rocky nevetve.
-Nem vagy vicces. Amúgy ő honnan tudja?-mutattam Rockyra.
-Hát...
-Ross Shor Lynch! Hagy halljam ki tudja még ezt a gyönyörű dolgot?-kérdeztem idegesen.
-Nagyjából mindenki.-vakarta meg a tarkóját.
-Ennyire nem bírtad ki, hogy kérkedj?-néztem unottan.
Mielőtt Ross megszólalt volna, odarohant Ryland.
-Sel van egy meglepetésem!-adta oda a fülest.
-Wow ez nagyon tetszik, de nekem miért meglepetés?
-Hàt megbeszéltem Brandonékkal, hogy ma este te leszel a...a fellèpő helyettük...
-Mi?! Ès engem miért csak most tájèkoztattok?
-Nyugi csak 3 szám a lemezedről.
-Én majd segítek felkészülni!-karolt Ross a detekamba.
-Hagyd csak a fiúkat! Gyere megkérjük a fodrászomat, hogy csinálja meg a hajad!
-40 perc múlva-
Már a backtsageben keringünk mint az őrültek. Ryland után én jövök.
-Valaki elmodaná, hogy lesz?
-Azta!-jött be Ross. Én így ki nem engedlek!-mért végig.
Körülsétált, vagyis csak körül akart sètálni mert a hátam mögött megállt. Megmarkolta a fenekem, és a fülembe súgott...nos...igen olyan dolgokat.
-Légyszi valaki egy nyugtatót Rossnak! Vagy inkább kettőt!-néztem rá.
-Elmondjam hogy lesz?-nèzett perverz tekintettel.
-Nem érdekel...Riker!-sétáltam oda Rikhez.
-Igen?
-Légyszi mondd már el hogy lesz ha kimentem!
-Elénekeled a Best-et, aztán felmegy Ross és mehet a How I feel about you. Azután felmegyünk mindannyian és velünk nyomod a kezdőszámot, a Let's go crazy-t.
-Jó köszi! Már meg...-folytattam volna, de odajött valami emberke.
-Selena egy perc múlva kezdessz!-tolt ki a színpad mögé.
-Sok sikert!-futott oda Ross egy csók ereéig.
-És 1,2,3 mehetsz!-nyomott a kezembe egy mikrofont.
Felmentem és teljesen sötét volt. Csak a rajongók fényeit és a DJ pult mögött álló Rylandet vettem ki. Ryland rámkacsintott és kezdte a zenét. A fények felgyulladtak a rajongók pedig szerintem leblokkoltak, hogy èn állok a színpadon. Elkezdtem énekelni, és egyre jobban ujjongtak.
-Nagy tapsot Selenának! Hú!-kiáltott Ryland.
Èn elmosolyodtam, és énekeltem tovább. A szám végére már egészen belejöttem.
-Hallani szeretném, hogy tetszett?-kérdezte Ryland. És most pedig jöjjön a romantika mestere! Egy szőke herceg fehér lovon!-nevetett.
-Köszi Ry!-jött fel Ross.
Erre a rajongók szó szerint megőrültek.
-Selena, kérdezhetek valamit?-fogta meg a kezem.
-Persze!
-Hogyan érzel irántam?-mosolygott.
-Csodásan! De elmondanád te is?
Elkezdett énekelni. Bekapcsolódtam én is. Ahogy egyre jobban beleéltük magunkat már táncoltunk is. A szám végére megpörgetett és hátradöntött, majd közel hajolt.
-Csókot! Csókot! Csókot!-hallatszott a rajongók szava.
Ross az orrát enyémhez dörgölte, majd mire a fények elsötétültek megcsókolt.
-Gyerünk kezeket a magasba!-jött be Riker.
A fények újra felgyulladtak és keményen besültünk, mel Rossal még mindig csókcsatàztunk. Amikor mindenki feljött a színpadra Rosstól szétváltunk. Ő erőlerohant a gitárjával a kezében, én pedig hárta Rydel mellé. De nem maradtam ott sokáig mert Rocky "kikergetett". A szám végén én meghajoltam, és lementem a színpadról Stormie mellé fényképezni a srácokat. Így ment ez végig amíg egyszercsak minden elsötétült és...

-Ross-

A koncert végén bementünk a backstagebe.
-Sel?-kortyoltam a kezemben tartott flakonba.
-Fiam...-ült le mellém apa.
-Baj van?-néztem rá rémülten.
-Selenát korházba kellett szállítani mert összeesett.
-MI?! Melyikbe?! Hol van?! Mi baja van?!-kapkodtam idegesen.
-Itt a helyibe. Az orvosok egyenlőre még nem hívtak, de vele ment Savannah.
-ÉS EZT MIÉRT CSAK MOST MONDJÁTOK?!-rohantam ki, de még én sem tudom,hogy hova.