-2.évad 32.rész Szerelem és gyűlölet /1.rész/

-Ross-

Telefoncsörgésre nagyon utálok kelni. Főleg úgy, hogy azt hiszem most aludtam el. Selena az este nem jött haza, nekem pedig az összes idegszálam elszakadt. Hívtam, de nem vette fel. Hívtam, ki volt kapcsolva. Hagytam üzenetet, nem válaszolt. Körbejártam az egész várost, de nem találtam. A telefonom még mindig hangosan cseng, amitől legszívesebben ordítanék. Megráztam a fejem, majd felültem, de erre elállt a csörgés. Csúcs. De most más hangokra lettem figyelmes. Vízcsobogás. A fürdőből jött. Rögtön felpattantam és az ajtóhoz siettem.
-Sel?
-Szerinted?-szólt vissza, mire kifújtam a levegőt.
Hála a jó égnek...
-Van róla fogalmad, hogy halálra izgultam magam?! Még is, hogy képzelted ezt?-kérdeztem, mire kinyílt az ajtó.
Törölköző volt körülötte, vizes haja, pedig vállán lógott. Akármennyire is csábító látvány, rohadtul haragszom rá. És nem fogom csak úgy szó nélkül hagyni. Mielőtt visszament volna visszarántottam karjánál fogva.
-Mit képzelsz magadról?-kiabáltam rá. Tudod arról volt szó, hogy egy kicsit szeretnél egyedül lenni...Nem erről! Legalább felvehetted volna azt a kurva telefont!
-Lemerültem.-rázta meg vállát.
-Király.-mondtam, mire ismét megszólalt a telefonom. Maradj itt!
Mire odamentem, hogy felvegyem bezárkózott a mosdóba. Király. Mikor kezembe vettem, elállt. Persze, hogy ilyenkor áll el. Rocky volt az, már vagy hatodjára. Mit akar?! Rányomtam a számára, majd fülemhez emeltem a készüléket. Felvette, de ahelyett, hogy beleszólt sóhajtott egy nagyot.
-Mi a bajod?-ijedtem hirtelen meg.
-Hát nekem semmi.-szólalt meg.
-Akkor? Másnak?-kérdeztem.
-Nektek. De rohadtul.
-Miről beszélsz?-fordultam meg közben, a fürdőből jött hang felé. Sel, minden oké?-tettem vállamhoz a mobilom.
-Ja.-válaszolt ugyanabban a hangnemben, mint amit előbb eljátszott.
Örülök, hogy még ő haragszik.
-Te meg beszélj már.-szóltam ismét bátyámnak
-Hosszú sztori.-nyögte ki.
-Akkor minek hívtál?
-Hát mivel nem ártana, ha tudnátok.
-Mi? Rocker, teljesen összezavarsz. Beszélnél végre érthetőbben, vagy békén hagysz?-emeltem meg hangom.
-Küldök egy linket.-tette le.
-Hova?-mormogtam, de ezt már csak magamnak. Jó akkor tedd le. Leszarom.
Leültem az ágyra, hogy kicsit összeszedjem magam. Mivel nem aludtam valami sokat, plusz csak most kezdek megnyugodni Sel miatt. De még mindig nem tudom hol éjszakázott, szóval nem teljesen. Plusz szerintem aki belép ide, érzékelheti, hogy szinte vágni lehet a feszültséget. Plusz Rocky is felbaszott. Hátradőltem egy nyögés kíséretében, de csak egy pillanatra, ugyanis telefonomon landoltam. Félredobtam, majd oldalamra fordultam. A párnám után kutakodtam, csukott szemmel, de a pólóm találtam meg helyette, ezért nehézkesen belebújtam, és a takarót gyűrtem fejem alá. Igaz küzdöttem ellene, de az álom lassanként elnyomott. Vagyis elnyomott volna... Ha nem kapok egy sms-t. Lehet nem ártana lehalkítani a telefont. Felültem és megnéztem kitől jött. Az álmosság rögtön eltűnt, és gyorsan felültem. A linknek eléggé megtévesztő címe volt, így csak kisvártatva nyomtam rá. Igen ez egy pornó oldal... De a legjobban mégsem ez szúrta ki a szemem, hanem a videó címe... Levettem a hangot, majd elindítottam. Abban a pillanatban Selena kijött a fürdőből, de nem tudtam ráfigyelni. A halkítót nyomogattam folyamatosan lefelé, majd a videó elindult. És...a cím nem hazudott. Ez én vagyok vele... Lélegzetem elakadt, és a szívem is kihagyott egy ütemet. Az agyam hiába sikítozott, hogy most rögtön tegyem le, és húzzak el innen amilyen gyorsan csak lehet. De testemben minden dolgot beindított, ami ebben a pillanatban csak sokkal jobban ejtett zavarba. A végén már csak azt vettem észre, hogy leesett állal, és csurgó nyállal meredek a képernyőre. Ez...rohadt izgató...
-Ross?-állt meg előttem Selena.
Nem válaszoltam, csak remegő kézzel kinyomtam a telefonom, és körbekapkodtam a fejem. Mégis? Mégis, hogyan? Ki vette fel? Mikor? Hogy? Mivel? Ha jól tudtam megállapítani, akkor a jobb sarokból. De mivel? Ki? Lassan már annyira kapkodtam a fejem, hogy a nyakam görcsbe rándult, ezért abbahagytam, és odamentem a jobb sarokhoz. Tapogatni kezdtem a falat, hátha megtalálom a választ valamelyikre, de sikertelenül. Felnéztem a plafonra, majd ezúttal ütögettem a sarkot. Nincs itt semmi más, csak egy szellőző... Hát persze... Odarohantam a konyhához, majd az egyik fiókból kivettem egy kést. Sel közben már feladta a kérdezősködést és a telefonomért nyúlt. Nem tudtam leállítsam, vagy hagyjam, de mire eldöntöttem volna, feloldotta. Nem is figyeltem rá, a szellőzőhöz rohantam. Belehelyeztem a kést hegyétől fogva a csavarba, és elkezdtem letekerni. De nem tudtam. Egyáltalán nem passzolt bele. De itt kell lennie annak a retkes kamerának. Amivel ismét elvették az életünk minden darabját. Ezt nem hiszem el... Ezt fel se fogom. Helyben leültem és kezemet fejembe temettem. Úgy tűnik Selena nem borult ki annyira mint én. Vagy csak nagyon jól leplezi. Vagy csak még mindig a videót bámulja. Amit őszintén megvallva nem is csodálok. Mire felnéztem épp az ajtóhoz sietett.
-Kérlek, gyere vissza.-nyöszörögtem ki de, már elment.


-Selena-

Utálom magam amiért otthagytam. Utálom magam amiért így viselkedtem vele. Utálom magam amiért amit tegnap tettem. Utálom, hogy már megint mindenünk elvették. Utálom ezt az egészet. Az egész életet. Soha semmi nem jön össze. Semmi amit szeretnénk. Ráadásul még arra se voltunk képesek, hogy egy teljes évet együtt legyünk. Mit akarunk így? Mit akar két szaros a házassággal? A szó jelentését sem tudom. Nem hogy élni ebben. Hülyék voltunk... Hülye voltam, hogy hozzámentem.
A parton sétálgatok ahol épp kezd egyre hidegebb lenni. Rajtam meg csak egy rövidújjú van. És természetesen nem hoztam pulcsit. Okos vagyok, ugye? A hullámok egyre hevesebben csapkodnak a sziklákhoz, sőt szinte dühösen. Mintha csak rám haragudnának. Az ég színe sötétedik, a felhők meg csak gyülekeznek arra várva, hogy kengethessék ami beléjük szorult. Bárcsak én is felhő lehetnék. Bárcsak én is kitudnám engedni magam. Kiadni valamilyen módon a sok kusza gondolatot és elcseszett életet.
Támadt egy talán - sőt teljesen - őrült ötletem, ezért felmásztam az előttem heverő sziklasor tetejére és torok szakadtából üvölteni kezdtem. Utálom, hogy úgy teszek, mintha az enyém lenne a világ összes problémája. El is szégyelltem magam, de a süvítő szél elnyomta a hangom, ezért folytattam, ugyanis különösen jól esett. De csupán arra jutottam, hogy teljesen idióták vagyunk drága férjemmel. Erre a szóra elmosolyodtam, és csak figyeltem a lábam előtt elterülő gyönyörűséget. Ekkor jutott eszembe, hogy szinte bejártam a világot, és végig csak nyavalyogtam a sok munka miatt. Bolond. Így visszagondolva életem legnagyobb élményeit tudhatom magam mögött. Selenával és Rob-al jártam be a városokat...Annyi természeti csodát láthattam... Annyi új és egyben furcsa kultúrával ismerkedtem meg... Annyi csodás emberrel találkoztam...Most pedig egy hülye szexvideó miatt sír a szám. Pedig szerintem inkább a nevetéstől kéne sírnom. De most komolyan. Hát nem röhejes? El is nevettem magam, és ezzel sikeresen elvesztettem az egyensúlyom. Mikor már felkészültem, hogy beleesek a vízbe, és onnan csak rosszabb lesz, erős karok fogságában találtam magam. A rémülettől a szemem még csukva volt, de mikor elindult velem kinyitottam. Vagyis inkább kiugrott a helyéről meglepettségében.
-Rob?!-mondtam a megszokottnál 2 oktávval feljebb.
Letett a parton, majd rám mosolygott.
-Szia.-fagyott a képére a vigyor.
-Te mit keresel itt?!-szegeztem neki. Követsz?!
-Oh, nyugi még a végén belefulladok a sok "köszönöm, hogy mentetted az életem"-be. Egyébként ezt inkább én kérdezhetném a szikla tetején ordibáló lánytól.
-Nászúton vagyok.-ráztam meg a vállam, leplezve zavarom. Amit te nagyon jól tudsz.-néztem rá oldalra döntött fejjel.
-Azt vágom, hogy úton vagy... a tengerbe, de hol a nászod?-nézett rám ugyanúgy.
-Oké. Először is én kérdeztelek előbb. Mit keresel itt?
-Megkaptad az ajándékom?-kérdezte unottan.
-Hát...ami azt illeti ez egy kicsit bonyolultabb ennél...-folytattam volna, de belevágott.
-A szöszi nem adta oda, mi?-mosolyodott el gúnyosan.
-Azt hittem az a nászajándék...vagyis, hogy akkor adtad oda...
-Vicces egy kis férjed van.-dörzsölte meg állát, majd átnézett a vállam fölött. Oh, csúcs.
Én is hátranéztem, és megpillantottam az épp említettet közeledni. Visszanéztem Rob-ra, de ő egy kicsit sem zavartatta magát. Hülye vagyok, ha vonzónak találom egy pasi ennyire pofátlanságát? Igen... Mivel van férjed, te ész.
-Örülök, hogy nem mentél messzire.-karolt át Ross és adott egy puszit az arcomra.
Mintha annyira felhőtlen lenne a helyzet...
-Miért nem szóltál neki, hogy itt vagyok?-kérdezte a másik összefont karral.
-Nem. Ezt hagyjátok, oké?-szólaltam meg mielőtt Ross tehette volna. Nem vagyok rá kíváncsi. Azért jöttem ide, hogy kiürítsem a fejem amit ti töltötök be...
-Mi?-kérdezte Ross szavamba vágva.
Oké...mondjuk lehet, hogy nem ezt kellett volna mondani...
-Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi, hogy tépitek egymás haját. És, Rob, bemutatom a férjem.-mutattam rá. Igen, ő lenne az. Lehet, nem tudod ugyanis szépen leléptél a barátod esküvőjéről.
-Mivel nem érdekelt, hogy faljátok egymást.-dünnyögte orra alatt.
-Komolyan mondom mindketten nagyon udvariasak vagytok, hogy várjátok amíg befejezem a mondandóm.-motyogtam sértetten. Te, drágám pedig megtanulhatnád, hogy ha lettél volna olyan kedves, hogy odaadd azt a kis dobozt, lehet, hogy most jobban tudnánk kezelni a helyzetet.-néztem Rossra. Na én mentem. Jó szórakozást.-fordultam meg. Ja, és ha agyonverve jössz haza, nem foglak beengedni.
Rob felröhögött, majd megfogta a kezem, és a fülembe súgott.
-Azért ha egyszer kinyitod az ajándékom, hívj fel.-mosolygott rám, majd elengedett.
Forró leheletétől végigfutott a hideg a hátamon, majd mentem tovább.
-Mielőtt behódolnál, jövök veled.-mormogta Ross, és megfogta a kezem.
Nem engedtem el, hiszen ahhoz túlságosan szégyelltem magam az előbbi miatt. Mármint, ami a testem reakcióit illeti. Végig amíg leértünk a házhoz egy szót sem szóltunk egymáshoz, de amint elértük a kaput elkezdett cseperegni az eső. Nem zavart, sőt azt hiszem jól is esett a kicsit meleg víz a bőrömön, ugyanis már eléggé fáztam. Ross kinyitotta a kaput, majd előreengedett és ráérősen sétált utánam. Mikor indultam volna fel a lépcsőn, megragadta a csuklóm majd magához húzott. Karjaiba zárt és hosszú percekig így álltunk. Egy kicsit hátrébb állt, én pedig felemeltem a fejem mellkasáról. Mélyen egymás szemét kémleltük, majd odahajolt és megpuszilta a homlokom. Sose tett még ilyet. A hűség jele. Lassan négy éve, hogy megismerkedtünk, mégsem tett ilyet... A szemeimben két kövér könny buggyant ki, amit sehogy se tudtam visszatartani. Hüvelykujjával letörölte, majd halványan elmosolyodott.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem elfojtott hanggal.
-Mert hűséges vagyok irántad.-mondta.
-És miért nem csináltad akkor előbb?
-Mert nem mertem.-mondta, mire kérdőn néztem rá.
Megsimogatta a hajam, majd átkarolt és bevezetett az eresz alá. Ott elengedett és kinyitotta lenti ajtót. Mutatta, hogy menjek előre, én pedig engedelmeskedtem. Mikor bezárta maga mögött az ajtót felé fordultam, még mindig kérdő tekintettel.
-Na mondd.-ült le az egyik bárszékre.
-Mit?-kérdeztem.
-Látom az arcodon, hogy kicsattansz a kérdésáradattól.-mosolygott rám.
Szemem forgattam, majd megláttam valami furcsát az egyik sarokban. Hátrafordultam, és velem szembe a földön takarók és párnák sorakoztak.
-Komolyan?-néztem vissza rá.
-Szerinted azért jöttünk ide, hogy beszélgessünk?-állt fel, mire elnevettem magam.
-Pedig az előbb kezdtem azt hinni, lesz némi romantika a dologban. De úgy tűnik tévedtem.-ráztam meg a vállam.
-Mielőtt elmondanám a valódi okát, miért vagyunk itt tett fel a kérdésed.
Idegesítő, hogy tudja mi jár a fejemben.
-Szóval... - léptem közelebb hozzá - kifejtenéd, mit jelentett amit előbb mondtál.
Látszott az arcán, hogy zavarba jött, és ebből lehetett tudni, hogy mégsem ugyanarra gondoltunk.
-Azt hittem Rob-ról fogsz kérdezni.
-Hagyd már ezt a témát!-csattantam fel. Csak arra vagyok kíváncsi, miért nem mered kimutatni az érzéseid irántam.
-De ez olyan ciki.-.rágcsálta alsó ajkát, majd oldalra nézett.
Odasétáltam hozzá, majd egy pillanat alatt rámarkoltam férfiasságára. Meglepettsége tettem iránt nyögésbe torkollott.
-Akinek ezt lehet, azelőtt ne legyen semmi ciki.-néztem fel rá, de még mindig nem engedtem el.
-És még te dumálsz nekem a romantikáról.-mosolyodott el.
-Kinek mi számít annak.-figyeltem tekintetét összehúzott szemekkel.
Megragadta derekam, kicsit hátradöntött és megcsókolt. Hirtelen hagyta abba, amit kicsit sajnáltam is.
-Féltem, hogy kiröhögsz. Hogy túl gyerekesnek tartasz, és nem veszed komolyan.
-Miért tartanálak gyerekesnek, te butus?-nevettem fel halkan, majd orrom övéhez dörgöltem.
Megkérhetlek valamire?-döntöttem arcom mellkasának.
-Akármire.-mondta.
-Csókolj meg.-emeltem fel a fejem.
Szó nélkül meg is tette, majd kérdőn nézett rám.
-Ne így.-válaszoltam halkan. Mondd el vele, hogy szeretsz. Szükségem van erre. Szükségem van rád.-kémleltem gyönyörű barna íriszeit.
Megsimogatta arcom, majd finom, puha ajkait gyengéden az enyémhez érintette és behunyta  a szemét. Átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. Nyaka köré fontam karjaim, majd én is engedelmeskedtem annak a reflexszerű dolognak, hogy sötétben érezzem. Olyan sokáig tartott és annyira jólesett. Azt hiszem még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Igaz, hogy a feje tetején állnak a dolgok...Igaz, hogy még mindig nem beszéltük meg a dolgokat, és lehet, hogy az egész világ látta, hogy csináljuk... Mégsem érdekelt semmi. Semmi, csak ő.