Mikor vége lett a koncertnek elmentünk Elen házába. Nem tudom mi baja van, de végig útközben engem szemlélgetett. Mondjuk lehet, hogy csak én vettem úgy. Sőt biztos is. Elen nem olyan...Vagy igen? Ahjj Selena nyugodj már le! Nem és kész! De ha igen? Nem! De...Selena csönd!
-Baj van?-jött be a szobába Elen.
-Nem nincs.
-Nagyon ügyes voltál ma.-ült le mellém és rámmosolygott. Nem...ez már vigyor.
-Köszi...
-Kérsz valamit?-hajolt a fülemhez.
-Nem!-vágtam rá. Vagyis...na...Köszi nem.-néztem zavartan.
-Hát jó. A fürdő a folyosó végén jobbra van.-állt fel.
-F-fürdő?-dadogtam.
-Mész fürdeni nem?-nézett értetlenül.
-De, de csak...Semmi hagyjuk! Köszi.
Mikor kiment, összeszedtem a cuccaim és bementem a fürdőszobába. Nem volt kulcs,ezért nem tudtam bezárni az ajtót. Nem tudom mi ütött belém. Én nem szoktam ilyen lenni. De most Ross rámhozta ezt. Amikor tudom, hogy úgy sincs igaza! Sőt ő is tudja, mert különben nem engedett volna el. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzó tálcába. Beállítottam a vizet kellemes hőmérsékletűre, majd elkezdtem tusolni. Szokásom szerint énekelgetésse ltöltöttem el, a bent lévő időt. Mikor már egy egész kis koncertet adtam a samponomnak és
a tusfürdőmnek, meghallottam egy furcsa zajt. Mintha ajtócsapódás lett volna. Megakartam furdulni, de megéreztem egy kezet a derekamon. Ne, ne, ne, ne,ne!!! Most mi a szart csináljak?! Ezt nem hiszem el! Hogy lehettem ekkora hülye! Neeee, ezt nem hiszem el!
Meg sem bírtam mozdulni, csak ő tolt beljebb. Egy rohadt szót nem tudok kinyöszörögni! Mindjuk eressz el! Ahjj, de ezt ki kéne mondani ! Mi lesz már beszélj!
-Eressz el!-kezdtem el rángatózni, de csak erősebben fogott.
-Hova szeretnél menni?-kuncogott a hátam mögött.
-Engedj el most rögtön vagy megbánod!
-Mégis mit fogsz csinálni?-kérdezte ugyanolyan hangnemben.
-Hívom a rendőrséget!
-Amíg kiérnek 3-szor megduglak! Ha eljutsz a telefonodig!-fordított maga felé.
-Nálam aztán 1000-szer vannak jobbak. Nem értem miért akarsz pont engem. Hiszen gondolj csak bele, 17 éves kislány vagyok. Szerinted milyen béna vagyok?-próbáltam változtatni a véleményén, hátha sikerül...
-Ne játszd nekem a kemény csajt! Látom mennyire félsz. De ha engeded sokkal könnyebb lesz.-mondta és megakart csókolni.
-Engedi a frász!-löktem el és kirohantam.
Bementem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Villámgyorsan felkaptam a ruháim és tárcsáztam a rendőrséget. Amikor felvették Elen betörte az ajtót és kikapta a kezemből a telefont. A szoba másik végébe dobta majd erőből bedöntött az ágyba.
-Tudod, ezt nem kellett volna!-mászott fölém.
Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Hagyd abba, te rohadék!-próbáltam kimászni alóla.
Rugdostam, ütöttem, de ez...ennek megse kottyan.
-Igen? Szóval durvábban akarsz játszani?
-Ez nem játék te köcsög! Most rögtön...-folytattam volna, de ajkát enyémre tapasztotta.
Nyögdécseltem alatta, hogy engedjen el. De nem. Minnél jobban nem engedtem a csókot annál vadabbul esett nekem. Mikor nyelvét akarta számba tolni összeszorítottam ajkaim.
-Hm...látom te nehéz eset leszel!-fogta le a kezem. De akkor kezdjük is a lényeggel!
Megfogta nadrágom száràt és letolta. 'Oda' nyúlt, mire lefogtam a kezét.
-Meg, ne, próbáld!-kaptam el a kezét.
-Különben?-tette vissza a kezét és elkezdett simogatni.
-Most komolyan képes lennél arra, hogy bánts engem?! Ha szeretsz akkor legalább szépen közölnéd velem, de így! Ne is álmodj róla,hogy valaha viszont foglak szeretni!
-Úgyse fogsz soha viszont szeretni. Tudom mennyire oda vagy azzal a szőke gyerekkel...
-Akkor sem fogom engedni!
-Pedig muszáj lesz!
/Ez után mindenki eltudja képzelni mitörtént. Nem vagyok hajlandó leírni a részleteket.-szerzői megjegyzés-/
Fáradtan és remegve estem vissza az ágyra. Kisírt szemeimet csípte az álmosság. Nem hiszem el, hogy képes volt rá...Valami olyasmit motyogott,hogy elmegy. Hát menjen...nem mintha érdekelne, hol van. De semmiképpen sem maradhatok itt. Oh hurrá a telefonom a szoba másik oldalában van. Jujj, de örülök! Odavánszorogtam és leültem a sarokba. Na kit hívjak...Igazából Rosst kéne, de a szívbaj ráfog jönni. És az is egy jó idő lenne amíg ideér. De ha a szüleimet hívom akkor pedig mégnagyobb lesz a baj...Hát jó. Próba szerencse. Tárcsáztam a számot...és kicsöng. Mit mondjak?
-Haló?-szólt bele kómásan.
-Ross...-nyeltem el a végét.
-Selena? Selena, mi a baj?
-Bocsáss meg!-kezdtem újra a sírást.
-Kicsim, mi a baj?-hallottam a hangján az idegeskedést.
-Igazad volt.-suttogtam elhaló hangon.
-Miben? Selena ne csináld már ezt! Mi a baj?
-Elen...
-Mi van Elennel?
-Meg...mege...
-Mondjad életem, ne hagyd abba!
-Megerőszakolt.-mondtam ki nagy nehezen.
-Micsoda?!-kiabált.
-Sajnálom, halgatnom kellett volna rád!
-Nem igaz nem a te hibád. De mégis...Jajj kicsim jól vagy?-remegett a hangja.
-Jobban.
-És most hol van az a rohadék?!
-Nem tudom. Azt mondta elment.
-Odamegyek! Ne törődj vele mennyi idő ott leszek,jó?
-Csak kérlek siess...Félek ha visszajön...
-Sietek! Nagyon sietek kicsim! Megígérem
-Várj, ne tegyél le kérlek!
-De fel kell öltöznöm.
-Kérlek.
-Rendben.
-Ross-
Letettem az ágyra a telefont és gyorsan felkaptam a ruháim.
-Figyelj nyuszim, valakinek jönnie kell velem!
-A fiúkat ne hozd, mert nem szeretném ha...
-Így látnának.-folytattam a mondatát. Persze én sem szeretném, de ha visszamegy Elen...
-Jó Rikert hozhatod.
-Miért pont Rikert?
-Mert ő olyan mint ha a testvérem lenne és ő nem pasi szemmel néz.
-Rydelt is viszem.
-Jó akkor, hozd Rikert, és Rydelt. Nekem mindegy de siess!
-Várj egy kicsit letszlek.
-Rydel!-kopogtam be nővéremhez.
-Mi az?-fordult a falba.
-Segítened kell.-ültem le mellé.
-Miben?-nézett rám.
-Vészhelyzet van, a kocsiban elmondom.
-Megyek már!
-Fel is kéne öltözni.-mosolyogtam rá és kimentem.
Bementem Rikerhez is. Itt nem kellett èbresztgetnem, mert bátyjám még mindig a gép előtt ült, és chatelt Yasminnel? Oké...ezt vegyük úgy, hogy nem láttam.
-Rik!-bögtem oldalba.
-Hm?-nézett felém.
-Öltözz fel, megyünk.
Mielőtt megszólalt volna szóltam én.
-Nincs időm magyarázkodni. Siess!
Beültem a kocsiba és vártam. Jöttek a többiek és hívtam Selt.
-Itt vannak a többiek. Te mondod el nekik vagy én mondjam?-kérdeztem.
-Mondd inkább te.
-Hát az a helyzet, hogy...Elen azt csinálta vele amiért ha mégegyszer meglátom puszta kézzel megölöm.
-Úristen Selena jól vagy?-nézett kétségbeesetten Rydel.
-Jön.-mondta Sel.
-Figyelj, maradj nyugodt feküdj le és csinálj úgy mintha aludnál.-mondta Riker.
Selena letette. Vagy valaki helyette. Csak ne essen nagyobb baja!
-Ross, miden rendbe lesz!-simította meg a vállam Rydel.
*New Yorkban*
-Már csak azt kéne kideríteni hol van a háza.
-Itt a sarkon.-mutattam.
-Honnan tudod?-nézett furán Riker.
-Ha azt mondom van egy nyomkövető a telefonomon akkor hülyének néztek?
-Igen!-válaszoltak szinkronban.
-Jó akkor csak megérzés. Na de gyertek!-szálltam ki.
Elkezdtünk lopakodni és halkan bementünk a házba.
-Szerintem nincs itt Elen!-suttogott Rydel.
-És Selena hol van?-kérdeztem.
-Nézd onnan világosság jön!-mutatott Rik az egyik ajtóra.
-Ti maradjatok itt!-mentem be a szobába.
-Ross!
-Kicsim!-öleltem magamhoz. Hogy vagy?
-Ezt most komolyan kérdezted?
-Gyere!-vettem fel.
-Au!
-Bocsi. De Elen hol van?
-A másik szobában.
-Mi?!-mondtam, de már nyílt is az ajtó.
-Hova, hova?-mosolygott Elen.
-Riker!-kiáltottam mire ott termett Elen mögött.
-Na és most?-kérdezte Selena.
-Elviszlek, miután...-indultam Elen felé.
-Rydel!-sutogott neki Selena, hogy hívja a rendőröket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése