Figyelem! A következő rész 18+-os jelenetet tartalmaz!
Fél év telt el amióta utoljára láttam Rosst. Most, hogy ezúttal nincsenek címlapok és botrányok egészen kezd fakulni bennem az emléke. Vagyis minden erőmmel azon vagyok, hogy próbáljam elfelejteni őt. Amit nem éppen könnyítek azzal. hogy az új albumomon dolgozok teljes gőzerővel, és lassan már kezdem úgy érezni, hogy készen állok lelkileg és testileg is a visszatérésre.
Jake már óriásira megnőtt és igazán nagyfiú vált belőle. Már 1 éves is elmúlt és teljesen hihetetlen ez az egész számomra. Ügyesen totyog és már az alap szavakat is megállás nélkül motyogja. És a fejlődésétől csak még jobban én vagyok a világon a legboldogabb ember. Tényleg úgy érzem nincsen senkire szükségem rajta kívül és, hogy végre megtaláltam a lelki békém.Rob-bal eléggé ingadozó a kapcsolatunk. Azóta nem feküdtünk le, és még mindig az éjjeliszekrényében őrzi az eljegyzési gyűrűmet, amit igazán nem bánok.
Őszintén megvallva egészen unalmasan telnek a napjaim. Elég régen volt már az, hogy így érezhettem. Egészen pontosan azóta nem éreztem ennyire unalmasnak és általánosnak magam, mint az előtti napon, hogy Ross-ba belebotlottam. Viszont nem fogok félrebeszélni, vagy kerülni a témát. Baszki, nagyon hiányzik az izgalom az életemből. Hiányzik a felhajtás körülöttem. Hiányzik a pörgés. Hiányzik a fiatalságom. Hiányzik, hogy kimerülten dőljek ágyba egy hatalmas koncertem után. Vagy akár egy egész napos táncpróba, vagy interjúzás után. Sőt egy kimerítő szex után. Túl besavanyodottnak érzem magam ennyi idős koromra. És kicsit kezdek aggódni is, hogy ez így van e rendjén. Az elmúlt hónapokban csak azzal foglalkoztam, hogy mindent eltávolítsak magam körül, ami rontja a közérzetem, vagy esetleg rossz hatással lehet Jake-re. De úgy érzem kicsit túlzásba estem ezzel. Hiszen úgy tűnik, hogy a jó dolgokat is sikerült megvonnom magamtól. Egyedül a kisfiamba és a munkámba tudtam kapaszkodni. Vagyis gőzerővel nyomattam a dalszövegeket, edzéseket, és stúdiózásokat. Rob azóta is azon dolgozik, hogy lemezkiadót találjon nekem, de sajnos senki nem akar egy ilyen háttérsztorijú nőszeméllyel dolgozni, mint én. Amit részben megértek de... Nem nem értem meg, basszák meg! Miért is ne lehetnék én több ezer nő inspirálója? Ki tudja mennyien vannak odakint a nagy világban azzal a problémával amivel én? Hány ember szenvedhet hiányt a családjától? Hány lányt hagyott cserben élete szerelme a gyermekével? És hány gyermek maradt édesapjuk nélkül? Szörnyű a mi társadalmunk. Egyszerűen néha csak undorodom az emberektől. Belegondolok, hogy az állatok mennyire összetartóak és, hogy feltétel nélkül szeretnek, és rögtön az jut eszembe, hogy nálunk miért nem lehetne minden ilyen egyszerű. Miért nem lehet csak szeretet és béke a Földön? Miért nem tudjuk mi is feltétel nélkül, csak szeretni egymást. Minden annyira egyszerű volna.
Hát kissé túlságosan is elkalandoztak a gondolataim a dalszövegírásról, ezért megráztam a fejem, majd hátradőltem az ágyamon. Kis füzetemet magam mellé dobtam, és csak meredtem üres tekintettel a plafonra. Órák óta most először pihentem le egy keveset a puha takarók ölelésébe, amikor megéreztem, hogy eléggé kivan száradva a torkom, ezért cserepes számhoz kaptam. Végigsimítottam megduzzadt ajkaimon, majd végül számba dugtam hüvelykujjam. Minden előbbi nélkül elkezdtem lassan szopogatni, és egy pár ki-be húzogatás után elvigyorodtam magamon.
- Hülye ribanc - dünnyögtem kaján mosollyal az arcomon magamban.
Megnyaltam ajkam miközben kezeim lejjebb vándoroltak melleimre, és lágyan megmarkolásztam őket. Éreztem, ahogyan ágyékom forrósodni kezd a vágytól, és igazán nem értettem mit művelek. De ez a kis izgalom olyan jólesett, hogy nem hagytam fel ennyivel. Kigomboltam a nadrágomat, majd jobb kezemet becsúsztattam a bugyimba. Lehunytam a szemem és miközben Rossról és a nászúti kalandjainkról fantáziáltam, elkezdtem izgatni magam. Majd mindenféle bűntudat nélkül eszembe jutott Rob ágaskodó szerszáma is...
- Ó te jó ég! - sóhajtottam fel, miközben ujjaimat ritmusra mozgattam magamban.
- Sel? - lépett be az elmémben emlegetett Isten, vagyis szamár.
Teljes riadtsággal pattantam ülésbe, miközben a takarót szorosan magam köré tekertem.
- Tessék? - néztem Robra kimelegedett arccal.
- Te most... - nézett oldalra szégyenlős mosollyal, miközben hajába túrt.
- Nem, dehogy! - vágtam rá hirtelen. Csak lepihentem picit - haraptam ajkamba, reménykedve, hogy bevegye.
- Akkor le kell állítanom magam is - nézett le dudorodó alsónadrágjára, mire én egyetértően bólintottam. Kár - húzta el a száját játékosan, majd inkább kisétált a szobából.
Ezt nem hiszem el! Csak két percet kellett volna várni. Csalódottan dőltem vissza az ágyba, miközben a takarót fejem búbjáig emeltem. Egy percre átfutott az agyamon, hogy folytatom, de őszintén elvette a kedvemet tőle. Rögtön visszacsöppentem a valóvilágba és el is szomorodtam tőle egy percre. Majd nagy levegőt véve kikeltem és megpróbáltam normálisan elkezdeni a napomat. Mielőtt felöltöztem, gyorsan lezuhanyoztam és nagyjából összepakoltam a szobában. Mikor kiléptem a nappaliba, Jake már mászott is volna le a kanapéról, hogy minél hamarabb tarthassam őt a kezemben. Vigyorogva sikerült is neki megállni a kanapét támasztva, majd én felemelve puszilgattam szanaszét a kis pofiját, aztán oldalamra csaptam és elindultam a konyhába reggelit készíteni magamnak. Jaket már Rob megetette és átöltöztette, amiért iszonyat hálás vagyok, ugyanis enélkül nem tudtam volna megírni a legújabb szövegemet. Amiben ezúttal nem a fájdalom és a szenvedés kapott főszerepet, hanem inkább a remény. És ez adott pozitivitást és fénysugarat a kis napomba.
- Átnéztem a dalszöveget és nagyon jónak tűnik - állt oda mellém Rob, miközben én egyik kezemmel Jaket tartottam, másikkal pedig a kávémat töltöttem ki.
- Köszönöm - mondtam semmit érzően, és hátat fordítva neki, a nappalinak vetettem az utam. Szeretnék elmenni veled a legközelebbi beajánlásomra. Jake-el - ültem le a kanapéra.
- Én is megszeretnélek dugni - csúszott ki a száján, miközben félve rám sandított.
Először kissé meglepetten fordultam felé, hiszen régen hallottam már tőle hasonló megjegyzést. Majd mire eszembe jutott, hogy valószínűleg az előbbi miatt jött meg ehhez a bátorsága, tekintetem azonnal szúróssá változott.
- Szeretném ha az emberek motivációt nyernének belőlem! - jelentettem ki, figyelmen kívül hagyva előbbi mondatát.
- Szeretném látni, ahogy letérdelsz elém és a gyönyörű száddal...- jött hozzám közelebb, mire én befogtam Jake fülét.
- Shhh! - csitítottam el. Gyerekkel vagyok! - akadtam ki, ő pedig halkan felkuncogott.
- Láttam amit láttam, Sel - lépett közvetlen elém és gyengéden megsimogatta arcomat, amitől szaggatottan felsóhajtottam.
Túlságosan kivagyok éhezve ahhoz, hogy ne hatott volna meg ez az érintés. Baszki...
- Oké - húzódtam el tőle, mire ő lehajolt fülemhez és lassan végignyalt rajta.
- Csak, hogy tudd, bármi is van köztünk, az én ajánlatom akkor is áll, hogy bármit csinálhatsz velem - suttogta érzékszervembe, majd erősen beleharapott, amitől mind a fülembe, mind az ölembe szúró fájdalom hasított.
Rám kacsintott, majd megcélozta a fürdőszobát. Engem pedig otthagyott teljesen letaglózva. Hátradöntöttem a fejem a kanapé támlájára, és próbáltam kitalálni mégis mit kéne kezdenem az életemmel. De nem tudtam ezen sokat filózni, ugyanis csöngettek. Szemeim kipattantak és Jake-el a kezemben az ajtóhoz siettem, miközben fogalmam sem volt, hogy kivel fogok szemben állni. Előttem Yasmine állt...anyámmal együtt. Égnek emeltem a tekintetem, majd egy köszönésfélét elmotyogtam. Yas a nyakamba ugrott és erősen magához szorított, majd kisfiam feje búbjára adott egy puszit. Én közben anyával szemeztem és megpróbáltam az arckifejezésemmel közölni felé, hogy mennyire hívatlan vendég a házamban. Vagyis Rob házában. Nem is értem, hogy gondolták, hogy ismét csak úgy beállítanak ide. Rob közben egy törölközővel a derekán kisétált a fürdőszobából és hazudnék ha azt mondanám nem nézett ki iszonyatosan jól.
- Üdv! - biccentett oda nekik, miközben átkarolva a derekam mellém állt. Segíthetünk valamiben? - kérdezte.
- Örülnék neki, ha nem egy szál törölközőben köszöntenéd valaki édesanyját - szegte fel anyám az állát, mire egy nagyot sóhajtottam.
Mindennél jobban hiányzott már ez, mit ne mondjak. Most látom őt először, amióta szépen szólva elcseszte az egész kapcsolatomat Rossal. Már nem haragszom rá annyira, mint akkoriban. Bár lenne rá okom, de egyszerűen megterhelőnek tartottam már, hogy emiatt bosszankodjak. Ami megtörtént az megtörtént, és már semmit sem tudok ez ellen tenni. Legalább Ross megmutatta az igazi arcát is, azzal a kirohanásával. Amikor képes volt azt a nőt, akit állítása szerint a legjobban szeretett és csodált, teljesen megalázni testileg és lelkileg. Aztán egy egész évre felszívódni, hogy minden előbbi nélkül felbukkanjon, mintha mi sem történt volna, megdugjon, aztán megint eltűnjön. Bár az utóbbit szinte csak magamnak köszönhetem. De az a meglepő, hogy eddig nem érzem annyira a megbánást. Na mindegy.
- Örülnék, ha nem kéne váratlan vendégeket fogadnom - válaszolt Rob. De az élet nem kívánság műsor, nemde? - kérdezte gúnyos mosollyal, majd arrébb állt az ajtóval velem együtt, hogy beengedjük őket.
Anya és Yasmine beléptek a nappaliba, mi pedig követtük őket.
- Ne izgulj bébi, mindjárt jövök - paskolta meg a fenekem Rob, majd elindult a szoba felé, valószínűleg, hogy felöltözzön.
Kicsit belepirultam a bébi szóba és az intim érintésbe, de egy fejrázás következtében elhessegettem a piszkos gondolatokat, amiken ezek következtében majdnem elkezdtem töprengeni.
- Minek köszönhetem a látogatást? - kérdeztem, miközben Jaket beraktam a járókájába. És, miért csak most jutott eszedbe, hogy van egy lányod, és egy unokád? - néztem anyámra erőltetett mosollyal.
Na igen, ennyit arról, hogy nem haragszom. Jake miatt igenis haragszom. De csak miatta.
- Selly, tényleg nagyon sajnálom. De valamiért úgy megutáltál hirtelen, hogy nem volt merszem a közeledbe jönni. Én...én - hebegte - azt hittem, nem szeretnél látni, ezért nem is próbálkoztam. Féltem, hogy visszautasítanál és - elcsuklott a hangja, és felcsillant a fájdalom a szemében. Tudom, hogy hibáztam, és nagyon sajnálom - mondta, miközben Jakere nézett, nekem pedig ez marokra szorította a szívem.
- Jakie - néztem kisfiamra, aki letette a kis autót amivel játszott, és érdeklődő szemekkel figyelt rám. Szeretnéd megismerni nagyit? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd kiemeltem a helyéről és magam elé állítottam.
- Szia, édesem - tárta szét anyám a karját, és várta, hogy Jake odamenjen hozzá.
De ő csak szégyellősen lábamba kapaszkodott és beletemette arcát.
- Nincs hozzászokva a vendégekhez - mondtam. De egy kis idő múlva biztosan megenyhül.
Közben Rob végre felöltözve kijött a nappaliba, majd felkapta a kisfiam és kissé maga fölé emelte és megpördült vele. Jakie persze önfeledten kuncogott rajta, én pedig ennek a mutatványnak köszönhetően küzdöttem az egekbe emelkedett pulzusommal.
- Csodálatosan szép kisfiú - ámult el rajta anyám. Annyira meghatódtam, amikor megtudtam, hogy a bátyád után nevezted el. Annyira hiányzik, és te is annyira hiányoztál szívem - öntötték el könnyek az arcát.
Na fasza. Nem szándékoztam elérzékenyülni. De ahogy magamhoz szorítottam ezután a kijelentése után, én is elkezdtem bőgni, mint egy igazi kisbaba. Nagyon jólesett újra közel éreznem őt, és csak abban a pillanatban jöttem rá mennyire hiányzott. Minden hiányzik amit otthagytam Londonban. A felhőtlen gyermek évek. Mennyire gyűlöltem az egészet, most pedig hihetetlenül visszavágyom. De hát ez a pont mindenki életében eljön.
- Szeretlek Selena - engedett el anya és megsimogatta az arcom.
- Én is anya - mosolyodtam el, majd ismét magamhoz öleltem.
Pár másodpercig még így voltunk, aztán ő engedett el.
- Na de -kezdte - Yasminnek van valami bejelenteni valója.
- Így van - szólalt meg az eddig csöndben kuksoló nővérem, hatalmas mosollyal az arcán. Rikerrel végre összeházasodunk. Jövőhétvégén! - mondta izgatottan, mire én alig hallhatóan felnyögtem.
Rob-bal összenéztünk, és tudtam, hogy egyre gondolunk. Semmi, de semmi kedvünk nincsen a Lynch családhoz. Főleg Rosshoz. Rob arca kissé megvonaglott az idegességtől, de én szememmel jeleztem neki, hogy bármi is a mondanivalója, most inkább ne szólaljon meg. Erre csak elhúzta a száját, majd ingatni kezdte a fejét.
- Nagyon szeretnénk ha eljönnétek. Tudom, tudom, hogy nem a legjobb ötlet - tette fel a kezét Yas védekezésképen - , de nekem fontos lenne, hogy ott legyél.
- Hát nem is tudom - vakartam meg a tarkóm. Ez tényleg nem a legjobb ötlet - vallottam be.
A délután többi részében a nővérem végig győzködött, én pedig mí meglepő beadtam a derekamat. Túlságosan is manipulálható vagyok, hogyha mások érzelmeiről/kéréseiről van szó.
Furcsa bevallani, de egészen élveztem a napot velük. Nagyon sokat meséltem az elmúlt éveimről, ők pedig viszonylag megértően fogadták. Sőt, még Rob-ot is kissé más szemmel nézték a kis találkozónk végére. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez fordítva is igaz. De nem is várom el tőle, hogy kedvelje őket. Már épp ez is elég volt, hogy egész délután kis tündér volt. Bár sanda gyanúm, hogy ezért cserébe vár valamit.
Miután elköszöntem anyáéktól, visszaérve a konyhában találtam Rob-ot, aki ebéd után is a hűtőben kutatott. Mikor meglátott engem gyorsan visszacsukta a hűtő ajtaját, mint egy rossz kisgyerek.
- Éhes vagy még? - kérdeztem, mire aprót bólintott, én pedig közel léptem hozzá.
Nem tudtam miért csináltam amit csináltam, de valamiért jólesett. Csak olyan boldog voltam valamiért, és úgy éreztem igazán megérdemeljük mind a ketten a kényeztetést.
Óvatosan nekilöktem a konyhaszekrénynek, majd ajkamat az övére tapasztottam. Átkaroltam a nyakát és nyelvem máris szájában volt. Meglepettségében a számba nyögött, de nem hagyta abba a csókot.
- Ehetnél belőlem egy keveset - lihegtem szájába, mire elmosolyodott.
- Egy szavadba kerül hercegnőm - mondta, majd fenekemtől fogva felemelt, feldobott a pultra, és szétnyitotta a lábam.
Hajamba markolva csókolt meg ismét, de most vadabbul mint az előbb. Közben másik kezével benyúlt szoknyám alá és simogatni kezdett lábam között. De nem kínzott sokáig, félretolta a bugyim, és két ujját belém csúsztatta. Fejemet hátravetve nyögtem fel, ő pedig halkan felkuncogott.
- De imádom a hangod - dünnyögte rekedt hangon. Meg téged is, akkor is ha csak kihasználsz - mondta, mire én kuncogtam fel. Kinevetsz? - kérdezte én pedig eddig lehunyt szememet kinyitottam és aprót bólintottam.
Ő csak mosolyogva ingatta a fejét, majd szélesebbre nyitotta a lábam. Szemei szikráztak az izgalomtól, ami engem is csak jobban beindított, ezért szorosan nyakába karoltam és úgy húztam magamhoz, hogy csókoljon meg. Ezúttal ő támadott rám ajkaival, de hirtelen vált el tőlem. Egy pillanat sem volt az egész, de máris előttem térdelt és feltolta a szoknyámat, hogy teljesen hozzám férjen.
- Ugye be van zárva az ajtó mielőtt a kis barátnőd betoppanna? - kérdezte felnézve rám.
- Nem igazán érdekel - markoltam hajába és toltam lábam közé.
Olyan hangosan nyögtem fel ahogyan nyelve hozzám ért, hogy rögtön szám elé kaptam. Ő is teljes mértékben érezte milyen hatással van rám, de még véletlenül sem enyhített a kegyetlen tempóján. Nem is kellett sok hozzá, amint társította ujjait szinte rögtön összeomlottam körülötte. Meg sem várta amíg a combomban elmúlik a remegés, vagy, hogy észbe kapjak, lekapott a pultról, megfordított és úgy döntött rá vissza. Meglepődni sem volt időm, már bennem is volt tekintélyes szerszámával. Hajamba markolva húzta fel a fejem és egészen agresszív mozdulatokkal hatolt újra és újra belém. Nem mondom, hogy zavart, hiszen túlságosan kívántam én is, de, hogy éreztem e bármi mást is a gyönyörön kívül azt nem mondanám. Csak mintha az egyik lány lettem volna a sok közül akikkel szanaszét csalt. Teljesen másképp érintett meg, mint ezek előtt. Ettől összeszorult a mellkasom és elkezdtem küszködni a könnyeimmel, amit ő persze egyáltalán nem vett észre.
Nem szabadott volna ebbe belekevernem magam. Uralkodnom kellett volna a vágyakozásomon. Nem csak elmúlt az előbbi jókedvem, de végül el is sírtam magam. Amit már persze meghallott, ezért abban a pillanatban elengedett és maga felé fordított.
- Jesszusom Sel, mi a baj? - nézett rám aggódó tekintettel, de én csak lesütöttem tekintetem.
Túlságosan szégyelltem magam, hogy megint ennyi idő után egy ilyen butaság miatt elérzékenyültem.
- Semmi, ne haragudj - dünnyögtem, majd elindultam a szoba felé, de ő megfogta a kezem és visszahúzott.
- Bántottalak? Fájt? - kérdezgetett, mire csak ingattam a fejem és elléptem előle. A kurva életbe már - csapott az asztalra, amitől összerándultam, de nem álltam meg egészen a fürdőszobáig.
Lekapkodtam a ruháimat és alig vártam, hogy lemossam őt magamról. Beálltam a forró víz alá és könnyeim ismét eleredtek.
Ennek sosem lesz vége. Mert mindig csak kibaszott Ross-t fogom szeretni, és sosem leszek képes egy normális kapcsolatot felépíteni. Sem egy normális állást találni, se semmit. Hogy engedhettem, hogy idáig fajuljanak a dolgok Rob-al is? Én kedveltem őt, tényleg. Sőt talán még szerettem is egy kicsit. Ahogy a gondolataim egymásnak ütköztek, térdeim felmondták a szolgálatot. Lehuppantam a zuhanyzótálcára és csak bőgni tudtam. Tudom, hogy csak én bonyolítom a saját életemet, de már úgy érzem megfulladok a fejemben, és ismét kezdem elveszíteni a kontrollt saját magam fölött. Hiába próbálom tettetni a látszatot, hiába írok a reményről dalszövegeket, ha egy lelki roncs vagyok és az is maradok.
Térdeimet átkarolva ültem ott, amikor meghallottam, hogy az ajtó kinyílt.
- Nem kell örökké istápolnod. Tudom, hogy már kicseszettül eleged van belőlem - mondtam, de a fürdőkabin ezek ellenére is kinyílt és Rob ruhástul beült velem szembe a másik sarokba.
Nem mondott semmit, csak bámultunk egymásra. Én nem tudtam hova tenni az egész szituációt, ezért a sírást is abbahagytam, annyira abszurd volt az egész. Kezével intett, hogy menjek oda hozzá, én pedig engedelmeskedtem. Vizes ruhája bőrömhöz tapadt, ahogy erősen magához szorított, de nem mozdultam el mellőle. Átkaroltam a vállát és úgy öleltük egymást percekig, mire megszólalt.
- Most az egyszer nem tudok kiigazodni rajtad. Pedig csináltál már megmagyarázhatatlan dolgokat. De most aztán - sóhajtott fel - feladtad rendesen a leckét - simította ki hajamat az arcomból.
- Nem tudok erre választ adni én sem. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit érezzek veled kapcsolatban. Nem tudom te, hogy érzel velem kapcsolatban. Nem értem miért bántál velem ilyen agresszívan. Nem tudok semmit - ráztam meg a vállam.
- Szóval az a gond, hogy szétakartalak kúrni - mondta, mire szájára csaptam egy aprót a csúnya kifejezés miatt.
Pedig még csak gyerek sincs most nálam.
- Rob - néztem fel rá, mire ő kérdő tekintettel bámult vissza rám.
- Szóval szerinted, most ugyanúgy vagyunk, mint egy évvel ezelőtt? Hogy te apácába vágtad magad, én pedig élem a kis életem? Mert kibaszottul nem így van. Amióta visszaadtad a gyűrűt, hiába jól titkolom, de szanaszét vagyok én is törve. És nem tudom mit tehetnék, hogy megbocsáss nekem. Már nem tudok mit kitalálni - mondta mire én szorosabban bújtam hozzá.
- Szóval azóta nem feküdtél le senkivel? - kérdeztem visszatartott mosollyal, mire felkacagott.
- Szóval neked ennyi jött le ebből? - ingatta a fejét. Menthetetlen vagy - jelentette ki.
- Szeretsz még? - kérdeztem szemébe nézve.
- Soha nem foglak tudni nem szeretni. Bármit is teszel, bárhogyan is próbálsz eltaszítani - mondta én pedig egy apró csókot leheltem ajkára. Olyan vagy nekem, mint a legrosszabb drog Selena. Csak bárcsak eldöntenéd mik a szándékaid - húzta el fejét, mire ismét fájdalom nyilallt a mellkasomba.
Szörnyen bánok vele, mind annak ellenére is, amit ő tett velem. Pedig nem akarok. Csak valóban nem tudom eldönteni mik a szándékaim. Viszont, ha eltaszítom magamtól, ő akkor sem tágít. Szóval igazából mi vagyunk a legmérgezőbb páros a földkerekség történetében.
- De erről nem csak én tehetek - vágtam vissza. Igazából ha engednéd, már nem laknánk rajtad. De nem engedsz el.
- Azt szeretnéd, hogy elengedjelek? - kérdezte, mire lesütöttem szemeim.
- Nem tudom - vallottam be.
- Ez az én bajom nekem is - sóhajtotta. Miért nem jössz hozzám? De tényleg. Annyira egyszerű lenne. Nekem nem kell más. Ross már egy elúszott hajó - nézett rám, hogy szemügyre vegye arckifejezésem, de én nyugodt maradtam.
- Még mindig istenien bánsz a nyelveddel - mondtam, mire ő ütött picit a számra és mind a ketten felnevettünk.
Ő is tudta, hogy csak terelni akarom a témát, de mégsem szólt semmit. Egyikünknek sem volt kedve erről beszélgetni.
- Te meg istenien tudod lelohasztani a random sírásaiddal - mondta, mire én szemem forgatva felálltam és húztam őt is magam után.
Még mielőtt kilépett volna a zuhanyzóból megszólaltam.
- Én még nem végeztem - mondtam, mire visszafordult és fejét oldalra fordította.
- Sírba viszel te lány - válaszolt és elkezdte kigombolni az ingét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése