-Ross-
2 hete szinte a korházban lakom. Aznap este Selena magas vérnyomás miatt összeesett. De ha ez még nem lenne elég beverte a fejét úgy, hogy kómában van. Nagyon aggódom érte. 2 hete, hogy egy kis életjelet sem adott. Semmi.Csak fekszik itt, alig lélegzik, alig dobban a szíve. Nem bírom így látni őt! A sok gép amin rajta van...Azt hiszem ez volt a legnagyobb rémálmom, hogy így lássam. Annyira félek, hogy nem ébred fel. Megfogtam a kezét és óvatosan föléhajoltam.
-Selenám! Életem! Nagyon szeretlek, kicsim! Csak ébredj fel! Nyisd ki azt a gyönyörű szemed! Nem veszthetlek el! Szükségem van rád, kicsim!-borultam rá zokogva. Csak adj egy jelet! Szerelmem! Kérlek!-mondtam elhaló hangon.
Megszorította a kezem amire a szívem összeszorult, és abban a pillanatban felkaptam a fejem.
-Ébredezik!-örvendeztem.
-Szólok egy orvosnak. Te addig menj haza egy kicsit pihenj le. Igazán rád fér!-simította meg a hátam Rydel?
-Te mit csinálsz itt?-néztem fel rá
-Itt voltam végig. Vigyázok rád.
-Nem kell rám vigyázni.-álltam fel.
-Menj csak!
-Ígérd meg,hogy nem mozdulsz el mellőle!-fogtam meg vállát.
-Megígérem!-vitt fel egy eröltetett mosolyt.
-És hívj ha van valami!-mentem ki.
Lementem a lépcsőn és bepattantam a kocsimba. Elindultam haza. Lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyamba. Nem volt otthon senki csak az én kiskutyám Pixie. Amit tudtam volna nélkülözni mivel az arcomat nyalogatta, amikor én úgy terveztem, hogy aludnék.
-Pixie!-tettem le a lábamhoz.
Ő visszamászott és folyatta.
-Jól van akkor maradj!-öleltem magamhoz.
Egy kicsit még helyezkedtem, majd az álmosság kiütött.
-Yasmine-
Nagyon hiányzik Selena. Nem tudom igazából kinek volt igaza. De...semmiképpen sem anyunak. Nagyon megharagudtam rá. Hisz' nem Selena tehet arról, hogy szerelmes. Nem kéne ezért haragudni rá. Ő még csak kislány...Vele sajnos nem beszéltem azóta, de Rikerrel tartom a kapcsolatot. És tudom, hogy a kishugom kómában fekszik. Anyámat nem is érdekli. Nem értem miért csinálja ezt. De én nagyon aggódom érte.
-Mehetünk?-nyitott be Nick.
-Mindjárt!-mentem ki.
Bementem anyuék szobájába, de csak apa volt bent,és egy mappàt tartott a kezében. Leültem mellé és megláttam, hogy abban a mappában a mi kiskori képeink voltak.
-Jake itt öt éves volt!-mutatta az egyik képet.
-Selena itt pedig 3. Ez volt a hercegnős szülinapja!-mosolyodtam el.
-És az egèsz csokitorta az arcán landolt.-nevetett apa.
-Én pedig mérges voltam amiért nekem nem hagyott.-nevettem én is.
-Miért történik ez?-nézett rám keservesen.
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Hallottam, hogy Selly kómában van.
-Nem akartam elmondani, mert tudtam hogy kileszel bukva.
-Nem mindegy már? Anyád elrontott mindent.
-Talán. De tudom, hogy minden rendben lesz!-öleltem magamhoz.
-Ross vigyáz rá ugye?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Nagyon szereti.-suttogtam.
-Ross-
Épphogy elaludtam megcsörrent a telefonom.
-Neeee! Ez nem lehet igaz!-tömtem a párnába a fejem.
Pixie is felébredt ezért ugatással adott hozzá a már épp elég hangzavarhoz.
Sikeresen levertem egy jópár dolgot amíg megtaláltam a telefonom.
-Haló?
-Ross...
-Rydel? Selena felébredt?-pattantam fel.
-Igen, de...
-Mi az mondd már!
-Csak gyere be.
-Indulok!-csaptam le.
Lerohantam az emeleten. Levettem a fogasról a bőrdzsekim és felkaptam a tornacsukám. Mielőtt kiléptem volna visszarohantam a fürdőbe, hogy beigazítsam a hajam. Mikor ezzel is kész voltam gyorsan fújtam kettőt magamra a parfümőmből, bezártam az ajtót és elindultam. Mikor odaértem, kipattantam a kocsimból ès felrohantam az intenzívre ahol Selena fekszik. De hamar rájtöttem, ha már felébredt valószínűleg már nem ezen az osztályon van.
-Elnézést doktor úr nem tudja, hogy esetleg Selena Ailon melyik szobában van.
-De az alattunk lévő emeleten a 126.-os-ban van.
-Köszönöm!-rohantam el.
Lementem a lépcsőn és be a szobába ahol Selena feküdt. Mellette állt Rydel és Riker.
-Szia Roooooss!-jött oda Ellington.
-Szia, bocs, de beljebb mehetnék?
-Nem!-vágta rá. Vagyis...
Odamentem Selenához és leültem mellé. Olyan jó újra látni ébren!
-Szia kicsim!-mosolyogtam rá.
-Ross ne!-mondta Rydel.
-Miért?-néztem rá idegesen.
-Hogy vagy életem?-fordultam vissza Selenához.
-Te ki vagy?-nézett értetlenül.
-Hát Ross! Ross vagyok a barátod!
-Van egy helyes pasim!?-nézett rám kerek szemekkel.
-Mi van vele?-néztem rémülten.
-Sajnos...nem emlékszik semmire.-mondta Riker.
-MI?! Nem az nem lehet! Emlékezned kell rám! Kicsim! Mondd hogy emlékszel!
-Nem.
-Ne! Kérlek!
-Elvisszük egy röntgenre, hogy van-e valami baja!-szólt egy orvos.
-Hát nem látja, hogy van?! Elfelejtett mindent! Ne vigyék el kérem! Selena! Emlékezned kell rám!-kiáltottam utánna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése