-2.évad 10.rész Új élet veled-

-Selena-

Nos egy évvel később járunk. Szerencsére minden a helyére állt, és még a karrierem is beindult. Ami azt illeti elég jól, mivel már Amerikában lakunk. Kaliforniának annak a részén ahol Lynchék. Pontosabban a szomszédukban. Így végre eleget is lehetek otthon és Rossal is. Én úgy döntöttem az iskolát inkább magántanulóként fejezem be, ahogy Nick is. Bár mostanában nem tudok sokat tanulni a folyamatos koncertezések miatt. Hihetetlen érzés, ami történik velem. Egyszerűen még most sem tudom felfogni. Épp ma is van egy nagy koncertem New Yorkban. Az R5-nak pedig itt Kali-ban. Ami azt illeti újabb egymás nélküli nap. De végül is ezt akartam, ezt az életet. Elfogadtam Rossnak ez az élete, ahogy már nekem is. Igaz sokkal jobban eltudnám néha képzelni enélkül az életem, de jó, ahogy van. Csak egy kicsivel több idő kéne magunkra is.
-Jóreggelt!-ült fel mellém Ross és megpuszilta a vállam.
-Szia.-olvastam tovább a kezemben tartott könyvet.
-Egy csókot azért adhatsz, hamár ajándékot nem adsz...
-M-milyen ajándékot?!-néztem rá értetlenül.
-Tudom, hogy elvagy foglalva, de azért én tudom mikor van a szülinapod.-állt fel, és elkezdett öltözni.
-Azt sem tudom milyen hónap van nem, hogy milyen nap.-néztem ki a könyvből rá.
-December 29.-ment be a fürdőbe.
-Tudtam, csak vicceltem...-vakartam meg a tarkóm.
-Jó duma.
-Naa...tudod, hogy szeretlek! Csak, úgy telik az idő...
-20.-jött ki.
-Hova sietsz így? Egy év múlva hivatalosan is ihatsz alkoholt.-nevettem.
-Gyere reggelizni.-adott egy puszit a számra.
Elment volna, de én visszahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Kikerekedtek a szemei, majd mosolyogva visszacsókolt.
-Boldog szülinapot!-hajoltam nyakához és belesúgtam a fülébe.
Nem mondott semmit csak fülem mögé tolt egy tincset, rámkacsintott és kiment. Felöltöztem, rendbeszedtem magam, és kimentem.
-Jóreggelt!-ültem le az asztalhoz Rydel mellé.
Amit Ross nem jó szemmel figyelt.
-Jajj ne csináld már ezt.-vágtam neki a grimaszokat.
Ennek ellenére is ugyanazt a tekintetet vetette rám.
-Jólvan, átülök..-ültem mellé.
Rámmosolygott..olyan..olyan fejjel. Én mit nem figyelve rá elfordultam. Stormie tálalta a reggelit. Most már mindenki ült, és elkezdett enni. Már kezdtem megkönnyebülni Ross miatt, de ezt inkább nem kellett volna. Megéreztem combomon a kezét. Ránéztem idegesen, de ő csak folytatta az evést. Amikor kezét feljebb csúsztatta csupasz combomon elkezdtem mocorogni, jelezve, hogy most már igazán abbahagyhatná. Erre persze, hogy nem! Ezt nem hiszem el! Ez a gyerek soha nem változik! Amikor még feljebb ment nem törődve semmivel rákiáltottam. Mindenki felénk fordult.
-Te most, ki!-álltam fel, és mutattam Rossnak.
-Baj van?-játszott ujjaival a vállamon.
-Két éve folyamatosan csak kínos helyzetbe hozol a családod előtt. Attól függetlenül, hogy egy évvel idősebb lettél, ugyanolyan hülye maradtál. Nem tudnád egy kicsit sem korlátozni magad?!-néztem rá idegesen.
-Nyugi van!
-Nem nincs nyugi! Nem fogod ezt mégegyszer eljátszani.-indultam az ajtó felé.
-Bocsi. De este úgy sem lehetünk együtt...-rázta meg a vállát.
-Nem érdekel. Nekem már úgy is mennem kell.-léptem ki.

-Ross-

-Ügyes vagy! Ìgy kell elüldözni!-tapsikolt Ryland amikor visszamentem.
-Hahaha!-ültem volna vissza.
-Kisfiaim ne veszekedjetek inkább segítsetek elpakolni!-vette el előlem anyánk a tányért.
-De én még nem fejeztem be!-néztem rá.
-Talán az asztalnál enni kéne, nem pedig mást!-tolta be a székét Rocky.
-Ez jó volt!-pacsizott le Ratliffal.
-Ohh köszönöm a születésnapi jókívánságokat!-vittem fel egy eröltetett mosolyt.
-Az majd csak jön.-ütögette meg a vállam Rydel.
-Köszi hercegnő, hogy elmosogatsz helyettem!-adtam egy puszit nővérem arcára.
Csöngettek, ezért mentem ajtót nyitni. Nagy meglepetésemre Selena állt előttem. Megakartam ölelni, de ő nem engedte.
-Ne eröltesd magad, Rylandhez jöttem. Ugyanis akartam vele beszélni, de valaki, elfelejtette velem!-lépett be a házba.
Mostanába egyre többet veszekszünk, de pár óra múlva már ugyanúgy vagyunk. Szóval, nem is nagyon izgulok, minden rendben lesz. Főleg, hogy most már kicsit nehezebben lehetne szakítank, mert jegyesek vagyunk. Ami még mindig elég fura...
-Ross, Yasmine otthon van?-jött oda Riker.
-Jahj...ne is mondd, mit akarsz?-mosolyogtam rá.
-Csak, hogy legyünk újra együtt.
-Ohh igen, mi mást is. Riker, már vagy 6-szor szakítottatok és ennyiszer jöttetek össze. Pedig azóta csak 2 év telt el.-húztam össze a szemöldököm.
-Igen, tudom, de szeretem!
-És ő is téged, ezért nem értelek titeket!-ráztam meg a fejem, majd arrébb álltam.
Felmentem az emeleten, és bementem a szobámba. Egy kicsit ücsörögtem, majd bejött Sel.
-Na mondjad!-mosolyogtam rá.
-Telefonomért jöttem.-vette el az említett tárgyat a kisszekrényünkről.
-Jajj, már ne csináld ezt!-húztam az ölembe.
-De csinálom!
-Szeretlek!-mondtam úgy, hogy a szájaink összeértek.
-Most nekem is azt kéne mondanom, hogy én is?-mosolygott, és homlokát enyémhez érintette.
-Minimum.
-Szeretlek! Örülsz?
-Igen!-csókoltam meg.
-Lassan indulnom kell.-váltotta a mosolyát.
-Tudom. Addig lemegyünk a partra?-simítottam meg arcát.
-Össz-vissz egy órám van, és még át is kell öltöznöm.
-Megoldjuk.
-A szokásosan, mi?-nevetett.
-Igen, de most egy kis extrára gondoltam.-mosolyogtam.
-Mire?-állt fel érdeklődően.
-Az legyen titok.-kacsintott.
-Ugye nem azt akarod, hogy megint rááljak arra a deszkára?!-tette fel a kezét, védekezés képpen.
-De, de.-bólogattam.
-Neem, Ross, nem! Nézd meg múltkor is, hogy felhorzsoltam a könyököm!-nyomta elém a sebes végtagját.
-De, tudom, hogy sikerülni fog!
-Jaj, Ross legalább, ne koncert előtt kelljen a sebészetre mennem!-nyavajgott.
-Nem lesz semmi baj!
-Ígéred?-nézett félő mosollyal az arcán.
-Ígérem!-álltam fel.
-Jól van, de ha valami történik, az csak is miattad lesz!-nézett vissza az ajtóból.
-Benne vagyok!-vettem elő a gördeszkámat.
Lementünk az emeleten, felkaptam a cipőmet és kimentünk. Egyik kezemben a deszkàt tartottam, a másikkal pedig megfogtam Selena kezét. Mikor odaértünk a partra ledobtam a deszkát, és mutattam Sellynek, hogy kell. Amikor nem néztem a lábam elé, megbotlottam, és felestem.
-Hmm...ha te is fejreállsz, mit vàrsz tőlem?-nyújtotta a kezét, kedves barátnőm.
-Csak bemutattam mit nem szabad!-álltam fel.
-Szerintem hagyjuk ezt a profikra.-nevetett.
-Én az vagyok.
-Igen, te mindenben profi vagy!-nevetett tovàbb.
-Te is szoktál dícsérgetni egyes dolgokban...
-Az más...-vörösödött ki a feje.
Már nem bírtam ki, hogy ne röhögjek, és el is nevettem magam.
-Kössz!-ütött mellkasomba.
-Mennyi időd van még?-kérdeztem.
-Kemény fél óra.-pillantott karórájára.
-Jól van akkor nem nyúzlak.-karoltam át.
-De máskor sem!-jelentette ki.
-Dehogynem!-nyomtam egy puszit a feje tetejére, és elindultunk.
Beljebb mentünk a homokos részre. Ahhoz képest, hogy már elég szépen tél van Kaliforniában mintha nyár közepe lenne. A nap csak úgy ragyog. Talán a tenger hőmérséklete miatt lehet nem nyarat mondani. A szél kicsit feltámadt, ezt is úgy igazán a tengerről lehetett észrevenni. A hullámok hangja ahogy visszacsapódik a sziklákról és visszazúdul a tengerbe. Déltájt még nincsenek olyan sokan, ezért csak ezt lehetett hallani, és ahogy szuszog mellettem a szerelmem. Elfogott egy meleg érzés, ami nagyon jólesett. Levettük a cipőnket és úgy sétáltunk félig a meleg homokban, félig a hideg vízben. Nem szóltunk egymáshoz semmit, mégis így volt tökéletes ez a pillanat. Talán azért is, mert szinte semmit nem tudunk csak ketten lenni. Leültünk a néhol sötétebb, néhol világosabb homokba, és magamhoz húztam. Ő átölelt és fejét vállamra hajtotta. Selena és a tenger illata összekeveredett, és orromba szökött. Ennél jobb nem is lehetne. A rózsaszín felhők között amik a szemem előtt lebegtek csak egy szót tudtam kinyöszörögni, ami mindennél többet jelentett.
-Szeretlek!

-Riker-

Nahát akkor most jön a nagy pillanat! Most vagy soha! Becsengettem az Ailon házhoz és ahogy ezt a mozdulatot megtettem, azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Annyiszor elrontottam már...De nagyon szeretem...Nem adhatom fel! A kilincs lenyomódott, és szégyenemben csak elfutottam volna. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem Yas nyitott ajtót, de...csak tényleg kicsit!
-Jó napot Mr. Ailon. Ömm...Yasmine itthon van?-mondtam pöszén.
-Szia Riker. Igen a szobájában. Gyere be!-mutatott be a házba.
-Köszönöm.-léptem be félénken, de biztosan a dolgomban.
-Szóljak neki?-szólalt meg Peter, egy sor csönd után.
-Legyen szíves.-mondtam.
Peter felment én pedig leültem a kanapéra. Egy-két perc múlva jöttek is le, én pedig felpattantam.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-nem nézett rám, a földet nézte.
-Akkor...én most megyek is. Azt hiszem, hívott anyukád...-nézett Peter Yas-re aztán rám.
Bólintottam, és elment.
-Nagyon szép vagy.-mondtam.
-Köszi.-kémlelte tovább a földet.
-Gondolom tudod, hogy miért jöttem.-emeltem fel a fejét állánál fogva.
-Riker én...-dadogott.
-Szeretsz? Csak ennyit mondj!
-Szeretlek,de...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-De?
-Figyelj, tudod jól, hogy nem ment egyszer sem.-mondta.
-Tudom, de nem tudok nélküled élni. Nem lehetne, hogy adsz egy utolsó esélyt?
-Hányszor adtam már!-nézett oldalra.
-Kérlek!-simítottam meg az arcát.
-Sajnálom.
-Miért van az, hogy idősebbek vagyunk és mégis a testvéreink okosabbak...?-léptem ki az ajtón.

-Selena-

-Tuti most üzent Elen.-mondtam Rossnak, mert rezgett a telefonom.(Elen a menedzserem)
-Tudod nekem nem nagyon tetszik ez a pasas... -mondta.
-Miért?-néztem rá.
-Hát...elég furi...Mindig úgy megbámul téged!-engedett el az öleléséből.
-Csak haverok vagyunk és munkatársak. És egyébként is, 25 éves!
-Csodálod, hogy féltelek?
-Megtudom magam védeni!-álltam fel.
-Attól még vigyázhatok rád.-állt fel ő is.
-17 éves vagyok, nem vagyok már az a kislány...
-Nekem mindig az a kislány maradsz! És kötelességem vigyáznom rád!-csókolt hajamba.
-És most az jön, hogy elakarod olvasni az SMS-t amit küldött.-nyújtottam oda a telefonom.
-Nem, mert bízom benned.-tolta el a kezem.
-De ha már majdnem a kezedben van felolvashatod!-toltam vissza.
-Jajj, a lustaság határtalan.-sóhajtott, és elkezdte olvasni.

Szia baby!

-Baby?! Komolyan???-nézett rám idegesen Ross.
-Ahjj, add ide, majd én elolvasom.
-Nem most már én!

Tudom, hogy most épp romantikázol, de gyere mert öltöznöd kell. Aztán érkezik  limó, és megyünk. New York nincs közel cica, siess!

-Majd én elviszlek-nézett ki a telefonból.
-Kizárt, hogy visszaérnél!
-Az kizárt, hogy ezzel elengedjelek!
-Miért most ebbe mi volt az a nagy dolog, hogy nem mehetek el vele?-nevettem.
-Baby?! Cica?!
-Ezek csak becenevek...-mondtam.
-Ezeket csak egy ember mondhatja, és az én vagyok!-mutatott magára.
-Persze bízol bennem mi?-indultam el.
-Selena, csak nem akarom, hogy bajod essen.-fogta meg a kezem.
-Tulságosan is féltessz.
-Mert szeretlek!
-Jó, majd valahogy megoldom, hogy jöjjön még velem valaki.
-Köszönöm!-ölelt meg. Na gyere menjünk, New York City vár!-csókolt meg, és kézen fogva elindultunk.

*otthon*

-Ohh, jó, hogy itt vagy!-ölelt át Elen, de amint megpillantotta, hogy nem egyedül vagyok elengedett.
-Megyek öltözni!-mentem fel az emeletre, Ross pedig utánam .
Becsuktam az ajtót és elkezdtem öltözni amikor kopogtak.
-Nyitom.-nyitotta ki Ross résre. Á Elen...úgyis akartam beszélni veled!-csukta be az ajtót maga mögött.
Én odatettem kíváncsiságból a fülem az ajtóhoz.
-Selena?-kérdezte Elen.
-Öltözik.-mondta Ross.
-És mi mondanivalód van nekem?
-Tudod...nem tetszik a modorod.
-Milyen modorom?
-Ahogy viselkedsz. Kicsit óvatosabban ügyködj Selenával, mert ha valamit csinálsz vele, megöllek. Vágod?
-Hm.-nevetett halkan Elen. Te?
-Miért van itt más is, vagy esetleg nagyot hallasz?
-Jól hallottam szöszi.
-Remélem is.-mondta nyugodt hangon Ross.
Asszem ezzel le is tárgyalta...Arrébb mentem az ajtótól és úgy csináltam, mint aki nem hallott semmit. Ross nem szólt, csak kinézett az ablakon.
-Megjött a limuzin szépségem.-karolta át hátulról a derekam és megcsókolta a nyakam.
-Szólok Yasminnek, hogy jöjjön velem.-mondtam, de Ross még mindig nem engedett el.
-Nem kell. Menjetek nyugodtan ketten.-simította meg a hasam.(ugyanis még a fölsőt nem vettem fel)
-Így tudnék maradni örökre.-hajtottam hátra a fejem és megcsókoltam.
-Selena, gyere!-kopogtatott ismét Elen.
-Nem akarlak elengedni.-mondta halkan.
-Nem akarom, hogy elengedj!-szorítottam magamra karjait.
Behunytam a szemem, és így álltunk egy-két percig.
-Selena, gyere már!-nyitott be Elen.
-Megyek.-sóhajtottam egyet. Csak, hagy vegyem fel a pólóm.-mondtam mire kiment.
Felöltöztem és kimentünk. Lementünk az emeleten.
-Holnap találkozunk!-csókoltam meg Rosst, és kimentem Elennel.

*New Yorkban*

Mindjárt kezdünk, fel kell hívnom Rylandet, hogy elkészült-e Ross ajándékjának azzal a részével, amit ő intéz.
-Ry! Megvagy?
-Igen, igen már csak te kellesz.-mondta.
-Rendben, 5 perc múlva kapcsold be a kivetítőt, de Ross mindenképpen legyen a színpadon, és lásson!
-Oké, szia!-tette le.
Felmentem a színpadra és elénekeltem a nyitó számot. A rajongóimat egyszerűen imádom! Annyira édesek, olyan sokan vannak. Ők az én nagy családom, mindenkit egytől egyig imádok! Van amikor ők öntik belém lelket. A fények olyanok számomra innen a színpadról nézve, mint a csillagok.
-Hello New York City! Minden oké? Kezdődhet a buli?-kiáltottam, ők pedig tapssal és ujjongással jelezték a választ.
-Lehet, sőt biztos, hogy egy páran tudjátok, hogy a mai nap fontos nekem ugyanis, egy szülinapot ünnepelünk. Méghozzá...hmm na? Ott elől tudja valaki?-vittem oda egy lány elé a mikrofont, aki jelentkezett, -A szöszid!-mosolygott.
-Igen, igen...a szöszim. Ross Lynch! Sajnos nem tudunk ma együtt lenni, ugyanis ő Kaliforniában koncertezik, de ha nem bánjátok adnék neki egy ajándékot!
Ahogy ezt kimondtam a kivetítőn megjelent az R5Family.
-Sziasztok, milyen a buli?-kérdeztem. Lennétek olyan szívesek,és kihívnátok nekünk a szülinapost?-mosolyogtam, ők pedig teljesítették a kérésem.  Szia szivi!-mosolyogtam Rossra,
-Wow...már azt hittem itt hagysz ajándék nélkül.
-Úgy ismersz?-nevettem.
-Mindenki énekeljen!-mondta Ryland és azt gondolta magáról, hogy karmester.
Elénekeltük Rossnak a felköszöntő dalt.
-És ez még nem minden, ugyanis van egy dal ami nálunk sosem maradhat ki...Ugye Ross?-nevettem.
-Blow your dreams, away with me.(részlet Selena Gomez: Birthday)-énekelte Ross.
-És hogy tudja!-nevettem majd elkezdtem a gyakorolt koreot a táncosokkal és énekelni.
Mikor befejeztük megszólaltam.
-Még egyszer nagyon, nagyon, nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked, kicsim!-küldtem egy puszit.
És jó szórakozást R5Family!-kiáltottam és integettem.
Ryland kikapcsolta a kivetítőt és mindkét koncert folytatódott ugyanúgy.