-2.évad 27.rész Esküvő-

-Selena-

Augusztus 4.-e este 11:47 és itt ülök Selenával a magán gépén, útba Puerto Rico-ra. Hulla vagyok. Alvásról szó sincs már vagy egy napja. Komolyan! Egy napja nem aludtam egy szemhunyást sem! Miért? Nem, egyáltalán nem azért mert izgulok. Arra még csak időm sem volt. Hanem a koncertek miatt. Ma lett vége a turnénak. Csupán pár órája, de én már az óceán fölött repülök. Mesés!
-Selena aludj már!-mordult rám Sel. Amióta felszálltunk mászkálsz mint egy őrült! Csak egy percre állj már meg kérlek.
Széke mellé álltam körülbelül 1 percig, majd folytattam.
-Beszéljünk róla?-szólt utánam.
-Nem.-mondtam. Na jó.-fordultam vissza, és leültem mellé.
-Hallgatlak.-dőlt hátra.
-Kivagyok. Vágod?! Semmire nem vágyom jobban csak aludni. Egy kicsit. Egy órát. De nem, persze, hogy nem tudok.
-Vegyél be egy altatót.-bökött a táskámra.
-Azt hiszed már nem próbáltam? Bevettem már 2-őt is. De nem hat. Semmi nem hat.
-Akkor csak pihenj. Hidd el jobb mint a semmi.-mondta, majd felálltam, hogy a helyemre menjek. Selly?
-Hm?
-Ez az egész a házasság miatt van?-kérdezte.
Megráztam a fejem, ő pedig elmosolyodott.
-Biztos?
-Most éppen alszom.-mondtam.
-Jóéjt Sel.
-Jóejt.

Megérkeztünk és az idő 11:30. Oh most komolyan. Hülye időeltolódás. A reptéren egy taxi várt ránk, de kedves jövendőbelim nem volt képes arra, hogy idetolja a seggét. A sofőr bepakolta a bőröndjeinket, majd beült, de nem indultunk el. Így álltunk még vagy 5 percig.
-Megkérdezhetem, hogy miért nem indulunk el?-hajoltam előre.
-Várjuk Mr. Lynchet.
-Itt van?-kérdeztem, de az ajtó kinyílt mellettem.
-Sziasztok.-mosolygott Ross. Csusszanj beljebb.-mondta, és beült mellém.
Közelbújt és megcsókolt, majd biccentett Selenának.
-Jó újra látni.-simítottam végig arcán, mire ismét elmosolyodott.
-Nekem mondod?-sóhajtott.
Mellkasára hajtottam a fejem és kevés kellett ahhoz, hogy elaludjak. Hihetetlen, hogy már több mint egy napja nem tudok aludni, most pedig azzal kell kűzdenem, hogy ne aludjak.
-Nyugodtan aludj, kicsim.-túrt bele Ross a hajamba.
-Nem akarok.-mormogtam.
-De szükséged van rà.-puszilta meg halántékom.
-Rád van szükségem.-húztam magamra. Pontosabban egy részedre.-mosolyogtam, ő pedig felhorkant.
-Aludj.-mondta.
Próbáltam ellenkezni, de már nem tudtam kinyitni a szám, sem a szemem. Nem kellett hozzá sok és elnyelt az álom.
-Keltsd fel.-hallottam meg Selena hangját.
-Nem szeretném. Nézd már milyen édesen alszik.-mondta Ross.
-Akkor hozd be, nekem mindegy, de menjünk már.
Ross felemelt és hideget éreztem. Kicsit a szél is fújt, mire megéreztem az óceán sós illatát, és megborzongtam. Kevés kellett hozzá, hogy kinyissam a szemem, de ellenáltam, mivel olyan jó volt, hogy cipeltek. Elindult velem befelé a házba egy, majd két ajtón és betett egy nagy ágyba. Levette a cipőm, majd a zokniaimat, majd betakart, és adott egy puszit homlokomra. Bebújt mellém a takaró alá, és átkarolt. Na jó! Eddig bírtam. Elnevettem magam.
-Mi van?-nevetett fel ő is.
-Édes vagy ahogy gondomat viseled.-fordultam felé. De legközelebb jegyezd meg, hogy a nadrágomat is levehetnéd. A gomb nyomja a seggem.
-Oké.-vigyorgott, és megcsókolt. Te pedig ne verj át.
-Sajnálom, de nagyon élveztem.-próbáltam lerugdosni a gatyámat.
Majd mikor az meg volt, még mindig kényelmetlen volt, ezért a pólómat is levettem. Majd visszafeküdtem ezúttal csak bugyiban és melltartóban.
-Így megfogsz fázni.-mondta.
-De melegem van, és kényelmetlen is. Nem fogok megfázni.
-Hidd el nekem az lenne a legjobb ha nem lenne rajtad semmi, de...-folytatta volna, de befogtam a száját.
-Kérhetek egy szívességet?-mosolyogtam.
-Mit szeretnél, hogy így maradhass?
-Oh nem. Egyáltalán ilyen még meg sem fordult a fejemben.
Felnevetett. Túl jól ismer.
-Na szóval. Tudod, nagyon fáj a hátam. De tényleg, nem hülyülök.
Be se tudtam fejezni a mondandóm fölém hajolt, és kikapcsolta a melltartóm. Mivel hason feküdtem, könnyű dolga volt. Fölém térdelt, és megcsókolta nyakam.
-Megmasszírozlak, aztán megduglak, mert ennyire kéreted magad.
-Nem kéretem magam.-duzzogtam.
-Oh, dehogynem.-simított végig hátamon.

-Kelés!-kopogtatott az ajtón Rydel.
Rydel! Itt van Rydel! Felkapkodtam a ruháim és kinyitottam az ajtót.
-Delly!-ugrottam rá, hogy az ölelèsembe zárjam.
-Selena!-viszonozta lelkesedésem. Úgy hiányoztál! A díjátadó óta ne is láttalak. Nos, mit ne mondjak, gyönyörű vagy!-pörgetett meg.
-Te mondod? Jót tett neked Ell.-mosolyogtam rá.
-Mondja az aki hozzámegy az öcsémhez.-csukta be mögöttem az ajtót. Ha meglátod a ruhád...
-Tényleg a ruhám...Öm. Hogy vettétek meg? Nem kellett volna méret, vagy valami? Egyáltalán honnan tudjátok, hogy jó rám?-húztam fel a szemöldököm.
-Az ország egyik legjobbja kèszítette neked. Biztos, hogy jó!
Semmit nem tudok a mai napról. Bíznom kéne bennük?
-Szólj Rossnak, és gyertek reggelizni. Aztán készülünk.
-Oké.-fogadtam szót.
Visszabújtam Ross mellé az ágyba.
-Jóreggelt.-pusziltam meg meztelen vállát.
Hümmögött, majd nyújtózott egyet. Felém fordult, és csücsörített a szájával.
-Hogyne.-nevettem fel és kezemet nyomtam arcába.
Egy pillanat alatt felém tornyosult és fejem fölött fogta össze a kezem.
-Szeretlek.-mondtam, és nyakába karoltam.
-Én jobban.-csókolt meg.
-Nem én jobban.-jelentettem ki.
-Szívesen folytatnám, de ma veszek el egy gyönyörű lányt.-dörgölte orrát az enyémhez.
-És ki az a gyönyörű lány?
-Megint kéreted magad.-vigyorgott.
-Nem, nem azt teszem. Csak megkérdeztem, mivel egy ideje már nem vagyok a gyönyörűd.-biggyesztettem le az ajkam, és felültem.
-De az vagy. Gyönyörűségem.-nyomott egy puszit homlokomra. Na, keljünk.-állt fel.
-Keljünk.-sóhajtottam és nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Felhúzott, majd magához szegezett, és megmarkolta a fenekem. Mikor megcsókolt volna, benyitott Selena. Rossal felnevettünk, mert valahogy az ilyen pillanatok Sel mindig kifogja.
-A jövőben talán kopoghatnál.-mondta Ross.
-A jövőben talán időben elkészülhetnétek.-mosolygott az ajtóban álló. Szöszi vegyél fel egy pólót, és menjünk.
Ross felkapta a földről a felsőjét, és kimentünk. Átkarolta a derekam, és bevezetett egy étkezőbe. Most esik le, hogy fogalmam sincs hol vagyok.
-Gyere, körbevezetlek.-pattant mellém a semmiből Rydel.
Nem volt időm válaszolni, ugyanis már kimentünk a házból.
-Ez a ház pillanatnyilag arra szolgál, hogy bent vannak a kaják, és itt fogunk elkészülni. De viszont az esküvő itt lesz.-fordított balra.
A tengerpart valami mesésen nézett ki. Annyira, hogy elakadt a lélegzetem. Székek között egy vezetett ösvény az oltárhoz, ami fehér és néhol rózsaszín virágokkal volt kirakva. Kicsit odébb volt felállítva egy nagy sátor, ahol egy hosszú asztal állt, körberakva székekkel. Az asztal szépen megvolt terítve...Csak Rydel lehetett. A sátor végén egy színpad állt, előtte egy táncparkettel
 Fölötte apró kis lampionok díszelegtek. Melette pedig egy pár asztal amin mindenféle harapnivaló sorakozott. Mikor közelebb mentem a színpadon megláttam egy fehér zongorát. Eddig a sátortól nem vehettem észre.
-Zongora?-fordultam Rydelhez, de nem volt mellettem.
-Igen.-hallottam magam mögül Ross hangját.
Feléfordultam és átkaroltam a nyakát.
-A nővéred igazán kitett magáért.
-A tied is.-mondta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Yas?-ráncoltam a homlokom, ő pedig bólintott.
-Sok mindenről nem tudok, ugye?-biccentettem a zongorára.
-Még csak nem is sejted.-vigyorgott és megcsókolt. Itt vannak a szüleid.-engedett el. Már hiányolnak.
Nekem is nagyon hiányoznak, hisz azóta nem láttam őket, mikor májusba visszajöttem, és együtt ebédeltünk...De bár ne tettük volna. A kínos csendnél nem volt több...Szóval.
-Még egy kicsit nem maradhatnánk?-kérdeztem, és ismét felágaskodtam hozzá.
-Ahogy óhajtod.-adott egy puszit orrom hegyére, mikor megcsókoltam volna...
-Khm.-köhintett a mögöttünk álló anyám.
Alig várom már a nászutat...Ha ott is bezavar akàrki, én felakasztom magam! Esküszöm 5 perc nem telik el úgy, hogy együtt lehetnénk.
-Nekem már nem is jár a puszi?-mondta anya, és kitárta a karját.
-Szia anyu.-öleltem magamhoz, ő pedig megpuszilta fejem búbját.
-Azt hiszem, megnézem mi a reggeli.-mondta Ross és elindult.
Hogy kettesben hagyjon anyámmal! Te bolond vagy?!
-Jó volt az út?-kérdeztem, hogy megtörjem a lassacskán elnyúló csendet.
-Most még visszaléphetsz.-mondta nem is figyelve kérdésemre.
-És ha nem akarok?-néztem szemébe, lehetőleg mindenemmel megadva az akaratom.
-Selena 17 éves vagy, az ég szerelmére!
-És? Szerinted attól még nem tudok szeretni? Nem lehetek boldog? Figyelj anyu, ha azért jöttél, hogy lebeszélj róla, akár már el is mehetsz. Semmi szükségem nincs erre a mai napon, hogy veled veszekedjek.
-Sel...-folytatta volna, de belevágtam.
-Nem anyu! Tudod hányszor álmodtam már erről a napról? Hogy apám kikísér elé az oltárhoz, te pedig örülsz a boldogságomnak. Hogy segítessz nekem felkészülni, úgy ahogy csak egy anya képes rá. Fogalmad sincs róla...-mondtam és könnyek égették a szemem. Soha nem állsz mellettem. Pedig csak egy kis szeretetre lenne szükségem.-töröltem meg a szemem.
Nem fogok sírni!
-Mondd el mit tegyek, hogy végre elfogadd, hogy ez van. Mondd el.
-Kicsim...Én csak megakarlak védeni, hogy olyanba lépj bele amit később megbánhatsz. Mert a kislányom vagy!
-Apának is a kislánya vagyok.-ráztam meg a vállam. Mégsem csinálja ezt.-fordultam meg, és készültem, hogy ott hagyom.
-Kérlek ne menj el.-állt elém. Ne haragudj rám.
-Anyu...Én nem haragszom. Csak nem szeretném folytatni ezt a beszélgetést.-kerültem ki.
-Rendben...-jött mellettem.
Bementünk az étkezőbe, ahol már javában folyt az előkészület. Leültem Ross mellé és nekiláttam az evésnek.
-Minden rendben?-kérdezte.
Bólintottam.
-Remélem végeztél, mert most elrabolunk.-fordított maga felé Sel.
-Ne félj visszakapod.-mondta Rydel Rossnak, és felállított.
-Segíts.-fordultam vissza hozzá szótlanul.
Ingatta a fejét és elvigyorodott. A lányok bevezettek egy másik szobába ahol volt egy nagy tükör sminkasztallal. Mire észbekaptam már előtte ültem.
-Na jó, figyeljetek! Nem fogtok belőlem barbie babát csinálni. És ez legfőképpen neked szól, Delly. Sőt az lenne a legjobb, ha én csinálhatnám meg a sminkem.-néztem Selre, aki ingatta a fejét.
-Ennek mesésnek kell lennie.
-Koncertek előtt is magamat festem. Nem lehetek annyira borzalmas.
-Senki sem mondta, hogy az vagy.
-De az.-mondta Rydel.
-Hé.-néztem rá megsértetten. Kérlek.
Egy pillanatra még összenéztek, majd rámhagyták.
-De a hajad az enyém.-bontotta ki a lófarkam Selena.
-Amúgy hol van Yasmine?-kérdeztem.
-Rosséknál segít.-kezdte el kifésülni a hajam.
-Hát persze.-forgattam a szemem.
-Miért?-húzott mellém egy széket Rydel, és leült rá.
-Riker itt van? Még nem láttam.
-Igen. De mi ez az egész?-nézett értetlenül Delly.
-Féltékeny.-jegyezte meg szárazon Sel.
-Nem vagyok féltékeny. Csak nem esik valami jól, hogy vele van. Ennyi.
-Ez a féltékenység.
-Csináld inkább a hajam.-mondtam.

-Oké, kész.-tűzte be az utolsó hajtűt.
-Sel...Ez nagyon jó lett! Mióta vagy te ebben is ilyen profi?-fordultam felé hitetlenül.
-Anyukám tanított régebben ezt, azt. Mellesleg megjött. És Anton is. Szóval...
-Menj csak. És köszi mindent.-mosolyogtam rá.
-Rydel majd segít a ruhával. Tudod a...
-Gomez, mindent elmondtál már. Menj csak!
-Gomez?-nevetett fel. Lynch.
-Még nem vagyok Lynch!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ailon.-mondta és kiment.
A hajam tényleg nagyon jó lett. Begöndörítette, majd feltűzte kontyba és hát...
-Oké. Siessünk, fogytán az idő!-rontott be Delly. Vetkőzz le. Remélem, hogy az a fehérnemű van rajtad amit kértem!
-Persze, nyugi az van rajtam.-tettem fel a kezem védekezésképpen.
Levetkőztem, mire hozzám vágott valamit, azzal, hogy vegyem fel.
-Rydel. Nyugi.-nevettem fel.
-Nyugodt vagyok.-mondta idegesen.
Még mindig nevettem, majd megnéztem mit vágott hozzám oly lelkesen.
-Fűző?-forgattam a kezemben.
-Selena ragaszkodott hozzá.-vonta meg a vállát.
-Azt sem tudom, hogy kell felvenni.

És így ment ez vagy 20 percig amíg végre felöltöztem. A ruhám tényleg meseszép! Felül testhez simuló, apró kövekkel kirakva, lent pedig olyan...buggyos. Na jó ez röhejes. Nem tudom milyen szó lenne rá illő.  Erre felkellett volna készülnöm. Nem hittem volna, hogy ez lesz a legnehezebb része. Sikeresen felidegesített Delly, ezért már két idegbeteg van a szobában. Hurrá! Egyszerűen 100 féle érzés kavarog bennem. Azt hiszem most kezdtem el izgulni. Fél órával az esküvőm előtt. Az izgulás az előbbi hónapokban. Az érettségi ami végül 4-es átlagú lett, és azt hittem nem is megyek át. Az új albumom amire az utolsó pillanatban írtam meg a dalokat. A szìvem méllyén éreztem, hogy nem jó ez az egész...Nem érdeklem a népet. Aztán hála Robnak mégis a második helyen van az albumom...De nem bánom ugyanis az első az R5. Ez igazán vicces, ha úgy vesszük. Aztán itt van a családom is. Elválok tőlük. Férjhez megyek...Jesszus. Ez csak most esik le. Meg se beszéltük mi lesz a nászút után. Hol fogunk lakni? Mikor lesz családunk...Gyerekek. Basszus!
-Rydel, beszélnem kell Rossal.-mondtam.
-Nem. Anyu a lelkemre kötötte, hogy nem láthat téged, csak az oltárnál.
-Nem érdekel. Ez amúgy is akkora hülyesség. Látnom kell. Kiverem a hisztit ha nem láthtom.
-Hívom.-forgatta a szemét és kiment.
Leguggoltam - bár nehezen a ruhámtól - és kezembe temettem az arcom, mikor kopogtak.
-Gyere.-mondtam, és bejött Ross.
Elmosolyodtam a látványára, és felálltam.
-Hű.-nyőgte ki.
Majd behunyta a szemét és megrázta a fejét.
-Mi van?-vigyorogtam.
-Nos...khm. Hű.
-Tetszik?-haraptam alsó ajkamba.
-Hogy tetszik-e? Nem tudok észbe kapni...Miért is jöttem be?
-Hogy beszéljünk.
-Ja, tényleg.-mondta, és ismét megrázta a fejét.
Na ne ez most komoly? Jesszus, még jó, hogy nem az oltárnál látott meg.
-Nos, te is nagyon elegant vagy.-húztam magamhoz nyakkendőjénél fogva, hogy oldjam a helyzetet.
-Csak anyám meg ne tudja.-tért vissza magához.
-Figyelj...Lenne pár dolog amit meg kell beszélnünk.-nyeltem egyet.
Leült a kanapéra, és rápaskolt combjára. Selena kifog nyírni, ha elcseszem a ruhám. Áh, kit érdekel! Beültem az ölébe és egyik kezem nyakába tettem. Hátulról hajába túrtam és megcsókoltam.
-Nem szeretnélek sürgetni, de az összes vendég megjött és csak rád várnak.
-Nem érdekel.
Elmosolyodott és várt. Én ismét nyeltem egyet, és belekezdtem.
-Mint mondtam pár dolgot még tisztáznunk kell. Én...nem tudok főzni.-mondtam mire elnevette magát. Komolyan mondom.
-Majd rendelünk kaját, amíg próbálkozol.-vigyorgott, és orrát nyakhajlatomba dörgölte.
-Lenne egy fontosabb is. Tudod...miután elvetettem a babánkat, nem mondtam el valamit.
-Miről beszélsz?-nézett értetlenül.
-Ross...Ha valaki elvetet egy gyereket nem biztos, hogy utána képes lesz újra terhes lenni.
-És ezt miért most mondod el? Azt hiszed ettől megfutamodok?
-Csak tudnod kell. Mivel gondolom majd idővel szeretnénk családot alapítani...-elakadtam.
-Selena, van róla fogalmad mennyire szeretlek?-kereste a szemkontaktust.
-Tudom. De...-fordultam el, és a szemeim ma már másodjára megteltek könnyekkel.
-Nézz ide, kicsim.-fogta két keze közé az arcom. Megoldjuk.-mondta, mire elmosolyodtam.
-De, ha...
-Sss!-csókolt meg.
-Annyira szeretlek!-néztem szájára, majd szemébe.
-Én is, kicsim.-ölelt magához. Basszus.-nyőgte.
-Mi a baj?-néztem rá.
-Fűző van rajtad?-nézett rám és tekintete égetett.
-Ömm...igen.
-Oh, istenem.-lihegte.
-Mi van?-nevettem fel.
-Látni akarlak benne.-nyalta meg ajkát.
-Tudod, te milyen nehéz volt ezt - mutattam a ruhámra - felvenni?
-Nem érdekel.-mondta és perverz mosoly suhant át arcàn.
Arra indult be, hogy fűző van rajtam? Miért? Tarkómra tette kezét és hátrahajtotta a fejem. Lassan végigcsókolt torkomon. Hajába markoltam, és hátrahúztam a fejét.
-Nem kéne menni?
A plafonra szegezte a tekintetét, majd rámnézett.
-Menjünk.-állított fel.
A tükör elé álltam, hogy megigazítsam magam. Ross mögöttem volt. A tükörben két olyan ember állt akikkel még nem találkoztam. A lány  akár egy hercegnő, és a fiú a hercege. Mások voltak mint mi. Érettebbek...Ami már így magában is sokat mondd el...
-Készen állsz?-kérdezte.
Aprót biccentettem, ő pedig megfogta a kezem és kimentünk az ajtón. Anyu, apu, Stormie, Mark, Riker és Yasmine àllt az ajtóban. Hallgatóztak. Szuper.
-Oké.-sóhajtott Ross. A jövőben ezt lehetne mellőzni.-húzta el a száját.
-Sokmindenen kellene változtatni.-helyeseltem.
Ross adott egy puszit szám sarkára, és elment. Apuba karoltam, majd a többiek is elmentek. Ketten maradtunk apámmal.
-Mehetünk?
-Igen.-mosolyogtam rá.
A vendégek már mind a helyükön ültek, köztük Rob is...Miért zavar ez ennyire? Mielőtt kimentünk volna az ajtón megálltam egy pillanatra.
-Minden rendben?-nézett rám apu.
-Azt hiszem nem.-mondtam.
-Mély levegő, Selly.-bíztatott és kiléptünk.
Mikor kislány voltam mindig ezt mondta mielőtt valami újba kezdtem. Akár a biciklizésről, vagy akár a suliban egy darabról volt szó, mindig ezzel nyugtatott. Most pedig ez. Hm. 'Mély levegő, Selly'. Vizhangzottak a szavak. Mire észbe kaptam, már csak fél méter választott el Rosstól, a mögötte álló paptól, és a koszorúslányaimtól...Azaz Rydeltől és Ross unokahugától. Az gáz ha nem tudom a nevét? Istenem, annyi Lynch van...Örüljön annak, hogy az ő nevét tudom. Apa elengedte a kezem, és beállt anya mellé a vendégek közé. A pap belekezdett a szokásos szövegébe, de én csak arra figyeltem amit nekem kellett mondanom. Na meg persze a végére.
-Ross Lynch.-fordult Ross felé. Akarod-e hitves feleségedül Selena Ailont, amíg a halál el nem
választ?
-Akarom.-vágta rá rögtön.
Ezúttal felém fordult. Feltette nekem is ezt a kérdést. Én egy pillanat ereéig szinte észrevehetetlenül végigfuttattam a szemem a vendégeken, de megakadtam...megakadtam Robnál. Tudom, hogy szeret, és fáj neki ez az egész...De mégis itt van. Itt van mert megkértem rá. Nem akarom, hogy miattam szenvedjem. Mégis mit tehetnék? Mondjak nemet? Akkor sem változna meg semmi...Ismét végignéztem mindenkin, majd Rossra szegeztem a tekintetem. Szegénykém tisztára lesápadt, hogy így megvárattatom.
-Igen.-mosolyogtam rá, ő pedig sóhajtott egyet.
-Megcsókolhatod a menyasszonyt.
Egyik kezével végig simított arcomon, majd megcsókolt. Hajába túrtam, ő a kezeit pedig derekamra csúsztatta, és csókolt tovább. Csak mi voltunk. Csak a szerelmünk. Semmi más. A kis közönségünk tapsára lettünk figyelmesek, de ajkaink nem akartak elválni. Lassan, nehézkesen abbahagyta és homlokát enyémhez döntötte.
-Szeretlek, nyuszim.-lihegte.
-Szeretlek, szöszim.

Miután Yasmine elkapta a csokrom Rikerrel leléptek, szóval 2 vendéggel kevesebb. A tortát már felvágtuk, és szinte mindenki a táncparkettet célozta meg. Már alkonyodik, és a lampionok világitják meg a tengerpartot. Én itt állok az egyik nasis asztal mellett, és a gyűrűmet elemezem. Vajon mennyibe kerülhetett csupán a gyűrű? Egy karika? És akkor még a benne lévő gyémántokról nem is beszéltem. Kinek van ennyi pénze? Hát mondjuk nekem...A férjemnek...A családunknak...Na jó. Igen van rá pénz, de akkor is fura, hogy milyen drága lehetett. Ross Laurával táncol. Zavar? Nem. Miért kéne, hogy zavarjon? Ross az enyém. Papírom van róla.
-Pezsgőt?-jött oda egy pincér.
-Kérek.-toltam oda a poharam.
Miután jóízűen elkortyolgattam a harmadik pezsgőm Selena jött oda.
-Hanyadik, Lynch?-bökött a kezemben tartott pohárra.
-Harmadik, Gomez.-vigyorogtam rá.
-Ne igyál sokat. Hidd el nekem megfogja érni a ma estédért.
-Miről maradtam le?
-Arról, hogy le kell szoktatnod a férjedet, hogy nekem mondja el minden tervét.
A szemem forgattam, majd megittam az utolsó kortyot.
-Van egy meglepetésem.-jött oda Ross.
Egy pillanat alatt már falta is az ajkam, de úgy, hogy a hasamban és alatta minden egyes izom összeszorult.
-Viselkedj.-tettem vállára a kezem.
-Azt csinálok amit akarok ma.
-Ja bocs.-nevettem fel.
-Figyelj.-mondta és felballagott a színpadra, majd leült a zongorához. Egy kis figyelmet szeretnék kérni. Tudom, hogy a köszöntőn már túl vagyunk, de hagy mondjak én is köszönetet, az én gyönyörű feleségemnek.-mosolygott rám, és leütötte az első hangot.
John Legend All of me...Ez egy csodálatos szám. Amit nekem énekel a férjem. Felmentem hozzá, és leültem mellé. A fejem a vállára hajtottam, és hallgattam, ahogy énekel. Nekem. A végére majdnem elsírtam magam, de ő lecsókolta a könnyeim.
-Imádtam.-néztem szemébe, ő pedig befogta a mikrofont.
-Gyere, vegyük le ezt a ruhát.-vigyorgott rám.
Felálltunk és bementünk a szobába, ahol elkészültem. Ross becsukta, majd kulcsra zárta az ajtót.
-Mondtam, hogy szeretnélek benne látni.-vette ki az első hajtűt.
Majd kivette az összeset, a hajam pedig a vállamra hullott. Belefúrta az orrát, majd arrébb tette. Lehúzta a ruhám zipzárját, közben ott ahol csak tudott érintett.
-Megszeretnélek kérni valamire.-súgta fülembe, és engedte, hogy a ruhám a földre hulljon.
Megfogta a kezem, én pedig kiléptem belőle. Gondosan rátette a fogasra, és beakasztotta a szekrénybe. Már csak a fűző volt rajtam, ahogy szerette volna. Leült a kanapéra. Nem volt rajta zakó, sem nyakkendő, és az inge két legfelső gombja ki volt gombolva. Hátradőlt, majd megnyalta a száját, és keresztbe fonta a lábát. Kezeit a háta mögött pihentette a kanapé támláján. Iszonyat dögös volt. Te most játszol velem, Lynch?
-Mi lenne a szívesség?-tettem csípőre a kezem.
-Az amit csinálsz.-mosolyodott el. Fordulj.-mondta én pedig engedelmeskedtem. Leszeretnélek fotózni. Így ahogy vagy.-hajolt előre, hogy kivegye táskájából a Canon 7D-jét.
-Jó. Viszont kérek cserébe egy dolgot.-mondtam.
-Csupa fül vagyok.-dőlt ismét hátra.
-Én is akarok rólad képeket. Alsóban...-léptem oda hozzá, és mellé térdeltem, úgy hogy lábaim közt volt az övé.  És anélkül.-próbàltam valamiféle szexy hangot.
-Hm. Meztelen képeket akarsz rólam, Mrs. Lynch?-húzta fel egyik szemdökét, és éreztem, hogy magam alatt mozogni kezd 'azon' része.
Basszus...Mrs. Lynch. Nos az vagyok.
-Igen.-suttogtam.
-Ez esetben áll az alku.-mondta és megcsókolt.
Nyelvemet szájaba toltam, de ő elengedett.
-Ne csináld ezt. Mert rögtön megkezdenélek, és repülne amit terveztem.
-És, hogyha azt mondom, hogy itt, és most akarlak?-álltam fel.
-Akkor azt mondom, nem. Inkább engedd, hogy lefotózzalak, és mehetünk.
-Ugye tudod, hogy megígérted a srácoknak, hogy elmegyünk valahova...
-Tudom.-mondta, és sürgető volt a hangja.

Megcsinálta rólam a képeket én pedig felvettem egy rövid fekete egyberuhát, hozzávaló cipővel, és most itt ülünk Ross és az én testvéreimmel, és barátokkal egy helyi bárban. Amikor Ross itt forgatott, mindig ide jöttek kikapcsolódni. Azt mondja nagyon jó itt a pizza...De bevallom nem nagyon vagyok éhes. Legalább is kajára nem.
-Mit kérsz?-kérdezte Ross a menüt nézve.
-Téged.-mondtam mire letette ami a kezében volt, és rámnézett.
-Ross.-szólt Rocky, mielőtt mondhatott volna valamit. Meséld el neki mi volt a legénybúcsúdon.-mondta nevetve.
-Berúgtatok?-vigyorogtam.
-Nos, az öcséden kívül senki sem.-röhögött Riker.
-Nick?-fordultam az említetthez.
Ő csak szégyenlősen mosolygott.
-A 4. sör után kidőlt.-mondta Ellington.
-Szóval leitattátok?-nevettem.
-Nem. Mégis ki az aki 4 sör után kidől?-tette fel a kérdést Rocky.
Szememmel Nickre böktem, mire mindenki nevetett, kivéve drága férjem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Egyél valamit.
-Tele vagyok már mára. Inkább igyunk valamit.-mondtam és megcsókoltam.