-Selena-
Csak meredek bele a feketeségbe, pupilláimat meresztgetve, de így sem látok semmit. Álmos vagyok, de nem tudok aludni. Utálom ezt az érzést. Ross azt hiszem sikeresen kidőlt azzal a módszerével amivel elméletileg ő fáraszt le engem...Gyakorlatilag pedig fordítva van. Kuncognom kellett erre a gondolatra, mire orrát hajamba túrta, majd - ha jól érzem - felkönyökölt.
-Mi olyan vicces?-kérdezte.
-Semmi.-mosolyogtam tovább, hisz úgy se lát.
-Azt hittem már alszol.-mondta ismét ledőlve mellém, de ezúttal átkarolt.
-Én is azt hittem, hogy te.-másztam feljebb, hogy fejemet mellkasára tegyem.
Egy ideig csönd volt, aztán megint megszólalt.
-Tudod mi a fura?
-Hm?-kérdeztem.
-Az, hogy szerintem életemben nem voltam annyi hotelba, mint ebben a pár évben veled.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Elnevettem magam, majd eszembe jutott, hogy nekem ezzel mi lenne a kérdésem.
-Tudod mi a fura?
-Nem.-motyogta.
-Nem értem ezt az egészet.-meredtem ismét a sötétségbe gondolkodva.
-Mit?-kérdezte, és a hangja meglepett volt.
-Mi ketten.- megfogtam a kezét, össze kulcsoltam ujjainkat, és a levegőbe emeltem. Minden olyan gyorsan történt. Az első csók, az első...szex.-mondtam az utolsó szót inkább magamnak mormogva, de így is éreztem, hogy elpirultam. De már lassan 2 éve jegyesek vagyunk...Miért?-kérdeztem.
Várt egy-két percet, hogy megeméssze a hallottakat, majd belekezdett.
-Mert együtt nőttünk fel a szerelemhez.
Nem értem, ez mivel magyarázza a kérdésemre a választ.
-Tudod jól, hogy miért kértem meg a kezed akkor.-mondta.
Mi? Szóval ez azt jelenti, hogy még most sem tette meg volna? Ez az egy az oka, amiért lassan férj és feleség vagyunk? Még eszébe sem jutott volna, hogy velem akar élni?
-Tudom.-motyogtam sértődötten, és elfordultam.
-Mi a baj? Rosszat mondtam?-kérdezte.
-Még nem eleget. Folytasd csak kérlek. Azt a részt is szeretném hallani, hogyha nem lett volna majdnem az egésznek vége, még most sem kérted volna meg a kezem.
-Miből gondolod ezt?
-Hát nem egyértelmű? Ne csinálj már úgy mint aki nem tud semmiről.-duzzogtam tovább. Azért húzzuk eddig, mert te nem szeretnél elvenni.
-Ez hülyeség.-horkant fel. Olyan butus vagy Selenám.-csókolt két lapockám közé, majd hosszú ujjai végigsiklottak oldalamon.
Arrébb húzódtam, hogy ne tudjon hozzám nyúlni. Mivel szinte teljesen az ő térfelén feküdtünk nem volt nehéz dolgom. Mormogott valamit, majd közelebb jött. Én megint távolabb mentem. És ismét átkarolt, de most rabul ejtett kezeivel, hogy mozdulni sem tudtam. Hajamat odébb húzta, majd tarkómat öntötte el sok kis puszival, majd vállamat. Megállt, és csak a forró leheletét éreztem, majd később mosolyra húzódott száját bőrömön.
-Ha tovább mész leesel. És nem érdekel én is tovább megyek, és rád esek. És ha kell ott helyben megduglak.
-Olyan hülye vagy.-nevettem és felé fordultam, majd megcsókoltam. De még mindig haragszom. Nehogy azt hidd, hogy elájulok a szavaidtól, és behódolok.
-Nem hiszem azt.
-De. Nagyon is azt hiszed.
Felsóhajtott.
-Mondd meg mit tegyek, hogy lásd be, tévedsz.
-Én sosem tévedek. És nem érdekel. Ha el kezdesz itt nekem romantikázni, bedugom a fülem. Vagy belefogok folyamatosan fogok beszélni, és elfelejted a begyakorolt szöveged.
-Akkor én meg a szádat dugom be.-mondta. mire tátva maradt a szám.
Mi? Mégis mikor lettél te egy ekkora retardált állat? Lemaradtam volna valamiről? Hát persze...
-De kibaszott féltékeny vagy Robra!-csúszott ki a számon.
-Először is. Ezt már megbeszéltük. Másodszor pedig, most rólad volt szó.
-De akkor is visszavehetnéd magad. Attól nem fogsz jobban csinálni semmit, ha ilyeneket mondasz.-forgattam a szemem.
-Ha jól hallom azt mondtad nem csinálok semmit jól?-kérdezte miközben felém tornyosult.
-Azt.-nevettem.
Lovaglóülésben rám ült, és magához húzott.
-Olajat öntesz a tűzre.-hátradöntötte a fejem, és mielőtt lett volna időm ellenkezni ajka enyémre tapadt.
Ó, nem! Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be! És amúgy is álmos vagyok. Hagyjál már...
Hiába ellenkeztem vele gondolatban, annál vadabb volt. Nyelve a számban keze a takaró alatt és...ó. Na jó, igazad van, holnap is van nap.
-Gomez-
Mivel Selenáék épp nem értek rá vissza jönni - mondjuk nagyon nem bántam - így felhívtam Antont a buszra, hisz ma nem kell utaznunk. Ugyanis a következő koncertünket Las Rozas-ba rendezték, így bőven ráérünk holnap - vagyis ma - utazni. Igen az idő nagyon elszaladt. Annyira kedves, jó fej ez a srác, hogy nem győzöm hallgatni. És a legfurább abban, hogy mindent pontról, pontra követek amit mondd. Tutira belezúgtam. De nem hinném, hogy sok értelme lenne, ugyanis úgy vélem nem viszonzott. Ami gáz, de ez van. Már hajnali fél kettő, és úgy döntöttem, most már tényleg nem ártana elmenni fürdeni, aztán aludni. Antonnak megágyaztam Selly ágyán, és épp itt állok ebbe a már luxus, hogy milyen kicsi zuhanyzótálcába, és tusolok. Már hetek óta egy dallam jár a fejemben, de szöveg nincs hozzá. Viszont most csak áradnak belőlem a szavak, ami ismételten fura. Megtud változni az ember, ha szerelmes? Hát belőlem ezt váltotta ki:
I want you to know that it's our time
You and me bleed the same light
I want you to know that I'm all yours
You and me round the same course
(Szeretném, hogy tudd eljött a mi időnk
Mindketten ugyanarra vágyunk
Szeretném, hogy tudd, a tiéd vagyok
Mindketten ugyanazon az úton járunk)
Hmm. Nem is rossz. Elrepült az idő, ezért gyorsan elzártam a vizet, kiléptem és magamra tekertem a törölközőm. Szárazra töröltem magam, felöltöztem, és megmostam a fogam. Mikor majdnem kiléptem a kis helyiségből visszanéztem a tükörbe. Az egész egy pára felhő volt, ezért letöröltem pizsamám ujjával. Belenéztem, de valami nem volt jó. Nem tudtam eldönteni mi, gyorsan megfésülködtem, aztán tovább néztem magam, de. Áh. Nem lényeg. Kimentem és felmásztam az ágyamra.
-Hol voltál?-kérdeztem Antont mikor belépett.
-Kerestem valami kaját.-mosolygott.
-Jaj bocsi! Tényleg!-kaptam a fejemhez. Annyira kiment a fejemből! Úgy sajnálom!
-Ami azt illeti, nekem is kiment a fejemből, csak a gyomrom korgására lettem figyelmes.-mászott
fel mellém az ágyra. Elfeledtetsz velem mindent.-nézett rám, majd sóhajtott egyet.
-Te is velem.-motyogtam ujjaimat babrálva.
-Hé.-szólalt meg egy kis idő után. Mi ez a komor fej?-emelte fel államnál fogva fejem. Hagy lássam a gyönyörű mosolyod.-mondta mire elmosolyodtam.
Azt mondta gyönyörű mosolyom van?
Egy ideig elemezte arcom, majd ismét megszólalt.
-Annyira szép vagy, Selena.-simított végig hüvelykujjával alsó ajkamon.
Jézusom! A torkom kiszáradt, a szívem majd kiugrik a helyéről, és a gyomrom összerándult. Jaj. Talán mégis csak jobb lenne ha nem lenne üres. Mivel azt hiszem mindjárt lerókázom.
-Szerinted létezik szerelem első látásra?-engedte el ajkam, és a homlokát ráncolta.
-Talán.-mormogtam hang nélkül, ugyanis a torkom kiszáradt.
Látta, hogy teljesen zavarba hoz, ezért inkább témát váltott.
-Nagyon tetszett a dal, amit a mosdóban énekeltél.-mosolygott.
Na ne. Hogy lehetek ilyen hülye? Hát persze, hogy áthallja!
-Ömm...köszi.-dadogtam.
-A tied?-kérdezte.
-Igen. Készülőben.
-Ha megengeded lenne egy beleszólásom.
Bólintottam,hogy folytassa.
-A dallam nagyon tetszik, csak egy kicsit felkéne pörgetni.
Mit vártam? Hisz DJ...
-Vagyis ahogy énekelsz az tökéletes egy kicsit lassabban, csak nem is tudom...Úgy a köztes, vagy mi.-leugrott az ágyról, és keresett valamit a táskájába.
Elővette a telefonját, meg valami kis cuccost és visszajött.
-Ez az én kis stúdióm.-vigyorgott.
Beütött pár gombot, és ha jól tudom, a Stay the night dallama. Hm. Ezt a számot szeretem.
-Ezt, hogy csinálod?-böktem a kezébe levő cuccosra.
Mellém ült, és a kezembe tette. Egy érintőképernyős - asszem - DJ pult. Megfogta a kezem, és mintha apró villámcsapás érne, ahol a bőre, bőrömön van. Rámmosolygott azzal a 'én is érzem, vagy mi' fejjel, és azt hittem elájulok. Kezemet a DJ pultra tette, és az ujjammal nyomott meg pár gombot. Egy ismeretlen, de mégis ismerős dallamot.
-Ez mi volt?-néztem rá, mivel nagyon tetszett.
-I want you to know. A mi számunk.-vigyorgott és folytatta.
-Ross-
Bizonyosan màr reggel van, mivel látom a fényt a szemhéjamon keresztül. Nem akartam kinyitni a szemem, de a terepet így is könnyen felmértem. Fél oldalasan fekszek, és Selena a kezembe zárt bölcsőben van felém fordulva. Egyik lába az ényéim közt pihen. Vagyis az egyik meztelen lába. Hmm. Imádok így ébredni. Kinyitottam a szemem és magam előtt láttam, két gyönyörű szempárt. Elmosolyodtam, majd nyújtózkodtam.
-Jóreggelt.-simítottam ki kósza hajtincseit az arcából.
Apró csókot lehelt számra, majd arcomat simogatta.
-Annyira szeretlek.-mondta halkan szemembe nézve.
-Én is.-dörgöltem orrom övéhez.
Két kezem közé fogtam arcát és megcsókoltam.
-Oh, kicsim.-dünnyögtem két csók közé. Fogalmad sincs róla mennyire.
-Miért húzod az esküvőt?
-Nem húzom. Ha tehetném már rég elvettelek volna. De ez sajnos nem tőlem függ.
-De igen tőled függ. Tőlünk. És én nem látom akadályát. Hisz most is itt vagy velem. Igaz holnap már nem leszel, de a jelen számít. Sem a múlt sem a jövő.
-Egy dolgot legalább megjegyeztél amit mondtam.-mosolyogtam.
-Hidd el, mindent megjegyeztem amit valaha mondtál nekem. Szóval minden szó felhasználható ellened.-vigyorgott.
-Selena én azt szeretném, ha gyönyörű esküvőd lenne.
-Hajh már! Az nem az én esküvőm, hanem a miénk! Nekem rohadtul mindegy milyen lesz!
Ha tudnád te azt milyen lesz.
-Sss.-fogtam be a száját. Ne legyél már ideges. Vagy bedugom.-mosolyogtam, és elengedtem.
-Oké. Ide kérem. Á!-tárta nagyra száját.
Elröhögtem magam, majd odahajoltam és megharaptam alsó ajkát, ezzel a felső pedig enyémre zárult. Magam alá, gyűrtem, és jóízűen kóstolgattam.
-Hm.-mormogtam a csókba, és mire észbe kaptam ő volt felettem.
Elengedett, majd rám ült. Még mindig mérges. Én értetlenül figyeltem minden mozdulatát. Dühösen a földre dobta a takarót, ami elválasztott minket.
-Mi van?-nevettem.
-Azt mondtad bedugod a számat. De még mindig semmi.
Elvigyorodtam, majd kezembe kaptam, és bevittem a fürdőbe.
-Akkor fürödjünk.-mondtam diadalmas mosollyal, és becsuktam az ajtót.
Itt vagyunk a táncteremben és várjuk Mr. Szuperhelyesnagyonokosavilágonaegszebbmosolyt. Mivel jaj szegénykém annyit dolgozhat. Szörnyű! Táncol, menedzsel és még ki tudja hány titkos kémszervezet elnöke. Mivel állítólag kitalált valami új koreót Sellel, és azt szeretné vele betanítani. De ha ez is olyan lesz mint az előző letöröm a kezét. Ugyanis az előző táncukban eléggé sokat kellett a koreó miatt fogdosnia, ami az enyém. Ès persze, higgyük el a kis álszentnek, hogy véleten volt. Hiszen ha megkerüli a mennyasszonyom, akkor valószínűleg véleltlen hozzáer a fenekéhez. Persze. Nem szólok bele, hogy van közös táncuk, hiszen ez a műsor része. De szerintem tegnap megérthető volt a koncert után a kiakadásom. És itt is van drága, drága Rob Prascot. Úgy imádom az összes Prascotot! Selena figyelmeztetőn megszorította a kezem, mire forgatnom kellett a szemem. Majd elengedett, és odament köszönni.
-Szia.-felágaskodott és adott neki két puszit. Hogy vagy?
Visszaköszönt, majd unalmas beszélgetésbe fogtak, amit én a mellemen összefont karral hallgattam.
-Ross.-biccentett nekem.
-Rob.-biccentettem vissza, és ezzel remélem le is tudtuk a társalgást.
-Nos arra gondoltam, hogy...-folytatta Selenának a magyarázatot, majd ismét a nevemet mondta.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Megszeretnélek kérni rá, hogy először te próbáld ki Selenával a táncot.
-Oké.-motyogtam és megfogtam Selly kezét.
Ő elengedte, és lófarokba kötötte haját. Rob beigazított minket - vagyis inkább Selt, hozzám szerencsére nem nyúlt - és szóban mondta mit csináljunk. Mi mindent megcsináltunk egész ügyesen.
-Nagyon szeretek veled táncolni.-mormogtam.
-Én is.-mondta Sel, ès egy puszit nyomott arcomra.
-Oké, akkor Ross, ez mehet?-kérdezte Rob.
-Ja. De figyelj, nem kell mindenhez engedélyt kérned. Szerintem tegnap okkal akadtam ki.-néztem Selenára, mivel rá is mérges vagyok. De klassz ez a tánc, nem kellett volna előbb tesztekbe fognod.
-Csak a biztonság kedvéért.-tette fel a kezét védekezés képpen.
Drágám, hogy én mennyire utállak.
-Oké.-ráztam meg a vállam és leültem a helyére.
-Selena-
-másnap reggel-
-Nem akarom, hogy elmenj megint.-néztem ki a kocsi ablakából a szakadó esőre.
-Én sem.-húzódott közelebb Ross, én pedig vállára hajtottam a fejem. Tudod azt hiszem el kell mondanom valamit.-mondta, mire kérdőn néztem rá.
-Ha vége van a turnétoknak elveszlek.
-Ezt csak most találtad ki.-horkantam fel.
-Nem.-mosolygott. Már egy ideje Selena és Rydel rendezik...Puerto Ricon fogunk házasodni augusztus 5-én.
-Ezt nem mondod komolyan.-nevettem fel keservesen.
-Nem hiszed el?
Ingattam a fejem, mire ő elkezdett kutakodni a válltáskájában. Legnagyobb megdöbbenésemre egy borìtékot nyomott a kezembe.
-Mi ez?
-Talán nézd meg, és rájössz.-kacsintott.Megfordítottam, de a boríték cìmzetlen volt, és üres. Feltéptem és egy képeslap volt benne. Az elején...én és Ross. Egy saját elrendezésű képeslap. A lapja kemény, világosbarna, szép virág mintákkal a kép körül, ami egy szívet formál. A lap bal alján egy vőlegény, és egy menyasszony ölelkező rajza. A tetején pedig gyöngybetűkkel ez áll: Meghívó
Nyeltem egyet és kinyítottam. Ó istenem...
Szeretettel meghívjuk Selena Peyton Ailon és Ross Shor Lynch esküvőjére. A rendezvényre augusztus 5-én kerül sor 13:00-tól 18:00-ig. Helyszín: San Juan, Puerto Rico. A pontos helyről üzenetben értesítjük.
Ross&Selena
A végét már alig bírtam elolvasni, ugyanis könnybe lábadt a szemem. Most nagyon mérges vagyok amiért én erről semmit sem tudtam, és mert becsapott. De viszont nem hiszem, hogy voltam valaha is ilyen boldog. Egy ideig csak néztem ki a fejemből és a könnyeimmel küzködtem. És ekkor kell megtudnom. Ezen az esős madridi napon, hogy már szervezik az esküvőm azzal az emberrel, aki a legfontosabb számomra. És vele fogok élni. A mondás szerint örökre...Eltudom örökre képzelni az életem vele örökre? Oh még szép!
-Annyira szeretlek.-bukik ki belőlem ismét a legtöbbet számító mondat, de ezúttal sírva.
Rádőltem a mellkasára és egyszerűen csak zokogni tudtam. Az elmúlt pár hónap minden érzése egyszerre tört ki belőlem, és fogalmam sincs mi ütött belém, itt a taxi hátsó ülésén. Hajamat simogatta a hajam, és puszilgatta, mire végre abba tudtam hagyni a sírást. Rendesen felültem és kézfejemmel töröltem le a könnyeim, majd újra magamhoz szorítottam
-Ugye milyen jó, hogy nem volt időd kifesteni magad?-kuncogott.
Szájon csókoltam és mélyen a szemébe néztem.
-Oh kicsim.-suttogta és ismét megcsókolt. Ugye nem haragszol?
-De.-mondtam.
-Nem baj. Majd nem leszel.-karolt át, és kinézett az ablakon.
Mire észbe kaptam megérkeztünk a reptérre. Óh a francba. Kiszálltunk és sikeresem megpillantottam azt amit már eddig is tudtam. Rohadtul el van kényesztetve az én jövendőbeli férjem. Nem persze, hogy nem utazhat fapadossal. Oké ezt még valamilyen szinten leveszem. De azt, hogy nem utazhat első osztályon már nem. Mégis mi a szarért nem? Nincs cukorból, és remélhetőleg képes arra,hogy megvédje magát. De nem baj anyuci a fiacskájáért küldi a magángépüket. Leszakad a pofám.
-Mi van?-szorította meg Ross a kezem.
-Kérlek, mondd, hogy nem a ti gépetek.
-De.-sóhajtott. De az.-mondta és kiszállt.
Mentem utána, de az eső még mindig szakadt, ezért mielőtt kiszálltam felhúztam a kapucnim. Persze Rossnak nem volt kapucnia hiába mondtam neki, hogy szakad az eső. Szerintem, hogy férhez megyek vehessük úgy is, hogy örökbefogadok egy gyereket, aki már túl nagy, hogy az anyja nevelje. Milyen feladatom lesz vele...Kiszedte a sofőr a csomagjait, és felvitte a gépre.
-Jó utat.-fordultam felé.
-Vigyázz magadra.-adott egy gyors csókot számra.
-Ross.
-Hm?
-Nagyon szeretlek.-néztem fel csodálatos barna íriszébe.
Mint a megolvadt karamell. Egész nap elnézném. És el is fogom.
-Én is, picikém.-döntötte homlokát enyémhez.
-Mr. Lynch indulunk.-szólt ki a pilóta.
-Egy pillanat.-szólt vissza.
A pilóta bóintott és bementem.
-Akkor találkozunk az oltár előtt.-vigyorgott.
-Ha csak ott láthatlak kiverem a hisztit. Nagyon remélem, hogy csak viccnek szántad.
-Nem. Csak kipróbáltam, hogy milyen amikor ezt kimondom. Szerintem nagyon szexyn cseng.-mondta mire elnevettem magam.
-Igen. Nagyon szexy.-motyogtam.
Megcsókolt elöszőr gyengéden, majd egyre durvábban, és egészen a kocsiig tolt. Majd ott mellettem az ajtónak támasztotta a kezét.
-Nagyon.-lihegte.
-Szeretlek.-ismét megcsókoltam, majd a taxis köhintett azt üzenve,hogy rohadtul leszarja, hogy mi itt romantikázunk, csak ne a taxiján, mivel már rohadtul elmenne.
Bocsánatkérőn ránéztem és arrébb mentem.
-Akkor...szia.-mondtam.
-Szia kicsim.-simította meg arcomat, majd elment.
-Várj.-futottam utána, ki az esőre. Puszilom anyut...Meg Nicket, meg Yasminet. Meg mindenkit. Üzenem, hogy nagyon szeretem őket, és hogy hiányoznak.
-Persze, meglesz.
-Ross.
-Igen?-fordult vissza a repülő lépcsőjéről.
-Lehetőleg komótosan közöld velük, hogy elveszel.
-Oké.-mosolygott.
Ott álltam és vártam. De mire is? Mikor végül visszajött, és észtvesztően csókolt, hogy beleszédültem. Várt amíg rendezni tudja a levegőjét.
-Megígérem sokkal könnyebb lesz ezután. Csak ezt a kicsit még ki kell bírni, jó?-mondta és ha jól látom könnybe lábadt a szeme.
Bár nehéz megállapítani, mivel szakad az eső. Bólintottam, majd elengedett. Felszaladt a lépcsőn, és becsukódott az ajtó. Ott álltam még nem tudom hány percig, mikor végre eszembe jutott hol vagyok, és mi történik velem. Visszacsoszogtam a taxihoz, és úgy ahogy voltam beültem a csuromvizesen a hátsó ülésre. A gép vágtatott a kifutón, majd felszállt a levegőbe, hogy elvigye megint messzire azt akire a legjobban szükségem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése