-2.évad 18.rész Utazás-

-Selena-

-Jóreggelt szépség.-simított végig Ross az arcomon.
Kicsit mocorogtam, majd az oldalába rejtettem a fejem.
-Tudom, hogy fent vagy.-motyogta.
-Én is tudom, hogy tudod, hogy tudom. De azért még nem akarok felkelni.-ásítoztam és megöleltem.
-Csak nem fáradt vagy?-vigyorgott rám és felemelte a fejem államnál fogva.
-Nem.-vágtam rá.
-Akkor?.-mosolygott tovább.
Ráhunyorogtam, majd elnevettem magam. Gyengéden megpuszilt számon, majd én visszahúztam nyakláncánál fogva, és csókoltam tovább. Rámfordult, majd ajkaink elváltak. Csak mosolygott mint a bolondok, majd belekezdett.
-Baszki ha tudnád mire gondolok most.-hajolt a fülemhez.
-Én mindent tudok.-haraptam meg a nyakát mire felsóhajtott.
-Te szadista állat.-kapott oda.
-Na mi van mire gondolsz?
Elrendezte szemöldöke közt a ráncokat, és újra elmosolyodott.
-Arra, hogy imádom hallgatni ahogy nyőgdécselsz alattam, és zihálod a nevem.-röhögött hajamba.
-Ne már.-toltam el a fejét és éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
-Mi van, csak nem szégyenli magát a, kislány?-húzta fel a szemöldökét.
-Úgy utállak!-löktem le magamról. Ne legyél már ilyen.-rágcsáltam szám szélét.
-Olyan aranyos vagy.-karolt át és megpuszilta arcom. Szeretlek.-csikizett az orrával.
-Én is.-csókoltam meg.
Egy két percig csöndben ültünk, majd eszembe jutott, hogy mától hol van a helyem. Magánrepülőgépen, benzinkúti kajálásokkal, vér izzadásos táncpróbákkal és éjjel-nappali koncertekkel. Nélküle. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, és a szívem gyorsabban vert.
-Hívott Selena.-engedett el, és én úgy éreztem szétszakad a torkom.
-És?-kérdeztem remegő hanggal.
-Azt mondta ha nem leszel ott -megnézte a telefonját- fél óra múlva seggbe rugdos.
-És...mást?
-Hm..nem. Csak siess.-rázta meg a vállát.
-Oké.-próbáltam lazának látszani, és felálltam.
Bementem a fürdőbe, hogy kösszeszedjem magam, majd amikor végeztem belenéztem a tükörbe. Mi a...?
-Ross!
-Igen?-kérdezte.
-Mi a francot csináltál a nyakammal?-jöttem ki a fürdőből mutatva a nyakamon lévő nagy piros foltra.
-Hupsz?
-Hupsz? Igen hupsz?! Basszus ezzel most mitcsináljak?-néztem idegesen.
-Szerintem szexy.-jelentette ki.
-Hát nagyon mit ne mondjak.-áltam vissza a tükör elé. Van alapozód?
-Valószínű!-nevetett.
-Jól van na.-forgattam a szemem. Csak hozd már be a táskám.
-Miért én?
-Mert te miattad kell itt szaroznom.
Behozta, majd kikerestem azt amivel letudom fedni, és felvettem a cipőm.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
Mèg Ross amikor készülődtem hívott egy taxit, ezért nem kellett sokat várakozni rá.
-Greenvalley utca 137.-mondta Ross amikor beültünk.
Úgy sütött a nap, hogyha kinéztem az ablakon megfájdult a fejem. Április ide vagy oda, borzalmasan meleg volt. Ross közelebb csúszott hozzám és megpuszilta a vállam. Igen, én is csókolnám, és közel bújnék hozzá, ha nem lenne ennyire melegem. De holnap már nem lesz velem...Holnaptól nem tehetem meg. Lehet, hogy jobb lenne, most megtudnia, hogy fél évig megint nem lehetünk együtt, mint mondjuk 10 perc múlva. De...nem. Nem akarom elkeseríteni. Szomorúnak látni. Vàllára tettem a fejem, és átkaroltam akármennyire melegem volt.
-Szeretlek.-puszilt meg.
Kezdek kételkedni abban, hogy nem tudja mi vár ránk. Biztos,hogy mondott még neki valamit Selena amit nem kellett volna, de talán így is a jobb. Kb. 5 perc múlva megérkeztünk. Ross fizetett, majd megáltunk Sel ajtajában. Halkan vettem egy mély levegőt, és elfordítottam a kulcsot a zárban. Selena már minden bizonnyal elkészült, már csak az én ruháimat kell összepakolni, és mehetünk. Ahogy beléptünk a nappaliba fahéj és csokoládé illat csapta meg az orrom. Összerezzentem, mert fél egy és a gyomrom szinte kilyukad. De Selenára nem jellemző a főzicskézés, sütögetés... Mi van?
-Selly nem hiszem el, hogy két perce nem figyelek rátok és máris elvisz d...-jött ki a nappaliba. Há te?-állapodott meg a szeme Rosson. Beszéltünk valamit nem?!
-Bocs mi van?-néztem értetlenül.
-Selena, mennünk kell nem értek rá romantikázni.
-Tudja?-néztem kerek szemekkel.
-Sajnos.-sóhajtott Ross.
-Jahj...bocsáss meg, hogy nem szóltam, csak nem akartam, hogy te is szomorú légy.
-Elmondhattad volna.-mondta Selena. Az mi?-nézett rám.
-Mi, mi?
-A nyakadon.
-Biztos csak...megcsípett valami.-tettem kezem a foltra.
-Jah...talán Ross?-húzta fel a szemöldökét.
Elengedtem fülem mellett a viccelődését, -ami mellesleg igaz volt- és bementem a konyhába.
-Mióta szeretsz te sütni?-vettem kezembe az egyik csokiskekszet.
-Kedvet kaptam hozzá.-vonta meg vállát.
-Aha.-haraptam bele. Hm...nem rossz.-vettem kezembe a tálat és indultam a lépcső felé.
-Azt hova viszed?
-Megyek összepakolni, és egyben reggelizni. Megspórolok egy csomó időt.-mentem fel a lépcsőn Rossal a nyomomba.
Bementem a szobámba és leültem az ágyamra.
-Tényleg nagyon sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Nem baj. Emlékezz én is az utolsó pillanatban szóltam...
-Egyél.-nyomtam kezébe a kekszes tálat.
Nem akartam, hogy ezért is magát hibáztassa. Elég lesz neki a múltkori, azt tényleg nem bocsájtom meg. Kivettem a bőröndömet az ágy alól és kinyitottam a szekrényem. Hallottam, hogy a hátam mögött felhorkant.
-Mi van?-néztem rá.
-Csak eszembe jutott valami.-legyintett.
-És nem fogod elmondani ugye?
-Nem.-mosolygott.
Visszafordultam és az első ruhadarab ami a kezembe akadt, a virágmintás miniruhám volt. Rájöttem mire gondolt.
-Valld be hogy nagyon jól néztem ki!-mutattam neki.
Fejcsóválva röhögött térdén támasztott kezébe.
-Hogy lehetsz ilyen?
-Tehetség.-sóhajtottam önelégülten.
-Amúgy merre mentek, és meddig?-kérdezte kis idő elteltével.
-Európa 5 hónap. És az még csak a kezdet.-motyogtam halkan.
-Mert? Azt hittem csak Európa...
-Jah. Meg Ázsia egy kis része.
-Mi?-mordult fel. Ki megy az első turnéján rögtön Ázsiába?
-Tudod...Selenával megyek. És ő igazán már nem az első turnéját járja.-mosolyodtam el meglepettségére.
-Tényleg. De ez nem ér.
-Mi?-ültem le a földre a cipőimet pakolva.
-Hát, hogy egy világhírű előadóval utazgatsz. Honnan tudod, lehet, hogy te nem is érdekelsz azok közül senkit.
-Ez kedves.-néztem hátra.
-Mármint...Ahj nem úgy értettem.-magyarázta.
-Vágom én, nyugi.
-Segítsek?-állt fel.
-A felső szekrényből kiveszed a takaróm?
Kivette és odadobta nekem.
-Még valamit?
-Levihetnéd Selenának a tányért.-böktem az üres tányérra. Ja és kösz, hogy hagytál.-kacsintottam rá.
-Bocs.-mondta komoly fejjel.
-Gyere már ide.-álltam fel és magamhoz húztam. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-néztem rá.
-Ugye tudod, hogy beszélsz álmodban?-kérdezte félholdas mosolyával.
Ezt nem hiszem el. Most már tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy mit álmodok mindig, ami annyira nagy dolog.
-Elmondanád miről beszélsz?
-Nem.-mosolygott.
Erősen magamhoz szegeztem és a tekintetét kerestem. Nem árult el újonnan sokat.
-Hamarosan.-súgta fülembe és kiment.

-Ross-

-Na mi van szőke herceg?-vigyorgott rám Sel.
-Mikor van kis szabadidőtök?-kérdeztem.
-De hol akarod?-vette el tőlem a tányért.
-Természetesen ahol ő.
-És azt honnan tudod, hogy ő...?-várta a folytatást.
-Ma este azt durmolta. Tengerparton lesz.-mosolyogtam.
-Én majd megpróbálom a többit összeszerelni Rydellel. Csak ha mondanál egy kicsit konkrétabb helyet...Az igazán jó lenne.
-Rico? Elvégre ott járatos vagyok.-ráztam meg a vállam.
-Puertóba, hogy a fenébe juttassam el Japánból?
-Miért pont Japán? Lehetnétek akkor Angliában...onnan sokkal rövidebb.
-Szerinted én találtam ki mikor van pihenőnk, okoska?-kérdezte szemforgatva.
-Jó-jó, de az mennyi idő?
-5 és fél hónap. Addig ha jól megy minden simán megszervezzük.
-Ja, de azért nem ártana őt egy kicsivel felvilágosítani. Meg a szüleit...-ingattam a fejem.
-Igen, igen.-értett egyet.
Indultam vissza az emeletre, amikor megállított.
-Szöszi.
-Hm?
-Gyere velünk a reptérre.-mondta.
Bólintottam, majd mentem tovább. Bementem Selly szobájába és leültem mellé a földre.Két kezem közé fogtam arcát és farkasszemet néztünk.
-Kicsim...-folytattam volna, de Selena kiabálálsa félbeszakított.
-5 perc és itt a limuzin!
Adtam egy gyors csókot Selnek és felálltam.
-Megvan mindened?-húztam fel a földről.
-Mássz be a bőröndbe.-suttogta sietve.
-Hidd el ha tudnék már rég benne lennék.
-Szökjünk meg. És soha többé ne jöjjünk vissza! Csak te és én. Mit szólsz?-átkarolta a nyakam és felágaskosott egy csókért.
-Olyan jó lenne.-sóhajtottam.
-Nem is tudom mikor voltunk utoljára együtt egész nap.-nevetett fel eröltetetten.
Félresöpörtem arcából a haját és épp amikor ajkaink súrolták egymást Selena szólt, hogy megjött a limó. Sellyvel mind a ketten felnevettünk, hisz kik lehetnek olyan szerencsétlenek mint mi?
-Akkor menjünk.-engedett el.
Megfogtam a bőröndjeit és lementünk az emeleten.
-Szöszi, hozod a bőröndöm? Ha már így itt vagy...-mondta Sel.
-Bocsi, de sajnos nincs három kezem.
-Na mindegy.-kapta fel a táskáját.
Bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk.
-a reptéren-
Segítettem felvinni a cuccokat a gépre.
-Hm csini. De a miénk jobb.-kérkedtem Selenának.
-Nem hinném szöszi!-pöttyentett az orromra.
-De igen.-mentem le a lépcsőn.
Selena kivette az utolsó táskáját, és a vállára tette. Odajött hozzám és összekulcsolta mindkét kezünket. Ismét lábújjhegyre állt, és megcsókolt.
-Nagyon...-súgta a fülembe.
-Szeretlek.-folytattam.
Megcsókoltam, majd elengettem.
-Szedd szét a színpadot!-nevettem.
-Meg lesz.-ölelt meg, és újra csókolóztunk. Szia.-zihálta.
-Megígérem, hogy a lehető leggyorsabban együtt leszünk, oké?
-Persze.-indult el és felment a lépcsőn. Szeretlek!-dobott egy puszit és bement.


Kiscsillám delfineim*-*
Sajnálom, hogy kicsit rövid lett, de azért remélem tetszett. Oldalt láthatjátok, hogy lassan közeledünk a 10.000 oldallátogatóhoz. A blog születésnapja február 5.-én lesz. Remélem addig elérjük ezt a kerek számot.
Ne felejtsetek visszajelzést adni:*