Sajnálom, hogy kicsit eltértünk a tágytól, de ezt meg kellett osztanom veletek. Remélem nem nagy probléma:)
-Selena-
-Hé Sel.-suttogott a fülembe Selena. Mindjárt megkezdjük a leszállást, csatold be magad.
-Hm.-emeltem fel a szemfedőm. -bár egészen jól hallodtam mit mondott, mégsem tudtam megérteni.
-Megkezdjük a leszállást!-kersete az övemet, majd becsatolta.
-Mennyi az idő?-ásítoztam, majd az ablakra meredtem. Nagyon sötét volt, ezért kérdeztem.
-11 óra. A reptéren már vár egy limó. Ma estére megyünk egy hotelbe. Aztán már megérkezik a turnébuszom, és nyomoroghatunk.
Ismételten nem tudtam odafigyelni rá, de most az émelyítő érzés miatt a gyomromban. Liftezett fel és le, fel és le. Azt hiszem mindjárt lerókázom.
-Húh.-kaptam a gyomromhoz.
-Nem bírod a leszállast mi?
-Nem igazán.-kapkodtam a levegőt.
-De a felszállást már igen, mi?-vigyorgott rám.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Khmm....khr..Ross...-köhécselt.
Egy, két pillanatig nem vágtam, majd mérgesen néztem rá, ugyanis leesett a tantusz.
-Menj már.-löktem rajta. Istenem annyi köcsöggel vagyok körbevéve.-fogtam a fejem.
-Jól van már.-röhögött. Szeretlek te majom.-adott egy gyors puszit arcomra, majd tovább nevetett.
-De komolyan ilyenek, hogy jutnak eszedbe?-nevettem el én is magam. Kéne neked is valaki, hogy lekössön egy kicsit.
-Vagy lökdössön.-fagyott rá a mosoly a szájara.
Összenéztünk, majd már a vállába hajtottam a fejem úgy kuncogtam tovább. Már a könnyeim is kicsordultak amikor megéreztem, hogy a kifutópályán súrlódik a repülő kereke. Mit ne mondjak egészen jól elterelte a figyelmem. Kipattintodtam az övem, majd felálltam, és nyújtózkodtam egyet. A hátam mögött lévő üléshez kaptam, és felvettem vállamra a táskám. Selena már az ajtóban ügyködött, majd egy pillanat elteltével már a lépcsőn rohant lefelè.
-Nekem is elzsibbadt a lábam.-kiáltottam utána gúnyos mosollyal.
-De nem ennyire! Áu, áu!!-ugrált körbe miközben én már a lépcsőn sétáltam lefele.
-Hm.-szimatoltam a levegőbe. London. Egyre csak a mély levegőket vettem, mikor bekanyarodott egy limuzin füstölő kipufogóval. Hmm..khm..London.-emeltem orrom elé kezem.
A limó megállt, és kiszált a sofőr.
-Miss Gomez.-szólalt meg mély hangon, és odalépett Selhez kezet fogni. És Miss Ailon.-biccentett nekem.
-Üdv.-intettem vissza apró mosolyt húzva.
-Cameron, a csomagjaink a gép oldalában.-mutatott Sel a járműre, és kezébe dobott egy kulcsot.
-Intézem.
-Köszönöm.-mondta Selena, majd beült, én pedig mellé.
Egy ideig csak figyeltem, ahogy szegény pasas megroskad a csomagjaink közt, és a csepergő eső előjátékát.
-Tuti vihar lesz. Utálom Angliát.-borzongott meg Sel.
-Nem a legjobb, de nekem most is megfelene.-bambultam el az ablakon.
-Ezt, hogy érted? Mármint Kalifornia...tudod mediterrán éghajlattal, meg tengerparttal.
-Nem a hely miatt.-intettem le, hogy inkább hagyjuk, mert magamnak sem akarom bevallani, hogy érzek.
Majd amikor mégjobban elkalandoztam az elmúlt pár hónapok megfejtésében, eszembe jutott, hogy Ross kérte, hogy hívjam fel. Kivettem farmerem farzsebéből a telefonom, és elkezdtem pötyögni a számokat.
-Kérlek mondd, hogy nem őt hívod.-nézett könyörgőn.
-De...De ő kérte ha megérkeztünk.-emeltem fülemhez a készüléket.
-Nagyszerű.-mondta unottan.
Párat csöngött, majd felvette.
-Szia.-szóltam bele.
-Sel?
-Jah, igen. Ez a számom. El is felejtettem mondani.
-Mostmár tudom. Na de minden oké?-kérdezte, majd Selena felém fordult szemforgatva.
-Te akartad, hogy újra együtt legyünk.-tartottam válamhoz a telefonom és ráhunyorogtam. Igen,persze.-emeltem vissza. És ott mizu?
-Semmi..szokásos.
-Komolyan, körülbelül 7 órája találkoztatok!-szólt ismét bele a nagyszájú.
Közben Cameron is elfoglata a helyét, és az eső is jobban rákezdett.
-Most hol vagytok?
-A limuzinban ülünk. Indulunk egy hotelbe.
-Aztán gondolom az alváson kívül nincs mára más terv.-hallodtam a hangján, hogy elmosolyodott.
-Nem nincs. Olyan hulla vagyok, hogy szerintem délig is tudnék aludni.
-6-kor kelés szöszim.-dőlt a vállamnak Selena.
-Vagyis 6-kor kelek...-dünnyögtem.
-Akkor nem is zavarlak. Hívj ha ráérsz. Szeretlek.-köszönt el.
-Én is.-tettem le.
Visszacsúsztattam ezúttal oldalsó zsebembe a mobilom. Még kb. 10 percig mentünk, majd megálltunk egy benzinkútnàl.
-Mit kérsz?-fordult felém Sel.
-Tudod, nem nagyon szeretem az itteni kaját.-húztam el a szám.
-Akkor Cam légyszi hozzon két melegszendvicset.
-Rendben mindjárt jövök.-szállt ki.
-Meg kell szoknod. Nem nyafoghatsz mindenen. Ez a szakma részben erről is szól. És te ezt akartad...Ezt az életet. Tudnod kell, hogy ennek az életnek vannak hárányai is.
-Sel. Tudom.
-Csak elmondtam.-dőlt hátra.
Reggel az eső vad kopogására keltem. Kop-kop-kop. Folyamatosan erre a ritmusra. Kezdett idegesíteni, ezért gyorsan felpattantam és a fürdőbe siettem. Az az érzésem, hogy lassan úgy is kelni kell, ezért elkezdtem a fürdést. Majd amikor kész voltam, magam köré tekertem a törölközőm és megmostam a fogam. Mikor ezzel is végeztem kimentem a ruháimért, amit még este kikészítettem. Mielőtt megfogtm volna, megnéztem mennyi az idő. 5:59. Az órám kereken 6-ra volt állítva, ezért megálltam a szoba közepén a telefonommal a kezemben. Már azt hittem el telt vagy 5 perc, mivel olyan lassan ment, ezért feloldottam, de abban a pillanatban megszólalt. Gyorsan kinyomtam és visszamentem a fürdőbe és átöltöztem. Kimentem és nem bírtam ki...ráugrottam Selenára.
-Áu te állat.-mormogott.
-Jóreggelt! Fürödj, öltözz, és mehetünk. Tudod, mintha azt mondtad volna, hogy már rögtön színpadi próbákkal kezdünk, mert nagyjából tudom a táncaid.-hadartam el.
-Neked, hogy a szarba van ennyi energiád?-nézett rám kómás tekintettel.
-Egy órája fent vagyok.-másztam az ágyra hátáról.
-Szuper.-nyújtózott.
Ásítozott egy sort, majd felült. Beletúrt a hajába, és elindult a mosdó felé. Egy-két perc múlva hallodtam, hogy emgedi a vizet. Nagyon remélem, hogy menni fog a közös munka. Mármint ő már évek óta csinálja, én meg most kezdtem. Alig két éve. Még csak a második albumom előtt, turné nélkül. Fogalmam sincs mit jelent ez az egész. Nem tudom milyen munka ez. Mennyi minden áll ebben. 3 nap. Össz-vissz három nap van a felkészülésre. Mit kezdjek 3 nappal? Semmit. Nem lesz elég semmire. Nekem nem. Tudom, hogy nem vagyok még erre kész. De elvárják. Nem tehetek mást, teljesítem minden erőmet beleadva. Mem dzabad pánikba esni. Tilos! Nem tehetem ezt sem az én, se senki idegrendszerével. Pár perc múlva teljesen elkészülve kijött. Kinyitotta az egyik bőröndjèt és kikereste, az egyik cipőjét, majd felvette.
-Neked melyik kell?-fordította felém a táskát.
-Van cipőm.-horkantam fel.
-Akkor vedd fel. Megyünk.-állt fel.
Olyan furcsa volt. Nem láttam még ilyennek. Túl merev, és feszült volt. Remélem minél előbb feloldódik. Felvettem a cipőm, majd a belebújtam a fekete bőrdzsekimbe, és vállamra tettem.
-Mehetünk?-álltam meg az ajtóban.
-Aha.-bólintott.
A limuzin már várt ránk, ezért beszálltunk.
-Miss Gomez az ülés alatti táskában van reggeli.
-Köszönjük.-mondta Sel, és felnyitotta a táskát.
Kivette a becsokagolt dobozt, és az ölembe nyomta.
-Baj van?-néztem rá.
-Nincs.-fordult el.
-Figyelj, ha az a baj, hogy részt veszek veled a turnédon, akkor mondd csak meg, lelépek.-próbáltam mit sem törődve mondani.
-Nem! Dehogyis. És egyébként is...Ez nem csak az én turnémnak van meghírdetve.
-Jó csak megkérdeztem.-meredtem a dobozra.
-Egyél, ha éhes vagy!
-Mi ez Snickers reklám?-nevettem fel.
-Olyasmi.-nevetett ő is.
-Eszek, ha te is.-toltam közelebb.
-Jó,csak egy keveset.-mosolygott és felnyitotta a doboz tetejét.
-Hm gyros.-néztünk össze.
Útközben bedaráltuk az egészet, majd megérkeztünk a stúdióba.
-Ömm..én itt nem ismerek senkit.-csikorgattam a fogam.
-Nem baj gyere!-rángatott ki a kocsiból.
Feltrappoltunk a táncterembe.
-Sziasztok!-nyitott be Selena.
Egy páran ugyanilyen lelkesen köszöntötték.
-Selly ő itt Kate, a legjobb táncosnőnk akit imádok.-ölelt meg egy vörös csajt.
-Helló.-mosolyogtam rá.
-Ők itt pedig Billy, Charlie, Zac és Dj.-mutatott gondolom a táncos fiúkra
Ha most nem lennék eljegyezve, akkor tutira lecsapnék valamelyikre. Ami azt illeti, nagyon jól néztek ki. Selena félre ment telefonálni, én pedig itt maradtam táncosokkal és a koreográfusokkal. Úgy érzem Sel valamit titkol. Egyre többet vonul félre beszélgetni, nem tudom, hogy kivel...Nagyon furcsa nekem.
-Kivel beszéltél?-kérdeztem, mire leintette.
Persze, nekem nem kell róla tudnom. De kifogom dertíeni mit titkol. Elkezdett mutogatni lépéseket Selena a többiek pedig jókedvvel követték. Szerintem még a vak is látja, hogy Selena a főnök. Lássuk mi lesz ebből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése