-2.évad 16.rèsz Szeretlek...'Amíg a szívem meg nem szűnik dobogni'-

-Selena-

-Ross én...Tudod mit? Hagyjuk!-hagytam ott.
Elmentem, amikor most van rá a legnagyobb szükségem. Miért csinálom ezt?!
-Naa, alakul?-jött oda mellém Sel.
-Hagyj békén!-toltam el magamtól.
-Selena mivan?-futott utánam.
-Semmi.-vágtam rá.
-Bántott? Mert akkor megverem!-ütötte össze a kezét.
-Nem...én vagyok a hülye. De gyere mert nemsokára kezdődik...-szipogtam.
Végignéztünk egy csomó csillagot ahogy végigsétálgatnak, fotózzák őket. Selena igazán elvolt a mellette álló Taylorral, én meg csak bámultam ki a fejemből. Mit akart mondani Ross? Amit nem engedtem, hogy megtegye... Bárcsak ez az egész egy nagy tévedés lenne...Vagy soha nem történt volna semmi köztünk. Igen, azt hiszem ez lett volna a legjobb. Még most is otthon ücsörögnék Londonban. Hallgatnám Selena slágereit, álmodoznék Lynchékről egy magazinnal a kezemben. Bellával pletykáznánk a fiúkról, Yasmineval filmet néznénk hatalmas fagyis dobozzal a kezünkben. Kisírhatná a vállamon magát. Nickel hülyülhetnék...Idegesíteném vele Yast. Ahogy a családoknál szokás. A fiatalabbak idegesítik a legnagyobb tesót. Hm...Jake...De jó lenne ha ő is köztünk lenne még. Járnék iskolába, elmennék a végzős bálba... Azzal a fiúval aki a barátom. Egy normális fiúval. Aki nem holmi világsztár, 'minden lány álma'. Átlagos életet akarok...Ahol a szüleim azért veszekednek velem, mert rossz jegyet hoztam. Vagy mert későn értem haza. Ahogy az átlagos velem egykorúakkal tennék. Ehelyett azt sem tudják, hol vagyok, abortuszom volt, iszok, cigizek. Gratulálok! Ilyen sztárral egy élet...Álmainkban mesés, a valóságban egy rémtörténet.
-Gyere Selly megyünk be!-rázott egy kicsit Sel. Selena...hahó!-rázott jobban.
-Bocs.-emeltem fel a fejem. Elgondolkodtam.-vittem fel egy eröltetett mosolyt a látszat kedvéért.
Bementünk a nagy arénába, ahol az ilyen fajta megrendezések zajlanak. Az első sorban elkényeztetett tinilányok sora. Akik arra várnak, hogy Austin Mahone, vagy akár Ross megfogja a kezüket...Komolyan! Hahó! Az csak egy kéz, nem egy aranyrúd! Ők is csak egy emberek, nem a világvége. Meg a ' legeslegcukibb pasik a világon.' Most tényleg. Lehet,hogy épp az ő sulijába jár egy sokkal helyesebb srác. Aki mondjuk nem világsztár, de az is lehet, hogy ő nem fog megcsalni a nővéreddel. Hogy a francba tudtam én is ezt csinálni? Ilyen kis elkényeztetett hülye liba lenni?! Ez szó szerint undorító! Azt várják 100 millióan, hogy elvegye őket feleségül. Tessék itt vagyok én! Én cserélnék akár kivel ott az első sorban. Csak egy hétre. Hogy lássa milyen munka van emögött, és mennyi elhullajtott könny. Kíváncsi vagyok utána mennyire vágyna erre az életre...Egy pár díjat már kiosztottak és most jön a legjobb férfi előadó. Szó szerint imádkoztam, hogy ne Ross legyen.
-És a legjobb férdi előadó pedig,-nyitotta ki a borítékot a pasas. Austin Mahone!
-Hahahah.-nevettem fel.
-Ross még lehet a legjobb színész. Ne vedd azt olyan biztosra, hogy szomorú.-kacsintott rám Sel.
-Fogd be.-förmedtem rá.
-Csss...most jövök én!-fogta be a szám.
-Honnan veszed, hogy pont te leszel?-néztem rá unottan.
-A legjobb női elóadó...Selena Gomez!-mondta a csaj.
-Persze, persze.-öleltem meg.
Ő nagy mosollyal a száján felugrott és letogyogott a színpadra. Elkezdte, a minden bizonnyal már begyakorolt szövegét. Én hátranéztem,Rossékra. Egy ideig néztem ahogy nevetgélnek valamin Rikerrel. Azt hiszem a mosolya mindig meggyógyítja a lelkem. Aztán Rydel oldalba bökte, majd Ross rámnézett. Az izgalomtól ami bennem zajlott ahogy a tekintetünk találkozott, lesütöttem a szemem, majd visszanéztem Selenára. Ő már jött vissza vigyori képével.
-Ügyes vagy.-mosolyogtam rá.
-Az év legjobb színésze...Ross Lynch!
-Na jó ezt nem hiszem el. A rohadt életbe. Ohh, hogy esnél el. Vagy öntenének rád 20l zöld trutyit. És fulladnál bele!-vágtam ki a hisztit.
-Nyugi van Selly, ez várható volt.-nyugtatott Sel, de erre még idegesebb lettem.
Direkt nem akartam figyelni Rossra, de azért kicsit füleltem.
-Wow...hát ez nagyon cool! Huh...Köszönöm nektek! Tényleg! Köszönöm mindenkinek aki szavazott rám, és mindenben mellettem áll. Ez egy nagyon klassz dolog azt hiszem...Hogy vannak emberek akik mindig támogatnak. Bármilyen döntést hozol kitart veled. És ha követsz el hibákat, megbocsájtanak. Ugye nyuszim?-nézett rám.
Mi na jó...A francba is már! Szállj már le rólam, legalább nyilvánosan ne! Ahjj..ez olyan gáz.
-Szeretlek.-suttogta és rámkacsintott.
Ennek még ma letépem a fejét az 100%! Visszaült a helyére. Oké...érzem a hátamon, hogy figyel. Tudom, hogy engem néz és várja a reakcióm. Hogy 'Jajj, de aranyos voltál, persze, hogy megbocsájtok. Hiszen úgy szeretlek szöszim.' Ja persze. A nagy...azt.
-És az utolsó díj, az év dalszöveg írója...Nem más mint...Selena Ailon!
-Mivan? Még csak nem is voltam jelölt...Mi?!-néztem Selenára.
-Menj már!-lökött meg.
-Öhm...nos...-szóltam a mikrofonba.
-Semmi gond. Ez nekünk is egy teljesen új döntés.-szólalt meg a mellettem álló pali. Selena Gomez elárulta nekünk, hogy te írtad az új dalát a 'Heart Wants What It Wants'-ot.
Meglepett képpel bámultam Selre, ugyanis arról volt szó, hogy ezt nem áruljuk el senkinek.



-Ross-

-Selena várj!-ragadtam meg csuklóját a kijáratnál.
Ő rángatózott, hogy engedjem el, így hát teljes erőmből magamhoz húztam.
-Hát ezt érzed? Amit Sel dalában írtál?-néztem a szemébe.
A földre szegezte tekinetét és nem mondott semmit.
-Figyelj, nagyon unom ezt a 'siket-néma' szerepedet. Nem tudnál válaszolni, mert már az agyamra mész!-lettem ideges.
-Igen. Rohadtul ezt érzem miattad, te köcsög!-kiabált rám, majd otthagyott.
Áu. Ez fájt...Menet közben megállítottam Gomezt.
-Hé, jöttök este a bulira ugye?-kérdeztem.
-Igen megyünk. De nektek jobb kerítő kell, mert ezt már fájdalmas nézni.
-Akkor ne nézd!-sétáltam oda Rydelékhez.
-este-
-Nyugalom menni fog.-ütögette meg a vállam Rocky, ahogy beléptünk abba az épületbe ahol a buli folyt.
-Istenem, de gyönyörű.-álltam meg az ajtóban.
-Azért lehetőleg most ne arra figyelj, mert akkor tuti nem lesz jó vége.-mondta Riker.
-Igaz.-jelentette ki Rydel. De tudod mi a szereped ugye? Átvettük már sokszor.
-Persze, persze.-mondtam.
Lassan odasétáltam ahhoz az asztalhoz ahol Gomez és Selly ült.
-Selena, I just need one last dance with you...-suttogtam miközben mellé léptem.
Mérgesen nézett rám, majd Selenára és felállt.
-Legyen.-fogta meg a kezem. Egy utolsó.
Épp lassú zene ment, ezért nem volt feltűnő, hogy magamhoz húztam lassúzás közben.
-Nem akarod a vállamra hajtani a fejed? Mint régen.
-Ne kérj túl sok mindent!-mondta, majd engedelmeskedett kérésemnek.
Már éppenhogy öleltük egymást, és ettől teljesen megnyugodott a szívem. Annyira hiányzott az illata, tapintása.
-Tudod, tegnap megőrítettél.-mosolyodtam el, és jobban magamhoz szegeztem.
-Az volt a cél.-nézett rám mosolyogva.
-Megőrít, hogy nem lehetek veled.-csúsztattam kezem a fenekére. Szeretlek, akarlak.-markoltam meg.
-Na jó figyelj! Itt jópofizok veled, te meg már megint kezded a hülyességeidet. Hagyjuk is...-ment el.
-Várj!-futottam utána.
Bement a női mosdóba én pedig utánna.
-Kicsim.-döntöttem a falnak.
Megfogtam a kezét és 'oda' vezettem.
-Tied vagyok.-tartottam ott a kezét.
-Azért ennél lehetnél egy kicsit romantikusabb.-nevetett.
Mellkasomhoz érintettem a kezét.
-Érzed ezt? A tied. Addig amíg csak meg nem szűnik dobogni. Érted élek. Érted dobban.-figyeltem az arcát.
Meg-megvonaglott, aztán végül mégsem mondta.
-Mondd ki! Mondd ki!-mondtam.
-Miért csaltál meg?-nézett vissza szemembe.
-Nem tudom...-sütöttem le szempilláim.
-Ross a mennyasszonyod voltam. És megcsaltál. Ráadásul azt sem tudod miért. Akkor mit várjak tőled a továbbiakban? Azért tetted mert nem vagyok elég jó neked?
-Senki nem adhat olyat nekem, mint ami te adsz. Soha.
-Túl kislány vagyok hozzád?-kérdezte komoly tekintettel.
Elvigyorodtam majd megfogtam és felültettem a csap mellé. Megcsókoltam egyszer...kétszer...háromszor...Átfonta karjával  nyakam, én pedig közelebb mentem. Lába közé furakodtam és szenvedélyesen csókoltam tovább. Nyelvem utat tört szájába, és az övével játszott. Hallottam ahogy liheg, és a szíve egyre hevesebben ver. Belemarkolt a hajamba, és hátrahúzta a fejem. A szám egy centire elvált övétől. Mindketten lihegtünk, és próbáltunk egyenletesen lélegezni.
-Méghogy kislány.-mosolyodtam el. A kislányokra nem áll fel a faszom.
-Ohh...-nézett vörös fejjel.
-Szeretlek kincsem. És te vagy a mindenem. Nem bírok nélküled élni! Nem kell, hogy megbocsáss, nem kérem. Mert saját magam rühellem emiatt. Ne bocsáss meg, csak légy az enyém. Légy a feleségem!-húztam ki a farzsebemből a gyűrűjét.
-Nem mondod, hogy a női mosdóban fogod megkérni a kezem?-nevetett.
-Hm...Még mindig a jegyesem vagy. Nem mondtad,hogy nem.-vontam meg a vállam.
-Hacsak az, hogy hozzádvágtam a gyűrűt nem számít annak.-hunyorgott mosolyogva. És megmondtam, még ráér az az esküvő.
-Nem, nem ér rá ha terhes leszel.
-Miért lennék terhes?-nézett értetlenül.
-Nincs nálam gumi.-húztam el a szám szélét.
-Akkora egy barom vagy!-nevetett, majd megcsókolt. Nem tudsz vigyázni?-súgta két csók közé.
-Az úgy nem lenne jó.-jelentettem ki mosolyogva.
-Hiányoztál!-ölelt magához. És nem tűnhetünk el csak úgy. Selenáék frászt kapnának.
-Dehogynem.-vigyorgtam rá.
-Jó akkor hova megyünk?-mosolygott.
-Egy hotelba.-segítettem le.
-Neked esküszöm mániád, hogy hotelban fektess meg.
-Ez a védjegyem.-karoltam derekába.