-Selena-
1 hete itt lakom Sel Los Angeles-i házában. Én megmondtam a szüleimnek, hogy nem vagyok hajlandó egy házban lakni sem Rossal, sem Yasminnal. Pont elég volt ennyi is! Ők ezt persze ellenezték, így hát maradt a szökés. Azóta is keresnek...de megmondom őszintén nem érdekel. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel senki az ég adta világon! Tőlem aztán mindenki csináljon azt amit akar! Nem függök senkitől, és senki sem függ tőlem. Elméletben már el kellett kezdődnie a turnémnak úgy három napja, de..Tényleg! Ezt el is felejtettem mondani...Ami azt illeti Sellel már kb egy éve tervezgessük, de végül eljött az ideje az európai turnénak. Visszamegyünk Londonba onnan Franciaország, Spanyolország, Olaszország. Majd Közép-Európa. Na, de a lényeg a lényeg, hogy minél messzebb legyek otthonról! Igazából a lelki állapotomról csak annyi, amit szerintem nem is kell felvázolnom. Hisz ki az a hülye aki "nagy szerelmes" 3 év utáni kapcsolat után nincs ki, hogy megcsalta "álmai pasija" a NŐVÉRÉVEL! De most komolyan...Yasminnek is, hogy lehet ennyi bőr a pofáján...Ch, szánalmas! Most mondanám, hogy mindegy is. Igen mondom is, de az a helyzet, hogy...
-Selena...nem szabad. Már megbeszéltük. Nem éri meg. Hülyesség sírni emiatt!-ült le mellém pillanatnyilag, az egyetlen létező ember az életemben.
-Te csak törődj a daloddal.-húztam meg a vállam.
-A dallal még ráérek 3 napot!
-Mínuszban?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Jó, lehet, hogy már lenyakaznak miatta, de sehogy sem megy!-dőlt hátra.
-Mi olyan nehéz megírni egy dalon. Ha érzésekről lenne szó, 10 perc alatt kész lenne.
-Ezzel most azt mondod, hogy nincsenek érzéseim?-húzta fel a szemöldökét.
-Talán? Sel még sosem láttalak sírni, szomorúnak lenni...
-De arra megvan a magam módja miért.o
-Hol van?-kaptam felé a fejem.
-Biztos, hogy nem!-állt fel.
-Selena az oké, hogy nem szóltál a macskádról, de, hogy drogozol...
-Muszáj vagyok...-hajtotta le a fejét.
-Mert?! Semmi sem muszáj...Nem értelek.
-Csak néha szoktam. De arra megvan az okom.
-Nem igaz.
-Nem tudod min megyek át!-emelte meg a hangját.
-Mert sosem mondtad!-mondtam ugyanolyan hangnemben mint ő
-Hagyjuk!-vágta ki az ajtót és kiment.
-Selena!-kiáltottam utána.
Indult volna le az emeleten, de nem engedtem.
-Amíg nem mondod el, nem mész sehova!
-A te érdekedben teszem!
-Miért?
-Nem mondhatom el!-próbált eltaszítani.
-Sel...kérlek...-súgtam fülébe.
-Gyere.-sóhajtott, és visszamentünk a szobámba. Az a helyzet, hogy ezt nem nagyon akartam elmondani, de legyen. Azért hallgattam eddig mert tudom, hogy félteni fogod Rosst én pedig téged.
-Mi? Sel, nem értelek!
-Kikészültem teljesen. Belebolondultam, hogy akárhová megyek követnek a fotósok és az én életemet tárgyalják. Ami már nincs. Nincs semmim, semmi magánéletem. Ebbe, szó szerint bele lehet őrülni.
-Én nagyon sajnállak!-öleltem meg. De még mindig nem értem, hogy jövök ide én, és Ross..?
-Mert Ross is közeledik ahhoz a hírnévhez ami kikészít. És én féltelek...
-Ha eljön azaz idő, az fog történni aminek kell. De köszönöm, hogy gondolsz rám!-döntöttem fejem vállára.
-De figyelj csak ide! Nem meséltél még nekem.
-M-miről?-dadogtam.
-Ross.
-Menjél már vele...
-De nem! Mondd! Miért csinálod még most is ezt! Miért sírdogálsz amikor, megbeszéltük.
-Mert...Mert szerintem tudom miért csalt meg.
-Miért?-kerekedtek ki a szemei.
-Kislány vagyok.
-Nem értem...
-Túl kislány vagyok hozzá. Mindig is ettől féltem, hogy mi lesz, ha egyszer...
-Mi? Na jó folytasd csak! Nem áll össze a kép.
-Amikor megismerkedtünk ugye én 15 éves voltam Ross pedig már 18. Ez a 3 év pont elég ahhoz, hogy meglegyen a legfőbb probléma egy kapcsolatban.
-A testi kapcsolat...-vakarta meg a tarkóját.
-Igen...És én ettől mindig is féltem. Emlékszel amikor elősször vitt Párizsba...
-Persze.
-Csak azért feküdtem le vele, mert féltem, hogy elhagy.
-Te hülye vagy!
-Köszi. Nem kell ragozni!-lettem ideges.
-De ezt...Nem Selena ezt meg kell tanulod! Soha, de soha nem tartunk magunk mellett egy fiút ha ő nem akarja. Elkell engedni. Hagy menjen, ha akar! Ha meg szeret úgy is marad.
-Tudom, de én...
-Nem Selena! Te már nem vagy kislány! Te nő vagy! És ha ezt Ross nem látja akkor egy idióta!
-17 éves vagyok. Hol vagyok én még a nőtől!-nevettem fel halkan.
-Leszarom hány éves vagy! Nézz magadra!-állított fel.
Kivezetett a nappaliba a tükör elé. Megpörgetett, majd megtámaszkodott a vállamon.
-Sel. Hm...ha ilyen bombázó egy kislány, milyen egy nő?-nevetett.
-Nem kell túlozni...-néztem unottan.
-Mosolyt!-húzta fel a számat.
-Csííz!-nevettem.
-Yasmine-
-Ma már hívtad?-ültem le anya mellé.
-Igen. De kivan kapcsolva.
-Nem logikusabb, hogy kártyát cserélt.-állt meg telefonját nyomkodva Ross az ajtóban.
-Te csak ne szólj bele, mert miattad ment el! Álltam fel.
-Miattam?-nevetett.
-Nem hallod miattam!-mondtam flegmán.
-Ebben legalább van igazság is.-vonta meg a vállát.
-Tudod mit!-vezettem a konyhába. Elegem van belőled! Húzz innen!-mutattam az ajtó felé.
-Kidobsz a saját házamból?-mosolyodott el.
-Te egy akkora köcsög vagy!-emeltem meg a hangom.
-Mert hogy? Én fektettem le a hugom barátját?-nézett rám szúrós tekintettel.
-Te dugtál meg! Ha nem lennél ebben a családban valamilyen szinten tag, minden sokkal könyebb lenne! Nem veszed észre amióta becsöppentél az életünkbe csak bajt okozol?!
-Ti vagytok ehhez a bolondok! Te is az anyád is! Hisz' ő dobta ki a lányàt 16 évesen!
-A te hibádból!
-Hogy szeretem?!-kiabált rám.
-Te nem szereted, te csak szomorúságot okoztál!
-Nem igaz. Tőlem lett boldog. És miattatok szomorú. Elvesztettem. És ezt nem fogom megbocsájtani!-ment ki a házból.
-Ross-
Csak megyek, és megyek. Igazából már fogalmam sincs hol járok. Bementem az erdőbe és csak beljebb és beljebb lépkedtem. Hátha találok egy szakadékot amibe belevedhetem magam...Mennyivel jobb lenne minden ha én nem élnék. Igaza van. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. De jó lenne csak zuhanni, zuhanni és utána nem érezni semmit. Se fájdalmat, se nyomást. Hahj Selenám. Ha tudnád mennyire szertlek kicsim... Ki gondolná, hogy ennyire tud fájni a szerelem? Hol lehet most? Csak adj valami jelet! Kérlek hagy tegyem rendbe a dolgokat! Felnéztem az égre, és már annyira elmélyültem a kékségbe, hogy hátradőltem. Valamilyért nyugtató volt bámulni. Szerintem ha most valaki így rámtalálna, azt hihetné megőrűltem.
-Meg is őrűltél!-hallom meg a nevető Gomezt...
-Mi? Na jó tuti megőrűltem.
-A far zsebedben okos!-mondta a hang.
Elkezdtem tapogatózni a zsebeimben, mire rájöttem, hogy nem is vagyok annyira bedilizve.
-Sel? Mit akarsz?-kaptam ki a mobilom.
-Csak, hogy ne izgulj nálom van Selena. A többieknek ne mondj semmit! Csak a te érdekedben hívtalak.
-És hogy van? Vagy mitcsinál most? Mondd meg neki hogy nagyon szeretem!-kapkodtam a szavakkal.
-Hát nincs egészen jól.-köszörült torkán.
-Komolyan?-kérdeztem idegesen a jelzője miatt. Tudom hogy miattam...de...
-De?
-Hagyjuk. Ezt nem éppen veled akarom megtárgyalni.
-Ross...?
-Igen?
-Hívlak mindennap.
-Rendben.
-És Ross?
-Igen?
-Vigyázz magadra. És ne dőlj be az ördög csábításának.-mondta és letette.
Milyen ördög? Mi? Ez a csaj bolondult meg szerintem! Bár lehet, higy csak én vagyok ehhez hülye.
-Selena Gomez-
Remélem Rossnak mostanra màr sikerült hazatévedni. Végre bebújhatok a jó pihe-puha ágyamba egy ismételten nehéz nap után. Szerintem ma annyit lelkiztem mint, még soha életemben. De megéri a fáratság...Mi ez? Jajj ne már! Selena már megint sír! Kikeltem az ágyból, és bementem hozzá. Sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt. Selena ül a sarokban és zokog. Tényleg ennyire megviselő ez?
-Sel...kérlek! Jobb lesz ígérem!-öleltem volna meg, de nem engedte.
-Ne nyúlj hozzám!-pattant fel.
Odarohant az éjjeli szekrényéhez és erőből földhöz vágta a rajta lévő vázát. Elöszőr nem értettem,majd ahogy elkezdte szedegetni az éles darabokat...Basszameg! Kifutott a szobából és egyenesen a fürdőbe ment. Bezárta.
-Faszomba, Selena!-dörömböltem az ajtón. Kérlek ne csinálj semmit! Kérlek...-támasztottam a vállam az ajtóba és sírtam. Igen sírok...
-Hagyj egyedül.-mondta halkan.
-Nem! Ez csak az idegeskedés és a szomorúság. Ne hagyd,hogy uralma alá vegyen! Ez a legroszabb amit tehetsz!
-Te is drogozol.
-Igazad van. És nagyot hibázok vele! De tudod mit?!
Kisiettem a konyhába, és feltéptem a hűtőt. Kiszedtem belőle egy nagy üveg sört. Majd az éjjeliszekrényemből kivettem egy doboz cigit és visszamentem.
-Nyisd ki, aztán békén hagylak!-kopogtattam.
Kinyototta de a karja már vérzett. Kikaptam a kezéből az éles tárgyat, és belenyomtam amiket összeszedtem.
-Egy korty se maradjon benne!-csuktam be.
Hátamat az ajtónak támasztottam és úgy csúsztam le a földre. Megéreztem a hátamon egy lökést, ezért valószínűleg ő is leült ugyanúgy. Egy ideig csend volt, csak a szipogását hallottam és ahogy a sörösüveg koppan a földön.
-You got me sippin' on something,
(Nagyon megfogtál valamivel,)
I can't compare to nothing.
(Ezt semmihez nem tudom hasonlítani.)
I bet for know I'm hoping,
(Mindig is tudtam, reménykedtem,)
That after this fever I'll survive.
(Hogy túl fogom élni ezt a lázt.)
I know I'm acting a bit crazy,
(Tudom, hogy egy kicsit hülyén viselkedtem)
Strong out a little bit hazy.
(Lazán megkötve)
Hand over heart I'm praying,
(Szív fölé emelt kézzel imádkozom)
That I'm gonna make it out alive.
(Hogy élve jutok ki ebből)-énekelte.
-The bed's getting cold and you're not here,
(Az ágy kezd kihűlni és te nem vagy itt)
The future that we hold is so unclear
(A jövő amit elterveztünk olyan homályos)
But I'm not alive until you call
(De nem vagyok jól amíg nem hívsz)
And I'll bet the odds against it all
(És felrakom az összes esélyünk minden ellen)
Save your advice cause I won't hear
(Mentsd meg a tanácsod hisz úgysem hallom
You might me right but I don't care
(És talán igazad van, de nem érdekel)
There is a million reason why I sould give you up
(Tudok mondani egymillió okot amiért lemondok rólunk)
But the heart wants what it want
(De a szív azt akarja amit akar)-folytattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése