-Ross-
*Másnap reggel*
-Hova mész?-hallom Selena halk hangját.
-Aludj csak.-pusziltam meg a fejét.
-Nem. Mondd!
-A rendőrségre.
-Kérlek ne csinálj botrányt!-nézett komolyan.
-Nem lesz botrány csak amit megérdemel.
-És ha kifizeti az óvadékot?
-Elhiszed, hogy nekem arra is van pénzem, hogy egész életében ott rohadjon?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ross...
-Nem! Hát nem fogod fel mitörtént?
-Akkor sem érdemli ezt.-nézett maga elé.
-Igazad van, ennél sokkal többet érdemelne.
-Ross szerelmes belém. És én nagyon jól tudom milyen valakit úgy szeretni, hogy ő nem érez irántad semmit. Átéltem már!-emelte meg a hangját.
-De én is szeretlek!-kiabáltam és felálltam.
-És akkor ezt kell csinálni?!
-És akkor neki ezt kellett tennie?!
-Nem.-mondta nyugodtan.
-Figyelj kicsim...-ültem le mellé. Szeretlek -emeltem fel a fejét- és azt akarom, hogy neked legyen jó. Nagyon féltelek, tudod...és...és én nem tudom elhinni, hogy rosszat csinàltak azzal az emberrel, aki a legfontosabb nekem. De ha nem akarod, nem megyek.
-Csináld azt ami szerinted a helyes. Én abban bízok, ami neked jó.-adott egy puszit az arcomra.
-Hozzak valamit?-kérdeztem.
Bólogattam, hogy nem.
-Ha kell valami szólj csak le. Itt van Rydel, anyu...De ne mászkálj ha nem muszáj.
-A szüleim tudják?-nézett szomorúan.
-Nem.
-És ezt, hogy mondjam el nekik?
-Nem lesz semmi baj!
-Szeretlek.-hajolt fülemhez.
-Én is.-szorítottam magamhoz, és megcsókoltam a nyakát.
-Siess haza.
-Sietek!-álltam fel.
-Csók?-húzott vissza.
-Nesze.-csókoltam meg.
-Ne menj már.-húzott vissza mosolyogva.
-Miért?
-Mert.
-Sietek.-mentem az ajtóhoz.
-Ezt megjegyeztem!-tette karba a kezét.
-Örülök.-mosolyogtam és kimentem.
Lementem az emeleten, felkaptam a cipőm. Bementem a konyhába, ahol már reggeliztek.
-Sziasztok.-vettem el a pulltról egy almát.
-Selena?-kérdezte apa.
-Jól van. Csak fél, hogy mit mondd a szüleinek. De ez érthető.
-És te?-karolt át Rydel.
-Hm...megvagyok.-vontam meg a vállam.
-Szólj ha baj van. Én segítek.-súgta a fülembe, majd rámmosolygott.
Kihúztam a nappaliba majd mondtam.
-Bemegyek a rendőrségre, hogy letisztázzuk a dolgot. Kérlek nagyon vigyázz Selenára! Ha valami van, csak hívj és jövök.
-Ne stresszelj! Nyugi Ross! Nem lesz semmi baj.
-De úgy félek.-ültem le a kanapéra, és kezem a fejembe hajtottam.
-Mitől?-ült mellém.
-És ha teherbe esett? És ha van valami baja, csak még nem tudjuk?
-Biztos, hogy nem terhes! Ettől nem kell félned.
-Mennem kell.-néztem az órámra, és sóhajtottam egyet.
-Vigyázz magadra.
-Te pedig...-folytattam volna, de nem engedte.
-Tudom. Ne félj.
-Szia.-léptem ki az ajtón.
-a rendőrségen-
-Jóreggelt. Elen Prascot-ot keresem.-sètaltam az ablakhoz.
-Ki keresi?
-Ross Lynch. De nem kell szólnia neki, hogy én vagyok. Lehet meglepetés.-néztem félmosollyal.
-Öm...rendben. Akkor menjen egyenesen és ott az első ajtón jobbra be.
-Köszönöm.
Elindultam és az ajtóban ott állt egy rendőr.
-Mr. Lynch?-kérdezte.
-Igen.-mentem be.
-Á Ross már vártalak.-állt fel Elen, de egy másik rendőr leültette.
-Beszélhetnénk kettesben?-kérdeztem.
-5 perc! Nem több!-ment ki a pasas.
-Hm...Elen. Úgy emlékszem beszéltünk valamit 2 napja.
-Hm én meg nem. Kérlek felvilágosítanál, szöszi?-nézett gúnyosan.
-Azt mondta, ha hozzámersz nyúlni, pusztakézzel megöllek.-álltam fel.
-Még most sem hiszem el,hogy pont, te fogsz engem.-állt fel ő is. Főleg nem a rendőrségen.
-Nekem olyan mindegy hol verlek agyon.-ráztam meg a fejem.
-De menő vagy!-nevetett.
-Vigyázz magadra miket mondassz.-léptem közelebb.
-Én?
-Te!-pöcköltem a mellkasába, mire ő megemelte a kezét.
-Azt hiszed félek tőled?-mosolygott.
-Jobban tennéd.
Ő csak mosolygott, de ekkorra már teljesen felidegesített. Hasába ütöttem, mire ő ököllel az arcomba. Jujj, de ügyes vagy Ross, gratulálok!
-Haha. Kemény gyerek.-nevetett.
-Most gondold végig mitcsináltál, te rohadék!-nyomtam a falnak, nyakától fogva.
-Segítség!-kiabált, mire én értetlenül ránéztem.
De rögtön megértettem ahogy lenyomódott a kilincs.
-Ezt még megbánod.-súgtam oda neki és elengedtem.
-Mr.Lynch, ha egy perc múlva nem tűnik el, letartáztatóm!-mondta az egyik rendőr.
-Megyek már!-mondtam idegesen és kivágtam az ajtót.
-Selena Gomez-
-Szabad?-nyitottam be Sellyhez.
-Neked nem.-nevetett.
-Na mivan veled kislány?-öleltem meg.
-Sajnos a tegnap este óta igazán elvesztettem ezt a jelzőt.-nézett keservesen.
-Jól vagy?
-Jobban. Igazából csak Ross miatt vagyok szomorú. Azért ez eléggé kellemetlen lehet neki.
-Tényleg ő hol van?-kérdeztem.
-A rendőrségen.
-Tuti már nagy bajba került.-nevettem.
-Azért annyira nem vészes...
-De az.-mosolyogtam. Mondjuk én örünék neki ha valaki így törődne velem. Nagyon aranyos tőle.
-De néha már túlnyaggat.
-Mert szeret.-simítottam meg a fejét.
-Apropó, ha már a szeretetnél járunk mi van Justinnal?-ült fel.
-Szakítottunk.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
-Na ne már. Ez már dúrva Sel! Esküszöm ti minden hülyességen összetudtok veszni. Titeket összekéne adni, hogy ne csináljok ezt. Mondjuk már most is olyanok vagytok mint egy rossz házaspár.-nevetett.
-Persze, persze pont mi? Azért te és Ross sem panaszkodhadtok!
-Miért?
-Mert ekkora hőingás még a sivatagba sincs! Egyik pillanatban minden tök szupi, a másikban mint egy vulkánkitörés.
-Na jó azért nem kell így túlozni!-tette fel a kezét.
-Sziasztok!-lépett be a szobába Ross az arcával a kezén.
Bement a mosdóba és behajtotta az ajtót.
-Ross Shor Lynch ezt nem úszod meg!-ment utána Selena. Mi az?-vette volna el a kezét.
-Semmi.
-Mutasd!-mondta Selly és Ross levette a kezét.
-Mitcsináltál? Gyere ide!-ültette le az ágyra.
-Áu. Haver ez fájhatott.-mondtam.
-Megkértelek valamire!-vett elő egy rongyot. Csak egy dolgot kértem, csak azt, hogy ne legyen botrány! És erre mitcsinálsz, botrányt!-kezdte Sel tisztítani azt, amin kb szakadnék a röhögéstől, de tolerálom magam.
-Nem is olyan vészes.-mondtam visszafogva a nevetést.
-Kérlek, ne rontsd a helyzetet.-nézett rám Ross fájdalmas fejjel.
-Mesélj. Szívesen hallgatlak!-mondta Selena idegesen es leült.
-Hát ömm...
-Ross!
-Bementem majdnem sikerült, és kishíján letartóztattak. Na és veled mitörtént?-hadarta el.
-Mi majdnem sikerült?-kérdeztem egyszerre Sellyvel.
-Na jó neked nem tudok hazudni -mutatott baránőjére- neked pedig semmi közöd hozzá.-mutatott rám.
-De van.-mondta Sel.
-Mondjad már!-sürgettem.
-Megverni...
-Minek akarsz erősködni egy fejjel nagyobb 25 éves pasival?-kérdeztem.
-Bíztam benned.-mondta Selena.
-De érted...-folytatta volna Ross, de Sel nem engedte.
-Értem ilyet ne csinálj, mert nem érdemli.
-De érdemli.-mondtam.
-Fogd be!-kiabáltak rám mindketten.
Na igen...a tipikus "férj és feleség feeling".
-Sajnálom.-mondta Ross.
-Ne tőlem kérj bocsánatot.
-Elentől biztos nem fogok!
-Nem Elentől, te butus, hanem magadtól.-mondtam.
-Szeretlek!-ölelte meg Selly.
-Én is!
-Ahjj már azt akarjátok, hogy sírjak? Hogy lehettek egymással ilyen megbocsájtók?
-1 hónap múlva-
-Ross-
Itt vagyunk Selenáéknál az ágyában. Oké nem kell rosszra gondolni csak alszunk. Legalábbis Selena alszik én csinálnám azt,ami miatt rosszra lehetne gondolni. De nem lehet, mivel amióta volt az az incidens Elennel, nem enged semmit. Pedig azóta már egy hónap eltelt. Mondtam, hogy vigyázok rá...egyszerűen már mindent próbáltam, de nem. De ahjj! Közelebb csúsztam hozzá és óvatosan átkaroltam. Velem szembe feküdt, ezért a derekáról könnyű utat nyertem a feneke felé. Megmarkoltam, mire motyogott valamit és elfordult. De én nem adtam fel, és ezúttal a hasát kezdtem simogatni. Megőrülök érte! Nem bírok magammal! Itt fekszik mellettem egy toppban és egy szál bugyiban, szerintem ez már kínzás! Egyszerűen akarom, és kész!
-Selena.-súgtam fülébe, és gyengéden végig simítottam oldalán,mire libabőrös lett. Tudom,
hogy akarsz!-simultam hozzá.
-Nem.-mocorgott.
-Kérlek.-markoltam ismét fenekébe, de most nem gyengén.
Erre egy halk nyőgés szaladt ki a száján.
-Hallottam ám!-mosolyodtam el.
-Ez nem jelent semmit.-mondta.
-Hát jó.-álltam fel, és indultam az ajtó felé.
Mivel sötét volt,sikeresen belerúgtam az ágy lábába. Ugráltam a fájdalomtól egy sort, majd kimentem. Bementen a mosdóba, aztán ki, aztán megint be. Na jó...nem. Ahjj...Már körbejártam az egész házat, majd betévedtem Yasminehoz, aki épp a laptopjába volt bújva.
-Mizu?-ültem le mellé.
-Sel?
-Alszik.
-És te?
-Itt vagyok.-nevettem.
-Mármint mitcsinálsz itt?
Megráztam a vállam majd befeküdtem mellé.
-Ez a mozdulat a bátyjádra emlékeztet.-mosolygott.
-Remélem a többi nem fog.-húztam félmosolyra a szám.
-Ezt mégis, hogy érted?-nézett értetlenül mire megcsókoltam(?)
Mi-micsoda?! Ross megbolondultál? De ez most olyan jó! Mi??!!
-Bocsáss meg csak...-néztem zavartan és felültem.
-Nem...ez...ez jó.-döntött hátra és fölémmászott.
Ismét csókolózásba kezdtünk. Amikor már szinte faltuk egymás ajkát fordítottam helyzetünkön, és kimásztam a szájából.
-Ez nagyon nem helyes.-néztem komolyan.
-Kérlek, add meg. Rikerrel sosem tudom élvezni.
-Nem csinálhatjuk ezt akkor sem.-álltam fel.
-Kérek!-térdelt fel és megmarkolt 'ott'.
Akarom-e? Akarom! Szabad-e? Nem!
-Gondold azt, hogy Selena vagyok.-súgta a fülembe.
-Na jó, álj! Ez undorító! A hugod a barátnőm és a bátyjám a pasid...Szóval.
-Nem fogják megtudni.
-Talán...de...-folytattam volna, de nem engedte.
-Sss, lazulj el.-tette számra az ujját.
Fogalmam sincs mi ütött belém, de ezt még nagyon megfogom bánni!
-Riker-
Átjöttem Yasminékhoz, gondoltam örülni fog ha felébred és itt leszek. Bementem a szobába, de úgytűnik a mai nap senkinek sem lesz mosolygós. Mit látnak szemeim? Először nem is hittem el.
-Gartulálok!-tapsoltam. A helyetekben most kurvára szégyelném a pofám.
-E-ez nem az aminek látszik!-pattant fel Ross.
-Hölgyeim és uraim egy tisztességes vőlegény!-tapsoltam tovább.
-Bazd ki Selena!-rohant ki, de lefogtam.
-Ne olyan sietősen. Ma még tárgyalunk. Nehogy azt hidd,hogy megúszod!
-Riker én...-dadogott Yasmine.
-Kussolj be te büdös ribanc!-csaptam rá az ajtót. Ross!-kiáltottam.
Bementem Selena szobájába, de ő még aludt.
-Most rögtön jössz kifele!-suttogtam idegesen.
-Kérlek, beszéljük meg normálisan.
-Nem! Én most hatalmasat csalódtam. Nem magam miatt,hanem szegény lány miatt aki bent fekszik, és a menyasszonyod! Te mit képzelsz magadról?
-Hatalmasat hibáztam, de kérlek ne szólj neki!
-Egy napot kapsz, hogy elmondd neki! Ha nem teszed, én mondom el. Kinek a szájából lesza jobb? Te döntöd el!
-Selena-
Ebéd után kirángatott Ross és Yasmine a nappaliba.
-Mi van már?-néztem kicsit idegesen.
-Selena, figyelj...-motyogott Ross.
-Kérlek bocsáss meg nekünk.-mondta Yas.
-Miért? Mitörtént? Na jó kezdtek megijeszteni!
-Figyelj...Tegnap este...-mondta Ross.
-Lefeküdtünk.-nyőgte ki Yasmine.
Bennem szinte megszűnt minden. Nem hallottam mit mondtak tovább. A szemeim megteltek könnyekkel és már látni is alig láttam. Azt hittem összeesek. Éreztem ahogy a pulzusom csökken. Nem tudtam mit mondjak. Mit érdemelnek egyáltalán...Semmit.
-Tudjátok mit? Rohadjatok meg!-vágtam Rosshoz a gyűrűjét és erohantam.
-Kicsim, kérlek bocsáss meg!-futott utánam Ross.
Nem figyeltem rá futottam tovább. Éreztem, hogy nem bírok már gyorsan futni, mert az ájulás kerülgetett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy utolért. Átkarolta a derekam és szorosan magához szorított.
-Sajnálom.-szipogott.
-Engedj el!-rángatóztam.
-Nem! Ha elengedlek elveszítelek!-fogott erősebben.
-Nem mindegy már. Már sikerült.-mondtam, majd elengedett.
-Kérlek.
-Nem!-indultam el.
-És mégis most hova mész?
-Az már nem rád tartozik!-fordultam meg, majd tovább mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése