-2.évad 5.rész Takarodj!-

-Ross-

Reggel...mennyi is van? Hol is a telefonom? Jah...mellettem. Kicsit kába vagyok úgytűnik. Felvettem a telefonom és megnéztem az időt. Fél tíz. Ahjj, de nem akarok most felkelni! Pedig még elkell mennem tusolni ugyanis drága barátnőm miatt ragad a hajam! Nem akarom megint itthagyni! Ránéztem a mellkasomon fekvőre, megpusziltam a fejét, majd kikeltem az ágyból. Elindultam a fürdőbe, de megálltam mert hallottam egy halk hangot.
-Hova mész?-kérdezte kómásan Sel.
-Jóreggelt szépség!-visszaültem mellé, megsímítottam az arcát és gyengéden megcsókoltam.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt 10. De megyek fürdeni aztán elemehetünk valahova.-mosolyogtam és felálltam
-Ne,Ross...beszélnünk kell!-fogta meg a kezem.
-Hát...mondjuk nem ártana...-vakartam meg a tarkóm. De kezd te!
-Te mit akarsz mondani?
-Kezd te, utánna mondom!
-Kezd te!-ült fel.
-Jó. Az a helyzet hogy még ma indulok vissza.
-Csak ennyi?
-Miért?! Na ne...akkor nálad sokkal vészesebb a helyzet!-néztem rá nagy szemekkel.
-Hááát...
-Azt ne mond, hogy megint terhes vagy!
-Valószínű te észkombájn!
-Mondd már!
-Anyuék már mindent tudnak, és kiszöktem tegnap és nem tudják, hogy hol vagyok most.-mondta ki egy levegővel.
-Gratulálok.
-Kössz.
-Erre már nem tudok mit mondani. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!-álltam fel.
-Én vagyok a felelőtlen?-emelte feljebb a hangját.
-Nem is én buktam le.
-De te fektettél le!
-Persze könnyebb keresni a bűnbakot mint felvállalni a felelősséget!-indultam ki.
-Ross most nem erről van szó! Hanem arról,hogy nem szabadna most együtt lennünk és ha most erre rájönnek, akkor leszedik mind a kettőnk fejét és többet nem is láthatjuk egymást!
-Oldd meg!
-Kérlek.
-Kicsim, figyelj, mègis most mit csináljunk?
-Tartsunk össze.
Nem szóltam semmit, csak visszaültem mellè.
-Szeretlek, és érted akarom.-nézett le.
-Öltözz mert megyünk!-csókoltam hajába, mire rámmosolygott.



-Selena-

Nos...itt állunk a házunk előtt, de nem merek bemenni. Mi lesz ha...-folytattam volna gondolkozásom, de Ross megszakított.
-Nem akarunk bemenni?
-Nem kéne...-fordultam felé.
-Nyisd ki a hátsó ajtót!-markolt fenekembe, majd hátrált.
-Ross!-néztem rá idegesen.
-Selena!-nyafogott.
-Ezt itt nem!
-Jól van már.
-Ahjj...csak menj!-forgattam a szemem.
Lassan benyitottam és biztosan körbenéztem, hogy tiszta-e a terep. Odasétáltam a hátsó ajtóhoz, és kinyitottam Rossnak. Már azt hittem minden rendben lesz amikor...
-Tudod kislányom, mindig a legrosszabb utat választod!-mondta anya.
-Mert nem adsz választást!
-Mindig van választásod.
-Oké. Átjöhet a barátom?
-Nem!
-Nem...látod?
-Hol voltál tegnap este?-kérdezte gúnyos mosollyal.
-Ömm...-vakartam meg a tarkóm.
-Velem volt!-karolt Ross a derekamba.
-Mitcsinálsz?-suttogtam idegesen.
-És mitcsináltatok?!
-Szeretkeztünk.
-Ross...te normális vagy?!-emeltem feljebb a hangom.
-Á. És Selena hány éves is vagy?
-16.-mondtam remegő hangon.
-Maga is volt fiatal. És maga is hibázott. És szeretett. Vagy tévedek?
-Nem hittem volna, hogy ilyen szemtelen pofád van. Már értem miért lett Selenából ilyen kis kurva.
-Mit mondtál?!-kèrdeztem.
-Azt, hogy ribanc vagy!
-Mivel érdemlem ezt ki?! Mit tettem?! Hogy lehetsz ilyen a saját lányoddal?!-folyt ki egy könnycsepp a szememből.
-Amilyen ő azt kapja vissza!
-Hagyjad már nem éri meg!-simította meg az arcom, mert már teljesen sírtam.
-És milyen vagyok?
-Elviszlek magammal!-súgta Ross a fülembe.
-Vigyed is! Sőt, én doblak ki! Takarodj!-mutatott az ajtó felé.
-Cuccaimért azért felmegyek ha megengeded!-futottam fel az emeletre.
Ross futott utánnam majd háta mögött becsapta az ajtót.
-Ne sírj!-ölelt meg.
-Hogy teheti ezt velem? Én vagyok az ennyire borzasztó? Igen...én rontottam el mindent.
-Ne mondd ezt! Nem igaz!
-És most mi lesz?
-Eljössz velünk turnézgatunk, aztán visszamegyünk Kaliforniába. Jó lesz hidd el!-törölte le a könnyeim és megpuszilt.
-De, hogy hagyom itt őket?! És az iskola? Ès Selena?
-Selena?
-Tényleg...te még nem is tudsz erről. Az a helyzet, hogy tervezett nekem koncerteket, stb...
-Az szuper, gratulálok kicsim!-csókolt meg.
-De viszont akkor nem tudok menni.
-Dehogynem! Mindenhova együtt megyünk mostmár. Nem tudsz magadról lekaparni...így jártál.
-Jajj szegény én! Nem tudok enélkül a pasi nélkül sehova menni.-rántottam magamra és megcsókoltam.
Gyorsan összedobáltam a bőröndömbe a legfontosabb dolgokat. Már kiléptünk az ajtón amikor visszarohantam Selena születésnapomra kapott borítékjáèrt amin az állt, hogy akkor nyissam ki amikor a szívem már nagyon nehéz. Lementünk az emeleten.
-Jaket már elvesztetted, most én vagyok a soros!-csuktam be az ajtót.

-A repülőn-

-Megnézem minden oké jó?-kérdezte Ross.
-Szívem, menj nyugodtan a pilótához és zaklasd csak a repülőkről úgy is a ti gépetek ha összetörik.
-Haha...nagyon vicces!-csókolt meg majd elment.
Kinyitottam a levelet ez állt benne:
"Kedves Selena!"
Most talán úgy érzed egyedül vagy és elvesztél a világban. De nem igaz! Mindig lesz valaki aki melletted áll és szeret! Lehet, hogy az életedben követsz el hibákat, de gondold csak végig: az tényleg hiba volt? Ne bánj meg soha semmit ami akkor jó volt! És tudd, hogy mindig van veled valaki akár a lelkedben akár a szívedben. Élj a mának feledd a múltat és ne gondolj a jövőre!
Puszi: Egy dilinyó a másiknak

Selena...mindig tudod mi kell nekem! Élj a mának! És nekem van egy bolondom is!
-Ross! Játszunk kő, papír, ollót?-futottam utánna nevetve.