-Selena-
Ross már egy hete elment. Nagyon hiányzik! Hogy szorosan magamhoz öleljem, szenvedélyesen megcsókoljam! Mindennèl jobban vágyom ezekre a dolgokra! Szükségem van az illatára, a levegővételére, a szívedobbanására, a teste melegére! Még arra is, ahogy minden reggel 10 perceket áll a tükör előtt a haját igazgatva, tudva, hogy úgy is összetúrom. Hiányzik mindene, minden egyes porcikája! Ráadásul ehhez az érzéshez hányinger is társul! Hurrá, megint kezdődik! Ez a rohadt hányinger nem tud múlni! Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába gyógyszerért. Nem találtam senkit otthon. Az asztalon egy levél volt. El sem olvasom, biztos elmentek valahova, nélkülem. Mint mindig engem mindenből kihagynak. Komolyan mintha itt se lennék! Bevettem egy gyógyszert és bementem a fürdőbe, de rögtön ki is jöttem. Nem 24.-e van? Hisz már 2 napja megkéne lenni...Hányinger, szédülés és még ez is. Ez nagyon nem tetszik nekem! Nem lehet, hogy ter...? Nem, nem és nem! Nem lehetek terhes! Ilyenekre nem is gondolok! Hogy lehetnék terhes, ha csak egyszer feküdtünk le? Na jó kétszer, de a második állva volt...meg...térdelve...De csak nem csinàlt fel elsőre! Vagy mégis? Ahj a francba! Felszaladtam az emeletre, be anyuék szobájába. Anyànak asszem megvan a nőgyógyász száma. De gratulálok magamnak! Komolyan! 16 évesen anyám szekrényébe kutatok egy nőgyógyász telefonszámáért, hogy megtudjam fel-e csinált a 18 éves világsztár barátom! Gyönyörű! Hát ilyen mondatot sem gondoltam, hogy kimondok még valaha is! Ezaz! Megvan!
-Jóreggelt Dr. Swidn vagyok, miben segíthetek?
-Selena Ailon. És lenne magához egy fontos kérdésem.
-Hallgatom!
-Hát az a helyzet, hogy már 2 napja meg kellett volna jönnie, a hányinger egyfolytában kerülget és sokat szédülök. Ja és nem beszélve az iszonyatos étvágyamról! Ez azt jelenti, hogy-nyeltem egy nagyot- terhes vagyok?
-Hány éves is a hölgy?
-16.
-És hányszor volt nemi kapcsolata?
-Kétszer.
-Védekezett?
-Nem...
-Nem akarom elkeseríteni, de nagyon valószínű, hogy terhes!
-Jahj dokror úr ne mondja ezt!
-Bàr lehet, hogy nem az.-ennél a mondtatnál felcsillantak a szemeim. Jöjjön be ma 13:45-re egy vizsgálatra és kiderítjük. Többet nem mondhatok.
-Köszönöm, akkor majd megyek. Ja és még valami!
-Igen?
-A szüleimnek kérem ne szóljon!
-Rendben!
-Köszönöm, viszhall!
-Ross-
-Öcsi, hol a gitárom?-jött oda Rocky.
-Ezt nem hiszem el! Rockynak nincs gitárja, nekem eltűnt a szerencse pengetőm!-kapkodott Riker.
-Hé, nem látta valaki a dobverőimet?-társult Ellington is.
-Hol a szempillaspirálom?-kutakodott Rydel.
-Hogy lehettek ennyire felelőtlenek?! Odakint több ezer ember vár minket, ti meg elhagyjátok a fejeteket is!
-Nyugi mindjárt mehettek!-mondta apa.
-Nem, nem nyugi! Hogy a francba tudjátok ezt csinálni?!-mentem ki a backstageből a folyosóra.
-Most mégis hova mész?-kérdezte Rydel.
-Fogalmam sincs csak, valahova el innen!-mentem tovább.
Visszamentem a túrné buszra és leültem. Itt volt Rocky gitárja, Riker szerencse pengetője és Ratliff dobverői. Hmm...csoda, hogy nem találják! Miért is vagyok én itt?! Sokkal jobb dolgom lenne Londonban Selenával...Miért kellett visszarángatni egy olyan életbe, ahol már nem vagyok boldog?!
-Ross, gyere, kezdünk!-szólt Riker.
-Menjetek.
-Gyere!-húzott fel.
-Minek?
-Mert szükségünk van rád!
-Selenának is rám!-néztem rá mire ő elsápadt.
-És Yasminnak is nekem!-ült le, kezét a fejébe temetve.
-Mi a szart csináltok itt?!-kiabált be az ablakon Rocky.
-Én nem megyek ki.
-Igaza van Ross, mennünk kell!-rázta meg a fejét Rik.
-Én nem megyek! Hát nem érted, hogy nem akarom már ezt csinálni?! Belefáradtam, hogy ide-oda rohangálunk, csicskáztatnak a rajongók és nincs életem!
-Fiam.-ült le mellém anyu és biccentett Rikernek, hogy menjen ki. Tudod, te már egész pici korodban azt mondtad, ha nagy leszel, ez lesz az életed! Azt csinálod amit te akartál!
-Azt is mondtam, hogy boldog akarok lenni. De úgytűnik ezt elfelejtette mindenki.
-Ross, kicsim! Emlékezz vissza amikor még elindult a turné! Mennyire boldog voltál, hogy ezt csinálod! Hogy zsonganak érted a csajok, te vagy a középpont.
-Anyu...nekem van barátnőm akit szívből szeretek és téma lezárva.
-De...-folytatta volna.
-Nincs semmi, de! Visszamegyek Londonba. Még ma.-álltam fel.
-Nem! Te most rögtön kimész a színpadra!
-Nem parancsolhatsz nekem!
-Az anyád, vagyok és amìg az vagyok addig azt csinálod amit én mondok!-mondta és mutatott az ajtó felé.
-Hogy lehetsz ilyen? Elrontod az életem!-néztem rá szúrós tekintettel és kimentem.
Visszamentem, de ők már kint voltak a színpadon, és kezdték az ( I can't ) Forget About You-t. Gyorsan kirohantam és hatalmas tapsvihar volt, amiért a fiúk abbahagyták a zenét.
-Ömm...bocsi emberek, de most már ittvagyok!-mondtam zavartan.
A koncerten alig tudtam odafigyelni mit is csinálok. Hamisan gitároztam, elfelejtettem a szövegem és még...el is estem...A végén kimentünk a Loud előtt.
-Mi van veled?!-boxolt a vállamba Rydel.
Gondolom erre nevetést várt, de én csak ránéztem komoly fejjel és vissza a földre.
-Ohh Roooss!-szaladt oda, Laura?!
Már csak ő kell az életembe.
-Nagyon csúnyán estél, ugye nincsen semmi bajod?-húzta volna fel a pólómat.
-Laura, nincs bajom.-fogtam le a kezét.
-Jahj már Ross! Azèrt hagy nézzem!-húzta fel a fekete anyagot.
Természetesen csak a hasamat akarta simogatni.
-Laura, elegem van belőled!-vezettem ki a színpad mögül.
A backstageben visszafordult és nekinyomott falnak.
-Csókolj meg!
-Álmodban, drágám!-néztem rá gúnyosan.
Ő halkan felnevetett majd kezemet fenekére eröltette és lesmárolt.
-Hülye liba!-löktem el magamtól és elmentem.
Visszamentünk a színpadra a Loud ereéig majd elköszöntünk. Ahogy kiléptünk azonnal letámadtak a fotósok. Ki a **** fhuuu engedte be őket?! Az ideg megesz komolyan mondom! Félrelöktem amelyiket tudtam így utat nyerve magamnak. Felszálltam a buszra, lezuhanyoztam és lefeküdtem.
-Selena-
Itt ülök a váróteremben és várok az eredményekre. Haha...ezt megmondtam...hah..huhaa kicsit sem vagyok ki! Malmozgatok a kezemmel és ide-oda rohangálok amikor egyszer csak nyílik a kilincs és kijött rajta az orvos.
-Ailon kisasszony.
-Igen?!-mentem oda.
-A teszt pozitív!
-Huhh doktor úr...ha tudná mekkora kő esett le a szívemről köszönöm!
-Mármint pozitív! Maga gyereket vár!
-Mi-mi??!!!? Nem, ez nem lehet igaz!
-De sajnos az.
-És mit lehet tenni? Mennyi idős? Mondjon már valamit!-faggattam.
-A magzat 5 hetes. Ami azt illeti...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Ellehet még vetetni?!
-Épphogy. Maximum 2 napig. Utánna már kockázatos.
-Rendben...majd biztos elvetetem, de előtte beszélnem kell az apukával...
-Azt ugye tudja, hogy kell szülői engedély?
-Ömm...pénzt elfogad...?-hajtottam le a fejem.
-Majd megbeszéljük.-csukta be az ajtót.
Rohantam haza ahogy csak tudtam, hogy tudjak beszélni Rossal. Mivel 8 óra eltolódás van. Felbaktattam az emeleten és kezembe vettem a laptomom. Szerencsére bevolt jelentkezve ezért hívtam is.
-Szia kicsim!-mosolygott rám.
-Szia..-tűrtem egy hajtincset a fülem mögé zavartan.
-Mizu?-ült fel mivel már feküdt.
-Semmi, semmi!-vágtam rá.
-Biztos? Nagyon furcsának tűnsz!
-Csak jó újra egy szál alsógatyában látni!-nevettem fel kínosan.
-Nem! Neked más bajod van! Nyőgd csak ki!
-Ross én...-néztem oldalra.
-Te?-várta a folytatást.
-Nem tudom, hogy mondjam el.
-Csak bökd ki!
-De ez egy nagyon nem mindennapi dolog.
-Selena, most már kezdessz aggasztani!
-Te...-akadtam el.
-Igen, folytasd eddig jó!
-Terhes vagyok.-mondtam ki elhaló hangon.
-Mi-micsoda?!-kerekedtek ki a szemei.
-Jól hallottad, terhes vagyok!-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-A rohadt életbe, hogy nem védekeztem! Minden az én hibám!-csapkodott össze-vissza.
-Nem, nem igaz Ross nem csak a te hibád!
-Haza kell mennem hozzád...hozzátok...!
-Ne kicsim, ráfognak jönni!
-Akkor mi legyen?!
-Nem tudom, de kérlek nyugodj le! Rossz így látni!
-Téged rosszabb! Na, de mégis mi lesz.
-A kicsi 5 hetes, ami azt illeti, hogy Párizsban fogant, és, hogy...már csak pàr napig lehet elvetetni.
-Elakarod vetetni?!
-Mégis mi mást tehetnèk? Szerelmem, 16 éves vagyok! Nem tudok felnevelni egy gyereket!
-Nem csak te fogod nevelni! Én is ott leszek!
-Valószínű 12 hónapból talán 3-mat!
-Kössz...-hajtotta le a fejét.
-Nem úgy értettem...Csak tudod te is...
-Igazad van. Vetesd el.-mondta és könnyess lett a szeme majd letette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése