-Ross-
Ma reggel elkezdtem a gitárommal ügyködni. Egyre hangosabban pengettem a húrokat amikor benyitott Rydel.
-Ugye tudod, hogy hajnali fél hat van és a szobám a tiéd mellett van?! És egyébként is mit ártott neked az a szerencsétlen gitár?
-A gitár semmit.-tettem le magam mellé, majd felültem normálisan.
-Mi a baj öcsi?-ült le mellém.
-Semmi.
-Ha nem lenne semmi baj akkor te még nagyba aludnál, egészen délig!
-Muszáj magyarázkodnom?-néztem rá.
-Ross...hidd el nekem is úgyan úgy fáj titeket így látni.
-Most mondd meg mit tegyek? Már mem bírom érted?! Én...én úgy szeretem!-töröltem meg a szemem, mielőtt kifolyt volna egy könnycsepp.
-Beszélj vele! Hidd el ő is ugyanúgy szeret téged!
-Nem lehet.
-Miért?
-Mert néha rám jön a vágy és nem bírok magammal! Ezért sem akar velem lenni, de...
-De?-húzta fel a szemöldökét.
-Ezt..nem mondhatom el.-temettem kezem az arcomba.
-Régen nem voltak titkaink.
-Elmondom, de csak akkor ha halgatsz!
-Utoljára mikor mondtam el akármit is akárkinek?
-Hát jó. Párizsban este...-itt elakadtam.
-Lefeküdtetek.-folytatta mondatom.
-Igen. És épp ezért sem értem mi baja!
-Lehet, hogy más...
-Te tudsz valamit?-kerekedtek ki a szemeim.
-Sajnos nem. Selenát már számtalanszor faggattam, de nem árulja el.
-Riker-
Ma itt aludtam Yasminéknál. Én már felkeltem, de ő még alszik. Annyira békésen szuszog itt mellettem, hogy ennek a bámulását nem lehet megunni. Már csak 2 nap. 2 nap múlva vége. De nem merem elmondani senkinek. Hisz Ross és Selena is...És a többiek is olyan jól érzik magukat itt Londonban. De mostmár ideje lenne mivel még fel kell készülni.
-Jóreggelt plüssmacim!-szorított magához Yas.
-Jóreggelt!-csókoltam meg. Jól aludtál?
-Igen!-mosolygott rám. Veled mindig csodás az álmom!-nézett mélyen a szemembe.
Hogy fogom én őt itthagyni?! Néha úgy utálom, hogy híres vagyok! Mert lemaradok az élet csodáiról.
-Minden rendben? Olyan szomorúnak tűnsz!-simította meg az arcom.
-Igen, jól vagyok!-mosolyogtam.
Ez a legrosszabb dolog amit tehetek most, de semmiért sem szomorítanám el azt, akit szívből szeretek!
-Szeretlek!-fordultam rá és ismét megcsókoltam.
-Én is!-túrt bele hátulról a hajamba.
Egy ideig csak szemeztünk, aztán felöltöztünk és lementünk reggelizni.
-Sel?-kèrdezte Yasmine.
-Még alszik.-mondta Loisie.
-Az nem lehet! Hisz mindjárt indulnunk kell!-kapott a fejéhez Yasmine és elindult az emeletre.
-Selena-
Èpp azt álmodtam, hogy Rossal vagyok amikor valaki végigsimította az arcom.
-Selena!-mászott le rólam Yasmine?!
-Mi, mi van?-ültem fel.
-Én nem Ross vagyok!
-Tudom!-dörzsöltem meg a szemeim.
-Akkor miért hajtogatod azt, hogy Ross és mèg hagy ne keljen sorolnom!
-De mit kerestél te rajtam?!
-Te húztál magadra!
-Mert még álmodtam!
-És mit is?!-vágta a grimaszokat Yas.
-Miért kéne elmondanom?
-Ne is álmodj arról!-állt fel. Ja és kelj fel-nézett az órájára-mert már 10 óra és szerintem Selena már vagy 600-szor keresett, mivel már egy órája ott kellene lenned! Ha már egyszer megkaptad ezt a lehetőséget ne egy ilyen hülye álmon múljon, hogy lesz-e lemezed!-ment ki.
-Jahj hülye álom! Ne is gondolj arra! Mert ő már annyira tudja, hogy én szűz vagyok, nem? És egyébként is mi köze van hozzá, hogy mit álmodtam? Azt álmodok ami jön, nem én irányítom! Elegem van már mindekiből! Mindig csak ezzel jönnek, hogy nehogy valamit csináljon velem Ross. És kérlek csak 2 év van köztünk! Miért kell ilyeneket kinézni belőlem?! Na jó lehet, hogy már megtedtem, de akkor is!
Felöltöztem és lerohantam az emeleten. Nem is köszöntem csak kimentem. Lehet felkéne hívni Rosst, hogy vigyen el. Mivel még az is jobb minthogy ne legyen lemezem!
-Mehetünk?-állt meg elöttem kocsival.
-Honnan tudtad,hogy azt akarom hogy elvigyél?
-Hm, megérzés!-rázta meg a vállát.
-Egyébként már csak a mi dalunkat kell felvenni!-mondtam és beültem.
-De ha nem szakítottunk volna akkor már lehet, hogy híres lennèl...
-Nehogy azt hidd, hogy nélküled senki vagyok!
-Pedig most pillanatnyilag az vagy!
-Hogy te mekkora köcsög vagy! Komolyan mondom gratulálhatsz magadnak!
-Csak arra céloztam, hogyha együtt lennénk, akkor nem kéne téged nyaggatni a hülye dal miatt!
-Ohh igen most már hülye dal?! Egy hónapja még az életed volt beleírva!-kiabáltam rá.
Erre nem szólt semmit csak nézett maga elé. A tekintetében már nem láttam azt mint akkor. Már szinte nem volt benne élet. Teljesen elrontottam mindent!
-Ross én...-folytattam volna de nem bírtam.
-Nem kell bocsánatot kérned. Igazad van.-mondta szint elhaló hangon.De azóta már sokminden változott...
Ezután nem szóltunk egymáshoz semmit. Megérkeztünk és felmentünk stúdióba. Nem volt bent senki.
-A többiek?-néztem körbe.
-Mit tudjam én!-csukta be az ajtót.
Egy ideig csak szótlanul ültünk egymással szembe, amikor nyitott be valaki. Vagyis nyitott volna be, de a kulcs nem fordult el.
-Selena bent vagy?-szólt a túloldalról Sel.
-Igen, Rossal. Miért?
-Hát az a helyzet, hogy...-itt nem folytatta.
-Mondd már!-szóltam vissza kicsit dühösen.
-A kulcs.
-Mi van a kulccsal?!-kérdezte Ross nyugtalanul.
-Beletört az ajtóba.
-Mi?!-kérdeztem szinkronba Rossal.
-Selena mitcsináltál?-próbáltam kinyitni az ajtót, de sehogy sem nyílt ki.
-Asszem' beragadtatok!-mondta.
-Ezt nem hiszem el!-vágott bele az ajtóba Ross.
-Szerinted én igen?!
-Sel légyszi menj el hozz egy új kulcsot!
-A másik kulcsom Hollywoodban maradt.
-Akkor csináltass egy újat vagy akármi csak siess!
-Jó,majd jövök!
-Hát akkor...
-Ketten maradtunk!
-Igen...
-Figyelj, igazából engem nagyon érdekelne, hogy akkor miért lettem kibírhatatlan.
-Nem akarom elmondani.
-Tudod mit szerettem benned a legjobban? Hogy veled akármiről tudtam beszélgetni. Te nem csak a a barátnőm voltál, hanem a legjobb barátom is!
-Sajnálom.
-Kérlek Selena! Tudod jól, hogy beszélhetünk akármiről nyugodtan! Meghallgatlak és talán ki is tudom javítani a hibáim!
-Mondd el miért voltam én mindig az utolsó?-hajtottam le a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-emelte fel a fejem.
-Az én véleményem sosem számított. Hogy én mit szeretnék.
-Dehogynem Selena, ne mondd ezt! Hisz' elfelejtetted hányszor csaltam mosolyt az arcodra! Hányszor csináltuk azt amit te szerettél volna. Elfelejtetted ezeket az időket? A szép emlékeket?
-Nem felejtettem el semmit, de azt sem, hogy mindig én voltam a rossz és te a jó. Ha összevesztünk mindig én voltam a hibás. Ha valamiben dönteni kellett engem meg sem kérdeztél, csak a te véleményed számított.-fordultam el.
-Ez nem igaz!-fordított vissza. Ha talán történt is egy pár ilyen eset már megbántam! Selena tudod jól, hogy nagyon szeretlek!
-Tudom!-öleltem meg.
-Bocsáss meg!-gördült le egy könycsepp az arcán.
-Te bocsáss meg!-csókoltam meg.
-Most pedig gyere vegyük fel a dalunkat!-húzott be a fülkébe.
-Ömm...kint nem kéne beállítani, hogy vegye is?-mosolyogtam rá.
-De, lehet.-ment ki.Na mehet?-ült le a zongorához.
-Még nem!-ültem az ölébe. Elötte...-csókoltam meg.
Rádöntöttem a zongoraszékre és végigsimítottam az egész felsőtestét.
-Hmm...ez nagyon tetszik, de szerintem majd otthon, jó?-nevetett.
-Igaz.-ültettem fel.
Megcsókoltam mégegyszer és felálltam. Odamentem a mikrofonhoz felvettem a fülest és elkezdtük. Először csak hangpróbáltunk aztán elkezdtük rendesen. A 6.-ra sikerült is.
-Olyan ügyes vagy!-karolt át és...igen újra kezdi, megmarkolta a fenekem.
-Be kell valljam ez is hiányzott már!-mosolyogtam rá.
-De még nekem!-mosolygott ő is.
-Akkor, most mi legyen?
-Hát várunk!-mentünk ki.
-Ross-
-Szia Rik, mondjad!-vettem fel a telefonom.
-Miért vagy ilyen boldog?
-Újra együtt vagyunk a szépségemmel!-nyomtam egy puszit az említett arcára.
-Az nem jó...
-Miért?
-Ross kivagy hangosítva?
-Igen, miért?
-Mert szeretném most, hogy csak te halld!
-Hát rendben.-tettem a fülemhez és felálltam.
-Figyelj, tudnod kell valamiről.
-Mondd!
-2 nap múlva indulunk...
-Nem, az nem lehet!
-De sajnos így van. Még Yasmine se tudja. És nem tudom, hogy mi lesz, főleg így, hogy újra együtt vagytok.
-Majd...megoldom. Szia!-tettem le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése