-Selena-
Isteni egy érzés most a meztelen melkhasán feküdni annak aki...igen hát azt csinálta velem. Igaz, hogy ezt még nagyon nem kellett volna, de szeretem és nem érdekel most pillanatnyilag semmi csak, Ő. Még alszik és én rezzéstelenül figyelem, nehogy felkeljen. Ahogy itt szuszog mellettem, az ártatlan fejével és a kócos hajával. Ahogy a reggeli napfény beszúródik az erkélyen és simogatja az arcom! Ez a tökéletes! De kopogást hallok ezért megszakad a tökéletes pillanat. Gyorsan kikapom a táskámból a magammal hozott cuccokat és felveszem. A nadrágomban volt a telefonom és rezgett. Elővettem és megláttam, hogy egy üzenetet kaptam. Elkezdtem olvasni, de csak addig jutottam az újabb kopogás miatt, hogy "Szia kislányom". Basszus, basszus, basszus! Anyu! Úristenkém ebből is mi lesz otthon? Újabb kopogás, de mostmár durvább mint a többi.
-Megyek már!-nyitottam ki az ajtót.
-Ti még mit kerestek itt?
-Miért ki maga?
-Minek tűnök?! Takarítónő!-mosolygott eröltetetten. És nektek már 2 órája kint kellene lennetek Lynch úrfival!
-Honnan tudja, hogy...?!-mutattam Rossra.
-Hm minden erről szól!
-Hogy, hogy minden?!-néztem rá kétségbeesetten.
-Újságok, cikkek...
-Micsoda?!-kerekedtek ki a szemeim.
-A portás leadott titeket.-mondta unottan.
-Ez nem lehet igaz! Ha megbocsájtana...!-csuktam be az ajtót. Ross!-próbáltam felkelteni. Ross kelj fel!-kiáltottam rá.
Erre semmi.
-Lopják a Toyotád.
-Mi?!-pattant fel.
-Leadtak a sajtónak!
-És a Toyotám?
-Annak nincsen semmi baja! De lehet,hogy neked lesz!
-Mi van akkor, ha..?-várta a folytatást.
-Drágaságom! Egy az, hogy már 2 órája elkellett volna húznunk innen, kettő ki tudja miket mondott rólunk az a nő! És mi van ha leírt mindent ami történt?! És ha a szüleink megtudják?!
-Kérlek halkabban, mert szétszakad a fejem.-ült fel.
-Talán nem kellett volna leinnod magad és akkor talán nem történt volna semmi baj!
-Nyugi van!
-Tudod mit?! Elegem van a sok "nyugi vanból"! Elegem van már belőled!
-Ohh tényleg?
-Igen, tényleg!
-Este teljesen más téma volt!-mosolygott.
-Kussolj be!
-De kis durci vagy!-húzott magára.
-Teljesen elegem van belőled!-szálltam le róla. Ja és intézd ahogy akarod a személyzetet lent leszek.-mentem ki az ajtón.
Lementem majd bementem a hotel melletti kávézóba. Kértem egy cappucinot és leültem. Kevergettem, kevergettem, de nem ittam bele csak gondolkodtam. Kivettem a zsebemből a telefonom és megláttam, hogy van 17 nemfogadott hívásom. Valakit nagyon érdekelek. Végiglapoztam és az összes anya volt. Hurrá! Valahogy most teljesen nem akartam visszahívni. Még az élethez sincs kedvem nem, hogy kimagyarázni magam. Beleittam a kávéba és újra csörög. Remek, milyen fontos lettem hirtelen! Kezembe veszem rápillatnok és "szöszim". Chh mikor hívtam én már így?! Ez inkább csak egy kis köcsög...jobban mondva nagy! Mi történt?! Miért múlik így az idő? Megittam a kávémat majd kimentem.
-Mehetünk?-ültem be.
-Mehetünk.-mondta egykedvűen.
A kocsiban természetesen csak a nagy csend ment, de ez jobban is tetszett mint az utána lévő dolog.
-Selena, beszélgethetnénk? Mivel látom jobban elvagy a telefonoddal...-mondta Ross.
-Beszélgetek.
-De nem velem.-vedte ki a kezemből és a hátsó ülésre dobta.
-Te normális vagy?! És ha leesik és összetörik?!
-Majd veszek újat.-rázta meg a vállát.
-Persze, igen mivel te olyan gazdag, helyes, cuki, Mr. Tökély vagy!
-Most mi bajod van? Felveszem és nincs semmi baja!-hajolt hátra.
-Ross vigyázz!-ordítottam rá, de már késő volt, mivel egy fában végeztük.
Nagyon nagy szerencsénk volt, jobban mondva csak Rossnak, mert a lábam borzalmasan fáj.
-Jól vagy?-nézett rám kétségbeesetten.
-Szerinted?!-válaszoltam flegmán és nehezen kiszálltam.
Odadöcögtem a kocsi oldalához, hogy megtámaszkodjak.
-Most komolyan kérdeztem.-simította végig a karom.
-Én meg komolyan válaszoltam.
-Na figyelj, most már nekem is elegem van belőled! Érdekelne, hogy fáj-e valamid, mert az előbb mentünk bele egy fába, miattad!
-Ohh persze az én hibám az, hogy te eldobtad a telefonom!
-Igen.-válaszolt.
-Hm jó! Nem akarom elviselni a nagy pofádat!
-Én sem a tied!
-Tudod erre mi a megoldás, szívem?! Szakítsunk!-
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét.
-Szuper!-indultam el.
-Még is hova mész?!-fogta meg a kezem.
-Felhívok valakit, hogy jöjjön értem!-mentem tovább.
-Selena?-jött oda hozzám.
-Mi van már?-fordultam meg.
-A telefonod.-nyomta oda a kezembe.
Èn elvettem és mentem tovább.
-Selena!-ismét kiált utánam.
-Igen?!-válaszoltam méregesen.
-Akkor...most, szakítottunk?-hajtotta le a fejét.
-Igen.
Miután már az utca végében sétaltam visszapillantottam, de már elment. Feloldottam a telefonom és persze ki más lehet a hátterem ha nem Ő? Hm ezt a képet még az óriáskeréken csináltuk...Azzal foglaltuk el magunkat amikor megállt a gép, hogy vicces képeket csinálunk egymásról a játszáson kívül. Ezen lett a leghülyébb feje! Lehullott egy könycsepp az arcomon,de gyorsan le is töröltem. Hisz most szakítottunk...Felhívtam Rikert, hogy jöjjön értem.
-Ross-
Most szállítattam el a kocsim. Ideje lenne felhívni valakit, hogy jöjjön értem. Elkezdtem kutakodni a zsebemben, de hamar rájöttem, hogy az imént elszállított kocsimban hagytam.Na jó akkor marad a tömegközlekedés! Benyúltam a zakómba a pénztárcámért, de természetesen nem volt nálam. Gratulálok Ross, hatalmas nagy balek vagy! Most dobott ki a csajod, összetört a kocsid és ráadásul még fogalmam sincs, hogy jutok haza. Leültem egy padra gondolkozni mit tegyek, de nem jutottam semmire mivel odafutott két kiscsaj képet csinaltatni. Ohh hurrá még ez is! De álljunk csak meg egy pillanatra! Tudom is, hogy jutok haza! Hisz híres vagyok...nehogy már ne szedjek össze egy kis pénzt! Miután megcsináltuk a képeket elindultam a belvárosba. Kerestem egy jóllátott helyet és elkezdtem énekelni. Először csak R5 számokat énekeltem aztán a sajátjaim. Szerencsére a gitárom nélkül is nagy sikerem volt. Ügyes vagy Ross! Végre nem csalódtam! Elindultam az állomásra és megvártam a legközelebbi vonatot ami haza visz. Igaz hogy 2 átszállással,de csak visszakerülök Londonba. Igazából még ia csalódtam magamban...Selena...Nem tudom miért akadt ki ennyire ahhoz képest, hogy nem voltak gondjaink egymással. Vagy neki mégis velem? Most mindennél jobban arra vágyom, hogy átölelhessem és letisztázzam vele ezt a dolgot. És remélem nem lett semmi komolyabb baja a balesetben. Aggódom érte, hogy jól van-e. És, hogy tudjam rendesen hazakerül. De még csak egy sms-t sem tudok ellegyinteni neki. Mondjuk úgy sem válaszolt volna.
-Nem tudja véletlenül mikor indul egy vonat Londonba?-ült le mellém egy idős hölgy.
-De 13-56-kor. Én is azzal megyek.
-Akkor még van egy óra!-vett elő a táskájából egy újságot.
Az újság címlapján mi más állna, mint nem én...Még hogy "botrányos tini sztár"?! Mi a francért lennék én botrányos?! Mit tudnak ezek az ember életéről? Csak tönkre akarják tenni. Egy órán keresztül csak malmozgattam a kezemmel. Végre megérkezett a vonat és felszálltam. Kinéztem magamnak egy ablak melletti helyet és leültem. Annyira kár egy ilyeneste után szakítani! Olyan furcsa érzéssel tölt el, hogy egy olyan lányt akit teljes szívemből szeretek, magamévá tehettem. Jó ez még így a fejemben és elég furcsán hangzik, de nagyon jó érzés! De miért kellett, hogy vége legyen? Vajon Ő mit érez most és akkor mit érzett?
-Riker-
Négy és fél óra alatt eljutottam Franciaországba. Selena azt mondta, hogy az Eifell toronynál lesz, ezért itt vagyok. Nézek jobbra, de semmi. Nézek balra, de semmi. Mondjuk ekkora tömegben jó ha az ember ellát az orráig. Egy 10 perces keresgélés után még mindig nem találtam ezért felhívtam.
-Szia Sel, hol vagy?
-Szia. A lakatos hídon.-hallani lehetett a hangján, hogy sírt.
-Mi a baj?
-Semmi!-szipogott.
-Hát jó. Akkor maradj ott mindjárt ott vagyok.
Bepattantam a kocsimba és mentem az előbb említett hídhoz. A közelben leparkoltam és felmentem a hídra. Megpillantottam Selenát és odamentem hozzá.
-Ne sírj kérlek!-karoltam át hátulról.
-Hagyjuk már.-fordult meg mosolygott majd átölelt.
-Öcsémet hol hagytad?-néztem körbe.
-Inkább azt hagyjuk!-forgatta a szemeit.
-Na?
-Szakítottunk.
-Mi?!
-Jól hallod.
-Ő dobott ki téged? Mert akkor velem gyűlik meg a baja!-dörzsölte össze a kezeit.
-Nem, nem. Én szakítottam vele. Ő csak beleegyezett.
-Huhh akkor itt valami nagyon nagy baj történt! Mesélj csak!-karoltam át és elindultunk.
-Hàt igazából csak aggaszt az, hogy mindig Ő a kis tökély engem meg semmibe vesz. Mindig csak neki lehet igaza és az én véleményem nem számít.
-Na igen. Tudom jól, hogy milyen és valamilyen szinten igazad is van, de...
-De mi? Te is őt véded?
-Igazából a "de" csak annyit akar jelenteni, hogy még fiatalok vagytok és az ember sokat téved. A másik pedig az, hogy az összes kapcsolatban vannak nézeteltérések ez ennek a része. És neked pedig ez...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Az első kapcsolatom. Tudom és épp ezért nem akarom ezt. Gondolom tisztában vagy vele, hogy nekem az öcséd az életem és ezért nem akarok vele veszekedni.
-Neki is te vagy, ezért nem kell aggódnod. Maximum egy hét és úgy is újra együtt lesztek!-nyomtam egy puszit az arcára és beültünk a kocsiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése