Mikor reggel felébredtem Ross karjaiban találtam magam. Körbenéztem és megpillantottam, hogy mindenki szanaszét fekszik a földön, vagy a kanapén. Felültem, mire Ross visszahúzott.
-Csókom?-nézett rám kómásan.
-Talán szia?-mosolygok rá, majd megcsókolom.
-Hmm...-nézett körbe és felnevetett.
-Hát igen, totál kifeküdtek!-követtem Rosst a nevetésben.
Felültem és kimentem a mosdóba. Mikor kijöttem Rosst láttam a kezében egy serpenyővel?!
-Ömm...jól vagy?!-néztem rá értetlenül.
-Nem készíthetek neked reggelit?-mosolygott rám.
-Nem, te nem!-mondtam és megfogtam a homlokát.
-Bennem max a szerelem ég!-nézett sármosan.
-Nem, te biztos nem vagy jól!
Amikor ezt kimondtam, hátradöntött és megcsókolt.
-Hé vannak itt gyerekek is!-ébredt meg Riker.
-Ki?-nézett ki a fejéből Rocky.
-Te!-nevetett Riker.
Már mindenki fent volt kivéve Rydelt. Ratliff Rydelt felemelte és megcsólta. Rydel erre felkelt és síkított egyet, hogy Ellington kezébe van.
-Ellington Lee Ratliff, te normális vagy?-ugrott ki Delly pasija kezéből.
-Ez nekem már túl sok románc!-nevetett Rocky.
-Tudom, hogy együtt vagytok!-húztam félmosolyra szám.
-Mégis honnan?-kérdezte Rydel.
-Rydel, beszélhetnénk?-ráztam meg a fejem és kihúztam az erkélyre.
-Mondd csak!
-Miért nem mondtad?
-Mit?
-Miért titkoltad?
-Én nem akartam!-esett le neki, miről is van szó.
-De még is titkoltad. Már bocsi, hogy ennyire nagyra veszem, de tőled nem vártam, hogy titkolj valamit előlem.-hajtottam le a fejem.-Főleg egy ilyen dologban.
-Kérlek bocsáss meg.-fogta meg a vállam.
-Tudod...mostanában nincs olyan ember akinek ne tudnék megbocsátani.-mondtam és megöleltem Rydelt.
Ölelkezésünk közben, megláttam, hogy Ellington minket figyel. Odamentem hozzá, beletúrtam a hajába és mondtam:
-Tudtam, hogy egyszer összejön!-kacsintottam rá és kimentem a konyhába.
-Ross-
-Na szépség?-húztam ki Selenának a széket, hogy leüljön, de ő még mindig értetlenül rázta a fejét.
-Mi van veled ma?!-ült le.
-Szeretlek!-nyomtam az arcára egy puszit és indultam a reggelije felé.
-Jake..-könyökölt unottan.
-Csak azt akarom, hogy jól kijöjjünk és tudom, hogy mennyire szeret téged és...-folytattam volna, de közbevágott.
-Nyugi! Minden rendben lesz! Ezért nem kéne ennyire túl strapálnod!-mosolygott
-Akkor hozd ide magad a reggelid!-mosolygotam és kimentem.
-Hé, de azért kihozhattad volna!-hallottam a hangján, hogy nevet.
-Sajnálom, de nem strapálom túl!-nevettem én is miközben indultam fel az emeletre.
-Elosztom veled!-kiabált utánam.
-Na jó, megyek!-sétáltam vissza a konyhába.
-Késő már megettem!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Azt...azt, hogy?!-mutattam a tányérra.
-Éhes voltam!-nevetett.-Na jó ez a te tányérod most akartam kiszedni.
-Na azért!-ültem le.
-Nesze!-tolta oda orrom elé a tányért és megpuszilta a nyakam.
-Hmm ezt a kiszolgálást már szeretem!-mosolyogtam.
-Nekem is jó lenne ilyen kiszolgálás!-mosolygott Sellyre az épp betoppanó Rocky.
-Haha csak szeretnéd! Ő az enyém!-mutattam Selenára.
-Nem igaz mert én Rylandé vagyok!-neveett Sel és megölelte Ry-t.
-Jaja!-kacsintott Ryland rám.
Én erre csak forgattam a szemem.
-Amúgy nekik nem kellett volna reggeli?!-tette karba a kezét Selena.
-Rajta vagyok!-vette ki a hűtőből az anyagokat Rydel.
-Jake-
Épp most megyek ki a a reptérre ezért felhívom kishúgom, hogy majd csörgetem, hogyha jöjjenek ki értem.
-Szia húgi!
-Szia!
-Csak azért hívlak, hogy kb. úgy 5 perc és szállok fel a gépre.
-Jajj, de várlak már!
-Én is! Majd hívlak ha megérkeztem, de megyek mert a végén még lekésem a gépem!
-Rendben szia!
-Szia!
A csomagjaim feltettem a szalagra és elindultam a repülő felé. Elfoglaltam a helyem és nem sokára fel is szálltunk. Vajon milyen lesz négy év után látni a családom? Vajon, várnak már? És mi van az én kisöcsémmel? Yasminnel? De legfőképpen Selena? Annyira furcsa, hogy már így megnőtt. Van fiúja..és, hogy ki?! Egy világsztár! Hmm szerződés a világ leghíresebb lemezkiadójával! Annyira várom már, hogy mindenkit szorosan magamhoz öleljek! Már majdnem elaludtam, amikor hirtelen egy széllökést kaptunk. Elég nagy a vihar itt az óceán fölött. Remélem nem lesz semmi baj...
-Selena-
Ezt nem hiszem el! Már este 7 óra és még Jake nem hívott! Csak nem valami baja van?! Nem, nem erre nem szabad gondolni! De úgy félek! Rohangálok fel és alá a szobámban amikor benyit Yasmine.
-Minden rendben van?-próbál megállítani, de én tovább megyek.
-Szerinted?-kiabálok rá.
-Mi a baj?
-Hát nem fogod fel? Jake még mindig nem hívott! Már hívtam vagy 50-szer, de nem veszi fel!
-Hívjuk fel Rosst, hogy menjetek le a repülőtérre.-próbált nyugatni Yasmine.
-Oké! De hol a telóm?-tapogattam zsebeimet.-Biztos lent hagytam.-mondtam és lerohantam a lépcsőn.
Anyuék ültek a kanapén és kapcsolgatták a tv-t. Meg is láttam mellettük a telefonom. Felkaptam és már csörgettem Rosst.
-Szia!
-Szia, hívott Jake?
Itt nem válaszoltam csak rámeredtem a tv-re. Láttam, hogy azt mutatták, hogy lezuhant egy repülőgép és a holtak neveit.
-Jake..-mondtam szinte alig hallhatóan.
Kiesett a kezemből a telefon és kifuttam az ajtón sírva. Nyílván anyuék is sokkot kaptak és ezért nem vették észre, hogy elszaladtam.
Futottam amerre csak tudtam. De minek is futok?! Hisz már vége van! Elvesztettem azt az embert akit teljes szívemből szerettem! Miket hordok itt össze! Még most is szeretem!
-Ross-
Miután Selena letette felhívtak a szülei. Elmondtak mindent és megkérték, hogy induljak el keresni Sel-t mert elszökött. Ahogy meghallottam, hogy Jake meghalt és Selena elszökött megállt bennem a vér is. Kifutottam az ajtón és bepattantam a kocsimba. Valamit Riker még kiabált utánam, de nem figyeltem oda, hanem rögtön el is indultam. Mindenhova benéztem, kiszálltam és kerestem, de semmi. Mikor már azt hittem nem találom meg eszembe jutott valami. Hisz nehogy már ne ismerjem 6 hónapja a szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy valami olyan helyre ment ahol senki sem jár és sehogy se találjuk meg. Ilyen helyeket ő milyeneket ismer?! A park mögötti erdő! Odamentünk az első randinkon! Szerintem ott lehet...vagy legalább is remélem. Besétáltam az erdőbe és megtaláltam a jó belül. Egy fadarabon ült és egy kis tavat bámult.
-Őszinte részvétem!-ültem le mellé és megöleltem.
Nem szólt semmit, csak maga elé bámult.
-Tudod...ő már jó helyen van.
-De te viszont nem vagy jó helyen!-nézett rám.
-Én csak segíteni próbálok!-fogtam meg a kezét.
-Hogyan ha azt sem tudod milyen érzés elveszteni egy testvéred?! Menj el!-emelte feljebb a hangját.
-Kérlek halgass meg!-bújtam hozzá közelebb.
-Minek?!-válaszolt flegmán.
-Csak talán mert úgy érzed, hogy most teljesen elvesztél a világban és nincs senkid. De ez nem igaz! Ott vannak a szüleid, a testvéreid, én!-a végére rámnézett.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is! És megígérem én mindig itt leszek ha kellek!-bújtam hozzá még közelebb.
-Tudom, hogy nem pótolni, de megpróbálhatják a testvéreim talán...lehetnek az úgymond...a te testvéreid is...
-Ez nem olyan könnyű, szerelmem...!
-De egy próbát talán megér!-mondtam és letöröltem a szeméről a könnyeket, majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése