Sziasztok!
Tudom jól, hogy nem nagyon jön be nektek ez az évad, de remélem ezzel a résszel sikerül elnyernem egy jópár olvasóm tetszését. Igen, tudom én vagyok itt az egyetlen ' Roblena ' fan. /Igen shippelem is őket:D / De hoztam egy olyan részt amit sokan szeretni fogtok, mégha nem is Rosslena lesz. /Igen őket is shippelem /
Na tehát, igen gondolom már kitaláltátok, mi lesz benne. Mivel nem szántam neki külön részt, csak egy jelenetet, akkor is úgy érzem kötelességem ki írni ilyen 'hivatalosan' , hogy :
Tudom jól, hogy nem nagyon jön be nektek ez az évad, de remélem ezzel a résszel sikerül elnyernem egy jópár olvasóm tetszését. Igen, tudom én vagyok itt az egyetlen ' Roblena ' fan. /Igen shippelem is őket:D / De hoztam egy olyan részt amit sokan szeretni fogtok, mégha nem is Rosslena lesz. /Igen őket is shippelem /
Na tehát, igen gondolom már kitaláltátok, mi lesz benne. Mivel nem szántam neki külön részt, csak egy jelenetet, akkor is úgy érzem kötelességem ki írni ilyen 'hivatalosan' , hogy :
Figyelem! A következő rész 18+os jelenetet tartalmaz!
Nos akkor jó olvasást!❤
Az óra reggel hatot ütött, mikor kimásztam az ágyból. Már tegnap este elterveztem, hogy még azelőtt felkelek, hogy Rob hazaérne. Ugyanis szeretnék valamit megnézni egyedül. Pontosabban nélküle. Olyan dolgot ami nem rá tartozik. Kinyitottam a szekrényemet, majd a ruháimat félredobálva vettem ki belőle egy kartondobozt. Nagy lendülettel emeltem meg, de rájöttem, hogy annál sokkal könnyebb. Igen, ez az a doboz amit Rydel és Ell hozott pár napja. A menyasszonyi ruhámat csupán pár óra alatt eladtam az interneten, így egy halom pénzt nyerve. A laptopomhoz még nem nyúltam, a gitárom pedig végre eljutott anyucihoz. Ezenkívül lapult még a doboz alján egy pár dalszöveg jegyzet, na és képek. Khm. Igen ezeket összetéptem és kidobtam. Az összeset úgy, ahogy volt. Vagyis hát, na... A felét.
A kartondobozzal együtt a kezemben kimentem a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Ráérősen kinyitottam, majd megpillantottam a laptopom. Ugyan nem ezzel voltak terveim, mégis felkeltette az érdeklődesem, hogy mik lehetnek rajta. Így hát kivettem és próbáltam bekapcsolni, de úgy tűnt mégjobban meg akarja nehezíteni a dolgom. Gyorsan felpattantam, majd bementem a hálóba, hogy keressek töltőkábelt. Egy kevés keresgélés után megpillantottam Jake kiságya mögött ledobva a földre. Felmértem a terepet, hogy, hogy tudnám áttornázni magam a kiságyon úgy, hogy lehetőleg ne essek Jakere. Pár perces agyalás után meg volt a módszerem, csak épp elég extra mozdulatokkal. Oké, tehát lábat fel a szekrényre, onnan fél testsúlyt áthelyezni a kiságy rácsára, majd egy 180 fokos fordulás és lehajlás. Na baszki. Úgy tűnik Isten is azt akarja, hogy egy kicsit mozgassam a testem.
Miután sikeresen megszereztem ami a laptopom beüzemeléséhez kellett, a kezemben vele együtt visszaültem a kanapéra. A menüje elég lassan jött be, ezért csak 10 perces bámulása után tudtam megnyitni az albumokat. Csak pár zenét találtam az egyikben, ezért már fel is akartam adni, hátha találok olyat is, ami nem igazán az én életembe illik. Majd a harmadik albumban megpillantottam azt amit a tudatalattim keresett. A mappa fullra tele volt a nászúti képeinkkel. A torkom elszűkűlt, majd erősen behunyva a szemem töröltem ki az egész mappát, majd rögtön ezután a lomtárból is megsemmisítettem. Egy mappát találtam még az asztalon, amit meg sem nyitottam, csak a címét néztem amiből egyből kiderült, hogy én és ő vagyunk benne. Mivel azt az eredeti címet adta neki az én okos fejem, hogy te és én. Tehát.
Na ezzel meg is volnánk! Letettem magam mellé a gépem, majd kikaptam a kartondobozból egy másik kis, fehér dobozt. Úgy ahogy volt, kiborítottam belőle a képeket a földre, majd leültem mellé, és szorgosan válogatni kezdtem. Mivel a családomról is voltak benne képek ezt a ' tűrhető kupacba ' raktam, amin pedig Ross és én voltunk azt a ' rohadj meg ' nevezetű oldalra. Nem nagyon nézegettem a képeket, pusztán egy pillantást vetettem rájuk, így viszonylag hamar kész lettem. A ' rohadj meg ' kupacot a kezembe kaptam, és meg sem álltam vele a legelső szemetesig, ami a konyhában várt rá. Mikor kidobtam a képeket egy pillanatra megálltam, hogy átgondoljam az előbbi gyerekes viselkedésem. Oké, tudom, én most pillanatnyilag utálom Rosst, amit meg is érdemel. Viszont... valahol mégis ő a fiam apja. És Jakenek mit fogok róla mutatni, ha esetleg nagyobb lesz és majd érdekli, hogy ki az igazi apukája? Basszus. Te hülye liba, ebbe még bele se gondoltál! Mi lesz pár év múlva? Hozzámész ehhez a hülyéhez, akit tudod, hogy soha nem fogsz úgy szeretni? Vagy meghalsz egyedül? Jakenek kell egy apa... Ezt igazán nem tehetem vele... Minden kisfiúnak szüksége van egy olyanra akire felnézhet... Egy apára, baszki. Jó, ezzel még igazán ráérek foglalkozni!
Megráztam a fejem, majd visszamentem a nappaliba és felszedtem a földről a családomról maradt képeket, és az ölembe dobtam és visszavetettem magam a kanapéra. Először csak úgy spontán nézegettem őket, majd mikor megpillantottam egy pár évvel ezelőtti képet a bátyjámról és rólam, ahogy nevetve karoljuk át egymást, elfelejtettem levegőt is venni. Ebben a pár évben annyi minden történt, hogy kezdtem elfelejteni, mennyire szerettem őt és, hogy miattam szállt fel arra az átkozott repülőgépre. Behunyt szemmel szorítottam magamhoz a képet, mikor kulcs kattant a zárban, majd léptek zajai zavarták meg ezt az úgymond gyászolási folyamatot. Rob lehuppant mellém, majd egy puha csókót nyomott ajkaimra. Nem ellenkeztem, hisz annyira sebezhető állapotba kerültem ebben a pár percben, hogy akármit csinálhatott volna velem.
- Pucér képek az exedről? - próbált poénkodni, amire persze a legellenszevesebb tekintetemet szegeztem rá.
- A családom - hunyorogtam rá sértetten.
- Hiányoznak, mi? - lett eggyüttérző a hangja, majd közelebb bújt és átkarolta a vállam.
Aprót bólintottam, majd készültem felállni, de visszanyomott, és kivette a kezemből a képet.
- Ő ki? - nézett rám kérdőn.
- A bátyjám - mosolyogtam a képre halványan.
- Még nem is láttam - kezdte el elemezni a képet. Nagyon hasolnítotok - mosolygott ő is a képre.
- Meghalt - bukott ki belőlem érzések nélkül, a semmibe meredve.
- Tessék? - húzta fel egyik szemöldökét, majd rámnézett.
Nem válaszoltam, csak vállának döntöttem a fejem, majd szorosan hozzábújtam. Ő megölelt, majd halkan elmotyogott egy sajnálomot.
- Az én hibám volt - mormogtam mellkasába.
Nem sírtam, sőt nem is éreztem semmit és ez azt hiszem sokkal jobban fájt. Mostanában nem érzek semmit. És az üresség a legrosszabb érzes a világon.
- Mikor, ha szabad megkérdeznem? - kérdezte bizonytalanul.
- 5 éve. Mikor összejöttem Rossal. Washingtonban járt egyetemre. Akkor még Londonban laktunk. Miattam ült fel a gépre, ami lezuhant - hadartam el.
Megpuszilta fejem tetejét, majd felállt.
- Nem a te hibád volt - ingatta a fejét, majd megcélozta a mosdót.
Nem akartam még, hogy elmenjen. Elakartam neki mondani, hogy hívták... Miért hívják úgy a fiam, hogy Jake. Miért nem véreztem el a műtőságyon...
Pár perc múlva meghallottam, hogy engedi a vizet, ezért felálltam, hogy összepakoljam amit szétszórtam, majd visszamentem Jakehez. Este sokszor felkelt, ezért nem csodálom, hogy még mindig alszik. Bebújtam a kihidegedett ágyba, majd nyakig beburkolóztam a takaróba. Mikor Rob végzett a fürdéssel, ő is bebújt mellém, majd vizes kezével átkarolta a derekam, és magához húzott. Apró puszit nyomott fülemre, majd belesuttogott.
- Meg van? - kérdezte, mire felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
- Mi van? - röhögtem fel halkan.
- Menstruálsz? - kérdezte újra, ezúttal kicsit értelmesebbé téve, az abszolút nevetséges kérdést.
Mi köze van hozzá?
- Nem - motyogtam zavarodottan.
- Helyes - mosolyodott el, majd hasra vágta magát, alváshoz készen.
Szememet forgatva fordultam el tőle, majd mikor én is majdnem bealudtam, Jake természetesen akkor kívánt felkelni. És még jó, hogy velőt rázó sírásba kezdett, hogy jelezze.
- Oké kisfiam, tudom, hogy fent vagy, befehezheted! - nyomtam a párnába fejem.
Jake még jó, hogy robban rákezdett, engem pedig egy hajszál választott el attól, hogy átváltsak idegbeteg üzemmódba. Vettem egy mély levegőt, majd felpattantam és kivettem őt. Leültem az ágyra, és ölembe ültettem.
- Na, most már oké? - kérdeztem tőle, mire kuncogni kezdett. Csinálok neked reggelit, rendben? - ültettem le Rob mellé, aki persze megpróbálta beetetni velem, hogy már alszik.
Rob felnyögött, majd kinyitotta szemét, mikor Jake elkezdte tépni a haját. Persze egyáltalán nem tetszett neki ez a dolog, ezért mérges képpel bámult mindkettőnkre. Jake közben már az orrát csavargatta és mikor Rob oldalra fordult, a fiam véletlenül belecsapott az arcába. Én felnevettem, majd a megcéloztam a konyhát.
A kartondobozzal együtt a kezemben kimentem a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Ráérősen kinyitottam, majd megpillantottam a laptopom. Ugyan nem ezzel voltak terveim, mégis felkeltette az érdeklődesem, hogy mik lehetnek rajta. Így hát kivettem és próbáltam bekapcsolni, de úgy tűnt mégjobban meg akarja nehezíteni a dolgom. Gyorsan felpattantam, majd bementem a hálóba, hogy keressek töltőkábelt. Egy kevés keresgélés után megpillantottam Jake kiságya mögött ledobva a földre. Felmértem a terepet, hogy, hogy tudnám áttornázni magam a kiságyon úgy, hogy lehetőleg ne essek Jakere. Pár perces agyalás után meg volt a módszerem, csak épp elég extra mozdulatokkal. Oké, tehát lábat fel a szekrényre, onnan fél testsúlyt áthelyezni a kiságy rácsára, majd egy 180 fokos fordulás és lehajlás. Na baszki. Úgy tűnik Isten is azt akarja, hogy egy kicsit mozgassam a testem.
Miután sikeresen megszereztem ami a laptopom beüzemeléséhez kellett, a kezemben vele együtt visszaültem a kanapéra. A menüje elég lassan jött be, ezért csak 10 perces bámulása után tudtam megnyitni az albumokat. Csak pár zenét találtam az egyikben, ezért már fel is akartam adni, hátha találok olyat is, ami nem igazán az én életembe illik. Majd a harmadik albumban megpillantottam azt amit a tudatalattim keresett. A mappa fullra tele volt a nászúti képeinkkel. A torkom elszűkűlt, majd erősen behunyva a szemem töröltem ki az egész mappát, majd rögtön ezután a lomtárból is megsemmisítettem. Egy mappát találtam még az asztalon, amit meg sem nyitottam, csak a címét néztem amiből egyből kiderült, hogy én és ő vagyunk benne. Mivel azt az eredeti címet adta neki az én okos fejem, hogy te és én. Tehát.
Na ezzel meg is volnánk! Letettem magam mellé a gépem, majd kikaptam a kartondobozból egy másik kis, fehér dobozt. Úgy ahogy volt, kiborítottam belőle a képeket a földre, majd leültem mellé, és szorgosan válogatni kezdtem. Mivel a családomról is voltak benne képek ezt a ' tűrhető kupacba ' raktam, amin pedig Ross és én voltunk azt a ' rohadj meg ' nevezetű oldalra. Nem nagyon nézegettem a képeket, pusztán egy pillantást vetettem rájuk, így viszonylag hamar kész lettem. A ' rohadj meg ' kupacot a kezembe kaptam, és meg sem álltam vele a legelső szemetesig, ami a konyhában várt rá. Mikor kidobtam a képeket egy pillanatra megálltam, hogy átgondoljam az előbbi gyerekes viselkedésem. Oké, tudom, én most pillanatnyilag utálom Rosst, amit meg is érdemel. Viszont... valahol mégis ő a fiam apja. És Jakenek mit fogok róla mutatni, ha esetleg nagyobb lesz és majd érdekli, hogy ki az igazi apukája? Basszus. Te hülye liba, ebbe még bele se gondoltál! Mi lesz pár év múlva? Hozzámész ehhez a hülyéhez, akit tudod, hogy soha nem fogsz úgy szeretni? Vagy meghalsz egyedül? Jakenek kell egy apa... Ezt igazán nem tehetem vele... Minden kisfiúnak szüksége van egy olyanra akire felnézhet... Egy apára, baszki. Jó, ezzel még igazán ráérek foglalkozni!
Megráztam a fejem, majd visszamentem a nappaliba és felszedtem a földről a családomról maradt képeket, és az ölembe dobtam és visszavetettem magam a kanapéra. Először csak úgy spontán nézegettem őket, majd mikor megpillantottam egy pár évvel ezelőtti képet a bátyjámról és rólam, ahogy nevetve karoljuk át egymást, elfelejtettem levegőt is venni. Ebben a pár évben annyi minden történt, hogy kezdtem elfelejteni, mennyire szerettem őt és, hogy miattam szállt fel arra az átkozott repülőgépre. Behunyt szemmel szorítottam magamhoz a képet, mikor kulcs kattant a zárban, majd léptek zajai zavarták meg ezt az úgymond gyászolási folyamatot. Rob lehuppant mellém, majd egy puha csókót nyomott ajkaimra. Nem ellenkeztem, hisz annyira sebezhető állapotba kerültem ebben a pár percben, hogy akármit csinálhatott volna velem.
- Pucér képek az exedről? - próbált poénkodni, amire persze a legellenszevesebb tekintetemet szegeztem rá.
- A családom - hunyorogtam rá sértetten.
- Hiányoznak, mi? - lett eggyüttérző a hangja, majd közelebb bújt és átkarolta a vállam.
Aprót bólintottam, majd készültem felállni, de visszanyomott, és kivette a kezemből a képet.
- Ő ki? - nézett rám kérdőn.
- A bátyjám - mosolyogtam a képre halványan.
- Még nem is láttam - kezdte el elemezni a képet. Nagyon hasolnítotok - mosolygott ő is a képre.
- Meghalt - bukott ki belőlem érzések nélkül, a semmibe meredve.
- Tessék? - húzta fel egyik szemöldökét, majd rámnézett.
Nem válaszoltam, csak vállának döntöttem a fejem, majd szorosan hozzábújtam. Ő megölelt, majd halkan elmotyogott egy sajnálomot.
- Az én hibám volt - mormogtam mellkasába.
Nem sírtam, sőt nem is éreztem semmit és ez azt hiszem sokkal jobban fájt. Mostanában nem érzek semmit. És az üresség a legrosszabb érzes a világon.
- Mikor, ha szabad megkérdeznem? - kérdezte bizonytalanul.
- 5 éve. Mikor összejöttem Rossal. Washingtonban járt egyetemre. Akkor még Londonban laktunk. Miattam ült fel a gépre, ami lezuhant - hadartam el.
Megpuszilta fejem tetejét, majd felállt.
- Nem a te hibád volt - ingatta a fejét, majd megcélozta a mosdót.
Nem akartam még, hogy elmenjen. Elakartam neki mondani, hogy hívták... Miért hívják úgy a fiam, hogy Jake. Miért nem véreztem el a műtőságyon...
Pár perc múlva meghallottam, hogy engedi a vizet, ezért felálltam, hogy összepakoljam amit szétszórtam, majd visszamentem Jakehez. Este sokszor felkelt, ezért nem csodálom, hogy még mindig alszik. Bebújtam a kihidegedett ágyba, majd nyakig beburkolóztam a takaróba. Mikor Rob végzett a fürdéssel, ő is bebújt mellém, majd vizes kezével átkarolta a derekam, és magához húzott. Apró puszit nyomott fülemre, majd belesuttogott.
- Meg van? - kérdezte, mire felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
- Mi van? - röhögtem fel halkan.
- Menstruálsz? - kérdezte újra, ezúttal kicsit értelmesebbé téve, az abszolút nevetséges kérdést.
Mi köze van hozzá?
- Nem - motyogtam zavarodottan.
- Helyes - mosolyodott el, majd hasra vágta magát, alváshoz készen.
Szememet forgatva fordultam el tőle, majd mikor én is majdnem bealudtam, Jake természetesen akkor kívánt felkelni. És még jó, hogy velőt rázó sírásba kezdett, hogy jelezze.
- Oké kisfiam, tudom, hogy fent vagy, befehezheted! - nyomtam a párnába fejem.
Jake még jó, hogy robban rákezdett, engem pedig egy hajszál választott el attól, hogy átváltsak idegbeteg üzemmódba. Vettem egy mély levegőt, majd felpattantam és kivettem őt. Leültem az ágyra, és ölembe ültettem.
- Na, most már oké? - kérdeztem tőle, mire kuncogni kezdett. Csinálok neked reggelit, rendben? - ültettem le Rob mellé, aki persze megpróbálta beetetni velem, hogy már alszik.
Rob felnyögött, majd kinyitotta szemét, mikor Jake elkezdte tépni a haját. Persze egyáltalán nem tetszett neki ez a dolog, ezért mérges képpel bámult mindkettőnkre. Jake közben már az orrát csavargatta és mikor Rob oldalra fordult, a fiam véletlenül belecsapott az arcába. Én felnevettem, majd a megcéloztam a konyhát.
Mikor előkészültem Jake etetéséhez, visszamentem a szobába, és kihoztam őt. Pár perc múlva Selena nagy robajjal trappolt be a konyhába, majd egy köszönés után rögtön belekezdett a mondandójába, olyan örömmel az arcán, hogy majd kicsattant.
- Na, kinek jelenik meg ma a legújabb lemeze? Oh és az eddigi legjobb lemeze? - vigyorgott, majd hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról és leült mellém. Úristen, fogalmam sincs, hogy fogják a rajongóim fogadni - motyogta gondterhelten maga elé. Sel, szükségem van egy rajongóm, szakszerű értékelesére! - szorítottam meg a karom. De most, vagy megőrülök! - nézett fel a szemembe.
- Tőlem vársz értékelést? - nevettem fel meglepettségemben, mire bólintott.
- Csak az igazat akarom hallani, Miss Ailon - dőlt hátra. Vagy Mrs Lynch, vagy Prascot - legyintett. Ahogy tetszik - viccelődött, mire mérgesen néztem rá.
Forgattam a szemem, majd próbáltam átgondolni, tényleg a saját értékelésem erről az albumról.
- Oké először a rossz aztán a jó, ugye? - kérdeztem, mire bólintott. Őszintén megvallva nekem zeneileg a Stars Dance albumod a legjobb. De persze, ez csak sajátos vélemény. És azt is meg kell jegyeznem, hogy hatalmasok a változások, és gyorsak is. Valljuk be, most már nem vagy semmihez kötve, viszlát Disney szerződés, viszlát Hollywood Records! Nem kell már megjátszanod azt a kislányt, elő az igazi éneddel! Ez a felállás nekem nagyon bejön, és hidd el nekem, a rajongóidnak is be fog jönni - mosolyogtam rá. És te, lány! Ezek a szövegek amiket írtál! Kifogástalanok! Imádom, a mondandójukat, és a felépitésüket! Egészen a mexikói csajtól a szexi csajig, a szívtörött és kedves lányon át, minden megy ezen a lemezen. Minden ami, te vagy! És azt hiszem ez a legfontosabb dolog egy előadónál. Hogy megmutassa a szövegeivel mire is képes és ki is ő valójában. Sel - dőltem előre, és szemébe néztem - a Revival mindent vinni fog!
Egy-két percig elgondolkozott azon, hogy mit mondtam. Amíg, összeszedte a gondolatait, Jake jól lakott.
- Oké. Legyen igazad - bólogatott hevesen és úgy tűnt sikerült meggyőznöm. Holnap ráérsz? - állt fel, mire én csak felhúzott szemöldökkel böktem Jakere.
- Mikor érek én rá? - kérdeztem vissza.
- Akkor, holnap ráértek?
- Biztos, miért?
- Holnap, csajos nap? - vigyorgott rám. Elmehetnénk túrázni ide a hegyekbe.
- Selena Gomez és a túra - nevettem fel.
- Tudod, testmozgás - tette szét a kezét, unottan.
- Csak mi? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Ashley, Court, lehet Taylor is. Ja és Gigi - ecsetelte.
- Hadid? - kerekedtek el a szemeim.
- Hát ő is a squadom része - nevetett fel a kifejezésre, amit használt. Imádnivaló egy lány, szeretni fogod.
- Tudod, nem igazán szoktam klikkelni világsztárokkal - mondtam, mire ismét felnevetetett.
- Akkor én és Ross mik vagyunk?
- Hát te a csajom, Ross meg senki.
- Csajod? - mosolygott.
- Kurvám - bólogattam, majd felálltam, hogy megöleljem, ugyanis ez még elmaradt a köszönésünkből.
Majd ő kivette Jaket az etetőszékből és elindult vele a nappaliba. Igaz nem volt étvágyam, mégis sikerült pár falat rántottát lenyomni a torkomon, aztán pedig elpakoltam. A hűtőt nyitogattam, miközben azon gondolkoztam, hogy mit főzzek. Végül a semminél maradtam. Jakenek ott a bébiétel mára, én nem hinném, hogy tudok több főtt kaját enni, Rob meg majd megoldja magának. Kimentem Selenáékhoz a nappaliba és leültem velük szembe a zongoraszékbe.
- Játszhatnál valamit, ha már ott ülsz - mosolygott rám Sel, mire ingattam a fejem.
- Nem tudok semmit - csuktam le a zongora tetejét, megerősítésképpen.
- Múltkor olyan szépen játszottad a Revivalt -nyúzott tovább.
- Már meg ne haragudj, de az a dallam nem olyan nehéz - emeltem szemem a plafonra.
- Camouflage? - mondta egy újabb száma címét, majd Jaket az öléből maga mellé ültette és elkezdett kutakodni a táskájában, majd egy mappát vett elő.
- Nem fogok neked szerelmi balladákat zongorázgatni - hunyorogtam rá, mire kezembe nyomott egy lapot.
Ez a dal kottája, és szövege.
- Esetleg még énekeljek is? - fintorogtam, majd felnyitottam a zongora tetejét, a lapokat pedig elhelyeztem rajta.
- Azt majd én - mondta és előrébb ült a kanapén, hogy közelebb legyen hozzám. Vagy én is. Rég duetteztünk már - vigyorgott rám.
Mosolyogva ingattam a fejem, majd leütöttem az első hangot. Az első versszakot teljesen ráhagytam, amíg ráhangolódtam a dallamra, aztán én is bekapcsolódtam.
- " Emlékszel mikor egész éjjel beszélgettünk?
De az idő nem volt kegyes számunkra,
Hogyan tud a szerelem meghalni? " - énekeltük együtt, mire az utolsó sorra összeszorult a szívem és a torkom is egyaránt, ezért engedtem, hogy folytassa egyedül.
A dallam már teljesen a fejemben volt, nem is kellett a billentyűket figyelnem. Helyette Jaket néztem, aki érdeklődő tekintettem bámult ránk, és mikor tekintetünk találkozott, elmosolyodott. Ebben a mosolyban annyi volt Rossból, hogy nem bírtam tovább, egy pillanatra abbahagytam a zongorázást, majd nyeltem egyet és folytattam, ugyanis Sel még mindig énekelt. Ránéztem, hogy sugalljam neki a tekintetemmel már semmi kedvem nincs ehhez, de ő csak felhúzta a szemökdökét és bólintott, hogy én jövök. Az első sor elmaradt, amíg megkerestem a szememmel a szöveget, majd rekedten belekezdtem a szólómba.
- " És az élet annyira törékeny, annyira, hogy sírni tudnék,
Ha most ez lenne az utolsó alkalom, hogy újra látlak,
De soha nem fogom tudni elmondani azt, hogyan éreztem irántad,
Lehet, hogy téged nem is érdekel, és talán nem is segít.
Mi van, ha ezeknek az érzéseknek irántad,
Semmi értelme? "
Na és igen. Ennyit arról, hogy ismét napok óta nem érzek semmit. Miss Gomez, mindig is tudta, hogyan lehet engem megsíratni. És ezúttal is sikerült neki. Már megint miatta sírok... Fél éve már, hogy nem sírtam Ross miatt...
- " ...szinte tegnap még az enyém voltál,
Most ötletem sincs, ki vagy
Olyan mintha álcáznád magad... " - könnyeimtől nem láttam már tisztán, ezért félreütöttem a billenytűt, ami elég hamisan hangzott. Fittyet hányva arra, hogy még van egy utolsó versszak felálltam, majd a fürdő felé iramodtam és, ahogy bezártam az ajtót, abban pillanatban térdeim felmondták a szolgálatot. Háttal nekidőltem az ajtónak, és nem törődve semmivel bömböltem ki magam. Mint egy szívtörött tinilány... Mint az a lány aki 2 éve voltam, mikor ugyanígy sírtam, miatta. De most már nem tehetem ezt... 19 éves vagyok és anya. Már nem lehetek az a kislány. Feltápászkodtam a földről, majd a csap felé indultam, hogy lemossam az arcom. Miután ezzel megvoltam kifújtam az orrom, és megálltam a tükör előtt.
- Légy erős Selena! Jake miatt. Szüksége van rád! - suttogtam magamnak, mire újra egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit rögtön letöröltem.
Felvittem egy nem is annyira erőltetett mosolyt és kirontottam a fürdőből. Sel épp Jake pelusát cserélte, mellete pedig Rob szürtyölgette a kávéját. A fenébe! Ne, ne, ne, ne! Csak ezt ne!
- Miért nem alszol? - álltam oda mellé, de ő csak fél szemöldökét felhúzta, majd felnevetett, de nem jókedvből.
Felállt, majd megfogta a kezem, és kimentünk a kertbe. A ház melletti teraszra mentünk. Itt csak két szék, és egy kis kerek asztal állt. Mielőtt leült volna, az előtéri ablakból elvett egy doboz cigarettát és a hamutartóját. Ritkán szokott dohányozni, de csak akkor, ha egy kicsit felidegeli magát valamin. Szájába vett egy csikket, majd mielőtt meggyújtotta volna, nekem is felajánlotta, de persze nem fogadtam el.
- Nem cigizek gyerek mellett - ingattam a fejem, majd Rob rágyújtott.
- Bölcs döntés - motyogta.
Helyet foglalt, majd én is követtem a példáját. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, ő jól elszórakozott azzal, hogy karikákat fújt a füstből, én pedig már nem bírtam ezt a szótlanságot. Hátradőltem, és úgy figyeltem mitcsinál. Kivettem kezéből a kávét, majd egy kortyra megittam, mire kérdőn nézett rám.
- Megóvtam attól, hogy kihüljön - biccentettem - , ugyanis valaki szereti az előjátékot - mormogtam.
- Oh, de még mennyire szeretem - vigyorgott rám, egy kicsit másra gondolva, majd megtámasztotta könyökét az asztalon, és szemembe nézett.
- Csak kérlek, ne tarts nekem egy órás monológot az élet szépségeiről - nyafogtam. Tudod mit? Ne is mondj semmit! Nyugodj meg nem fogom magam kinyírni. Ha tehetném, már rég megtettem volna. Jake, nekem mindennel fontosabb.
- Tudom - bólintott, majd elnyomta a csikket.
- Akkor? - kérdeztem.
- Én rólunk akartam beszélni - állt fel. De látom, most egy kicsit feldúlt vagy ehhez.
Jézusom, mit akar? Ne, ne menj el! Nélküle én és Jake, már éhenhaltunk volna. Jó most pont tele van a kártyám pénzzel, de mivel Rossnak csak most jutottunk eszébe, így addig, amíg ő elutalta a pénzt, ez simán megtörténhetett volna. Nekem szükségem van rá! Ő az utolsó esélyem.
Mielőtt bement volna megszólaltam.
- Rob, kérlek ne szakítsunk! - álltam fel. Nekem...nekünk szüksegünk van rád - mondtam, mire megállt.
Úgy tűnik fején találtam a szöget, miről akart beszélni.
- Kérlek. Megváltozok, esküszöm! Nincs több Ross, nincs több sírás! Szeretlek...- motyogtam, mire felhorkant és bement.
A nap a szokásos nyúzott hangulatban telt el. Selena elment, Rob pedig úgy döntött, visszafekszik, tehát így ismét egyedül maradtam Jakel. Esküszöm már annyira megszoktam a gügyögést, és a dolgok túlmagyarázását, hogy mikor Jake épp aludt, én magamban is így beszéltem. Végül mégis csak főztem, rántott húst, sültkrumplival. Tudom nem nagy kaja, de az étvágy legyűrésehez pont megfelelő.
Rob és én közöttünk történő beszélgetésen nem sokat agyaltam. Tudom, hogy sosem kérné azt tőlem, hogy menjek el, mégis valamiért az ült a fejemben, hogy vigyáznom kell mit teszek.
Este hat órakkor kelt csak fel, mikor épp Jaket etettem almapürével. Nem szólt semmit, mikor kijött a konyhába, ezért én is a hallgatásnál döntöttem. Kivett a hűtőből egy palack ásványvizet, amit pár korttyal el is intézett, majd megindult felém. Hátam mögé állt, majd lehajolt - ugyanis én ültem - egy puszit nyomott arcomra. Hajamat eltűrte nyakamról, majd ott is megcsókolt. Hümmögve folytatta útját egeszén halátékomig, majd vissza.
- Ma nem megyek dolgozni - mondta, nekem pedig a forró lehelletétől borsózni kezdett a hátam.
- Oké - dünnyögtem.
- Fürdessz ma velem? - kérdezte. Kádban - mondta.
Kérdése először meglepett, aztán persze már tudtam mire megy ki. Aha, fürdünk. Együtt. Meztelenül. Köszi, kihagyom.
- Nem hinném, hogy ma jó lenne. Jake délután sokat aludt, biztos későn alszik újra el.
- Megvárom - mormogta bőrömbe.
- Tuti, sokáig lesz fent - próbálkoztam tovább. És én is elég fáradt vagyok most...
- Baszki Sel - szólt bele - , nyugodj meg, nem foglak megdugni! - csattant fel, és kiegyenesdett. Persze, csak ha te nem akarod akkor - mosolygott rám, majd leült mellém. Kérlek - villantotta rám kiskutya szemeit, amitől persze elillantak a kétségeim.
- Oké - dünnyögtem rá se nézve.
- Imádlak! - nyomott egy gyors csókot számra, majd felpattant, hogy keressen valami kaját.
Este tényleg, nagyon későn aludt el a fiam, már fél tizenkettő is elmúlt, mikor megadta magát. A mellkasomon szúnyókált, és én is kezdtem érezni, hogy nem sokáig tudom már nyitva hagyni a szemem. Mikor elnyelt volna az álom, Rob leemelte a rólam a fiam, és óvatosan berakta a helyére.
- Ne aludj el nekem - mosolygott rám, majd kiment a hálóból.
Pár percig forgolódtam az ágyban, mikor meghallottam, hogy engedi a vizet. Egy nyögés kíséretében ülésbe tornáztam magam, majd úgy döntöttem levetkőzők, és belebújok a köntösömbe. Így is tettem, majd egy utolsó pillantást vetettem Jakere, és a fürdő felé indultam. Mikor beértem Rob épp zárta el a vizet, majd amikor meglátott elmosolyodott. Rózsaszín köntösben, és rózsaszín, nyuszis mamuszban álltam vele szembe, akin csak egy alsónadrág volt, így tökéletes látvány tárult kidolgozott felső testére, amin egy pillanatra meg is akadt a szemem. Előrehajtottam a fejem, hogy összefogjam konytba a hajam. Ő közben nem törődve semmivel, nekem háttal letolta az alsóját, és beszállt a kádba. Kihúzódott a szélére, majd intett nekem, hogy menjek.
- Nem harapok - villogtatta meg ismét, hibátlan fogsorát. Még - mondta, mire elnevettem magam.
Hirtelen belegondoltam, hogy mennyire jó érzés, hogy egy ennyire jó pasi van oda értem, és ettől el is vigyorodtam. Csak ne lenne ennyire pofátlan, és azt hiszem tökéletes lenne. Bár, már ezt is szeretem benne. A köntösöm kötőjét, amit eddig szorgosan markolgattam, most elengedtem és engedtem, hogy ami a testemet fedte, leulljon a földre. Nem figyelve reakciójára, én is beültem a kád másik végébe és felhúztam a lábamat. A víz tetejét sűrű hab lepte, így egyikünk sem láthatta a másik testét. Pár percig csak farkasszemet néztünk egymással, majd hirtelen szólalt meg.
- Ha tudnád hányszor képzeltem el, hogy megraklak ebben a kádban - mondta még mindig szemembe nézve.
- Eltudom képzelni - forgattam a szemem, teljes zavarodottság nélkül, majd hártadöntöttem a fejem, és kezdtem élvezni a forró, levendulás víz nyugtatatását.
- Nem jössz ide? - kérdezte, miközben maga felé intett.
Megráztam a vállam, majd odabújtam hozzá. Szorosan magához vont, mikor derekam tetején megéreztem erekcióját, amitől rögtön messzebb csúsztam tőle.
- Oh, most komolyan! - csattantam fel. Mégis mire? - fordultam felé.
- Hát, itt ülsz velem egy vízbe és meztelen vagy. Nagy valószínűséggel erre - ráncolta homlokát.
- Mondtam, hogy nem fekszem le veled! - mormogtam, és visszamentem az eredeti helyemre.
- És miért nem? Csak ezt mondd el nekem, és esküszöm békén hagylak! Csak azt ne mondd, hogy azért mert nem kívánsz.
- Miért ne? És ha ez az oka, hm? - kérdeztem vissza, mire ő visszahúzott magához.
- Ne légy már nevetséges. Nem vagyok hülye, Sel. Tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki, hogy szívesen nyalnád a kockáim és azzal is, hogy jól tudom használni a farkam - ecsetelte, mire felröhögtem.
Kérlek, te se lehetsz ekkora egoista!
- Minden nő kíván engem - tette hozzá, mire ismét felnevettem.
- Akkor én valószínűleg férfi, vagy uniszex vagyok - bólogattam hevesen.
- Minden nő legbelül egy ribanc - fúrta orrát hajamba - , pont ahogy te.
- Úgy, ahogy minden férfi egy féreg, pont ahogy te - mondtam, mire halkan felkuncogott.
Nem szólt semmit ezután, csak combomon símított végig. Nyakamat kezdte el csókolgatni, majd ismét megkért arra, hogy mondjam el, miért nem.
- Nem érdekel, ha Ross miatt van, tudnom kell róla - szólt sürgető hangon, majd ezúttal lejjebb csúsztatta a kezét, mire megfeszültem. Miért nem akarsz újra olyat érezni, amilyet máshol nem tudsz? - kezdte el simogatni kívülről nemiszervem. Tudom, hogy szeretnéd, hogy beléd csúsztassam - suttogta, mire halkan felnyögtem.
Hasamban gyűlt a vágy, akárhogy is szerettem volna ellenkezni. Elkapott ismét az a hülye érzés, mintha rosszat tennék csupán, azzal, hogy vágyakozást érzek iránta. Tisztában voltam azzal, hogyha nem mondok valamit, megfogja tenni.
- Oké elmondom, de ne nevess ki! - hadartam el, mire bólintott, majd hasamra helyezte a kezét, hogy normálisan tudjak beszélni. Tudod... - kezdtem bele - Rossal papíron még mindig házasok vagyunk. És én nem akarok ilyen lenni, aki képes erre, miközben még el van kötelezve - hunytam le szorosan a szemem, közben fohászkodva, hogy bevegye.
Nem szólt semmit, csak felnevetett, mire feladtam.
- Ahj, te lány - nevetett még mindig. Egy ekkora álszentnek, mint te, hogy gondoltad, hogy beveszem ezt a mesét? - csókolta meg a nyakam, majd megéreztem vigyorát bőröm, ezzel azt jelezve, hogy ő nyert.
- Nem vagyok álszent! - csattantam fel, megsértetten.
- De az vagy. Most is megjátszod magad, pedig ha tehetnéd legszívesebben épp térdelnél előttem.
- Ez hülyeség! - forgattam a szemem zaklatottan.
- Annyira nem értelek - dőlt hátra és elengedett, de én ott maradtam mellkasának dőlve. Nem értem meg, hogy egyszerűen miért nem veszed észre, hogy bármit tehetnél velem. Akármit, amit csak szemed, szád kíván. Selena a lábaid előtt heverek és te észre sem veszed. Nekem nem kell más, csak te!
- Nem érdekel - dünnyögtem.
- Tudom, hogy basztatja a fantáziádat a dolog - erőlködött tovább. Gondolj csak bele. Egy férfi, aki ki van szolgáltatva, csak neked. Saját játékod lehetnék.
- Jézusom fogd már be! - nevettem fel és feléfordultam. Én érzem már gázul magam, emiatt a szöveg miatt - térdeltem lába közé, és megsimítotam arcát. Légy már férfi - néztem szemébe, majd lassan ajkára tapasztottam enyémet.
Be kell valljam, most már nem érdekelt semmi csak ő. Hát akkor legyen, amit mindketten szetetnék. Tojok arra, hogy nem érzek iránta semmit. Akarom és kész!
A csók egyre mélyebb lett, én pedig figyeltem miként reagál rá. Elégedetten mosolygott, míg egyik kezét csípőmre tette és közelebb húzott magához, a másikkal pedig megragadta jobb kezem és a víz alá húzta. Erősen megmarkoltam kemény farkát, mire kinyitotta a szemét és belenyögött a csókunkba. Végigcsúsztattam rajta a kezem, és elszakadtunk egymástól, ugyanis elakadt a lélegzete. Óh, baszki, hogy milyen jó érzés, újra ezt tenni egy pasival! Az én érintésemtől akadt el a lélegzete! Elkezdtem verni neki, miközben szemébe néztem, de hamar le is állított.
- Nem lenne undi egy kicsit, ha belevernél a kádba, amiben fürdünk? - zihálta mosolyogva.
- Nem - vigyorogtam rá, mire ingatta a fejét és visszaültetett ugyanúgy, ahogy az előbb voltam.
Erekciója, szinte már kényelmetlenül nyomta a hátam, de valamiért most nem izgatott. Rob a kád széléről levette a tusfürdőm, és kezébe csöpögtetett egy kicsit. Jézusom, ez direkt várakoztat! Hátradöntöttem a fejem, majd széttettem a lábam, mire elkezdte karjaim, és hátam mosni.
- Rohadj meg, hogy direkt ezt csinálod - dünnyögtem sürgetőn.
- Évek óta megvárakoztatsz, azt gondolod, nem adom vissza? - nevetett fel szórakozottan.
Mikor az említett testrészeimmel végzett, mindkét kezét melleimre tapasztotta, és tenyerével elkezdte masszírozni a bimbóm. Majd hüvelyk és mutató ujjával körbefogta és nyomogatni kezdte. Ajkamba haraptam, majd megmarkoltam izmos combját. Hasam alatt a vágy súlyosan növekedett, minden egyes érintésétől. Ezúttal csavargatni kezdte a mellbimbóm, mire felfelé billentettem a csípőm és halkan felnyögtem. Nagyon lassan lejjebb csúsztatta a kezét, mire egész testem megfeszült.
- Ne viselkedj már úgy, mint egy szűz - mormogta fülembe. Vagy netán bánjak is úgy veled? - vigyorgott, mire tudtam, hogy ez extra várakozást jelentene, ezért hevesen ingatni kezdtem a fejem. Ne moccanj meg! - szólt rám, mielőtt lejjebb tette volna kezét.
Másik kezével ismét mellemet izgatta, mikor elért a céljához. Nagyon lassan nyúlt hozzám, majd mikor ujja megduzzadt csiklómhoz ért, könyörtelenül körözni kezdett, közben nem hagyta abba másik kezével sem a munkát. Hirtelen hagyta abba, majd kezét kivette a víz alól és mutató és középső ujját szám elé tette.
- Kóstold meg magad, mennyire izgulsz miattam - mondta és ujjait számba dugta.
Ismertem már a saját izgalmam ízét, ezért nem sokat kóstolgattam, csak szopni kezdtem, mire felnyögött és kivette a számból. Ujjai ismét nemiszervemnél keringtek, de ezúttal belém is csúsztatta őket. Ajkamba haraptam a hirtelen mozdulattól, majd rögtön megemeltem a csípőm, hogy minél hamarabb legyenek bennem újra, de Rob visszanyomott.
- Elakarsz így menni? - suttogta fülembe, mire előszőr felnyögtem, majd bólintottam. Akkor ne mozogj! - szólt rám, és ezúttal tempósabban mozgatta őket.
Nem bírtam ki, hogy ne kezdjek el mozogni a ritmusra, ezért amikor már kezdtem elveszíteni minden gondolatom, és elvesztettem a testem irányítását, abbahagyta! Komolyan! Úristen, de utállak!
- Jézusom, ezt te sem gondoltad komolyan - csattantam fel, de egyszerűen visszazuhantam a földre.
- Megmozdultál - kuncogott. Így majd megtanulod - motyogta és egy kicsit előrébb tolt, hogy kitudjon szálni.
Miután ő kint volt, készültem én is kiszállni, de amint felálltam a kezébe kapott és elindult velem a folyosón.
- Tegyél le, kövér vagyok! - duzzogtam, amint elmentünk a háló ajtaja előtt.
Hova megyünk?
- Nem vagy az. Csak kurva jó markolni való segged lett - vezette kezét említett testrészemre, mire felnevettem.
Amint beértünk a vendégszobába, rögtön ledobott az ágyra és fölém mászott.
- Most mondd, hogy nem stílusosan hoztalak be ide - vigyorgott rám, majd erősen megcsókolt.
- Nem fogom meghallani Jaket, ha felkel - mondtam, miközben hátulról beletúrtam a hajába. Hangos vagyok - haraptam ajkamba.
- Azért vagyunk itt - szállt le rólam. Mindjárt jövök - mondta, majd kiment, hogy egyedül hagyjon full pucéran, és csurom nedvesen.
Amúgy Selena biztos nagyon fog örülni, hogy az ő ágyában csináljuk. Ugyanis néha itt szokott aludni, ha Rob este nincs itthon. Hát, sajnálom.
Visszajött, majd felkapcsolta az ágy mellett álló kislámpát és levigyorgott rám.
- Ez ugye nem ártana - dobott le az éjjeliszekényre egy doboz óvszert -, meg ez sem - tette le ugyanide a bébiőrt.
- Utálok felelősségteljes szülőnek lenni. Amennyit itt szaroztunk, már kétszer megdughattál volna - motyogtam, mikor ismét rám mászott.
Elmosolyodott, majd orrát nyakamoz dörgölte, mire libabőrös lettem. Derekamon simított végig, mikor őrült tempóban kezdtem el kapkodni a levegőt. De nem miatta... Hanem attól, hogy amit csináltunk, annyi emléket hozott fel bennem, hogy sírni lett volna kedvem. Behunytam a szemem és oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen szájával a nyakamhoz. Hümmögve csókolt végig egészen mellemig. Közben végig simogatott, ahol csak ért, behunyt szemem mögött pedig egy teljesen más kép vetítődőtt le rólunk... Vagyis nem egészen mi kettőnkről. Láttam Rosst magam előtt, amint perverz mosollyal felnéz rám, ahogy ajka mellemre zárul, miközben kezével combomon simít végig. Ráfújt mellbimbómra, amit egy nyögéssel kisértem. Kusza szőke tincsei közé temettem ujjaim, hogy felhúzzam egy csókért.
Behunytam a szemem, mikor nyelvünk összegabalyodott. Telhetetlenül kóstolgattam és éreztem azt az illúziót amit beteg elmém teremtett nekem. Átkaroltam, és annyira erősen tartottam ott, mivel féltem, hogy elvesztem. Arcán simítottam végig, és egyszerűen minden porcikáját éreztem. Mikor abbahagytuk a csókot, félőn nyitottam ki a szemem, de mindhiába... Ross eltűnt.
Ismét Rob tökéletes teste fogta körbe enyémet, amit mindenemmel tényleg megróbáltam élvezni. Felnyomta a térdeim, miközben köldökömön nyalt végig. Mikor ajkai lejjebb értek, egy pillanatra megfeszültem, majd eszembejutott a mozdulatlanság és azonnal elernyedtek az izmaim. Csípőmön haladt végig szájával. Nyalogatott és harapdosott, mire megemeltem említett testrészem.
- Még egy kicsit bírd ki - mosolygott fel rám, majd lenézett nemiszervemre, és ajkába harapott. Baszki, de akarlak már én is.
Lehajolt és egy csókot lehelt rá. Majd egy hirtelen mozdulattal belém nyalt.
- Áhh - sikítottam fel összeszorított fogakkal.
Felkuncogott, majd hümmögve folytatta. Mikor végzett feltérdelt, és megmarkolta magát. Alkaromon támaszkodtam meg, hogy jobban lássam mitcsinál. Hosszan végigcsúsztatta rajta a kezét, közben engem nézett. Tekintetét figyeltem, amiből kilehetett olvasni, hogy valamin kattog az agya.
- Megakarod kóstolni? - kérdezte, mikor azon részére néztem.
Végignyaltam a alsó ajkamon, majd aprót bólintottam. Felhúzott magához, majd megcsókolt miután elé térdeltem. Hirtelen hagyta abba és szinte ellökött magától. Lassan végigsimítottam teste legszembetűnőbb részén, mire rögtön hangosabban zihált. Ő kihúzta magát, én pedig lejjebb hajoltam, hogy kényelmesebben férjek hozzá.
- Légy türelmes, egy éve csináltam utoljára - mondtam és nyelvem hegyével izgatni kezdtem farka tetejét.
Egy kis nyálat ráfolyattam, majd úgy csúsztattam be a számba. Először csak keveset, aztán minél mélyebben. Direkt lassan csináltam, hogy visszaadjam én is neki a várakozást. Majd mikor ezt megelégelte belemarkolt a hajamba és elkezdte mozgatni a csípőjét. Kényelmetlen érzés volt, ahogy nem én döntöttem mikor veszem ki a számból, és mikor teszem vissza. Hangosan nyögött fel, majd hátamra fektetett és egy pillanat múlva már bennem is volt. Felsikítottam a hirtelen jött érzésre, majd behunytam a szemem és úgy próbáltam megszokni ezt az érzést.
- Na, milyen érzés? - suttogta fülembe, de nem mozdult meg.
- Telt - mormomgtam összeszorított fogakkal.
Felnevetett, ugyanis gondolom nem ezt a választ várta.
- Nyugi, gyengéd leszek - mondta és egy puha csókot lehelt ajkamra. Rohadt finom a szád - dünnyögte, majd félig kihúzódott belőlem.
Ekkor tudatosult bennem, hogy éppenséggel nem védekezünk.
- Rob... - ziháltam. Gumi?
- Tudom, mindjárt. Egy kicsit még, hagy érezzelek jól - mondta, majd ismét belémnyomta tövig magát.
Ezúttal nem húzódott ki rögtön, csak rámnehezedett, majd ismét megcsókolt.
- Annyira szeretlek - mondta úgy, hogy tekintete szerint, mintha épp fájdalmat érzett volna.
Na igen, a viszonyzatlan szerelem...blablabla. Jól ismerem ezt az érzést. Nem éppen a legjobb a világon. Ez a tekintet marokra szorította a szívem annyira, hogy elkezdtem őt sajnálni. Megint kihúzódott belőlem, de most teljesen. Feltérdelt és felbontott egy zacskót, amiből kivett egy óvszert és rutinosan felgörgedte magának.
- Most pedig megbaszlak, Selena Ailon - vigyorgott le rám, majd betette.
Ezúttal erre a mozdulatára lábaim elkezdtek remegni, és erősen szorítottam magamhoz. Először lassan, érzékien mozgott, majd ahogy mindketten közeledtünk a csúcs felé úgy gyorsított. Hasamban szinte nehézzé vált már a vágy és annyira vártam már, hogy elendgedhessem. Mikor fülembe zihálta a nevem annyira kezdtem érezni, hogy nem hozzá való vagyok. Mégis élveztem, hisz ő is megmondta tudja használni a farkát és ez így is van. Többször is megpróbáltam elérni azt, hogy ismét Rosst érezzem, de ez csak ahhoz vezetett, hogy egyszer az ő nevét ejtettem ki a számon. Szerencsére Rob nem foglalkozott vele, vagy észre sem vette. A végén már nem érdekelt mit gondol, ugyanis elhagytam a fejem és úgy éreztem kiszálltam a testemből. Hamar ő is elélvezett és rámrogyva belepréselt a matracba. Végtagjaim remegtek, és folyamatosan összeszorultam körülötte, ugyanis csak pár perccel később vette ki, mikor elmúltak az utórengések is. Hanyag csókot nyomott ajkaimra, miközben legördült rólam. Nem szólt semmit, csak erősen magához húzott. Testem teljesen kimerült, és nehezemre esett szóra nyitni a számat.
- Tudod... - lihegtem. Mikor kislány voltam sokat gondolkoztam azon, hogy miért másképp rajzoljuk a szívet, mint ahogy igazából kinéz - ecseteltem, de csak értetlenül nézett. De aztán rájöttem, hogyha két igazi szívet összerakunk akkor majdnem úgy néz ki, mint amit rajzolunk. De az igazi szívből le kell faragni, hogy teljesen összeilljen a másikkal. Érted? - fordítottam felé a fejem
- Fogalmam sincs miről hadoválsz - nevetett fel, fejét ingatva.
- Szerintem ez működhetne kettőnk között - tornáztam ülésbe magam. Rob, a mi szívünkből, már sokat faragtak le ahhoz, hogy összeilljenek.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Házasodjunk össze - dobtam fel az ötletemmel, mire felhorkant.
- Bolond vagy, Selena - ingatta a fejét.
- Szeretlek! - néztem szemébe, nem is figyelve előbbi megjegyzésére. Amilyen gyorsan csak lehet elválok Rosstól, megígérem!
- És hallgassam azt, miközben duglak, hogy az ő nevét nyögdécseled? - csattant fel.
- Véletlen volt! - vágtam rá rögtön. Többször nem fordul elő! Ő a múlt, értsd már meg.
- Főleg, hogy ma is miatta sírtál - mondta unottan.
- Szeretlek! - másztam rá, és megcsókoltam. Nagyon szeretlek! - suttogtam ajkára. Higgy nekem, kérlek! Szerelmem - hunytam be a szemem és mellkasára döntöttem a fejem.
- Engem be tudsz csapni, de magadat nem - túrt hajamba.
- Nagyon szeretlek, Rob - suttogtam, bár már nem bírtam kinyitni a szemem.
Akármibe is kerül, magammal is elhitetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése