-Selena-
Anyu egy hét után megunta a szorongást a buszon, az egésznapos rohangálás után, ezért már indul is haza. Persze nem hagyhatta ki, hogy jól elbeszélgessen Robbal....- komolyan anya...- ! És velem egyes dolgokról...Amit igazán kihagyhatott volna. Tényleg nem hiányzott a szexuális felvilágosítás az életemből..Khm. Idézem.
"-Ömm...ugye szoktatok védekezni?
-Ez most, hogy jön ide...?-nevettem fel kínomban.
Ugyanis épp fagyit ettünk.
-Csak szeretném tudni, hogy...minden rendben van...-nézett eper gombócára.
-Anyu...Ross pár hónap múlva 21...és én is nemsokára 18 leszek. Kérlek ne kelljen ezt megtárgyalni.-sétáltam tovább feszengve.
-Tudom jól, hogy lassan felnőttek vagytok, sőt...de a kislányom vagy. És nem mondtam el akkor, és meg is történt a baj.-bökött rám, utalva, a 2 éve szívem alatt hordott csöppségre.
Ezzel aztán tényleg beletalált a közepébe! Ahogy visszagondoltam ezekre az emlékre, hogy szinte szó szerint megöltem a gyerekemet...Az egész testemet elfogta a remegés.
-Anyu...-kezdtem idegesen, majd egyre nyugodtabban. Tudom mi történt...De azt is tudom, hogy többet nem fog előfordulni, hacsak nem szánt szándékból lesz. De kérlek beszéljünk másról!"
Na igen a kínos része nem volt elég, de még a fájdalom is elkapott. Szokás szerint. Úgy látszik nagyon szeret engem megtalálni.
Itt ülünk a repülőtéren, már vagy két órája. A járatot törölték az óceán fölötti viharra fogva. Ezért még fél óra. Elméletileg.
-Egyébként, hogy értetted amit még Londonban mondtál?-kérdezte.
/Most Párizsban voltunk/
-Mit?-néztem értetlenül.
-Hogy hacsak nem szánt szándékból...-rámnézett olyan "hagy ne kelljen folytatnom fejjel", mire leesett.
-Hát...úgy.-vártam hátha felfogja, de látszott rajta, hogy nagyon is érti...de, hogy akkor mi baja van?
-Mióta ilyen komoly?-nézett szemembe.
-Micsoda?! Kérlek beszélj érthetőbben.
-A...-várt a megfelelő szóra. A kapcsolatotok..?
-Szeretem, ő is szeret. Mi baj van ezzel?
-Mikor utoljára együtt voltatok még Kaliforniában, teljesen mások voltatok.
-Nem vettem észre, hogy változott volna valami.-ráztam meg a vállam.
-Selena.-meredt maga elé.
-Nem tudunk egymás nélkül élni. Nekem legalább is fáj, hogy nincs mellettem...
-Ugye tudod, hogy a házassághoz, még nagyon fiatalok vagytok?
-Ki mondta, hogy itt akárki házasodni akar?-mondtam, de még a mondat felénél sem tartva, megbicsaklott a hangom, mert rájöttem, hogy hazudok.- Mindegy.-sóhajtottam.
Nem szólt semmit, csak átkarolta a vállam, úgy ölelt át.
-Apukáddal 20 évesen házasodtam. Mert...
-Mert megcsinálta Jaket...-mondtam, majd hirtelen felkaptam a fejem. Dehogyis! Jézusom, nem vagyok terhes!-fakadtam ki. Nem hiszem el, hogy még mindig ilyeneket kinézel belőlem! Tudtam, hogy úgy sem bízol bennem! Hogy lehetsz ilyen? Mindent megteszek, hogy higgy végre bennem, erre ezt hiszed? Na jó. Szia. Majd egyszer találkozunk.-álltam fel és készültem, hogy elrohanok.
Mikor megragadta a karom, megszólalt a hangosbemondó, hogy 5 perc és megérkezik a gép. Lefejtettem csuklómról a kezét, és elmentem.
-Ross-
Este 8 óra körül jár az idő én pedig itt kártyázok Nickel az Ailon házba. Tökéletes péntek esti program. Nem is értem 2 hetente jó ha kapunk egy meghívást valahova. Nem tudom miért kell itt meresztenem magam. Ennyi erővel simán elmehetnék Franciaországba.
-Nyertem!-csapta le elém lapjait Nick.
-Örülök.-meredtem magam elé.
-16 vagyok nekem is lenne jobb programom.-fintorgott.
-De nincs.-néztem ugyanúgy.
-És neked sincs.
-Igazából csak Sel miatt nincs kedvem sehova menni. Már kaptam 6 buliba meghívást.-rezgett a telefonom. Ja bocs, 7.-gúnyolódtam és felálltam.
-Ohh fenség sajnálom, hogy nem vagyok világsztár.-tette fel a kezét mosolyogva.
-Még lehetsz.-boxoltam vállába. Mondjuk amikor annyi voltam mint te, már saját sorozatom volt, 2 évaddal. De...Jobb később mint soha.-nevettem fel, az ajtó felé vetve az irányt.
Mielőtt lenyomtam volna a kilincset Louisie rontott be rajta.
- Szia. Hazahoztalak volna, ha mondod.-feleltem fáradtságára.
-Ugye nem csináltad fel a lányom?!-szegezte nekem.
Eléggé meglepődtem kérdésén, és hirtelen nem tudtam mire vélni.
-Nem tudok róla.-nevettem fel.
-Komolyan kérdezem Ross!-lett egyre idegesebb.
-Nem! Dehogyis!-kapkodtam a szavakkal, mert kezdtem félni a haláltól. De mégis ezt honnan veszed?
-Akkor semmi.-sóhajtott, és beljebb ment.
Esküszöm én ebbe a hangulat emberbe fogok megőrülni.
-Történt valami baj?-ültem le mellé a kanapéra.
-Megint elszúrtam.-húzta el száját.
-Min vesztetek össze?
-Azt hittem terhes.
-Mitől lenne az?!-lettem én is ideges.
-Amikor csak a közeledben van rögtön az ágyba húzod. Csillapítsd már a hormonjaidat!
-Na jó, állj. Szerintem hagy döntsem én el, hogy akarok a hormonjaimmal bánni. És egyébként is szerintem ehhez neked nincs túl sok közöd. Ha megbocsájtassz.-álltam fel.
-De ahj. Nem úgy értettem!-fogta a fejét.
-Hagy kérdezzek valamit.-álltam mellé. Yasminenak is ennyire alaposan figyeled a magánéletét? Csak mert szerintem rá jobban ráférne. Elhiheted, hogy tudom mit, hogy csinálok, és Selena is tudja. Részemről ennyit.-mentem el.
Megfürödtem és bebújtam a helyemre. Nem bírtam ki akáhány óra is legyen, felhívtam Selenát.
-Szia szépségem!-vettem kezembe gépemet.
-Anyu már kiosztott, mi?
-Igen.-nevettem fel.
-Na jó ez tényleg halálian nevetséges.-nevetett ő is.
-De azért ugye szóltál neki erről a házasságos cuccról?
-Hááát.-húzta el. Igazából ő hozta fel azzal, hogy még fiatalok vagyunk hozzá. Ami részben igaz is, de úgy érzem, hogy ezzel minden a...-vágtam bele.
-Helyére állna.
-Igen. Hisz baszki...itt oda-vissza csaljuk egymást. Legalább akkor lenne egy kis bűntudat bennünk.-mosolygott.
-Jah minimum.-arcát figyelve kezdtem újra röhögni.
-Úgy megölelnélek.-nyafogott párnáját szorongatva.
-Èn tudod mit csinálnék?
Àtsuhant egy édes mosoly az arcán, majd felhúzta a szemöldökét ès átváltozott vigyorrá.
-Selena nem akarod megnézni a sofőrt? Vagy csak pár percre kimenni?
-Nem.-hallatszott Gomez hangja.
-Kérlek.-szóltam ezúttal én.
-Nem vagy olyan perverz, hogy megkéne ilyednem.-gúnyolódott a háttérben.
-Menj már ki.-szóltam könyörgőn.
-De nincs kedvem.
-Mindegy.-sóhajtott Selena.
-Utállak díva.-morogtam.
-Mit mondtál, szöszi?-vette kezébe Selena tabletjét.
-Nem akarok zavarni, de épp beszèlgettünk.-mondta Sel.
-Jólvan.-nyújtotta ki nyelvèt Gomez és elment.
-Akkor.-mondtam.
-Akkor.-nézett rám.
-Akkor?-kérdezte a díva.
-Ne már.-nézett Selena oldalra.
-Nem fogok kimenni...
-Oké. Tőlem. Ross vedd le a pólód!-nézett vissza.
-Nem megyek ki.-ismételte.
-Nem baj.-mondtam és levettem a fehér atlétám, amiben mostanában alszok.
Selena elmosolyodott, amit gondolom a másik észrevett ezért leült mellé.
-Kezdünk olyan karikába belemenni, ahány éves még nem vagy.-nézett végig Gomez, Selenának beszélve.
-Ne kezdd már te is.-mondtam. Ti nem ismeritek ezt a lányt.-folytottam el egy mosolyt. Szerintem inkább engem kéne tőle félteni.
-Persze, persze.-bólogatott Sel. Amúgy csini a hasad...Bár Robnak jobb van.-mondta, mire hirtelen szája elé kapta a kezét.
-Selena!-merdt rá idegesen Selly. Azt hiszem, megyek, szia.-csapta volna le, de megakadályoztam.
-Nem...Nem zavar. Nem kell elmenned.
-Bocsáss meg, tényleg.-nézett ijedten.
-Hagyjuk. Bár érdekelne valami.-mondtam.
-Mi?
-Akkor valószínűleg ha jobb hasa van annak a hapsinak, jobb is, nem?
-Baszki Ross! Olyan hülye vagy.
-Komolyan kérdezem.
-Nem, nem jobb.-kapkodott.
-Ne hazudj.-sóhajtottam.
-Mentálisan semmi féleképpen nem volt jobb!-tette fel a kezét.
-És testileg?-húztam fel szemöldököm.
-Ross, figyelj...-mondta már szinte lángoló fejjel. Elmondtam már, nálad senki nem jobb...-a háttérben röhögés csendült fel.
Leütöm azt a csajt!
-Megkérdtem, hogy ne hazudj. Nem vagyok egyáltalán féltékeny, csak tudni szeretném.
-Talán.-mondta mire kishíján tátva maradt a szám, de rögtön észbekaptam.
Á. Nem, nem vagyok féltékeny. Dehooogy!
-Oké. Csak ennyit akartam tudni.
-Kérlek, ne haragudj.-látszott rajta, hogy annyira szégyenli magát, legszívesebben elbújna.
-Majd legközelebb... meggondolod még ezt.-mosolyogtam rá.
Persze Miss. Gomeznek ebbe is belekell ütni a csőrét.
-Azt megnézem.-röhögött. Most komolyan Selena, hányszor mondta már ezt, hogy jobb és jobb lesz?
-Sokszor. De tudod pechked van, mert be is tartotta.-vigyorgott rá.
-Hát igen...Sajnos a látszat nem minden.-kacsintottam.
-Egyébként alig várom.-nézett ismét vissza, fülig érő szájjal.
-Nagyon álmos vagy már.-mondtam.
-Igen...Mivel mindjárt kelnem kell. De felébredtem hozzád, mert tudtam, hogy hívni fogsz.
-Édes vagy. De most már aludj.
-Nélküled nem jó...
-Tudom...De mit szólnál hozzá, ha énekelnék neked valamit?-vettem kezembe a gitárom.
-Szeretem, amikor elaltatsz.-mosolygott rám.
-Hogy lehettek ilyen nyálasok?-hallodtam ismét hátulról.
-Én meg téged szeretlek.-mondtam, nem figyelve a gúnyolódásra.
Selena lekapcsolta a villanyt, és bebújt a helyére. Elkezdtem óvatosan pengetni a húrokat, nehogy valaki felkeljen rá, és énekeltem neki. Gondoltam Gomez hagy örüljön, hamár az ő szerinte "nyávogásomat" kell hallgatnia, így az ő dalát énekeltem. Jobban mondva kicsit átdolgozva lassabra, az A Year Without Raint, majd később a Love You Like A Love Songot. Amikor már biztos voltam benne, hogy alszik belekezdtem John Legend All Of Me-jébe. Ugyanis ennek a számnak majd lesz jelentősége...
-Jóéjt szerelmem.-suttogtam és letettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése