9.rész A focimeccs

Sziasztok! Úgy érzem, hogy kicsit kezdek belejönni a blogolásba ezért ma egy, a megszokottnál sokkal hosszabb részt hoztam nektek. Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasást!


-Másnap reggel a suliban-

-Selena szemszöge-
Ahogy beléptem a suliba, olyan furin bámultak. Ez kicsit, mondhatni nagyon megrémített. Gondoltam gyorsan megkeresem Bellát.
-Á ott is van a folyosó végén! Oda is megyek hozzá!
Mikor ezt kimondtam magamban, odalépett hozzám Mary Blue, a suli amúgy "legmenőbb" csaja.
-Szia Sel! Hogy vagy? -kérdezte kedvesen Mary.
-Omm minden pöpec!-mondtam eléggé zavarodottan, hisz Mary engem utál. Mit érdekli őt, hogy én hogy vagyok?!
-Az remek! Lenne ma kedved átjönni a szülinapi bulimba?
-Figyelj Mary! Tudom, hogy utálsz és fogalmam sincs, hogy mit akarsz!
-Ó már Selena! Miért kéne örökösen háborúzgatnunk?!-mondta egykedvűen.
-Hát jó...majd még átgondolom.-ahogy ezt kimondtam máris otthagytam.
-Szia Bell! Véletlenül nem tudod, hogy mi baja van Marynek?
-Sellym hát nem jöttél rá?
-Ömm nem!-mondtam értetlenül.
-Hisz, te már valamilyen szinten híres vagy! Selena, Ross Lynchel jársz!!!
-Hogy én mekkora barom vagyok!-mondtam a fejemhez kapva.
Csöngettek az első órára ezért bementünk Bellával.

-Ross szemszöge-
-Héj Rocky!-ültem le mellé a kanapéra.
-Igen?
-Ma megyünk a focimeccsre?
-Aha.-mondta Rocky miközben csak a tvt bámulta.
Betoppant az ajtón Rydel és utána egy 10 másodpercre Ratliff. Ratliff odahajolt a nővéremhez és megcsókolta. Én meg csak nézek és kimondom hangosan:
-PFÚJJJ! MI VAN?!
Rydel és Ratliff rám nézett én meg mintha ott se lennék hátradőltem és megvakarta a tarkómat.
-Hisz Ross tudod, hogy együtt vagyunk Ellel!-mondta Rydel és leült Rocky helyére, mivel a báttyuskám le is lépett.
-De ez nekem nagyon, ismétlem NAGYON nem okés!-mondtam és felálltam.-És egyébként mi az, hogy Ell?!-ráztam meg a fejem és kiléptem a nappaliból.
Ratliff utánam jött.
-Mi a baj Ross?
-Csak tudod Ellington te is, hogy miért szakítottatok!(Ratliff megcsalta Rydelt) És én esküszöm ha mégegyszer megbántod a nővéremet nem marad fejed!-mondtam idegesen Ratliffra nézve miközben "óvatosan" neki szorítottam a falnak. Felmentem a szobámba és leültem az ágyra.
-Jahj Istenem Rydel! Hisz hetekig sírtál utána! És ráadásul úgy összevesztetek, hogy majdnem Ratliff nem jött vissza. Á! Nektek is mindent mindig túl kell bonyolítani!-mondtam aztán fejemet a kezembe temetve hátradőltem.

-Rydel szemszöge-
Láttam amit Ross csinált Ellel a konyhában ezért felmentem, hátha megért. Az ajtaja nyitva volt, de azért kopogtam. Levette a fejéről a kezét, megpillantott aztán vissza helyezkedett az előző pózába. Bementem, leültem az ágya szélére és mondtam:
-Na Ross ne csináld már ezt!
-Miért is ne?!-nézett rám egykedvűen.
-Tudom, hogy csak is miattam izgulsz, de meg kell értened, hogy szeretjük egymást.-mondtam miközben megsimogattam Ross hasát.
Ross felült és mondta:
-De, ha még egyszer ez lesz akár a bandánk is elveszhet!
-De nem fog, ígérem!-mondtam biztatóan aztán megöleltük egymást.
Ott állt az ajtóban Ratliff megvárta amíg az ölelést befejeztük aztán elkezdte:
-Tudom mi történt! Megígérem, hogy soha többé nem fogom ezt tenni!-mondta Ratliff és leült.
Aztán most már hármasban folytattuk az ölelkezést.

-Selena szemszöge-
Kicsöngettek töriről. Már épp ideje, volt mert azt hittem már elalszom! Elkezdtem bepakolni a táskámba odajött Mark Jons a focicsapat kapitánya és az én kis Bellám.
-Egyébként Sel csak, hogy tudd tegnap voltam randizni Markkal és ma pedig meghívott minket, a meccsre!-mondta mosolyogva Bella.
-Óhh! Az szuper! Szívesen megyek!- miután ezt kimondtam ránéztem Bellára, hogy menjenek csak.
Kilépek a teremből és körbenéztem. -Na akkor...-Kicsit így Bella nélkül más de hát...-Csak lesz valami!
-Szia Taylor! Mizu?-léptem oda egy másik barátnőmhöz.
-Semmi különös! Veled...és Rossal?-kérdezte mosolyogva Taylor.
-Megvagyunk!-mosolyogtam rá.-Eljönnél velem a szekrényemhez? Kivenném a tesi cuccot.
-Bocsi Selly, de most nem érek rá!-mondta Taylor és már el is húzott.
-Na jó. Nem kell senki majd én odamegyek egyedül!
Odasétálok a szekrényemhez és nagy örömömre megjelenik Mary.
-Na már csak ez kellett!-mondom ki halkan és kinyitottam a szekrényem.
-Szia Selena! Gondolkoztál már a bulin?
-Ohh a buli. Csupán két ok van arra, hogy nem megyek! Ja bocs három!-mondtam  szemrehányóan.
-De miért Selly?-nézett ártatlan kis pofival.
-Egy az, hogy tudom, hogy csak azért hívnál meg mert Rossal járok. Kettő már más dolgom van mára. És a harmadik a legegyszerűbb! Utállak!-mondtam keserves mosollyal és bementem az öltözőbe.
Sietősen átöltöztem mert már majdnem elkéstem. Szerencsére pont időben bepattantam. Tudniillik rólam, nagyon nem szeretek késni az órákról! Rögtön el is kezdődött az óra. Futás , miközben feladatokat kell csinálni. Hú de jó nekem!-mondom magamban és elindulok. Nem elég, hogy futottunk vagy fél órát, de még utána meg még térdemelés, oldalazószögdécselés..stb..stb. Az órából maradt max 15 perc. Társban kellett dolgozni. Hurrá ennek is örülök! Mivel Bella most biztos Markkal lesz így tuti nekem nem jut semmi. De most nagyot csalódtam a gondolatmenetemben, mert szinte a fél osztály velem akart lenni.
Miután vége lett az összes órámnak elindultam hazafelé. Amikor már majdnem otthon voltam, eszembe jutott, hogy nem beszéltem meg Bellával mikor lesz a meccs. Ahogy hazaértem nem volt otthon senki csak Nick és Yasmine. Gondolom anyuék elmentek és egyébként a bátyjám Jake  pedig fősulin van.
-Sziasztok köszöntem be a kanapén heverőknek.
Miután ők is köszöntek elkezdtem:
-Yasmine azt tudom, hogy te beteg vagy de Nick te hol voltál?
-5 órám volt.
-Jól tudom, nekem meg 6 és úgy volt, hogy megvársz!-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Bocsi?-kérdezte félőn Nick.
Én nem válaszoltam csak felmentem a szobámba, és felhívtam Bellát.
-Szia Bell! Mikor is lesz az a meccs?
-Szia! Egy óra múlva legyél itt a pályán!-mondta Bella.
-Okés! Köszi, szia!
-Szia.

-Ross szemszöge-
Úgy ahogy megnyugodtam ezért most már itt az idő készülődni! Dee! Hmm...valamit akartam! Ohh hát persze! Felhívom a Selt!
-Szia picim!-köszöntem amolyan "édes" hangon.
-Szia Ross!
-Hogy vagy? Mizu?
-Köszi kicsim jól vagyok. Most megyek majd egy focimeccsre. Veled?
-Amit a sulidból játszanak?
-Igen miért?
-Akkor találkozunk ott!-mondtam mosolyogva.
-Te is mész?
-Igen, mert a csapatkapitány bevette erre a meccsre Rylandet, mert az egyik társa megbetegedett.
-Az szuper! Akkor majd hol tali?
-Hát egy óra múlva? Mert akkora kell mennünk a bemelegítés miatt!
-Az nagyon jó lesz mert a bemelegítésre én is megyek, mert Bella fiúja a csk.
-Okés picim! Szia szeretlek!
-Szia szöszim!
Letettük a telefont és elkezdtem készülődni.

-Selena szemszöge-
-Na akkor nézzük mi való egy meccsre! Kinyitottam a szekrénymet hosszas gondolkozás után erre jött a választásom:

Miután felöltöztem hamar el is indultam de annyira siettem, hogy még nem volt ott senki. Nevettem egyet magamon aztán felhívtam Rosst hátha idejönne.
-Szia picim!-Nem lenne kedved most idejönni a pályára?
-Szia Sel!-De! Mindjárt ott is vagyok!-mondta mosolyogva Ross.
Amíg Ross ide nem ért időtöltés képpen nézegettem a padon fekve az eget Ross odaért, leült mellém, levette a fejemről a sapkát és a saját fejére tette. Én felültem, feltoltam a szemüvegem a sapka helyére és megcsókoltam.
-Hogy, hogy már itt vagy?-kérdezte Ross a csók után.
-Kicsit benéztem az időt!-nevettem fel.
Ross is nevetett. Aztán végre megérkeztek Rylandék és Belláék is. Rossal lementünk hozzájuk. Ott elkezdtek a fiúk bemelegíteni. Nyújtottak, eddzettek...stb. Én meg mivel lány vagyok akaratom ellenére néztem őket. Mire Ross beleszólt:
-Hékás! Szemeket le!
-Nyugi van! Nem is nézhetem őket?
-Így nem!-mondta Ross féltékenyül.
Én csak forgattam a szemem és megcsókoltam Rosst. Rossal és Bellával felmentünk a nézőtérre és beszélgettünk. Bella azt mondja, hogy Mark kedves jó fej. Hát én erre nem mondtam semmit csak bólogattam. Mivel nekem nem volt, vagyis nem is szimpi Mark. Na mind egy, az a lényeg, hogy Bellnek legyen jó. Miközben Ross és Bella beszélgetett én lenéztem a pályára és észrevettem, hogy folyamatosan figyel egy fiú a csapatból. Ez úgy tűnik az én kicsikémnek is egyből feltűnt. Ezért ahogy az a pasas rám nézett Ross megfogta az arcom maga felé fordította és lesmárolt. Én nekem persze tetszik amit Ross csinált de hát...
-Hmm...és még én vagyok a féltékeny!-mondtam mosolyogva.
-Ami az enyém, az az enyém!-mondta Ross és adott még egy csókot.
Megöleltem Rosst és utána el is kezdődött a meccs.
RyRy nagyon jól nyomta, sőt ha lehet mondani ő volt a legjobb.
Nagyon szoros volt a meccs. Amikor már csak 1 perc volt a mi iskolánk dobott egy touchdownt vagy mit. Bevallom fogalmam sincs az amerikai fociról! Tehát mi nyertünk! Lementünk, hogy gratuláljunk a csapatunknak. Aztán elmentünk pizzázni Ryand érdekében.