- 3. évad 25. rész Búcsú és új kezdetek -

Figyelem! A következő rész (18+)-os jelenetet tartalmaz!

 Álmatlanul gyűrtem a lepedőt magam alatt, miközben a hajnali madárcsicsergést hallgattam. Jake még aludt, mint a bunda Ross pedig teljesen befoglalta az ágyat álmában. Eltelt az első próbahetünk, mint család, én pedig azóta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Ross ideköltözött hozzánk a kis lakásba, amit ő bérelt nekünk, erre az időre, amíg megpróbáljuk összeszedni magunkat és összeszokunk újból. Habár nem olyan egyszerű újból összeszokni valakivel ennyi idő után. Hiába életem szerelme, akkor  is nehezemre esik rengeteg szokását elviselni. Talán Puerto Rico-n kívül még nem is töltöttünk el ennyi időt együtt, de nyilván a nászutunkon nem az alvás kapta a főszerepet. Ezenkívül nagyon megviseli őt, hogy Jake sajnos mostanában újból nem alussza át az éjszakákat és e mellé napközben is minden időnket elveszi. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy elképzelése sem volt arról, milyen egy másfél éves kisbabával az élet. Oh pedig ez már álom volt ahhoz képest, mint ami az elmúlt időszakban volt. Tudom, hogy szereti őt és igyekszik olyan jó apa lenni, amennyire csak tőle telik, de lehet, hogy a gyereknevelést nem igazán neki találták ki. Rob-bal annyira egyszerűen ment minden, ami Jake-el kapcsolatos volt. Talán csak egy kis időre van szüksége, hogy beletanuljon az új szituációba. Próbálok nagyon türelmes lenni vele is és a kapcsolatunkkal is. A tárgyalás napja óta próbáljuk mellőzni a szexet és az intimitás minden formáját, hogy ezzel is erősítsük a közöttünk lévő kapcsolatot, de ez nem mindig sikerül. Vagyis egyáltalán nem sikerül. Minden nap, amint egy fél óra alkalmunk is nyílik rá, egymásnak esünk, de ezek a szeretkezések teljesen mások, mint eddig voltak. Vadul és nyersen dugunk, szinte érzelmek nélkül, mint akik csak azután kapnának levegőt, hogy csinálták. De egyszerűen annyira mámorba ejtő ismét egymás közelségét érezni, hogy nem tudjuk türtőztetni magunkat. Bár lehet, hogy csak belőlem nem áradnak már úgy az érzelmek, mint azelőtt, hogy Rob megpróbált szó szerint megfojtani. Tudom, hogy elzárkózok, de akaratlan és nem tudom, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy ismét érezzek. Vagy lehet, hogy csak nem akarok érezni, mert tudat alatt tudom, hogy széttépne a fájdalom. Gondolatmenetemet a telefonom pittyegése akasztotta meg, aminek kifejezettem örültem, egészen addig, még nem láttam ki írt. A kijelzőn Rob neve villant fel, amitől szívem torkomba szökött és azonnal kikeltem az ágyból. 

- " Ha szeretnél találkozni, lent várok rád." - írta, én pedig gondolkodás nélkül belebújtam egy cipőbe és egy pulcsiba, majd elindultam a lifthez. 

Mielőtt megnyomtam volna a hívógombot egy pillanatra megtorpantam és próbáltam ésszerűen gondolkozni. Ross távol tartási végzést kért ellene, szóval ez a találka mindkettőnket veszélybe sodorhat. Lehet, hogy ismét bántani akar? Vagy elrabol? Vagy még rosszabb? Mindezen kérdések ellenére a kíváncsiság hajtott és nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy ismét láthatom őt. Teljesen megőrültem, semmi kétségem efelől. Őrült és mazochista vagyok. Hiszen annyi idő és szenvedés után végre megvan minden amire vágytam, de én mégsem tudok megülni a seggemen és keresem a bajt. Lehet, hogy adrenalin függő vagyok? Vagy csak szimplán bolond... Beszálltam a liftbe, ahol összefogtam a hajamat egy laza kontyba, majd feljebb húztam a kapucnim alját, hogy a még mindig kékes foltokat a nyakamon valamennyire leplezni tudjam. A gyomrom teljesen görcsben volt, amikor kiléptem a hűvös reggeli levegőre. Rob a ház túl oldalán állt és ott várt rám zsebre tett kézzel.  Egy szürke melegítő szett volt rajta, haját pedig egészen rövidre vágatta. Szívem hatalmasat dobbant, ahogy megpillantottam őt és hazudnék, ha azt mondanám nem visszhangzott máshol is. A fene egye meg, hogy ennyire mocskosul jól kell kinéznie, ráadásul ettől a szettől csak igazi rosszfiús kisugárzása lett. Teljesen hibbant vagyok, be kéne zárni... Átfutottam hozzá az úton, majd megálltam előtte és elmotyogtam egy sziát. 

- Szia hercegnőm - húzta fáradt mosolyra ajkát, majd egy percig csak álltunk ott és néztük egymást.

Szerencsére még csak reggel öt óra körül volt az idő, ezért a város teljesen kihalt volt, csak ketten voltunk az utcán. Tökéletes arra, hogy kárt tegyen bennem, ha szeretne és senki ne tudja meg, hogy ő volt. Felém nyújtotta a kezét, én pedig hátraléptem ijedtemben és már szidtam is azt a francos kíváncsi fejemet. 

- Csak megakartam köszönni, hogy kiálltál értem a bíróságon - engedte le kezét, amikor rájött, hogy nem fogok odamenni hozzá. Igazi mocsok Prascot mód viselkedtem és teljesen megérdemeltem volna, ha lecsuknak - mondta szemembe nézve, miközben én csak lefagyva álltam ott. Ne haragudj amiért itt zavarlak, de látnom kellett még egyszer - mondta miközben tekintete teljesen mélyre hatolt és ennyi kellett ahhoz, hogy elcsábuljak neki. 

- Mi ütött beléd? Miért tetted ezt velem? Miért kellett ennyit szenvednem miattad? - kérdeztem és szemeim könnybe lábadtak.

- Nem akartam, hogy így elfajuljanak a dolgok - sóhajtotta. Egyszerűen csak kicsúszott a kezem közül az irányítás és mikor ott maradtunk ketten az R5 házban, te pedig bejelentetted, hogy terhes vagy tőle... - mondta miközben fájdalom ült ki az arcára. Nem gondoltam, hogy ekkora felforgást fogok kelteni. Aztán minden már annyira kézenfekvővé vált. Nem tudtam leállni - vallotta be, mire eleredtek a könnyeim, de gyorsan le is töröltem azokat. 

- Annyira megszerettelek - ráztam a fejem kétségbeesetten. És mind egy beteg játék miatt? Mindenünk meg volt már, túltettem magam Ross-on, még el is tudtam volna nézni a kis színjátékodat, annyira szerettelek! - mondtam szinte már kiabálva. De amit utána tettél velem az megbocsájthatatlan - mondtam ő pedig magához akart húzni, de én ismét hátráltam, akármennyire is fájt. Nem kellett volna lejönnöm - ingattam a fejem és fordultam el tőle, mire gyengéden megragadta a kezemet és magához húzott. 

Csak álltunk a másikkal szemben, miközben arcunk egy centire volt egymástól és csak bámultunk hol a másik szemébe, hol az ajkára. Több sem kellett hozzá, amint megnyaltam kiszáradt számat Rob rögtön lecsapott ajkaival rám. Meglepettségemre belenyögtem a csókba, majd kezeim nyakára vándoroltak, míg ő a derekamnál tartott olyan szorosan magához, hogy egy percig azt hittem egybeolvadunk. Nyelveink tökéletes összhangban jártak és percekig csak szenvedélyesen csókoltuk egymást, majd hirtelen engedett el. 

- Bárcsak egy másik életben lehetnénk, ahol igazán egymáséi lehettünk volna - lihegte arcomra, amitől liba bőrözni kezdtem, majd sarkon fordult és vissza sem nézett.

Csak álltam ott egy helyben percekkel később is és nem bírtam egy lépést sem megtenni. Csak pislogtam magam előtt és nem tudtam feldolgozni az elmúlt történéseket. Fogalmam sincs mi ütött belém és, hogy miért csókoltam vissza. Hirtelen a bűntudat elkezdett marcangolni, a gyomrom pedig teljesen felfordult az idegtől, ezért több sem kellett, megfordultam és telehánytam a mögöttem álló bokrokat. A testem nem felejt és tudja, hogy kit kell elutasítania. Bárcsak az eszem és a szívem is így működne. Most komolyan engedtem, hogy ezek után megcsókoljon, majd csak így lelépjen? Gondolkodtam el ezen, miközben pulcsimba töröltem a számat. Úgy éreztem magam, mintha  a testemen kívül volnék és úgy indultam el vissza a lakásba. Egyik láb a másik után. Mégis mit műveltem? És ezt, hogy fogom megmagyarázni Ross-nak? Mi van, ha végig én voltam a rossz és számomra volt ez egy játék? Most pedig nem tudom elviselni azt, hogy az egyikőjüket elveszítem. Szörnyű ember vagyok és én nem érdemlem meg egyikőjüket sem. Mikor kiszálltam a liftből rohantam vissza a lakásba, hiszen újból rám tört a hányinger. A fürdőbe belépve teleokádtam a wc-t is és nem értettem honnan jön ennyi belőlem, amikor már hetek óta alig eszek valamit. Csodás alakításomat lehúztam, majd összeszedtem magamat és próbáltam túltenni magam az előbbi jeleneten, de akárhogy is erőlködtem megduzzadt ajkaim még mindig bizseregtek csókjától és csak arra tudtam gondolni, hogy valószínűleg soha többet nem látom. Ez megkönnyebbüléssel kellett volna, hogy eltöltsön, de valamiért mégis csak szomorúvá váltam tőle. Jakie és Ross még aludtak ezért nekiláttam elvégezni néhány házimunkát, sőt még a reggeli mellett az ebédet is megfőztem, annyira próbáltam lefoglalni a gondolataimat. Már fél kilenc volt az idő, ezért benyitottam a szobába, hogy szemügyre vegyem minden rendben van-e a fiammal. Meglepetésemre már az ágyban feküdt Ross-hoz odabújva, aki egy mesekönyvvel szórakoztatta. Jake érdeklődve, sőt már-már csodálva figyelte, ahogyan az apukája mesél neki. 

- Hát ti? - kérdeztem széles mosollyal az ajkamon, ahogy néztem őket. 

- Gondoltam elfoglalom, amíg a konyhában ügyködsz - ült fel Ross, hogy csókot adjon nekem, de én szinte észrevehetetlenül elhúztam a fejemet. 

- Oh köszönöm - hebegtem hálásan, hogy eltereljem a figyelmet az előbbi incidensről, majd felvettem a fiam és elindultam vele a konyhába, hogy elintézzük a szokásos reggeli rutinunkat. 

- Hamar felkeltél - jegyezte meg Ross utánunk lépdelve. 

- Mostanában nem alszom túl jól -  feleltem, ezzel lezárva a témát. 

A délelőtt további részében nem történt semmi izgalmas. Pihentünk és játszottunk Jake-el, majd elmentünk sétálni és boltba próbálva színjátékban maradni, hogy normális család vagyunk, de sajnos ez perceken belül katasztrófába torkollott. Ugyanis a boltból kiérve már paparazzi fotósok és újságírók vártak ránk, ami hihetetlenül nem hiányzott egyikünk életéből sem. Nem álltunk meg és nem nyilatkoztunk semmiről, ugyanis szerettük volna a fiúnkat, minél hamarabb elhozni onnan. Úgy sajnálom, hogy már ilyen fiatalon ezzel kell küzdenie, de ha nem zárom őt arany kalitkába, akkor muszáj leszünk ezekkel a szituációkkal megbirkózni. Hazaérve Jake elaludt a babakocsiban én pedig leültem, hogy egyek néhány falatot, de csak tologattam magam előtt az ebédre készített risottomat, miközben az agyam folyton csak a reggeli szituáción kattogott. Gondolataimból kizökkentve Ross állt mögém és derekamat átkarolva elkezdte csókolgatni a nyakamat. 

- Olyan finom vagy - dünnyögte fülembe, de próbáltam figyelmen kívül hagyni őt. 

Tudtam mire megy ki a játék. A napi adag szexért jött, de nekem egyáltalán nem volt most hangulatom az egészhez. Ha tehettem volna bebújok a föld alá pár napra, hogy senkivel ne kelljen kontaktusba lépnem. Túlságosan szégyelltem magam a reggel miatt, de legfőképpen amiatt, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. 

- Ma reggel itt volt Rob - mondtam minden előbbi nélkül, mire abbahagyta a csókolgatásomat és hátralépett tőlem.

- Micsoda? - kérdezte kikerekedett szemekkel. Bántott? - jött oda mellém, hogy jobban szemügyre vegyen, mire én csak ingattam a fejem.

- Megcsókoltam - suttogtam magam elé, mire csak felhúzott szemöldökkel nézett rám, de nem szólt semmit.

Vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak hátat fordított nekem, odasétált a konyhapulthoz és gondterhelten megtámaszkodott benne. Nem volt rajta póló, csak egy kék szaggatott farmer, ezért jól látható vált, ahogyan hátán és a karján összeszorultak izmai. Ideges volt, de nem mert semmit szólni, amiért nem tudom, hogy hálásnak kellett volna lennem, vagy nem. De mivel a kedvenc elfoglaltságom az, ha szenvedek, ezért nem tudtam annyiban hagyni.

- Mondj valamit - kérleltem, mire lassan felém fordult és nekidőlt a pultnak karját pedig melle előtt fonta össze. 

- Nem tudok, Sel - horkantott fel. Egyszerűen nem tudlak megérteni. Ezt akartuk, erről álmodoztunk amink most van - tárta szét a karját. 

- Tudom - mondtam, miközben a bűntudat marcangolt. De megígérem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy hallottunk róla - bizonygattam, de tekintetéből továbbra is a düh szikrázott. 

- Itt az ideje, hogy felnőj, Sel - sóhajtotta. Tudnod kell, hogy a tetteidnek következményei vannak - válaszolt, mire ezúttal én gurultam dühbe. 

- Már két éve anya vagyok Ross, tisztában vagyok vele - mondtam szem forgatva. Azt hiszed, hogy nekem ez jó? - kérdeztem zaklatottan. Elegem van már abból, hogy az érzelmeim ennyire befolyásolnak. Elegem van, hogy ennyire ti befolyásoltok - mondtam mire a mai nap már másodjára borultak könnybe szemeim. 

- Akkor kezdjünk el együtt felelősséget vállalni a tetteinkért - mondta Ross és odalépett elém, majd megsimogatta az arcomat, hogy megnyugtasson. Tudom, hogy én is rengeteget hibáztam az elmúlt években és, hogy a szenvedésedet visszamenőleg nem tudom elvenni. De esküszöm, hogy megváltoztam és ezúttal nem hagylak cserben - mondta, én pedig felálltam, hogy magamhoz szorítsam őt. 

Olyan megnyugvással töltött el, hogy végre képesek voltunk veszekedés nélkül megbeszélni a gondjainkat és felcsillant szememben a remény szikrája, hogy mégiscsak működhetünk együtt. 

- Mikor nőttél fel te így? - kérdeztem, miközben felnéztem rá, majd felágaskodtam hozzá és könnyed csókot leheltem ajkára. 

- Mikor rájöttem, hogy elveszíthetem a legfontosabb dolgot az életemből. Téged. Titeket - mondta, majd újból megcsókolt, amitől a mellkasom lángra kapott, de ezúttal nem a vágyakozástól, hanem a szerelmemtől iránta. 

- Úgy szeretlek Ross - mondtam, majd mire észbe kaptam felkapott a kezébe.

- Na gyere csak ide, te - szorított meztelen mellkasához, miközben elindult velem a hálószobába.

Bedobott az ágyba és fölém tornyosult, mire én felkuncogtam.

- Na mi olyan vicces? - kérdezte kaján mosollyal az arcán.

- Csak már rég jutottunk el az ágyig - mondtam, majd nyakába karolva szenvedélyesen megcsókoltam. 

- Épp itt volt az ideje - felelte, majd tovább haladt nyakamra, ahol szívott és harapott, de engem mégis zihálásának hangja a fülembe indított be a legjobban.

Egy fehér, bő póló volt rajtam, melltartót pedig nem viseltem, ezért időközben mellbimbóim megkeményedtek és átütöttek a vékony anyagon, ami Ross figyelmét is felkeltette. Így hát anyagon keresztül kezdte el kényeztetni egyik mellemet, miközben másik kezével oldalamon simított végig és bőröm égni kezdett ott, ahol csak hozzám ért. Imádtam, ahogy tökéletes teste körbefogta az enyémet és azt csinált velem amit csak szeretett volna. Megelégelve, hogy nem fért teljesen hozzám, kibújtatott pólómból és úgy folytatta tovább kényeztetésemet. Csípőmmel ficánkolni kezdtem alatta, ugyanis annyira jól bánt a nyelvével, hogy még egy centit sem haladt lejjebb, de minden mozdulata visszhangzott egy bizonyos helyen. Már ezzel teljesen az őrületbe kergetett és éreztem, hogy csurom nedves vagyok. Így mielőtt tovább haladt volna nadrágomhoz, hajába markoltam és úgy húztam fel magamhoz egy csókért. Ahogy fölöttem tornyosult éreztem, hogy nekem dörgöli az erekcióját, ami még farmeren keresztül is tekintélyes volt.  Miközben nyelvünk teljesen összegabalyodott én átkaroltam őt és magam alá nyomtam, ezért én kerültem felülre. Amin Ross először meglepődött, majd láthatóan élvezte az előállt szituációt. Teljesen mámorítóan csókolt, miközben keményen belemarkolt a fenekembe, de én nem akartam sietni, mert annyira jó volt végre nem a közepébe vágni. Ross hajamnál fogva húzta hátra a fejemet, hogy könnyebben nyakamhoz férjen, ami engem nyögésre késztetett. Miközben nyakamat csókolgatta könnyedén lehúzta a melegítő nadrágomat és a bugyimat rólam, majd következő pillanatban két ujját már belém is csúsztatta, amitől én előreborultam izmos mellkasára. Ujjait tempósan mozgatta bennem, miközben alsó ajkamat harapdálta és kábult tekintettel figyelte, ahogy élvezem. 

- Annyira nedves vagy, baszki - lihegte élvezettel teli hangon, amitől összeszorultam ujjai körül. Ülj rá az arcomra, megakarlak kóstolni - mondta, ezzel belém fojtva egy pillanatra a levegőt. Most - parancsolta, nekem pedig több sem kellett, felmásztam rá és óvatosan ráereszkedtem ajkaira. 

Először csak ágyékom tájékán csókolgatott és harapdált, majd őrjítő lassúsággal belém kóstolt, amire válaszként egy hümmögést hallatott. Szemeimet égnek emeltem, ahogy elkezdett nyalni, majd kis idő múltán felbátorodtam és elkezdtem körözni a csípőmet, miközben ő fenekembe markolva tartott maga fölött. Annyira finom és gyakorlott volt a nyelve, hogy rövidesen az ágytámlába harapva kellett fojtanom a nyögéseimet. Beleunva a lassú, vontatott tempóba ujjait ismét belém csúsztatta, miközben nyelvével könyörtelenül kezdett nyalni. Nem kellett hozzá sok, nevét sikoltva élveztem rá szájára. Viszont ő ezt követően sem hagyta abba, ami először fájdalmas volt, de percekkel később egy újabb orgazmushoz adta meg a löketet. Remegő lábakkal és kivörösödött fejjel szálltam le róla, majd lustán melléfeküdtem arcomon széles mosollyal. Őt egy cseppet sem érdekelte, hogy kifáradtam, lehúzta farmerét, majd alsónadrágját és lábaimat nyakába téve ereszkedett belém, úgy kezdett el tolni. Isteni érzés volt, ahogy teljes egészében éreztem magamban annyira mélyen volt bennem. Egymás szemébe nézve dugtunk, ami mámorító volt, nekem pedig ismét keresnem kellett valamit amibe elnyomhatom a sikolyaimat. De ő megelőzött és ajkát enyémre tapasztotta. 

- Imádok benned lenni - nyögte számra, ami engem is nyögésre késztetett és perceken belül ismét összeomlottam körülötte. 

Még kis ideig mozgatta csípőjét, amíg az utórengéseim csillapodtak, majd kihúzta magát belőlem. Kőkemény szerszámára szegeztem a tekintetemet, ami még ennyi élvezet után is izgalomba hozott. 

- Gyere ide és vedd a szádba - kérlelte, miközben végighúzta rajta a kezét,  mire én jó kislány módjára azonnal engedelmeskedtem neki.

Alkarra támaszkodtam és engedtem, hogy addig és úgy dugja a számat, ahogy csak jól esik neki. Hajamba markolva nyomta le egészen torkomig, de hangot sem adva álltam a sarat és végig szemébe néztem, ahogy számba élvezett. Elégült mosollyal pillantott le rám, majd letörölte ajkaimat, megcsókolt és mellém dőlt. Lihegve nyújtóztunk el egymáson, de nem tartott sokáig, ugyanis amint kifújta magát, lábam közé helyezkedett és újból elkezdett nyalni. 

- Hát ez tuti a mennyország - hümmögtem és hajába markolva szorítottam lábam közé a fejét...

- 3. évad 24. rész Elhagyatott -

Figyelem! A következő rész (18+)-os jelenetet tartalmaz!

 - Te teljesen hülyének nézel engem? - kérdezte Rob zaklatottan, közben pedig szó szerint végigráncigált a mosdótól az étkező asztalokig.

Szerencséjére a társaság nagyjából teljes egésze már a megszokott esküvői mulatozásba kezdett, amihez nem kevés alkohol társult, ezért a jelenetünk senkiben nem keltett aggodalmat. Kivéve persze bennem és Ross-ban. De bennünk annál inkább. Nem tudtam mégis mitévő legyek, ezért csak ösztöneimre hallgatva összeszedtem a kisfiamat és elköszöntem attól, aki a kijárat útjába tévedt, arra hivatkozva, hogy Jake fáradt, ezért mennünk kell. Nem tudom, hogy volt lelkierőm, de mindezt teljes nyugodtsággal és mosollyal az arcomon tettem meg. Úgy éreztem, hogy ennél már nem lehet semmi sem rosszabb és persze bíztam benne, hogy Ross-nak jó indoka volt csak úgy elengedni és kitalált valamit arra, hogy biztonságban tudhasson minket. 

- Csatold be magad - dünnyögte Rob, kizökkentve gondolataimból, majd el is indultunk. 

Tudtommal ő nem ivott alkoholt, most mégis úgy vezetett, mint egy részeg őrült, ami egyedül csak Jake miatt izgatott engem.

- Mi a franc bajod van? - vágtam hozzá, miközben próbáltam kapaszkodási felületet keresni. Sietünk valahova?

- El innen, minél messzebb - mondta miközben áthajtott egy piros lámpán, amit dudálások követtek. Utálom az összes kurva Lynch-et. Többet nem mehetsz egyik közelébe sem, megértetted? - förmedt rám, amitől én kicsit összehúztam magamat. 

Egészen félelmetessé vált a kisugárzása, olyan volt, mint amikor megjelent Ross nálunk és a semmiből rátámadt. Viselkedésétől először megijedtem, de hamar az undor és a méreg vette át az érzéseim feletti uralkodást, ezért előző kijelentésére csak gúnyosan felhorkantottam. 

- Persze, majd te megmondod kivel találkozhatok és kivel nem - ingattam a fejem cinikusan, mire olyan erősen markolta a kormányt, hogy ujjai teljesen kifehéredtek. 

- Hergelj csak, Selena - dünnyögte. Ma még úgysincs elég a rovásodra. 

- Az ÉN rovásomra? - szegeztem neki, miközben egy erőltetett kurjantást hallattam. 

- Igen, kurvára a te rovásodra. Nem veszed észre mennyire gáz amit művelsz? - kérdezte, miközben rám nézett úgy, hogy közben legalább 130-cal hajtottunk a főút kellős közepén. Mindig ez lesz most már, ha? - emelte fel a hangját. Minden alkalommal mikor meglátod szétteszed neki a lábaid? Nekem ebből kurvára elegem van, nem csinálom tovább - mondta, miközben meg is érkeztünk.

Kiszállt az autóból, majd hatalmas robajjal bevágta az ajtót maga mögött, nem törődve azzal, hogy Jaket ezzel felkeltette, aki hangos sírásba kezdett. Én remegtem az idegtől és az adrenalintól, de ki kellett szállnom, hogy fiamat a kezembe vehessem. Csak remélni tudtam, hogy hamarosan mindennek vége szakad és végre egy olyan környezetben élhessen, amit megérdemel. Jake szerencsére nagyon álmos volt már, ezért nem kellett sokáig ringatnom őt, hogy visszaaludjon. Amint elnyelte az álom bezártam a kocsit és fiammal a kezembe bementem a házba, miközben próbáltam nyugodt maradni. Levettem a kis cipőcskéjét és beraktam a helyére. Rob-ot nem találtam sehol, ezért sejtettem, hogy a kertben dohányzik. Nem tudom milyen felindulásból, de én is kimentem hozzá és szintén rágyújtottam egy szál cigarettára. Iszonyatosan jól esett, ahogy a nikotin rögtön fejbe vágott és lenyugtatta az idegeimet. Ezért csak szó nélkül pöfékeltem mellette, miközben azt a férfit néztem teljesen széthullni, aki az elmúlt időben minden erejét arra fordította, hogy engem javítson meg. Csak figyeltem, ahogy az izmai remegnek és a lábát szüntelenül rázza, miközben már legalább a harmadik cigijét vette szájába. Reggel még odabújtam volna hozzá, hogy megnyugtassam őt és helyrehozzuk amit csak lehet, de mostanra csak egy elborult elméjű idegen ült mellettem. Még meg is érteném őt, hogy elege van a köztem és Ross között történő hacacáréból, de amik kiderültek számomra a mai nap alkalmával, meg is érdemli az egészet. 

- Fogalmad sincs róla, hogy mit jelentesz számomra - mondta miközben visszafojtott könnyeivel küszködött. Amint először besétáltál az életembe tudtam, hogy teljesen megfogsz változtatni. Jobb ember leszek tőled - szipogta. Ölni tudnék érted - nézett fel mélyen a szemembe, mogyoróbarna tekintete pedig időközben éjfeketévé változott. 

Pillantásától hátrahőköltem egy pillanatra, majd el is kaptam a fejem, annyira kiábrándító volt. Nem tudtam erre mit válaszolhatnék, ezért csak csendben meredtem magam elé. 

- Soha nem leszek elég jó neked, amíg ő is képben van. Pedig sokkal jobban bánok veled, mint ő valaha is. A tenyeremen hordozlak, nem veszed észre? - kérdezte követelőzően, miközben erővel visszafordította fejemet.

Egyszerűen bármennyire is kellett volna, nem tudtam tőle félni, ezért semmitmondó tekintettel figyeltem őt, ahogyan azt kívánta.

- Pedig már tényleg beléd szerettem - suttogtam szomorúan inkább csak magamnak. 

Hiszen tudtam, hogy ezek után már sosem bízhatok meg benne és elkeseredtem, mert már tényleg azt gondoltam, hogy megoldódik az életünk. Már minden kezdett annyira jó lenni...

- De ennek nem kell változnia - mondta és megfogta a kezemet és mintha teljesen kicserélték volna nyugodt és kimért lett. 

- Megrémítesz Rob - vettem el a kezem abban a pillanatban, ahogyan hozzámért, mire kérdőn nézett rám. 

- Mit mondott neked? - kérdezte rekedt hangon, miközben visszadőlt a székébe és elnézett rólam. 

Nem tudtam erre mi a jó válasz, hiszen tartottam tőle, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy tudom róla az igazat. Bár már eléggé úgy néz ki, hogy sejti és lehet, hogyha nem mondom el, akkor csak rosszabbra fordítom a helyzetet. Így is tapintani lehetett volna a feszültséget, a fülemben lüktetett a vér, ahogyan az adrenalin pumpálódott fel bennem, szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Tartottam tőle, hogy bármelyik pillanatban elvesztheti ismét a józan eszét, hiszen az elmúlt órában teljesen kiszámíthatatlanná vált számomra a viselkedése. 

- Aludjunk rá egyet - mondtam, hiszen ez tűnt a legcélravezetőbb megoldásnak, majd készültem felállni a székemből, de ő a semmiből ott termett és visszalökött.

- Szerintem kérdeztem valamit! - förmedt rám és már azon sem csodálkoztam volna, ha elered a keze, ezért próbáltam minél nyugodtabban és simulékonyabban viselkedni, de tudtam, hogy ez már nem fog segíteni, így hát kikeltem magamból én is. 

- Ha még egyszer hozzám érsz, rohadtul megbánod - pattantam fel a székből heves lendülettel, amitől úgy tűnt, hogy kicsit észbe kapott. De tudod mit? Beszéljünk most, ha ennyire türelmetlen vagy - tártam szét a karom. Beszéljünk az odaadó, gondoskodó és adonisz testű Rob Prascotról! - váltottam ismét gúnyos hangnemre. Aki annyival kurvára jobb, mint bárki más ezen a földön! Aki teljesen tönkretette az életemet, majd újból belesétált, mintha ő lenne az én megmentőm! Mondd csak, hogy is volt - tettem keresztbe a karom. Hallgatlak baszki!

- Nem tudom, hogy miről beszélsz - horkantott  fel egy fejrázás kíséretében.

- Oh valóban? - vetettem oda neki. Baszd meg magad! - csak ennyit tudtam kinyögni, majd betrappoltam a házba és máris nekiláttam Jake cuccainak összepakolásához.

- Mit művelsz? - kérdezte Rob rémülettel a hangjában, ahogyan jött utánam. 

- Egy percet sem bírok ki már veled! - néztem fel rá, miközben a bőröndöket töltöttem meg minden holminkkal, ami csak a kezem közé akadt.  Te teljesen elme roggyant vagy és még bevallani sem vagy képes! Egy teljes roncs vagy, aki kezelésre szorul. Sajnálom, hogy a családod így elbaszott, pedig egy értelmes, szerethető ember lehetnél - néztem rá sajnálkozóan, mire az előttem elterülő bőröndöt teljes erőből a falnak rúgta. 

Én ijedtemben felpattantam, de a következő pillanatban már engem is a falnak nyomott. 

- Ott kellett volna hagyjalak a diszkóban, hogy megerőszakoljanak és a saját véredben fulladj meg - fröcsögte, miközben a levegőhiánytól és az érzelmektől szemeim könnybe lábadtak.

Sokszor éreztem már magam elhagyatottnak és becsapottnak, vagy éppen kihasználtnak, de mind közül ez a pillanat volt a legrosszabb. Amikor az ember azt hiszi, hogy már mindenen túl van és csak jobb jöhet, az élet még egyszer úgy gyomorszájon vágja, mint még sosem. Valóban ő vált a megmentőmmé, a mindenemmé az elmúlt években és ezt mind azért, hogy kiderüljön igazából ő állt ennek az egésznek hátterében. Rég éreztem már halálvágyat, de ahogy szó szerint fuldokoltam a kezei között, ismét rám tört ez a megmagyarázhatatlan érzés. Újból minden értelmét vesztette és csak lebegni volt erőm. Nem érdekelt mi lesz velem, csak önző módon engedtem, hogy megtörténjen. Ahogy a túlélési ösztöneim levegőért kapkodtak én csak üres tekintettel bámultam arra az emberre, akit talán sosem ismertem igazán. Aki kis kori sebeiből táplálkozva sosem merte kimutatni igazán az érzelmeit és úgy érezte, hogy csak megvenni tudja magának a szerelmet, mert különben nem méltó rá. Csak néztem őt és minden ellenére is csak majd megszakadt a szívem érte, ahogy dühösen szorította a nyakamat. Élete szerelme életére törve. A következő pillanatban minden annyira gyorsan történt, hogy feldolgozni is nehéz volt. Kommandósok léptek be a házba, akik mögött megpillantottam Ross-t, ahogy halálra rémült tekintettel néz rám, majd egy pisztolylövés és gyereksírás hangja töltötte be a teret. A pisztoly nem találta el Rob-ot, mert odébb rúgtam őt, ezért a földön feküdt, miközben bilincsbe verték őt és érthetetlen szavakat kiabált. Ahogyan a rendőrök kivitték őt kisírt szemekkel kiáltotta utánam, hogy szeret, de akkor nem tudtam feldolgozni, hogy mit mond. Ross könnyei is eleredtek, miközben erősen szorított magához, egy rendőrnő pedig kihozta Jaket a szobából, hogy csitítsa a sírását. Én pedig csak álltam ott nyakamat tapogatva, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez az egész nem-e csak egy álom volt. De sajnos a nyakam érintéséből ítélve nem az volt. Akkor még fel sem tudtam dolgozni, hogy valóban meghalhattam volna, csak álltam ott szó nélkül, egészen míg a mentősök meg nem érkeztek. Ross folyamatosan beszélt hozzám, de én olyan sokkos állapotba kerültem, hogy egy szavát nem értettem. Beült velem a mentőbe is ami szirénázva elhajtott, majd nagyjából 3 perc autózás után feleszméltem és kisfiam nevét suttogtam rekedten, amennyire azt megsérült hangszálaim engedték. 

- Jake jól van, mindjárt ott van nála Selena és Rydel - simogatta meg Ross a hajamat, de én továbbra sem hagytam abba neve ismételgetését, míg nem hisztérikus sírásba törtem ki, ezért az orvosok beadtak valamilyen nyugatót, amitől perceken belül mély álomba zuhantam. 

Mikor felébredtem iszonyúan sajgott a fejem, de a nyakam területéhez ez semmi nem volt. Mozogni sem bírtam, mivel rámadtak egy nyakvédő pántot, de megszólalni sem tudtam, ezért kissé kezdtem bepánikolni, mikor észrevettem, hogy meleg kezek szorítják az enyéimet. Amennyire tudtam oldalra sandítottam és megláttam Ross-t, ahogy egy széken szunyókál mellettem. Ekkor nyugodtság árasztott el, majd visszaszorítottam a kezét, mire rögtön felkapta a fejét és rámnézett. 

- Jake? - kérdeztem suttogva, ahogy hangszálaim engedték.

- Jake jól van, biztonságban - simított végig kézfejemen.

- Rob? - kérdeztem, miközben szemébe néztem.

- Rob-ot őrizetbe vették, ne foglalkozz vele. Nem tud már bántani. Soha többet nem engedem, hogy bánston! - bizonygatta.

- De jól van? - tettem fel a kérdést, mire értetlenül nézett vissza rám.

- Hát mivel ellenkezett amikor beakarták rakni a rendőr autóba a konmandósok ellátták a baját - horkantott fel és láttam, hogy élvezi a történetet, amit valamilyen szinten megértettem, mégis az én szívem összeszorult.

- Mi lesz most vele? - kérdeztem könnybe lábadt szemekkel.

- Sel, az meg van, hogy kishíján megfojtott téged? Ha egy perccel később érünk oda, te már nem élnél - mondta, én pedig próbáltam elfordulni tőle, hogy ne lássa arckifejezésemet.

Csak felsóhajtottam, miközben lehunytam a szemeimet és próbáltam elhitetni vele, hogy újból elnyomott az álom. Valamiért teljesen üresnek éreztem magam és a depresszió lassacskán az uralmába kerített. Nem akartam senkivel sem találkozni, vagy beszélni. Csak feküdtem ott élettelen tekintettel egy egész héten keresztül. Ross időközben szerzett nekem és Jake-nek egy kis lakást, ahol átmenetileg meghúzhatjuk magunkat. Erősködött ő is, anyáék is és Selena is, hogy költözzünk hozzájuk, de én mindet elutasítottam. Időre volt szükségem, távol mindenkitől, aki valaha is az életem része volt. Kiengedésem után sem javult az állapotom, ezért anya mégiscsak hozzám költözött, hogy segítsen Jake-el. De velem senki nem tudott interakcióba lépni, még a fiam sem, amitől minden nap égetett a bűntudat. De egyszerűen képtelen voltam arra, hogy a kezembe vegyem és gondozzam őt, miközben saját magamnak is nehezére estem. Ross minden nap meglátogatott és csak ült az ágyam szélén, miközben egy szót sem beszéltünk. Ez a mai napon sem volt másképp, viszont mielőtt indulni készült beszélni kezdett hozzám.

- Rob-nak holnap lesz a tárgyalása, ahova téged is beidéztek - dünnyögte. Az egészségügyi helyzetedre való tekintettel kérvényezhetem a távolmaradásodat, mint férjed, ha szeretnéd. 

- Mivel gyanusítsák? - kerdeztem vissza, mire Ross meghőkölt hangom hallatára. 

- Csak szándékos testi sértésért - horkantott fel, jelezve, hogy ez neki édes kevés.

- Elszeretnék menni - mondtam, mire ő rosszállóan nézett rám.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne - válaszolt, mire én csak megismételtem az előbbi mondatomat, ő pedig beletörődően bólintott, majd kiment a szobából. 

Másnap úgy ébredtem, mintha az egész meg sem történt volna. Lezuhanyoztam és elkészültem az indulásra a tárgyalásra. Még anyu és Jake előtt felébredtem, ezért egy kávé kiséretében kitakarítottam a konyhát és a picúrka nappalit, majd nekiláttam reggelit készíteni, amikor Jake szokásosan sírással jelezte, hogy megébredt, ezért bementem érte a szobába. Valószínüleg anya már ki volt merülve az egy hetes gyerekfelügyelettől, ezért nem ébredt fel rá. Kisfiam viszont széles mosollyal fogadott, amiért nagyon hálás voltam. Pedig ő aztán haragudhatna rám. Szerencsére még annyira kicsi, hogy minden bizonnyal semmire nem fog emlékezni az elmúlt idő szörnyűségeire. Csak remélni merem, hogy az idő elrendezi a dolgokat benne is és bennem is. Amikor fiamat beültettem az etetőszékbe csengetés hangja rázta meg a lakást. Anya kirohant a szobából ijedtében, hogy Jake nincsen mellette, de mikor meglátta, hogy velem van megnyugodott. 

- Gyere be - nyitottam ajtót Rossnak mosolyogva, mire boldogan nézett vissza rám.

- Jól nézel ki - mondta és miközben belépett az ajtón egy puszit nyomott az arcomra, ami megmelengette a szívemet.

- Anyu megtennéd kérlek, hogy ma még vigyázol Jake-re? - kérleltem.

- Persze szívem, bármikor - mondta, mire én hálás tekintettel néztem rá.

Jake már egész ügyesen eszik egyedül, ezért anya leült mellé csak, hogy felügyelje őt. 

- Indulhatunk? - kérdezte Ross, mire bólintottam, majd elköszöntem a többiektől. 

A kocsiba beülve feszültség telepedett a hangulatunkra. Én hangosan sóhajtva bekötöttem magam, Ross pedig elindította az autót. 

- Hogy érzed magad? - kérdezte miközben szabad kezét combomra helyezte.

Nagyon abszurd volt a helyzet, mert nem tudtam eldönteni, hogy csak baráti támogatásból tette, vagy számára több is volt a mai érintéseiben. Annyira kitöltött a napokban az üresség érzése, hogy teljesen idegennek tűntek ezek a mozdulatai, így nem tudtam kiigazodni rajta. De őszintén nem is tudom, hogy akartam-e. Most túl sok egyszerre minden, hogy a kapcsolatunkon gondolkozzam.

- Megvagyok - dünnyögtem. 

- Ennek örülök - kezdte el simogatni combomat, ami nagyon jólesett és biztonságban éreztem magam tőle.

Bármit is hozzon a jövő, az ő közelsége marad nekem a megnyugvás, ami szerintem fordítva is igaz. Örültem, hogy nem volt benne semmi intim szándék, csak a törődését fejezte ki vele. Az út további részében csendben ültünk egymás mellett, elmerülve gondolatainkba. A probaléma az, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy szándékaink a mai tárgyalásról eltérőek, amitől kissé tartani kezdtem. Megérkezve, bevezettek minket a tárgyalóterembe és leültünk a második sorba. Ezt követően Rob-ot is betessékelték a mellettünk lévő oszlop első sorába. Természetesen tekintetünk végig követte egymást, egészen amíg le nem ültették. Nem tudtam belőle kiolvasni semmit, teljesen ismeretlen volt számomra ez az ember, ami marokra szorította a szívemet. Csak bámultam a hátát az egész tárgyalás alatt. Ross próbált ismét simogatással nyugatatni, de ezúttal elutasítottam. 

- Mrs Lynch, kérem álljon fel és fáradjon ki az esküdtszék elé - kérte a bíró, amit egy szó nélkül teljesítettem. Most pedig esküdjön meg, hogy Isten színe alatt vall és bámi, amely nem az igazságot szolgálja nem hagyja el a száját. 

- Esküszöm - bicentettem magabiztosan, majd ismét Rob tekintetét kerestem, de ő csak kétségbeesetten bámult maga elé. 

- Igaz az, hogy a vádlott Roberto Prascot szándékosan nekinyomta a falnak önt, majd fojtogatni kezdte? - kérdezte a bíró.

- Nem - feleltem, mire az egész terem hátrakőhölt főleg Ross, aki a szemével villámokat szórt rám. Rob-nak pszichés problémái vannak és nem állt szándékában bántani engem. Ez előtt sosem fordult elő, hogy bárhogyan bántott volna, vagy akár a hangját, megemelte volna rám, vagy a fiamra - mondtam, mire Ross felpattant és egy hangos tiltakozomot vágott hozzám, de én csak folytattam. Én voltam az, aki gúnyos és cinikus viselkedésével kiprovokálta ezt belőle. Rob nem bűnös - jelentettem ki, mire hatalmas hangazar támadt és visszaküldtek a helyemre. 

A tárgyalás többi részében csak csendben ültem, miközben Ross folyamatosan aktívan részt vett vallomásaival kijelentéseivel. Nem igazán tudtam odafigyelni a történésekre a továbbiakban, csak fülemben buzógó véremet hallottam és izzadt tenyeremet törölgettem kosztüm szoknyám aljába. Rob-ot végül pénzbírságra ítélték magánlak felháborításért és személyi jogok megsértéséért, mivel Ross nem hagyta annyiban a Puerto Rico-i történéseket. De a mellettem ülő továbbra is zaklatott és iszonyatosan dühös maradt. Végig puffogott és idegesen csapkodott, de nem figyeltem szavaira. A tárgyalás végezetével fejemet lehajtva sétáltam ki a teremből Ross-al együtt, aki mellett szorosan két biztonsági őr sétált labilis állapotára való tekintettel. A kocsiba beülve mérgesen a kormányba vágott és arra figyelve, hogy ne emelje fel túlságosan is a hangját kiakadt rám.

- Mi a fasz Selena? - szegezte nekem, de többet nem tudott, vagy nem akart hozzám vágni, ezért válaszomra nem várva elindította az autót. 

- Nem érdemli meg a bűnhődést - dünnyögtem szinte csak magam elé, mire Ross szarkasztikusan felhorkant. Nem akart bántani, tudom - mondtam. 

- Egész életében a börtönben kéne rohadnia - felelte még mindig zaklatottan.

- Ross ez az én döntésem - simítottam végig karján, hogy ezúttal én próbáljam megnyugtatni őt. 

- Úgy érzem felrobbanok, nem bírom ezt Sel - válaszolt és megállt egy pékség parkolójában, hogy enyhítse a dühét és ne okozzon balesetet. 

Továbbra is a kormányt ütögette, én pedig minden előbbi nélkül magamhoz fordítottam az arcát és keményen megcsókoltam. Nem tudom miért tettem, egyszerűen csak ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak, ahhoz, hogy megnyugtassam őt. Először megtorpant, majd hajamba markolva visszacsókolt ugyanolyan keményen. 

- Belehalnék a fájdalomba, ha elveszítenélek ebből az életből - lihegte a csókba, miközben kicsatolta az övemet és egy könnyed mozdulattal az ölébe húzott. 

-  Tudom - nyögtem a csókba, miközben éreztem, hogy forrósodik az ágyékom tájéka. 

Egy percre minden fájdalmam megszűnni látszott és a vágyakozásom iránta az egekbe szökött. Ezidáig úgy éreztem nem kapok levegőt, de ott az ölében, ahogyan ajkaink egymással forró és tüzes táncot jártak, újra éltem. 

- Annyira akarlak téged - lihegte szinte már fájdalmas hanggal miközben szoknyám alá nyúlt és belemarkolt a fenekembe. Csak téged akarlak Selena. Soha senki mást - mondta majd én csókkal fojtottam bele a szót. 

Nem volt kedvem beszélgetni, vagy bármit is válaszolni erre, egyszerűen csak magamban akartam őt érezni. Valószínűleg nem volt egy helyes és meggondolt döntés, de másra sem tudtam gondolni abban a pillanatban. Fogalmam sem volt hányadán állunk és, hogy valaha lehet-e még közöttünk valódi kapcsolat, de engedtem, hogy azt tegyen velem amit csak akar. Egy magabiztos mozdulattal hátralökte az ülést, kicsatolta nadrágja övét, majd lábam közé nyúlt, hogy széttépje a nejlon harisnyámat és a következő pillanatban már bennem is volt. Fejemet hátravetve nyögtem fel, ahogy keményen elkezdett dugni. Hátradöntötte az ülést, én pedig mellkasára borultam és izmos karjába vájtam a körmömet, miközben továbbra is kegyetlen tempót diktált. Annyira vad és szenvedélyes volt, hogy ilyenben még sosem volt részem. Szóhoz sem tudtam jutni, csak  levegőért kapkodtam és persze a gyönyörre felelve nyögtem miközben farka körül szorítottam össze magam. Egy cseppet sem tudott érdekelni, hogy fényes nappal van és egy fedetlen parkolóban voltunk, ahol még nyüzsgés zaja is betöltötte a teret. Vagy fél órán keresztül csak dugtunk, majd mindketten lihegve terültünk szét egymáson, miután az orgazmus a hatalmába kerített minket. 

- Baszd ki - mondtam rekedt hangon, miközben leszálltam róla és visszaültem a helyemre, mintha mi sem történt volna.

Ő csak elégült fejjel mosolygott rám, miközben visszahúzta a nadrágját és beindította az autót. Én lehúztam a cafatokra szaggatott harisnyát magamról, majd megigazítottam a hajam és a sminkem. Felelősségteljes szülő vagyok elvégre... Nem tudtam mit mondhattam volna, ezért csak az ablakon kinézve figyeltem az utat, de a megbánás nem uralkodott el rajtam. Mindkettőnkek nagy szüksége volt most erre, ez vitathatatlan. Tudom, hogy haragszik rám és nem ért egyet a véleményemmel, de úgy vélem ezzel talán kicsit enyhült közöttünk a feszültség. Vagyis mondhatni teljesen. 

- Eszméletlen mit művelsz velem - ingatta vigyorogva a fejét, mosolya pedig gyógyító hatással bírt lelkemre. 

Nem tudom, hogy csinálja ezt, hogy még mindig ennyi idő után is ilyen hatással van rám, de sokkal jobban éreztem magam. Nincs kétségem, mi lelki társak vagyunk és egymás nélkül az életünk csak szenvedés marad. Ijesztő ennyire függni egy embertől, de valamilyen szintén megnyugvással is eltölt. Hiszen tudom, hogy nem csak én érzem így.  Az út többi része csendben telt, viszont mikor megérkeztünk és leállította az autót, tudtam, hogy fejmosás következik. Sóhajtva felém fordult és elkezdte simogatni ezúttal már meztelen lábamat. Kis ideig csak néztünk egymásra miközben keze fel-alá barangolt rajtam, amit én ülésembe hátradőlve élveztem. 

- Ellökted őt, amikor rálőttek - osztotta meg velem észrevételét, mire én elkaptam a tekintetem róla.

- Szeretem őt - mondtam, mire egy pillanatra abbahagyta a simogatást, majd folytatta. Mindig is szerettem őt, már a kezdetektől - néztem vissza rá várva, hogy csalódott tekintetét rám szegezze, de ehelyett csak megértően bólintott.

- Tudom. Mindig is tudtam - felelte, ami sok mindent megmagyarázott számomra viselkedését illetően az elmúlt évekre visszatekintve. 

Magam is meglepődtem azon amit mondtam, hiszen ezidáig próbáltam leplezni és elnyomni az érzéseimet Rob iránt, de miután már sosem lehetek vele képes voltam ezt bevallani. 

- De nem haragszol rám - mondtam.

- Nem haragszom rád, Selena. Valamilyen szinten megértelek. Tudom, hogy a szerelem őrült dolgokra készteti az embert. Csak csalódott vagyok, amiért szabadlábon akarod őt tudni. Te is tudod, hogy tönkretette az életünket és megérdemelné, hogy hűvösre vágják. 

- Tudom - feleltem. 

- Mi lesz most velünk? - kérdezte. Szeretsz engem?

- Persze, hogy szeretlek Ross. Jobban, mint amennyire felfogni is lehet. Sosem szűntem meg szeretni téged. 

Ez vagyok én. Bármennyire is megbántanak és bármennyire is a földbe tipornak, az érzéseimnek nem tudok parancsolni. 

- Ez azt jelenti, hogy kaphatok tőled egy utolsó esélyt? - sandított rám, félve a választól, mire én elfordítottam a fejemet és nagyot sóhajtottam.

- Nem tudom mi lenne a helyes - dünnyögtem. Azt akarom, hogy Jake-nek boldog élete legyen és ne szenvedjen hiányt a szüleitől. De nem akarom elcseszni még egyszer. Végre valahára jó anya szeretnék lenni. 

- Te vagy a legjobb és legodaadóbb anya a világon! - mondta, miközben állam alá nyúlt és arcát maga felé fordította. Ez mindig is így volt és lesz is, akárhogyan is döntesz - felelte és gyengéd csókot lehelt az ajkamra. 

Én viszonoztam a csókját, miközben teljes erőből szorítottam magamhoz, majd mielőtt bementünk a házba percekig csak öleltük egymást.