- 3. évad 25. rész Búcsú és új kezdetek -

Figyelem! A következő rész (18+)-os jelenetet tartalmaz!

 Álmatlanul gyűrtem a lepedőt magam alatt, miközben a hajnali madárcsicsergést hallgattam. Jake még aludt, mint a bunda Ross pedig teljesen befoglalta az ágyat álmában. Eltelt az első próbahetünk, mint család, én pedig azóta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Ross ideköltözött hozzánk a kis lakásba, amit ő bérelt nekünk, erre az időre, amíg megpróbáljuk összeszedni magunkat és összeszokunk újból. Habár nem olyan egyszerű újból összeszokni valakivel ennyi idő után. Hiába életem szerelme, akkor  is nehezemre esik rengeteg szokását elviselni. Talán Puerto Rico-n kívül még nem is töltöttünk el ennyi időt együtt, de nyilván a nászutunkon nem az alvás kapta a főszerepet. Ezenkívül nagyon megviseli őt, hogy Jake sajnos mostanában újból nem alussza át az éjszakákat és e mellé napközben is minden időnket elveszi. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy elképzelése sem volt arról, milyen egy másfél éves kisbabával az élet. Oh pedig ez már álom volt ahhoz képest, mint ami az elmúlt időszakban volt. Tudom, hogy szereti őt és igyekszik olyan jó apa lenni, amennyire csak tőle telik, de lehet, hogy a gyereknevelést nem igazán neki találták ki. Rob-bal annyira egyszerűen ment minden, ami Jake-el kapcsolatos volt. Talán csak egy kis időre van szüksége, hogy beletanuljon az új szituációba. Próbálok nagyon türelmes lenni vele is és a kapcsolatunkkal is. A tárgyalás napja óta próbáljuk mellőzni a szexet és az intimitás minden formáját, hogy ezzel is erősítsük a közöttünk lévő kapcsolatot, de ez nem mindig sikerül. Vagyis egyáltalán nem sikerül. Minden nap, amint egy fél óra alkalmunk is nyílik rá, egymásnak esünk, de ezek a szeretkezések teljesen mások, mint eddig voltak. Vadul és nyersen dugunk, szinte érzelmek nélkül, mint akik csak azután kapnának levegőt, hogy csinálták. De egyszerűen annyira mámorba ejtő ismét egymás közelségét érezni, hogy nem tudjuk türtőztetni magunkat. Bár lehet, hogy csak belőlem nem áradnak már úgy az érzelmek, mint azelőtt, hogy Rob megpróbált szó szerint megfojtani. Tudom, hogy elzárkózok, de akaratlan és nem tudom, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy ismét érezzek. Vagy lehet, hogy csak nem akarok érezni, mert tudat alatt tudom, hogy széttépne a fájdalom. Gondolatmenetemet a telefonom pittyegése akasztotta meg, aminek kifejezettem örültem, egészen addig, még nem láttam ki írt. A kijelzőn Rob neve villant fel, amitől szívem torkomba szökött és azonnal kikeltem az ágyból. 

- " Ha szeretnél találkozni, lent várok rád." - írta, én pedig gondolkodás nélkül belebújtam egy cipőbe és egy pulcsiba, majd elindultam a lifthez. 

Mielőtt megnyomtam volna a hívógombot egy pillanatra megtorpantam és próbáltam ésszerűen gondolkozni. Ross távol tartási végzést kért ellene, szóval ez a találka mindkettőnket veszélybe sodorhat. Lehet, hogy ismét bántani akar? Vagy elrabol? Vagy még rosszabb? Mindezen kérdések ellenére a kíváncsiság hajtott és nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy ismét láthatom őt. Teljesen megőrültem, semmi kétségem efelől. Őrült és mazochista vagyok. Hiszen annyi idő és szenvedés után végre megvan minden amire vágytam, de én mégsem tudok megülni a seggemen és keresem a bajt. Lehet, hogy adrenalin függő vagyok? Vagy csak szimplán bolond... Beszálltam a liftbe, ahol összefogtam a hajamat egy laza kontyba, majd feljebb húztam a kapucnim alját, hogy a még mindig kékes foltokat a nyakamon valamennyire leplezni tudjam. A gyomrom teljesen görcsben volt, amikor kiléptem a hűvös reggeli levegőre. Rob a ház túl oldalán állt és ott várt rám zsebre tett kézzel.  Egy szürke melegítő szett volt rajta, haját pedig egészen rövidre vágatta. Szívem hatalmasat dobbant, ahogy megpillantottam őt és hazudnék, ha azt mondanám nem visszhangzott máshol is. A fene egye meg, hogy ennyire mocskosul jól kell kinéznie, ráadásul ettől a szettől csak igazi rosszfiús kisugárzása lett. Teljesen hibbant vagyok, be kéne zárni... Átfutottam hozzá az úton, majd megálltam előtte és elmotyogtam egy sziát. 

- Szia hercegnőm - húzta fáradt mosolyra ajkát, majd egy percig csak álltunk ott és néztük egymást.

Szerencsére még csak reggel öt óra körül volt az idő, ezért a város teljesen kihalt volt, csak ketten voltunk az utcán. Tökéletes arra, hogy kárt tegyen bennem, ha szeretne és senki ne tudja meg, hogy ő volt. Felém nyújtotta a kezét, én pedig hátraléptem ijedtemben és már szidtam is azt a francos kíváncsi fejemet. 

- Csak megakartam köszönni, hogy kiálltál értem a bíróságon - engedte le kezét, amikor rájött, hogy nem fogok odamenni hozzá. Igazi mocsok Prascot mód viselkedtem és teljesen megérdemeltem volna, ha lecsuknak - mondta szemembe nézve, miközben én csak lefagyva álltam ott. Ne haragudj amiért itt zavarlak, de látnom kellett még egyszer - mondta miközben tekintete teljesen mélyre hatolt és ennyi kellett ahhoz, hogy elcsábuljak neki. 

- Mi ütött beléd? Miért tetted ezt velem? Miért kellett ennyit szenvednem miattad? - kérdeztem és szemeim könnybe lábadtak.

- Nem akartam, hogy így elfajuljanak a dolgok - sóhajtotta. Egyszerűen csak kicsúszott a kezem közül az irányítás és mikor ott maradtunk ketten az R5 házban, te pedig bejelentetted, hogy terhes vagy tőle... - mondta miközben fájdalom ült ki az arcára. Nem gondoltam, hogy ekkora felforgást fogok kelteni. Aztán minden már annyira kézenfekvővé vált. Nem tudtam leállni - vallotta be, mire eleredtek a könnyeim, de gyorsan le is töröltem azokat. 

- Annyira megszerettelek - ráztam a fejem kétségbeesetten. És mind egy beteg játék miatt? Mindenünk meg volt már, túltettem magam Ross-on, még el is tudtam volna nézni a kis színjátékodat, annyira szerettelek! - mondtam szinte már kiabálva. De amit utána tettél velem az megbocsájthatatlan - mondtam ő pedig magához akart húzni, de én ismét hátráltam, akármennyire is fájt. Nem kellett volna lejönnöm - ingattam a fejem és fordultam el tőle, mire gyengéden megragadta a kezemet és magához húzott. 

Csak álltunk a másikkal szemben, miközben arcunk egy centire volt egymástól és csak bámultunk hol a másik szemébe, hol az ajkára. Több sem kellett hozzá, amint megnyaltam kiszáradt számat Rob rögtön lecsapott ajkaival rám. Meglepettségemre belenyögtem a csókba, majd kezeim nyakára vándoroltak, míg ő a derekamnál tartott olyan szorosan magához, hogy egy percig azt hittem egybeolvadunk. Nyelveink tökéletes összhangban jártak és percekig csak szenvedélyesen csókoltuk egymást, majd hirtelen engedett el. 

- Bárcsak egy másik életben lehetnénk, ahol igazán egymáséi lehettünk volna - lihegte arcomra, amitől liba bőrözni kezdtem, majd sarkon fordult és vissza sem nézett.

Csak álltam ott egy helyben percekkel később is és nem bírtam egy lépést sem megtenni. Csak pislogtam magam előtt és nem tudtam feldolgozni az elmúlt történéseket. Fogalmam sincs mi ütött belém és, hogy miért csókoltam vissza. Hirtelen a bűntudat elkezdett marcangolni, a gyomrom pedig teljesen felfordult az idegtől, ezért több sem kellett, megfordultam és telehánytam a mögöttem álló bokrokat. A testem nem felejt és tudja, hogy kit kell elutasítania. Bárcsak az eszem és a szívem is így működne. Most komolyan engedtem, hogy ezek után megcsókoljon, majd csak így lelépjen? Gondolkodtam el ezen, miközben pulcsimba töröltem a számat. Úgy éreztem magam, mintha  a testemen kívül volnék és úgy indultam el vissza a lakásba. Egyik láb a másik után. Mégis mit műveltem? És ezt, hogy fogom megmagyarázni Ross-nak? Mi van, ha végig én voltam a rossz és számomra volt ez egy játék? Most pedig nem tudom elviselni azt, hogy az egyikőjüket elveszítem. Szörnyű ember vagyok és én nem érdemlem meg egyikőjüket sem. Mikor kiszálltam a liftből rohantam vissza a lakásba, hiszen újból rám tört a hányinger. A fürdőbe belépve teleokádtam a wc-t is és nem értettem honnan jön ennyi belőlem, amikor már hetek óta alig eszek valamit. Csodás alakításomat lehúztam, majd összeszedtem magamat és próbáltam túltenni magam az előbbi jeleneten, de akárhogy is erőlködtem megduzzadt ajkaim még mindig bizseregtek csókjától és csak arra tudtam gondolni, hogy valószínűleg soha többet nem látom. Ez megkönnyebbüléssel kellett volna, hogy eltöltsön, de valamiért mégis csak szomorúvá váltam tőle. Jakie és Ross még aludtak ezért nekiláttam elvégezni néhány házimunkát, sőt még a reggeli mellett az ebédet is megfőztem, annyira próbáltam lefoglalni a gondolataimat. Már fél kilenc volt az idő, ezért benyitottam a szobába, hogy szemügyre vegyem minden rendben van-e a fiammal. Meglepetésemre már az ágyban feküdt Ross-hoz odabújva, aki egy mesekönyvvel szórakoztatta. Jake érdeklődve, sőt már-már csodálva figyelte, ahogyan az apukája mesél neki. 

- Hát ti? - kérdeztem széles mosollyal az ajkamon, ahogy néztem őket. 

- Gondoltam elfoglalom, amíg a konyhában ügyködsz - ült fel Ross, hogy csókot adjon nekem, de én szinte észrevehetetlenül elhúztam a fejemet. 

- Oh köszönöm - hebegtem hálásan, hogy eltereljem a figyelmet az előbbi incidensről, majd felvettem a fiam és elindultam vele a konyhába, hogy elintézzük a szokásos reggeli rutinunkat. 

- Hamar felkeltél - jegyezte meg Ross utánunk lépdelve. 

- Mostanában nem alszom túl jól -  feleltem, ezzel lezárva a témát. 

A délelőtt további részében nem történt semmi izgalmas. Pihentünk és játszottunk Jake-el, majd elmentünk sétálni és boltba próbálva színjátékban maradni, hogy normális család vagyunk, de sajnos ez perceken belül katasztrófába torkollott. Ugyanis a boltból kiérve már paparazzi fotósok és újságírók vártak ránk, ami hihetetlenül nem hiányzott egyikünk életéből sem. Nem álltunk meg és nem nyilatkoztunk semmiről, ugyanis szerettük volna a fiúnkat, minél hamarabb elhozni onnan. Úgy sajnálom, hogy már ilyen fiatalon ezzel kell küzdenie, de ha nem zárom őt arany kalitkába, akkor muszáj leszünk ezekkel a szituációkkal megbirkózni. Hazaérve Jake elaludt a babakocsiban én pedig leültem, hogy egyek néhány falatot, de csak tologattam magam előtt az ebédre készített risottomat, miközben az agyam folyton csak a reggeli szituáción kattogott. Gondolataimból kizökkentve Ross állt mögém és derekamat átkarolva elkezdte csókolgatni a nyakamat. 

- Olyan finom vagy - dünnyögte fülembe, de próbáltam figyelmen kívül hagyni őt. 

Tudtam mire megy ki a játék. A napi adag szexért jött, de nekem egyáltalán nem volt most hangulatom az egészhez. Ha tehettem volna bebújok a föld alá pár napra, hogy senkivel ne kelljen kontaktusba lépnem. Túlságosan szégyelltem magam a reggel miatt, de legfőképpen amiatt, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. 

- Ma reggel itt volt Rob - mondtam minden előbbi nélkül, mire abbahagyta a csókolgatásomat és hátralépett tőlem.

- Micsoda? - kérdezte kikerekedett szemekkel. Bántott? - jött oda mellém, hogy jobban szemügyre vegyen, mire én csak ingattam a fejem.

- Megcsókoltam - suttogtam magam elé, mire csak felhúzott szemöldökkel nézett rám, de nem szólt semmit.

Vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak hátat fordított nekem, odasétált a konyhapulthoz és gondterhelten megtámaszkodott benne. Nem volt rajta póló, csak egy kék szaggatott farmer, ezért jól látható vált, ahogyan hátán és a karján összeszorultak izmai. Ideges volt, de nem mert semmit szólni, amiért nem tudom, hogy hálásnak kellett volna lennem, vagy nem. De mivel a kedvenc elfoglaltságom az, ha szenvedek, ezért nem tudtam annyiban hagyni.

- Mondj valamit - kérleltem, mire lassan felém fordult és nekidőlt a pultnak karját pedig melle előtt fonta össze. 

- Nem tudok, Sel - horkantott fel. Egyszerűen nem tudlak megérteni. Ezt akartuk, erről álmodoztunk amink most van - tárta szét a karját. 

- Tudom - mondtam, miközben a bűntudat marcangolt. De megígérem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy hallottunk róla - bizonygattam, de tekintetéből továbbra is a düh szikrázott. 

- Itt az ideje, hogy felnőj, Sel - sóhajtotta. Tudnod kell, hogy a tetteidnek következményei vannak - válaszolt, mire ezúttal én gurultam dühbe. 

- Már két éve anya vagyok Ross, tisztában vagyok vele - mondtam szem forgatva. Azt hiszed, hogy nekem ez jó? - kérdeztem zaklatottan. Elegem van már abból, hogy az érzelmeim ennyire befolyásolnak. Elegem van, hogy ennyire ti befolyásoltok - mondtam mire a mai nap már másodjára borultak könnybe szemeim. 

- Akkor kezdjünk el együtt felelősséget vállalni a tetteinkért - mondta Ross és odalépett elém, majd megsimogatta az arcomat, hogy megnyugtasson. Tudom, hogy én is rengeteget hibáztam az elmúlt években és, hogy a szenvedésedet visszamenőleg nem tudom elvenni. De esküszöm, hogy megváltoztam és ezúttal nem hagylak cserben - mondta, én pedig felálltam, hogy magamhoz szorítsam őt. 

Olyan megnyugvással töltött el, hogy végre képesek voltunk veszekedés nélkül megbeszélni a gondjainkat és felcsillant szememben a remény szikrája, hogy mégiscsak működhetünk együtt. 

- Mikor nőttél fel te így? - kérdeztem, miközben felnéztem rá, majd felágaskodtam hozzá és könnyed csókot leheltem ajkára. 

- Mikor rájöttem, hogy elveszíthetem a legfontosabb dolgot az életemből. Téged. Titeket - mondta, majd újból megcsókolt, amitől a mellkasom lángra kapott, de ezúttal nem a vágyakozástól, hanem a szerelmemtől iránta. 

- Úgy szeretlek Ross - mondtam, majd mire észbe kaptam felkapott a kezébe.

- Na gyere csak ide, te - szorított meztelen mellkasához, miközben elindult velem a hálószobába.

Bedobott az ágyba és fölém tornyosult, mire én felkuncogtam.

- Na mi olyan vicces? - kérdezte kaján mosollyal az arcán.

- Csak már rég jutottunk el az ágyig - mondtam, majd nyakába karolva szenvedélyesen megcsókoltam. 

- Épp itt volt az ideje - felelte, majd tovább haladt nyakamra, ahol szívott és harapott, de engem mégis zihálásának hangja a fülembe indított be a legjobban.

Egy fehér, bő póló volt rajtam, melltartót pedig nem viseltem, ezért időközben mellbimbóim megkeményedtek és átütöttek a vékony anyagon, ami Ross figyelmét is felkeltette. Így hát anyagon keresztül kezdte el kényeztetni egyik mellemet, miközben másik kezével oldalamon simított végig és bőröm égni kezdett ott, ahol csak hozzám ért. Imádtam, ahogy tökéletes teste körbefogta az enyémet és azt csinált velem amit csak szeretett volna. Megelégelve, hogy nem fért teljesen hozzám, kibújtatott pólómból és úgy folytatta tovább kényeztetésemet. Csípőmmel ficánkolni kezdtem alatta, ugyanis annyira jól bánt a nyelvével, hogy még egy centit sem haladt lejjebb, de minden mozdulata visszhangzott egy bizonyos helyen. Már ezzel teljesen az őrületbe kergetett és éreztem, hogy csurom nedves vagyok. Így mielőtt tovább haladt volna nadrágomhoz, hajába markoltam és úgy húztam fel magamhoz egy csókért. Ahogy fölöttem tornyosult éreztem, hogy nekem dörgöli az erekcióját, ami még farmeren keresztül is tekintélyes volt.  Miközben nyelvünk teljesen összegabalyodott én átkaroltam őt és magam alá nyomtam, ezért én kerültem felülre. Amin Ross először meglepődött, majd láthatóan élvezte az előállt szituációt. Teljesen mámorítóan csókolt, miközben keményen belemarkolt a fenekembe, de én nem akartam sietni, mert annyira jó volt végre nem a közepébe vágni. Ross hajamnál fogva húzta hátra a fejemet, hogy könnyebben nyakamhoz férjen, ami engem nyögésre késztetett. Miközben nyakamat csókolgatta könnyedén lehúzta a melegítő nadrágomat és a bugyimat rólam, majd következő pillanatban két ujját már belém is csúsztatta, amitől én előreborultam izmos mellkasára. Ujjait tempósan mozgatta bennem, miközben alsó ajkamat harapdálta és kábult tekintettel figyelte, ahogy élvezem. 

- Annyira nedves vagy, baszki - lihegte élvezettel teli hangon, amitől összeszorultam ujjai körül. Ülj rá az arcomra, megakarlak kóstolni - mondta, ezzel belém fojtva egy pillanatra a levegőt. Most - parancsolta, nekem pedig több sem kellett, felmásztam rá és óvatosan ráereszkedtem ajkaira. 

Először csak ágyékom tájékán csókolgatott és harapdált, majd őrjítő lassúsággal belém kóstolt, amire válaszként egy hümmögést hallatott. Szemeimet égnek emeltem, ahogy elkezdett nyalni, majd kis idő múltán felbátorodtam és elkezdtem körözni a csípőmet, miközben ő fenekembe markolva tartott maga fölött. Annyira finom és gyakorlott volt a nyelve, hogy rövidesen az ágytámlába harapva kellett fojtanom a nyögéseimet. Beleunva a lassú, vontatott tempóba ujjait ismét belém csúsztatta, miközben nyelvével könyörtelenül kezdett nyalni. Nem kellett hozzá sok, nevét sikoltva élveztem rá szájára. Viszont ő ezt követően sem hagyta abba, ami először fájdalmas volt, de percekkel később egy újabb orgazmushoz adta meg a löketet. Remegő lábakkal és kivörösödött fejjel szálltam le róla, majd lustán melléfeküdtem arcomon széles mosollyal. Őt egy cseppet sem érdekelte, hogy kifáradtam, lehúzta farmerét, majd alsónadrágját és lábaimat nyakába téve ereszkedett belém, úgy kezdett el tolni. Isteni érzés volt, ahogy teljes egészében éreztem magamban annyira mélyen volt bennem. Egymás szemébe nézve dugtunk, ami mámorító volt, nekem pedig ismét keresnem kellett valamit amibe elnyomhatom a sikolyaimat. De ő megelőzött és ajkát enyémre tapasztotta. 

- Imádok benned lenni - nyögte számra, ami engem is nyögésre késztetett és perceken belül ismét összeomlottam körülötte. 

Még kis ideig mozgatta csípőjét, amíg az utórengéseim csillapodtak, majd kihúzta magát belőlem. Kőkemény szerszámára szegeztem a tekintetemet, ami még ennyi élvezet után is izgalomba hozott. 

- Gyere ide és vedd a szádba - kérlelte, miközben végighúzta rajta a kezét,  mire én jó kislány módjára azonnal engedelmeskedtem neki.

Alkarra támaszkodtam és engedtem, hogy addig és úgy dugja a számat, ahogy csak jól esik neki. Hajamba markolva nyomta le egészen torkomig, de hangot sem adva álltam a sarat és végig szemébe néztem, ahogy számba élvezett. Elégült mosollyal pillantott le rám, majd letörölte ajkaimat, megcsókolt és mellém dőlt. Lihegve nyújtóztunk el egymáson, de nem tartott sokáig, ugyanis amint kifújta magát, lábam közé helyezkedett és újból elkezdett nyalni. 

- Hát ez tuti a mennyország - hümmögtem és hajába markolva szorítottam lábam közé a fejét...

- 3. évad 24. rész Elhagyatott -

Figyelem! A következő rész (18+)-os jelenetet tartalmaz!

 - Te teljesen hülyének nézel engem? - kérdezte Rob zaklatottan, közben pedig szó szerint végigráncigált a mosdótól az étkező asztalokig.

Szerencséjére a társaság nagyjából teljes egésze már a megszokott esküvői mulatozásba kezdett, amihez nem kevés alkohol társult, ezért a jelenetünk senkiben nem keltett aggodalmat. Kivéve persze bennem és Ross-ban. De bennünk annál inkább. Nem tudtam mégis mitévő legyek, ezért csak ösztöneimre hallgatva összeszedtem a kisfiamat és elköszöntem attól, aki a kijárat útjába tévedt, arra hivatkozva, hogy Jake fáradt, ezért mennünk kell. Nem tudom, hogy volt lelkierőm, de mindezt teljes nyugodtsággal és mosollyal az arcomon tettem meg. Úgy éreztem, hogy ennél már nem lehet semmi sem rosszabb és persze bíztam benne, hogy Ross-nak jó indoka volt csak úgy elengedni és kitalált valamit arra, hogy biztonságban tudhasson minket. 

- Csatold be magad - dünnyögte Rob, kizökkentve gondolataimból, majd el is indultunk. 

Tudtommal ő nem ivott alkoholt, most mégis úgy vezetett, mint egy részeg őrült, ami egyedül csak Jake miatt izgatott engem.

- Mi a franc bajod van? - vágtam hozzá, miközben próbáltam kapaszkodási felületet keresni. Sietünk valahova?

- El innen, minél messzebb - mondta miközben áthajtott egy piros lámpán, amit dudálások követtek. Utálom az összes kurva Lynch-et. Többet nem mehetsz egyik közelébe sem, megértetted? - förmedt rám, amitől én kicsit összehúztam magamat. 

Egészen félelmetessé vált a kisugárzása, olyan volt, mint amikor megjelent Ross nálunk és a semmiből rátámadt. Viselkedésétől először megijedtem, de hamar az undor és a méreg vette át az érzéseim feletti uralkodást, ezért előző kijelentésére csak gúnyosan felhorkantottam. 

- Persze, majd te megmondod kivel találkozhatok és kivel nem - ingattam a fejem cinikusan, mire olyan erősen markolta a kormányt, hogy ujjai teljesen kifehéredtek. 

- Hergelj csak, Selena - dünnyögte. Ma még úgysincs elég a rovásodra. 

- Az ÉN rovásomra? - szegeztem neki, miközben egy erőltetett kurjantást hallattam. 

- Igen, kurvára a te rovásodra. Nem veszed észre mennyire gáz amit művelsz? - kérdezte, miközben rám nézett úgy, hogy közben legalább 130-cal hajtottunk a főút kellős közepén. Mindig ez lesz most már, ha? - emelte fel a hangját. Minden alkalommal mikor meglátod szétteszed neki a lábaid? Nekem ebből kurvára elegem van, nem csinálom tovább - mondta, miközben meg is érkeztünk.

Kiszállt az autóból, majd hatalmas robajjal bevágta az ajtót maga mögött, nem törődve azzal, hogy Jaket ezzel felkeltette, aki hangos sírásba kezdett. Én remegtem az idegtől és az adrenalintól, de ki kellett szállnom, hogy fiamat a kezembe vehessem. Csak remélni tudtam, hogy hamarosan mindennek vége szakad és végre egy olyan környezetben élhessen, amit megérdemel. Jake szerencsére nagyon álmos volt már, ezért nem kellett sokáig ringatnom őt, hogy visszaaludjon. Amint elnyelte az álom bezártam a kocsit és fiammal a kezembe bementem a házba, miközben próbáltam nyugodt maradni. Levettem a kis cipőcskéjét és beraktam a helyére. Rob-ot nem találtam sehol, ezért sejtettem, hogy a kertben dohányzik. Nem tudom milyen felindulásból, de én is kimentem hozzá és szintén rágyújtottam egy szál cigarettára. Iszonyatosan jól esett, ahogy a nikotin rögtön fejbe vágott és lenyugtatta az idegeimet. Ezért csak szó nélkül pöfékeltem mellette, miközben azt a férfit néztem teljesen széthullni, aki az elmúlt időben minden erejét arra fordította, hogy engem javítson meg. Csak figyeltem, ahogy az izmai remegnek és a lábát szüntelenül rázza, miközben már legalább a harmadik cigijét vette szájába. Reggel még odabújtam volna hozzá, hogy megnyugtassam őt és helyrehozzuk amit csak lehet, de mostanra csak egy elborult elméjű idegen ült mellettem. Még meg is érteném őt, hogy elege van a köztem és Ross között történő hacacáréból, de amik kiderültek számomra a mai nap alkalmával, meg is érdemli az egészet. 

- Fogalmad sincs róla, hogy mit jelentesz számomra - mondta miközben visszafojtott könnyeivel küszködött. Amint először besétáltál az életembe tudtam, hogy teljesen megfogsz változtatni. Jobb ember leszek tőled - szipogta. Ölni tudnék érted - nézett fel mélyen a szemembe, mogyoróbarna tekintete pedig időközben éjfeketévé változott. 

Pillantásától hátrahőköltem egy pillanatra, majd el is kaptam a fejem, annyira kiábrándító volt. Nem tudtam erre mit válaszolhatnék, ezért csak csendben meredtem magam elé. 

- Soha nem leszek elég jó neked, amíg ő is képben van. Pedig sokkal jobban bánok veled, mint ő valaha is. A tenyeremen hordozlak, nem veszed észre? - kérdezte követelőzően, miközben erővel visszafordította fejemet.

Egyszerűen bármennyire is kellett volna, nem tudtam tőle félni, ezért semmitmondó tekintettel figyeltem őt, ahogyan azt kívánta.

- Pedig már tényleg beléd szerettem - suttogtam szomorúan inkább csak magamnak. 

Hiszen tudtam, hogy ezek után már sosem bízhatok meg benne és elkeseredtem, mert már tényleg azt gondoltam, hogy megoldódik az életünk. Már minden kezdett annyira jó lenni...

- De ennek nem kell változnia - mondta és megfogta a kezemet és mintha teljesen kicserélték volna nyugodt és kimért lett. 

- Megrémítesz Rob - vettem el a kezem abban a pillanatban, ahogyan hozzámért, mire kérdőn nézett rám. 

- Mit mondott neked? - kérdezte rekedt hangon, miközben visszadőlt a székébe és elnézett rólam. 

Nem tudtam erre mi a jó válasz, hiszen tartottam tőle, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy tudom róla az igazat. Bár már eléggé úgy néz ki, hogy sejti és lehet, hogyha nem mondom el, akkor csak rosszabbra fordítom a helyzetet. Így is tapintani lehetett volna a feszültséget, a fülemben lüktetett a vér, ahogyan az adrenalin pumpálódott fel bennem, szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Tartottam tőle, hogy bármelyik pillanatban elvesztheti ismét a józan eszét, hiszen az elmúlt órában teljesen kiszámíthatatlanná vált számomra a viselkedése. 

- Aludjunk rá egyet - mondtam, hiszen ez tűnt a legcélravezetőbb megoldásnak, majd készültem felállni a székemből, de ő a semmiből ott termett és visszalökött.

- Szerintem kérdeztem valamit! - förmedt rám és már azon sem csodálkoztam volna, ha elered a keze, ezért próbáltam minél nyugodtabban és simulékonyabban viselkedni, de tudtam, hogy ez már nem fog segíteni, így hát kikeltem magamból én is. 

- Ha még egyszer hozzám érsz, rohadtul megbánod - pattantam fel a székből heves lendülettel, amitől úgy tűnt, hogy kicsit észbe kapott. De tudod mit? Beszéljünk most, ha ennyire türelmetlen vagy - tártam szét a karom. Beszéljünk az odaadó, gondoskodó és adonisz testű Rob Prascotról! - váltottam ismét gúnyos hangnemre. Aki annyival kurvára jobb, mint bárki más ezen a földön! Aki teljesen tönkretette az életemet, majd újból belesétált, mintha ő lenne az én megmentőm! Mondd csak, hogy is volt - tettem keresztbe a karom. Hallgatlak baszki!

- Nem tudom, hogy miről beszélsz - horkantott  fel egy fejrázás kíséretében.

- Oh valóban? - vetettem oda neki. Baszd meg magad! - csak ennyit tudtam kinyögni, majd betrappoltam a házba és máris nekiláttam Jake cuccainak összepakolásához.

- Mit művelsz? - kérdezte Rob rémülettel a hangjában, ahogyan jött utánam. 

- Egy percet sem bírok ki már veled! - néztem fel rá, miközben a bőröndöket töltöttem meg minden holminkkal, ami csak a kezem közé akadt.  Te teljesen elme roggyant vagy és még bevallani sem vagy képes! Egy teljes roncs vagy, aki kezelésre szorul. Sajnálom, hogy a családod így elbaszott, pedig egy értelmes, szerethető ember lehetnél - néztem rá sajnálkozóan, mire az előttem elterülő bőröndöt teljes erőből a falnak rúgta. 

Én ijedtemben felpattantam, de a következő pillanatban már engem is a falnak nyomott. 

- Ott kellett volna hagyjalak a diszkóban, hogy megerőszakoljanak és a saját véredben fulladj meg - fröcsögte, miközben a levegőhiánytól és az érzelmektől szemeim könnybe lábadtak.

Sokszor éreztem már magam elhagyatottnak és becsapottnak, vagy éppen kihasználtnak, de mind közül ez a pillanat volt a legrosszabb. Amikor az ember azt hiszi, hogy már mindenen túl van és csak jobb jöhet, az élet még egyszer úgy gyomorszájon vágja, mint még sosem. Valóban ő vált a megmentőmmé, a mindenemmé az elmúlt években és ezt mind azért, hogy kiderüljön igazából ő állt ennek az egésznek hátterében. Rég éreztem már halálvágyat, de ahogy szó szerint fuldokoltam a kezei között, ismét rám tört ez a megmagyarázhatatlan érzés. Újból minden értelmét vesztette és csak lebegni volt erőm. Nem érdekelt mi lesz velem, csak önző módon engedtem, hogy megtörténjen. Ahogy a túlélési ösztöneim levegőért kapkodtak én csak üres tekintettel bámultam arra az emberre, akit talán sosem ismertem igazán. Aki kis kori sebeiből táplálkozva sosem merte kimutatni igazán az érzelmeit és úgy érezte, hogy csak megvenni tudja magának a szerelmet, mert különben nem méltó rá. Csak néztem őt és minden ellenére is csak majd megszakadt a szívem érte, ahogy dühösen szorította a nyakamat. Élete szerelme életére törve. A következő pillanatban minden annyira gyorsan történt, hogy feldolgozni is nehéz volt. Kommandósok léptek be a házba, akik mögött megpillantottam Ross-t, ahogy halálra rémült tekintettel néz rám, majd egy pisztolylövés és gyereksírás hangja töltötte be a teret. A pisztoly nem találta el Rob-ot, mert odébb rúgtam őt, ezért a földön feküdt, miközben bilincsbe verték őt és érthetetlen szavakat kiabált. Ahogyan a rendőrök kivitték őt kisírt szemekkel kiáltotta utánam, hogy szeret, de akkor nem tudtam feldolgozni, hogy mit mond. Ross könnyei is eleredtek, miközben erősen szorított magához, egy rendőrnő pedig kihozta Jaket a szobából, hogy csitítsa a sírását. Én pedig csak álltam ott nyakamat tapogatva, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez az egész nem-e csak egy álom volt. De sajnos a nyakam érintéséből ítélve nem az volt. Akkor még fel sem tudtam dolgozni, hogy valóban meghalhattam volna, csak álltam ott szó nélkül, egészen míg a mentősök meg nem érkeztek. Ross folyamatosan beszélt hozzám, de én olyan sokkos állapotba kerültem, hogy egy szavát nem értettem. Beült velem a mentőbe is ami szirénázva elhajtott, majd nagyjából 3 perc autózás után feleszméltem és kisfiam nevét suttogtam rekedten, amennyire azt megsérült hangszálaim engedték. 

- Jake jól van, mindjárt ott van nála Selena és Rydel - simogatta meg Ross a hajamat, de én továbbra sem hagytam abba neve ismételgetését, míg nem hisztérikus sírásba törtem ki, ezért az orvosok beadtak valamilyen nyugatót, amitől perceken belül mély álomba zuhantam. 

Mikor felébredtem iszonyúan sajgott a fejem, de a nyakam területéhez ez semmi nem volt. Mozogni sem bírtam, mivel rámadtak egy nyakvédő pántot, de megszólalni sem tudtam, ezért kissé kezdtem bepánikolni, mikor észrevettem, hogy meleg kezek szorítják az enyéimet. Amennyire tudtam oldalra sandítottam és megláttam Ross-t, ahogy egy széken szunyókál mellettem. Ekkor nyugodtság árasztott el, majd visszaszorítottam a kezét, mire rögtön felkapta a fejét és rámnézett. 

- Jake? - kérdeztem suttogva, ahogy hangszálaim engedték.

- Jake jól van, biztonságban - simított végig kézfejemen.

- Rob? - kérdeztem, miközben szemébe néztem.

- Rob-ot őrizetbe vették, ne foglalkozz vele. Nem tud már bántani. Soha többet nem engedem, hogy bánston! - bizonygatta.

- De jól van? - tettem fel a kérdést, mire értetlenül nézett vissza rám.

- Hát mivel ellenkezett amikor beakarták rakni a rendőr autóba a konmandósok ellátták a baját - horkantott fel és láttam, hogy élvezi a történetet, amit valamilyen szinten megértettem, mégis az én szívem összeszorult.

- Mi lesz most vele? - kérdeztem könnybe lábadt szemekkel.

- Sel, az meg van, hogy kishíján megfojtott téged? Ha egy perccel később érünk oda, te már nem élnél - mondta, én pedig próbáltam elfordulni tőle, hogy ne lássa arckifejezésemet.

Csak felsóhajtottam, miközben lehunytam a szemeimet és próbáltam elhitetni vele, hogy újból elnyomott az álom. Valamiért teljesen üresnek éreztem magam és a depresszió lassacskán az uralmába kerített. Nem akartam senkivel sem találkozni, vagy beszélni. Csak feküdtem ott élettelen tekintettel egy egész héten keresztül. Ross időközben szerzett nekem és Jake-nek egy kis lakást, ahol átmenetileg meghúzhatjuk magunkat. Erősködött ő is, anyáék is és Selena is, hogy költözzünk hozzájuk, de én mindet elutasítottam. Időre volt szükségem, távol mindenkitől, aki valaha is az életem része volt. Kiengedésem után sem javult az állapotom, ezért anya mégiscsak hozzám költözött, hogy segítsen Jake-el. De velem senki nem tudott interakcióba lépni, még a fiam sem, amitől minden nap égetett a bűntudat. De egyszerűen képtelen voltam arra, hogy a kezembe vegyem és gondozzam őt, miközben saját magamnak is nehezére estem. Ross minden nap meglátogatott és csak ült az ágyam szélén, miközben egy szót sem beszéltünk. Ez a mai napon sem volt másképp, viszont mielőtt indulni készült beszélni kezdett hozzám.

- Rob-nak holnap lesz a tárgyalása, ahova téged is beidéztek - dünnyögte. Az egészségügyi helyzetedre való tekintettel kérvényezhetem a távolmaradásodat, mint férjed, ha szeretnéd. 

- Mivel gyanusítsák? - kerdeztem vissza, mire Ross meghőkölt hangom hallatára. 

- Csak szándékos testi sértésért - horkantott fel, jelezve, hogy ez neki édes kevés.

- Elszeretnék menni - mondtam, mire ő rosszállóan nézett rám.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne - válaszolt, mire én csak megismételtem az előbbi mondatomat, ő pedig beletörődően bólintott, majd kiment a szobából. 

Másnap úgy ébredtem, mintha az egész meg sem történt volna. Lezuhanyoztam és elkészültem az indulásra a tárgyalásra. Még anyu és Jake előtt felébredtem, ezért egy kávé kiséretében kitakarítottam a konyhát és a picúrka nappalit, majd nekiláttam reggelit készíteni, amikor Jake szokásosan sírással jelezte, hogy megébredt, ezért bementem érte a szobába. Valószínüleg anya már ki volt merülve az egy hetes gyerekfelügyelettől, ezért nem ébredt fel rá. Kisfiam viszont széles mosollyal fogadott, amiért nagyon hálás voltam. Pedig ő aztán haragudhatna rám. Szerencsére még annyira kicsi, hogy minden bizonnyal semmire nem fog emlékezni az elmúlt idő szörnyűségeire. Csak remélni merem, hogy az idő elrendezi a dolgokat benne is és bennem is. Amikor fiamat beültettem az etetőszékbe csengetés hangja rázta meg a lakást. Anya kirohant a szobából ijedtében, hogy Jake nincsen mellette, de mikor meglátta, hogy velem van megnyugodott. 

- Gyere be - nyitottam ajtót Rossnak mosolyogva, mire boldogan nézett vissza rám.

- Jól nézel ki - mondta és miközben belépett az ajtón egy puszit nyomott az arcomra, ami megmelengette a szívemet.

- Anyu megtennéd kérlek, hogy ma még vigyázol Jake-re? - kérleltem.

- Persze szívem, bármikor - mondta, mire én hálás tekintettel néztem rá.

Jake már egész ügyesen eszik egyedül, ezért anya leült mellé csak, hogy felügyelje őt. 

- Indulhatunk? - kérdezte Ross, mire bólintottam, majd elköszöntem a többiektől. 

A kocsiba beülve feszültség telepedett a hangulatunkra. Én hangosan sóhajtva bekötöttem magam, Ross pedig elindította az autót. 

- Hogy érzed magad? - kérdezte miközben szabad kezét combomra helyezte.

Nagyon abszurd volt a helyzet, mert nem tudtam eldönteni, hogy csak baráti támogatásból tette, vagy számára több is volt a mai érintéseiben. Annyira kitöltött a napokban az üresség érzése, hogy teljesen idegennek tűntek ezek a mozdulatai, így nem tudtam kiigazodni rajta. De őszintén nem is tudom, hogy akartam-e. Most túl sok egyszerre minden, hogy a kapcsolatunkon gondolkozzam.

- Megvagyok - dünnyögtem. 

- Ennek örülök - kezdte el simogatni combomat, ami nagyon jólesett és biztonságban éreztem magam tőle.

Bármit is hozzon a jövő, az ő közelsége marad nekem a megnyugvás, ami szerintem fordítva is igaz. Örültem, hogy nem volt benne semmi intim szándék, csak a törődését fejezte ki vele. Az út további részében csendben ültünk egymás mellett, elmerülve gondolatainkba. A probaléma az, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy szándékaink a mai tárgyalásról eltérőek, amitől kissé tartani kezdtem. Megérkezve, bevezettek minket a tárgyalóterembe és leültünk a második sorba. Ezt követően Rob-ot is betessékelték a mellettünk lévő oszlop első sorába. Természetesen tekintetünk végig követte egymást, egészen amíg le nem ültették. Nem tudtam belőle kiolvasni semmit, teljesen ismeretlen volt számomra ez az ember, ami marokra szorította a szívemet. Csak bámultam a hátát az egész tárgyalás alatt. Ross próbált ismét simogatással nyugatatni, de ezúttal elutasítottam. 

- Mrs Lynch, kérem álljon fel és fáradjon ki az esküdtszék elé - kérte a bíró, amit egy szó nélkül teljesítettem. Most pedig esküdjön meg, hogy Isten színe alatt vall és bámi, amely nem az igazságot szolgálja nem hagyja el a száját. 

- Esküszöm - bicentettem magabiztosan, majd ismét Rob tekintetét kerestem, de ő csak kétségbeesetten bámult maga elé. 

- Igaz az, hogy a vádlott Roberto Prascot szándékosan nekinyomta a falnak önt, majd fojtogatni kezdte? - kérdezte a bíró.

- Nem - feleltem, mire az egész terem hátrakőhölt főleg Ross, aki a szemével villámokat szórt rám. Rob-nak pszichés problémái vannak és nem állt szándékában bántani engem. Ez előtt sosem fordult elő, hogy bárhogyan bántott volna, vagy akár a hangját, megemelte volna rám, vagy a fiamra - mondtam, mire Ross felpattant és egy hangos tiltakozomot vágott hozzám, de én csak folytattam. Én voltam az, aki gúnyos és cinikus viselkedésével kiprovokálta ezt belőle. Rob nem bűnös - jelentettem ki, mire hatalmas hangazar támadt és visszaküldtek a helyemre. 

A tárgyalás többi részében csak csendben ültem, miközben Ross folyamatosan aktívan részt vett vallomásaival kijelentéseivel. Nem igazán tudtam odafigyelni a történésekre a továbbiakban, csak fülemben buzógó véremet hallottam és izzadt tenyeremet törölgettem kosztüm szoknyám aljába. Rob-ot végül pénzbírságra ítélték magánlak felháborításért és személyi jogok megsértéséért, mivel Ross nem hagyta annyiban a Puerto Rico-i történéseket. De a mellettem ülő továbbra is zaklatott és iszonyatosan dühös maradt. Végig puffogott és idegesen csapkodott, de nem figyeltem szavaira. A tárgyalás végezetével fejemet lehajtva sétáltam ki a teremből Ross-al együtt, aki mellett szorosan két biztonsági őr sétált labilis állapotára való tekintettel. A kocsiba beülve mérgesen a kormányba vágott és arra figyelve, hogy ne emelje fel túlságosan is a hangját kiakadt rám.

- Mi a fasz Selena? - szegezte nekem, de többet nem tudott, vagy nem akart hozzám vágni, ezért válaszomra nem várva elindította az autót. 

- Nem érdemli meg a bűnhődést - dünnyögtem szinte csak magam elé, mire Ross szarkasztikusan felhorkant. Nem akart bántani, tudom - mondtam. 

- Egész életében a börtönben kéne rohadnia - felelte még mindig zaklatottan.

- Ross ez az én döntésem - simítottam végig karján, hogy ezúttal én próbáljam megnyugtatni őt. 

- Úgy érzem felrobbanok, nem bírom ezt Sel - válaszolt és megállt egy pékség parkolójában, hogy enyhítse a dühét és ne okozzon balesetet. 

Továbbra is a kormányt ütögette, én pedig minden előbbi nélkül magamhoz fordítottam az arcát és keményen megcsókoltam. Nem tudom miért tettem, egyszerűen csak ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak, ahhoz, hogy megnyugtassam őt. Először megtorpant, majd hajamba markolva visszacsókolt ugyanolyan keményen. 

- Belehalnék a fájdalomba, ha elveszítenélek ebből az életből - lihegte a csókba, miközben kicsatolta az övemet és egy könnyed mozdulattal az ölébe húzott. 

-  Tudom - nyögtem a csókba, miközben éreztem, hogy forrósodik az ágyékom tájéka. 

Egy percre minden fájdalmam megszűnni látszott és a vágyakozásom iránta az egekbe szökött. Ezidáig úgy éreztem nem kapok levegőt, de ott az ölében, ahogyan ajkaink egymással forró és tüzes táncot jártak, újra éltem. 

- Annyira akarlak téged - lihegte szinte már fájdalmas hanggal miközben szoknyám alá nyúlt és belemarkolt a fenekembe. Csak téged akarlak Selena. Soha senki mást - mondta majd én csókkal fojtottam bele a szót. 

Nem volt kedvem beszélgetni, vagy bármit is válaszolni erre, egyszerűen csak magamban akartam őt érezni. Valószínűleg nem volt egy helyes és meggondolt döntés, de másra sem tudtam gondolni abban a pillanatban. Fogalmam sem volt hányadán állunk és, hogy valaha lehet-e még közöttünk valódi kapcsolat, de engedtem, hogy azt tegyen velem amit csak akar. Egy magabiztos mozdulattal hátralökte az ülést, kicsatolta nadrágja övét, majd lábam közé nyúlt, hogy széttépje a nejlon harisnyámat és a következő pillanatban már bennem is volt. Fejemet hátravetve nyögtem fel, ahogy keményen elkezdett dugni. Hátradöntötte az ülést, én pedig mellkasára borultam és izmos karjába vájtam a körmömet, miközben továbbra is kegyetlen tempót diktált. Annyira vad és szenvedélyes volt, hogy ilyenben még sosem volt részem. Szóhoz sem tudtam jutni, csak  levegőért kapkodtam és persze a gyönyörre felelve nyögtem miközben farka körül szorítottam össze magam. Egy cseppet sem tudott érdekelni, hogy fényes nappal van és egy fedetlen parkolóban voltunk, ahol még nyüzsgés zaja is betöltötte a teret. Vagy fél órán keresztül csak dugtunk, majd mindketten lihegve terültünk szét egymáson, miután az orgazmus a hatalmába kerített minket. 

- Baszd ki - mondtam rekedt hangon, miközben leszálltam róla és visszaültem a helyemre, mintha mi sem történt volna.

Ő csak elégült fejjel mosolygott rám, miközben visszahúzta a nadrágját és beindította az autót. Én lehúztam a cafatokra szaggatott harisnyát magamról, majd megigazítottam a hajam és a sminkem. Felelősségteljes szülő vagyok elvégre... Nem tudtam mit mondhattam volna, ezért csak az ablakon kinézve figyeltem az utat, de a megbánás nem uralkodott el rajtam. Mindkettőnkek nagy szüksége volt most erre, ez vitathatatlan. Tudom, hogy haragszik rám és nem ért egyet a véleményemmel, de úgy vélem ezzel talán kicsit enyhült közöttünk a feszültség. Vagyis mondhatni teljesen. 

- Eszméletlen mit művelsz velem - ingatta vigyorogva a fejét, mosolya pedig gyógyító hatással bírt lelkemre. 

Nem tudom, hogy csinálja ezt, hogy még mindig ennyi idő után is ilyen hatással van rám, de sokkal jobban éreztem magam. Nincs kétségem, mi lelki társak vagyunk és egymás nélkül az életünk csak szenvedés marad. Ijesztő ennyire függni egy embertől, de valamilyen szintén megnyugvással is eltölt. Hiszen tudom, hogy nem csak én érzem így.  Az út többi része csendben telt, viszont mikor megérkeztünk és leállította az autót, tudtam, hogy fejmosás következik. Sóhajtva felém fordult és elkezdte simogatni ezúttal már meztelen lábamat. Kis ideig csak néztünk egymásra miközben keze fel-alá barangolt rajtam, amit én ülésembe hátradőlve élveztem. 

- Ellökted őt, amikor rálőttek - osztotta meg velem észrevételét, mire én elkaptam a tekintetem róla.

- Szeretem őt - mondtam, mire egy pillanatra abbahagyta a simogatást, majd folytatta. Mindig is szerettem őt, már a kezdetektől - néztem vissza rá várva, hogy csalódott tekintetét rám szegezze, de ehelyett csak megértően bólintott.

- Tudom. Mindig is tudtam - felelte, ami sok mindent megmagyarázott számomra viselkedését illetően az elmúlt évekre visszatekintve. 

Magam is meglepődtem azon amit mondtam, hiszen ezidáig próbáltam leplezni és elnyomni az érzéseimet Rob iránt, de miután már sosem lehetek vele képes voltam ezt bevallani. 

- De nem haragszol rám - mondtam.

- Nem haragszom rád, Selena. Valamilyen szinten megértelek. Tudom, hogy a szerelem őrült dolgokra készteti az embert. Csak csalódott vagyok, amiért szabadlábon akarod őt tudni. Te is tudod, hogy tönkretette az életünket és megérdemelné, hogy hűvösre vágják. 

- Tudom - feleltem. 

- Mi lesz most velünk? - kérdezte. Szeretsz engem?

- Persze, hogy szeretlek Ross. Jobban, mint amennyire felfogni is lehet. Sosem szűntem meg szeretni téged. 

Ez vagyok én. Bármennyire is megbántanak és bármennyire is a földbe tipornak, az érzéseimnek nem tudok parancsolni. 

- Ez azt jelenti, hogy kaphatok tőled egy utolsó esélyt? - sandított rám, félve a választól, mire én elfordítottam a fejemet és nagyot sóhajtottam.

- Nem tudom mi lenne a helyes - dünnyögtem. Azt akarom, hogy Jake-nek boldog élete legyen és ne szenvedjen hiányt a szüleitől. De nem akarom elcseszni még egyszer. Végre valahára jó anya szeretnék lenni. 

- Te vagy a legjobb és legodaadóbb anya a világon! - mondta, miközben állam alá nyúlt és arcát maga felé fordította. Ez mindig is így volt és lesz is, akárhogyan is döntesz - felelte és gyengéd csókot lehelt az ajkamra. 

Én viszonoztam a csókját, miközben teljes erőből szorítottam magamhoz, majd mielőtt bementünk a házba percekig csak öleltük egymást.

- 3.évad 23. rész Tökéletes terv -

 A kiadótól egészen hazáig örömkönnyekkel itattam az egereket és el sem hittem, hogy ez megtörtént velem. Emlékszem az első alkalommal is, amikor Ross-al kijött a közös számunk, hasonlóan éreztem magam. De ez most egészen más volt. ezt csakis a saját erőmből értem el, és nem másztam fel senkin. Én dolgoztam érte, és Rob. Senki más. 

- Na mit kapok cserébe? - ugrattam Rob-ot a nappaliba beérve Jake-el a kezembe, mire ő felkuncogott.

- Én mit kapok inkább cserébe? - kérdezett vissza. 

- Bármit amit csak szeretnél - karoltam nyakába.

- Hmm...-gondolkozott el. Akkor kettő közül választhatsz - mondta, majd fülemhez hajolt és belesúgott. Vagy popsiba - súgta, mire elmotyogtam egy disznó-t - vagy ne menjünk el holnap.

- Rob - sóhajtottam fel. Megígértük - néztem rá, mire széttárta a karját, miszerint választanom kell. Ez egy hülye játék - dünnyögtem, mire szórakozottan felnevetett. Meg amúgy is - léptem be a szobába - múltkor olyan jól kijöttél velük. 

- Hát kaptam is érte ajándékot - jött utánam. 

Jaket leültettem az ágyra és elkezdtem átöltöztetni. Szegény kisfiam még jó, hogy fogalma sincs miről beszélünk. Bár így is elég hülyének néz minket valószínűleg. Még mielőtt visszavághattam volna valami frappánssal, Jake egészen érthetően megszólalt. Ami meglepő volt, ugyanis szokott beszélni néha, de csak gügyögve inkább. De ezt a szót kristálytisztán kiejtette. Mégpedig azt, hogy apa. Rob-bal mindketten tág szemekkel néztünk vissza rá. Én ugyanis nem mondtam neki egy szóval sem ezt, és ezek szerint a barátom sem. 

- Apa, apa - mondogatta Jakie. 

- Te mondtad ezt neki? - kérdeztem Rob-ot, mire ő csak ingatta a fejét, és kissé mintha elborult volna az agya.

- Ross mondogatta neki, amíg te a csaja bámulásával voltál elfoglalva - emelte égnek a tekintetét.

Hát ez kellemetlen. Igazán nem gondoltam még ebbe bele, hogy mit szeretnék kit szólítson édesapjának. Vagyis inkább kit lenne helyes így szólítania. Hiszen mégiscsak Ross az apja, viszont Rob fiaként neveli. Ezért leginkább kerülgettem ennek a kifejezésnek a használatát. De úgy tűnik Ross-nak egyértelmű volt, hogy Jakie így fogja őt szólítani. Őszintén nekem nem a világ problémája ez, de ezek szerint Rob-nak annál inkább bántja az egóját, amit valamilyen szinten még meg is tudok érteni. Fordított esetben ez nekem sem esne jól. 

- Na mindegy, majd csak elfelejti - mondtam, majd mintha mi sem történt volna, folytattam átöltöztetését. 

- Ja, főleg, hogy holnap is látja. Meg ki tudja az után mennyit - pufogott, majd kiment a szobából. 

De azért ez már nekem esett kicsit rosszul. El kell fogadnia, hogy így vannak és lesznek a dolgok. Attól függetlenül, hogy mi van köztünk, Ross az apja a kisfiamnak, és eszem ágában sem volt elzárni tőle. És ha tetszik neki, ha nem ez így is marad. 

A nap további része picit nyomottabb hangulatban telt el, ennek köszönhetően, de én megpróbáltam kizárni a ezeket a negatív energiákat. És mindennek ellenére én magamban iszonyatosan boldog voltam. Megpróbáltam nem gondolni arra sem, hogy mi vár ránk holnap, és egészen sikerült is elterelni a figyelmem erről, egészen lefekvésig.

Jaket már megfürdettem és el is altattam, ezért a helyén szunyókált békésen. Én pedig felé fordulva bámultam, ahogyan alszik. Vagyis inkább csodáltam őt. Azt hittem Ross-nál soha senkit nem fogok jobban szeretni. De egyértelmű, hogy tévedtem. Hiszen mielőtt Jakie megszületett nem éreztem ilyet. Soha, de soha. Ez egy természetfeletti érzés, amit a kisfiam iránt érzek. Egy szóval leírva csodálatos. Annyira nagyon szeretem, hogy egész este képes lennék nézni. Gondolatmenetemből a mellém még mindig morcosan lehuppanó Rob zökkentett ki. Lassan felé fordultam és vártam, hogy mondja el mi nyomja a lelkét. Ezért ezúttal őt kezdtem el bámulni és vártam, hogy szólaljon meg. De ez nem történt meg. Szimplán csak ignorált és átfordult a másik oldalára. 

- Mi az bébi? - bújtam oda hozzá, és átkaroltam. 

- Nem akarlak elveszíteni - sóhajtott fel. 

- Miért veszítenél el? - kérdeztem meglepetten.

Percekig nem válaszolt, csak kezemet szájához emelte és elkezdte puszilgatni.

- Hmm? - kérdeztem újból meg, mire élesen szívta be a levegőt. 

- Nem kellene holnap elmennünk - szólalt meg végül, bár nem válaszolt kérdésemre. 

- Nem leszünk sokáig - mondtam, mire elengedte a kezemet, és úgy tűnt itt le is záródott a beszélgetésünk, ezért elfordultam tőle, és elhelyezkedtem az alváshoz.

- Csak ígérd meg, hogy elkerülöd őt holnap - mondta, mire nem válaszoltam semmit, csak úgy tettettem, mintha már aludnék. 

Sajnos ha szeretném se tudnám elkerülni. De még sajnálatosabb az, hogy nem is akarom. Sőt. Alig várom, hogy láthassam...

Másnap reggel korán szólt az ébresztőm. Vagyis 8 órakor, de Jakie nem aludt valami sokat, ezáltal én sem voltam valami kipihent. Nagyon remélem, hogy sikerül elfednem a megfelelő mennyiségű korrektorral a szemem alatti sötét karikákat. Nem akarok én lenni a tini mamák rémálma az egész nagy család előtt. Ahogy ebbe belegondoltam, a gyomrom összehúzódott az idegességtől. Csak imádkozni tudtam, hogy ne süljön el rosszul a mai nap. De a probléma az, hogy túl sok az esély erre. Na de mindegy is, nem szeretném bevonzani. Minden a legnagyobb rendben lesz. 

Persze most úgy szunyókált a kisfiam, hogy felébreszteni sem tudtam volna, ezért egyedül kezdtem bele a napomba. Mikor leültem kávézni a telefonom képernyőjén Selena neve bukkant fel, ezért máris hatalmas mosoly terült el az arcomon. Oh de rég volt már, hogy láttam. Amióta turnén van, nagyon keveset beszéltünk, és ami azt illeti iszonyat sok mindenről kell updatelnem. Amilyen gyorsan csak tudtam pötyögtem vissza neki. Azt írta, hogy Rikerék őt is meghívták, ami kissé meglepő, de én csak örültem neki. Annak pedig még jobban, hogy Sel pihenőhéten van, ezért épp tervezett hazajönni erre a pár napra. Tehát lesz egy megmentőm a mai napra. Nem is lehetnék hálásabb. Viszont nem rég ért haza, ezért nem tud átjönni az esküvő előtt, de így is iszonyat izgatott lettem, hogy nemsokára láthatom őt végre. Ezt a konyhába betoppanó Rob is észrevette, és nem bírta ki, hogy ne tegyen csipkelődő megjegyzést erre.

- Így örülsz, hogy láthatod - horkantott fel, majd a kávéfőzőhöz lépett. 

- Fejezd már be - szóltam rá kicsit keményebb hangnemben, mint ahogy eredetileg terveztem. Rohadtul nem bírom, ha ilyen punci valaki, mint ahogy most te viselkedsz. Egyébként pedig Selenával beszéltem - mondtam és felálltam, hogy a teraszon fejezzem be a kávémat. 

Ő jött utánam természetesen, hogy bocsánatot kérjen, de igazán nem hatott meg, mert valahogy nem volt ehhez kedvem. Leültem egy székre, és behunyt szemmel élveztem az erőlködő napsugarakat. Hallottam, hogy leült mellém, de nem  nyitottam ki a szemem. 

- Sel - mondta , mire egy hümmögéssel válaszoltam. Ne haragudj tényleg. Megígérem viselkedek - jelentette ki, mire ránéztem. 

- Köszönöm - mondtam ő pedig ölébe húzott engem. 

Szemből ültem ölébe, és úgy karoltuk át egymást. Hátamat simogatta, miközben én mellkasára hajtottam a fejem, és el is tudtam volna aludni. Állam alá nyúlt és felemelte a fejem, majd gyengéden megcsókolt. 

- Megígéred, hogy bármi történik nem hagysz el? - kérdezte, én pedig erre durcás arcot vágtam.

- Mégis mi történt az undorítóan öntelt és halálosan szexi Rob Prascottal? Hahóó - integettem arca előtt, mire elmosolyodott. Ne legyél már ilyen paranoiás, mert kikészítesz vele - mondtam és kiszálltam az öléből, hogy elkezdjem a készülődést.

Mielőtt beléptem volna a házba megpaskolta a fenekem, majd egy nyögés kíséretében gondterhelten hátradőlt. Bárcsak tudnám mi baja van. Még sosem láttam őt ennyire furának. De ha belegondolok egyértelmű, hogy bántja Ross felbukkanása az életünkben. Bár inkább szeretném, hogy vadul versengjen, minthogy visszahúzott farokkal siránkozzon. De azért remélem, hogy a nap folyamán inkább egyikre sem kerít ügyet többet. 

Minél közelebb voltunk az induláshoz, annál jobban izgultam én is. A sminkemet nagyjából huszönötödjére igazítottam meg és a ruhával sem voltam annyira kibékülve. Rob-nak persze feltűnt idegességem, ezért nem győzött nyugtatni és megerősíteni arról, hogy jól nézek ki.

- Nem durva a ruha ahhoz, hogy anya vagyok? - méregettem magam a tükörben.

Egy feszes kék ruha volt rajtam, amin tényleg nem volt semmi kirívó, csupán a melleimet kihangsúlyozta. 

- És amiért anya vagy apácának kéne öltöznöd? - kérdezte felvont szemöldökkel. Gyönyörű vagy Sel, higgy nekem - mondta majd felkapta a kocsikulcsot a dohányzóasztalról. Mehetünk? - kérdezte én pedig bólintottam és kisfiammal a kezemben elindultam az ajtóhoz. 

Betettem az ülésébe, majd előre ültem Rob-hoz. Annyira elvoltam foglalva a saját készülődésemmel, hogy akkor kaptam észbe barátom mennyire iszonyúan dögösen néz ki. Ahogy ránéztem, szinte tátva maradt a szám. Utoljára Vegasban láttam öltönyben, de az is kellő képen megtette a hatását a libidómra. Legszívesebben hagynám az egész esküvőt és, ha a kisfiam nem ücsörögne a hátsó ülésen nagyon szívesen az ölébe is másznék. Jesszus, miért gondolok ilyenekre? 

Mielőtt elindultunk volna, Rob jobb kezét combomra tette, amitől rögtön megfeszültem, ő pedig halkan felkuncogott. Túlságosan is tudta mire gondolok. De legalább feloldódott ettől a hangulat köztünk, aminek kifejezetten örültem. 

- Imádom Jakien azt a kis csokornyakkendőt - nézte fiamat Rob a visszapillantóból, mire meglágyult a szívem.

- Szerinted tetszeni fog nekik? - kérdeztem, hiszen a család kilencven százaléka most először fogja őt látni. 

-Nem lehetséges, hogy valakinek ne tetsszen ez a kis angyalka - mondta, én pedig teljesen egyet értettem vele. 

Habár kék szemecskéje időközben barnára váltott, szőke göndör fürtjei és édes mosolya miatt, tényleg olyan mint egy földre szállt angyalka. Az én kis angyalkám. 

Az út további részében rádiózós bulit csaptunk, amely mindhármunkra egészen jó hatással volt. Mire megérkeztünk kimelegedve szálltunk ki az autóból, hatalmas vigyorral az arcunkon. Alig vártam, hogy mindenki aki utált minket meglássa, hogy mennyire jól vagyunk. Paparazzi fotósok is voltak, aminek nem örültem annyira, de kénytelen voltam tűrni az őrjítően hangos kiabálásokat és kattogásokat. A biztonsági őrök bevezettek minket egy hatalmas kapun, ami mögött egy kis hangulatos kert állt. A bejárattal szemben volt az oltár, előtte székek a vendégek számára. Jobbra állt egy színpad, azzal szemben pedig egy táncparkett kis lampionokkal. 

- Khm kopi - köszörültem meg a torkom, mire Rob felnevetett. Te csak ne nevess, abban a két percben amíg ott voltál, nem hiszem, hogy olyan jól felmérted a terepet - jegyeztem meg.

- Hála égnek, hogy hamar leléptem - mondta majd eltolta előttem Jaket a babakocsijával.

Én követtem őket, de közben szememmel pásztáztam a vendégeket. És megpillantottam Rydelt, ahogyan magyaráz egy dekoratőrnek, mit hova szeretne rakatni. Rögtön elérzékenyültem, ahogy megpillantottam ezt az édes lányt, aki egykor az én esküvőmet szervezte ilyen nagy lelkesedéssel. Fogalmam sem volt, hogy állunk egymással, ezért csak mentem tovább lehervadt mosollyal. Már semmi sem lesz ugyanaz, mint akkor... 

- Selly? - kiáltott utánam Rydel, hangjára pedig összeszorult a szívem és megtorpantam.

- Delly! - fordultam felé, ő pedig nyakamba ugrott. 

- Úristen mennyire rég láttalak! Hát gyönyörű vagy! - pörgetett meg, én pedig csak mosolyogtam, és rájöttem, hogy van ami nem változik. És ő? - lépett kisfiam mellé. Ross amióta csak meglátta éjt-nappallá téve róla beszél - mondta, én pedig tudtam, hogy Robnak az egésztől már áll a hátán a szőr, ezért erre a kijelentésre csak kedvesen mosolyogtam. 

Rydel kérdezés nélkül kivette Jaket a babakocsiból, amire egy pillanatra megállt a szívem, de láthatólag ügyesen bánik vele, ezért lenyugtattam magam. Még mielőtt Rob bármit is szólt volna, szúrós tekintettel ránéztem, mire szorosra zárta az ajkát. Be kell látnom, hogy túlságosan is szeret ez az ember engem, bármennyire nem érdemlem meg. Ahelyett, hogy beszólt volna bárkinek, mellém állt és átkarolta a derekam. Valóban én vagyok neki a szál ami összetartja, és ez kimondottan jó érzés. Közben megérkezett Ross édesanyja Stormie is, és szép lassan körbevették Jakiet, ami már engem is kezdett aggasztani picit. De aztán megláttam Miss Gomezt belépni a kapun és mintha minden problémám egy pillanat alatt elillant volna. Ahol ő volt, ott biztonságban éreztem magam, és eszembe jutott minden amit miatta kezdtem és nem adtam fel. Nagy vigyorral az arcomon néztem, ahogy közeledik felénk, majd mikor odaért, szó nélkül elengedtem Rob-ot, és szorosan magamhoz öleltem Selenát.

- Oh, jesszusom, hogy bírod ennyi Lynch között? - kérdezte, aggódóan, de visszaölelt közben. 

- Nagyon jól - válaszoltam, mire eltolt magától és összehúzott szemöldökkel rám nézett. Lázas vagy, szívem? - fogta meg homlokom, mire felnevettem. És hol van ő? - kérdezte suttogva, hogy Rob ne hallja miről beszélünk. 

Én megráztam a vállam, és mielőtt bármit is válaszolhattam volna ő is odalépett Jake-hez, miután barátomat is üdvözölte. 

- Ennyi, le is vagyunk szarva - jegyezte meg Rob, majd ismét maga mellé húzott. 

- Megkeresem Yasminet - mondtam. Figyeled Jakiet? - kérdeztem felé fordulva.

Picit vonakodva, de végül bólintott, én pedig elindultam a kert végében található faház felé. Tényleg kísértetiesen hasonlított a helyszín az én esküvőmére, amitől felállt a hátamon a szőr. Hiába próbáltam titkolni, túlságosan elborítottak az érzések. Amíg sétáltam próbáltam nem kialakítani szemkontaktust senkivel. Nem tudtam volna senkivel sem beszélni. Túl érzékeny állapotba kerültem, ahogyan az agyamat elborították az emlékek. Tényleg azt hittem, hogy simán menni fog nekem ez a nap? Hát nagyon rosszul gondoltam. 

Amilyen gyorsan csak tudtam elértem a házig, majd megkerestem a fürdőszobát, és szapora légzés kíséretében magamra zártam az ajtót. A világ elkezdett forogni velem és nem is tudtam pontosan, hogy kerültem a wc-be. Az ajtónak kellett támaszkodnom, hogy megbírjak állni a lábamon. Tényleg nem tudom mi ütött belém, és ettől csak jobban megrémültem. Próbáltam lenyugtatni magam, de nem segítették az előtörő emlékek. Hogy menyire izgatott voltam aznap. Hogy mennyire vártam, hogy végre lássam. Hogy mennyire jól sikerült az a nap. Hogy mennyire szerettük egymást... Basszus. 

Könnyeimet sikerült visszatartanom valahogy, de még percekig nem tudtam megmozdulni. És még csak 1 órája sem vagyok itt. Muszáj leszek észben tartani, hogy miért vannak úgy a dolgok, ahogy. Miért nem Ross-al vagyok itt. Mert nagyon jó okom van rá. Nem feledkezhetek meg róla. Nem érdemli meg, hogy miatta így érezzem magam.

Mielőtt kiléptem volna a wc fülkéből, megráztam a fejem, hátha így elillannak a rossz gondolatok. A tükör elé állva megigazítottam a hajam, és magamra erőltettem egy műmosolyt. 

- Minden rendben lesz - suttogtam magamnak, és elindultam megkeresni Yasminet. 

A házban szerencsére nem ütköztem ismerősbe, pedig minden egyes szobába benyitottam. A folyosó végén leltem rá nővéremre, akin éppen egy sminkes dolgozott. Mosolyogva nekidőltem az ajtófélfának és úgy figyeltem őt. Mikor kinyitotta a szemét és meglátott, rögtön felpattant és odasietett hozzám.

- Oh Selly! - ölelt át. Nem hittem volna, hogy tényleg eljössz - mondta és észrevettem, hogy szeme könnybe lábadt. Annyit jelent ez nekem! - szorított ismét magához.

- Szeretlek Yas, persze, hogy eljöttem - mondtam, majd eltoltam magamból. De nehogy lesírd a sminked, szívem - simítottam végig arcán. Gyönyörű vagy! - mondtam és végignéztem rajta. 

- Te is Sel! - mondta, majd a sminkese rászólt, hogy üljön vissza a seggére, hogy befejezhesse az arcát.

Yasmine szó nélkül engedelmeskedett, de a szája továbbra sem állt be. Elmesélte, hogy Riker még mindig mennyire romantikus és, hogy már a babát is tervezik. Na meg, hogy még mindig mennyire szeretik egymást. Jó tudni, hogy neki legalább összejött ez a Lynches dolog. De tényleg. Örülök nekik nagyon. Még mielőtt eltöprengtem volna azon, hogy mi lenne, ha... Be sem fejezem. Szóval még mielőtt bármit is tehettem volna, Nick toppant be egy csokor virággal a kezében. 

- Te jó ég öcsi! - kiáltottam fel amikor megláttam és örömömben magamhoz szegeztem. Hát te meg mekkora vagy? - ámultam el, ahogyan felnéztem rá. 

- Te is élsz még? - viccelődött. mire én összeborzoltam a haját, és még mielőtt ő is ugyanezt tette volna velem, Yasmine közbeszólt.

- Légyszíves! - nézett szúrós tekintettel öcsénkre. Ne ma öljétek meg egymást! - forgatta a szemét, mire Nick csak rám nyújtotta a nyelvét.

Én is ugyanezt tettem, majd ismét megöleltem.

- Hiányoztok - sóhajtottam fel, és kicsit elnosztalgiáztam a londoni napjainkon.

Amikor még mindannyian gondtalan gyerekek voltunk és együtt jártunk suliba. Amikor egymás haját téptük minden kis hülyeségen, és mindig összevesztünk azon, hogy kié a fürdőszoba, vagy az utolsó szelet torta. Ezek voltak az igazán szép napok. 

- Na, megkeresem Jakiet - mondtam, mielőtt elérzékenyültem volna. 

- 10 perc és kezdünk - mondta Yasmine, én pedig bólintottam és kiléptem a folyosóra. 

- Várj, jövök veled - jött utánam Nick, aminek kifejezetten örültem. Na és mizu anya? - gúnyolódott, amikor kimentünk a házból. 

- Minden oksi - mondtam nem túl meggyőzően, mire rám nézett összehúzott szemekkel. Hát te is tudod Nick - tártam szét a karom.

- Mi van Ross-al?  - kérdezte, miközben szememmel pásztáztuk a tömeget ismerősöket keresve. 

- Nem tudom - ráztam meg a vállam. De te ne is foglalkozz ezzel - kértem. 

- Szereted még? - kérdezte, mire megtorpantam. 

- Nem - válaszoltam, mire forgatta a szemét, és mentünk tovább. 

Kézen fogott, hogy átvezessen a tömegen, mivel megpillantottuk anyáékat, mert hozzájuk akartunk odamenni. Közben még egyszer hátrafordultam, hogy hátha megpillantom Rob-ot, a fiammal, de helyette, valaki másba botlottam bele. Épp csak a vállunk ért össze, de sikerült ettől a mozdulattól kiejtenem a kezemből a kis táskámat. Közelségétől illata orromba szökött, és rögtön tudtam kivel állok szemben. Szívem hevesen elkezdett kalapálni, ahogy egymás szemébe néztünk. Mintha megfagyott volna körülöttünk a levegő egy pillanatra, ahogy igézően bámultunk egymásra. Dühösen hajoltam le táskámért, de ő megelőzött és már nyújtotta is oda nekem. 

- Hányszor esünk még egymásba Selena? - kérdezte játékosan Ross, mire én csak forgattam a szemem. 

- Amíg végre nem tanulsz meg az orrod elé nézni - vágtam vissza, mire ő elmosolyodott. 

- Örülök, hogy látlak - mondta, én pedig erre felhorkantottam.

- Keresd meg a kis barátnődet inkább - jegyeztem meg, majd hátat fordítottam neki. 

Nick szorosan összezárta ajkát, hogy ne nevesse el magát, miközben anyáék felé közeledtünk.

- Szóval nem szereted, és tökre nem érdekel, hogy milyen dögös csajjal van itt - vigyorgott rám öcsém. 

- Te mindig ilyen idegsítő voltál? - kérdeztem tőle, de már nem válaszolt, ugyanis megérkeztünk. 

Miután üdvözöltem a szüleimet, és Ross többi családtagját is, Rob lépett oda hozzánk Jakievel, aminek hihetetlenül megörültem. Alig fél órára váltam el tőlük, de máris hiányoztak. 

- Hát megvagy - csókolt hajamba Rob, amitől rögtön lenyugodtak az előző percekben felgyülemlett érzéseim. Találtam egy jó kis helyet. Megyünk? - kérdezte, én pedig csak megfogtam a kezét, és engedtem, hogy vezessen. 

Jaket kivettem a babakocsiból, ugyanis kicsit hisztisebb lett a hangulata, ezért inkább engedtem, hogy fájdítsa a hátam. A jobb oldali oszlopba ültünk, nagyjából a harmadik sorban. Ezért sikeresen elvesztünk a tömegben, aminek csak örültem.

A szertartás unalmas volt, és sokáig tartott. Közben Jake fel is sírt egyszer, ezért megvető pillantásokból sem voltunk híján. De Rob és én személyiségünkből kiindulva erre válaszként a legflegmább tekintettel bámultunk vissza rájuk. Egy idő után, már elég vicces volt a helyzet, ezért mint két kis rossz gyerek halkan összenevettünk. Ezzel telt el az a borzalmasan hosszú idő. 

Mikor végre kimondták a boldogító igent és csókkal pecsételték szerelmüket, mindenki felállt és megtapsolta az ifjú házaspárt. Én is arcomon nagy mosollyal tapsoltam kisfiammal a kezemben. Majd a kis közönség elindult Yasminék után, és elindult az ünneplés.

- Mehetünk? - kérdezte Rob, miközben átvette Jaket. 

- Picit maradjunk - csüggesztettem le ajkam, mire mosolyogva ingatta a fejét.

- Szerencséd, hogy ennyire szeretlek - mondta, és lehajolt, hogy megcsókoljon. 

Izgatottan lépkedtem Yasmine után, hogy gratulálhassak nekik, Rob pedig követett kevésbe izgatottan. Kicsit sajnáltam őt, ezért tényleg próbáltam rövidre fogni a maradásunk, de annyi sok régen látott ismerős volt, hogy nem igazán tudtam ezt megvalósítani. 

Sajnos Yas-hez nem fértem oda, ezért először Rikerhez léptem oda. 

- Rik -mosolyogtam rá, ő pedig csak kitárta a karját, mintha az a hatalmas feszültség sose lett volna közöttünk. Gratulálok - mondtam, miközben hozzábújtam. 

- Ne haragudj Selly - nézett szemembe, miután eltolt magától. Ennek nem így kellett volna történnie. Röstellek minden rossz szót amit valaha mondtam rólad. Nem ezt érdemelted - mondta, de én félbeszakítottam mielőtt folytathatta volna.

- Fátylat rá, tényleg - intettem egy biztató mosoly kíséretében. Legyen ez egy új kezdet minden értelemben. Csak kérlek vigyázz rá - böktem fejemmel nővérem felé.

- Ne aggódj emiatt - válaszolt Riker.

- Gondolom Ross is ezt mondta Yas-nek - dünnyögte az orra alatt Rob, mire oldalba vágtam. Gratulálok - nyújtotta oda a kezét Rik-nek, amit ő szem forgatva megfogott.

Ezután a kellemetlen kézfogás után inkább odébb is álltunk, hogy nővéremnek is gratulálni tudjunk. Igazából ezek után egészen jó lett a hangulat. Jakie kézről-kézre járt, amit láthatóan nagyon élvezett, ezért én is megpróbáltam kicsit elengedni magam, hiszen rég volt már olyan, hogy ne csak vele kellett volna foglalkoznom. Amit nyilván nem szoktam bánni, de néha megérdemlek egy kis szabadságot is. 

- Egy táncra Miss Ailon? - kérdezte Rob, ugyanis szinte mi voltunk az egyetlenek akik még az asztalnál ücsörögtek.

- Örömmel, bébi - mosolyogtam rá, majd felálltunk és mi is megcéloztuk a táncparkettet. 

Vállára hajtottam a fejem ő pedig szorosan magához húzott derekamnál fogva, és lassan dőlöngélni kezdtünk. Nyakába karoltam és lábujjhegyre álltam, majd ajkaimmal övét kerestem.

- Szeretlek - suttogtam csukott szemmel szájára, amitől éreztem, hogy elmosolyodik. 

- Én is - mondta, majd ismét megcsókolt. Alig várom, hogy Mrs Prascot legyél. Hogy végre csak az enyém legyél - mondta, miközben kezei erősebben markolták derekam.

Erre nem mondtam semmit, csak ismét vállára hajtottam a fejem. Vagyis hajtottam volna, de ő nem engedte. Hajam alá nyúlt, és úgy húzta fel a fejem, majd újból megcsókolt, de keményebben, mint az előbb. Alig engedte, hogy elszakadjak tőle. De mikor ez megtörtént, ő szikrázó szemekkel nézett el vállam felett. Én megfordultam, és megpillantottam Ross-t a barátnőjével, amint falják egymást. Rögtön megértettem mi folyik. Ross kinyitotta a szemét, majd mikor tekintetünk összeért, barátnője fenekére csúsztatta a kezét és erősebben csókolta a lányt, de még mindig engem nézett. Én erre felhúztam a szemöldököm, és végignyaltam felső fogsoromon, miszerint kihívás elfogadva. A következő pillanatban Rob hajába markoltam és vadul rátámadtam ajkaira. Ő mindkét kezével szorosan fogta derekam, én pedig előrebillentettem csípőmet férfiasságához, ami időközben megkeményedett. Erre a mozdulatomra erősen ő is fenekembe markolt, amitől halkan felnyögtem, majd kinyitottam a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Ross végignézte. Vigyorogva nyugtáztam, hogy igen, majd még mindig őt nézve, barátom alsó ajkába haraptam.

- Selena a kurva életbe - suttogta Rob a számba, vágytól égő rekedt hangján. Szerencséd, hogy egy esküvő kellős közepén vagyunk száz emberrel körbevéve - mondta, majd hajamba markolva a fülembe súgott. Különben most az asztalra döntenélek és szanaszét kefélnélek, amennyire rossz vagy - harapott fülembe, minden szava pedig egy bizonyos helyen visszhangzott bennem.  

- Csak maradj csöndben és örülj, hogy nyertél - mondtam, majd újból megcsókoltam.

- Nem azt mondtad, hogy nem egy díj vagy, amit nem lehet megnyerni? - húzta fel kérdőn szemöldökét. 

- Mégis még az utolsó utáni pillanatban is versengtek - emeltem égnek a tekintetem. De legalább mindkettőtöknek tőlem áll a farka, szóval igazából én nyertem - jegyeztem meg csípősen, majd elindultam vissza a helyünkre, mint aki jól végezte a dolgát. 

Rob mögöttem jóízűen felnevetett, majd megfogta a kezem és úgy követett. Eléggé sikerült megalapozni a jó hangulatot, ezért ő is egészen elvolt, amin igazán meglepődtem, de nem akartam neki mondani, mert féltem, hogy ő is észreveszi magát. Nick-el igazán megtalálták a közös hangot, ami megmosolyogtatott, ugyanis körülbelül 10 év van köztük. Hagytam is őket, és elindultam megkeresni Sel-t. Nem kellett sokáig keresgélnem, ugyanis megpillantottam az édességpultnál Rydel-lel beszélgetni. Felszabadultan léptem oda hozzájuk, és alig vártam, hogy kipletyizzem magam a volt két legjobb barátnőmmel. Mosollyal az arcukon fogadtak, és Selena magához is húzott.

- És hány hónapos? - suttogta Sel, mire én rögtön felkaptam a fejem a mellkasáról.

- Hogy tessék? - kiáltottam fel, és Rydelre néztem.

- Psszt! - fogta be a szám, mire megbizonyosodtam róla, hogy nem hallottam félre. 3 - válaszolt mosolyogva, én pedig a nyakába ugrottam.

- Édes istenem! Hát ez remek hír! - mondtam és majd kicsattantam az örömtől. Gratulálok - mosolyogtam Rydelre, miközben végigsimítottam hasán. Jakienek lesz kivel játszania - mondtam, mire ő csak egyetértően mosolygott. 

- Jössz édes? - szólt neki Ellington.

- Remélem megoldódott a kellemetlen helyzet közted és a családunk között. Mert nagyon szeretném, ha ez így lenne - mondta és megfogta a kezem, mire én csak hevesen bólintottam. Szeretlek - mondta, majd sarkon fordult. 

- Annyira boldog vagyok most - vallottam be Selenának. Velük mindig annyira jól érzem magam - mondtam, majd felkaptam egy csokidarabos kekszet és a számhoz emeltem.

- A legrosszabb pedig az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek, vagy ne - válaszolt én pedig egyetértően bólintottam. 

- Tudod annyira jó most minden Rob-bal - mondtam. Csak - sóhajtottam és nem is tudtam mit mondjak.

- Csak éppen felénk tart a bökkenő - fejezte be a mondatomat Sel, mire hatalmasat nyögtem fel szenvedve. Hagylak titeket - mondta, mire egy megöllek pillantással néztem utána.

- Gomez - biccentett neki Ross, majd odaért hozzám. Szia - állt elém, de én nem néztem fel rá. Csak jöttem valami édesért - mondta, és ő is felkapott egy olyan kekszet, mint amit én rágcsáltam.

- Mióta ismered? - kérdeztem barátnőjére célozva, mire megrázta a vállát. Tudod, ha jól emlékszem nem azt mondtam neked, hogy szedj fel bárkit csak, hogy legyen valaki - jegyeztem meg. 

- Azt mondtad, majd lesz valaki. Van. Most mi a problémád ezzel? - kérdezte, mire felnéztem rá. 

- Nem jó dolog játszani valakinek az érzéseivel - mondtam a lányt védve. 

- Mintha te nem ugyanezt csinálnád a drága Rob-oddal - forgatta a szemét.

- Szeretem őt - mondtam, mire ő csak eldünnyögött egy okét. Mondd meddig akarjuk még ezt játszani? - tártam szét a karom. 

- Mit játszunk? Itt senki nem játszik, egyedül csak te! - förmedt rám. De tudod mit? Már azzal elbasztam amikor engedtem, hogy ő legyen a menedzsered - intett Rob felé. Végig tudtam, hogy valami nem okés vele. Csak te bekajálod a sok szarságát! - legyintett mérgesen. Nem kellett volna hinnem neki, mikor azt mondta, hogy az övé a fiúnk - ingatta hevesen a fejét, és sarkon fordult. 

Én csak nagyokat pislogva álltam ott és próbáltam feldolgozni amit mondott. Még mielőtt elment volna, megragadtam a karját és visszahúztam magamhoz.

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem remegő hangon.

- Hisz hallottad - pufogott, majd leakarta fejteni kezemet magáról.

- Nem! Ross! Figyelj rám! Mit mondtál az előbb? Ez nagyon komoly dolog! Ismételd el még egyszer! - kértem, majd mikor meglátta a szememben a teljes zavarodottságot szó nélkül megismételte.

- Nem kellett volna hinnem neki, mikor azt mondta, hogy az övé a fiúnk - mondta újból, velem pedig elkezdett forogni a világ.

- Anya mondta neked ezt - suttogtam. Anya volt. Nem Rob - mondtam, mire ő ingatta a fejét.   

- Nem. Rob felhívott engem és elmondta, hogy lefeküdtél vele, még azon a héten amikor elindultam a turnéra. Sőt utána több alkalommal is. És, hogy végig az R5 házban lógtál vele, meg minden.

- Tessék? - kérdeztem és az ájulás kerülgetett. Ez nem igaz - mondtam és hisztérikus nevetésbe kezdtem. Hazudsz. Hazudsz. Ez csak egy hazugság - mondogattam magamnak inkább.

- Sel, jól vagy? - fogta meg a kezem Ross, én pedig csak hevesen bólogattam. 

- Most menj el kérlek - mondtam.

- Sel - kérdezgetett tovább, de én ráförmedtem.

- Menj el! - kiabáltam szinte rá, mire ő vonakodva, de szót fogadott.

Szerencsére a zene túl hangos volt, ezért nem halhatott senki minket. De nem is igazán ez volt a nagy probléma itt. Hanem, hogyha Ross most igazat mondott nekem... Akkor az elmúlt évek szenvedésének egyedüli felelőse az nem más, mint Rob. Lehetséges ez egyáltalán? Lehetséges az, hogy mielőtt Ross hazajött azon az átkozott napon, ő előtte szívódott fel? Lehetséges, hogy abban a buliban összefutottam vele? Lehetséges, hogy minden tökéletesen úgy alakult, hogy a fiammal nála kössünk ki? Lehetséges, hogy...kitervelte az egészet? Lehetséges, hogy ilyen mániákusan szeret? Csak... Csak azért, hogy megkapjon. Te jóságos ég. Hirtelen minden puzzle darab a helyére állt. Teljesen behálózott, teljesen csapdába csalt. Minden ki volt tervezve. Tökéletesen. Egy pszichopatával élek együtt.

És ha ez is igaz, akkor én és a fiam iszonyat veszélyben vagyunk. Nem szabad tudnia, hogy tudom. Ezért mielőtt visszaindultam volna hozzá, megpróbáltam elhitetni magammal is, hogy az előbb nem történt semmi. Viszont ehhez kellett egy ital, ezért a bárpultnál kértem magamnak egy pohár koktélt, és úgy mentem vissza Rob-hoz. Széke karfájára támaszkodtam, ő pedig átkarolta derekam, mire én összerándultam. Ő kérdőn felnézett rám, én pedig csak azt válaszoltam, hogy csikis volt. 

- Mit iszol bébi? - kérdezte, mikor meglátta kezemben az italt.

- Sex on the beach - válaszoltam mosolyogva. Jake merre van? - kérdeztem, mire fejével jobbra bökött, ahol anyu játszott éppen kisfiammal. 

Ezért felálltam és odaakartam menni hozzájuk, de ő megfogta a karom.

- Naa, most jöttél csak vissza. Maradj - kérlelt, de meg se várta válaszom, hanem ölébe húzott. Olyan szexi vagy - mondta és megpuszilta nyakam, amitől felállt a hátamon a szőr, ezért gyorsan lehúztam a maradék italomat.

Féltem, sőt rettegtem tőle, és nem mutathattam ki. Azt hiszem ennél jobban sosem vívódtam még magammal, pedig aztán volt már pár alkalom. Nem lehet igaz ez az egész. Hisz annyira szeret, és sose lenne képes bántani engem. Aztán  persze eszembe jutott, amikor Sel mesélte, hogy a táncoslányok menekültek előle, miután vele voltak. És amikor legutóbb a konyhánkban a pultra borított. Ettől a gondolattól megborzongtam, ezért kértem a pincért, hogy hozzon nekem még egy koktélt. 

- Be ne rúgjál - viccelődött Rob, holott nekem épp ez volt a célom. 

És hát egy óra koktélozgatás után sikerült is elérnem. Szinte el is felejtkeztem a dologról, csak bekapcsolódtam a beszélgetésbe, amihez időközben Yasmine és Riker is csatlakozott. Felszabadultam nevetgéltem testvéreim társaságában, amikor hirtelen hányinger fogott el.

- Mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba - hajoltam oda Rob füléhez, majd mielőtt felállhattam volna, gyengéden megcsókolt.

- Jól vagy? - kérdezte, mire bólintottam. Ne menjek veled? - kérdezte, de én már ott sem voltam. 

Nem tudtam eldönteni, hogy a fogdolózásától, vagy a koktéltól lettem rosszul, de az biztos, hogy amint elkerültem a közeléből, rögtön jobb lett. A mosdóba beérve megálltam a tükör előtt, és picit megmostam az arcom, és a mosdókagyló szélét markolászva próbáltam összeszedni magam. Ki kell valamit találnom. Jaket minél előbb el kell tüntetnem a közeléből. Én megőrülök ha valami baja lesz. Nem bírnám ki. És ettől nem is tudtam ép eszűen gondolkozni. Mindent elnyomtak az érzelmek. Ennek az lett az eredménye, hogy könnyeim eleredtek. Velőt rázó zokogásba kezdtem, de hála égnek egyedül  voltam bent a mosdóban. A sírástól ismét hányingerem lett, ezért a mosdókagyló felé hajolva próbáltam kiengedni magamból. Ami azonnal el is indult. 

- Jesszusom Selena - nyitott be Ross, majd egy szó nélkül mellém lépett és megfogta a hajam. Okés, semmi baj - simogatta hátam, miközben én elegánsan kihánytam magamból minden csepp sex on the beachet. Minden rendben - nyugtatgatott Ross, amin kénytelen voltam elmosolyodni, miután végeztem.

- Ja kurvára - jegyeztem meg, majd elkezdtem öblögetni a számat. 

Könnyeim még mindig arcomat áztatták, ezért a lehető legrondább tükörképem nézett vissza rám. Hátat is fordítottam neki, majd nekidőltem a pultnak. Időközben előhalászott nekem az egyik szekrényből Ross egy törölközőt, ezért azzal törölgettem az arcomat.

- És, mit keresel itt? - kérdeztem, mintha mi sem történt volna az előbb.

- Courtney-t kerestem - mondta, mire felakartam nevetni, de egy részeg csuklást tudtam csak kierőltetni magamból. 

- Erre megtaláltad az ocsmány, szanaszét levő exedet - horkantottam fel, mire elém lépett és megsimogatta az arcom.

- Megtaláltam a leggyönyörűbb nőt a földön, akit a legjobban szeretek - bukott ki belőle, de volt egy érzésem, hogy ő sem volt túl józan. 

Én csak lehunytam a szememet és élveztem tapintását az arcomon. Nem tudtam mit mondhattam volna. Az egész teljesen elvolt cseszve. Úgy éreztem a poklomban forgok, és ez a tapintás volt maga a megváltás. 

- Egy pszichopata - dünnyögtem megtörve a meghitt pillanatunkat. És nem fogja engedni, hogy elmenjünk.

- El akarsz tőle menni? - kérdezte, mire én csak bólintottam. 

- Annyira szeretlek - suttogtam alig érthetően, még mindig csukott szemekkel. Nem tudom mit csináljak. Félek - néztem fel rá.

- Ne félj - mondta és arca fél centire volt az enyémtől. Bárcsak visszavonhatnék mindent amit tettem. Úgy sajnálom Sel - mondta.

- Bárcsak megcsókolhatnálak - lihegtem ajka előtt.

- Bárcsak az enyém lennél - tűrte el hajamat arcomból, majd állam alá nyúlt.

Ajkaink szinte már egymáson voltak, éreztem leheletét az arcomon, de egyikünk sem moccant meg. Nem tudtuk mi a helyes döntés, ezért csak vágytól, szerelemtől, na meg amúgy is ittasan bámultunk egymás szemébe. Én is egyik kezemmel végigsimítottam arcán, és éreztem, hogy bőre bizsereg tapintásom alatt. Az egész olyan volt, mint egy álom, ami sosem teljesedhet be. Percekig csak így lihegtünk egymással szemben, és fogalmam sem volt, hogyan volt ennyi önkontrollunk. 

- Mi a franc? Selena? - lépett be a mosdóba Rob, mire rögtön szétszéledtünk. 

- Nem történt semmi - sóhajtottam gondterhelten, és tudtam, hogy úgy sem hiszi el. 

- Mit mondtál neki? - szegezte Ross-nak a kérdést, mire ő csak megrázta a vállát.

- Nem tudom miről beszélsz - mondta, majd erre Rob nyakánál fogva hozzányomta a falhoz. 

- Nem vagyok hülye - fröcsögte Rob, majd rám nézett szikrázó szemekkel. 

- Hiszel neki? - kérdezte, még mindig Ross-t fojtogatva.

- Nem! - csattantam fel. Persze, hogy nem hiszek neki! - vágtam rá rögtön, mire elengedte Ross-t. 

- Gyere menjünk haza - ragadta meg a karom, majd húzott is az ajtóhoz. 

Ross nem jött utánam, amiből csak arra következtettem, hogy a helyzet rosszabb, mint amire gondoltam. Fogalmam sem volt mi vár még rám. 

- 3. évad 22. rész Végre sikerek -

Az utóbbi napokban újból egészen jó lett a kapcsolatom Rob-bal. Úgy éreztem, hogy most már igazán nem választhat minket semmi külön. Mindketten gyógyulunk a múlt sérelmeiből, de együtt annyival egyszerűbb minden. Rájöttem, hogy csak túlbonyolítottuk az egészet. Túlságosan is. Tényleg a legésszerűbb, ha amilyen gyorsan csak lehet elválok Ross-tól, és hozzámegyek Rob-hoz. Nem mondom, hogy száz százalékos a bizalom köztünk, de tudom, hogy tényleg próbálkozik megváltozni értünk. Vagyis persze, tisztában vagyok vele, hogy egy rossz múltú Prascot, és valamilyen szinten ez örökre a vérében lesz. De hiszem, hogy valóban ő a fekete bárány, és szeret minket eléggé ahhoz, hogy több hibát ne véssen. Nekem meg egyszerűen csak uralkodnom kell a túl érzelmes énemen, és fel kell nőnöm. Az élet megy tovább Ross nélkül is. Nem ragadhatok le tovább. Nem működtünk, elcsesztük, ennyi. De bárcsak ilyen egyszerű lenne ezt megmagyarázni a szívemnek is.

A kanapén ültünk mind a hárman összebújva és valami romantikus vígjátékot néztünk, ami igazából csak Rob figyelmét kötötte le igazán. Hisz Jake szunyókált az ölében, én pedig gondolataimba merülve néztem ki a fejemből. Pedig nem is emlékszem ki mondta, hogy nincs kedve ilyen nyálas filmekhez... Mosolyogva néztem, ahogy szórakozik a gyenge poénokon. Észrevette, hogy bámulom, ezért ő is rám nézett.

- Tetszik amit látsz? - túrt bele a hajába, és sármos mosolyra húzta a száját.

Én csak elmosolyodtam kijelentésén, és rájöttem mennyire hiányzott már az, hogy végre azt az énjét lássam, akit annyira szeretek. Odahajolt, hogy egy csókot nyomjon ajkamra, amikor telefoncsörgés töltötte be a nappalit. Még mielőtt felvette volna a telefont azért is megcsókolt.

- Rob Prascot - szólt bele hivatalosan, amitől rögtön izgatott lettem, hogy ki lehet a vonal másik végén. Oh wow, jó napot! - mondta meglepődve, miközben mutatott Jakere, hogy vegyem ki az öléből. Igen, persze - mondta és felállt, hogy kimenjen a konyhába, valószínűleg azért, hogy ne keltse fel a fiúnk. Igen, már csak pár simítás kell, de egyébként 12 számról van szó. Igen, egy teljes lemez - mondta, nekem pedig olyan gyorsan elkezdett dobogni a szívem, hogy az ájulás kerülgetett. Szuper! Ma? - kérdezett vissza és rám nézett, én pedig szorgosan bólintgattam. Egy címet kaphatok? Igen? Oké, rendben. Ott leszünk. Körülbelül egy óra - nézett órájára, mire én ezúttal hevesen ingattam a fejem. Legyen inkább kettő - mondta. Jó, rendben. Köszönöm! Viszont hallásra! - mondta és letette. 

- Mondd már! - szóltam rá türelmetlenül. 

- Republic Records - mondta, mire tátva maradt a szám, és Jake is közben megébredt.

- Hogy tessék? - kérdeztem két oktávval feljebb. 

Fél éve, hogy lemezkiadót keresek, mindenki visszautasított. Erre hirtelen a semmiből a világon az egyik leghíresebb kiadó csak így felhív minket. Ez maga a mennyország. Kisfiam kimászott a kezemből, valószínűleg amiért össze-vissza mozgattam a karomban örömömben. 

- Mi? Mégis miért ők? - hitetlenkedtem. 

- Nemsokára megtudjuk - mondta és széttárta karját én pedig minden előbbi nélkül belevetettem magam. 

- Csak jöjjön össze kérlek! - ugráltam fel-alá ölelésében, és azt hiszem 14 évesnek éreztem magam abban a pillanatban. Kérlek, kérlek, kérlek - hajtogattam, mire kezébe kapott és úgy pörgetett meg.

Majd letett és ott puszilgatott ahol csak ért, mutatványunkat pedig Jake is kuncogva nézte. 

- Mindent megteszek bébi, ígérem - mondta és ismét magához szorított. 

Annyira boldoggá tett ez az egész pillanat. Nem csak azért mert ismét úgy tűnik, hogy követhetem az álmaim, hanem mert ő is ennyire örült nekem. 

- Na csípd ki magad, én addig összeszedem Jakiet - engedett el, én pedig hálásan mosolyogtam rá. 

- Szeretlek - adtam egy gyors csókot szájára, ő pedig csak meglepődve rám mosolygott. 

Önfeledt mosollyal az arcomon próbáltam összeszedni a gondolataimat. Végül arra jutottam, hogy egy zuhannyal kezdem a gyors készülődésemet, de közben elkezdtem azon kattogni, hogy mi lesz ha nem tetszem majd nekik. Ha nem látnak bennem semmit. Ha rám néznek és teljesen kiábrándulnak. De megpróbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, és imádkoztam azért, hogy egy kis önbizalmat magamra tudjak erőltetni. 

A szobában a kis sminkes tükrömben bámultam magam, és úgy próbáltam eldönteni mit vegyek fel. Rob kopogás nélkül nyitott be, mire kicsit megugrottam, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam. 

- Csak egy pelusért jöttem - mondta, de nem kezdte el keresni az említett dolgot, hanem csak engem bámult szintén a tükörből. 

Egyből tudtam mi fut át az agyán, ezért halványan elmosolyodtam. Örülök neki, hogy ilyen érzéseket tudok kiváltani belőle mind ezek után is. Mögém lépett és hajamat eltűrve csókolta meg a nyakam, majd kezeit derekamra tette és mélyen beszívta bőröm illatát.

- Oh, Sel - nyögte fülembe, mire hasam összeszorult és torkom kiszáradt.

Hát igen, amióta újból közel kerültünk egymáshoz testileg is, nagyon nehezen tudjuk magunkat kontrollálni. Ami vicces, hiszen mindketten felnőttek és szülők vagyunk. Csak a testünknek ezt nem tudjuk megmagyarázni. De őszintén örülök neki, hiszen legalább a láng megmarad mindig közöttünk.

- Menj - kérleltem fájdalmas tekintettel, de kezei ezúttal mellemre vándoroltak és újból ajkát nyakamra tapasztotta. 

Én kinyomtam fenekem, és hozzádörgöltem magam megkeményedett ágyékához. 

- Baszki - engedett el nagyot sóhajtva, majd sarkon fordult és kilépett a szobából.

Örülök neki, hogy legalább ő tudja kontrollálni magát, ha már nekem minden alkalommal el megy az eszem, ha hozzám ér. Bár legalább erre az akcióra megemelkedett az önbizalmam is. Egy mom jeans fajtájú gatyát vettem fel, ami gyárilag szaggatott volt, felülre pedig egy feszes hosszú ujjú felsőt. A szettemhez egy fekete magassarkút és egy műbőr kis táskát választottam. Miután kisminkeltem magam, egészen tetszett az a nő aki a tükörből nézett rám vissza, és most pont erre volt szükségem. A szobából még összeszedtem néhány dalszövegemet és kottáimat, majd kimentem Robékhoz.

- Odanézz csak kisember, milyen szép anyukád van - gügyögte kisfiamnak Rob, akit a kezében tartott. 

Én elmosolyodtam, majd kivettem Jaket a kezéből, majd egy utolsó pillantást vetettem magunkra és a házra, majd kiléptem a házból. Jakiet beültettem az ülésébe, majd bekötöttem és beültem az anyósülésre. Robon egy fehér ing volt, amit kicsit feltűrt az ujjánál, kócos hajába pedig napszemüvegét beletűzte. Olyan egyszerű volt, de mégis annyira hihetetlenül szexi.

- Mehetünk, hercegnőm? - kérdezte.

- Mehetünk - válaszoltam izgatottan. 

Útközben nem beszélgettünk sokat, hiszen mindketten túlságosan izgultunk. Szinte biztos voltam benne, hogy nyert ügyünk van, ha már behívtak. És abban is, hogy semmi nem tehet keresztbe nekem a mai nap. De sajnos valahogy nem akartak bejönni a megérzéseim. Ugyanis az első dolog amit megpillantottam, ahogyan beparkoltunk a kiadó elé, az Rocky Lynch volt. Rob is észrevette, ezért mérges pillantással elhúzta a száját. 

- Maradj a kocsiban - szólt rám, mielőtt kiszállt. 

De én miért is hallgattam volna rá? Túl egyszerű lett volna, nemde? Ezért én is mentem utána, amire egy szemforgatás volt a válasza. Amint kiszálltam megpillantottam Rocky mellett Ross-t is. És egy túlságosan is szép lányt Ross mellett, amire a szívem torkomba szökött. Nem. Az nem lehet. Biztosan Rockyval van a lány. Ugye? De amint ez megfordult a fejemben Ross odahajolt a lányhoz és szájon csókolta, amire én teljesen lefagytam. Az autóban kellett volna maradnom... A lány megfogta Ross kezét és úgy sétáltak be a kiadó épületébe. Most komolyan erre mennyi volt az esély? Az univerzum minden mértékben kiakar velem cseszni. Ez már tény. 

Ott álltam az autó ajtajába kapaszkodva, és köpni-nyelni nem tudtam. Hiszen mit gondoltam? Soha többé nem lesz senkije? Ezt szerettem volna, nem? Hogy lépjen ő is tovább. Én műveltem ezt. Én tehetek arról, hogy nem én állok ott mellette. Görcsbe rándult az arcom, ahogyan elképzeltem ahogy megcsókolja és hozzáér, úgy ahogy hozzám ért. Vajon mióta vannak együtt? Vajon szerelmes belé? Vajon boldogabb vele, mint velem volt? 

- Faszom sem gondolta, hogy ezek is itt lesznek - sóhajtott Rob, majd kivette Jakiet, ugyanis rájött, hogy én átvágtam használhatatlan módba. 

Valószínűleg neki is ugyanúgy fáj, hogy ezt látja rajtam, hogy ez mennyire megingatott. Ezért próbáltam összeszedni magam, de minden végtagom úgy remegett, hogy mozdulni sem bírtam. Nem! Nem szúrhatja ezt is el nekem. Minden rendben. Az életnek mennie kell tovább. Legalább sikerül átszellemülnöm az albumom hangulatába. Végül is minden rosszban van valami jó. Fel kellett horkantanom erre a gondolatomra, majd követtem Rob-ot és a fiamat a bejárat felé.

- Ne hagyd, hogy ez megakadályozzon bármiben is - fogta meg a kezem barátom, mikor beléptünk a liftbe.  Erősebb vagy te ennél - mondta, mire magabiztosan bólintottam. 

Mielőtt kiléptünk volna a liftből hajamba csókolt, amitől egészen nyugodtabb lettem. A folyosóra kilépve ismét megpillantottam Rossékat, amin már meg sem lepődtem. Egy magas, kiöltözött férfival beszélgettek, miközben a csaj le nem szakadt róla. A nyakába csimpaszkodott, és percenként igazgatta Ross haját. A hányinger is elfogott, ahogy ezt a jelenetet végignéztem. Arckifejezésemre Rob elnevette magát, mire Ross szembefordult velünk. Meglepettség tükröződött a szemében, és azonnal elengedte a lány derekát. Rocky elmotyogott egy jaj ne-t, mire én kuncogtam fel.

- Így örülsz egy rég nem látott "kis tesónak" ? - poénkodtam, hiszen régebben mindig így hívott.  Sziasztok - próbáltam diplomatikus lenni, érzelmek nélkül, ezért mind a kettőjüknek adtam két puszit köszönésképen. 

Amikor a lányhoz értem gúnyos mosolyra húztam ajkamat és kinyújtottam a kezem. 

- Selena Ailon, de már biztosan sokat hallottál rólam - mondtam, mire Rob és Rocky is halkan felkuncogott. 

- Courtney Eaton - válaszolt a csaj, amikor megrázta a kezem, és állta az égető szemkontaktusom.

Ross zavartan hajába túrt, én pedig éreztem, hogy én uralom a helyzetet. 

- Szia kis bogyó  - lépett oda Jake-hez, én pedig rászóltam Robra, hogy adja oda neki nyugodtan. 

Ami se neki, sem pedig a csajnak nem tetszett, hiszen hirtelen nem ő lett Ross figyelmének középpontjába. Kevés kellett ahhoz, hogy ne szólaljak meg, és ne rendezzek jelenetet, válaszképp arra, hogy, hogyan méregette a kisfiam. Rob átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához, mintha tudná éppen mire gondolok. Pár percig még engedtem, hogy Ross babusgassa a kisfiam, de a helyzet nagyon kezdett kellemetlenné válni, ezért megelégelve ezt vettem ki Jaket a kezéből. 

- Hát örültem - biccentettem. Holnap találkozunk - néztem Ross szemébe, az esküvőre célozva. 

Tekintete egészen lelkemig hatolt, és azonnal megéreztem a bizsergést a levegőben. Szinte fogni lehetett volna a köztünk felgyülemlett feszültséget. Hát ezek maradunk mi. A megtestesül szerelem és szenvedély. Legszívesebben csak magamhoz öleltem volna, és a bőre alá kúsztam volna, hogy sose engedjen el. De épp, hogy erre gondoltam, ő odalépett hozzám és Jakiehez, majd átölelt minket, és egy puszit nyomott fejem búbjára, amit igazán nem tudtam hova tenni. 

- Holnap találkozunk - mondta semmitmondóan, és visszafordult Rockyékhoz.

Mielőtt mi is tovább álltunk volna, Rob szúros tekintettel nézett végig Rosson. Mint aki sejti mire ment ki az előbbi jelenet.

- Kifogom tekerni a nyakát - dünnyögte orra alatt, én pedig elmosolyodtam, hiszen én is rájöttem mi akart lenni az előbbi.

Már nem is inkább versengés. Csak kiakarta fejezni, hogy szeret, és nem akarta, hogy féltékeny legyek. Ez iszonyatosan aranyos volt tőle. Csak kár, hogy semmit sem ér ez már.

- Tied vagyok bébi, ne félj - néztem biztatóan Robra, akinek ezek ellenére sem lágyult meg a tekintete. 

- Legutóbb is ezt mondtad, és az ágyába másztál - mondta, mire felsóhajtottam.

- Most az egyszer nem tudnál bízni bennem? - kérdeztem. Tudod mit, ne is válaszolj. Ne rontsuk ezt most el - mondtam, ő pedig egyetértően bólintott, majd megálltunk egy ajtó előtt.

Úgy néz ki megérkeztünk. Rob bekopogott, az ajtó pedig másodperceken belül ki is nyílt. Egy 20-as éveiben járó kedvesül mosolygó lány nyitott ajtót. 

- Emma vagyok - nyújtott kezet nekünk, majd a bemutatkozás után be is engedett minket a főnöke irodájába.

Ami mérföldekkel nagyobb és menőbb volt, mint akkoriban a volt lemezkiadómé. Miközben a főnök is bemutatkozott és elkezdtek Rob-bal a fontos dolgokról beszélni, én nem tudtam odafigyelni, mert azon kattogtam, hogy mit kerestek itt, és csak ketten. Nem hiszem, hogy újra összeáll az R5, bár őszintén én örülnék neki. Hisz valamilyen szinten hozzájátszottam, hogy feloszoljanak és kicsit azért ez nyomja a lelkiismeretem. De akkor mégis miért voltak itt?

- Elnézést - szóltam bele a beszélgetésükbe.

- Ross és Rocky Lynch miért volt itt? - kérdeztem minden előbbi nélkül, mire Rob égnek emelte a szemét, ezzel jelezve, hogy ma már nagyon kiakasztom őt. 

Smith a főnök felnevetett, majd elmesélte, hogy ketten egy alakuló formátumban vannak, amelynek a neve The Driver Era lesz. Hát ez egészen meglepett most.

- De miért is ilyen fontos ez? - kérdezte szórakozottan.

- Csak kíváncsiság - mondtam, majd megráztam a vállam.

- Mesélj magadról Selena. Szerinted miért lennél alkalmas arra, hogy velünk dolgozz? - tette fel a kérdést, amitől rögtön bepánikoltam, ezért Robra néztem, de ő csak a kezében ücsörgő kisfiamra mutatott.

- Igazából mindenki tudja mi történt köztem és Ross között - dőltem hátra a székemen. Csak leakarom ezt zárni végre. Új életet szeretnék kezdeni. De azt sem akarom, hogy azok az érzések amiken átmentem elfelejtve legyenek. Szeretnék segíteni másoknak átvészelni a rossz időszakjaikat a zenémmel -  magyaráztam. Szeretném inspirálni őket, hogy a legrosszabból is van kiút. Hogy mindig fénynek kell lennie az alagút végén. És én ezt csakis a zenével tudom kifejezni. Erre születtem - jelentettem ki, Smith pedig egyetértően bólintott. 

- Ezt - mutatottam rám, majd a fiamra. Ezt keresem én! Engem nem érdekelnek a pletykák és az, hogy ki miatt oszlott fel az átkozott R5, vagy ki miatt tűnt el Ross Lynch. Engem csakis az érzelmek érdekelnek. És az, hogy ki hogyan tudja kifejezni őket. Selena - mosolygott el, és kezébe vette a dalszövegeim - ezek valós érzések. Ezek nem díva szövegek, nem szerelmi csalósások. Ez az élet. És köszönöm szépen, hogy megmutattad ezt nekünk - állt fel és kinyújtotta a kezét. Üdvözöllek a Republic Recordsnál, és üdvözöllek az új életedben! 

- Köszönöm szépen! - fogtam vele kezet, és a boldogságtól és izgatottságtól a szemem is könnybe lábadt.